A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
2003. május 6.(*)
„Védjegyek – Jogszabályok közelítése – 89/104/EGK irányelv – Védjegyoltalomban részesíthető megjelölések – Megkülönböztető képesség – Önmagában vett szín – Narancsszín”
A C‑104/01. sz. ügyben,
a Bírósághoz a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által az EK 234. cikk alapján benyújtott, az e Bíróság előtt
a Libertel Groep BV
és
a Benelux‑Merkenbureau
között folyamatban lévő eljárásban, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 3. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,
A BÍRÓSÁG,
tagjai: J.‑P. Puissochet, a hatodik tanács elnöke, elnökként eljáró bíró, M. Wathelet és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, P. Jann, F. Macken, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Léger,
hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,
figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:
– a Libertel Groep BV képviseletében D. W. F. Verkade és D. J. G. Visser advocaten,
– a Benelux‑Merkenbureau képviseletében C. J. J. C. van Nispen advocaat,
– a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Alexander barrister,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. B. Rasmussen és H. M. H. Speyart, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,
a Benelux‑Merkenbureau (képviseli: C. J. J. C. van Nispen), a holland kormány (képviseli: J. van Bakel, meghatalmazotti minőségben), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: M. Tappin barrister) és a Bizottság (képviseli: H. M. H. Speyart) szóbeli észrevételeinek a 2002. április 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
a főtanácsnok indítványának a 2002. november 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 2001. február 23‑i végzésével, amely 2001. március 5‑én érkezett a Bírósághoz, a Hoge Raad der Nederlanden (Holland Legfelsőbb Bíróság) az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából négy, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.; a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.
2 A kérdések a Libertel Groep BV (a továbbiakban: Libertel) és a Benelux‑Merkenbureau (a továbbiakban: Benelux Védjegyhivatal) közötti jogvitában merültek fel, amelynek tárgya távközléssel kapcsolatos áruk és szolgáltatások vonatkozásában a narancsszín védjegyként történő lajstromozásának a Benelux Védjegyhivatal általi megtagadása volt.
Jogi háttér
A Párizsi Uniós Egyezmény
3 Nemzetközi szinten a védjegyjogokat az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20‑án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14‑én Stockholmban felülvizsgált Párizsi Uniós Egyezmény (Série des Traités des Nations Unies 11851. szám, 828. kötet, 305–388. o., a továbbiakban: Párizsi Uniós Egyezmény) szabályozza. Az Egyezménynek valamennyi tagállam szerződő fele.
4 A Párizsi Uniós Egyezmény 6 quinquies cikkének B.2. pontja úgy rendelkezik, hogy a védjegy lajstromozása elutasítható vagy érvényteleníthető, amennyiben nincsen megkülönböztető képessége.
5 A Párizsi Uniós Egyezmény 6 quinquies cikkének C.1. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
„Annak megítéléséhez, hogy a védjegy oltalomban részesíthető‑e, figyelembe kell venni valamennyi körülményt, nevezetesen a védjegy használatának időtartamát.”
A közösségi szabályozás
6 Az irányelv „Védjegyoltalomban részesíthető megjelölés” címet viselő 2. cikke szerint:
„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”
7 Az irányelv „Kizáró, illetve törlési okok” címet viselő 3. cikkének (1) és (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés
a) nem képezheti védjegy részét;
b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;
c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;
d) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak;
e) kizárólag olyan formából áll, amely
– az áru jellegéből következik, vagy
– a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy
– az áru értékének a lényegét hordozza;
[…]
(3) Az (1) bekezdés b), c) és d) albekezdése alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően megszerezte a megkülönböztető képességet. Ezen túlmenően bármelyik tagállam előírhatja, hogy ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés bejelentési napját vagy a lajstromozás napját követően szerezte meg.”
8 Az irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja
a) saját nevét vagy címét,
b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.
(2) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól sem, hogy gazdasági tevékenysége körében kizárólag helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jog elismerése az érintett tagállam jogszabályai által és az adott területre korlátozva történik.”
A védjegyekről szóló egységes Benelux törvény
9 A Belga Királyság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság védjegyjoga egységesen került szabályozásra, az úgynevezett védjegyekről szóló egységes Benelux törvény keretében (Trb. 1962., 58). Az irányelvnek a fent említett három tagállam jogrendszerébe történő átültetése végett 1992. december 2‑án elfogadott jegyzőkönyvvel a szóban forgó jogszabály módosítására került sor, amely 1996. január 1‑jén lépett hatályba (Trb. 1993., 12. o.).
