AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(harmadik tanács)
2014. február 25.
F‑118/11. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – A kinevezésre jogosult hatóságnak a tisztviselő nyugdíjazására és rokkantsági ellátás biztosítására vonatkozó határozata – A nyugdíjazást szükségessé tevő betegség foglalkozási eredetéről nem döntő határozat – A kinevezésre jogosult hatóságnak a betegség foglalkozási eredetének elismerésére vonatkozó kötelezettsége – A személyzeti szabályzat 78. cikkének ötödik bekezdése – Új rokkantsági bizottság összehívásának szükségessége – A személyzeti szabályzat 73. cikke alapján elfogadott korábbi határozat relevanciája – Az eljárási szabályzat 76. cikke – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék többek között semmisítse meg az Európai Bizottság hallgatólagos határozatát, amellyel elutasította a felperes arra irányuló kérelmét, hogy hozzon határozatot azon betegség foglalkozási eredetének elismeréséről, amely miatt ez az intézmény rokkantsági nyugdíjba helyezte, továbbá több kártérítés megítélését kéri azon károk vonatkozásában, amelyek állítása szerint őt a Bizottság azon jogellenes mulasztása miatt érték, és érik továbbra is, hogy 2005. május 30. óta nem fogadta el az e betegség foglalkozási eredetének elismerésére vonatkozó határozatot.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Ellenkérelem benyújtása – Határidő – Felfüggesztett eljárás folytatása – Kezdet
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 39. cikk, 1. és 3. §, 100. cikk, 3. § és 116. cikk; Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (4) bekezdés), és 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselői kereset – Az adminisztráció határozathozataltól való tartózkodása miatt előterjesztett kereset – A megtagadás megsemmisítésére és a mulasztás megállapítására irányuló jogalapok – Egyetlen és ugyanazon jogorvoslat
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 265. cikk, harmadik bekezdés; Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) és (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Nyugdíjak – Rokkantsági nyugdíj – A betegség foglalkozási eredetének megállapítása – A rokkantsági bizottság hatásköre
(Személyzeti szabályzat, 11., 73. és 78. cikk; VIII. melléklet, 13. cikk)
4. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Az indokolás elégtelensége – Hiánypótlás a peres eljárás során – Feltételek
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; Személyzeti szabályzat, 25. cikk)
5. Tisztviselők – Nyugdíjak – Rokkantsági nyugdíj – A betegség foglalkozási eredetének megállapítása – Az eljárásnak a keresetindítás utáni megindítása – Következmények
(Személyzeti szabályzat, 73. és 78. cikk)
1. A személyzeti szabályzat 91. cikke (4) bekezdése alapján felfüggesztett ügyben a panaszt elutasító hallgatólagos határozat az eljárás felfüggesztésének végét jelenti, és a felperesnek a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 39. cikkének 1. §‑a és 100. cikkének 3. §‑a alapján a felfüggesztés végétől számítva két hónap áll rendelkezésére – amelyhez hozzá kell adni a tíznapos átalány‑határidőt – az ellenkérelme előterjesztésére. Mivel az ilyen határidők imperatív jellegűek, és ezért azokról sem a felek, sem a Közszolgálati Törvényszék nem rendelkezhetnek, ilyen körülmények között az eljárás folytatása, éppúgy mint a szóban forgó határidő számítása nem függ egy olyan információtól, amelyet a Közszolgálati Törvényszéknek formálisan rendelkezésre kell bocsátania.
Ily módon az alperes levele, amelyet határidőben előterjesztett ellenkérelemnek kell tekinteni, amelyben azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék állapítsa meg a kereset okafogyottságát, a felperes arra irányuló kérelmének elutasítását eredményezi, hogy a kereseti kérelmeit az eljárási szabályzat 116. cikke alapján mulasztási határozat útján ítéljék meg számára.
(lásd a 35–38. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑4/06. sz., Villa és társai kontra Parlament ügyben 2006. november 14‑én hozott ítéletének 24. és 26. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑103/05. sz., Pickering kontra Bizottság ügyben 2008. április 23‑án hozott ítéletének 49. és 51. pontja; F‑21/11. sz., Pirri kontra Bizottság ügyben 2011. július 7‑én hozott végzésének 14. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdésének, illetőleg a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének összefüggésében előterjesztett megsemmisítés iránti kérelmek nagymértékben kapcsolódnak egymáshoz, ahhoz hasonlóan, ahogyan – az Európai Uniós jogi aktusok jogszerűségére vonatkozó jogvitákban – az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésén alapuló, valamely határozat meghozatalát megtagadó jogi aktus megsemmisítése iránti kereset és az EUMSZ 265. cikk harmadik bekezdésén alapuló, az ilyen határozat meghozatalának intézmény általi jogellenes elmulasztásának megállapítása iránti kereset, hiszen mindkét rendelkezés egy és ugyanazon jogorvoslatra vonatkozik.
(lásd az 52. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 15/70. sz., Chevalley kontra Bizottság ügyben 1970. november 18‑án hozott ítéletének 6. pontja.
3. A tisztviselő rokkantsági nyugdíjba helyezésére irányuló eljárásban a kinevezésre jogosult hatóság a rokkantsági nyugdíjba helyezést megalapozó betegség foglalkozási eredetének elismerésére vonatkozó határozatot nem fogadhatja el anélkül, hogy rendelkezésére állna az ennek érdekében létrehozott rokkantsági bizottság véleménye, amely bizottság létrehozásához – a bizottságban részt vevő egyik orvos kijelölésével – a tisztviselőnek is hozzá kell járulnia, a tisztviselőnek továbbá közölnie kell a bizottsággal az összes olyan adatot, amely hasznos lehet a tisztviselő munkájával összefüggő orvosi vélemény nyújtásához.
