MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. január 30.(1)
C‑628/17. sz. ügy
Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów,
az Orange Polska S. A.
részvételével
(a Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai – 2005/29/EK irányelv – Az agresszív kereskedelmi gyakorlat fogalma – A távközlési szolgáltatások nyújtására irányuló, távollévők közötti szerződés megkötésének módja – A fogyasztók kötelezettsége, hogy a végleges ügyleti döntést a szerződésmintát kézbesítő futár jelenlétében hozzák meg”
1. Újabb előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés ad alkalmat a Bíróság számára a fogyasztók védelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlata kifejtésére, ezúttal a 2005/29/EK irányelv(2) keretében, amelynek alkalmazásáról nemrég ítélkezett a Wind Tre és Vodafone Italia ítéletben.(3)
2. Az említett ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlattal összhangban most arról kell határozni, hogy a távollévők közötti szerződések megkötésének valamely távközlési vállalkozás által Lengyelországban alkalmazott modellje, amely szerint a fogyasztónak a végleges ügyleti döntését a szerződésmintát – amelynek tartalmával kapcsolatban előzetesen az interneten vagy telefonon tájékozódhatott – részére kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia, minden esetben vagy kizárólag bizonyos körülmények között minősül agresszív kereskedelmi gyakorlatnak.
I. A jogi háttér
A. Az uniós jog. A 2005/29 irányelv
3. A (7), (16) és (17) preambulumbekezdés szerint:
„(7) […] Ezen irányelv és különösen általános záradékai alkalmazásakor teljes mértékben figyelembe kell venni az adott egyedi eset körülményeit.
[…]
(16) Az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezések kiterjednek a fogyasztók választási szabadságát jelentősen korlátozó gyakorlatokra. Ilyenek a zaklatást, kényszerítést – ideértve a fizikai erőszakot – alkalmazó gyakorlatok, és a nem megengedett befolyásolás is.
(17) A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmény között [helyesen: minden esetben] tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni. [helyesen: Kizárólag ezeket a kereskedelmi gyakorlatokat lehet az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek tekinteni.] A felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
4. A 2. cikk meghatározása szerint:
„[…]
e) »fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása«: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;
[…]
j) »nem megengedett befolyásolás«: a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomásgyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét;
k) »ügyleti döntés«: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon‑e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen‑e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse‑e, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja‑e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön‑e;
[…]”
5. Az 5. cikk („A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma”) előírja:
„(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,
és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
(3) Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínűsíthetően csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentősen – és oly módon, hogy azt a kereskedőnek észszerűen előre kellene látnia –, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak.
(4) Különösen tisztességtelen [helyesen: Tisztességtelen különösen] az a kereskedelmi gyakorlat, amely:
a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,
vagy
b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között [helyesen: minden esetben] tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
6. A 8. cikk („Agresszív kereskedelmi gyakorlatok”) a következőképpen rendelkezik:
„Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében – figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét – zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.”
7. A 9. cikk („Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása”) az alábbiakat rögzíti:
„Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz‑e zaklatást, kényszerítést – beleértve a fizikai erőszakot is –, illetve nem megengedett befolyásolást, a következőket kell figyelembe venni:
a) időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama;
b) fenyegető vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás;
c) bármely, a kereskedő által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélőképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedő a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz;
d) bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, amelyet a kereskedő támaszt, amikor a fogyasztó a szerződéses jogaival kíván élni, beleértve a szerződés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát;
e) bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés.”
B. A nemzeti jog. A tisztességtelen piaci gyakorlatok elleni küzdelemről szóló, 2007. augusztus 23‑i törvény(4)
8. A törvény 8. cikkének (1) bekezdése szerint agresszívnek minősül az a piaci gyakorlat, amely nem megengedett befolyásolás útján az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza, és ezáltal az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően a szerződésre vonatkozóan olyan döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.
