MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. november 14.(1)
C‑465/17. sz. ügy
Falck Rettungsdienste GmbH,
Falck A/S
kontra
Stadt Solingen,
az Arbeiter‑Samariter‑Bund Regionalverband Bergisch Land e.V.,
a Malteser Hilfsdienst e.V.,
a Deutsches Rotes Kreuz, Kreisverband Solingen
részvételével
(az Oberlandesgericht Düsseldorf [düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Közbeszerzési szerződések – 2014/24/EU irányelv – A szolgáltatási szerződésekre vonatkozó különös kivételek – Az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások – Nonprofit szervezetek vagy egyesületek – Mentőszolgáltatások”
1. A 2014/24/EU irányelv(2) 10. cikkének h) pontja szerint az irányelv nem alkalmazandó azokra a közbeszerzési szerződésekre, amelyek tárgya az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások, amelyeket nonprofit szervezetek vagy egyesületek nyújtanak.
2. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem célja megtudni, hogy az említett kivétel hatálya kiterjed‑e a „mentőszolgáltatásokra”, és hogyan kell értelmezni a „nonprofit szervezet vagy egyesület” fogalmát. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a jogvita arra is kiterjed, hogy a tagállami jogszabályok esetleg hatással vannak‑e ezen fogalmak terjedelmének meghatározására.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
A 2014/24/EU irányelv
3. A (28) és a (118) preambulumbekezdése így szól:
„(28) Ez az irányelv nem alkalmazandó bizonyos sürgősségi szolgáltatások esetében, amelyek ellátását nonprofit szervezetek vagy egyesületek biztosítják, mivel abban az esetben, ha e szolgáltatókat az ezen irányelvben előírt eljárás szerint kellene kiválasztani, e szervezetek egyedi sajátosságai nehezen lennének megőrizhetők. A kizárásnak mindazonáltal a szigorú értelemben vett szükséges mértékre kell korlátozódnia. Ennek megfelelően kifejezetten le kell szögezni, hogy a betegszállítási mentőszolgáltatások nem zárhatók ki az irányelv hatálya alól. Ezzel összefüggésben egyértelműen rendelkezni kell arról is, hogy a 601‑es CPV [Közös Közbeszerzési Szószedet]‑csoport (»Szárazföldi szállítási szolgáltatások«) nem foglalja magában a mentőszolgáltatásokat, amelyek a 8514‑es alosztályba tartoznak. Egyértelművé kell tenni tehát, hogy azokra a 85143000‑3 CPV‑kód alá tartozó szolgáltatásokra, amelyek kizárólag betegszállítási mentőszolgáltatásból állnak, a szociális és egyéb szolgáltatásokra megállapított különszabályokat (a továbbiakban: az enyhébb szabályozás) kell alkalmazni. Következésképpen az általános értelemben vett mentőszolgáltatás nyújtásáról szóló vegyes szerződések is az enyhébb szabályozás alá tartoznának, amennyiben a betegszállítási mentőszolgáltatások értéke meghaladná az egyéb mentőszolgáltatások értékét;
[…]
(118) A közszolgáltatások folyamatosságának a biztosítása érdekében ezen irányelv keretében lehetővé kell tenni, hogy a bizonyos egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárásokban való részvétel az adott szolgáltatásoknak a végső felhasználók számára való biztosítása tekintetében az olyan szervezetek számára legyen fenntartva, amelyek munkavállalói részesedésen vagy a munkavállalóknak az irányításukban való aktív részvételén alapulnak, vagy meglévő szervezetek mint például a szövetkezetek számára. E rendelkezés hatálya kizárólag bizonyos egészségügyi, szociális és egyéb kapcsolódó szolgáltatásokra, bizonyos oktatási és képzési szolgáltatásokra, a könyvtári, irattári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatásokra, valamint a sportszolgáltatásokra és a magánháztartások számára nyújtott szolgáltatásokra korlátozódik, és nem hivatott kiterjedni az ezen irányelv által egyéb tekintetben előírt semelyik kivételre sem. Indokolt, hogy az ilyen szolgáltatások csak az enyhébb szabályozás hatálya alá tartozzanak.”
4. A 10. cikke szerint a 2014/24 irányelv nem alkalmazandó azon szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek tárgya:
„[…]
h) az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások,(3) amelyeket nonprofit szervezetek vagy egyesületek nyújtanak, és amelyek a 75250000‑3, 75251000‑0, 75251100‑1, 75251110‑4, 75251120‑7, 75252000‑7, 75222000‑8; 98113100‑9 és 85143000‑3 CPV‑kód alá tartoznak, kivéve a betegszállítási mentőszolgáltatásokat;
[…]”
5. A 76. cikk így szól:
„(1) A tagállamok nemzeti szabályokat vezetnek be az e fejezet hatálya alá tartozó szerződések odaítélésére vonatkozóan, annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlatkérő szervek megfeleljenek az átláthatóság és a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének. A tagállamok szabadon állapíthatják meg az alkalmazandó eljárási szabályokat, amennyiben e szabályok lehetővé teszik az ajánlatkérő szervek számára, hogy figyelembe vegyék a szóban forgó szolgáltatások egyedi sajátosságait.
(2) A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ajánlatkérő szervek figyelembe vehessék a szolgáltatások magas minőségének, folyamatosságának, hozzáférhetőségének, megfizethetőségének, elérhetőségének és átfogóságának biztosításával kapcsolatos igényt, az igénybevevők különböző kategóriái – köztük a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett csoportok – sajátos igényeit, az igénybevevők bevonását és szerephez juttatását, valamint az innovációt. A tagállamok azt is előírhatják, hogy a szolgáltatót a legjobb ár‑minőség arányú pályázat szempontja alapján kell kiválasztani, figyelembe véve a szociális szolgáltatásoknál a minőségi és fenntarthatósági szempontokat.”
