A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2018. március 7.(*)
„REACH – Valamely anyag regisztrálását terhelő díj – A kkv‑k számára biztosított kedvezmény – A vállalkozás méretére vonatkozó nyilatkozat ECHA általi ellenőrzése – Igazgatási díjat kiszabó határozat – 2003/361/EK ajánlás – A pénzügyi felső határok túllépése – A »kapcsolt vállalkozás« fogalma”
A T‑855/16. sz. ügyben,
a Fertisac, SL (székhelye: Atarfe [Spanyolország], képviseli: J. Gomez Rodriguez ügyvéd)
felperesnek
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviseli: E. Maurage, J.‑P. Trnka és M. Heikkilä, meghatalmazotti minőségben, segítőik: C. Garcia Molyneux és L. Tosoni ügyvédek)
alperes ellen
az ECHA 2016. november 15‑i SME(2016) 5150. sz. határozatának a megsemmisítése iránt, amely megállapítja, hogy a felperes nem tesz eleget a középvállalkozások számára biztosított díjkedvezményben való részesülés feltételeinek, és a felperesre igazgatási díjat szab ki, valamint az ECHA által kiállított 10060160. és 10060161. sz. számláknak a megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, P. Nihoul (előadó) és J. Svenningsen bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Fertisac, SL spanyol jog szerinti társaság, amely a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.) alapján az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) regisztrálási kötelezettsége alá eső anyagok gyártásával foglalkozik.
2 2010. november 30‑án a felperes az 1907/2006 rendelet alapján egy vegyi anyag regisztrálását kérte.
3 A regisztrálási eljárás során a felperes úgy nyilatkozott, hogy a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás [nem hivatalos fordítás] (HL 2003. L 124., 36. o.) értelmében vett középvállalkozás. E nyilatkozat lehetővé tette számára, hogy az 1907/2006 rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében fizetendő díj összegéből kedvezményben részesüljön.
4 A regisztrálásért az ECHA 16 275 euró összegű számlát bocsátott ki, amely a középvállalkozás által a jelen esethez hasonlóan, 1000 tonna feletti mennyiségi tartományba eső anyagokra vonatkozó közös adatbenyújtás keretében fizetendő díjnak felelt meg. Ez volt a 10024865. sz. számla.
5 A 2013. augusztus 27‑i levelében az ECHA tájékoztatta a felperest, hogy a regisztrálási eljárás során általa bejelentett kis‑ és középvállalkozási (kkv) státusz ellenőrzési eljárás tárgyát képezi. Felhívta a felperest, hogy szolgáltasson a középvállalkozási státuszára vonatkozó bizonyítékokat.
6 Több levél‑ és iratváltás követően az ECHA 2016. november 15‑én elfogadta az SME(2016) 5150. sz. határozatot. Ebben úgy ítélte meg, hogy a felperes nagyvállalkozás, és nem részesülhet a 2003/361 ajánlás értelmében a kkv‑kra alkalmazandó díjkedvezményben.
7 Az SME(2016) 5150. sz. határozatban az ECHA egyfelől a már megfizetett díj és a nagyvállalkozásokra alkalmazandó díj közötti különbségnek megfelelő összeg, másfelől a vállalkozás méretére vonatkozó helytelen nyilatkozat révén szerzett pénzbeli nyereség 2,5‑szeres összegének megfelelő igazgatási díj megfizetésére kötelezte a felperest.
8 Két számlát csatolt e határozathoz, a 6975 euró összegről szóló 10060160. sz. számlát és a 17 437 euró összegről szóló 10060161. számlát (a továbbiakban együtt: megtámadott számlák).
Az eljárás és a felek kérelmei
9 A Törvényszék Hivatalához 2016. december 7‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
10 Az ugyanaznap benyújtott külön beadványában a felperes az SME(2016) 5150. sz. határozat és a megtámadott számlák végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet nyújtott be. A Törvényszék elnöke a 2017. március 10‑i Fertisac kontra ECHA végzésével (T‑855/16 R, nem tették közzé, EU:T:2017:155) elutasította e kérelmet, és a költségekről nem határozott.
11 Az ECHA 2017. március 17‑én ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
12 Mivel a felperes nem nyújtott be választ, az eljárás írásbeli szakasza 2017. május 16‑án lezárult.
13 Egyik fél sem terjesztett elő kérelmet tárgyalás tartása iránt a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (2) bekezdésében előírt határidőn belül. A Törvényszék (első tanács) az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakasza nélkül hoz határozatot.