10 A védjegyekről szóló egységes Benelux törvény (a továbbiakban: EBT) fentiek értelmében módosított 6a. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„1. A Benelux Védjegyhivatal megtagadja a bejelentés alapján a lajstromozást, amennyiben úgy véli, hogy:
a) a bejelentett megjelölés az 1. cikk értelmében nem képez védjegyet, különösen ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a Párizsi Uniós Egyezmény 6 quinquies cikk B.2. pontja alapján;
b) a bejelentés a 4. cikk (1) és (2) pontjában hivatkozott valamely védjegyhez kapcsolódik.
2. A lajstromozás megtagadásának a védjegyoltalomban részesíthető megjelölés egészére kell vonatkoznia. A megtagadás egy, illetve több olyan árura is korlátozódhat, amelyekre a védjegyet használni kívánják.
3. A Benelux Védjegyhivatal haladéktalanul írásban, indokainak megjelölésével értesíti a bejelentőt arról, hogy a lajstromozás iránti kérelmet egészben vagy részben el kívánja utasítani, egyben lehetőséget biztosít számára észrevételek tételére a végrehajtási rendelkezések által megszabott határidőn belül.
4. Amennyiben meghatározott határidőn belül a Benelux Védjegyhivatal felhívására a lajstromozás megtagadásával szemben kifogások emelésére nem kerül sor, a bejelentésben foglalt megjelölés lajstromozása egészben vagy részben megtagadásra kerül. A Benelux Védjegyhivatal erről írásban, haladéktalanul értesíti a bejelentőt, megjelölve a lajstromozás megtagadásának okait és az ezen határozattal szemben a 6b. cikk alapján rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget.
5. A megjelölés lajstromozásának megtagadása az összes áruval, illetve az áruk egy részével kapcsolatban egészben vagy részben érvénytelenné teszi a bejelentést. Az érvénytelenség nem áll be a 6b. cikkben található jogorvoslati határidő lejártáig, illetve ameddig a lajstromozás elrendelésére vonatkozó kérelmet végérvényesen nem utasítják el.”
11 Az EBT 6b. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„A bejelentő a 6a. cikk 4. pontja alapján megküldött értesítéstől számított két hónapon belül jogosult a védjegy lajstromozásának elrendelése végett kereseti kérelmet benyújtani a brüsszeli Cour d'appel, a hágai Gerechtshof vagy a luxemburgi Cour d'appel előtt. Az illetékességet a bejelentő címe, jogi képviselőjének címe vagy postai címe határozza meg, ahogyan azok a védjegybejelentésben megjelölésre kerültek.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 A Libertel egy Hollandiában székhellyel rendelkező vállalkozás, amelynek fő tevékenységi köre mobil telekommunikációs szolgáltatások nyújtása.
13 A Belga Királyságban, a Luxemburgi Nagyhercegségben és a Holland Királyságban a Benelux Védjegyhivatal a védjegylajstromozás hatáskörével rendelkező hatóság. 1996. január 1‑jétől a Benelux Védjegyhivatal feladata a feltétlen kizáró okok tekintetében a védjegybejelentések vizsgálata.
14 A Libertel 1996. augusztus 27‑én a narancsszín védjegyként való lajstromozása végett védjegybejelentést tett a Benelux Védjegyhivatalnál távközlési áruk és szolgáltatások vonatkozásában, ideértve a 9. osztályban található árukat, mint a távközlési berendezések, és a 35–38. osztályban található szolgáltatásokat, mint a távközlési szolgáltatásnyújtás és a távközlési rendszerek anyagi, pénzügyi és technikai kezelése.
15 A védjegy‑bejelentési kérelem iratanyagában az ábrázolásra rendelkezésre álló helyen egy narancsszínű téglalap, a megjelölés leírására szolgáló helyen pedig a „narancsszín” szó szerepel, a színkód megjelölése nélkül.
16 A Benelux Védjegyhivatal 1997. február 21‑i levelében értesítette a Libertelt arról, hogy ideiglenesen megtagadja a megjelölés lajstromozását. Mivel a Libertel nem bizonyította, hogy a kizárólag narancsszínből álló, bejelentett megjelölés korábbi használata révén megkülönböztető képességre tett szert, a Benelux Védjegyhivatal úgy ítélte meg, hogy az EBT 6a. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
17 A Libertel az ideiglenes megtagadásról szóló döntés ellen kifogással élt. A Benelux Védjegyhivatal, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint nem volt szükséges az elutasítás felülvizsgálata, a végleges megtagadásról írásban, 1997. szeptember 10‑én értesítette a bejelentőt.
18 Az EBT 6b. cikkére hivatkozással a Libertel a megtagadással szemben a Gerechtshof te 's‑Gravenhagéhoz (Hollandia) fellebbezést nyújtott be, amely azt 1998. június 4‑i ítéletével elutasította.