6. A 77. cikk kimondja:
„(1) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ajánlatkérő szervek kizárólag a 74. cikkben említett – a 75121000‑0, 75122000‑7, 75123000‑4, 79622000‑0, 79624000‑4, 79625000‑1, 80110000‑8, 80300000‑7, 80420000‑4, 80430000‑7, 80511000‑9, 80520000‑5, 80590000‑6, a 85000000‑9‑től a 85323000‑9‑ig, 92500000‑6, 92600000‑7, 98133000‑4, 98133110‑8 CPV‑kód alá tartozó – egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások esetében fenntarthatják bizonyos szervezetek számára a közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásban való részvétel jogát.
(2) Az (1) bekezdésben említett szervezetnek az alábbi kritériumok mindegyikét teljesítenie kell:
a) célja az (1) bekezdésben említett szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó közfeladat ellátása;
b) a nyereséget újrabefektetik a szervezet céljának elérése érdekében. Ha a nyereséget felosztják vagy újrafelosztják, akkor ennek a munkavállalóknak az irányításban való aktív részvételével kapcsolatos megfontolásokon kell alapulnia;
c) a szerződést teljesítő szervezet irányítási vagy tulajdonosi struktúrájának munkavállalói részesedésen vagy a munkavállalóknak az irányításban való aktív részvételén alapul, vagy a munkavállalók, felhasználók és érdekeltek aktív részvételét szükségessé teszi; és
d) a szervezetnek az adott ajánlatkérő szerv a megelőző három évben nem ítélt oda e cikk alapján a szóban forgó szolgáltatásokra vonatkozó szerződést.
[…]”
B. A nemzeti jog
7. A Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen(4) 107. §‑a (1) bekezdése 4. pontjának első félmondata alapján e törvény nem alkalmazható azon közbeszerzési szerződések odaítélésére, amelyek tárgya az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások, amelyeket nonprofit szervezetek vagy egyesületek nyújtanak, és amelyek a 75250000‑3, 75251000‑0, 75251100‑1, 75251110‑4, 75251120‑7, 75252000‑7, 75222000‑8; 98113100‑9 és 85143000‑3 CPV‑kód alá tartoznak, kivéve a betegszállítási mentőszolgáltatásokat.
8. A német jogalkotó e rendelkezéssel ültette át a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontját a nemzeti jogba, de azt egy második tagmondattal a következőképpen egészítette ki:
„E pont értelmében nonprofit szervezetek vagy egyesületek különösen azok a segélyszervezetek, amelyeket a szövetségi vagy tartományi jog állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként ismer el.”
9. A Gesetz über den Rettungsdienst sowie die Notfallrettung und den Krankentransport durch Unternehmer(5) 2. §‑ának (1) bekezdése alapján a mentési szolgáltatás magában foglalja szokatlan káresemény esetében a sürgősségi mentőszállítást, a betegszállítást és nagyobb számú sebesült vagy beteg ellátását.
10. A RettG NRW 2. §‑a (2) bekezdésének első mondata kimondja, hogy a sürgősségi mentőszállítás körébe tartozik a sürgős betegek esetében életmentő beavatkozások baleset helyszínén történő elvégzése, a sürgős betegek szállításra alkalmas állapotának elérése és a szállításra alkalmas állapot fenntartása, valamint további sérülés elkerülése mellett többek között sürgősségi mentőautóval vagy mentőautóval további ellátásra alkalmas kórházba történő szállítása.
11. A RettG NRW 2. §‑ának (3) bekezdése értelmében a betegszállítás körébe tartozik a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó betegek vagy sebesültek vagy egyéb segítségre szoruló személyek részére szakszerű segítség nyújtása, és e személyek mentőssegéd általi ellátása mellett többek között betegszállító járművel való szállítása.
12. A Zivilschutz‑ und Katastrophenhilfegesetz(6) 26. §‑a (1) bekezdésének második mondata megállapítja, hogy az e törvény szerinti feladatok ellátása során elsősorban az Arbeiter‑Samariter‑Bund, a Deutsche Lebensrettungsgesellschaft, a Deutsches Rotes Kreuz (Német Vöröskereszt), a Johanniter‑Unfall‑Hilfe és a Malteser‑Hilfsdienst szervezetek alkalmasak együttműködésre.
13. A Gesetz über den Brandschutz, die Hilfeleistung und den Katastrophenschutz(7) 18. §‑a (1) bekezdésének első mondata és (2) bekezdése előírja:
„(1) Magán segélyszervezetek segítenek balesetek és veszélyhelyzetek, nagy létszámú bevetést igénylő helyzetek és katasztrófák esetében, ha a legfőbb felügyeleti hatóság felé kinyilvánították, hogy készek az együttműködésre, és e hatóság általánosan megállapította az együttműködésre való alkalmasságot és az együttműködés szükségességét (elismert segélyszervezetek). […]
(2) A […] [ZSKG] 26. §‑a (1) bekezdésének […] második mondatában említett szervezetek számára nem szükséges az együttműködés kinyilvánítása és az alkalmasság általános megállapítása.”
II. A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
14. 2016 márciusában Solingen városa (Németország) a városi mentési szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárás újabb 5 éves időszakra történő kiírásáról határozott.(8) A közbeszerzési szerződésre vonatkozó hirdetmény közzététele helyett a városi tanács négy segélyszervezetet hívott fel ajánlattételre. Végül ezek közül két szervezetnek (Arbeiter‑Samariter‑Bund és Malteser Hilfdienst) ítélte oda a szerződés egy‑egy részét.
15. A Falck Rettungsdienste és a Falck, amelyek mentési és betegellátási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások, a Vergabekammer Rheinland (Rajna‑vidéki közbeszerzési tanács, Németország) előtt kifogásolták, hogy a szerződések odaítélését az uniós jog szerinti közbeszerzési eljárásoknak megfelelően kellett volna lefolytatni.
16. 2016. augusztus 19‑én a tanács elutasította a beadványt, mivel a GWB 107. §‑a (1) bekezdésének 4. pontját tekintette alkalmazandónak.
17. A határozat ellen jogorvoslati kérelmet terjesztettek az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) elé, amely előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Sürgős betegek mentőautóban [Rettungswagen] sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történő ellátása és betegek betegszállító járműben ápoló/mentőtiszt által történő ellátása esetében […] a 2014/24/EU irányelv 10. cikkének h) pontja értelmében a 7525000‑7 (Mentési szolgáltatások) és a 85143000‑3 (Mentőszolgálat) CPV‑kód alá tartozó, »állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatásokról« van‑e szó?
