Language of document : ECLI:EU:C:2019:181

EVGENI TANCHEV

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. március 7.(1)

C‑22/18. sz. ügy

TopFit e.V.

Daniele Biffi

kontra

Deutscher Leichtathletikverband e.V.

(az Amtsgericht Darmstadt [darmstadti helyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága – Állampolgárság – EUMSZ 18., EUMSZ 21., EUMSZ 49. és EUMSZ 165. cikk – Állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés – Valamely fogadó tagállamban letelepedett uniós polgártól azon jog megvonása, hogy az amatőr atlétikai nemzeti bajnokságban a 35 év felettiek korosztályában e tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett versenyezzen – Az állampolgársággal nem rendelkező személyek helyezést kizáró »értékelés nélküli« részvételének lehetősége minden korosztályban – A szabály változásakor az adott tagállamban letelepedett uniós polgároknak biztosított átmeneti időszak hiánya – A letelepedés szabadságának horizontális hatálya – Korlátozás – Igazolás – Arányosság”






1.        Daniele Biffi, aki olasz állampolgár és az alapeljárás 2. sz. felperese, 2003 óta lakik Németországban. Itt egy olyan vállalkozást vezet, amelyben atlétikai edzői és személyi edzői szolgáltatásokat nyújt, a tárgyaláson továbbá elhangzott, hogy saját honlapja van, amelyen ezeket a szolgáltatásokat hirdeti.(2) D. Biffi a 35 év felettiek korcsoportjában amatőr sportolóként igen aktívan részt vesz a versenyszerű atlétikában. Németországban családjával telepedett le.

2.        2012‑ben D. Biffi lemondott azon jogáról, hogy az olasz amatőr atlétikai szövetség égisze alatt versenyezzen. Ettől az időponttól kezdve 2016‑ig Németországban élő és több mint egy éven keresztül egy berlini atlétikai klubban, nevezetesen a TopFit e.V.‑ben (a továbbiakban: az alapeljárás 1. sz. felperese; TopFit) tagsággal rendelkező olasz állampolgárként D. Biffi a saját korosztályában versenyezhetett a „nemzeti bajnoki” címért, helyezéseit pedig egyéb módon nyilvántartásba vették. Honlapján megtalálhatók különböző sikerei, azaz az elért címek és helyezések.(3)

3.        2016‑ban ugyanakkor az alapeljárás alperese, a Deutscher Leichtathletikverband e.V. (a német atlétikai szövetség, a továbbiakban: DLV), amely magánjogi egyesület, megváltoztatta a szabályzatát. Ezáltal minden korosztályban a német állampolgárokra korlátozta a „nemzeti bajnoki” címért való versenyzés jogát. Az új szabály értelmében a D. Biffihoz hasonló helyzetben lévő versenyzők ugyan indulhattak a nemzeti bajokságokon, azonban csak „értékelés nélkül”. Ezáltal az ilyen résztvevők sem (például első, második vagy harmadik) helyezést nem érhettek el az egyéni versenyeken, sem a „nemzeti bajnoki” címet nem szerezhették meg. Ez azonban nem zárja ki a DLV által szervezett egyéb versenyeken, például a regionális szintű versenyeken való részvételt.

4.        A TopFit és D. Biffi ezt az új szabályt megtámadta az Amtsgericht Darmstadt (darmstadti helyi bíróság; a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) előtt, amely előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjesztett a Bíróság elé. Ezek az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára (EUMSZ 18. cikk), az uniós polgároknak „a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz” való jogára (az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése), valamint az Unió azon kötelezettségére vonatkoznak, hogy „[hozzájáruljon] az európai sport előmozdításához” (az EUMSZ 165. cikk (1) bekezdésének második albekezdése) és fellépjen a sport európai dimenzióinak fejlesztése érdekében (az EUMSZ 165. cikk (2) bekezdése).

5.        Arra a következtetésre jutottam, hogy a DLV D. Biffinek a szabad mozgáshoz való, az uniós jogban biztosított jogával, konkrétabban pedig az EUMSZ 49. cikk szerinti szabad mozgáshoz való jogával ellentétesen járt el, elsősorban amiatt, hogy nincs olyan átmeneti szabály, amely biztosítaná a D. Biffihez hasonló, olyan uniós polgárok meglévő jogait, akik már megszerezték az ahhoz való jogot, hogy a fogadó tagállam állampolgáraival azonos helyzetben versenyezhessenek, miután ott gyakorolták a „szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz” való jogukat(4). A DLV által előírt korlátozás ilyen körülmények között aránytalan.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

6.        Az EUMSZ 18. cikk első bekezdése a következőképpen szól:

„A Szerződések alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

7.        Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.”

8.        Az EUMSZ 49. cikk első mondata a következőképpen szól:

„Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás.”

9.        Az EUMSZ 165. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a következőket írja elő:

„Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításához.”

10.      Az EUMSZ 165. cikk (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az Unió fellépésének célja:

[…]

–        a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén.”

11.      Az EUMSZ 165. cikk (3) bekezdése a következőképpen szól:

„Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és az oktatás és a sport területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.”

B.      A tagállami jog

12.      A német sportszabályzat 5.2.1 pontja a következőket mondja ki:

„Főszabály szerint valamennyi bajnokság nyitott minden sportoló számára, aki német állampolgársággal és valamely német egyesülethez/sportközösséghez kapcsolódó érvényes indulási joggal rendelkezik.”

13.      Az 5.2.2 pontot az alperes 2016. június 17‑i hatállyal hatályon kívül helyezte. Ez a következőket mondta ki:

„Uniós polgárok akkor jogosultak német bajnokságokon részt venni, ha valamely német egyesülethez/sportközösséghez kapcsolódó, legalább egy éve fennálló indulási joggal rendelkeznek.”

14.      2016. június 17. után a következő szabály volt alkalmazandó (a továbbiakban: megtámadott szabály).(5)

„A német sportszabályzat 5.2.4 pontjával összhangban azok a külföldiek, akik rendelkeznek valamely nemzeti szövetség nevezési jogával, értékelés nélküli indulási jogot kaphatnak, ha a szövetségi bizottság vagy a szervező az esemény előtt erre engedélyt ad. Az értékelés nélküli indulás részleteit a nemzetközi versenyszabályzat 142.1 szabályáról szóló nemzeti rendelkezés tartalmazza.”(6)

II.    Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15.      D. Biffi 1972‑ben születetett. A fent említetteknek megfelelően olasz állampolgár, 2003 óta Németországban él, és legalább 2012 óta részt vesz német bajnokságokon, miután indulási jogáról az olasz sportszövetségnél 2012‑ben lemondott. Sport‑ és személyi edzői vállalkozást vezet. Elsősorban 60, 100, 200 és 400 méteres távú versenyekre szakosodott, 2012 és 2016 között pedig eredményesen és rendszeresen versenyzett a német állampolgárokkal azonos módon.

16.      D. Biffi a német sportszabályzat szerint rendelkezik a TopFitnél indulási joggal. A TopFit pedig a Berliner Leichtathletik‑Verband (berlini atlétikai szövetség) tagja, amely regionális atlétikai egyesület és a DLV tagja. A DLV a német atlétikai egyesületek szövetségi szintű ernyőszervezete, és nemzeti atlétikai bajnokságokat szervez mind fiatal élsportolóknak, mind a tömegsportok keretében részt vevő ún. szenioroknak, azaz a „35 év feletti” korcsoportnak.

17.      A német sportszabályzat 1. pontjának első mondata szerint a tartományi sportszövetségek valamennyi egyesületének tagjai a szabályzat rendelkezései szerint jogosultak részt venni atlétikai rendezvényeken.

18.      2016. június 17‑én a DLV tanácsa úgy módosította a német sportszabályzatot, hogy a német egyesületek/sportközösségek egy éve már fennálló indulási jogával rendelkező uniós polgárok már nem vehetnek részt a nemzeti bajnokságokon ugyanazon az alapon, mint korábban (lásd a fenti 3. és 14. pontot). Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben továbbá szerepel, hogy az alperes azzal indokolta döntését, hogy a német bajnoknak olyan személynek kell lennie, aki jogosult a „GER” (Germany) színekben indulni. Így az alperes 2017‑es jelölési iránymutatásai alapján a német bajnokoknak elsőbbséget biztosítottak a jelölés során. A DLV szerint a szeniorsportokra nem lehetséges az ifjúsági vagy versenysportokra vonatkozó szabályoktól eltérő szabályozás elfogadása sem.

19.      A 2017. március 4–5. között, Erfurtban megrendezett német fedett pályás szeniorbajnokságra a TopFit a 60 m‑es, a 200 m‑es és a 400 m‑es versenyszámra nevezte be D. Biffit. A DLV ezt a nevezést elutasította. A TopFit és D. Biffi az elutasítással szemben eljárást indított a szövetség jogi bizottsága, a Verbandsrechtsausschuss (az egyesület jogi bizottsága) előtt. A bizottság megállapította hatáskörének hiányát, és hozzájárult ahhoz, hogy az ügyet rendes bíróság elé terjesszék. A TopFit és D. Biffi a 2017. március 4‑i és 5‑i német fedett pályás szeniorbajnokságból való kizárást nem támadta meg.

20.      Az alperes 2017. június 30. és július 2. között rendezte meg Zittauban a német szeniorbajnokságot. D. Biffi a vonatkozó időszakban teljesítette a minimumkövetelményeket a 100 m‑es, a 200 m‑es és a 400 m‑es versenyszám tekintetében. A TopFit és D. Biffi eljárást indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak érdekében, hogy az biztosítsa D. Biffi részvételét ezen az eseményen. A kérelmet ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos ok hiányában elutasították.

21.      D. Biffi „értékelésen kívül” indult a zittaui eseményen. 100 m‑en az előfutamok harmadik legjobb idejét érte el, a döntőben azonban nem vehetett részt. A 200 m‑es versenyszámban csak időmérő futamokra került sor. Kvalifikációs kört nem tartottak, hanem a két futam idejét értékelték végső időként. D. Biffi a harmadik leggyorsabb időt futotta. 400 m‑en sérülés miatt nem indult.

22.      A TopFit és D. Biffi eljárást indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt a jövőbeli nemzeti bajnokságokon való indulás és értékelés lehetővé tétele érdekében. Azon az állásponton vannak, hogy a szeniorsportban az uniós joggal összeegyeztethetetlen a nemzeti bajnokságokon való részvételi jog biztosításának az állampolgársághoz kötése, és azt állítják, hogy D. Biffit a már fennálló jogainak védelme is megilleti. A DLV ezzel ellentétes állásponton van. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy arról is döntenie kell, hogy a D. Biffi által a zittaui nemzeti bajnokságon elért teljesítményt értékelés szempontjából figyelembe kell‑e venni.

23.      A kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatal keretében a következő kérdéseket terjesztette elő:

„(1)      Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 18., az EUMSZ 21. és az EUMSZ 165. cikket, hogy valamely tagállami sportegyesület sportszabályzatában foglalt olyan előírás, amely a nemzeti bajnokságokon való részvételt valamely tagállam állampolgárságához köti, tiltott hátrányos megkülönböztetést valósít meg?

(2)      Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 18., EUMSZ 21. és EUMSZ 165. cikket, hogy valamely tagállami sportegyesület meg nem engedett módon hátrányosan megkülönbözteti az adott tagállam állampolgárságával nem rendelkező amatőr sportolókat azáltal, hogy bár lehetővé teszi számukra a nemzeti bajnokságokon való részvételt, őket csak »külsősként« vagy »értékelés nélkül« engedi indulni, és nem engedi a döntő futamokon vagy döntő küzdelemben való részvételüket?