19 1998. augusztus 3‑án a Libertel felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez.
20 A jogvita vizsgálata során a Hoge Raad előtt kérdések merültek fel az EBT 6a. cikke (1) bekezdése a) pontjának helyes alkalmazásával kapcsolatban, továbbá az irányelv 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezése kapcsán. Következésképpen 2001. február 23‑i végzésével a Hoge Raad az alábbi kérdésekkel fordult a Bírósághoz előzetes döntéshozatal céljából:
„1) Pusztán egy adott szín, amely ilyenként került feltüntetésre, vagy amelyet egy nemzetközileg használatos színkóddal jelölnek, meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében rendelkezhet‑e megkülönböztető képességgel az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében?
2) Amennyiben a fenti kérdésre a válasz igenlő akkor:
a) milyen körülmények között fogadható el, hogy pusztán egy adott szín a fenti értelemben vett megkülönböztető képességgel rendelkezik?
b) az első kérdésre adott választ befolyásolhatja‑e az a tény, hogy a lajstromozást nagyszámú áru és/vagy szolgáltatás tekintetében, vagy pedig egy meghatározott áru vagy szolgáltatás, illetve az áruk vagy szolgáltatások meghatározott csoportja tekintetében kérik?
3) Valamely meghatározott szín védjegykénti megkülönböztető képességének elbírálásánál vizsgálni kell‑e, hogy e szín vonatkozásában fennáll‑e olyan közérdek, amely megköveteli, hogy az bárki számára rendelkezésre álljon, hasonlóképpen, mint az olyan megjelölések esetén, amelyek a földrajzi származásra utalnak?
4) Amikor a Benelux Védjegyhivatal azt a kérdést bírálja el, hogy a védjegyként bejelentett megjelölés rendelkezik‑e az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel, elegendő‑e a megkülönböztető képességet absztrakt módon értékelnie, vagy figyelemmel kell lennie az eset összes konkrét körülményére, különösen a védjegy használatára és használata módjára?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
21 Az irányelv 3. cikkére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések arra irányulnak, hogy milyen körülmények között rendelkezhet valamely önmagában vett szín, térbeli behatárolás nélkül, egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében megkülönböztető képességgel.
22 Ezen kérdések vizsgálatához előzetesen meg kell határozni, hogy egy önmagában vett szín az irányelv 2. cikke alapján lehet‑e védjegyoltalom tárgya.
23 Evégett egy önmagában vett színnek három feltételnek kell megfelelnie. Először is egy megjelölést kell képeznie. Másodszor ezen megjelölésnek grafikailag ábrázolhatónak kell lennie. Harmadszor, a megjelölésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse.
24 Az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság a Tanácsnak az irányelv elfogadásakor felvett jegyzőkönyvében rögzített közös nyilatkozatot tett, amely szerint „[…] a 2. cikk nem zárja ki annak lehetőségét […], hogy egy színösszetétel vagy egy önálló szín […] védjegyként lajstromozásra kerüljön, feltéve, hogy az ilyen megjelölés alkalmas valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztetni más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól” (HL OHIM 5/96., 607. o.).
25 Mindazonáltal egy ilyen jellegű nyilatkozat nem alkalmazható a másodlagos jog valamely rendelkezésének értelmezése során, amikor – úgy, mint a jelen esetben – annak tartalma nem kerül kifejezésre a kérdéses rendelkezés szövegében, és ennek megfelelően nem bír jogi relevanciával (a C‑292/89. sz. Antonissen‑ügyben 1991. február 26‑án hozott ítélet [EBHT 1991., I‑745. o.] 18. pontja és a C‑329/95. sz. VAG Sverige ügyben 1997. május 29‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑2675. o.] 23. pontja). A Tanács és a Bizottság ráadásul maguk is kifejezetten elismerték ezt a korlátozást nyilatkozatuk preambulumában, amely szerint „a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai – amelyek szövege alább olvasható – nem képezik részét a jogszabályszövegnek, és nem gátolják meg, hogy az Európai Közösségek Bírósága az utóbbit értelmezze”.
26 Ennek megfelelően a Bíróság feladata annak megállapítása, hogy az irányelv 2. cikke értelmezhető‑e akként, hogy valamely önmagában vett szín alkalmas arra, hogy védjegyoltalom tárgya legyen.
27 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem vélelmezhető, hogy egy önmagában vett szín megjelölést képez. Általában valamely szín a dolgok egyszerű tulajdonsága. Mindazonáltal képezhet megjelölést. Ez attól az összefüggéstől függ, amelyben a színt használják. Bárhogyan is, egy önmagában vett szín alkalmas egy áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban arra, hogy megjelölést képezzen.