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az SME(2016) 5150. sz. határozatot;
– ismerje el kkv státuszát;
– semmisítse meg a megtámadott számlákat;
– az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére.
15 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa elfogadhatatlannak a megtámadott számlák megsemmisítése iránti kérelmet;
– utasítsa el az SME(2016) 5150. sz. határozat megsemmisítése iránti keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A megtámadott számlák megsemmisítése iránti kérelmekről
16 A felperes a harmadik kereseti kérelmében azt kéri a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a megtámadott számlákat.
17 E kereseti kérelemmel szemben az ECHA elfogadhatatlansági kifogást hoz fel azzal az indokkal, hogy a megtámadott számlák nem minősülnek megtámadható jogi aktusoknak.
18 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy csak azok az aktusok minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a jogi helyzetét jelentősen módosítva érinthetik a felperes érdekeit (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2006. szeptember 12‑i Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/03 P, EU:C:2006:541, 54. pont; 2007. december 6‑i Bizottság kontra Ferriere Nord ítélet, C‑516/06 P, EU:C:2007:763, 27. pont).
19 Egyébként annak eldöntéséhez, hogy a megsemmisíteni kért aktus megtámadható‑e, az intézkedés lényegét kell figyelembe venni, e tekintetben az intézkedés formája alapjában véve nem bír jelentőséggel (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 46. és 47. pont.)
20 A jelen esetben az ECHA az SME(2016) 5150. sz. határozattal a nagyvállalkozásokra alkalmazandó díjkülönbség, valamint igazgatási díj megfizetésére kötelezte a felperest. Az ECHA e határozatban kifejtette, hogy az e két tételnek megfelelő összegeket a csatolt számlákon, a jelen esetben a megtámadott számlákon tüntette fel. Az SME(2016) 5150. sz. határozatot és az ahhoz csatolt, megtámadott számlákat ugyanaznap keltezték. Ugyanazon címzettnek, a felperesnek küldték meg őket, ugyanabban a borítékban.
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat általában azon dokumentum részének tekinti a mellékleteket, amelyhez csatolták azokat, és ennek következtében a számukra elismert normatív erő megegyezik a fő dokumentumot képező rendelkezések normatív erejével.
22 Ezt az ítélkezési gyakorlatot különösen az irányelvek kapcsán alakította ki a Bíróság, amelyeknek mellékleteit nem e jogi aktusoktól különállóként vizsgálta, hanem éppen ellenkezőleg, azok szerves részeként, ugyanazon a címen, mint az ezen irányelvekben szereplő rendelkezéseket (az egyik irányelv mellékletében szereplő keretmegállapodásra vonatkozóan lásd: 2008. április 15‑i Impact ítélet, C‑268/06, EU:C:2008:223, 58. pont).
23 Az ügyiratokból kiderül, hogy az ECHA által hivatkozott, az ellenőrzési eljárások eredményeképpen elfogadott jogi aktusokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat különbséget állít fel a határozatok és a számlák között, és ezen aktusok közül a felperes alapvető kötelezettségeit meghatározó aktusok azonosítását célozza.
24 Ezen ítélkezési gyakorlat azonban azon helyzetekre kötelező, amelyekben az uniós bíróság azt kialakította. Az ECHA által hivatkozott azon három ügyben, amelyekben a Törvényszék foglalkozott a témával, a számlákat ugyanis nem csatolták azon határozatokhoz, amelyekhez kapcsolódtak, hanem az ECHA külön bocsátotta ki azokat, egyes esetekben több nappal később, és így különálló aktusoknak bizonyultak. Mivel ez a helyzet befolyásolhatta a kereset elfogadhatóságát, a Törvényszéknek meg kellett határoznia, hogy e különböző aktusok közül melyik módosítja a felperes jogi helyzetét az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt módon (2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA ítélet, T‑177/12, EU:T:2014:849, 21. pont; 2016. szeptember 15‑i La Ferla kontra Bizottság és ECHA ítélet, T‑392/13, EU:T:2016:478, 56. pont; 2016. szeptember 15‑i K Chimica kontra ECHA ítélet, T‑675/13, EU:T:2016:480, 27. pont).
25 A jelen ügy eltérő, mivel a tényállása szerint az SME(2016) 5150. sz. határozatot semmi nem választja el a megtámadott számláktól, amelyek összességükben tekintve egy két részből – nevezetesen egy közigazgatási részből (maga az SME(2016) 5150. sz. határozat) és egy számviteli részből (az ahhoz csatolt, megtámadott számlák) – álló, egységes jogi aktust alkotnak, amely az ECHA azon megállapítását fejezi ki, hogy a szabályozásban megkövetelt bizonyítékokat nem nyújtották be, és az ECHA azon szándékát mutatja, hogy ebből levonja a következményeket és pénzügyi kötelezettségeket ró a felperesre.
