Language of document :

A Cour administrative (Luxemburg) által 2019. február 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Luxaviation SA kontra Ministre de l'Environnement

(C-113/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour administrative

Az alapeljárás felei

Felperes: Luxaviation SA

Alperes: Ministre de l'Environnement

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.    A 2003/87/EK irányelv1 12. cikkének (3) bekezdését, amely szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az üzemeltetők átadják az általuk kibocsátott egységeket, a Charta megfelelő ügyintézés elvét kimondó 41. cikkével együttesen úgy kell-e értelmezni, hogy az arra kötelezi az illetékes nemzeti hatóságot, hogy a tárgyév április 30-át megelőzően egyedileg kövesse nyomon az átadási kötelezettségeket, amennyiben e hatóság nemzeti szinten korlátozott számú, a jelen esetben 25 üzemeltető felügyeletére rendelkezik hatáskörrel?

2.

a.    Úgy kell-e tekinteni a kibocsátási egységek befejezetlen átadását a jelen ügyben szereplőhöz hasonló esetben, amikor az üzemeltető az eljárás befejezését tanúsító elektronikus visszaigazolás átvételére hivatkozik, mint amely észszerűen kelthet a jóhiszemű üzemeltetőnél jogos bizalmat a tekintetben, hogy befejezte a 2003/87/EK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének e) pontjában előírt átadást?

b.    A második kérdésre adott válaszra figyelemmel, e bizalom jogos jellege még megalapozottabbnak tekinthető-e a jóhiszemű üzemeltetőnél abban az esetben, ha a korábbi átadási időszak során a nemzeti hatóság saját kezdeményezésére kapcsolatba lépett vele annak érdekében, hogy a 2003/87/EK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének e) pontjában előírt határidők lejártát megelőzően néhány nappal emlékeztesse arra, hogy a kibocsátási egységek átadására irányuló eljárás még nem zárult le, aminek alapján tehát a következő év során ugyanezen hatóság közvetlen kapcsolatfelvételének hiányában észszerűen feltételezhette, hogy megfelel a folyamatban lévő év vonatkozásában átadási kötelezettségeinek?

c.    Az előző két kérdésre adott válaszra figyelemmel, függetlenül attól, hogy azokat egyedileg vagy együttesen elemezték, a bizalomvédelem elve értelmezhető-e úgy, mint amely olyan vis maiort jelent, amely lehetővé teszi a jóhiszemű üzemeltető részleges vagy teljes mentesítését a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott szankció alól?

3.

a.    Ellentétes-e a Charta 49. cikkének (3) bekezdésével, amely az arányosság elvét rögzíti, a kibocsátási egységek átadásának elmaradását szankcionáló, a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében előírt szankció, amennyiben e rendelkezés nem teszi lehetővé arányos szankció kiszabását az üzemeltető által elkövetett jogsértéshez képest?

b.    Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén a Charta 20. cikkében rögzített egyenlőség elvét, [valamint] a jóhiszeműség és a »fraus omnia corrumpit« elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján kiszabandó átalányszankció kapcsán – amelyhez automatikusan kapcsolódik [a 2004. december 23-i törvény] 20. cikkének (7) bekezdésében előírt automatikus közzétételi kötelezettség – a pusztán gondatlan jóhiszemű üzemeltetőt, amely ezenfelül abban a hiszemben volt, hogy a releváns április 30-i határidőre megfelelt a kibocsátási jogok átadására irányuló kötelezettségeinek, ugyanúgy kezelik, mint a csalárd magatartást tanúsító üzemeltetőt?

c.    Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén az átalányszankció alkalmazása, amelynek módosítására a nemzeti bíróságnak a vis maior eseteket kivéve nincs lehetősége, [illetve] az automatikus közzétételi szankció megfelel-e a Charta hatékony jogorvoslat fennállását garantáló 47. cikkének?

d.    Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén a rögzített pénzügyi szankció az uniós jogalkotó ilyen módon ismertetett szándéka alapján történő jóváhagyása, [illetve] az automatikus közzétételi szankció, a szigorúan értelmezett vis maior esetét kivéve az arányosság elvének figyelembevétele nélkül nem eredményezi-e azt, hogy a nemzeti bíróság az uniós jogalkotó feltételezett szándékának enged, illetve azt, hogy indokolatlanul hiányzik a bírósági felülvizsgálat, a Charta 47. cikkére és 49. cikkének (3) bekezdésére figyelemmel?

e.    Az előző kérdésre adott válaszra figyelemmel a nemzeti bíróság bírósági felülvizsgálatának hiánya, a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében előírt szankcióval, [illetve a 2004. december 23-i törvény] 20. cikkének (7) bekezdésében előírt automatikus közzétételi szankcióval összefüggésben nem eredményezi-e azt, hogy megszakad az EJEB és a nemzeti legfelsőbb bíróságok között a Bíróság által jóváhagyott, előzetesen rögzített döntés eredményeként megindult, lényegében gyümölcsöző párbeszéd, a szigorúan értelmezett vis maior esetét kivéve, ami egyenértékű azzal, hogy nem lehetséges a párbeszéd a nemzeti legfelsőbb bíróságok részéről, mivel azok a vis maior hiányának megállapítását követően kötelesek jóváhagyni a szankciót?

4.    Figyelemmel az előző kérdésekre adott válaszokra, a vis maior fogalmát lehet-e úgy értelmezni, mint amely figyelembe veszi a jóhiszemű üzemeltetővel kapcsolatos túlzott szigort, amennyiben a 2003/87/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott átalányszankció megfizetése, [illetve a 2004. december 23-i törvény] 20. cikkének (7) bekezdésében előírt automatikus közzétételi szankció olyan ebből következő pénzügyi kockázatot és hitelezési veszteséget eredményez, amely a személyi állomány elbocsátásához, sőt fizetésképtelenséghez vezethet?

____________

1     Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.)