28 Ezen felül, ahogyan azt a Bíróság korábban megállapította, az irányelv 2. cikke szerinti grafikai ábrázolásnak biztosítania kell a megjelölés vizuális megjelenítését különösen alakok, vonalak, karakterek útján olyan módon, hogy a megjelölés pontosan meghatározható legyen (a Bíróság C‑273/00. sz. Sieckmann‑ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑11737. o.] 46. pontja).
29 Ahhoz, hogy betöltse a szerepét, az irányelv 2. cikke szerinti grafikai ábrázolásnak világosnak, pontosnak, önmagában teljesnek, könnyen hozzáférhetőnek, érthetőnek, tartósnak és objektívnek kell lennie (a fent hivatkozott Sieckmann‑ítélet 47–55. pontja).
30 Jelen esetben a Bírósághoz intézett kérdés tárgya egy olyan védjegy‑bejelentési kérelemmel kapcsolatos, amely egy önmagában vett színt tartalmaz, és amely ábrázolása egy lapos felületen feltüntetett színminta, továbbá a szín szavakkal történő leírása és/vagy nemzetközileg elismert azonosítási kód megjelölése.
31 Márpedig valamely színminta benyújtása nem felel meg a jelen ítélet 28. és 29. pontjában foglalt követelményeknek.
32 Közelebbről, a színminta az idő múlásával változhat. Nem zárható ki, hogy vannak olyan hordozók, amelyekkel a lajstromoztatni kívánt szín tartósan rögzíthető. Azonban más hordozók, különösen a papír esetén a szín pontos árnyalata nem őrizhető meg az idő múlásának hatásaival szemben. Ilyen esetben a színminta benyújtása nem felel meg az irányelv 2. cikkében található tartósság követelményének (lásd a fent hivatkozott Sieckmann‑ügyben hozott ítélet 53. pontját).
33 A fentiekből következik, hogy egy színminta benyújtása önmagában nem minősül az irányelv 2. cikke szerinti grafikai ábrázolásnak.
34 Ellenben a szín szöveges leírása, amennyiben olyan szavakból áll, amelyek maguk is betűkből állnak, a szín grafikai ábrázolásának minősül (lásd ebben az értelemben a Sieckmann‑ügyben hozott ítélet 70. pontját).
35 A szín szöveges leírása nem feltétlenül elégíti ki minden esetben a jelen ítélet 28. és 29. pontjában foglalt feltételeket. Ezen kérdés mérlegelésére mindig az adott helyzet körülményeinek fényében kerül sor.
36 Egy színminta és a szín szöveges leírásának kombinációja tehát grafikai ábrázolásnak minősülhet az irányelv 2. cikke szerint, amennyiben a leírás világos, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív.
37 Jelen ítélet 34. pontjában foglaltakkal egyező okokból kifolyólag egy nemzetközileg elismert azonosítási kód felhasználásával megjelölt szín megfelelő grafikai ábrázolásnak tekinthető. Ezen kódok pontosnak és állandónak minősülnek.
38 Abban az esetben, ha a színminta a szöveges leírással együtt nem felel meg az irányelv 2. cikkében foglalt grafikai ábrázolhatóság követelményének, figyelemmel, többek között arra, hogy a pontosság és tartósság követelményét nem elégíti ki, akkor ezen hiány az eset körülményeit figyelembe véve orvosolható a nemzetközileg elismert azonosítási kód alapján történő színmegjelölés megadásával.
39 Ami azt a kérdést illeti, hogy vajon az önmagában vett szín az irányelv 2. cikkének értelmében alkalmas‑e arra, hogy egy vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse, mérlegelni kell, hogy az önmagukban vett színek alkalmasak‑e arra, hogy az adott üzenetet közvetítsék, különösen az áru vagy a szolgáltatás származására vonatkozóan.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a színek alkalmasak arra, hogy bizonyos gondolattársításokat hordozzanak és érzéseket váltsanak ki, természetüknél fogva csak kis mértékben képesek egy adott üzenet közvetítésére. Annál is kevésbé alkalmasak erre, mivel a meghatározott üzenetek közvetítése helyett általában és túlnyomórészt vonzó jellegük miatt használják őket az áruk és szolgáltatások reklámozása és forgalmazása során.
41 Mindazonáltal e ténybeli megállapításból nem vonható le az a következtetés, hogy főszabály szerint a színek önmagukban nem alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék. Ugyanis nem zárható ki, hogy vannak olyan esetek, amikor egy önmagában vett szín valamely vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásainak származására utaló jelzésként szolgál. Megállapítható tehát, hogy az irányelv 2. cikke értelmében az önmagukban vett színek alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék.
