Language of document : ECLI:EU:F:2008:127

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2011. május 25.

F‑74/07. RENV. sz. ügy

Stefan Meierhofer

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Felvétel – Nyílt versenyvizsga – A pályázó sikertelensége a szóbeli vizsgán – Indokolási kötelezettség – A vizsgabizottság munkájára irányadó szabályok”

Tárgy:      Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben S. Meierhofer lényegében a következőket kéri: egyrészt az EPSO/AD/26/05 versenyvizsga vizsgabizottsága által 2007. május 10‑én hozott, őt az említett versenyvizsgán tett szóbeli vizsgájának sikertelenségéről tájékoztató határozat, valamint a 2007. május 10‑i határozat felülvizsgálatára irányuló kérelmének helyt nem adó 2007. június 19‑i határozat megsemmisítését, másrészt az említett vizsgája újraértékelését és a tartaléklistára való felvételét.

Határozat:      S. Meierhofer keresetéről már nem szükséges határozni, amennyiben az a 2007. június 19‑i határozat indokolásának elégtelenségét kifogásolja. A Közszolgálati Törvényszék S. Meierhofer keresetének ezt meghaladó részét – részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant, részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant – elutasítja. Az Európai Bizottság viseli a Közszolgálati Törvényszék előtti első eljárásban a felperes részéről felmerült költségek kétharmadát, valamint a Közszolgálati Törvényszék előtti első eljárásban, az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárásban és a jelen eljárásban felmerült saját költségeit. A felperes viseli a Közszolgálati Törvényszék előtti első eljárásban felmerült saját költségeinek egyharmadát, valamint az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárásban és a jelen eljárásban felmerült saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Határidők – Újbóli megnyitás – Feltétel – Új tény – A személyzeti szabályzat általános hatályú közigazgatási aktussal való megsértését megállapító ítélet – Új tény hiánya olyan személyek tekintetében, akik nem éltek jogorvoslati jogukkal

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Az alkalmassági listára való felvételt mellőző határozat – Indokolási kötelezettség – Az indokolás elégtelensége – A hiányosság orvoslása a peres eljárás során – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, és III. melléklet, 6. cikk)

3.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – A tagoknak a szóbeli vizsgák objektív értékeléséhez szükséges szaktudása

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)

4.      Tisztviselők – Versenyvizsga – A pályázatok vizsgálata – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

1.      A valamely intézményi aktust megsemmisítő ítélet joghatásai kizárólag a jogvitában félként szereplőkre és a megsemmisített aktussal közvetlenül érintett személyekre vonatkoznak. Valamely ítélet kizárólag e személyek tekintetében minősülhet új ténynek és nyithatja meg újból az említett aktus elleni kereset megindítására vonatkozó határidőt. Vitathatatlan továbbá, hogy ha valamely uniós bíróság ítéletében megállapítja, hogy valamely közigazgatási aktus sérti a személyzeti szabályzatot, az azon személyek tekintetében, akik nem vették igénybe időben a számukra nyitva álló jogorvoslati lehetőségeket, nem minősülhet az őket érintő egyedi határozatok felülvizsgálata iránti kérelem előterjesztését igazoló új ténynek. Az ilyen ítélet nem semmisíti meg a szóban forgó általános hatályú közigazgatási határozatot, hanem csak a konkrét ügyre alkalmazhatatlanná nyilvánítja egyes rendelkezéseit. Ezen elveket analógia útján alkalmazni lehet arra az esetre, ha az adott ítélet kizárólag a felperesek nevének a valamely versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatokat semmisíti meg, magát a versenyvizsgát nem, amennyiben az eljárás során határidőn túl terjesztenek elő új jogalapot.

(lásd a 39–41. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 52/64. sz., Pfloeschner kontra Bizottság ügyben 1965. december 14‑én hozott ítélete; 125/87. sz., Brown kontra Bíróság ügyben 1988. március 8‑án hozott ítéletének 13. pontja; 161/87. sz., Muysers és Tülp kontra Számvevőszék ügyben 1988. június 14‑én hozott ítéletének 10. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑16/97. sz., Chauvin kontra Bizottság ügyben 1997. július 11‑én hozott ítéletének 39–45. pontja; T‑165/97. sz., Gómez de la Cruz Talegón kontra Bizottság ügyben 2000. február 9‑én hozott ítéletének 51. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑81/08. sz., Ketselidou kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott végzésének 46. és 47. pontja.

2.      A képesítéseken és vizsgákon alapuló valamely versenyvizsga olyan pályázója által indított keresetet illetően, akinek szóbeli vizsgája sikertelen volt, és akit nem vettek fel a tartaléklistára, a Bizottság eleget tesz indokolási kötelezettségének, ha a kereset előterjesztését megelőzően már indokoláskezdeményt szolgáltatott, és az eljárás folyamán közli a felperes által a szóbeli vizsgán elért közbenső pontszámot, amivel megadja a szükséges kiegészítő tájékoztatást.

