AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. november 5.

F‑105/12. sz. ügy

Brigitte Knöll

kontra

Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)

„Közszolgálat – Az Europol személyi állománya – A szerződés meghosszabbításának elmaradása – Határozatlan időre szóló szerződés felajánlásának megtagadása – A Közszolgálati Törvényszék általi megsemmisítés – A Közszolgálati Törvényszék ítéletének végrehajtása”

Tárgy:      Az EK 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. Knöll többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2011. november 28‑i azon határozatot, amelyben az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) a Közszolgálati Törvényszék F‑44/09. sz., Knöll kontra Europol ügyben 2010. június 29‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: 2010. június 29‑i ítélet) végrehajtásaként B. Knöll részére 20 000 euró megfizetéséről határozott.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Rendőrségi Hivatal 2011. november 28‑i azon határozatát, amelyben az F‑44/09. sz., Knöll kontra Europol ügyben 2010. június 29‑én hozott ítélet végrehajtáséként B. Knöll részére 20 000 euró megfizetéséről határozott. Az Európai Rendőrségi Hivatal maga viseli saját költségeit és köteles viselni a B. Knöllnél felmerült költségeket.

Összefoglaló

Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve – Különleges nehézségek – A megsemmisített aktussal a felperesnek okozott hátrány méltányos kiegyenlítése – Feltételek

(EUMSZ 266. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk)

A megsemmisítést kimondó ítéletek végrehajtására vonatkozó szabályokat – különösen a közszolgálati tárgyú ítéleteket illetően – szintén az Európai Unió Alapjogi Chartájának a megfelelő ügyintézés elvéről szóló 41. cikkére, és különösen az említett cikk (1) bekezdésére tekintettel kell értelmezni, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.

Amennyiben egy megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtása különleges nehézségekkel jár, az érintett intézmény bármely olyan határozatot meghozhat, amely méltányosan orvosolhatja a megsemmisített határozatból következően az érintettek által elszenvedett hátrányokat, és ebben az összefüggésben párbeszédet kezdeményezhet velük, hogy megpróbáljon olyan megállapodásra jutni, amely alapján méltányosan orvosolják a jogellenesség miatt őket ért hátrányokat.

Ha az uniós bíróság valamely ítélete a védelemhez való jog megsértése miatt megsemmisíti az adminisztráció valamely határozatát, az érintett igazgatási szervnek kell bizonyítania, hogy minden olyan lehetséges intézkedést elfogadott, amely alkalmas a bíróság által megállapított jogellenesség hatásainak a megszüntetésére. Az adminisztráció tehát nem szorítkozhat arra az állításra, hogy az ezen alapvető jogában sérelmet szenvedett személyt már nem lehet újra a védelemhez való jogának érvényesítésére alkalmas helyzetbe hozni, különösen olyan határozatok alapján, amelyeket később maga az adminisztráció fogadott el ugyanezen a területen. Az ilyen megközelítés elfogadása azt jelentené, hogy a lényegétől fosztanák meg az elsősorban a védelemhez való jog tiszteletben tartása biztosításának és az e jog megsértését megállapító ítélet végrehajtása biztosításának kötelezettségét. A megsemmisítést kimondó ítélet csak akkor járhatna kompenzációs jellegű kártérítés fizetésével, ha az érintett igazgatási szervtől független okok miatt objektíve nehéz, sőt lehetetlen volna azon hatások megszüntetése, amelyekkel a védelemhez való jognak az utóbbi ítélettel szankcionált megsértése járt.

(lásd a 39., 40. és 51. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑15/05. sz., Andres és társai kontra EKB ügyben 2008. június 24‑én hozott ítéletének 132. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.