42 A fentiekből következik, hogy a fent említett feltételek alkalmazása mellett egy önmagában vett szín alkalmas arra, hogy az irányelv 2. cikke alapján védjegyoltalom tárgya legyen.
43 A jelen ítélet 22–42. pontjában foglalt megállapítások fényében vizsgálhatóak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések.
A harmadik kérdésről
44 Először is a harmadik kérdést kell megvizsgálni, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy valamely védjegyként lajstromoztatni kívánt meghatározott szín megkülönböztető képességének vizsgálatánál figyelembe kell‑e venni, mint a földrajzi eredetjelzők esetén, a közérdeket, amely megkívánja, hogy az adott szín mindenki rendelkezésére álljon.
45 A Bírósághoz benyújtott egyes észrevételekben foglaltak szerint a technika jelenlegi állása szerint a színek igen nagyszámú árnyalata különböztethető meg. Ezen állítás bár igaz lehet, jelen kérdés vizsgálatánál irreleváns. Annak érdekében, hogy megállapításra kerüljön, hogy valamely önmagában vett szín védjegyként lajstromozható‑e, az érintett közönség szemszögéből kell kiindulni.
46 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben erre vonatkozó ellentétes állítás hiányában úgy kell tekinteni, hogy az alapeljárásban szereplő esetben olyan árukról és szolgáltatásokról van szó, amelyek a fogyasztók összességét célozzák. Ennek megfelelően úgy kell értékelni, hogy jelen esetben az érintett közönség szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztókból áll (lásd a C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑3819. o.] 26. pontját).
47 Azon színek száma, amelyeket ezen fogyasztók meg tudnak különböztetni, nem igazán magas, mivel a különböző színárnyalattal ellátott áruk összehasonlítására a fogyasztóknak ritkán adódik lehetősége. Ebből következően az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló, ténylegesen rendelkezésre álló színek mint lehetséges védjegyek számát korlátozottnak kell tekinteni.
48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védjegyjog alapvető elemét képezi a torzulásmentes verseny azon rendszerének, amelyet az EK‑Szerződés kívánt létrehozni és fenntartani (lásd a C‑10/89. sz. „HAG II” ügyben 1990. október 17‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑3711 o.] 13. pontját és a C‑63/97. sz. BMW‑ügyben 1999. február 23‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑905 o.] 62. pontját). Azon jogokat és lehetőségeket, amelyeket a védjegyek tulajdonosukra ruháznak, a fenti célnak megfelelően kell vizsgálni.
49 Ezenfelül, összhangban az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével, a védjegy – meghatározott árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban – olyan kizárólagos jogot biztosít a jogosultjának, amely lehetővé teszi számára, hogy a védjegyként lajstromozott megjelölést korlátlan ideig kisajátítsa.
50 A közérdekre alapított korlátozások akadályozhatják egy megjelölés védjegyként történő lajstromozását.
51 Az irányelv 3. cikkében felsorolt különböző lajstromozást kizáró okokat tehát a mögöttük meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni (lásd a C‑299/99. sz. Philips‑ügyben 2002. június 18‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑5475 o.] 77. pontját).
52 Ami az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját illeti, a Bíróság elismerte, hogy ezen rendelkezés azon közérdekű célt szolgálja, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró jelek vagy adatok bárki által szabadon használhatók legyenek (a C‑108/97. és C‑109/97. sz. Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben 1999. május 4‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑2779. o.] 25. pontja és a C‑53/01–C‑55/01. sz., Linde és társai egyesített ügyekben 2003. április 8‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑3161. o.] 73. pontja).
53 Hasonló módon, ami az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontját illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezés közérdekű célt szolgál, amely megköveteli, hogy az olyan forma, amelynek alapvető jellemzői műszaki funkciót valósítanak meg, és azért kerültek kiválasztásra, hogy e funkciónak megfeleljenek, mindenki által szabadon használható legyen (a fent idézett Philips ügyben hozott ítélet 80. pontja, továbbá a Linde és társai ügyben hozott ítélet 72. pontja).
54 Ami az önmagukban vett színek, térbeli korlátozás nélküli, védjegyként történő lajstromozását illeti, a jelenleg rendelkezésre álló színek számának korlátozott volta azt eredményezi, hogy az egyes szolgáltatások és áruk tekintetében már a kisszámú védjegylajtromozások is kimeríthetik a rendelkezésre álló egész színskálát. Egy ilyen széles monopólium nem összeegyeztethető a torzulásmentes verseny rendszerével, különösen mivel egyetlen gazdasági szereplő tekintetében teremtene jogtalan versenyelőnyt. A gazdasági fejlődéssel és a vállalkozási szellemmel sem lenne összhangban az, ha a már jelen lévő piaci szereplők lajstromoztathatnák a ténylegesen rendelkezésre álló színeket az új piaci szereplők hátrányára.
