AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. február 28.
F‑51/11. sz. ügy
Dimitrios Pachtitis
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A pályázónak a versenyvizsga következő szakaszára történő bocsátását megtagadó határozat megsemmisítése – Az ítélet végrehajtása – A nyílt versenyvizsga eljárást újból megnyitó és a jogellenesen kizárt pályázót az előválogató teszteken történő újbóli részvételre felhívó határozat”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Pachtitis az EPSO azon határozatának megsemmisítését kéri, amellyel az újból megnyitotta az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga eljárást, és felhívta a felperest, hogy újból vegyen részt e versenyvizsga első szakaszán.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a Bizottság részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
Tisztviselők keresetei – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Az ítélet indokolásának, valamint rendelkező részének figyelembevétele – A versenyvizsga‑bizottságnak a pályázó versenyvizsga következő szakaszára történő bocsátását megtagadó határozatának megsemmisítése – A versenyvizsga kizárólag felperes tekintetében történő újbóli megnyitása – Megfelelő végrehajtási mód
(EUMSZ 266. cikk; Személyzeti szabályzat, 27. cikk)
A megsemmisítést kimondó ítélet után az érintett intézmény az EK 266. cikk első bekezdése alapján köteles meghozni mindazon intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megszüntessék a megállapított jogszerűtlenségek hatásait, ami a már végrehajtott aktus esetében azt teszi szükségessé, hogy visszaállítsák a felperesnek az aktust megelőzően fennálló jogi helyzetét.
Ennek érdekében a megsemmisített aktust kibocsátó intézménynek nem csupán a megsemmisítést kimondó ítélet rendelkező részét kell tiszteletben tartania, hanem az annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel ezek nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, amelyeket a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie.
Ezenkívül, noha az érintett aktust kibocsátó intézménynek kell meghatároznia, hogy melyek a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések, mérlegelési jogkörét korlátozza az, hogy tiszteletben kell tartania az általa végrehajtandó ítélet rendelkező részét és indokolását, valamint az uniós jogi rendelkezéseket. Az alperes intézmény így különösen köteles elkerülni azt, hogy az elfogadott intézkedésekre ugyanazok a szabálytalanságok vonatkozzanak, mint amelyeket a megsemmisítést kimondó ítélet megállapított.
Ebben a tekintetben, ha olyan, tartaléklista létrehozására irányuló nyílt versenyvizsgáról van szó, amelynek vizsgái során hiba történt, a pályázó jogai akkor kapnak megfelelő védelmet, ha a kinevezésre jogosult hatóság a pályázóval szemben újból megnyitja a tartaléklista létrehozására irányuló versenyvizsgát, mivel a versenyvizsga újbóli megnyitásával állítható vissza az a helyzet, amelyben a pályázó a bíróság által vizsgált körülmények bekövetkeztét megelőzően volt.
Azon megoldás elfogadásával azonban, hogy a felperest anélkül bocsátja a versenyvizsga második szakaszára, hogy az előválogató teszten újból részt venne, a versenyvizsga‑bizottság nemcsak az egyenlő bánásmód elvét, illetve a versenyvizsga‑értékelés tárgyilagosságának elvét és a versenyvizsga‑kiírást sértené meg, hanem a személyzeti szabályzat 27. cikkét is.
(lásd a 43–45., 48. és 49. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑8/99. P. sz., Gómez de Enterría y Sanchez kontra Parlament ügyben 2000. július 13‑án hozott végzésének 22. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑283/03. sz., Recalde Langarica kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13‑án hozott ítéletének 51. pontja; T‑119/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑79/11. sz., Menidiatis kontra Bizottság ügyben 2012. június 20‑án hozott ítéletének 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑42/11. sz., Honnefelder kontra Bizottság ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletének 45., 46., 50. és 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.