26 Ezen egységes jogi aktus (a továbbiakban: megtámadott határozat) olyan kötelező joghatásokat vált ki, amelyek a jogi helyzetét jelentősen módosítva érinthetik a felperes érdekeit, mivel kötelezik arra, hogy az általa mégis igényelt kkv státuszról lemondjon.
27 A megtámadott határozatnak ugyanis az a következménye, hogy a felperes nem részesülhet a kkv‑kra alkalmazandó díjkedvezményben, és meg kell fizetnie a nagyvállalkozásokra alkalmazandó díjkülönbséget, valamint a szabályozásban az ilyen esetre előírt igazgatási díjat.
28 Mivel a megtámadott határozat ilyen joghatásokat vált ki, megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet, amiből az következik, az ECHA által felhozott elfogadhatatlansági kifogást a megtámadott számlák megsemmisítése iránti kérelem ellen irányuló részében el kell utasítani.
A kkv státusz elismerése iránti kérelemről
29 A felperes a második kereseti kérelmében azt kéri a Törvényszéktől, hogy ismerje el kkv státuszát.
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, megsemmisítés iránti kereset keretében az európai uniós bíróság hatásköre a jogszerűség felülvizsgálatára korlátozódik. Ha a kereset megalapozott, az uniós bíróság a megtámadott jogi aktust az EUMSZ 264. cikk alapján semmisnek nyilvánítja. Az EUMSZ 266. cikknek megfelelően ebben az esetben az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni az ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
31 A fentiekből az következik, hogy a Törvényszék, amennyiben a valamely vállalkozástól a bejelentett méretét érintő hibát követően követelt díjat és igazgatási díjat vitató kérelmet bírál el, nem határozhat e vállalkozás kkv‑nek való minősítéséről, mivel az ilyen határozat azt vonná maga után, hogy az EUM‑Szerződés fent említett rendelkezéseivel szemben az ECHA helyébe lépne (lásd ebben az értelemben: 2005. december 15‑i Infront WM kontra Bizottság ítélet, T‑33/01, EU:T:2005:461, 171. pont; 2016. december 16‑i Groupement pastoral de Oust és társai kontra Bizottság végzés, T‑663/16, nem tették közzé, EU:T:2016:759, 13. pont).
32 Ebből következően a második kereseti kérelem elfogadhatatlan, mivel e kérelem tárgya meghaladja a Törvényszék számára a megsemmisítés iránti kereset keretében biztosított hatáskör korlátait.
Az ügy érdeméről
33 A felperes a megtámadott határozattal szembeni keresetének alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozik. Az első jogalapban azt állítja, hogy amikor az ECHA nagyvállalkozásnak minősítette, tévesen értelmezte a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a kkv‑k meghatározására szolgáló szempontokat. A második jogalap a 2003/361 ajánlás téves értelmezésén alapul, mivel az ECHA másik három vállalkozással „kapcsolt vállalkozásnak” minősítette.
Az első, a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt felső határok téves értelmezésére alapított jogalapról
34 A felperes az első jogalapban azt állítja, hogy az általa foglalkoztatott személyek létszáma soha nem haladta meg a 250 főt, és hogy ezért nem tekinthető nagyvállalkozásnak. Ezzel kapcsolatban a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, amely meghatározza az ahhoz teljesítendő feltételeket, hogy valamely vállalkozás kkv‑nek minősüljön.
35 Az ECHA vitatja a felperes érvelését.
36 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat értelmében a felperest nagyvállalkozásnak kell tekinteni, mivel a beszerzett információk szerint meghaladja a 2003/361 ajánlás mellékletében megállapított felső határokat.
37 A megtámadott határozathoz csatolt, az „Informe de cálculo de PYME” (Kkv‑számítási jelentés) című dokumentumból kiderül, hogy az ECHA a felperest nagyvállalkozásnak minősítő határozatát azzal indokolta, hogy a 2008. és 2009. időszakban a vállalkozás méretének kiszámításához figyelembe veendő éves mérlegfőösszeg meghaladta a 43 millió eurót, a forgalma pedig meghaladta az 50 millió eurót.