9. Az ugyanezen 8. cikk (2) bekezdése értelmében nem megengedett befolyásolásnak minősül a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználásának bármely formája, különösen a fizikai vagy pszichikai kényszer alkalmazása vagy azzal való fenyegetés olyan módon, amely a szerződésre vonatkozóan jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét.
II. A tényállás
10. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az Orange Polska távközlési szolgáltatás nyújtásáról szóló szerződéseket köt online‑shopon keresztül vagy telefonon történő értékesítés (teleshopping) útján egy olyan eljárás keretében, amely a következő szakaszokból áll:
1) a weboldal fogyasztó által történő megnyitása és a vállalkozás ajánlatának megismerése. A társaság által kínált szerződésminták egy linken keresztül érhetők el;
2) az áru vagy a szerződés kiválasztása;
3) a rendelés feladása. Ezen a ponton nem gondoskodnak arról, hogy a fogyasztó nyilatkozzon a felkínált szerződésminta megismeréséről;
4) a rendelés visszaigazolása;
5) a rendelés teljesítése futárszolgálat szolgáltatásainak igénybevételével. A futár kézbesíti a szerződés (új szolgáltatás vagy új ügyfél esetén) vagy kiegészítő záradék (meglévő ügyfél esetén) tervezetét a fogyasztónak valamennyi melléklettel, a szerződési feltételekkel, árjegyzékekkel és más olyan dokumentummal együtt, amelyek az aláírást követően a szerződés szerves részeivé váltak;
6) a szerződés megkötése és adott esetben az áru átadása. A szerződés vagy a kiegészítő záradék aláírásával a fogyasztó kijelenti, hogy a részére átadott valamennyi dokumentumot megismerte és azok tartalmát elfogadta. Az aláírásra a futár látogatása során kell sort keríteni. Amennyiben az aláírásra nem kerül sor, a szerződéskötés nem valósul meg és a fogyasztónak fel kell keresnie az értékesítési helyek valamelyikét, vagy ismét rendelést feladnia a weboldalon, illetve a teleshopping‑csatornán keresztül;
7) a szerződés aktiválása.
11. Az Urząd Ochrony Konkurencji i Konsumentów (verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal, Lengyelország) 2010. december 30‑i határozatával megállapította, hogy a leírt gyakorlat sérti a fogyasztók közös érdekeit, mivel korlátozza a döntési szabadságukat azzal, hogy arra szorítja őket, hogy a szerződés aláírásáról szóló döntést a futár jelenlétében hozzák meg, anélkül, hogy azok tartalmát zavartalanul megismerhetnék.
12. A közigazgatási határozatot 2014. október 27‑én a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) megsemmisítette. A Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) 2017. március 4‑én hozott ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
13. A Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów (verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke, Lengyelország) a fellebbezés nyomán hozott ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) elé, amely előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséről határozott.
III. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
14. A kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy „hajlik arra, hogy mindkét fok bíróságainak álláspontját ossza”, azonban értelmezési kétségei támadtak a jogvita tárgyát képező magatartás minősítésével kapcsolatban.
15. Álláspontja szerint nem állapítható meg agresszív kereskedelmi gyakorlat, ha a kereskedő nem gyakorol nyomást a fogyasztóra, hanem csupán azt várja el a fogyasztótól, hogy ez utóbbi végleges döntést hozzon egy olyan szerződés vonatkozásában, amelynek megkötését előzetesen elfogadta, amikor a szolgáltatás megrendelésének szakaszában megadta hozzájárulását, azt követően, hogy a távközlési szolgáltatás nyújtásának feltételeit tartalmazó dokumentumokhoz hozzáfért.
16. A kérdést előterjesztő bíróság szerint:
1. A vitatott szerződéskötési modell nem jelenti a fogyasztó választási szabadságának korlátozását, mivel a rendelés szakaszában a vállalkozás weboldalán, vagy egy tanácsadóval folytatott telefonbeszélgetés során a fogyasztó már elvi (jóllehet előzetes és nem kötelező erejű) döntést hoz.