55 A közösségi védjegyjog területén el kell ismerni tehát az ahhoz fűződő közérdeket, hogy ne szűküljön le indokolatlanul a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló színek köre.
56 Minél nagyobb azon áruk vagy szolgáltatások száma, amelyekre a védjegyoltalmat kérik, annál valószínűbb, hogy a védjegy által nyújtott jog túlzott mértékű, és annál valószínűbben ütközik a torzulásmentes verseny rendszerének fenntartásával és azzal a közérdekkel, hogy ne szűküljön le indokolatlanul a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló színek köre.
57 A Bizottság észrevételeiben előadja, hogy az irányelv 6. cikkéből és nem annak 2. és 3. cikkéből következik az az elképzelés, miszerint bizonyos megjelöléseknek továbbra is rendelkezésre kell állniuk, és ezért védjegyoltalomban nem részesülhetnek. Ezen érvelés nem fogadható el.
58 Ugyanis az irányelv 6. cikke a védjegy joghatásainak korlátairól rendelkezik annak lajstromozását követően. A Bizottság érvelése azon a javaslaton alapszik, miszerint az irányelv 3. cikkében szereplő kizáró okokkal kapcsolatosan a védjegybejelentés vizsgálatakor minimális ellenőrzés valósuljon meg, mivel annak kockázata, hogy a gazdasági szereplők kisajátítsanak egyes olyan megjelöléseket, amelyeknek továbbra is rendelkezésre kellene állniuk, az említett 6. cikkben foglalt korlátozások által semlegesítésre kerül a lajstromozott védjegy hatásainak kiváltásakor. Ezen érvelés lényegében oda vezet, hogy az irányelv 3. cikke szerint mérlegelendő kizáró okok vizsgálata a védjegy bejegyzésekor a védjegylajstromozás hatáskörével rendelkező hatóság kezéből kikerül avégett, hogy ezen jogot, a védjegyekhez fűződő jogok gyakorlását biztosító bíróságra ruházza.
59 Egy ilyen megközelítés összeegyezhetetlen az irányelv rendszerével, amely a lajstromozás előtti ellenőrzésen, és nem az utólagos ellenőrzésen alapul. Nincs az irányelvben semmilyen olyan utalás, amely a 6. cikk ilyen értelmezéséhez vezethet. Éppen ellenkezőleg, az irányelv 2. és 3. cikkében szereplő akadályok nagyszámú és részletes leírása, valamint az elutasítás esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek széles tára azt jelzi, hogy a bejelentéskor elvégzett vizsgálat nem szabad, hogy minimális legyen. Ezen vizsgálatnak szigorúnak és teljesnek kell lennie annak érdekében, hogy elkerüljék a védjegy helytelen lajstromozását. Ahogyan arról már a Bíróság korábban határozott, a jogbiztonság és a gondos ügyintézés érdekében biztosítani kell, hogy ne kerüljön sor azon védjegyek lajstromozására, amelyek használata bíróság előtt sikeresen megtámadható (a C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑5507 o.] 21. pontja).
60 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre akként kell válaszolni, hogy valamely meghatározott szín védjegykénti esetleges megkülönböztető képességének elbírálásánál figyelembe kell venni az ahhoz fűződő közérdeket, hogy indokolatlanul ne szűküljön a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló többi gazdasági szereplő rendelkezésére álló színek köre.
Az első kérdésről és a második kérdés a) pontjáról
61 Első kérdésével és második kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése szerint vajon lehetséges‑e, és ha igen milyen körülmények között, hogy egy önmagában vett szín megkülönböztető képességgel rendelkezzen.
62 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védjegy alapvető funkciója az, hogy a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára garantálja a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását oly módon, hogy lehetővé teszi számára, hogy azt összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztethesse a más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd többek között a fent hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 28. pontját és a C‑517/99. sz. Merz & Krell ügyben 2001. október 4‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑6959. o.] 22. pontját). A védjegynek az érintett árukat vagy szolgáltatásokat meghatározott vállalkozástól származóként kell megkülönböztetnie. Ebben a vonatkozásban egyszerre kell figyelembe venni a védjegy mint eredetjelző szokásos használatát az érintett ágazatokban és a releváns közönség észlelését.
63 A releváns közönség, ahogyan az már a 46. pontban meghatározásra került, a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóból áll.
