AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2012. június 5.

F‑14/11. sz. ügy

AW

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Súlyos betegség – A fogprotézis költségeinek megtérítése – A megtérítés felső határa – Jogellenességi kifogás – Jogos bizalom”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AW kéri egyrészt a Bizottság azon határozatainak megsemmisítését, amelyekben megtérítési felső határt alkalmazott a lánya fogprotézisével kapcsolatban felmerült költségek megtérítése vonatkozásában, másrészt a Bizottság kötelezését a felperest ért károk megtérítésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az AW által előterjesztett keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A gyógykezelés költségei – Súlyos betegség – A megtérítés felső határai – Megengedhetőség – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 72. cikk, (1) bekezdés)

A személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdésében foglalt 100%‑os mérték csak azoknak a költségeknek a felső határát rögzíti, amelyek többek között súlyos betegség esetén megtéríthetők, és abból nem következik olyan kötelezettség, amely szerint minden esetben 100%‑os arányban kell megtéríteni a tagok és a tag jogán biztosított személyek költségeit. Egyébiránt mivel az Európai Unió intézményei közös betegségbiztosítási rendszerének forrásai a tagok és az intézmények hozzájárulásaira korlátozódnak, és mivel e rendszer pénzügyi egyensúlyának szükségszerű előfeltétele a kiadások és járulékok kölcsönös megfelelése, amennyiben a megtérítés felső határát a személyzeti szabályzat nem állapítja meg, az intézmények – az említett 72. cikk (1) bekezdése végrehajtási rendelkezéseiben – jogosultak e felső határok meghatározására, anélkül azonban, hogy túllépnének a személyzeti szabályzat e rendelkezésének alapjául szolgáló szociális védelem elve által kijelölt határokon. Ebből az elvből egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy a biztosított jogosult volna a nála felmerült orvosi költségek előre meghatározott mértékű és a szóban forgó orvosi ellátások nyújtója által igényelt ártól független megtérítésére.

(lásd a 49. és 51. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑110/89. sz., Pincherle kontra Bizottság ügyben 1991. július 12‑én hozott ítéletének 25. pontja; T‑41/90. sz., Barassi kontra Bizottság ügyben 1992. február 25‑én hozott ítéletének 33. pontja; T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság ügyben 1993. október 26‑án hozott ítéletének 74. pontja.