AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(egyesbíró)

2013. június 27.

F‑122/07. DEP. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása”

Tárgy:      Az eljárási szabályzat 92. cikke alapján benyújtott, a megtérítendő költségek megállapítása iránti kérelem, amelyben L. Marcuccio az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §‑a alapján az F‑122/07. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben a költségek megállapítását kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑122/07. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben L. Marcuccio által az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek összegét 4820 euróban állapítja meg.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – A kérelem benyújtása – Az alapügyben az ellenérdekű felet képviselő ügyvéd értesítése – Megengedhetőség – Feltétel

(a Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 92. cikk, 1. §)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – A kérelem benyújtása – A kérelem benyújtását megelőző kapcsolatfelvétel szakaszában a kérelmet alátámasztó igazolások benyújtásának kötelezettsége – Hiány

(a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 92. cikk, 1. §)

3.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Fogalom – Intézmény által az ügyvédjének fizetett díj – Bennfoglaltság

(a Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

4.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek – Az uniós bírósághoz fordulás előtt végzett munkához kapcsolódó ügyvédi költségek – Bennfoglaltság

(a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

5.      Bírósági eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – A költségek megállapítására irányuló eljárásban felmerült költségek – Okafogyottság

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 86., 91. és 92. cikk)

1.      A Bíróság alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdésében előírt azon szabály, amely szerint az uniós bíróság előtti eljárásban a feleket ügyvédnek kell képviselnie, nem csupán az alapügyre alkalmazandó, hanem a kapcsolódó eljárásokra is, mint amilyen a költségek megállapítása iránti eljárás.

E körülmények között nem róható fel a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy a költségek megállapítása iránti kérelmet továbbította valamely fél ügyvédjének, amikor e felet az említett ügyvéd képviselte az alapügyben. Tekintve, hogy e félnek ekképpen az eljárási szabályzat 92. cikke 1. §‑ának megfelelően lehetősége nyílt észrevételeinek megtételére, a Közszolgálati Törvényszék teljes mértékben tiszteletben tartotta a kontradiktórius eljárás elvét.

(lásd a 17. és 18. pontot)

2.      A költségeknek a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 92. cikkének 1. §‑a szerinti vitatását illetően, az említett eljárási szabályzat egyetlen rendelkezése sem kötelezi a felet arra, hogy a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőző kapcsolatfelvétel szakaszában alátámassza igényeit.

(lásd a 28. pontot)

3.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontjából következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Közszolgálati Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerűen felmerült költségekre korlátozódnak.

E tekintetben, ahogyan az a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből kitűnik – amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandó –, az intézmények szabadon igénybe vehetik ügyvéd segítségét. Ez utóbbi díjazása tehát az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik, anélkül, hogy az intézménynek bizonyítania kellene, hogy e segítség objektíve igazolt volt.

Ennélfogva, noha annak a ténynek, hogy az intézmény külső ügyvédet vett igénybe, nincs jelentősége a költségek potenciálisan megtérítendő jellege szempontjából, amiatt, hogy semmi sem teszi lehetővé e költségek automatikus kizárását, e ténynek hatása lehet az eljárás során felmerült költségek végül megtérítendő összegének meghatározására.

(lásd a 36. és 37. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑498/09. P‑DEP. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2012. március 23‑án hozott végzésének 13. pontja; T‑278/07. P‑DEP. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2013. május 28‑án hozott végzésének 14. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑7/08. DEP. sz., Schönberger kontra Parlament ügyben 2010. április 26‑án hozott végzésének 23. pontja.

4.      Az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédjeiknek fizetendő tiszteletdíj megállapítására, csupán azon összeget határozza meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozó uniós bíróságnak nem kell figyelemmel lennie sem az ügyvédi munkadíjakat rögzítő nemzeti díjszabásra, sem az érintett fél és meghatalmazottjai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg létrejött megállapodásra.

Másfelől a díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában az uniós bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.

Végül az érintett intézmény ügyvédje munkadíja megtérítendő összegének értékelése során nem lehet elvonatkoztatni az intézmény szervezeti egységei által – még a Közszolgálati Törvényszékhez fordulás előtt – elvégzett munkától. Ugyanis, amennyiben a kereset elfogadhatóságát attól teszik függővé, hogy panaszt terjesszenek elő, és azt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítsa, az intézmény szervezeti egységei főszabály szerint már az előtt részt vesznek a jogviták intézésében, hogy azok a Közszolgálati Törvényszék elé kerülnének.

(lásd a 38–40. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑14/08. DEP. sz., X kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott végzésének 24. pontja; a fent hivatkozott Schönberger kontra Parlament ügyben hozott végzésének 24. pontja; F‑55/08. DEP. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. szeptember 27‑én hozott végzésének 41. pontja.

5.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának a költségek vitatásáról szóló 92. cikke, az említett szabályzat 86. cikkével ellentétben, nem írja elő, hogy határozni kell a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben. Ugyanis, ha a Közszolgálati Törvényszék az alapeljárás költségeinek vitatására irányuló eljárásban az eljárási szabályzat 92. cikke alapján benyújtott jogorvoslat keretében határozna a vitatott költségekről, akkor adott esetben ismét hozzá fordulnának az újabb költségek újabb vitatása céljából.

Mindazonáltal a Közszolgálati Törvényszék feladata, hogy a megtérítendő költségek rögzítése során a költségek megállapításáról szóló végzés elfogadásának időpontjáig az ügy összes körülményét figyelembe vegye. A Közszolgálati Törvényszék meghatározhatja a költségek megállapítása iránti eljáráshoz kapcsolódó, valamint az eljárási szabályzat 91. cikke értelmében vett szükségszerűen felmerült költségeket is, annak érdekében, hogy elkerülje az újabb költségek későbbi újabb vitatására irányuló eljárást.

(lásd a 49. és 50. pontot)

Hivatkozás:

a fent hivatkozott Schönberger kontra Parlament ügyben hozott végzés 45. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑5/08. DEP. sz., Brune kontra Bizottság ügyben 2012. március 22‑én hozott végzésének 41. pontja.