38 A megtámadott határozat jogszerűségének értékeléséhez emlékeztetni kell arra, hogy az adott területen alkalmazandó szabályozás a 2003/361 ajánlásra hivatkozik a kkv‑k meghatározása céljából. Az 1907/2006 rendelet 3. cikkének 36. pontja szerint ugyanis kkv „a [2003/361] ajánlásban meghatározott” kis‑ és középvállalkozás. Továbbá a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Vegyianyag‑ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16‑i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 107., 6. o.) a 2. cikkében előírja, hogy középvállalkozás „a [2003/361] bizottsági ajánlás szerinti középvállalkozás”.
39 Az 1907/2006 rendelettel és a 340/2008 rendelettel alkalmazni rendelt 2003/361 ajánlás tartalmaz egy mellékletet, amelynek I. címe „[a kkv‑k] Bizottság által elfogadott meghatározás[ára]” [nem hivatalos fordítás] vonatkozik. E melléklet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a kkv] típusba az olyan vállalkozások tartoznak, amelyek 250‑nél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és amelyek éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió eurót, és/vagy az éves mérlegfőösszegük értéke nem haladja meg a 43 millió eurót” [nem hivatalos fordítás].
40 A 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy e rendelkezés két kritériumot állapít meg annak meghatározásához, hogy valamely vállalkozás kkv‑nak tekinthető‑e, az egyik a vállalkozás pénzügyi jellemzőire, a másik pedig az általa foglalkoztatott személyek létszámára vonatkozik.
41 A felperes szerint mindkét kritériumban szereplő felső határt túl kell lépni ahhoz, hogy valamely vállalkozást ne lehessen kkv‑nak tekinteni, míg csupán az egyik kritériumban szereplő felső határok túllépése nem vonja maga után a kkv típusból való kizárást. E kritériumok közül a létszámmal kapcsolatos kritériumnak van különös jelentősége, amit a 2003/361 ajánlás (4) preambulumbekezdése igazol. A jelen esetben a felperes nem lépte túl az e kritériumban szereplő felső határokat.
42 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a létszámmal kapcsolatos kritériumot és a pénzügyi jellemzőkre vonatkozó kritériumot a jelen esetben vizsgált szabályozásban együttesen kell alkalmazni.
43 A Törvényszék ezt állapította meg a 2015. szeptember 16‑i Calestep kontra ECHA végzésében (T‑89/13, EU:T:2015:711, 40. pont), amely kifejezetten a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozott, e rendelkezés áll a felperes által előadott érvelés középpontjában.
44 A Törvényszék e határozata a 2004. július 8‑i Dalmine kontra Bizottság ítéletben (T‑50/00, EU:T:2004:220, 285. és 286. pont) a kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 1996. április 3‑i 96/280/EK bizottsági ajánlásban [nem hivatalos fordítás] (HL 1996. L 107., 4. o.) szereplő, azonos rendelkezéssel kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlatot követte, ezen ajánlás az ugyanazon tárgyú 2003/361 ajánlást előzte meg, és lényegében azonos módon tartalmazta a létszámmal és a vállalkozás pénzügyi jellemzőivel kapcsolatos kritériumokat.
45 A 2015. szeptember 16‑i Calestep kontra ECHA végzésből (T‑89/13, EU:T:2015:711) eredő ítélkezési gyakorlat a 2003/361 ajánlásban használt kifejezéseken alapul, és az „és” kötőszót úgy értelmezi, mint amely a jogalkotónak az itt említett kritériumok „egymás mellé rendelésére”, tehát azok együttes alkalmazására irányuló szándékát fejezi ki, és nem ad lehetőséget e kritériumok vagylagos vizsgálatára (2015. szeptember 16‑i Calestep kontra ECHA végzés, T‑89/13, EU:T:2015:711, 40. pont).
46 Az említett ítélkezési gyakorlat a 2003/361 ajánlás (4) preambulumbekezdésén alapul, amely szerint „[a] foglalkoztatott személyek létszámára vonatkozó kritérium […] továbbra is kétségtelenül az egyik legfontosabb kritérium, és a legfőbb kritériumnak kell tekinteni; mindazonáltal a pénzügyi kritérium szükséges kiegészítést jelent a vállalkozás valós méretének és teljesítményének, valamint a versenytársaihoz képest elfoglalt helyzetének meghatározásában” [nem hivatalos fordítás] (2015. szeptember 16‑i Calestep kontra ECHA végzés, T‑89/13, EU:T:2015:711, 41. pont).