2. A fogyasztó azon szabadságát, hogy tesz‑e megfelelő akaratnyilatkozatot vagy megtagadja azt, ugyancsak nem korlátozzák a futár látogatásakor, amelynek folyamán a fogyasztónak végleges döntést kell hoznia a szerződés aláírásával vagy a szerződéskötés megtagadásával.
3. Az a feltétel, hogy a fogyasztót „olyan ügyleti döntés meghozatalára [készteti], amelyet egyébként nem hozott volna”, akkor teljesülne, ha a szolgáltató a futár útján a fogyasztó részére olyan feltételekkel kézbesítené a szerződést vagy a szerződésmintákat, amelyek eltérnek azoktól, amelyekkel kapcsolatban a fogyasztó előzőleg kinyilvánította egyetértését. Csak ebben az esetben állna fenn a gyors ügyleti döntésre várakozó futár jelenléte következtében keletkező nyomás, amelyet a fogyasztó egyébként nem hozott volna, mivel a kereskedővel való szerződéskötésbe attól eltérő feltételekkel egyezett bele, mint amelyeket végül átadnak számára.
17. Végül, a kérdést előterjesztő bíróság kijelenti, hogy a 2005/29 irányelv 9. cikke szerinti feltételek figyelembevétele mellett, fizikai vagy szóbeli fenyegetés hiányában a futár látogatása a fogyasztóval egyeztetett helyen és időpontban nem tekinthető olyan gyakorlatnak, amely önmagában agresszívnak minősül.
18. Ezen okok miatt a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) 2017. november 8‑án előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a […] 2005/29/EK […] irányelv 9. cikkével és 2. cikkének j) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikkét, hogy nem megengedett befolyásolás útján megvalósuló agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül az, ha a kereskedő a távközlési szolgáltatások nyújtásáról szóló távértékesítési szerződések megkötése során olyan modellt alkalmaz, amelynél a fogyasztónak a végleges ügyleti döntést a szerződésmintákat kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia:
a) minden esetben, ha a fogyasztó a futár látogatásakor nem ismerheti meg zavartalanul az átadott szerződésminták tartalmát;
b) csak abban az esetben, ha a fogyasztó nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon (például e‑mail‑címére, lakcímére) valamennyi szerződésmintát, még akkor is, ha a futár látogatása előtt lehetősége volt arra, hogy azok tartalmát a kereskedő weboldalán megismerje;
c) csak abban az esetben, ha további megállapítások arra utalnak, hogy ez a kereskedő vagy az ő kérésére más tisztességtelen gyakorlatokat alkalmazott annak érdekében, hogy az ügyleti döntés meghozatala során a fogyasztó választási szabadságát korlátozza?”
IV. A Bíróság előtti eljárás és a felek érvei
19. Az Orange Polska, a lengyel kormány és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be, és a 2018. november 28‑i tárgyaláson ugyanezen felek vettek részt.
20. Az Orange Polska azt állítja, hogy a távollévők között kötött szerződések megkötésének azon módszere, amelyben a fogyasztó a részére az interneten hozzáférhetővé tett dokumentumok alapján hozza meg a döntését, és amely a futár érkezésének időpontjában fejeződik be, nem minősülhet agresszív kereskedelmi gyakorlatnak. Megítélése szerint a „nem megengedett befolyásolást” úgy kell értelmezni, mint a vállalkozás részéről a fogyasztóra gyakorolt szándékos befolyásolást annak érdekében, hogy jogellenes módszerrel olyan kereskedelmi döntések meghozatalára bírja rá, amelyeket egyébként nem hozott volna meg.