2) Lehet‑e úgy értelmezni a 2014/24[/EU] irányelv 10. cikkének h) pontját, hogy »nonprofit szervezetek vagy egyesületek« különösen olyan segélyszervezetek, amelyeket a nemzeti jog állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként ismer el?
3) A 2014/24[…] irányelv 10. cikkének h) pontja szerinti »nonprofit szervezetek vagy egyesületek« olyan szervezetek‑e, amelyek célja közszolgáltatatási feladatok ellátása, és amelyek nem üzleti vállalkozásként működnek és az esetlegesen elért nyereségüket céljuk elérése érdekében újra befektetik?
4) A beteg mentőtiszt/mentőssegéd általi ellátása mellett betegszállító járműben történő szállítása (ún. szakképzett személy közreműködésével végzett egészségügyi szállítás) olyan, a 2014/24/EU irányelv 10. cikkének h) pontja szerinti »betegszállítási mentőszolgáltatásnak« minősül‑e, amely nem tartozik a kivétel hatálya alá, és amelyre 2014/24 irányelv vonatkozik?”
III. A Bíróság előtti eljárás és a felek álláspontja
18. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2017. augusztus 2‑án érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételt az Arbeiter‑Samariter‑Bund, a Falck Rettungsdienste, a Malteser Hilfsdienst, a német Vöröskereszt, Solingen városa, a német, a norvég és a román kormány, valamint a Bizottság nyújtott be. A norvég és a román kormány kivételével mindannyian részt vettek a 2018. szeptember 5‑én tartott nyilvános tárgyaláson.
19. A Falck Rettungsdienste előzetes jelleggel arra hivatkozik, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja ellentétes az elsődleges joggal, mivel személyi, és nem anyagi feltételen alapuló kivételt állapít meg. Következésképpen az említett rendelkezést az uniós szabályokkal összhangban kell értelmezni és tisztázni kell az elsődleges jog által a nonprofit egyesületek részére történő közvetlen odaítélés tekintetében előírt feltételeket.
20. A Falck Rettungsdienste szerint:
– Az első kérdésre nemleges választ kell adni. Azt állítja, hogy a kivételt megszorítóan kell értelmezni, amely a veszélymegelőzést a legkiterjedtebb és legsúlyosabb sürgősségi helyzetekre korlátozza.
– A második kérdésre is nemleges választ kell adni, mivel a német szabályozás alapján az állampolgárok védelmét és a polgári védelmet ellátó szervezetek jogállásának elismerése nem függ a nyereségszerzési cél hiányától.
– A harmadik kérdésre szintén nemleges választ kell adni, mivel a nonprofit szervezetek fogalmának meghatározásához szükséges nemzeti jogszabályi feltételek nem felelnek meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatának.
– A negyedik kérdésre igenlő választ kell adni, mert ez következik a 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának és (28) preambulumbekezdésének szövegéből.
21. Solingen városa:
– Az első kérdéssel kapcsolatban a „veszélymegelőzés” azon értelmezését támogatja, amely minden olyan aktusra kiterjed, amely a valamely kockázatnak és/vagy károsodásnak való kitettség megakadályozására irányul, ez magában foglalja a mentőautóval történő szakképzett szállítást.
– A második kérdést illetően azt állítja, hogy a német jogalkotónak a közhasznú egyesületekre történő hivatkozása csak egy „különös említést” jelent, ami nem akadályozza, hogy más intézmények a 2014/24 irányelv szerinti „nonprofit szervezet” jogállására hivatkozzanak.
– Az említett fogalmat – már a harmadik kérdésre adandó válaszában – úgy értelmezi, hogy az csak a közszolgálati feladatok érdek nélküli ellátását igényli.
– A negyedik kérdésre azt a választ javasolja adni, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja szerinti kivétel alóli kivétel nem terjed ki a mentőautóval, szakképzett személyzet közreműködésével történő szállítási szolgáltatásokra. Különösen, a sürgősségi beavatkozások és a szakképzett személyzet közreműködésével történő szállítás olyan szervezeti egységet képeznek, amely egységes kezelést igényel.
22. Az Arbeiter‑Samariter‑Bund az első, a harmadik és a negyedik kérdést tekintetében alapvetően egyetért Solingen város álláspontjával. A második kérdést illetően azt állítja, hogy a nemzeti jogalkotó a mérlegelési jogkörét gyakorolva ültette át a nonprofit szervezet fogalmát. Ugyanezen álláspontot képviseli a Malteser Hilfdienst.
23. A német Vöröskereszt, amely azzal kezdi, hogy nem ért egyet a Falck Rettungsdienste előzetes észrevételeivel, az első és harmadik kérdéssel kapcsolatban Solingen városához hasonló álláspontot képvisel. A második kérdést illetően az Arbeiter‑Samariter‑Bundhoz hasonlóan hangsúlyozza, hogy a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a nonprofit szervezetek fogalmának meghatározásakor. A negyedik kérdéssel kapcsolatban azt állítja, hogy a szakképzett személyzet közreműködésével történő betegszállítás az állampolgárok védelmének és a polgári védelemnek, valamint a veszélymegelőzésnek egyaránt kulcseleme. Véleménye szerint az említett szállítás a vitatott kivétel tárgyi hatálya alá tartozik.
24. A német kormány szerint:
– Az első kérdés tekintetében a veszélymegelőzést kiterjesztően kell értelmezni, amely magában foglalja a betegek részére történő segítségnyújtást egyéni sürgősségi vagy baleseti helyzetekben, az állampolgárok védelmét és a polgári védelmet inkább jellemző nagyobb mértékű károkozással szemben.
– A második kérdést illetően Solingen város álláspontjával ért egyet, és kiemeli, hogy a nonprofit szervezet fogalmát a 2014/24 irányelv (28) preambulumbekezdése alapján kell értelmezni. Az „egyedi sajátosság” csak az azon tagállamra vonatkozó jogi és ténybeli háttér keretében határozható meg, amelyben e szervezetek a kötelezettségeiket teljesítik.