Úgyszintén a tisztviselőnek kell kérelmeznie a személyzeti szabályzat 78. cikkének ötödik bekezdése szerinti rokkantsági támogatást, és ha ilyen, a rokkantság foglalkozási eredetének elismerésére irányuló kérelmet nyújtanak be, főszabály szerint az érintett intézmény feladata a foglalkozási eredet elismerésére irányuló eljárás megindítása. Mindazonáltal az intézmény nem vonhatja ki magát az alól, hogy újból kikérje a rokkantsági bizottság véleményét, és azonnal, bármilyen további eljárás nélkül elismerje a betegség foglalkozási eredetét.
Ezenkívül, tekintettel arra a tényre, hogy a 73. és 78. cikk szerinti eljárások – ugyanazon ténybeli helyzetet illetően és különösen az ugyanazon tisztviselőt érintő betegség foglalkozási eredetére vonatkozó kérdést illetően – jogszerűen vezethetnek eltérő orvosi eredményekre, a kinevezésre jogosult hatóság sem veheti alapul a személyzeti szabályzat 73. cikke értelmében vett foglalkozási megbetegedésként történő elismerésre vonatkozó megállapítást abból a célból, hogy azonnal helyt adjon a személyzeti szabályzat 78. cikkének ötödik bekezdése értelmében az annak elismerésére irányuló kérelemnek, hogy az a betegség, amely miatt az intézmény az érintettet rokkantsági nyugdíjba helyezte foglalkozási eredetű.
Végül, az uniós bíróságnak nem feladata, hogy az érintett intézmény vagy a rokkantsági bizottság helyébe lépjen annak érdekében, hogy – a foglalkozási eredet elismerésére irányuló bármilyen eljárás megindításának hiányában – saját maga határozza meg, hogy foglalkozási eredetű‑e az betegség, amelyen a nyugdíjazási határozat alapul.
(lásd az 58–63., 66. és 68. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 257/81. sz., K kontra Tanács ügyben 1983. január 12‑én hozott ítéletének 11., 12., 14., 15. és 20. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑165/89. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 1992. február 27‑én hozott ítéletének 67. pontja; T‑165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság 1998. május 14‑én hozott ítéletének 149. pontja; T‑262/06. P. sz., Bizottság kontra D ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének 70. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑97/06. sz., López Teruel kontra OHIM ügyben 2007. május 22‑én hozott ítéletének 48. és 68. pontja; F‑77/07. sz., Labate kontra Bizottság ügyben 2008. február 1‑jén hozott végzésének 12. pontja; F‑14/10. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2011. június 30‑án hozott végzésének 60. pontja; F‑41/06. RENV. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2012. november 6‑án hozott ítéletének 98. és 99. pontja.
4. Az indokolási kötelezettség terjedelmét minden egyes esetben a konkrét körülmények alapján kell megítélni. A határozat akkor megfelelően indokolt, ha annak hátterét az érintett tisztviselő ismeri, és e háttérből megértheti a rá vonatkozóan hozott határozat jelentőségét.
Az indokolás elégtelensége esetén az eljárás során előterjesztett indokok kivételes esetben okafogyottá tehetik az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot.
Ilyen helyzetben az adminisztráció az eljárás során megfelelő kiegészítő indokolást adhat a hallgatólagos elutasító határozatához, különösen abban az esetben, ha az utóbbi határozatot „változatlan” elutasító határozatnak kell tekinteni, azaz változatlannak a személyzeti szabályzat 78. cikk alapján a felperes betegsége foglalkozási eredetének elismerésére vonatkozóan lefolytatott eljáráshoz képest, amely határozat egyáltalán nem befolyásolja az említett eljárás végén meghozandó határozatot.
(lásd a 71–73. és 78. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének 22. pontja; 12/84. sz., Kypreos kontra Tanács ügyben 1985. március 27‑én hozott ítéletének 8. pontja; 64/86., 71/86–73/86. és 78/86. sz., Sergio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. március 8‑án hozott ítéletének 52. pontja; C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének 50. és 51. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑1/90. sz., Pérez‑Mínguez Casariego kontra Bizottság ügyben 1991. március 20‑án hozott ítéletének 73. pontja; T‑36/93. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1995. július 6‑án hozott ítéletének 60. pontja; T‑135/00. sz., Morello kontra Bizottság 2002. december 12‑én hozott ítéletének 28. pontja; T‑198/02. sz., N kontra Bizottság ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletének 70. pontja; T‑281/01. sz., Huygens kontra Bizottság ügyben 2004. július 6‑án hozott ítéletének 105. pontja; T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 36. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑10/10. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott végzésének 68. pontja.
5. A felperes betegsége foglalkozási eredetének elismerésére irányuló eljárás megindításának elmaradására alapított kifogásnak nincs ténybeli alapja, ha a kinevezésre jogosult hatóság a keresetnek az érintett tisztviselő általi előterjesztését követően helyt adott az utóbbi kérelmének.
E körülmények között egyrészt a kinevezésre jogosult hatóságnak a határozata meghozatala előtt újból a rokkantsági bizottsághoz kell fordulnia, amely bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a felperes betegségének állapota kellően közvetlen összefüggésben áll‑e a felperes által ellátott feladatokkal együtt járó speciális és tipikus kockázatokkal, másrészt a felperesnek az igazgatási jogi helyzete tisztázása érdekében teljes mértékben együtt kell működnie egy rokkantsági bizottság összehívása, és annak hatékony működése érdekében.
(lásd a 81. és 82. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 377/87. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1988. július 12‑én hozott ítéletének 10. pontja.