AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK
ÍTÉLETE
(második tanács)
2016. július 21.
F‑125/15. sz. ügy
HB
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – 2014. évi előléptetési időszak – A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése – Érdemek összehasonlítása – 2011. és 2012. évi értékelő jelentések – Szülési szabadság miatt több hónapos távollét 2013 során – Az érintett évre vonatkozóan mindenféle érdemi értékeléstől mentes értékelő jelentés – A felperes 2014‑ben való előléptetésének mellőzéséről szóló határozat – Indokolási kötelezettség – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az előléptetési vegyes bizottság ajánlásának hiánya – A felperes digitalizált egyéni aktájához való hozzáférés – Az előléptetési vegyes bizottság összetétele – Nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés – Nem vagyoni kár”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben HB a Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának az ezen intézmény személyzetével 2014. november 14‑én közölt, őt a 2014. évi előléptetési időszakban AD 8 besorolási fokozatba való előléptetését mellőző határozat megsemmisítését, valamint az állítólag bekövetkezett nem vagyoni kár megtérítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. HB viseli saját költségeinek felét. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a HB részéről felmerült költségek felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A pályázók személyes aktájába való betekintés – A rendelkezésre álló információk felhasználásának indokolása – Az adminisztráció kötelezettsége – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az előléptetési vegyes bizottság beavatkozása – A javaslattétel e szerv által történő elmulasztása – Következmények – Az adminisztráció e mulasztás orvoslására vonatkozó kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
5. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – A férfi és női tisztviselők közötti egyenlőség – Alapvető jog – A tiszteletben tartásnak az uniós bíróság általi biztosítása – Előléptetést mellőző határozat – Terhességen alapuló hátrányos megkülönböztetés – Bizonyítási teher
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 23. cikk, (1) bekezdés; 76/207 tanácsi irányelv)
1. A kinevezésre jogosult hatóság ugyan nem köteles az elő nem léptetett tisztviselők számára megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat, viszont köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselőnek a rá vonatkozó elő nem léptető határozattal szembeni panaszát elutasító határozatot, és e határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányul.
Ezenkívül, mivel az előléptetésre választás alapján kerül sor, a panasz elutasításának indokolása csak azon jogi feltételek teljesítésére terjed ki, amelyektől a személyzeti szabályzat az eljárás szabályosságát függővé teszi.
A kinevezésre jogosult hatóság különösen nem köteles a mellőzött pályázó előtt feltárni az e pályázót és a sikeres pályázót összehasonlító értékelést. Elegendő, ha a kinevezésre jogosult hatóság a panaszt elutasító határozatban azon egyéni és releváns indokot jelöli meg az érintett tisztviselő számára, amely igazolja pályázatának elutasítását. Ezen kívül a kinevezése jogosult hatóságnak egyáltalán nem feladta, hogy ismertesse a mellőzött pályázóval, hogy miért voltak minden egyes előlépett tisztviselő érdemei jelentősebbek az ő érdemeinél.
(lásd a 29., 30. és 33. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1990. február 7‑i Culin kontra Bizottság ítélet, C‑343/87, EU:C:1990:49, 13. pont; 2007. október 25‑i Nijs kontra Számvevőszék végzés, C‑495/06 P, EU:C:2007:644;
Elsőfokú Bíróság: 2006. október 3‑i Nijs kontra Számvevőszék ítélet, T‑171/05, EU:T:2006:288, 42. pont;
az Európai Unió Törvényszéke: 2013. szeptember 16‑i Bouillez kontra Tanács végzés, T‑31/13 P, EU:T:2013:521, 26. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2011. december 15‑i Sabbag Afota kontra Tanács ítélet, F‑9/11, EU:F:2011:196, 62. pont; 2015. december 15‑i Bonazzi kontra Bizottság ítélet, F‑88/15, EU:F:2015:150, 98. és 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és e téren az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció megállapításaihoz vezető utakat és módokat tekintve az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan. Az uniós bíróság tehát nem helyettesítheti saját értékelésével a kinevezésre jogosult hatóságnak a tisztviselők képességeire és érdemeire vonatkozó értékelését.