47 Ezen együttes alkalmazás összhangban áll a Bizottság által a Tanácshoz intézett, a kkv‑knak a közösségi programok keretében történő meghatározásáról szóló, 1992. április 29‑i [SEC(1992) 351 végleges] jelentéssel, amely megelőzte a 96/280 ajánlást elfogadását, e jelentésre egyébként az ajánlás hetedik preambulumbekezdése hivatkozik.
48 E jelentésben az Európai Bizottság a kritériumok – nevezetesen a foglalkoztatott személyek létszáma, a forgalom és a mérlegfőösszeg – kombinációján alapuló meghatározás használatát javasolta, mivel véleménye szerint egyetlen kritérium önmagában nem határozná meg megfelelően a kkv‑kat.
49 Végül meg kell jegyezni, hogy a kkv‑knak nyújtott díjkedvezmény azon különleges helyzet figyelembevételét célozza, amelyben e vállalkozások a nagyvállalkozásokhoz képest vannak. E kedvezményt – mivel azt a gazdasági szereplők meghatározott csoportja számára kívánják biztosítani, és mivel annak eltérést engedő intézkedés jellege van – az alkalmazási feltételei között, megszorítóan kell értelmezni.
50 Ezen értelmezést nem cáfolhatja a felperes azon érve, amely szerint a 2003/361 ajánlás melléklete 4. cikkének (2) bekezdése szempontjából egyedül a létszámra vonatkozó kritérium a meghatározó, amelyre az ECHA honlapján közzétett, „Hogyan határozza meg a vállalat méretét?” című útmutató hivatkozik.
51 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes által hivatkozott rendelkezés arra a helyzetre vonatkozik, amikor egy adott évben valamely vállalkozás túllépi az itt említett felső határokat, e vállalkozás ekkor a szabálytól eltérve megtarthatja a kkv minőségét, feltéve hogy e túllépés egyetlen gazdasági évre korlátozódik.
52 E rendelkezés nem módosítja azon szabályt, amely szerint ahhoz, hogy valamely vállalkozást kkv‑nak lehessen minősíteni, az nem lépheti túl a létszámra és bizonyos pénzügyi jellemzőkre vonatkozó felső határokat, hanem az olyan körülményekre korlátozott kivételt vezet be, amelyek fennállást a felperes a jelen esetben nem bizonyította.
53 A fenti megfontolásokból következik, hogy az ECHA nem értelmezte tévesen a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt kritériumokat, amikor nagyvállalkozásnak minősítette a felperest.
54 A fentiekre tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A második, a „kapcsolt vállalkozás” 2003/361 ajánlásban szereplő fogalmának téves értelmezésére alapított jogalapról
55 A második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy nem tagja a „kapcsolt vállalkozások” csoportjának, és hogy következésképpen a méretének meghatározásához kizárólag a saját adatait, valamint az általa az ECHA‑val a nyilatkozatának az ellenőrzésére irányuló eljárás során folytatott levélváltásokban megjelölt „partnervállalkozások” – így az Ibérica de Gestión Inmobiliaria y Arrendaticia SL és az Agroquimes SL – adatait kell figyelembe venni.
56 Az ECHA vitatja a felperes érvelését.
57 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e következtetés levonása érdekében az ECHA legelőször is magára a felperesre vonatkozó adatokra, továbbá az Agroquimes „partnervállalkozás” adataira, végül három másik, a felperessel „kapcsolt vállalkozásnak” tekintett vállalkozás – az Ibérica de Gestión Inmobiliaria y Arrendaticia, a Constantino Gutiérrez SA és a Medifer Liquids SL – adatainak összességére támaszkodott.
58 A felperes nem vitatja, hogy az Agroquimes „partnervállalkozásnak” tekinthető, azonban elutasítja azon véleményt, hogy a másik három vállalkozás a szabályozás értelmében vele „kapcsolt” vállalkozásként vizsgálható.
59 E kérdés elbírálásához emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikkének (3) bekezdése pontosítja azon kritériumokat, amelyek alapján meghatározhatók azon feltételek, amelyek esetén a „kapcsolt vállalkozások” és a „partnervállalkozások” minősítés megadható.
60 Az első minősítést illetően a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy „»[k]apcsolt vállalkozások« azok a vállalkozások, amelyek között az alábbi kapcsolatok valamelyike fennáll: a) a vállalkozás rendelkezik a részvényesek vagy tagok szavazati jogának többségével egy másik vállalkozásban” [nem hivatalos fordítás]. A 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése továbbá előírja, hogy „[a]zon vállalkozás […], amely egy vagy több másik vállalkozáson keresztül az első albekezdésben leírt kapcsolatok valamelyikével rendelkezik, szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő” [nem hivatalos fordítás].