(lásd a 47. pontot)

3.      Ahhoz, hogy a vizsgabizottság összetétele megfeleljen a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek és különösen a III. melléklete 3. cikkének, a vizsgabizottságot úgy kell megalakítani, hogy biztosítva legyen a pályázók vizsgákon nyújtott teljesítményének tárgyilagos értékelése a szakmai képességeikre tekintettel. Az a követelmény, hogy a vizsgabizottság tagjai ismerjék azt a nyelvet, amelyen a pályázóknak szóbeli vizsgát kell tenniük, az egyes versenyvizsgák sajátos körülményei, az említett nyelv ismeretének a betöltendő állásban való jelentősége és az érintett szóbeli vizsga célja szerint változik. A többek között az európai közigazgatás területén alkalmazásra kerülő tanácsosok felvételére irányuló nyílt versenyvizsga esetén például, amelynek keretében a szóbeli vizsga célja nem annak felmérése, hogy a pályázó mennyire ismeri a fő nyelvét, hanem inkább annak, hogy mennyire képes kommunikálni ezen a nyelven multikulturális környezetben, a szóbeli vizsgán a vizsgabizottságnak nem feltétlenül kell olyan tagja vagy értékelője legyen, akinek fő nyelve megegyezik a pályázóéval, mivel tolmácsok alkalmazásával tökéletesen megoldhatóak az esetleges megértésbeli problémák.

Ezenfelül önmagában az az állítás, hogy a vizsgabizottság elnöke nem ismerte a pályázó fő nyelvét, és a szóbeli vizsgán nem vett igénybe tolmácsot, nem elegendő ahhoz, hogy versenyvizsga vizsgabizottságának összetételét szabálytalannak tekintsük, amennyiben a felperes nem bizonyítja, hogy a vizsgabizottság nyelvi okok miatt nem volt képes objektíven értékelni a szakmai képességeit. Egyébiránt az a körülmény, hogy a vizsgabizottság elnöke nem ismerte az említett nyelvet – még ha feltételezzük is, hogy valóságát bizonyították –, nem hozza a pályázót hátrányos helyzetbe a többi pályázóhoz képest, akik hozzá hasonlóan ugyanezt a nyelvet választották, és így ugyanabban a helyzetben voltak a szóban forgó nyelv ismeretének feltételezett hiánya tekintetében.

(lásd az 51., 52., 54–57. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑32/89. és T‑39/89. sz., Marcopoulos kontra Bíróság egyesített ügyekben 1990. június 22‑én hozott ítéletének 37. pontja; T‑156/89. sz., Valverde Mordt kontra Bíróság 1991. június 27‑én hozott ítéletének 105. pontja; T‑80/01. sz., Diehl Leistner kontra Bizottság ügyben 2003. május 20‑án hozott ítéletének 28–31. pontja.

4.      A Közszolgálati Törvényszék, ha valamely pályázó tartaléklistára való felvételét megtagadó határozat jogellenességére hivatkozva fordulnak hozzá, az alkalmazandó jogszabályok tiszteletben tartását ellenőrzi, vagyis többek között a személyzeti szabályzatban előírt eljárási szabályok és a versenyvizsga‑kiírás, valamint a vizsgabizottság munkájára vonatkozó szabályok betartását, különösen pedig azt, hogy a vizsgabizottság pártatlan volt‑e, egyenlően bánt‑e a pályázókkal, illetve nem élt‑e vissza a hatalmával. A Közszolgálati Törvényszék azt is vizsgálja, hogy a vizsgák tartalma nem lép‑e túl a versenyvizsga‑kiírásban szereplő kereteken, illetve megfelel‑e a versenyvizsga e vizsgája céljainak. Bizonyos esetekben, amikor a vizsgabizottságnak nincs mérlegelési mozgástere, a bírósági felülvizsgálat kiterjedhet azon tények pontosságára is, amelyekre a vizsgabizottság döntését alapozta. Ezzel szemben a versenyvizsga‑bizottságnak a pályázók ismereteire és képességeire vonatkozó értékelése nem tartozik az említett bírósági felülvizsgálat körébe. Egyébiránt a versenyvizsga vizsgái közül a szóbeli vizsga az, amely tekintetében a vizsgabizottság a legszélesebb mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. Nem ez a helyzet a vizsgabizottság által adott pontszámok és szöveges értékelés közötti összhang vizsgálatát illetően. Ugyanis ezen összhang, amely a pályázókkal való egyenlő bánásmód garanciája, a vizsgabizottság munkájára irányadó szabályok egyike, amely tiszteletben tartásának vizsgálata a bíróság feladata. A pályázónak adott pontszám és a vizsgabizottság róla alkotott szöveges értékelése közötti összhanggal kapcsolatban a Közszolgálati Törvényszék vizsgálhatja a pályázó által nyújtott teljesítmény vizsgabizottság általi értékelését.

(lásd a 62–64. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 112/73., 144/73. és 145/73.sz., Campogrande és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1974. október 9‑én hozott ítéletének 34–53. pontja; 64/86., 71/86–73/86. és 78/86. sz., Sergio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. március 8‑án hozott ítéletének 22. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑153/95. sz., Kaps kontra Bíróság ügyben 1996. május 21‑én hozott ítéletének 37. pontja; T‑200/97. sz., Jiménez kontra OHIM ügyben 1999. február 11‑én hozott ítéletének 43–57. pontja; T‑53/00. sz., Angioli kontra Bizottság ügyben 2003. január 23‑án hozott ítéletének 91., 93. és 94. pontja; T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének 47–52. pontja; T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének 42. pontja; T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének 277. és 278. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑127/07. sz., Coto Moreno kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének 33. pontja; F‑48/09. sz., Schopphoven kontra Bizottság ügyben 2010. május 5‑én hozott ítéletének 26. pontja.