Az előléptetésekkel kapcsolatban a kinevezésre jogosult hatóságnak a jogalkotó által biztosított mérlegelési mozgástér hatékony érvényesülésének védelme érdekében az uniós bíróság nem semmisítheti meg e hatóság valamely határozatát kizárólag amiatt, hogy a kinevezése jogosult hatóság értékelését illetően megalapozott kételyeket ébresztő, vagy akár értékelési hibát bizonyító tények fennállása állapítható meg. Ugyanis kizárólag a nyilvánvaló hiba megállapítása vezethet az előléptetés tárgyában hozott határozat megsemmisítéséhez, és e tekintetben a bizonyítékoknak – melyeket a felperesnek kell szolgáltatnia – elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy az érintett tisztviselő előléptetését mellőző határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák. Másként fogalmazva, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított kifogást el kell utasítani, ha a felperes által benyújtott bizonyítékok ellenére a vitatott értékelés mindenképpen hihető.
A kinevezésre jogosult hatóság e széles mérlegelési jogkörét azonban korlátozza annak szükségessége, hogy a pályázatok gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
(lásd a 44–46. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke: 2014. január 15‑i Stols kontra Tanács ítélet, T‑95/12 P, EU:T:2014:3, 29–32. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2015. december 15‑i Bonazzi kontra Bizottság ítélet, F‑88/15, EU:F:2015:150, 48. pont; 2016. március 2‑i Loescher kontra Tanács ítélet, F‑84/15, EU:F:2016:29, 56., 57. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. Noha az előléptetésre jogosult tisztviselők aktáinak a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezésére kell állniuk, e hatóságtól nem követelhető meg, hogy minden esetben igazolja azt, hogy mit tett a renelkezésére álló információkkal.
(lásd az 57. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: 2015. december 15‑i Bonazzi kontra Bizottság ítélet, F‑88/15, EU:F:2015:150, 52. pont.
4. Az előléptetési eljárás keretében az előléptetési vegyes bizottság ajánlásának teljes hiánya egyáltalán nem jelenti azt, hogy az érdemek semmilyen összehasonlító vizsgálatára nem került sor, mivel az minden esetben magának a kinevezésre jogosult hatóságnak a feladata. E tekintetben az előléptetési eljárás az előléptetési vegyes bizottság mulasztása folytán nem válik jogszerűtlenné, mivel az előléptetésről szóló határozatok és az érdemek összehasonlító vizsgálata mindenképpen a személyzeti szabályzat 45. cikke értelmében a kinevezésre jogosult hatóság kizárólagos felelősségi körébe tartozik.
(lásd az 58. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: 2015. december 15‑i Bonazzi kontra Bizottság ítélet, F‑88/15, EU:F:2015:150, 82. és 83. pont.
5. A munkavégzés területén a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve, és ehhez kötődően az, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 23. cikkének (1) bekezdése értelmében nem állhat fenn sem közvetlenül, sem közvetetten nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés, az alapvető jogok közé tartozik, amelyek tiszteletben tartását az uniós bíróság biztosítja.
Maga az Európai Unió által alkalmazott férfi és női munkavállalók között különösen biztosítani kell a személyzeti szabályzat keretében a munkafeltételek terén fennálló egyenlőséget, tekintve, hogy az uniós intézmények és az alkalmazottaik közötti viszonyokban ezen elv által felállított követelmények nem korlátozódnak a szerződésekből vagy az e területen elfogadott uniós irányelvekből eredő kötelezettségekre.
Ezenkívül a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207 irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely amiatt foszt meg egy nőt az értékeléstől és – ennek következményeként – az előmeneteltől, mert szülési szabadság miatt távol volt munkahelyétől.
A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés fennállása mindenestre nem vélelmezhető kizárólag a terhesség alapján. Éppen ellenkezőleg, az érintett feladata, hogy legalább olyan valószínűsítő körülményeket mutasson be, amelyekből ilyen hátrányos megkülönböztetésre lehet következtetni, azaz a jelen esetben arra utaló bizonyítékokat nyújtson, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az előléptetést mellőző határozatot a terhességre és e terhesség miatti hiányzásokra tekintettel hozta meg.
(lásd a 74–76. és 78. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1978. június 15‑i Defrenne‑ítélet, 149/77, EU:C:1978:130, 29. pont; 1984. március 20‑i Razzouk és Beydoun kontra Bizottság ítélet, 75/82 és 117/82, EU:C:1984:116, 17. pont; 1998. április 30‑i Thibault‑ítélet, C‑136/95, EU:C:1998:178, 33. pont;
Elsőfokú Bíróság: 2003. január 23‑i Hectors kontra Parlament ítélet, T‑181/01, EU:T:2003:13, 117. és 124. pont.