AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(első tanács)

2015. április 21.

F‑31/11. DEP. sz. ügy

BI

kontra

Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ (Cedefop)

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása – Az Unió valamely ügynökségének ügyvéd általi képviselete – Átalánydíjazás – Megtérítendő költségek – A felperes vagyoni helyzete”

Tárgy:      A Közszolgálati Törvényszék 2012. március 7‑i BI kontra Cedefop ítélete (F‑31/11, EU:F:2012:28) nyomán az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ által előterjesztett, költségek megállapítása iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑31/11. sz. ügyben az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ részére BI által megtérítendő költségek összegét 5000 euróban határozza meg.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Költségek megállapítása – Benyújtási határidő – A költségek megállapítása iránti kérelem ésszerű határidőn belüli benyújtásának kötelezettsége

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 92. cikk, 1. §)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Fogalom – Az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala által az ügyvédjének fizetett munkadíj – Bennfoglaltság – A felperesek közötti egyenlő bánásmód elvének azáltal történő megsértése, hogy bizonyos ügyekben igénybe veszik ügyvéd közreműködését, más ügyekben pedig nem – Hiány

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés); a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

3.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az intézmény által az ügyvédjének fizetett munkadíj – Bennfoglaltság – A megállapításkor figyelembe veendő tényezők – A költségek viselésére kötelezett fél vagyoni helyzete – Kizártság

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

1.      A költségek megállapítása iránti kérelmet ésszerű határidő belül kell benyújtani, amely határidőn túl a költségek viselésére kötelezett fél megalapozottan tekintheti úgy, hogy a követelésre jogosult fél lemondott a jogáról. Másfelől valamely határidő ésszerű jellegét az adott ügy összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására.

Ami a felek magatartását illeti, noha a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya, érthető, hogy a költségtérítésre jogosult fél megvárja a fellebbezési határidő lejártát mielőtt előterjesztené a költségek megtérítése iránti kérelmét.

(lásd a 14. és 16. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat), C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28., 30. és 33. pont; Dietz kontra Bizottság végzés, 126/76 DEP, EU:C:1979:158, 1. pont;

Elsőfokú Bíróság: Air France kontra Bizottság végzés, T‑2/93 DEP, EU:T:1996:48, 10. és azt követő pontok;

Közszolgálati Törvényszék: BI kontra Cedefop végzés, F‑31/11, EU:F:2012:28.

2.      A Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandó – kitűnik, hogy az Európai Unió intézményei azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kívánják magukat az uniós bíróságok előtt képviseltetni, vagy ehhez milyen segítséget vesznek igénybe, szabadon dönthetnek úgy, hogy ügyvédi segítséghez folyamodnak. E tekintetben ezen ügyvéd díjazása az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik, anélkül hogy az intézménynek bizonyítania kellene, hogy e segítség objektíve igazolt volt. A Bíróság alapokmánya említett rendelkezésének alkalmazása céljából az Unió más szerveit úgy kell tekinteni, hogy azok az említett intézményekkel azonos megítélés alá esnek.

Másfelől az a tény, hogy az uniós szervezet egy meghatalmazott és egy külső ügyvéd közreműködésével jár el, nincsen hatással a szóban forgó költségek esetlegesen megtérítendő jellegére, mivel e költségeket nem lehet eleve kizárni. Azonban e tény befolyással lehet az eljárással kapcsolatban felmerült, megtérítendő költségek végső összegének a meghatározására. Ebben a tekintetben nem lehet szó a felperesek közötti egyenlő bánásmód elvének megsértéséről, ha az alperes uniós intézmény vagy szervezet egyes ügyekben úgy határoz, hogy ügyvéd szolgáltatásait veszi igénybe, míg más ügyekben a meghatalmazottai képviselik.

Minden más álláspont, amely valamely uniós intézmény vagy szervezet azon jogát, hogy az ügyvéd részére kifizetett teljes munkadíj vagy annak egy része megtérítését kérje, ahhoz a feltételhez kötné, hogy bizonyítsa az ügyvéd szolgáltatásai igénybevételének objektív szükségességét, valójában a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésében biztosított szabadság közvetett korlátozását jelentené, és azt eredményezné, hogy az uniós bíróságnak az intézmények és a szolgálati egységeik szervezéséért felelős szervezetek értékelését a sajátjával kellene helyettesítenie. Márpedig egy ilyen feladat nem egyeztethető össze sem a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésével, sem azzal a belső szervezet kialakítására vonatkozó hatáskörrel, amellyel az uniós intézmények és ügynökségek az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő ügyeik kezelése tekintetében rendelkeznek. Ebből következően az a körülmény, hogy valamely uniós szervezet jogi szolgálattal rendelkezik nincs kihatással azon költségek megtéríttethető jellegére, amelyet az e szervezet személyi állományához nem tartozó ügyvéd munkadíja jelent.

(lásd a 30–33. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés, C‑554/11 P‑DEP, EU:C:2013:706, 17. pont;

az Európai Unió Törvényszéke: Longinidis kontra Cedefop végzés, T‑283/08 P‑DEP, EU:T:2014:1083, 24–26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: Chatzidoukakis kontra Bizottság végzés, F‑84/10 DEP, EU:F:2014:41, 21. pont.

3.      A megtérítendő összeg meghatározása keretében az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédjeiknek fizetendő díj megállapítására, csupán azon összeget határozza meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

Másfelől a díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában az uniós bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.

E tekintetben még az ügyvéd által nyújtott szolgáltatásokról és az erre fordított időtartamról készített kimutatás hiányában is – mivel a munkadíjat általányként állapították meg –, önmagából a válaszbeadvány elkészítésének tényéből levonható az a következtetés, hogy ezen ügyvéd ténylegesen a Közszolgálati Törvényszék előtti eljáráshoz szükséges iratokat készített és szolgáltatást nyújtott. Egyébként a díjazás átalány jellege nem befolyásolja a Közszolgálati Törvényszéket a költségtérítés címén megtérítendő összeg megállapításában, mivel a bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumokra és a felek által bemutatandó konkrét adatokra támaszkodik. Noha ezen adatok hiánya nem akadályozza a Közszolgálati Törvényszéket, hogy méltányos mérlegelés alapján határozza meg a megtérítendő költségek összegét, olyan helyzetbe hozza, melyben szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit.

Másfelől a költségek viselésére kötelezett fél vagyoni helyzete nem tartozik azon szempontok közé, amelyeket az uniós bíróság a költségek megállapítására irányuló eljárásban figyelembe vesz a megtérítendő összeg meghatározásakor.

(lásd a 35., 36., 41., 42. és 48. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EU:T:2013:269, 20. pont; Longinidis kontra Cedefop végzés, EU:T:2014:1083, 67. pont;

Közszolgálati Törvényszék Blais kontra EKB ítélet, F‑6/08, EU:F:2008:160, 111–116. pont; Martinez Erades kontra EKSZ végzés, F‑64/12 DEP, EU:F:2013:111, 21. pont; Chatzidoukakis kontra Bizottság végzés, EU:F:2014:41, 22. és 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.