21. A lengyel kormány és a Bizottság szerint, figyelemmel a 2005/29 irányelv I. mellékletében foglalt felsorolás tartalmára, a jogvita tárgyát képező magatartás nem minden esetben jelent tisztességtelen (agresszív) gyakorlatot, hanem minden egyes eset egyedi körülményeinek összességét kell figyelembe venni, amelynek értékelése a nemzeti bíróság hatásköre.
22. A lengyel kormány és a Bizottság szerint a Bíróság feladata, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára értelmezési szempontokat adjon a 2005/29 irányelv 2. cikke j) pontjára, valamint 8. és 9. cikkére figyelemmel. Ezekkel összefüggésben az irányelv által használt „nem megengedett befolyásolás” nem korlátozható a „jogellenes befolyásra”, amely „kevéssé szerencsés” kifejezést a lengyel változat használja.
23. A lengyel kormány álláspontja szerint annak ismerete döntő jelentőségű, hogy a futár látogatását megelőzően a fogyasztónak volt‑e lehetősége teljesen szabadon és a tájékozott ügyleti döntéshez szükséges módon hozzáférni a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz. A későbbi elállás lehetősége irreleváns az agresszív kereskedelmi gyakorlat fennállásának értékelése szempontjából.
24. A Bizottság elismeri, hogy a szerződés futár jelenlétében való aláírásának követelménye bizonyos nyomást gyakorolhat a fogyasztóra. Ez a lehetőség ugyanakkor nem elégséges annak megállapításához, hogy ez a módszer agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül, mivel annak megállapításához a fogyasztó döntésének meg nem engedett befolyásolására alkalmas tényezők fennállása is szükséges.
25. Ilyen természetű tényezők lehetnek a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés b) és c) pontjában említettek, jóllehet önmagukban ezek egyike sem foglalja magában az agresszív kereskedelmi magatartás megállapítását, ezért meg kell vizsgálni a vitatott gyakorlatnak a fogyasztó döntésére gyakorolt esetleges hatását.
26. A Bizottság szerint az interneten és telefonon keresztül történő értékesítés külön elemzést igényel annak meghatározása céljából, hogy az egyes esetekben ki tekinthető átlagfogyasztónak, és annak mérlegeléséhez, hogy nem megengedett befolyásolást gyakoroltak‑e. Végső soron arra kell rákérdezni, hogy az az egyszerű döntés, hogy a fogyasztó kérelmezi a futár látogatását, a szerződés aláírására tekintettel „kereskedelmi döntésnek” minősül‑e a 2005/29 irányelv értelmében.
V. Elemzés
A. Előzetes megállapítások
27. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az általa az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben leírt kereskedelmi gyakorlat „nem megengedett befolyásolás” miatt agresszívnak minősülhet‑e a 2005/29 irányelv 9. cikkével és 2. cikkének j) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikke alapján.
28. Pontosabban, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a távollévők között kötött szerződések megkötésének ezen rendszere a) minden esetben agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül‑e, vagy b) kizárólag akkor, ha a következő két körülmény egyike fennáll:
1. akár az, hogy a fogyasztó „nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon valamennyi szerződésmintát, még akkor is, ha a futár látogatása előtt lehetősége volt arra, hogy azok tartalmát a kereskedő weboldalán megismerje”;
2. akár az, hogy további megállapítások arra utalnak, hogy ez a kereskedő vagy az ő kérésére más „tisztességtelen gyakorlatokat alkalmazott annak érdekében, hogy az ügyleti döntés meghozatala során a fogyasztó választási szabadságát korlátozza”.
29. A kétség az imént ismertetett megfogalmazás formájában merül fel, ha ragaszkodunk a kérdés szó szerinti tartalmához. Ezt azért emelem ki, mert a szöveg különböző nyelvi változatai nem egységesek, különösen a megfogalmazott kérdés a) pontjának fordítását illetően.