– A harmadik kérdésre vonatkozóan arra hivatkozik, hogy a nemzeti jogalkotó úgy összegezte a szervezetek nonprofit jellegét, hogy egyfelől, az állampolgárok javáért és biztonságáért végzik tevékenységüket a nem rendőrségi veszélymegelőzés, valamint az állampolgárok védelme és a polgári védelem során; és másfelől, a feladataik jelentős részét önkéntes személyzetre bízzák, amely az egyenlőtlen vagy kiegészítő szempontok alkalmazásával azonos következményekkel jár.
– A negyedik kérdésre nemleges választ kell adni az egyszerű betegszállítás és a szakképzett személyzet közreműködésével mentőautóval történő szállítás közötti különbség okán.
25. A norvég kormány:
– Azt állítja, hogy a veszélymegelőzési szolgáltatások nem a nagyobb katasztrófák esetén nyújtott szolgáltatásokra korlátozódnak, hanem a kérdést előterjesztő bíróság által az első kérdésben leírt helyzethez hasonló helyzetekre is kiterjednek, amely – véleménye szerint és a negyedik kérdésre válaszolva – nem minősül „betegszállítási mentőszolgáltatásnak”.
– A második és harmadik kérdéssel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a nonprofit szervezet fogalmát önállóan kell értelmezni, és a nemzeti jog által nonprofitnak elismert szervezet idesorolható, amennyiben az említett értelmezésnek megfelel. Mindezek alapján valamely szervezet nonprofit jellegének megállapítása a különböző tagállami hagyományoktól függően változik, amelyet főszabály szerint a tagállamokra kellene bízni az irányelv „természetes értelmezésén” túlmutató fogalom előírása nélkül. Ennek megfelelően a nonprofit szervezetek olyan közszolgáltatási feladatokat vállalnak, amelyeknek nincs kereskedelmi céljuk és az esetleges nyereségüket a kitűzött célok elérése érdekében újra befektetik.
26. A román kormány kizárólag az első és a negyedik kérdésről foglalt állást, és azokat együttesen vizsgálta. Véleménye szerint az állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások egyaránt kiterjednek a szélsőséges eseményeknél nagyobb tömegeknek biztosított segítségnyújtásra, valamint az olyan egyének segítésére, akiknek az életét vagy egészségét általános veszélyek fenyegetik. A 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának az ezen irányelv (28) preambulumbekezdése alapján történő értelmezése a kizárólagos szállítás fogalmára helyezi a hangsúlyt, nem pedig a mentőszemélyzet jellegére vagy a szállítás során kapott ellátásra.
27. Ebből a szempontból a mentőszolgáltatások egyaránt magukban foglalják a sürgősségi orvosi tevékenységeket és a nem sürgősségi, ellátás nyújtása nélkül történő egészségügyi szállítási tevékenységeket. Az első csoportban nincs különbség az orvossal és mentőtiszttel, valamint a mentőtiszttel és mentőssegéddel biztosított, mentőautóval történő szállítás között, mivel mind a két szolgáltatás sürgősségi orvosi jellegű elemeket tartalmaz, és a veszélymegelőzés végső céljára korlátozódik. A második csoportban ellenben olyan mentőautókkal nyújtanak szolgáltatásokat, amelyek nem rendelkeznek sürgősségi orvosi beavatkozáshoz szükséges felszereléssel és kizárólag vezetőjük van, ezért nem tartoznak az állampolgárok védelme, a polgári védelem, illetve a veszélymegelőzés körébe.
28. A Bizottság szerint:
– Az első kérdéssel kapcsolatban a veszélymegelőzés nem korlátozódik a kivételes sürgősségi eseményekre vagy a nagy tömeget érintő veszélyekre.
– A második és harmadik kérdést együttesen kell vizsgálni, amelyből megosztva nemleges és igenlő válasz következik. A nonprofit szervezetek kötelező jelleggel nem lehetnek a nemzeti jog által közhasznúként elismert szervezetek, hanem azok inkább a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésében felsorolt jellemzőknek megfelelő szervezetek.
– A negyedik kérdést illetően a kivétel és a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja szerinti kivétel alóli kivétel attól függően különböznek, hogy a szerződés kizárólag betegszállítást vagy olyan szolgáltatásokat is előír, mint a betegszállítás során történő orvosi ellátás. A közbeszerzési eljárás megválasztásának időpontjában kell különbséget tenni, nem pedig egy sürgősségi eset vagy a betegszállítás során.
IV. Elemzés
29. Az alapügyben eljáró bíróság kérdései visszavezetnek annak tisztázásához, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie a mentőszolgáltatásnak ahhoz, hogy a 2014/24 irányelv hatálya alá tartozzon, vagy annak hatálya alól kizárják. A szóban forgó feltételek vonatkoznak: a) az említett szolgáltatás objektív jellegére; és b) a szolgáltatást nyújtó – amelynek nonprofit szervezetnek vagy egyesületnek kell lennie – sajátos személyes vagy szubjektív jellemzőjére.
30. A kérdést előterjesztő bíróság első és negyedik kérdése a mentőszolgáltatás objektív tevékenységével kapcsolatos. Főszabály szerint a mentőszolgáltatás csak akkor zárható ki a 2014/24 irányelv hatálya alól, ha – mivel az „állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások” csoportjába tartozhat – nem korlátozódik tisztán a „betegszállítási mentőszolgáltatásra”. Ez a kivétel alóli kivétel részét képezi, és ennélfogva a közbeszerzésre vonatkozó általános szabályok hatálya alá tartozik.
31. A második és a harmadik kérdés a mentőszolgáltatást nyújtó személy szubjektív helyzetéről szól, amely szükségképpen „nonprofit szervezetet vagy egyesületet” jelent. A vita különösen azzal kapcsolatos, hogy ez az uniós jog önálló fogalmának minősül‑e.
A mentőszolgáltatásokról a 2014/24 irányelvvel összefüggésben (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és negyedik kérdés)
32. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az „állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások” csoportjába sorolható‑e az alábbi két egyedi szolgáltatás:
– Baleset vagy hasonló esemény következtében megsérült betegek (Notfallpatienten) mentőautóban (Rettungswagen) „sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt által történő ellátása”.
– Betegek betegszállító járműben (Krankentransportwagen) „ápoló/mentőtiszt” által történő ellátása.
33. Bár mindkét szolgáltatás azonos a betegek „ellátása” tekintetében, a „sürgősségi” megjegyzésben különböznek, amely csak az első esetében áll fenn, mind a gépjármű jellege, mind az ellátott személy helyzete miatt. Az első esetben tehát „mentőautóról” van szó, míg a második esetben kizárólag „szállító” gépjárműről.
34. A kérdést előterjesztő bíróság számára egyértelmű, hogy az említett szolgáltatások „nem minősülnek állampolgárok védelmét célzó és polgári védelmi szolgáltatásoknak”.(9) Véleménye szerint, amely megegyezik az eljárásban részt vevők véleményével, azok „legfeljebb”(10) a „veszélymegelőzés” közé tartozhatnak.
35. A 2014/24 irányelv nem határozza meg a „veszélymegelőzés” fogalmát, és jelentésének meghatározásához nem is utal kifejezetten a tagállamok jogára. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján tehát úgy kell tekinteni, hogy az említett fogalmat az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.(11)
36. Azon önálló fogalmat kutatva, amelynek a veszélymegelőzés meg kell, hogy feleljen, a 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának szó szerinti szövegével kell kezdeni. Ennél a pontnál szinte elkerülhetetlen az EUMSZ 196. cikkre történő hivatkozás, amely – ahogyan azt a Falck Rettungsdienste jelezte – a „kockázatok megelőzése” kifejezést a „polgári védelem” területén arra használja, hogy a „természeti vagy ember által okozott katasztrófák” tekintetében arra hivatkozzon.(12) Ez alapján azon elgondolás érvényesül, hogy az egyéni veszélyhelyzetekben biztosított segítségnyújtási szolgáltatások nem sorolhatók az említett kifejezés hatálya alá.
37. Úgy vélem azonban, hogy – amint az EUMSZ 196. cikkben a kockázatok megelőzését a polgári védelemmel társítják(13) – a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja azt meghatározott tulajdonságokkal rendelkező tevékenységként alakítja ki, amely nem feltétlenül azonosítható a polgári védelemmel.
38. A 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában ugyanis a veszélymegelőzés az állampolgárok védelmétől és a polgári védelemtől eltérő fogalomként jelenik meg, amely annak önálló tevékenységként való értelmezését igényli. Máskülönben, ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság felhívja a figyelmet, a megelőzési szolgáltatások mindig az állampolgárok védelmét célzó, illetve polgári védelmi szolgáltatásoknak minősülnének.(14)
39. A veszélymegelőzés fogalmi önállósága éppen az állampolgárok védelmével és a polgári védelemmel való szembenállásából adódik, minthogy a katasztrófák kezelésére összpontosuló tevékenységekről van szó, amelyek terjedelme jelentős számú személyt érint. A nagyszámú személyt érintő helyzetekkel szemben a 2014/24 irányelv által hivatkozott veszélymegelőzés a különös veszélyhelyzetben lévő egyénekre vonatkozik.
40. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság által támogatott ezen értelmezés nehézségbe ütközik. A „megelőzés” fogalma a legáltalánosabb értelmében, ahogyan azt Falck Rettungsdienste hangsúlyozta,(15) valamely kockázat vagy veszély megelőzésével jár. Ennélfogva megelőző, nem pedig reagáló védelmet jelent a bekövetkezett veszéllyel és a veszély megvalósulásával okozott kárral szemben.
41. Ha e szemantikai nehézség érvényesülne elsődlegesen, a jelen eljárásban vitatott mentőszolgáltatások – szinte főszabály szerint – ki lennének zárva a „veszélymegelőzés” hatálya alól. Csak nagyon erőltetett módon értelmezhető úgy, hogy a sérültek vagy betegek mentőautóval történő szállításával nem történik egyéb, mint azon veszély megelőzése, hogy szállítás hiányában egészségi állapotuk romoljon.
42. A 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának rendszertani értelmezése azonban lehetővé teszi a szó szerinti értelmezésből adódó fenntartások leküzdését. A rendelkezés nem zárja ki általános jelleggel és absztrakt módon a 2014/24 irányelv hatálya alól az összes, „állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatást”, hanem kizárólag a meghatározott CPV‑kódok hatálya alá tartozó szolgáltatásokat.
43. E kódok között van néhány olyan kód, amelyek a szó szoros vagy szigorú értelemben vett megelőzés fogalmának hatálya alá tartoznak,(16) és egyéb olyan kódok, amelyek – mivel alapvetően reagáló jellegűek, mint megelőzőek (például a mentési szolgáltatások)(17) – katasztrófahelyzetekben és egyéni károk vagy veszély esetén is alkalmazhatók.
44. Amennyiben, ahogyan azt a Falck Rettungsdienste állítja,(18) az „állampolgárok védelme, a polgári védelem és a veszélymegelőzés” fogalmai „anyagi feltételeket” képeznének a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja által hivatkozott CPV‑kódok alá tartozó összes szolgáltatás közül azon szolgáltatások meghatározásához, amelyeket katasztrófa helyzetekben nyújtanak, ennek következménye az lenne, hogy kizárólag az irányelv hatálya alól kizárt, CPV 75252000‑7 kód szerinti „mentési szolgáltatások” vonatkoznának nagyobb tömegre, az egyetlen személy érdekében végzett mentőakciók esetén megvalósított szolgáltatások pedig nem.
45. Márpedig a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában foglalt CPV‑kódok között éppen a 85143000‑3 kód szerepel, amely a „mentőszolgáltatásnak” felel meg. Nem lenne helytelen a Falck Rettungsdienste által támogatott „anyagi feltétel” jelen ügyben való alkalmazása, és annak megállapítása, hogy az említett rendelkezésben meghatározott kivétel csak a katasztrófahelyzetekben nyújtott mentőszolgáltatásokra vonatkozik.
46. A 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja azonban úgy határozza meg a mentőszolgáltatást, hogy nemcsak az említett „anyagi feltételnek” nem felel meg, hanem azzal inkább ellentétes.
47. A 2014/14 irányelv 10. cikkének h) pontja kivételt teremt azon rendelkezéssel, miszerint nem esnek az említett irányelv hatálya alá az „állampolgárok védelmét célzó, polgári védelmi és veszélymegelőzési szolgáltatások […], amelyek [a 85143000 3 CPV‑kód {mentőszolgáltatások} alá tartoznak], kivéve a betegszállítási mentőszolgáltatásokat”,(19) amely kivétel – ahogy azt a német kormány állítja – szükségtelen lenne, ha azon kritérium lenne irányadó, hogy a rendelkezés csak a katasztrófahelyzetekre vonatkozik.(20)
48. A jogalkotó azért tartotta fontosnak a „betegszállítási mentőszolgáltatásokra” hivatkozni, mert egyébként e szolgáltatásokat úgy kellene tekinteni, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja szerinti kivétel hatálya alá tartoznak (CPV 85143000‑3). Az pedig egyértelmű, hogy az egyszerű betegszállítás nem azonos az olyan katasztrófahelyzettel, amelyben betegek helyett olyan sérültekről vagy károsultakról kell beszélni, akiknek nemcsak a szállításuk, hanem a legjobb orvosi feltételek melletti szállításuk sürgős.
49. E következtetést megerősíti a rendelkezés teleologikus értelmezése. Ebben a megközelítésben különös jelentőséggel bír a 2014/24 irányelv (28) preambulumbekezdése, amelynek értelmében az irányelv „nem alkalmazandó bizonyos sürgősségi szolgáltatások esetében, amelyek ellátását nonprofit szervezetek vagy egyesületek biztosítják, mivel abban az esetben, ha e szolgáltatókat az ezen irányelvben előírt eljárás szerint kellene kiválasztani, e szervezetek egyedi sajátosságai nehezen lennének megőrizhetők”.
50. E megállapítás két pontja számomra jelentősnek tűnik. Egyfelől, a jogalkotó „bizonyos sürgősségi szolgáltatásokra” hivatkozik. Másfelől pedig, az említett szolgáltatásokat a „nonprofit szervezetekhez vagy egyesületekhez” viszonyítva kell azonosítani, amelyek „egyedi sajátosságát” meg kívánják őrizni. A kivétel jellemzőinek meghatározásához tehát inkább a szolgáltatást nyújtó alanyt kell figyelembe venni, mint a kezelendő helyzet súlyát.
51. Másképpen szólva, legyen akár egyéni sürgősségi esetről vagy nagymértékű károkkal járó helyzetről szó, az a fontos, hogy sürgősségi eset alakult ki, amellyel szokásosan a nonprofit szervezetek vagy egyesületek foglalkoznak. A 2014/24 irányelv e rendelkezésének célja az említett szervezetek megőrzése, amelynek fennmaradását veszélyeztetheti, ha azokat az irányelvben foglalt közbeszerzési eljárások hatálya alá rendelnék.
52. Összefoglalva, nem annyira annak meghatározása a fontos, hogy a sürgősségi esetek jellemzőek‑e a katasztrófahelyzetekre vagy egyéb, egyént érintő veszélyes helyzetre (közlekedési baleset, lakástűz), hanem a nonprofit szervezetek fő célját képező sürgősségi esetek meghatározása, amely szervezetek hagyományosan az egészségügyi ellátás és még a humanitárius segítségnyújtás területén is végzik tevékenységüket.
53. Ebben az értelemben, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, „a nonprofit szervezetek és egyesületek azonban nemcsak az állampolgárok védelme és polgári védelem terén nyújtanak szolgáltatásokat, [hanem] sokkal inkább az egyének érdekében történő mentési szolgáltatások napi munkájában vesznek részt.”(21)
54. Amennyiben a (28) preambulumbekezdésben kifejezett szándék szabályozási szempontból megjelenik a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában, véleményem szerint „az állampolgárok védelme, a polgári védelem és a veszélymegelőzés” kifejezéseket, amelyeket az említett cikk használ, a hivatkozott preambulumbekezdésben szereplő „sürgősségi szolgáltatásokkal” azonosnak kell tekinteni, és ennélfogva, azonosításuk céljából, a „nonprofit szervezetekre vagy egyesületekre” kell azokat vonatkoztatni.
55. A (28) preambulumbekezdés ugyanis megelőlegezi a mentességet, amelyet a jelen ügy szempontjából a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja valósít meg a nonprofit szervezetek vagy egyesületek által nyújtott mentőszolgáltatásokkal kapcsolatban, ha tevékenységi körüket képező sürgősségi eseteket látnak el.
56. A hivatkozott preambulumbekezdésben szerepel, hogy a nonprofit szervezetek által nyújtott sürgősségi szolgáltatásoknak „a szigorú értelemben vett szükséges mértékre kell korlátozódni[uk]”, és „kifejezetten le kell szögezni, hogy a betegszállítási mentőszolgáltatások nem zárhatók ki az irányelv hatálya alól”.
57. A kérdés tehát a sürgősségi eset ellátására irányuló mentőszolgáltatás és az egyszerű betegszállítási mentőszolgáltatás közötti különbségtételre irányul. E kérdéssel foglalkozik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés, amikor azt kérdezi, hogy a „beteg mentőtiszt/mentős‑segéd általi ellátása mellett mentőautóban történő szállítása” – amelyet „szakképzett személy közreműködésével végzett egészségügyi szállításnak” minősít – „betegszállítási mentőszolgáltatásnak” tekinthető‑e a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja értelmében.
58. A jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a kivételt (azaz a 2014/24 irányelv rendes szabályozása alóli mentesítést) a sürgősségi szolgáltatásokra korlátozza.(22) A „betegszállítási mentőszolgáltatásokra” mint a kivétel alóli kivételre történő hivatkozással párhuzamosan azokat (egyszerűbb) közbeszerzési eljárás alá vonja, ha a szolgáltatások nem sürgősségi esetek ellátására irányulnak, hanem csak a beteg mentőautóval történő átszállítására.