(3)      Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 18., EUMSZ 21. és EUMSZ 165. cikket, hogy valamely tagállami sportegyesület meg nem engedett módon hátrányosan megkülönbözteti az adott tagállam állampolgárságával nem rendelkező amatőr sportolókat azáltal, hogy kizárja őket a nemzeti címek, illetve a helyezések elnyeréséből?”

24.      Írásbeli észrevételeket a TopFit, a DLV, a spanyol és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Lengyelországon kívül mindannyian részt vettek a 2018. december 13‑i tárgyaláson.

III. Az írásbeli észrevételek összefoglalása

25.      A TopFit azt állítja, hogy a Bosman ítélet alapján az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alkalmazandó a DLV‑hez hasonló magánjogi egyesület szabályzata alapján elfogadott magánjogi szabályokra.(7) A Bosman ítéletben kidolgozott szabályok nem korlátozódnak a munkavállalók szabad mozgására és az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésére vonatkoznak.

26.      A versenyeken való részvétel az EUMSZ normatív területére tartozik, ahogy az amatőr sportok is, így az EUMSZ 18. cikk alkalmazandó az alapeljárásra, mivel nem létezik tisztán amatőr sport.

27.      Az amatőr sportban való részvétel korlátozása az adott sport professzionális űzésére való áttérést nehezebbé teszi, ami közvetetten érinti a gazdasági életet. Az EUMSZ 45. cikkbe ütköző bánásmódban részesül az az uniós polgár, aki a magánéletben és/vagy a társasági és kulturális előnyökhöz való hozzáférés során kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint az adott állam állampolgára. A sporttevékenységekhez való hozzáférés olyan társadalmi előny, amely hozzájárul a beilleszkedéshez, és a D. Biffihez hasonló sportolóknak a bajnokságokból való kizárása ellentétes az uniós projekttel és összeegyeztethetetlen az EUMSZ 165. cikk (2) bekezdésének utolsó francia bekezdésében meghatározott célokkal. A klubok kevésbé lesznek hajlandóak nem tagállami uniós polgárokba befektetni.

28.      Az objektíve igazolható jelleget az határozza meg, hogy a szóban forgó szabály jogszerű célra irányul‑e, megfelelően igazodik‑e ezen cél eléréséhez és nem lépi‑e túl a valamely jogszerű cél eléréséhez szükséges mértéket. A korlátozás akkor lenne arányos, ha a sportolókat arra köteleznék, hogy legalább egy meghatározott ideje valamely klub tagjai legyenek. Így bár nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy a nemzeti bajnokságokat minden uniós polgár előtt megnyissák, ahhoz igen, hogy a részvételt nyissák meg az uniós polgárok előtt, ha az valamely alapvető szabadság gyakorlásával, például a szabad mozgáshoz való joggal függ össze. A TopFit továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 21. cikkére hivatkozik.

29.      A DLV azt állítja, hogy a TopFitnek nincs kereshetőségi joga, mivel a kérdést előterjesztő bíróság 2017. június 14‑én ekként határozott, bár a DLV elismeri, hogy ezek az érvek nem szerepelnek a jelen eljárásban benyújtott előzetes döntéshozatalra utaló végzésben. Az EUMSZ 18. és EUMSZ 21. cikk csak az uniós polgároknak nyújt védelmet, a TopFithez hasonló jogi személyeknek azonban nem. Az EUMSZ 165. cikk nem biztosít jogokat a TopFithez hasonló klubok számára.(8)

30.      A DLV azt állítja, hogy az első kérdés elméleti, mivel a TopFittől nem tagadták meg a szeniorok számára rendezett német bajnokságban való részvétel jogát. A jogvita inkább arra vonatkozik, hogy D. Biffi versenyezhet‑e értékelés mellett, oly módon, hogy Németország bajnoka lehetne.(9)

31.      Az alapeljárás emellett egy németországi, tisztán belső helyzetre vonatkozik,(10) mivel Németország határainak átlépésére nem kerül sor.

32.      A DLV álláspontja szerint a Bíróság megállapította, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem érinti a sportcsapatok, különösen a nemzeti csapatok összetételét, amelyek összetétele tisztán sportkérdésnek minősül.(11) A DLV támogatja, hogy az érmek odaítélését és a nemzeti eredmények elismerését a nemzeti sportolókra korlátozzák, mivel ez tisztán sportkérdésnek minősül.(12)

33.      Spanyolország azzal érvel, hogy valamely sportág nemzeti csapatának kiválasztása jogszerű célnak minősül és a nemzeti atlétikai bajnokság tekintetében bevezetett korlátozások arányosak,(13) továbbá nem sértik a fogadó tagállamban élő külföldi sportolók szakmai fejlődését. Az egyéni nemzeti bajnokságokat hagyományosan azért szervezik, hogy a fontos nemzetközi versenyekre kiválasszák a nemzeti csapatokat. A külföldiek részvétele megzavarhatja ezt a folyamatot.

34.      Lengyelország hangsúlyozza, hogy az Unió EUMSZ 165. cikk szerinti hatásköre sportügyekben igen korlátozott. Az EUMSZ 6. cikk e) pontja értelmében az Unió hatásköre a sport területén a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására korlátozódik. Ezenfelül a különböző országokból származó nemzeti csapatok közötti mérkőzések a tisztán sportkérdések egyik példája, Lengyelország azonban elismeri, hogy a szóban forgó rendelkezések hatályának az általuk elérni kívánt célra kell korlátozódniuk.(14)

35.      Mindemellett Lengyelország azon a véleményen van, hogy az alapeljárás arra vonatkozik, hogy az amatőrsport a Szerződések hatálya alá tartozik‑e, és hogy az gazdasági tevékenységnek nem minősülő tevékenységet képez‑e. Ugyanakkor – a Bizottsághoz hasonlóan – Lengyelország is megjegyzi, hogy a Bíróság megállapította, hogy a szabad mozgáshoz való jog következménye az azon tagállamban elérhető szabadidősportokhoz való hozzáférés, amelybe az uniós polgár költözött.(15)

36.      Lengyelország egyetért a Bizottsággal abban, hogy a sportszervezés és a nemzeti versenyek rendezése az európai sport történelmi és kulturális kontextusába ágyazódik.(16) Ennek módosításával csökkenhetne a sport vonzereje a nézők szemében. Lengyelországot emellett aggasztja a sportnak a nemzeti sportcsapatok kiválogatásában betöltött szerepe is.

37.      A Bizottság azon a véleményen van, hogy az amatőr sport az uniós jog tárgyi hatálya alá tartozik, mégpedig négy okból.

38.      Először is, a munkavállalók egyenlő bánásmódjába a 492/2011/EU rendelet(17) 7. cikkének (2) bekezdése alapján beletartoznak a társadalmi előnyök is. Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a szabad mozgáshoz való jogba beletartozik a fogadó tagállamban a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés lehetősége,(18) és erre a hozzáférésre az EUMSZ 18. cikk értelmében kiterjed az egyenlő bánásmód elve. Harmadszor, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a sport fontos a társadalmi befogadás, beilleszkedés, a közösségi hálózat és a foglalkoztathatóság fejlesztése során,(19) ezért azt figyelembe kell venni az uniós polgárságra vonatkozó jogszabályok értelmezésekor. Negyedszer, a Lisszaboni Szerződés értelmében az uniós jog hatályát a sport vonatkozásában jelentős mértékben kiterjesztették (lásd az EUMSZ 6. cikkének e) pontját és 165. cikkét), és hatásköröket ruháztak az Unióra ezen a területen.

39.      Az EUMSZ 18. és EUMSZ 21. cikk vonatkozik a DLV‑hez hasonló magánjogi nemzeti szövetségre, így valamely magánjogi, jelen esetben monopolisztikus jogalany cselekményei ne ássák alá a szabad mozgás akadályainak állam általi felszámolását.(20)

40.      A D. Biffi szabad mozgáshoz való jogának akadályozása azonban arányos.(21) A regionális és helyi versenyeken az állampolgársággal nem rendelkező személyek továbbra is részt vehetnek. A nemzeti bajnokoknak azzal a tagállammal kell kapcsolatokkal rendelkezniük, amely a bajnokságot szervezi. Eltérő esetben a közönség számára gondot okozhat, hogy a bajnokokkal azonosuljon.

A.      Bevezető észrevételek

1.      Előzetes kifogások

41.      El kell utasítani a DLV azon érvét, amely szerint a jogvita nem tartalmaz elegendő, határokon átnyúló elemet ahhoz, hogy a Bíróság hatáskörébe tartozzon. Onnantól kezdve, hogy valamely uniós polgár „élt a szabad mozgáshoz való jogával”, helyzete az EUMSZ 18. cikk hatálya alá tartozik.(22) Ezenfelül D. Biffi azt állítja, hogy a fogadó tagállamban, vagyis Németországban lévő vállalkozását kedvezőtlenül érinti az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés.(23) A helyzet kapcsolódik a tagállamok közötti kereskedelemhez.(24) Éppen úgy, ahogyan azt a Bíróság a Bosman ítéletben megállapította, professzionális labdarúgásra irányuló, határokon átnyúló állásajánlatok elfogadása nem tisztán belső jellegű helyzetet eredményez,(25) ahogy az sportoláshoz kapcsolódó kereskedelemmel és vállalkozások alapításával járó, határokon átnyúló mozgás sem.

42.      A tekintetben, hogy a TopFit kifogásolhatja‑e, hogy a DLV a D. Biffivel fennálló kapcsolatai során tiszteletben tartotta az uniós jogot, a kereshetőségre vonatkozó szabályok a tagállamok eljárási autonómiája alá tartoznak, az uniós jogban meghatározott azon korlátozásokra is figyelemmel, amelyeket az alapeljárásban nem vitattak.(26)

43.      Végezetül – a DLV állításaival ellentétben – az első kérdés elfogadható. Az alapeljárás célja annak meghatározása, hogy D. Biffi milyen alapon vehet részt a jövőben az atlétikai bajnokságokon. A német sportszabályzat alapján az értékelés nélküli részvételhez a szövetségi bizottság elnökének vagy az esemény szervezőjének jóváhagyása szükséges (lásd a fenti 14. pontot). Tekintettel arra, hogy e szabályok alapján a D. Biffihez hasonló sportolókat teljes mértékben kizárják a részvételből, az első kérdés nem hipotetikus.(27)

2.      Az állampolgársággal nem rendelkező személyek nemzeti atlétikai bajnokságokon való részvételére vonatkozó tagállami gyakorlatok

44.      A tagállamok ebben a kérdésben nem rendelkeznek egységes szabállyal vagy gyakorlattal, és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (NASZ)(28) sem ír elő ilyet.(29) A tagállamokban ugyanis igen eltérőek a jogszabályok és gyakorlatok.(30)

45.      Úgy tűnik például, hogy Spanyolország jelenleg viszonylag nyitott politikával rendelkezik a hozzáférést illetően, klubtagságot (külön engedély biztosításával kapcsolatos lehetőség mellett), kvótát és spanyolországi lakóhelyet írva elő,(31) míg ez utóbbi követelmény például Belgiumban nem alkalmazandó.(32) Kizárólag spanyol állampolgárok lehetnek azonban nemzeti bajnokok.

46.      A másik véglet, Dánia, külföldiek számára csak a szervezéssel foglalkozó külön szövetség határozata esetén enged hozzáférést, azzal, hogy dán bajnok csak dán személy lehet, a dán sportunió érmét pedig külföldiek nem nyerhetik el. Az eseményeken külföldiek csak akkor indulhatnak, ha legalább hat hónapja Dániában tartózkodnak.(33) Mind Franciaországban,(34) mind pedig Belgiumban(35) csak e tagállamok állampolgárai válhatnak nemzeti bajnokká, míg Svédországban nincs olyan pozitív szabály, amely miatt külföldi ne lehetne nemzeti bajnok,(36) és ez gyakorlatilag Cipruson is lehetséges.(37)

47.      Azt illetően, hogy a nemzeti eredményeket elismerik‑e a külföldiek számára, erre például Ausztriában,(38) Belgiumban,(39) Cipruson,(40) Dániában (szeniorok kivételével),(41) Franciaországban,(42) Szlovéniában(43) és Svédországban(44) nincs lehetőség. Dánia,(45) Spanyolország,(46) Franciaország(47) és Szlovénia(48) szabályai kifejezetten kimondják, hogy külföldi sportoló nem kaphat érmet. A belga szabályokban az szerepel, hogy külföldiek nem léphetnek a dobogóra.(49)

3.      Miért tartozik az alapeljárás az uniós jog hatálya alá?

48.      Bár a kérdést előterjesztő bíróság a szóban forgó jogvitát úgy értelmezte, hogy az elsősorban az EUMSZ 21. cikk szerinti uniós polgárságra, valamint annak az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés EUMSZ 18. cikk szerinti tilalmával és az európai sportkérdések EUMSZ 165. cikk szerinti előmozdításával való kapcsolatára vonatkozik, az alapeljárásban a D. Biffit az EUMSZ 49. cikk alapján megillető letelepedési szabadság állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre alapozott korlátozásáról van szó.

49.      Az alapeljárásban részt vevő felek érvelése nagyrészt arra összpontosított, hogy a Szerződésnek a Római Szerződésig visszanyúló elsődleges szabályaiban a személyek szabad mozgására vonatkozóan kialakított szabályok – a Bíróság által a sporttevékenységekben való részvétellel összefüggésben alkalmazott formájukban – átültethetők‑e a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett intézkedésre, az EUMSZ 21. cikkre. Ez azonban – az alapeljárás tényállására figyelemmel – téves volt.

50.      A tárgyaláson kiderült, hogy D. Biffi „coach” és személyi edző, vagyis edzői tevékenységből él. Különböző sportegyesületekkel dolgozik együtt, de egyéni sportolóknak is tart személyi edzést. Független, szervezett vállalkozást vezet. Nem munkavállaló, ezért nem minősülhet az EUMSZ 45. cikk szerinti „munkavállalónak”. A TopFit és D. Biffi képviselője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a német nemzeti bajnoki cím értékes és fontos adalék lenne D. Biffi névjegykártyáján. A DLV ezt nem vitatta. Amint azt fent (a 2. pontban) megjegyeztük, D. Biffi korábbi nemzeti bajnokságokon elért eredménye már szerepel a honlapján.

51.      Mindezek tükrében D. Biffi nem tekinthető „amatőr” sportolónak. A Bíróság a Deliège ítéletben(50) megállapította, hogy „az, hogy valamely sportegyesület vagy ‑szövetség egyoldalúan amatőr sportolónak minősíti a tagjait, nem jelenti önmagában azt, hogy ezek a tagok nem végeznek gazdasági tevékenységeket”(51), miközben a gazdasági tevékenység folytatása a feltétele a szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályok alkalmazásának,(52) és annak is, hogy a sporttevékenységek az uniós jog hatálya alá tartozzanak.(53)

52.      Így – noha elismerem a Bíróság arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, hogy az Európai Unió célkitűzéseire tekintettel a sport a közösségi jog hatálya alá tartozik, amennyiben gazdasági tevékenységnek minősül(54) – az alapeljárásban erről van szó, mivel a D. Biffi által végzett munka eredeti és tényleges, és nem tekinthető úgy, hogy az pusztán marginális vagy járulékos jellegű.(55) Mivel a „gazdasági tevékenység” fogalma a Szerződés egyik alapvető szabadságának hatályát határozza meg, azt nem szabad megszorítóan értelmezni.(56)

53.      A Bíróság ezenfelül a Deliège ítéletben(57) – egy, az egyéni sportban való részvétellel és a szabad mozgás állítólagos korlátozásával foglalkozó ügyben – egyértelművé tette, hogy a kormánytól származó, sporteredmények alapján juttatott (pénzügyi) díjak és a magántámogatások is relevánsak annak eldöntése szempontjából, hogy valamely amatőr sportoló gazdasági tevékenységeket végez‑e.(58) A Bíróság a Meca‑Medina ügyben hozzátette, hogy ez a helyzet „a hivatásos vagy félhivatásos sportolók tevékenysége esetében is, hiszen munkaviszonyban állnak, illetve díjazás ellenében nyújtanak szolgáltatásokat […], és így különösen az EK 39. és az azt követő cikkek, illetve az EK 49. és az azt követő cikkek hatálya alá tartoznak.”(59)

54.      Az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedés magában foglalja „a valamely másik tagállamban állandó telephelyen, határozatlan ideig ténylegesen végzett gazdasági tevékenységet”,(60) és az időtartamra való hivatkozás képezi az EUMSZ 56. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadsága és az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedés szabadsága közötti határvonalat.(61)

55.      D. Biffi 15 éve él Németországban, és az ügyiratban semmi nem utal arra, hogy edzői szolgáltatását Németországban ideiglenes jelleggel végezné, vagy hogy lenne határokon átnyúló eleme, például úgy, hogy Olaszországból nyújt szolgáltatást. „Állandó és folyamatos jelleggel” vesz részt a németországi gazdasági életben.(62)

56.      Így az EUMSZ 18. cikkbe ütköző, őt érő bármely hátrányos megkülönböztetés az EUMSZ 49. cikknél fogva a Szerződések hatálya alá tartozik. Az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben foglalt elve az EUMSZ 49. cikkben konkrét kifejeződést kap a letelepedés szabadságát illetően. Ezért a Bíróságnak az EUMSZ 165. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 49. cikkre vonatkozóan kell döntést hoznia,(63) tekintettel arra, hogy az EUMSZ 18. cikk önállóan csak olyan, az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekre alkalmazandó, amelyekre vonatkozóan az EUMSZ nem írja elő konkrétan a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.(64) Az alábbi 97–110. pontban kifejtett okokból az alapeljárás nem ad alkalmat azon jelentős alkotmányos lépés megtételének mérlegelésére, hogy a Bíróság az EUMSZ 21. cikkre és az uniós polgárság alkotóelemeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatát kiterjessze valamely magánfelek közötti jogvita horizontális vetületére,(65) amely ily módon arra kötelezné a nem állami szereplőket, hogy megfeleljenek azoknak.

57.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében „az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét formálisan bizonyos uniós rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges”.(66)

58.      Következőképpen az előterjesztett három kérdést a következő egyetlen kérdéssé kell átalakítani:

„Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 18., EUMSZ 21., EUMSZ 49. és EUMSZ 165. cikket, hogy valamely tagállami sportegyesület meg nem engedett módon különbözteti meg hátrányosan a lakóhely szerinti tagállam állampolgárságával nem rendelkező amatőr sportolókat azáltal, hogy kizárja őket a nemzeti bajnokságokon való részvételből, vagy bár lehetővé teszi számukra a nemzeti bajnokságokon való részvételt, őket csak »külsősként« vagy »értékelés nélkül« engedi indulni, és nem engedi a döntő futamokon vagy döntő küzdelemben való részvételüket, és kizárja őket a nemzeti címek vagy helyezések megszerzéséből?”

IV.    A kérdésre adandó válasz

A.      Kötelezi‑e a DLV‑t az EUMSZ 49. cikk?

59.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk nem csupán a hatóságok cselekményeit szabályozza, hanem kiterjed olyan, más jellegű szabályozásokra is, amelyek kollektív jelleggel szabályozzák a munkaviszonyt, az önálló vállalkozást és a szolgáltatásnyújtást.(67) A Bíróság megpróbálta elkerülni az e cikkekben szereplő tilalmak egyenlőtlen alkalmazását, mivel a tagállamokban a munkafeltételeket hol törvénnyel vagy rendelettel meghatározott rendelkezések révén szabályozzák, hol kollektív szerződésekkel és magánszemélyek által kötött vagy elfogadott más aktusokkal.(68) A tagállamok között a személyek szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályainak megszüntetését ugyanis veszélyeztetné, ha az állami eredetű korlátok eltörlését közömbösíteni lehetne az egyesületek és a nem közjogi jellegű szervezetek jogi önállóságának gyakorlásából eredő akadályokkal.(69)

60.      A Bíróság többször megállapította, hogy a Szerződés szabad mozgásra vonatkozó rendelkezései vonatkoznak a sportegyesületek által megállapított szabályokra,(70) az egyik főtanácsnok pedig azon véleményének adott hangot, hogy „a sportszövetségi szabályok – főszabály szerint – a közösségi jog hatálya alá tartoznak, amennyiben gazdasági kapcsolatokra vonatkoznak”.(71)

61.      Elismerem, hogy az alapeljárást megelőző mindegyik ügyben a Bíróság azt állapította meg, hogy valamely sportegyesület szabályzata az uniós jog hatálya alá tartozik egy olyan kontextusban, ahol a szóban forgó szabályzat az olyan sporttevékenységet folytató személyek tevékenységeit korlátozta, akik hivatásos sportolók voltak abban az értelemben, hogy az adott sportban elért teljesítmény után munkaszerződés alapján közvetlen díjazásban részesültek, és ezt a díjazást közvetlenül fenyegette a kifogásolt sportegyesületi szabályzat.(72)

62.      Ugyanakkor nem lehet jelentősége annak, hogy a DLV új szabályzata mondhatni közvetetten befolyásolja D. Biffi gazdasági tevékenységeit, azáltal, hogy szolgáltatását kevésbé vonzóvá teszi a hasonló vállalkozást vezető német sportolóhoz képest, aki azonban korlátozás nélkül indulhat a nemzeti bajnokságokon, megszerezheti az adott címet és ezt – a helyezésével együtt – minden eseménynél elhelyezheti a honlapján (lásd az alábbi 70. pontot). A Bíróság a Deliège ítéletben ugyanis megállapította, hogy a szolgáltatás szolgáltatás marad akkor is, ha nem fizet érte az, akinek nyújtják.(73) Ez azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenységeknek lehet közvetett hatásuk.

63.      Ezért a megtámadott szabály „gazdasági kapcsolatokra” vonatkozik. A Bíróság az International Transport Workers’ Federation és The Finnish Seamen’s Union ítéletben megállapította, hogy az EUMSZ 49. cikket alkalmazni kellett a szakszervezet olyan kollektív fellépésére, amely valamely vállalkozást a szakszervezettel való kollektív munkaszerződés megkötésére kötelezte,(74) mivel a kollektív fellépést megkötni kívánt kollektív szerződéshez „elválaszthatatlanul kapcsolódónak” kellett tekinteni, és így a fellépés az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozott.(75)

64.      A DLV új szabálya – amely kizárja, hogy D. Biffi a nemzeti bajnokságokon a német állampolgárokkal azonos feltételek mellett induljon – kellően közel áll a D. Biffi vállalkozásának okozott kárhoz, hogy így e szabály az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozzon. Épp úgy, ahogy a Bíróság megállapította, hogy az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma a magánszektorbeli munkáltatókkal szemben a munkavállalók, és az olyan önálló vállalkozók vonatkozásában egyaránt alkalmazandó, akik helyzete az EUMSZ 49. cikk alá tartozik,(76) így a DLV‑hez hasonló szervezeteknek is az EUMSZ 49. cikk alapján kell felelniük az olyan fellépésért, amely hátrányosan érintheti a letelepedés szabadságát és az e rendelkezés által tiltott, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.(77) Ha nem, akkor a belső piacot kár éri.

65.      Végezetül, a Bíróság a közelmúltban az Egenberger ítéletben(78) megállapította, hogy a valláson vagy meggyőződésen alapuló bármely, a Charta 21. cikkének (1) bekezdésében kimondott hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jog általános elveként kógens jelleggel rendelkezik, és önmagában elegendő ahhoz, hogy a magánszemélyekre olyan jogot ruházzon, amelyre azok a közöttük az uniós jog hatálya alá tartozó területen folyamatban lévő jogvitában hivatkozhatnak, még akkor is, ha a hátrányos megkülönböztetés magánszemélyek között létrejött szerződésekből ered.(79)

66.      A Charta 21. cikkének (2) bekezdése tiltja az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést „a Szerződések alkalmazási körében”, azaz az uniós jog hatálya alá tartozó területen. Az Egenberger ítélet és az általam a fenti 56. pontban már kifejtett azon vélemény tükrében, amely szerint a jelen jogvita az EUMSZ 18. cikk és az EUMSZ 49. cikk értelmében a letelepedés szabadságával összefüggésben az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya alá tartozik, a TopFit és D. Biffi az uniós jog alapján teljes mértékben jogosult érvényesíteni a Charta 21. cikkének (2) bekezdésében szereplő tilalmat a DLV‑hez hasonló jogalannyal szemben, tekintettel arra, hogy „az uniós jogrendben […] biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell”.(80)

B.      Sor került‑e korlátozásra?

67.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata általában szigorú, ha az állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésről van szó. A Bíróság megállapította, hogy tiltott hátrányos megkülönböztetést valósít meg az a szabályozás, amely valamely társaság katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel folytatott kereskedelmi tevékenységének, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységének engedélyezését ahhoz a feltételhez köti, hogy e társaság törvényes képviseletre jogosult szerveinek tagjai vagy ügyvezető tagjai osztrák állampolgárok legyenek.(81) Egy szociális lakhatáshoz és kedvezményes jelzálogkölcsönhöz való hozzáféréshez szükséges olasz állampolgársági követelmény, még az Olaszországban lakóhellyel rendelkező uniós állampolgárokra vonatkozóan is, azt jelentette, hogy a szóban forgó tagállam nem teljesítette az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit,(82) tekintettel arra, hogy a letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága „nem kizárólag a foglalkozás körében végzett tevékenységek végzésére vonatkozó különös szabályokra vonatkozott, hanem azon különböző általános lehetőségekkel kapcsolatos szabályokra is, amelyek e tevékenységek végzéséhez segítséget nyújtanak”.(83) A közelmúltban pedig a magyar és a lett jog szerint a közjegyzői hivatás gyakorlásához megkövetelt állampolgársági feltételekről állapította meg a Bíróság, hogy összeegyeztethetetlenek az EUMSZ 49. cikkel.(84)

68.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében „a Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek összessége annak megkönnyítését szolgálja, hogy az uniós polgárok az Unió egész területén bármilyen kereső tevékenységet folytathassanak, és azzal ellentétesek az olyan intézkedések, amelyek ezeket az uniós polgárokat hátrányosan érinthetik, amennyiben a származási tagállamuktól eltérő tagállam területén kívánnak tevékenységet folytatni”. Ebben az összefüggésben a tagállamok állampolgárait megilleti különösen az a közvetlenül a Szerződésből eredő jog, hogy származási tagállamukat elhagyva másik tagállam területén tartózkodjanak abból a célból, hogy ott tevékenységet folytassanak.”(85)

69.      Következésképpen az EUMSZ 49. cikkel ellentétes bármely olyan nemzeti intézkedés, amely alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye az e cikk által biztosított alapvető szabadságnak az uniós polgárok általi gyakorlását.(86)

70.      D. Biffi hátrányos helyzetben van a szóban forgó tagállamban edzéssel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó német állampolgárokhoz képest, mivel már nem hivatkozhat a nemzeti sportbajnokságokon elért eredményeire annak érdekében, hogy ügyfeleket vonzzon. A fogyasztó számára vonzóbb az a sportedző, aki folyamatos kiválóságát a nemzeti atlétikai bajnokságokon nyújtott teljesítményével hirdeti.

71.      Ha ráadásul az uniós jog lehetővé tenné, hogy a tagállami sportszövetségek az után változtathassák meg az állampolgársággal nem rendelkező lakosok részvételét lehetővé tevő szabályokat, hogy a D. Biffihez hasonló üzletember ott letelepedett, ez eltántorítaná az uniós polgárokat attól, hogy származási tagállamukat elhagyják (amely magában foglalhatja – ahogy D. Biffi esetében – ezen állam nemzeti bajnokságában való részvételhez való jog elvesztését is), és olyan vállalkozást hozzanak létre, amelyben az adott sportban való részvétel kereskedelmi jellegű hasznosítására irányul. Az uniós joggal ellentétes minden olyan nemzeti intézkedés, amely alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye az alapvető szabadságok uniós polgárok általi gyakorlását.(87)

72.      Elfogadom, hogy a vállalkozások létrehozásának szándékával az egyik tagállamból a másikba költöző uniós polgárok a munkavállalókkal ellentétben nem tudnak az uniós joghoz fordulni annak érdekében, hogy a székhely szerinti tagállamuk vállalkozási feltételeit a fogadó tagállamban biztosíttassák.(88) Ugyanakkor ez soha nem igazolhat olyan közvetlenül hátrányosan megkülönböztető intézkedést, amely a gazdasági tevékenységre gyakorolt hatása miatt az uniós jog hatálya alá tartozik, különösen ha a fogadó állam állampolgárához képest hátrányt eredményez (lásd a fenti 70. pontot).

73.      Ezért azon a véleményen vagyok, hogy D. Biffi helyzete nem tér el a Bíróság által hozott, nagy horderejű Konstantinidis ítéletben szereplő felperes helyzetétől.(89) D. Biffi hátrányos helyzetben van ahhoz képest, amilyen bánásmódban egy német állampolgár részesülne ugyanilyen körülmények között, mivel – amint az Ch. Konstantinidis nevének német jog szerinti (kötelező) helyesírása vagy elírása esetében történt – azon jog elvesztése, hogy a jövőbeli eseményeken a nemzeti bajnokságokon elért eredményeire hivatkozhasson, olyan mértékű kellemetlenséget okoz, amely sérti D. Biffi említett cikk szerinti letelepedési szabadságát.(90) A Bíróság a Konstantinidis ítéletben ugyanis megállapította, hogy a Bíróság értékelése szempontjából releváns a megtámadott intézkedésnek az ügyfelek bevonzására gyakorolt hatása.(91)

C.      Igazolható‑e a korlátozás?

1.      Általános elvek

74.      Az uniós polgárság alapján történő közvetlen hátrányos megkülönböztetést tartalmazó ügyekben az a közös, hogy a korlátozások általában csak a Szerződések más rendelkezéseire hivatkozva igazolhatók. Így a Bíróság megállapította például, hogy az a szabályozás, amely valamely társaság katonai fegyverekkel és katonai lőszerekkel folytatott kereskedelmi tevékenységének, illetve azok vételére és eladására irányuló közvetítő tevékenységének engedélyezését ahhoz a feltételhez köti, hogy e társaság törvényes képviseletre jogosult szerveinek tagjai vagy ügyvezető tagjai osztrák állampolgárok legyenek, nem igazolható az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontjával, amely szerint a tagállamok megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket.(92) A közjegyzői hivatás gyakorlásához megkövetelt állampolgársági feltételeket nem lehetett az alapján igazolni, hogy az EUMSZ 51. cikk első bekezdése értelmében vett közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak.(93)

75.      Az alapeljárással kapcsolatban ugyanakkor az okozza a fő nehézséget, hogy a sportágazatban ez nem feltétlenül alkalmazandó. A Bíróság következetesen azon az állásponton volt, hogy „a Szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel nem ellentétes az olyan szabályozás, illetve gyakorlat, amely bizonyos mérkőzések alkalmával kizárja a külföldi játékosok részvételét olyan, nem gazdasági jellegű indokok alapján, amelyek kifejezetten e mérkőzések sajátos jellegével és keretével magyarázhatók, és csak a sporttal állnak összefüggésben, mint amilyenek például a különböző országok nemzeti válogatottainak mérkőzései.”(94) Idetartoznak azok a szabályzatok, amelyek valamely bajnokság egészének „megfelelő működésére” vonatkoznak.(95)

76.      Olyan sportág esetén, amelyben egyéni, nem pedig csapatverseny jellemző, a Bíróság megállapította, hogy ha állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre nem kerül sor, a nemzetközi élsportesemények rendezésével jár, és önmagában nem tekinthető a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának önmagában az a körülmény, hogy olyan kiválasztási szabályok vannak, amelyek korlátozzák egy bajnokság során a résztvevők számát.(96) Az eddigi ítélkezési gyakorlat azonban nem ad közvetlen útmutatást azokról a körülményekről, amelyek között az egyéni sportágban – például az atlétikában – rendezett versenyeken az állampolgársággal nem rendelkező személyek részvételét a tagállami szabályzat állampolgárság alapján nem gazdasági, hanem olyan okból szabályozza, amely az ilyen bajnokságok konkrét jellegével és kontextusával függ össze, és így kizárólag sportkérdést érint.

2.      A szóban forgó szabályzatra való alkalmazás: a status quo fenntartása

77.      Tekintettel arra, hogy milyen különbségek állnak fenn a tagállami jogszabályok és gyakorlatok között az adott állam állampolgárságával nem rendelkező személyek nemzeti bajnokságokon való részvételét illetően (lásd a fenti 44–47. pontot), elfogadom, hogy a nemzeti bajnoki cím, valamint az első, a második és a harmadik helyezésért járó érem odaítélését korlátozó tagállami szabályt uniós jogi szempontból – főszabály szerint – tisztán sportkérdésre irányuló szabálynak kell minősíteni, amely nem tartozik az EU‑Szerződés hatálya alá, és amelyet ennélfogva az ilyen rendszerrel rendelkező tagállamok fenntarthatnak.(97) Az Unió sportügyekben meglévő, az EUMSZ 6. cikk e) pontjában (lásd Lengyelország írásbeli észrevételeit; fenti 34. pont) és az EUMSZ 165. cikkben megállapított hatáskörének szűk paraméterei ugyanígy a tagállami mérlegelési jogkör fenntartásának irányába mutatnak.(98)

78.      A Bíróság azonban hangsúlyozta, hogy bár az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma nem vonatkozik a sportcsapatok és különösen a nemzeti sportválogatottak összetételére, ennek meg kell felelnie az arányosság elvének. A „szóban forgó rendelkezések hatályának ilyen korlátozása nem léphet túl az elérni kívánt célhoz szükséges mértéken”.(99)

79.      A nemzeti bajnoksághoz való hozzáférésre és az azon való részvételre vonatkozó szabályzat javasolt módosításával a DLV által elérni kívánt célkitűzés a bajnokságokba vetett közbizalom fenntartása annak biztosításával, hogy a nemzeti bajnokot kellően szoros kapcsolat fűzi Németországhoz, valamint hogy a Németországot nemzetközi szinten képviselő sportolók kiválasztási folyamata zavartalan legyen és ne torzuljon. Ezek jogszerű közrendi célkitűzések.

80.      E célok eléréséhez képest ugyanakkor aránytalan D. Biffinek a nemzeti bajnoki címből való kizárása, és olyan jellegű átsorolása, hogy értékelés nélkül vegyen részt a versenyeken, ami kihatással van az eseményeken elért helyezésének nyilvántartásba vételére is, tekintettel arra, hogy korábban a német állampolgárokkal azonos feltételek mellett vehetett részt a nemzeti bajnokságokon és ezt a jogot az alapeljárásban megtámadott szabályváltozással elveszítette.

81.      Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az uniós jogszabályt a szerzett jogok tiszteletben tartásának általános elvének(100) és az „ennek megfelelő, az általános szabály alapvető részét képező jogbiztonság elvének” megfelelően kell értelmezni.(101) A Bíróság a Bozkurt ítéletben(102) megjegyezte, hogy a szerzett jogok tiszteletben tartásának általános elve olyan elv, amely szerint egy török állampolgár jogszerűen hivatkozhat az 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat valamely rendelkezése alapján szerzett jogokra, mivel e jogok már nem függnek az ezeket keletkeztető körülmények folyamatos fennállásától, tekintettel arra, hogy a releváns uniós határozat nem állapít meg ilyen jellegű feltételt. A szerzett jogok relevanciával bírtak az uniós polgárok Unióban való szabad mozgásának elősegítését célzó uniós jogszabályok értelmezésével, valamint az ennek korlátozásával kapcsolatos mozgástér tagállami mozgástér korlátaival összefüggésében is.(103)

82.      Bár nem kérdés, hogy a ténybeli körülmények megváltoztak, és D. Biffi elveszítette azon jogát, hogy a német állampolgárokkal azonos feltételek mellett versenyezzen a német nemzeti bajnokságokban, a Bíróság a szerzett jogokról szóló ítélkezési gyakorlatát a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog kontextusában alakította ki, részben a tagállamon belüli helyzet fokozatos megszilárdításának és a beilleszkedésnek a szükségességére tekintettel.(104) D. Biffi ráadásul az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(105) 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodási joggal rendelkezik Németországban; ez az intézkedés a társadalmi kohézió előmozdításának egyik kulcseleme, amely intézkedést ez az irányelv az uniós polgárság érzésének erősítése céljából írt elő.(106)

83.      Ezenfelül az uniós jogban sem ismeretlen az ideiglenes intézkedések meghozatalának kötelezettsége azok jogos bizalmának védelme érdekében, akik valamely olyan kialakult jogrend alapján jártak el, amelyet előzetes értesítés nélkül módosítottak.(107) A Bizottság számára egy konkrét uniós jogszabálycsomagban előírt kötelezettséggel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy „a jogbiztonság követelményére tekintettel, ha a Bizottság nem akarja megsérteni a bizalomvédelem elvét, köteles ilyen helyzetben egyértelműen és pontosan figyelmeztetni a gazdasági szereplőket azon szándékáról, hogy szükség esetén eltér korábbi gyakorlatától.”(108)

84.      A DLV viszont nem hozott átmeneti rendelkezést annak érdekében, hogy figyelembe vegye a D. Biffihez hasonló azon uniós polgárok helyzetét, akik gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat és az EUMSZ 49. cikk alapján a sajátjuktól eltérő tagállamban telepedtek le, a D. Biffiéhez hasonló esetben pedig elveszítették azon jogukat, hogy származási tagállamukban a nemzeti bajnokságban részt vegyenek.

85.      Ez összeegyeztethetetlen a Bíróság uniós polgárságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatának egyik sarokkövével. Vagyis hogy „az uniós polgár jogállásának célja, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen, és e jogállás lehetővé teszi az azonos helyzetben lévő uniós polgárok számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül, és az e tekintetben kifejezetten megállapított kivételek sérelme nélkül ugyanabban a jogi bánásmódban részesüljenek a Szerződés tárgyi hatálya alá tartozó területeken”.(109) A DLV szabályzata, amely állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg, nem volt „kifejezetten megállapított” akkor, amikor D. Biffi élt az EUMSZ 21. cikk, a Charta 45. cikke és – a fentiekben kifejtetteknek megfelelően – az EUMSZ 49. cikk szerinti szabad mozgáshoz és Németországban való letelepedéshez való jogával.

86.      Amint azt a Bíróság a közelmúltban megállapította, az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében „előnyben részesített” fokozatos beilleszkedés mögött meghúzódó logikával ellentétes lenne, ha a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása következtében jogokat szerző uniós polgárok elvesztenék e jogaikat „amiatt, hogy […] e tagállam társadalmába való szorosabb integrálódásra töreked[tek].(110) Ugyanez a logika szükségszerűen vonatkozik az EUMSZ 49. cikk paraméterei alá tartozó jogvitákra is.(111)

87.      Tekintettel arra, hogy D. Biffi szoros kapcsolatot tart fenn Németországgal, és az ügyiratokból úgy látszik, az ottani atlétikai közösségbe szervesen beilleszkedett, nem tűnik úgy, hogy közvetlen veszély fenyegetné a „nemzeti bajnoki” cím legitimitását azzal, ha ezt a címet olyan sportoló nyerné el, mint D. Biffi. Ugyanez igaz az érmek odaítélésére, a helyezések nyilvántartásba vételére ás az előfutamokban való részvételre.

88.      Nem nehezítené meg továbbá kezelhetetlen mértékben a német állampolgároknak a 35 év felettiek korcsoportjában nemzetközi versenyekre való kiválasztását az az uniós jogi követelmény, amely szerint valamely tagállamban letelepedett, de az adott állam állampolgárságával nem rendelkező sportolók azon a jogalapon vehetnek részt továbbra is a versenyeken, amelyeken a részvételt korlátozó szabály bevezetését megelőzően részt vettek. Azért ez a helyzet, mert – amint az a tárgyaláson elhangzott – Németországban már mintegy harminc éve az a gyakorlat, hogy a német állampolgárok és a valamely klub tagságával rendelkező nem német állampolgárok azonos feltételek mellett versenyeznek.

89.      Ezenfelül úgy tűnik, hogy a megtámadott szabály különösen erőteljes hatással van a multikulturális klubokra és az összes klub közösségi érzésére, mivel kétszintű tagságot hoz létre. A TopFit és D. Biffi a tárgyaláson azzal érvelt, hogy az általuk kifogásolt szabály miatt a klubok kevésbé hajlandóak uniós állampolgársággal rendelkező sportolókba, vagyis olyan személyekbe beruházni, akik már megtalálhatók a soraikban.

90.      Ezen okok miatt arra a következtetésre jutottam, hogy a megtámadott szabály aránytalan az általa elérni kívánt jogszerű célokhoz képest, mivel a DLV nem vezetett be rendelkezéseket a megtámadott szabály hatásainak javítása és a status quónak a D. Biffihez hasonló olyan uniós polgárok esetében történő fenntartása érdekében, akik Németországban letelepedtek, és megszerezték a jogot, hogy a nemzeti atlétikai bajnokságokon a német állampolgárokkal azonos feltételek mellett versenyezzenek.

3.      A szóban forgó szabályra való tágabb alkalmazás

91.      Abban az esetben, ha a Bíróság nem értene egyet ezzel az elemzéssel, akkor – amint azt a fenti 77. pontban kifejtettem – a nemzeti bajnoki cím, valamint az első, a második és a harmadik helyezésért járó érem odaítélését uniós jogi szempontból – főszabály szerint – tisztán sportkérdésre irányuló szabálynak kell minősíteni, amely nem tartozik az EU‑Szerződés hatálya alá és amelyet ennélfogva az ilyen rendszerrel rendelkező tagállamok fenntarthatnak. A D. Biffihez hasonló letelepedett sportolók status quójának fenntartására vonatkozó elemzés elutasítása első ránézésre azt eredményezné, hogy a fenti 58. pontban átfogalmazott kérdésre nemleges választ kell adni.

92.      Az előterjesztett kérdések azonban az állampolgársággal nem rendelkező sportolóknak a nemzeti bajnokságokból való teljes kizárására is irányulnak; ez lesz D. Biffi sorsa, ha az esemény szervezői vagy a szövetség elnöke nem adja meg számára a jogot, hogy értékelés nélkül vegyen részt a versenyeken. Azt, hogy ez arányos‑e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie az összes releváns körülménynek, így a sport társadalmi beilleszkedés elősegítésében betöltött jelentős szerepének a figyelembevételével, amint az az EUMSZ 165. cikk szövegében megjelenik.

93.      Mindemellett úgy tűnik, a teljes kizárás nyilvánvalóan csak szokatlan körülmények mellett igazolható. A legtöbb esetben például lehet, hogy csupán az értékelés nélküli indulási joggal rendelkező személyek számát kell korlátozni ahhoz, hogy el lehessen kerülni a nemzetközi atlétikai bajnokságokon Németország színeiben versenyző német állampolgárok kiválasztási folyamatában bekövetkező zavart.(112) Szintén alapvető fontosságú, hogy a nemzeti bíró meggyőződjön arról, hogy valóban van összefüggés a nemzeti bajnokok kiválasztása és a nemzetközi sporteseményeken részt vevő csapatok kiválasztása között. Hasonlóképpen nem látom indokoltnak, hogy az állampolgársággal nem rendelkező sportoló előfutamon elért eredményét ne vegyék nyilvántartásba, ami a DLV jogszerű céljának eléréséhez alapvető fontosságú.

94.      Végezetül, nem meggyőzők a DLV arra vonatkozó érvei, hogy miért nem tudott különböző szabályzatot összeállítani a sportolók különféle korosztályai számára. A DLV érvei nem térnek ki arra, hogy a nagyobb nemzetközi sporteseményeken, például az olimpiai játékokon való részvételt megelőző nemzeti bajnokságokhoz kapcsolódó nyomás és társadalmi elvárások nagyságrendileg mások azon korosztályokban, ahol az ilyen részvétellel nincs közvetlen kapcsolat.

95.      Itt a nagyon fiatal és a nagyon idős sportolókra gondolok. Nem fontosabb‑e egy valamely másik tagállamból a közelmúltban Németországba költöző család gyermeke társadalmi beilleszkedésének biztosítása, mint az a távoli kilátás, hogy az említett gyermek a nemzeti bajnokságon elveszi egy olyan német gyermek helyét, aki esetleg egy nap Németország színeiben indul egy olyan eseményen, mint az olimpiai játékok vagy az Európa‑bajnokság, figyelembe véve különösen azt, hogy a fiataloknak több idejük van eldönteni, hogy felvesznek‑e egy második állampolgárságot? Ezért fontos, hogy a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság gondosan vizsgálja, hogy a megtámadott szabály blanketta jellege, amely minden korosztályra vonatkozik, kellőképpen igazodik‑e a DLV által elérni kívánt jogszerű célok biztosításához és nem lép‑e túl az elérésükhöz szükséges mértéken.

96.      Így tehát, ha a Bíróság nem ért egyet a D. Biffihez hasonló letelepedett sportolók status quójának fenntartására irányuló elsődleges álláspontommal, a kérdést előterjesztő bíróságnak mindezeket gondosan kell vizsgálnia.

V.      Állampolgárság, az EUMSZ 21. cikk és a szabadidős tevékenységek

97.      Amennyiben a Bíróság elutasítja az EUMSZ 49. cikknek az alapeljárásra való alkalmazhatóságára vonatkozó fenti elemzést, és arra a megállapításra jut, hogy a jogvitát D. Biffinek a szabadidős tevékenyéghez való, az EUMSZ 21. cikk szerinti jogára hivatkozással kell megoldani, ugyanezen eredményt javasolnám a Bíróságnak. Az EUMSZ 21. cikk hatálya alá tartozó szabad mozgáshoz való jog korlátozását közérdeken alapuló nyomós okokkal kell igazolni(113), és meg kell felelnie az arányosság elvének.(114)

98.      Bár egyetértek azzal, hogy a DLV által elérni kívánt célok közérdeken alapuló olyan nyomós oknak minősülnek (lásd a fenti 79. pontot), amelyek elsőbbséget élvezhetnek a szabadidős tevékenységekhez való, az EUMSZ 21. cikkben említett egyenlő hozzáféréshez és részvételhez képest, azzal nem értek egyet, hogy az alapeljárásban szereplő körülmények között a megtámadott szabály mindenképpen megfelelően igazodik e célok eléréséhez vagy nem haladja meg az ezek eléréséhez szükséges mértéket (a fenti 77–96. pont).

99.      Ugyanakkor nem tudom azt javasolni, amit a Bíróság igen határozottan állított (lásd a fenti 38. és 39. pontot), hogy az EUMSZ 21. cikk tárgyi hatálya kiterjed a szabadidős tevékenységekhez való hozzáféréshez és részvételhez, legalábbis, ha ezt a DLV‑hez hasonló magánszektorbeli szereplővel szemben érvényesítik. Megállapításom az alábbi indokokon alapszik.

100. Ha a Bíróság megtenné ezt a lépést, ebben az évszázadban ez lenne az első eset, hogy a Szerződés valamely rendelkezése csatlakozik azon kevés számú rendelkezéshez, amely magánszektorbeli szereplők közötti jogvitákban horizontális közvetlen hatállyal rendelkezik.(115) Az alapeljárásban szereplő helyzet eltér a Bíróság által az Egenberger ügyben vizsgált helyzettől, ahol is a Bíróság olyan körülményekre nézve állapította meg a Charta horizontális hatályát, amelyek már eleve az uniós jog hatálya alá tartozott, egy irányelvnek az ügy megoldására való relevanciájára hivatkozva.(116)

101. Az uniós jog tárgyi hatályának – a Szerződés valamely rendelkezésének horizontális közvetlen hatállyal való felruházása révén történő – kiterjesztése nagyságrendileg más kérdés. Az EUMSZ 21. cikkre vonatkozó jogviták hagyományosan az állampolgár és az állam közötti kapcsolatra vonatkoznak,(117) és – amennyire én tudom – az alapeljárásban fordul elő első alkalommal, hogy a Bíróságot arra kérik, magánszektorbeli szereplőkre írja elő az EUMSZ 21. cikkben szereplő kötelezettségeket.

102. Ezenfelül számos olyan jogvitában, amelyet elsősorban az EUMSZ 21. cikk alapján oldottak meg, a felek igen eltérő nézeteket képviseltek a Charta 45. cikkétől eltérő más cikkből eredő alapvető jogok tiszteletben tartásával és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatára vonatkozó állásponttal kapcsolatban.(118) Ez a Charta 52. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon kötelezettségből ered, hogy a Charta azon jogainak tartalmát, „amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosított jogoknak”, „azonosnak kell tekinteni”. A jelen ügyben azonban nem hivatkoztak a Bíróság előtt az Emberi Jogok Európai Bíróságának olyan ítélkezési gyakorlatára, amelyben az állampolgársággal nem rendelkező személyek nemzeti sportbajnokságokban való részvételének korlátozásáról volt szó.(119)

103. Emellett az EUMSZ 21. cikk jogbiztonsági okok miatt sem alkalmas a horizontális hatályra. Az EUMSZ 21. cikk klasszikusan olyan tág és kiszámíthatatlan körülmények között jut szerephez, amikor olyan felperesek kérnek uniós jogi védelmet, akik nem tudják bizonyítani az ügy tárgya és a gazdasági tevékenységek közötti kapcsolatot,(120) vagy akik egyébként nem tartoznának a szabad mozgáshoz való jogra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá.(121)

104. Konkrétabban – amint azt az egyik főtanácsnok a közelmúltban megjegyezte – az EUMSZ 21. cikket „a Bíróság rendkívül dinamikusan értelmezi azokban a helyzetekben, amikor az uniós polgár származási tagállamába való visszatérése miatt a 2004/38 irányelv többé nem alkalmazható rá”.(122) Ehhez hozzá kell tenni a tanulmányok folytatása során biztosított pénzügyi támogatást.(123)

105. Ezért az EUMSZ 21. cikk védelme alá tartozó jogok nyitott végű jellege is alkalmatlanná teszi azokat a magánfelek közötti jogvitákban való közvetlen és horizontális alkalmazásra.(124) Ezzel azonban nem ellentétes, ha az állampolgárságra vonatkozó általános jogi elvekre hivatkoznak az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlat kialakítása során az e rendelkezések hatálya alá tartozó jogvitákban, ha erre alkalom adódik, mint az alapeljárásban szereplő ügyben.(125)

106. Ezenfelül az a megállapítás, hogy a tisztán amatőr sport az EUMSZ 21. cikk hatálya alá tartozik, közvetlen ellentmondásban lenne azzal az alapvető szabállyal, hogy a sport csak annyiban tartozik az uniós jog hatálya alá, amennyiben „gazdasági tevékenységnek” minősül; erre a szabályra építik fel ügyeiket a sportágazat szereplői Európa‑szerte, és ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megismételte a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése, és az után, hogy az EU korlátozott hatáskört szerzett a sport mint szabadidős tevékenység terén az EUMSZ 165. cikk alapján.(126)

107. Ugyanakkor bármely olyan követelménynek, amelyet a sportnak teljesítenie kell ahhoz, hogy „gazdasági tevékenységnek” minősüljön, és így az uniós jog tárgyi hatálya alá tartozzon, az a feltétele, hogy ne legyen olyan elsődleges vagy másodlagos uniós intézkedés, amely egy adott jogvita megoldása szempontjából releváns. Amint azt az Egenberger ügyre vonatkozó indítványomban kifejtettem, fenntartásaim vannak azzal szemben, hogy a „gazdasági tevékenység” hiánya csökkentheti‑e azon uniós jogi intézkedések időbeli, személyi vagy tárgyi hatályát, amelyek a Szerződésekben meghatározottak szerint uniós hatáskörbe tartoznak.(127)

108. Az EUMSZ 165. cikk esetében azonban nem ez a helyzet. Az EUMSZ 165. cikk kidolgozásának egyik előzménye sem az uniós jogfejlődés azon irányába mutat, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel szemben az EUMSZ 18. cikk és EUMSZ 21. cikk által biztosított védelem kiterjeszthető a szabadidősportokra. Az 1999‑ben hatályba lépő Amszterdami Szerződéshez csatolt, a sportról szóló nyilatkozat csupán elismerte a sport társadalmi szerepét, és felszólította az EU‑t, hogy figyeljen a sportegyesületekre, különös figyelmet fordítva az amatőr sport sajátos jellegzetességeire. A 2000 decemberében Nizzában tartott Európai Tanács „Amateur sport and sport for all”(128) című következtetései – az amszterdami nyilatkozathoz hasonlóan – nem bírtak kötelező erővel.(129) A Bizottságnak az EUMSZ 165. cikk elfogadását megelőző fehér könyve(130) pedig nem sok részletet tartalmaz, de tiszteletet tanúsít a sportügyi szabályozó szervek feladata iránt, míg az Uniónak másodlagos szerepet szán.(131) A Bizottság fehér könyvének 39. pontja csupán „felkéri a tagállamokat és a sportszervezeteket, hogy valamennyi sportág terén foglalkozzanak a nemzetiség alapú diszkrimináció kérdésével. A tagállamokkal folytatott politikai párbeszéd keretében, ajánlások révén, a sportban érdekelt felekkel folytatott strukturált párbeszéddel és szükség esetén jogsértési eljárásokkal fog törekedni a diszkrimináció leküzdésére”.(132)

109. Az alapeljárásban a Bizottság különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy az azon tagállamokban elérhető „szabadidősportokhoz” való hozzáférés, amelybe az uniós polgár költözött, „a szabad mozgáshoz való jog következménye”.(133) Elegendő annyit megjegyezni, hogy a Bíróság ezt a megállapítást kizárólag a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására, a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben tette.(134) Ez az ítélkezési gyakorlat az EUMSZ 49. cikkre vonatkozóan fent levezetett elsődleges álláspontomat támasztja alá, semmint hogy az EUMSZ 21. cikkre való átültetéséhez szolgáljon alappal.

110. Amint egy elemző megjegyezte, „a belső piac széles hatóköre adja meg az alkotmányos alapot ahhoz, hogy a sport területén az Unió megkapja az általa igényelt hatásköröket”.(135) A tisztán szabadidős céllal végzett sportra az uniós jog kizárólag az EUMSZ 165. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedések vagy az EUMSZ 165. cikk (3) bekezdése szerinti együttműködés elősegítése révén terjedhet ki, vagy ha a sporttevékenységeket az Unió hatáskörébe tartozó, más uniós jogi intézkedések, például az EUMSZ 49. cikk érinti.

VI.    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszok

111. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az Amtsgericht Darmstadt (darmstadti helyi bíróság, Németország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemre az alábbi választ adja.

Az alapeljárás körülményei esetén az EUMSZ 18., EUMSZ 21., EUMSZ 49. és EUMSZ 165. cikket úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállami sportegyesület meg nem engedett módon különbözteti meg hátrányosan a lakóhely szerinti tagállam állampolgárságával nem rendelkező amatőr sportolókat azáltal, hogy kizárja őket a nemzeti bajnokságokon való részvételből, vagy bár lehetővé teszi számukra a nemzeti bajnokságokon való részvételt, őket csak „külsősként” vagy „értékelés nélkül” engedi indulni, és nem engedi a döntő futamokon vagy döntő küzdelemben való részvételüket, és kizárja őket a nemzeti címek vagy helyezések megszerzéséből.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      http://www.corso‑mental‑coaching.it/team_item/daniele‑biffi/.


3      Uo.


4      EUMSZ 21. Cikk.


5      Az alperes írásbeli észrevételei szerint ez összhangban van a német nemzeti sportbajnokságok általános részvételi feltételei 3. pontjának első kiegészítő rendelkezésével.


6      Ezekben az észrevételekben az is szerepel, hogy a megtámadott szabályt 2018. évi hatállyal a következőképpen módosították: „Az a külföldi, aki a német sportszövetség területén lévő egyesület/sportközösség, vagy valamely más nemzeti szövetség indulási jogával rendelkezik, indokolt kérelem esetén értékelés nélküli indulási jogot kaphat, amennyiben a verseny szervezéséért felelős szövetségi bizottság elnöke a szóban forgó sporteseményre való jelentkezés határideje előtt az ilyen részvételt engedélyezte. Az értékelés nélküli indulás részleteit a nemzetközi versenyszabályzat 142.1 szabályáról szóló nemzeti rendelkezés tartalmazza.”


7      A TopFit az 1995. december 15‑i Bosman ítéletre (C‑415/93, EU:C:1995:463, 8–12. pont) hivatkozik.


8      Ezzel összefüggésben a DLV a 2010. március 16‑i Olympique Lyonnais ítéletre (C‑325/08, EU:C:2010:143, 40. pont) hivatkozik.


9      Ezzel összefüggésben a DLV a következőkre hivatkozik: a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontja; 2008. április 1‑jei Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ítélet (C‑212/06, EU:C:2008:178, 28. és 29. pont); 2017. június 14‑i Online Games és társai ítélet (C‑685/15, EU:C:2017:452, 43. pont); 2018. március 8‑i Saey Home & Garden ítélet (C‑64/17, EU:C:2018:173, 18. és 19. pont).


10      A DLV a következő ítéletekre hivatkozik: 2014. március 20‑i Caixa d’Estalvis i Pensions de Barcelona ítélet (C‑139/12, EU:C:2014:174, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2016. június 30‑i Admiral Casinos & Entertainment ítélet (C‑464/15, EU:C:2016:500, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont); 2016. december 8‑i Eurosaneamientos és társai ítélet (C‑532/15 és C‑538/15, EU:C:2016:932, 57. pont).


11      A DLV a következő ítéletekre hivatkozik: 1974. december 12‑i Walrave és Koch ítélet (36/74, EU:C:1974:140, 8. pont); 1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463, 15. pont).


12      Az Asser intézet „Study on the equal treatment of non‑nationals in individual sports competitions” című, 2010. december 20‑i jelentése (http://ec.europa.eu/assets/eac/sport/library/studies/study_equal_treatment_non_nationals_final_rpt_dec_2010_en.pdf, a továbbiakban: az Asser intézet jelentése), VI. fejezet, 3.2.1 és 3.4.1 pont.


13      Spanyolország a következőkre hivatkozik: „Sport és szabad mozgás” című dokumentum, SEC(2011) 66 végleges; 2010. április 13‑i Bressol és társai ítélet (C‑73/08, EU:C:2010:181); 2011. október 20‑i Brachner ítélet (C‑123/10, EU:C:2011:675).


14      Lengyelország a következő ítéletekre hivatkozik: 1974. december 12‑i Walrave és Koch ítélet (36/74, EU:C:1974:140, 8. és 9. pont); 1976. július 14‑i Donà ítélet (13/76, EU:C:1976:115, 13–15. pont); 1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463, 73. pont); 2000. április 11‑i Deliège ítélet (C‑51/96 és C‑191/97, EU:C:2000:199, 43. pont); 2006. július 18‑i Meca‑Medina és Majcen kontra Bizottság ítélet (C‑519/04 P, EU:C:2006:492, 26. pont).


15      Lengyelország a következő ítéletekre hivatkozik: 1996. március 7‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑334/94, EU:C:1996:90, 21. pont); 1997. június 12‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑151/96, EU:C:1997:294, 13. pont); 1997. november 27‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑62/96, EU:C:1997:565, 19. pont).


16      Lengyelország a sportról szóló fehér könyvre utal, COM(2007) 391 végleges, 15. pont.


17      A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.). A Bizottság az 1998. május 12‑i Martinez Sala ítéletre (C‑85/96, EU:C:1998:217, 55–64. pont) hivatkozik.


18      A Bizottság az 1996. március 7‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletre (C‑334/94, EU:C:1996:90, 21. és 23. pont) hivatkozik.


19      A Bizottság a sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről szóló, 2010. november 18‑i tanácsi következtetésekre (2010/C 326/05, 4. pont) hivatkozik.


20      1974. december 12‑i Walrave és Koch ítélet (36/74, EU:C:1974:140); 1976. április 8‑i Defrenne ítélet (43/75, EU:C:1976:56); 1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463); 2000. október 3‑i Ferlini ítélet (C‑411/98, EU:C:2000:530, 50. pont).


21      1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463, 127. pont); 2000. április 11‑i Deliège ítélet (C‑51/96 és C‑191/97, EU:C:2000:199, 61–64. pont).


22      2018. november 13‑i Raugevicius ítélet (C‑247/17, EU:C:2018:898, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


23      Ez a tárgyaláson elhangzott érvek részét képezte.


24      2016. június 30‑i Admiral Casinos & Entertainment ítélet (C‑464/15, EU:C:2016:500, 22. pont).


25      1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463, 90. és 91. pont).


26      Nevezetesen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében szereplő lojális együttműködés elve, amely azt is előírja a tagállamoknak, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. A közelmúltból lásd: 2017. december 20‑i Protect Natur‑, Arten‑ und Landschaftschutz Umweltorganisation ítélet (C‑664/15, EU:C:2017:987). A kereshetőségre vonatkozó tagállami szabályok, a tényleges érvényesülés és hatékonyság elve, valamint a Charta 47. cikke vonatkozásában lásd például: 2015. március 19‑i E.ON Földgáz Trade ítélet (C‑510/13, EU:C:2015:189, 49–51. pont).


27      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint ugyanis ez a teljes kizárás már megtörtént. Lásd a fenti 19. pontot.


28      https://www.iaaf.org/.


29      Ugyanakkor a NASZ 2018–2019. évi versenyszabályzata 4. szabályának (3) bekezdése alapján a 18 éven felüli sportoló csak egy nemzeti szövetségben lehet tag.


30      Lásd az Asser intézet jelentését, fenti 12. lábjegyzet.


31      Lásd: Real Federación Española de Atletismo, http://www.rfea.es/ és http://www.rfea.es/datosrfea/reglamentos.htm. Lásd még: http://www.rfea.es/normas/pdf/Reglamento_Juridico_Disciplinario.pdf.


32      Ligue Belge francophone d’athlétisme (LBFA) (FR), https://www.lbfa.be/web/l‑asbl, Vlaamse Atletiekliga (NL), https://www.atletiek.be/. Lásd még: https://www.lbfa.be/web/regles‑et‑directives.


33      Dán atlétikai szövetség, http://dansk‑atletik.dk. Lásd még: http://dansk‑atletik.dk/media/2139299/2O18‑2019‑daf‑reglement‑1‑.pdf és http://dansk‑atletik.dk/regler‑og‑love/dafs‑love.aspx.


34      Lásd: Fédération française d’athlétisme, http://www.athle.fr/ és Code du sport, https://www.legifrance.gouv.fr/affichCode.do?cidTexte=LEGITEXT000006071318 és http://www.athle.fr/Reglement/Reglements_Generaux_%282009‑07‑25%29.pdf.


35      A fenti 32. lábjegyzet.


36      Swedish Federation of Athletics (Friidrott.se) http://www.friidrott.se/Regler/index.aspx. Lásd még: http://www.friidrott.se/docs/regelboken2018.pdf. Szenior korcsoportra vonatkozóan lásd: http://www.friidrott.se/Veteran/Regler/Intro.aspx.


37      A Federation of Non‑professional Athletics alapokmánya: http://www.koeas.org.cy/wpcontent/uploads/2018/10/%CE%9A%CE%91%CE%A4%CE%91%CE%A3%CE%A4%CE%91%CE%A4%CE%99%CE%9A%CE%9F‑%CE%9A%CE%9F%CE%95%CE%91%CE%A3‑18.11.2017‑.pdf, and the Code of Good Governance of Cypriot Sporting Federations (2018) https://cyprussports.org/phocadownload/kodikaschristisdiakivernisis/KodikasChristisDiakivernisis.pdf.


38      Österreichischer Leichtathletik‑Verband ÖLV https://www.oelv.at/de és www.oelv.at/de/service/downloads#satzungen‑und‑ordnungen.


39      A fenti 32. lábjegyzet.


40      A fenti 37. lábjegyzet.


41      A fenti 33. lábjegyzet.


42      A fenti 34. lábjegyzet.


43      A szlovén sporttörvényt lásd: Zakon o športu (ZŠpo‑1), http://www.pisrs.si/Pis.web/pregledPredpisa?id=ZAKO6853; Pogoji, pravila in kriteriji za registriranj, http://www.olympic.si/datoteke/Pogoji%2C%20pravila%20in%20kriteriji%20za%20registriranje%20in%20kategoriziranje%20%C5%A1portnikov_potrjeno_SSRS%C5%A0_2018%282%29.pdf. Atlétikai versenyszabályzatot lásd: Pravila‑za‑atletska‑tekmovanja_2018_2019_web.pdf.


44      A fenti 36. lábjegyzet.


45      A fenti 33. lábjegyzet.


46      A fenti 31. lábjegyzet.


47      A fenti 34. lábjegyzet.


48      A fenti 43. lábjegyzet.


49      A fenti 32. lábjegyzet.


50      2000. április 11‑i ítélet (C‑51/96 és C‑191/97, EU:C:2000:199).


51      Uo., 46. pont.


52      1995. november 30‑i Gebhard ítélet (C‑55/94, EU:C:1995:411, 20. pont).


53      2006. július 18‑i Meca‑Medina és Majcen ítélet (C‑519/04 P, EU:C:2006:492, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


54      Uo.


55      2000. április 11‑i Deliège ítélet (C‑51/96 és C‑191/97 EU:C:2000:199, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


56      2000. április 13‑i Lehtonen és Castors Braine ítélet (C‑176/96, EU:C:2000:201, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


57      2000. április 11‑i ítélet (C‑51/96 és C–191/97, EU:C:2000:199, 51. pont).


58      Uo.


59      2006. július 18‑i Meca‑Medina és Majcen ítélet (C‑519/04 P, EU:C:2006:492, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Volt olyan javaslat, amely szerint a sporttevékenységek csupán szűk köre – így például a játékszabályzat – nem tartozik az uniós jog hatálya alá a gazdasági kapcsolat hiánya miatt, tekintettel arra, hogy a technikai szabályok megalkotására a sportszervezetek és szövetségeik a legalkalmasabbak. Lásd: Exner, J., „European Union Law and Sporting Nationality: Promising Alliance or Dangerous Liaison?”, https://www.olympic.cz/upload/files/European‑Union‑Law‑and‑Sporting‑Nationality‑Promising‑Alliance‑or‑Dangerous‑Liaison.pdf, 13–14. o.


60      Lásd a klasszikus ítéletet: 1991. július 25‑i Factortame és társai ítélet (C‑221/89, EU:C:1991:320, 20. pont).


61      1995. november 30‑i Gebhard ítélet (C‑55/94, EU:C:1995:411, 26. pont).


62      1997. június 17‑i Sodemare és társai ítélet (C‑70/95, EU:C:1997:301, 24. pont).


63      2014. szeptember 4‑i Schiebel Aircraft ítélet (C‑474/12, EU:C:2014:2139, 19–22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


64      Például a 2017. október 26‑i I ítélet (C‑195/16, EU:C:2017:815, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


65      Amint azt Kokott főtanácsnok a Bizottság kontra Ausztria ítéletben (C‑75/11, EU:C:2012:536, 31. pont) megjegyezte, a Bíróság rendszerint azt állapítja meg, hogy az EUMSZ 21. cikk értelmezéséről nem kell döntenie, ha az alapvető szabadságokról van szó. A főtanácsnok a következő ítéleteket említi: 2003. február 6‑i Stylianakis ítélet (C‑92/01, EU:C:2003:72, 18. és azt követő pontok); 2007. szeptember 11‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑318/05, EU:C:2007:495, 35. és azt követő pontok); 2010. május 20‑i Zanotti ítélet (C‑56/09, EU:C:2010:288, 24. és azt követő pontok); 2010. december 16‑i Josemans ítélet (C‑137/09, EU:C:2010:774, 53. pont). Lásd még például: 2007. január 11‑i ITC Innovative Technology Centre ítélet (C‑208/05, EU:C:2007:16, 65. pont); 2007. szeptember 11‑i Hendrix ítélet (C‑287/05, EU:C:2007:494).


66      2018. június 27‑i Turbogás ítélet (C‑90/17, EU:C:2018:498, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


67      2007. december 11‑i The International Transport Workers’ Federation és The Finnish Seamen’s Union ítélet (C‑438/05, EU:C:2007:772, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még: 2007. december 18‑i Laval un Partneri ítélet (C‑341/05, EU:C:2007:809).


68      2007. december 11‑i The International Transport Workers’ Federation és The Finnish Seamen’s Union ítélet (C‑438/05, EU:C:2007:772, 34. pont).


69      2000. április 13‑i Lehtonen és Castors Braine ítélet (C‑176/96, EU:C:2000:201, 35. pont).


70      Például: 1974. december 12‑i Walrave és Koch ítélet (36/74, EU:C:1974:140); 1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463); 2000. április 13‑i Lehtonen és Castors Braine ítélet (C‑176/96, EU:C:2000:201, 36. pont); 2010. március 16‑i Olympique Lyonnais ítélet (C‑325/08, EU:C:2010:143).


71      Alber főtanácsnok Lehtonen és Castors Braine ügyre vonatkozó indítványa (C‑176/96, EU:C:1999:321, 33. pont).


72      Alkalmazásban álló labdarúgó‑játékosokról volt szó a következő ítéletekben és végzésben: 2005. április 12‑i Simutenkov ítélet (C‑265/03, EU:C:2005:213); 1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463); 2010. március 16‑i Olympique Lyonnais ítélet (C‑325/08, EU:C:2010:143); 2008. július 25‑i Real Sociedad de Fútbol és Kahveci végzés (C‑152/08, EU:C:2008:450). Alkalmazásban álló kosárlabda‑játékosokról volt szó a 2000. április 13‑i Lehtonen és Castors Braine ítéletben (C‑176/96, EU:C:2000:201), alkalmazásban álló békefenntartókról az 1974. december 12‑i Walrave és Koch ítéletben (36/74, EU:C:1974:140) és alkalmazásban álló kézilabda‑játékosról a 2003. május 8‑i Deutscher Handballbund ítéletben (C‑438/00, EU:C:2003:255).


73      2000. április 11‑i Deliège ítélet (C‑51/96 és C‑191/97 EU:C:2000:199, 56. pont).


74      2007. december 11‑i ítélet (C‑438/05, EU:C:2007:772, 33–35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


75      Uo., 36. és 37. pont. Lásd még: 2007. december 18‑i Laval un Partneri ítélet (C‑341/05, EU:C:2007:809).


76      2014. szeptember 4‑i Schiebel Aircraft ítélet (C‑474/12, EU:C:2014:2139, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


77      Uo., 23. pont.


78      2018. április 17‑i ítélet (C‑414/16, EU:C:2018:257).


79      Uo., 76. és 77. pont.


80      2018. november 6‑i Bauer és Willmeroth ítélet (C‑569/16, EU:C:2018:871, 52. pont).


81      2014. szeptember 4‑i Schiebel Aircraft ítélet (C‑474/12, EU:C:2014:2139, 29. pont).


82      1988. január 14‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (63/86, EU:C:1988:9).


83      Uo., 14. pont.


84      2015. szeptember 10‑i Bizottság kontra Lettország ítélet (C‑151/14, EU:C:2015:577); 2017. február 1‑jei Bizottság kontra Magyarország ítélet (C‑392/15, EU:C:2017:73).


85      2017. július 18‑i Erzberger ítélet (C‑566/15, EU:C:2017:562, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


86      Uo.


87      Uo.


88      Uo.


89      1993. március 30‑i ítélet (C‑168/91, EU:C:1993:115).


90      Uo., 13. és 15. pont.


91      Uo., 16. pont.


92      2014. szeptember 4‑i Schiebel Aircraft ítélet (C‑474/12, EU:C:2014:2139, 34–38. pont).


93      2015. szeptember 10‑i Bizottság kontra Lettország ítélet (C‑151/14, EU:C:2015:577); 2017. február 1‑jei Bizottság kontra Magyarország ítélet (C‑392/15, EU:C:2017:73).


94      2003. május 8‑i Deutscher Handballbund ítélet (C‑438/00, EU:C:2003:255, 53. pont). Lásd még: 2000. április 11‑i Deliège ítélet (C‑51/96 és C‑191/97, EU:C:2000:199, 43. pont); 2000. április 13‑i Lehtonen és Castors Braine ítélet (C‑176/96, EU:C:2000:201, 34. pont).


95      2000. április 13‑i Lehtonen és Castors Braine ítélet (C‑176/96, EU:C:2000:201, 54. pont).


96      2000. április 11‑i Deliège ítélet (C‑51/96 és C‑191/97 EU:C:2000:119, 64. pont).


97      Lásd az Asser intézet jelentését, fenti 12. lábjegyzet, VI. fejezet, 3.4.1 pont.


98      A lisszaboni felülvizsgálat során EUM‑Szerződésnek a 165. cikkel való kiegészítéshez vezető folyamat ismertetését lásd: Weatherill, S., Principles and Practice in EU Sports Law, Oxford University Press, 2017., 6. fejezet, 125–156. o. Ugyanezen könyv 158. oldalán a szerző megjegyzi, hogy az EUMSZ 165. cikk és a belső piac között nincs konkrét organikus kapcsolat.


99      Például: 1995. december 15‑i Bosman ítélet (C‑415/93, EU:C:1995:463, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


100      2011. szeptember 29‑i Unal ítélet (C‑187/10, EU:C:2011:623, 50. pont).


101      Sharpston főtanácsnok Unal ügyre vonatkozó indítványa (C‑187/10, EU:C:2011:510, 52. pont).


102      2010. december 22‑i ítélet (C‑303/08, EU:C:2010:800, 41. pont).


103      Lásd például: 1997. október 16‑i Garofalo és társai ítélet (C‑69/96–C‑79/96, EU:C:1997:492, 17. pont), az általános orvosi gyakorlattal kapcsolatos speciális képzésről szóló, 1986. szeptember 15‑i 86/457/EGK tanácsi irányelv (HL 1986. L 267., 26. o.) értelmezéséről.


104      2010. december 22‑i Bokzurt ítélet (C‑303/08, EU:C:2010:800, 40. pont).


105      Valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL 2004. L 158., 77. pont; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.).


106      2010. október 7‑i Lassal ítélet (C‑162/09, EU:C:2010:592, 32. pont, a 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdésére hivatkozva).


107      Lásd klasszikusan: a Bíróság elnökének 1988. június 10‑i Sofrimport végzése (152/88 R, EU:C:1988:296).


108      Uo., 22. pont. Lásd még: 1990. június 26‑i Sofrimport ítélet (C‑152/88, EU:C:1990:259).


109      2018. július 25‑i A (fogyatékossággal élő személy számára nyújtott segítségnyújtás)ítélet (C‑679/16 EU:C:2018:601, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


110      2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 58. pont).


111      Lásd az 1988. január 14‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (63/86, EU:C:1988:9) megvitatását a fenti 67. pontban, amelyben az EUMSZ 49. cikk (és a szolgáltatásnyújtás szabadsága) egy mélyebb integrációt védett, amikor biztosította az egyenlő bánásmódot a banki hitelekhez és lakhatáshoz való hozzáférés során.


112      Siekemann, R., „The Specificity of Sport: Sorting Exceptions in EU Law”, https://www.pravst.unist.hr/dokumenti/zbornik/2012106/zb201204_697.pdf, 721. o.


113      Például: 2018. július 25‑i A (fogyatékossággal élő személy számára nyújtott segítségnyújtás)ítélet (C‑679/16 EU:C:2018:601, 68. pont).


114      Például: 2018. november 13‑i Raugevicius ítélet, (C‑247/17, EU:C:2018:898, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


115      A Bizottság erre hagyatkozott a 2000. október 3‑i Ferlini ítéletben (C‑411/98, EU:C:2000:530). Ugyanakkor ez az ügy egy uniós rendeletnek az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának, nem pedig az EUMSZ 21. cikkének megfelelően történő értelmezésére vonatkozik.


116      2018. április 17‑i ítélet (C‑414/16, EU:C:2018:257).


117      Megjegyzem, hogy a Chartának a mozgás és a tartózkodás szabadságáról szóló 45. cikke „A polgárok jogai” című V. címben szerepel. Ugyanakkor e cím alatt az összes többi cikk az állampolgárnak az állammal való viszonyára vonatkozik. Lásd: 39. cikk (aktív és passzív választójog az európai parlamenti választásokon); 40. cikk (aktív és passzív választójog a helyhatósági választásokon); 41. cikk (a megfelelő ügyintézéshez való jog); 42. cikk (a dokumentumokhoz való hozzáférés joga); 43. cikk (az európai ombudsman); 44. cikk (petíciós jog).


118      Lásd a közelmúltból: 2018. június 5‑i Coman és társai ítélet (C‑673/16, EU:C:2018:385).


119      A doppingellenes szabályoknak az Egyezmény 8. cikkével és az EJEB 4. jegyzőkönyvének 2. cikkével való összeegyeztethetőségéről lásd: 2018. január 18., FNASS és társai kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2018:0118JUD004815111). A sport és az Egyezmény kapcsolatáról általánosságban lásd: Miège, C., Sport et droit européen, L’Harmattan, 2017, 279. o.


120      Dashwood, A. (és társai), Wyatt and Dashwood’s European Union Law, Hart Publishing, 2011., 461–462. o. A 462. oldalon a szerzők helyesen azt állítják, hogy „a kereső tevékenységet folytató migránsok […] a legtöbb előny tekintetében mindig is egyenlő bánásmódot élveztek”.


121      Például: 2018. június 5‑i Coman és társai ítélet (C‑673/16, EU:C:2018:385), vö.: 2017. október 26‑i I ítélet (C‑195/16, EU:C:2017:815).


122      Bot főtanácsnok Lounes ügyre vonatkozó indítványa (C‑165/16, EU:C:2017:407, 69. pontja); Coman és társai ítélet, uo.


123      A Bíróságnak a diákok részére nyújtott pénzügyi támogatásról és az uniós polgárságról szóló terjedelmes ítélkezési gyakorlatából egy példa a közelmúltból: 2018. július 25‑i A (fogyatékossággal élő személy számára nyújtott segítségnyújtás)ítélet (C‑679/16 EU:C:2018:601).


124      A Charta horizontális alkalmazhatóságára vonatkozó véleményeket a közelmúltból lásd például: Egenberger ügyre vonatkozó indítványom (C‑414/16, EU:C:2017:851); Bobek főtanácsnok Cresco Investigation ügyre vonatkozó indítványa (C‑193/17, EU:C:2018:614); Bot főtanácsnok Bauer ügyre vonatkozó indítványa (C‑569/16, EU:C:2018:337).


125      Lásd például a fenti 85. és 86. pontot.


126      2010. március 16‑i Olympique Lyonnais ítélet (C‑325/08, EU:C:2010:143); 2006. július 18‑i Meca‑Medina és Majcen ítélet (C‑519/04 P, EU:C:2006:492).


127      Az Egenberger ügyre vonatkozó indítványom (C‑414/16, EU:C:2017:851, 46–51. pont). A Bíróság megállapította, hogy „pusztán abból a körülményből, hogy valamely szabály tisztán sport jellegű, még nem következik, hogy az ezzel szabályozott tevékenységet gyakorló személy vagy a szabályt meghozó szervezet nem tartozik a Szerződés hatálya alá”. Lásd: 2006. július 18‑i Meca‑Medina és Majcen ítélet (C‑519/04 P, EU:C:2006:492, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


128      http://eur‑lex.europa.eu/legal‑content/EN/TXT/?uri=URISERV:l35007.


129      Weatherill, i. m., 98. lábjegyzet, 129. o.


130      A sportról szóló fehér könyv, COM(2007) 391 végleges, 2007. július 11.


131      Részletes elemzésért lásd: Weatherill, i. m., 98. lábjegyzet, 135–141. o. A fehér könyv kevésbé ambiciózus, mint a Bizottság által az Európai Tanácsnak azzal a céllal készített korábbi jelentés, hogy óvja a sport jelenlegi szerkezetét és fenntartsa a sport társadalmi funkcióját a közösségi keretrendszeren belül (Helsinki jelentés), Brüsszel, 1999.12.10., COM(1999) 644 végleges. Lásd még: „Sport és szabad mozgás”, SEC(2011) 66 végleges, valamint „A sport európai dimenziójának fejlesztése”, Brüsszel, 2011.1.18., COM(2011) 12 végleges.


132      A sportról szóló fehér könyv, COM(2007) 391 végleges, 2007. július 11.


133      1996. március 7‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑334/94, EU:C:1996:90, 21. pont).


134      Uo. Lásd még: 1997. június 12‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑151/96, EU:C:1997:294, 13. pont); 1997. november 27‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑62/96, EU:C:1997:565, 19. pont), 1999. április 29‑i Ciola ítélet (C‑224/97, EU:C:1999:212).


135      Weatherill, i. m., 98. lábjegyzet, 112. o.