64 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése során figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az átlagos fogyasztónak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (lásd, különböző összefüggésekben, a fent hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontját és a C‑291/00. sz. LTJ Diffusion ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑2799. o.] 52. pontját).
65 A releváns közönség észlelése nem szükségszerűen ugyanaz egy önmagában vett színből álló megjelölés esetében, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyek esetében, amelyek egy, az általuk megjelölt áru külső megjelenésétől független megjelölésből állnak. Ugyanis még ha a közönségnek szokása is az, hogy a szó‑ vagy ábrás védjegyeket azonnal az áru származásának megjelöléseként észlelje, ez nem szükségszerűen áll fenn abban az esetben, ha a megjelölés összemosódik azon áru külső megjelenésével, amelynek tekintetében a megjelölést védjegyként lajstromoztatni kívánják. A fogyasztók bármiféle grafikus vagy szöveges elem hiányában az áruk vagy csomagolásuk színe alapján nem szoktak a termékek származását illetően feltételezésekbe bocsátkozni, ugyanis valamely önmagában vett színt a mai kereskedelmi célú felhasználás során elvileg nem alkalmaznak azonosítási eszközként. Egy adott vállalkozás áruinak megkülönböztetésére rendszerint nem elegendő valamely önmagában vett szín.
66 Egy önmagában vett szín esetében a megkülönböztető képesség a használatot megelőzően csak rendkívüli körülmények között képzelhető el, többek között amikor az áruk vagy a szolgáltatások száma, amelyek vonatkozásában a megjelölés lajstromozását kérték, rendkívül korlátozott, és az érintett piac rendkívül specifikus.
67 Mindazonáltal, még ha egy önmagában vett szín az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján nem is rendelkezik ab initio megkülönböztető képességgel, ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján a használata révén megszerezheti azt az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében. Ilyen megkülönböztető képesség szerezhető többek között az érintett vásárlóközönség általi megismerés általános folyamata nyomán. Ilyen esetben az illetékes hatóság feladata, hogy átfogóan mérlegelje azon bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatják, hogy a védjegy immár képes olyanként azonosítani az érintett árut vagy szolgáltatást, mint amely adott vállalkozástól származik, és ezáltal képes megkülönböztetni azt más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól (a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee ügyben hozott ítélet 49. pontja).
68 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy egy önmagában vett szín, térbeli korlátozás nélkül, egyes áruk és szolgáltatások vonatkozásában rendelkezhet megkülönböztető képességgel az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján, feltéve többek között, hogy megfelel a világos, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív grafikai ábrázolhatóság követelményének. Ez utóbbi feltételnek nem felel meg a szín csupán papíron való megjelenítése, azonban a szín valamely nemzetközileg elismert azonosítási kód felhasználásával történő megjelölése megfelelőnek bizonyulhat.
69 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy egy önmagában vett szín rendelkezhet megkülönböztető képességgel az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján, feltéve, hogy az érintett vásárlóközönség észlelése vonatkozásában a védjegy képes olyanként azonosítani azon árut vagy szolgáltatást, amely tekintetében a lajstromozást kérték, mint amely adott vállalkozástól származik, és ezáltal képes megkülönböztetni azt más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.
A második kérdés b) pontjáról
70 Második kérdésének b) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy egy önmagában vett szín megkülönböztető képességének megállapításánál az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján jelentőséggel bír‑e, hogy e szín védjegyként történő lajstromozását jelentős számú áru vagy szolgáltatás tekintetében, vagy pedig egy meghatározott áru vagy szolgáltatás, illetve az áruk vagy szolgáltatások egy meghatározott csoportja tekintetében kérik.
71 A jelen ítélet 56., 66. és 67. pontjaiban foglaltak fényében a második kérdés (b) pontjára azt a választ kell adni, hogy együttesen figyelembe véve az adott eset összes körülményével, jelentőséggel bír, hogy egy önmagában vett szín védjegyként történő lajstromozását jelentős számú áru vagy szolgáltatás tekintetében vagy pedig egy meghatározott áru vagy szolgáltatás, illetve az áruk vagy szolgáltatások egy meghatározott csoportja tekintetében kérik, mind a lajstromoztatni kívánt szín megkülönböztető képességének mérlegelésekor, mind pedig annak mérlegelésekor, hogy a lajstromozás megfelel‑e az ahhoz kapcsolódó közérdeknek, hogy indokolatlanul ne szűküljön a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló többi gazdasági szereplő rendelkezésére álló színek köre.