59. E megközelítésben a 2014/24 irányelv nem vonatkozik azokra az általános mentőszolgáltatásokra, amelyek során az egyszerű szállítási feladaton túl a sürgős betegek megfelelő ellátásához szükséges orvosi vagy egészségügyi kezelést nyújtanak. Másképpen szólva, olyan szolgáltatást, amelyet semmilyen egyéb alternatív közlekedési eszköz nem biztosíthat.
60. Azon rendelkezést követően, hogy a 2014/24 irányelv alkalmazásának mellőzését nem kell kiterjeszteni a „betegszállítási mentőszolgáltatásokra”, a (28) preambulumbekezdés gondosan pontosítja, hogy az említett szolgáltatásokra „a szociális és egyéb szolgáltatásokra megállapított különszabályokat (a továbbiakban: az enyhébb szabályozás) kell alkalmazni”. Az említett enyhébb szabályozás alá vonás működőképessé tétele céljából ugyanezen preambulumbekezdés kifejti, hogy a mentőautóval történő betegszállítást nem foglalja magában a „szárazföldi szállítási szolgáltatásoknak” megfelelő csoport,(23) amely az irányelv általános szabályainak hatálya alá tartozik.
61. Ez alapján együttesen fennáll:
– az általában vett „mentőszolgálat” (amely a 85143000‑3 kód hatálya alá tartozik), amely kivételt képez a 2014/24 irányelv hatálya alól; és
– a „betegszállítási mentőszolgáltatások”, amelyek az említett irányelv különös előírása, az enyhébb szabályozás hatálya alá tartoznak.(24) Amennyiben nem így van, jellegüknél fogva a „közúti szállítás” cím alá tartoznának.
62. Másképpen fogalmazva, ha kivonjuk a „szállítást” mint a mentőszolgáltatás szerves részét képező elemet, a 85143000‑3 CPV‑kódban (azaz a 2014/24 irányelv alkalmazásából kizárt szolgáltatás) a túlnyomórészt egészségügyi jelleggel rendelkező elem marad. Akár orvos, ápoló vagy mentőtiszt nyújtja a szolgáltatást, véleményem szerint az a fontos, hogy az ahhoz nélkülözhetetlen ellátást biztosítsák, hogy a betegszállítás úgy valósuljon meg, hogy a beteg egészségügyi központba történő (sürgős) átszállításával a lehető legrövidebb időn belül biztosítsák számára az élete, egészsége vagy testi épsége megőrzéséhez szükséges orvosi kezelést. Azaz a sürgősségi eset kezelése érdekében tehát – ismétlem – a 2014/24 irányelv szerinti kivétel a (28) preambulumbekezdés alapján csak a „sürgősségi szolgáltatásokra” vonatkozik.
63. Ezen előfeltevések alapján a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott két külön eset állapítható meg.
64. Az első a baleset vagy hasonló esemény során megsérült betegek (Notfallpatienten) sürgős ellátással történő szállítására vonatkozik, amelyet „sürgősségi ellátást nyújtó ápoló/mentőtiszt” biztosít mentőautóban (Rettungswagen). Nem hiszem, hogy különösebb nehézséget jelentene e szolgáltatásokra a 85143000‑3 CPV‑kódot (mentőszolgálat) alkalmazni, és ennélfogva kijelenteni, hogy a 2014/24 irányelv e szolgáltatásokra nem alkalmazandó, feltéve hogy azok a nonprofit szervezetek vagy egyesületek feladatát képezik.
65. A második eset (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés) a betegek azon ellátására vonatkozik, amelyet betegszállító járműben (Krankentransportwagen) „ápoló/mentőtiszt” nyújt. Tehát „betegszállítási mentőszolgáltatásról” van szó, még ha ennek során az említett szakemberek nyújtanak is ellátást. Véleményem szerint itt tulajdonképpen nincs szó sürgősségről: a betegek megkérhetnek valakit, hogy a szállítás során kísérje el őket a járművön, de nincs szükségük sürgős egészségügyi ellátásra.(25) A 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának utolsó mondatában előírt kivétel alóli kivételt kell tehát alkalmazni.
A nonprofit szervezet fogalmáról a 2014/24 irányelvvel összefüggésben (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés)
66. A „veszélymegelőzés” esetéhez hasonlóan(26) a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában hivatkozott „nonprofit szervezetek vagy egyesületek” meghatározása során az egész Unióban önálló és egységes fogalmat kell alkalmazni.
67. A német kormány azt állítja, hogy nem a „nonprofit szervezet vagy egyesület” fogalma, mint inkább ezen intézmények „egyedi sajátosságai” a meghatározók, amelynek „megőrzésére” irányul a 2014/24 irányelv célja azzal, hogy hatálya alól azokat kizárja (a (28) preambulumbekezdés).
68. Az említett kormány szerint az egyedi sajátosság mibenlétének ismeretéhez elengedhetetlen azon állam szabályozási és ténybeli hátterének figyelembevétele, amelyben az említett szervezetek működnek, mivel a tagállamok jobban meg tudják állapítani, hogy mely szervezetek felelnek meg a szóban forgó fogalomnak.(27) Véleménye szerint a Bíróság két ítélete megerősíti, hogy a nemzeti jog tiszteletben tartása alapvető valamely szervezet nonprofit jellegének értékeléséhez.(28)
69. Ugyanakkor egyik ítélet sem biztosított mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára a nonprofit szervezetek fogalmának meghatározásához, hanem csak a „közegészségügyi védelmi szint meghatározása és társadalombiztosítási rendszerének kialakítása”, valamint ezen adatok alapján annak megállapítása céljából, „hogy az önkéntes szervezetek igénybevétele [meg]felel […] a sürgősségi egészségügyi szállítási szolgáltatás társadalmi céljának, és az [hozzá]járulhat […] az e szolgáltatással összefüggő költséghatékonysághoz”.(29)
70. A „nonprofit szervezet vagy egyesület” valójában elég pontos fogalom ahhoz, hogy ne biztosítson valamilyen mérlegelési mozgásteret. Az a körülmény, hogy egy szervezeti felépítés az önkéntességen alapul, jelezheti a nonprofit jelleget, de nem feltétlenül. A jelen ügy szempontjából annak van jelentősége, hogy az e szolgáltatást nyújtó szervezetek tényleg rendelkezzenek e jelleggel. Elegendő tehát a „nonprofit […]” kifejezés szó szerinti értelmezése.
71. A kérdést előterjesztő bíróság számomra észszerűnek tűnő fogalommeghatározást javasol.(30) Olyan tevékenységet folytató szervezetekről van szó, amelyek „nem nyereségszerzésre” irányulnak, hanem „nyereség elérése nélkül szolgálják a közérdeket”.(31)
72. Szigorúan véve a „közérdek szolgálatában” és a „közszolgáltatási feladatok ellátása” – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés szavait használva – ismétlődő fogalmak: a 2014/24 irányelv (28) preambulumbekezdése olyan nonprofit szervezetekről és egyesületekről szól, amelyek sürgősségi szolgáltatásokat nyújtanak, azaz amelyek önmagukban általános közérdekű célt teljesítenek.
73. Ismétlem, hogy annak van jelentősége, hogy a 2014/24 irányelv (28) preambulumbekezdése és a 10. cikkének h) pontja által hivatkozott szolgáltatásokat nyújtó szervezetek és egyesületek célja ne nyereségszerzésre irányuljon a segítő tevékenységük végzése során.(32)
74. Nem hiszem, hogy e jellemzőn kívül a szóban forgó szervezeteknek és egyesületeknek a 2014/24 irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételeknek is eleget kellene tenniük.
75. Az említett cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok ajánlatkérő szervei kizárólag bizonyos egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások esetében tarthatják fenn meghatározott szervezetek számára a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát,(33) ha eleget tesznek a (2) bekezdésben felsorolt feltételeknek.
76. E feltételek egyike sem tartalmazza a nyerségszerzési cél hiányát, és némelyikük inkább az ellenkező eseten alapszik. Ez a helyzet a nyereség felosztására vonatkozó kritériummal, amelynek értelmében előírják, hogy az (1) bekezdésben említett szervezeteknek a „munkavállalóknak az irányításban való aktív részvételével kapcsolatos megfontolások” alapján kell a nyereséget felosztaniuk.(34)
77. Úgy vélem tehát, hogy valamely nonprofit szervezet vagy egyesület megkülönböztető jellemzője éppen az, hogy célja nem nyereségszerzésre irányul, és ha a körülményekből adódóan – azaz anélkül, hogy szándékosan erre törekedett volna – nyereségre tesz szert, azt társasági tevékenységének ellátására fordítja. A jelen ügyben ez a tevékenység a sürgősségi egészségügyi szolgáltatások nyújtását jelenti.
78. A nemzeti törvény megállapítja, hogy „[a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontjában előírt kivétel értelmében] nonprofit szervezetek vagy egyesületek különösen azok a segélyszervezetek, amelyeket a szövetségi vagy tartományi jog állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetként ismer el”.(35)
79. A német kormány szerint az említett rendelkezés nem létesít korlátot azon szervezetek számát illetően, amelyekre a 2014/24 irányelv 10. cikkének h) pontja szerinti kivétel alkalmazandó. A „segélyszervezetként” való elismerés tehát nem elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy valamely nonprofit szervezet a kivétel hatálya alá tartozzon.(36)
80. A jelen ügy szempontjából azonban kevésbé az a fontos, hogy a nemzeti törvény ne akadályozza azon szervezetek nonprofit szervezetként való elismerését, amelyek a 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának értelmében vett „nonprofit szervezet vagy egyesület” fogalommeghatározásának megfelelnek,(37) hanem hogy e jogállást olyan szervezeteknek biztosítsák, amelyek nem felelnek meg ez utóbbi fogalomnak.
81. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság állítása szerint „az állampolgárok védelmét és polgári védelmet ellátó szervezetkénti nemzeti jog szerinti elismerés ennyiben nem feltétlenül attól függ, hogy a szervezet folytat‑e közhasznú tevékenységet.(38)
82. Ha ez így lenne, amelynek meghatározása a nemzeti bíróság feladata, a belső jog által segélyszervezetként való elismerés nem lenne elegendő annak megállapításához, hogy valamely szervezet vagy egyesület a 2014/24 irányelv 10. cikke h) pontjának értelmében véve nonprofit jellegű. Ez utóbbi jogállás annak bizonyítását igényli, hogy az e jogállás megszerzését célzó szervezet vagy egyesület célja nem nyereségszerzésre irányul, és ha a körülményekből adódóan nyereségre tesz szert, azt tevékenységi körének ellátásra fordítja.
V. Végkövetkeztetés
83. A fent kifejtettek értelmében azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) számára:
„A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy:
– A mentőautóval történő sürgősségi betegszállítást, amely során az ellátást ápoló/mentőtiszt nyújtja, »mentőszolgáltatásnak« (85143000‑3 CPV‑kód) kell minősíteni, amelynek közbeszerzési eljárása mentesülhet a 2014/24 irányelv szerinti eljárások alól, feltéve, hogy az valamely nonprofit szervezet vagy egyesület feladatát képezi.
– Ha a betegszállítás nem sürgősségi jellegű, és betegszállító járműben ápoló/mentőtiszt által történő ellátással valósul meg, azt olyan »betegszállítási mentőszolgáltatásnak« kell minősíteni, amely nem tartozik az általános »mentőszolgáltatásokra« alkalmazandó kivétel hatálya alá.
– Azon szervezetek minősülnek »nonprofit szervezeteknek vagy egyesületeknek«, amelyek célja nem nyereségszerzésre irányul, és ha a körülményekből adódóan nyereségre tesznek szert, azt társasági tevékenységük ellátására fordítják. E jogállás megszerzéséhez nem elegendő, hogy a belső jog által elismert segélyszervezetről legyen szó.”