Language of document :

A Törvényszék (második tanács) T-7/17. sz., John Mills kontra EUIPO ügyben 2018. október 15-én hozott ítélete ellen az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által 2018. december 20-án benyújtott fellebbezés

(C-809/18. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Lukošiūtė meghatalmazott)

A többi fél az eljárásban: John Mills Ltd, Jerome Alexander Consulting Corp.

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

a John Mills Ltd-t kötelezze az EUIPO részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 207/2009 rendelet1 8. cikke (3) bekezdésének megsértése

A Törvényszék tévesen értelmezte a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit azzal, hogy a hatályát a megjelölések azonosságának fogalmára korlátozta, és annak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti értelmet tulajdonította.

A Törvényszék nem vette kellően figyelembe a 207/2009 rendelet 8 cikke (3) bekezdésének célját, amely annak elkerülésére irányul, hogy a védjegyjogosult ügynöke a védjeggyel visszaéljen, mivel az ügynök használhatja az említett védjegyjogosulthoz fűződő gazdasági kapcsolata során szerzett ismereteit és tapasztalatait, és ennek következtében tisztességtelenül kihasználhatja azokat az erőfeszítéseket és befektetéseket, amelyeket maga a védjegyjogosult tett, és ezzel vitatható módon a szó szerinti értelmezést helyezte előtérbe. Az uniós bíróság azonban következetesen a védjegyjog teleologikus megközelítése alapján alakítja ki álláspontját.

A szó szerinti értelmezésből az a következtetésre sem vonható le, hogy a 207/2009 rendelet 8 cikkének (3) bekezdése kizárólag az azonos védjegyekre alkalmazható. Elegendő tehát, ha a szóban forgó megjelölések a korábbi védjegy megkülönböztető képességének lényegét alkotó elemekben megegyeznek. Ezen az alapon, az ütköző védjegyeknek a 207/2009 rendelet 8 cikkének (3) bekezdésére tekintettel történő vizsgálata céljából meg kell határozni, hogy az európai uniós védjegybejelentés olyan módon tartalmazza-e a korábbi védjegy alapvető elmeit, hogy abból egyértelmű, hogy a bejelentője jogosulatlanul kisajátítja a védjegyjogosultnak a védjegyére vonatkozó jogait. A tisztességtelen ügynök ugyanis nem csupán a korábbi védjegynek az eredeti védjegyjogosult általi minden későbbi, az Európai Unión belül történő lajstromozását akadályozhatja meg, hanem az eredeti jogosult általi, az Európai Unión belül történő bármilyen használatát is.

A Bíróság alapokmánya 36. cikkének megsértése

A fellebbezéssel megtámadott ítélet érvelése olyan mértékben ellentmondásos, hogy egyrészről elismeri, hogy a megjelölések akkor azonosak, ha az egyik módosítás vagy hozzáadás nélkül jeleníti meg a másikat, másrészt pedig azt, hogy a megjelölések akkor is azonosak, ha a megkülönböztető képességet nem érintő, eltérő elemeket tartalmaznak (lásd a megtámadott ítélet 38–40. pontját). Ezen érvelés ellentmondásos, mivel ugyanazt az „azonosság” fogalmat alkalmazza eltérő jogi és ténybeli helyzetekre, és annak tévesen két eltérő tartalmat tulajdonít.

A Törvényszék nem indokolta, hogy az ütköző védjegyek a megtámadott ítélet 39. pontjában általa megfogalmazott kritériumok alapján miért nem tartoznak a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének hatálya alá.

____________

1 A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.).