A negyedik kérdésről
72 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy annak mérlegelésekor, hogy egy védjegy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján megkülönböztető képességgel rendelkezik‑e, a védjegylajstromozás hatáskörével rendelkező hatóságnak absztrakt vagy olyan konkrét vizsgálatot kell‑e lefolytatnia, amely figyelemmel van az adott eset összes körülményére, különösen a védjegy korábbi használatára.
73 Először is meg kell jegyezni, hogy az irányelv tizenkettedik preambulumbekezdése szerint a „Közösség minden tagállamára kötelező érvényű az ipari tulajdon védelméről szóló Párizsi [Uniós] Egyezmény” és „ezen irányelv rendelkezéseinek teljes mértékben meg kell felelniük a Párizsi [Uniós] Egyezmény rendelkezéseinek”.
74 Márpedig a Párizsi Uniós Egyezmény 6 quinquies cikke C.1. pontja úgy rendelkezik, hogy „annak megítéléséhez, hogy a védjegy oltalomban részesíthető‑e, figyelembe kell venni valamennyi körülményt, nevezetesen a védjegy használatának időtartamát”.
75 Másodszor egy megjelölés védjegyként történő lajstromozására mindig a bejelentési kérelemben foglalt áruk és szolgáltatások tekintetében kerül sor. Ennek megfelelően egy védjegy megkülönböztető képességét egyrészt a kérelemmel érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában, másrészt pedig az érintett vásárlóközönség észlelése vonatkozásában kell értékelni.
76 Mivel a védjegylajstromozás hatáskörével rendelkező hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölés a bejelentő árui és szolgáltatásai tekintetében rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, vizsgálatát nem végezheti absztrakt módon, hanem a vizsgálatnak szükségképpen konkrétnak kell lennie. Ezen vizsgálatnak figyelembe kell vennie az ügy minden releváns körülményét, ideértve adott esetben a védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölés korábbi használatát.
77 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy annak mérlegelésekor, hogy egy védjegy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, a védjegylajstromozás hatáskörével rendelkező hatóságnak olyan konkrét vizsgálatot kell lefolytatnia, amely figyelemmel van az adott eset összes körülményére, különösen a védjegy korábbi használatára.
A költségekről
78 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő holland kormány és az Egyesült Királyság Kormánya részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, e bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján
A BÍRÓSÁG
a Hoge Raad der Nederlanden 2001. február 23‑i határozatával hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:
1) Egy önmagában vett szín, térbeli korlátozás nélkül, egyes áruk és szolgáltatások vonatkozásában rendelkezhet megkülönböztető képességgel a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján, feltéve többek között, hogy megfelel a világos, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív grafikai ábrázolhatóság követelményének. Ez utóbbi feltételnek nem felel meg a szín csupán papíron való megjelenítése, azonban a szín valamely nemzetközileg elismert azonosítási kód felhasználásával történő megjelölése megfelelőnek bizonyulhat.
2) Valamely meghatározott szín védjegykénti megkülönböztető képességének elbírálásánál figyelembe kell venni az ahhoz fűződő közérdeket, hogy indokolatlanul ne szűküljön a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló többi gazdasági szereplő rendelkezésére álló színek köre.
3) Egy önmagában vett szín rendelkezhet megkülönböztető képességgel az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján, feltéve hogy az érintett vásárlóközönség észlelése vonatkozásában a védjegy képes olyanként azonosítani azon árut vagy szolgáltatást, amely tekintetében a lajstromozást kérték, mint amely adott vállalkozástól származik, és ezáltal képes megkülönböztetni azt más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.
4) Együttesen figyelembe véve az adott eset összes körülményével, jelentőséggel bír, hogy egy önmagában vett szín védjegyként történő lajstromozását jelentős számú áru vagy szolgáltatás tekintetében vagy pedig egy meghatározott áru vagy szolgáltatás, illetve az áruk vagy szolgáltatások egy meghatározott csoportja tekintetében kérik, mind a lajstromoztatni kívánt szín megkülönböztető képességének mérlegelésekor, mind pedig annak mérlegelésekor, hogy a lajstromozás megfelel‑e az ahhoz kapcsolódó közérdeknek, hogy indokolatlanul ne szűküljön a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló többi gazdasági szereplő rendelkezésére álló színek köre.
5) Annak mérlegelésekor, hogy egy védjegy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és e 3. cikk (3) bekezdése alapján rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, a védjegylajstromozás hatáskörével rendelkező hatóságnak olyan konkrét vizsgálatot kell lefolytatnia, amely figyelemmel van az adott eset összes körülményére, különösen a védjegy korábbi használatára.
Puissochet | Wathelet | Timmermans |
Macken | von Bahr | Cunha Rodrigues |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. május 6‑i nyilvános ülésen.
R. Grass | | G. C. Rodríguez Iglesias |