61 A második minősítést illetően a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy a „partnervállalkozások” azok a vállalkozások, amelyek nem minősülnek „kapcsolt vállalkozásnak”, és amelyek között a következő kapcsolat áll fenn: egy vállalkozás (fölérendelt vállalkozás) egyedül vagy egy vagy több kapcsolt vállalkozással közösen valamely másik vállalkozás (alárendelt vállalkozás) tőkéjének vagy a szavazati jogának legalább 25%‑ával rendelkezik.
62 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint a „partner‑” vagy „kapcsolt” vállalkozásokkal rendelkező vállalkozások adatait a kritériumok értékelése céljából a vállalkozás beszámolója és egyéb adatai alapján kell megállapítani, vagy – ha van ilyen – a vállalkozás konszolidált beszámolója alapján, vagy azon konszolidált beszámoló alapján, amely a konszolidáció folytán tartalmazza a vállalkozás adatait.
63 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében az adatok ezen meghatározása azt jelenti, hogy a tőkéből vagy a szavazatokból való részesedés százalékával arányosan – e két százalékos érték közül a magasabb értéket figyelembe véve – kell figyelembe venni a közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő partnervállalkozások adatait.
64 Ezen adatokhoz az ECHA‑nak a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében hozzá kell adnia a közvetlenül vagy közvetve „kapcsolt” vállalkozásokra vonatkozó adatokat, ha ezek nem szerepeltek a konszolidált beszámolóban.
65 E szabályok felidézése után az érintett vállalkozások státuszának meghatározása céljából meg kell vizsgálni azok helyzetét, és ellenőrizni kell, hogy az adataikat milyen mértékben kellett figyelembe venni a felperes nyilatkozatának ellenőrzésére irányuló eljárásban.
66 E tekintetben meg kell erősíteni az ECHA azon következtetését, amely szerint az általa vizsgált három vállalkozást a felperessel „kapcsolt vállalkozásnak” tekintette.
67 E következtetés az Ibérica de Gestión Inmobiliaria y Arrendaticia tekintetében e vállalkozás éves beszámolóin alapul, amelyekből – amint arra az ECHA rámutatott – kiderül, hogy a felperes tőkéjében 69,996%‑os részesedéssel rendelkezett a 2009. és 2010. számviteli időszakban. Mivel e vállalkozás többségi részesedéssel rendelkezett a felperes tőkéjében, a felperes anyavállalatának tekinthető, és így az 2003/361 ajánlás előírásának megfelelően bele kellett foglalni a felperes státuszának ellenőrzése céljából végzett számításba a rá vonatkozó összes adatot. A jelen esetben ezen anyavállalat éves beszámolóit a felperes a 2013. szeptember 12‑i e‑mailjében közölte az ECHA‑val.
68 A másik két vállalkozást, nevezetesen a Constantino Gutiérrezt és a Medifer Liquids‑t illetően az ECHA megállapította, hogy az első 89,10%‑os részesedéssel rendelkezett az Ibérica de Gestión Inmobiliaria y Arrendaticia tőkéjében, és 100%‑os részesedéssel a második vállalkozás tőkéjében. E megállapítás a Constantino Gutiérrez 2010. július 1‑je és 2011. június 30. közötti időszakra vonatkozó konszolidált beszámolóin alapult, amelyeket a felperes a 2013. szeptember 16‑i e‑mailjében közölt.
69 Mivel az említett százalékos arányok meghaladják a fenti, 60. pontban felidézett azon küszöböt, amely alapján megállapítható, hogy a jogalanyok a 2003/361 ajánlás értelmében „kapcsolt vállalkozások”, az ECHA a jelen ügyben szóban forgó anyag regisztrálási eljárása során megállapíthatta, hogy a Constantino Gutiérrez és a Medifer Liquids egyaránt a felperessel „kapcsolt vállalkozás”.
70 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján az ECHA‑nak a felperes státuszának ellenőrzése keretében végzett számításba bele kellett foglalnia – és bele is foglalta – a „kapcsolt vállalkozásként” azonosított három vállalkozásra, nevezetesen az Ibérica de Gestión Inmobiliaria y Arrendaticiára, a Constantino Gutiérrezre és a Medifer Liquids‑re vonatkozó összes adatot.
71 A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalapot, ebből következően pedig a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
72 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Fertisac, SL‑t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.
Pelikánová | Nihoul | Svenningsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. március 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások