Language of document :

A Törvényszék (hetedik tanács) T-811/16. sz., Di Bernardo kontra Bizottság ügyben 2018. november 29-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2019. február 8-án benyújtott fellebbezés

(C-144/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Mongin, G. Gattinara meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Danilo Di Bernardo

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (hetedik tanács) 2018. november 29-i, T-811/16. sz. Di Bernardo kontra Bizottság ítéletét;

az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

az elsőfokú és a fellebbviteli eljárás költségeiről egyelőre ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap, amely a megtámadott ítélet 41–53. pontjait érinti, a versenyvizsga-bizottság indokolási kötelezettsége terjedelmének meghatározásával kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik azon határozat tekintetében, hogy a pályázó nevét nem veszik tartaléklistára. Először is a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék eltért a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatától, amely különbséget tesz a pályázatok vizsgálatára vonatkozó határozatok, mint a pályázó okleveleire vagy tapasztalatára vonatkozó határozatok és a vizsgákon való részvételt követően a pályázó érdemeire vonatkozó határozatok között. Az első esetben a vizsgabizottságnak pontosan jeleznie kell, hogy mi hiányzik a pályázatból, tekintettel a versenyvizsga-kiírásban megkövetelt képesítésekre. Márpedig akár az eredeti határozatról van szó, akár a felülvizsgálati kérelemre adott válaszról, a vizsgabizottság a jelen ügyben követte az ítélkezési gyakorlatot, és a Törvényszék ennek megsértésével terjesztette ki felülvizsgálatát a vizsgabizottság által elfogadott kiválasztási szempontokra és írta elő a vizsgabizottság számára, hogy nyilatkozzon a pályázati anyag minden egyes elemére. Az a körülmény, hogy a vizsgabizottság választ adott a felülvizsgálati kérelemre nem terjeszti ki ezen indokolási kötelezettséget. Másodszor a Törvényszék összetévesztette az indokolás követelményét az indokolás megalapozottságával, bármely legyen is annak értéke, ami a meghozott határozat érdemi részének jogszerűségére vonatkozik.

A második jogalap, amely a megtámadott ítélet 37–38. és 53–56. pontjait érinti, téves jogalkalmazásra vonatkozik, amely a bíróság azon kötelezettségének elmulasztásából ered, hogy hivatalból megvizsgálja az indokolási kötelezettség tiszteletben tartását. A Törvényszék eltért azon állandó ítélkezési gyakorlattól, amely szerint az indokolás elégtelensége esetén az eljárás során kiegészítő pontosításokat lehet tenni, amelyek megfosztják alapjától az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó megsemmisítési jogalapot. Ugyanis az indokolás „szinte teljes” hiánya esetén az indokolás kiegészítése lehetőségének kizárásával és az indokolás „szinte teljes” hiányának az indokolás teljes hiányával való azonosítás révén a Törvényszék lehetetlenné tette az indokolás eljárás során való kiegészítését. Az ilyen azonosnak tekintésnek azonban nincs alapja a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. Az eljárás során való szabályszerűvé tétel lehetőségének korlátozásával a Törvényszék korlátozza a bíróság feladatát, amely a jelen ügy körülményei között megakadályozhatta volna a megtámadott határozat az indokolás elégtelensége miatti megsemmisítését.

____________