AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2014. május 5.

F‑27/14. R. sz. ügy

DK

kontra

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Fegyelmi eljárás – Hivatalvesztés – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 278. cikk és EA 157. cikk, valamint az EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben DK a 2014. január 16‑án hozott azon határozat végrehajtásának felfüggesztését kéri, amelyben az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) igazgatási főigazgatója az EKSZ kinevezésre jogosult hatóságaként őt a nyugdíjjogosultságának csökkentése nélkül 2014. február 1‑jei hatállyal megfosztotta hivatalától.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék felfüggeszti az Európai Külügyi Szolgálat 2014. január 16‑án hozott, DK nyugdíjjogosultság csökkentése nélküli hivatalvesztéséről szóló határozat végrehajtását. A Közszolgálati Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Azon elv végrehajtása, amely szerint a büntetőeljárás eredményét átveszi a fegyelmi eljárás – Az elv megsértése – Súlyos és helyrehozhatatlan kár

(EUMSZ 278. cikk)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése – Az Unió pénzügyi érdekeivel ellentétes aktusok miatti hivatalvesztést kimondó határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem – A tényállás és a felrótt jogsértések megállapításának lehetetlenségére tekintettel a felperes javára szóló eredmény

(EUMSZ 278. cikk; az 1999/352 bizottsági határozat)

1.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni.

A jelen esetben észre kell venni, hogy – különös tekintettel a megsemmisítés iránti kereseti kérelmek alátámasztására felhozott, annak megállapítására irányuló jogalapokra, hogy az intézmény megsértette az ártatlanság vélelmét és azon elvet, amely szerint a büntetőeljárás eredményét átveszi a fegyelmi eljárás – a megtámadott, hivatalvesztést kimondó határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében kért ideiglenes intézkedés ugyanazon eredményre irányul, mint az alapeljárásbeli kereset, így a kapcsolódó alapeljáráshoz képest az ideiglenes intézkedés iránti eljárás járulékos jellege, és következésképpen ideiglenessége hiányzik, ami önmagában igazolhatná a felfüggesztés iránti kérelem elutasítását.

Mindazonáltal a felperes által előadott ténybeli és jogi érvek kételyt ébresztenek a megtámadott határozat jogszerűségét illetően, különös tekintettel azon elvre, amely szerint a büntetőeljárás eredményét átveszi a fegyelmi eljárás. Ilyen körülmények között az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – anélkül, hogy az említett elv általa való megsértésének kifogásával szembesülne – sürgősség hiányában legalább az alapeljárásról határozó közszolgálati törvényszéki határozat meghozataláig nem utasíthatja el a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet, amely éppen az említett elv végrehajtásával mosódik egybe. Márpedig az ilyen elv a tisztességes eljáráshoz való alapvető joghoz hasonlít, amelyet védelemben részesítenek mind az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezései, mind pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumában hivatkozott, az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezményének rendelkezései.

Más szóval, mivel első ránézésre megsértették azon elvet, amely szerint a büntetőeljárás eredményét átveszi a fegyelmi eljárás, az elv védelme ideiglenesen – az érdemben határozó bíró álláspontjára várva – sem halasztható el anélkül, hogy a felperesnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezne, mivel a büntetőeljárás eredményét feltételezhetően súlyosan érintené az igazgatási hatóságnak az ilyen eljárás alapját képező tényállásról alkotott véleménye.

(lásd az 57–60. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑65/99. P(R). sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott végzésének 62. pontja; C‑182/03. R. és C‑217/03. R. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 26‑án hozott végzésének 142. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑146/94. R. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1994. június 29‑én hozott végzésének 23. pontja; T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének 25. pontja; T‑345/12. R. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2012. november 16‑án hozott végzésének 25. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑5/14. R. sz., CX kontra Bizottság ügyben 2014. február 13‑án hozott végzésének 80. pontja.

2.      Jóllehet a megtámadott, hivatalvesztést kimondó határozat végrehajtása felfüggesztésének hiánya súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat a tisztviselőnek, az említett felfüggesztés elrendelése az intézménynek okozhat kárt tekintettel azon tisztviselő ideiglenes visszahelyezésének szükségszerű következményeire, akiről azt feltételezik, hogy a beosztásának gyakorlásával és méltóságával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsított. Ilyen körülmények között az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak kell mérlegelnie a felmerülő érdekeket.

Ebből kifolyólag mérlegelni kell egyrészt a tisztviselőnek okozott súlyos és helyrehozhatatlan kárt, másrészt pedig az intézmény ahhoz fűződő érdekét, hogy ne legyen köteles fenntartani a munkaviszonyt olyan helyzetben, amikor a tisztviselőt fegyelmi ok miatt bocsátották el.

E tekintetben – ahogy az az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról szóló 1999/352 bizottsági határozat preambulumából kitűnik – az intézmények és a tagállamok nagy fontosságot tulajdonítanak az Unió pénzügyi érdekei védelmének és a csalások, valamint az említett érdekek vonatkozásában hátrányos minden egyéb jogellenes cselekedet elleni küzdelemnek. Emellett köztudomású, hogy a közvélemény érzékeny a közpénzek és az európai adófizetők védelmének kérdésére.

Ugyanakkor olyan kifogások jelenlétében, amelyek kellően komolyak és relevánsak a fumus boni juris ideiglenes intézkedés iránti kérelem szakaszában való megállapításához, és amiatt, hogy a kifogásolt tényeket és jogsértéseket nem lehet megállapítani, az említett tisztviselő szolgálatban tartása nem érinti súlyosan az intézmények hitelességét és a tagállamok, illetve általában véve a tagállami közvélemény bizalmát.

(lásd a 63–66. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Williams kontra Számvevőszék ügyben hozott végzésének 23. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott CX kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 80. pontja.