30. Ezen a) pont spanyol szövegváltozata a következőképpen szól: „siempre, si el consumidor durante la visita del mensajero no puede tomar conocimiento con libertad del contenido del contrato tipo”.(5) Ehhez hasonlóan az olasz fordítás szerint: „sempre, qualora il consumatore, al momento della visita del corriere, non possa consultare liberamente il contenuto dei modelli contrattuali”.(6) A német változat így szól: „immer, wenn der Verbraucher beim Besuch des Kuriers den Inhalt der Vertragsmuster nicht ungehindert zur Kenntnis nehmen kann”.(7) A portugál változatban ez szerepel: „sempre que o consumidor não possa, por ocasião da visita do mensageiro, tomar livremente conhecimento do conteúdo do modelo do contrato”.(8)
31. E nyelvi változatoknak megfelelően a kérdés nem arra irányulna, hogy a jogvita tárgyát képező szerződéskötési modell minden esetben, azaz „mindig”, minden további nélkül agresszív gyakorlatnak minősül, hanem csak akkor, „ha” egy konkrét körülmény felmerül, azaz a fogyasztó nem ismerheti meg szabadon a szerződés tartalmát. A kérdést előterjesztő bíróság, éppúgy mint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés b) és c) pontja esetében, egy adott körülménnyel kapcsolatban tesz fel kérdést.
32. Ugyanakkor a francia változatban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a következőképpen szól: „toujours, parce que, durant la visite du livreur, le consommateur ne peut pas prendre connaissance librement du contenu des modèles [de contrat] qui lui sont remis”.(9) Úgy tűnik, ez a fordítás felel meg a leginkább az eredeti lengyel változatnak, amelyben a kérdés a) pontja akként kezdődik, hogy „zawsze, gdyż” („mindig, mivel”). A b) és c) pontok ezzel szemben a „tylko, gdy” („csak akkor, amikor”) szavakkal kezdődnek. A „gdyż” és „gdy” szavak egymáshoz való helyesírásbeli közelsége miatt a Bizottság a következtetésre jutott, hogy az előbbit elírták, mivel szerinte mindhárom esetben a „gdy” kifejezésről van szó.(10)
33. Véleményem szerint ezt nem lehet elírásnak tekinteni. Elsősorban és nyilvánvalóan azért nem, mert a kérdést előterjesztő bíróság a kérdését feltételezhetően pontosan és figyelmesen fogalmazta meg. Azonban különösen azért sem, mert mindkét olyan esetben, amikor a „gdy” szót használja, (a b) és c) pont), azt a „tylko” (csak) szót követően teszi, míg a „gdyż” kifejezést az a) pontban a „zawsze” (mindig) kifejezés előzi meg. Ha elírásról lenne szó, és a releváns kifejezés az a) pontban is a „gdy” (amikor) lenne, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezné, hogy a jogvita tárgyát képező modell agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül‑e, ha egy meghatározott körülmény fennáll, ami azzal lenne egyenértékű, hogy csak abban az esetben. A kérdés akkor az lenne, hogy a kérdést előterjesztő bíróság miért nem használja az a) pontban is a „tylko” (csak) szót, mint a b) és a c) pontban.
34. Az a) pontban hivatkozott körülmény a további két pontban szereplő feltevésekkel összevetve is teljesen érthető, anélkül hogy szükség volna az esetleges elíráson alapuló indokolásra. Míg ez utóbbiak jól körülhatárolt és konkrét helyzetekre utalnak (nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon valamennyi szerződésmintát, esetleges tisztességtelen gyakorlatra utaló jelek), az a) pont olyan tényezőt említ, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása szerint a leírt gyakorlat részét képezi, nevezetesen azt a követelményt, hogy a szerződést a futár jelenlétében kell aláírni, amely szinte a meghatározásánál fogva azzal jár, hogy a futárok tevékenységének sietős természete következtében a fogyasztó „nem ismerheti meg zavartalanul a […] szerződésminták tartalmát”. Nem olyan körülményről van szó tehát, amely fennállhat, vagy sem, hanem olyan, a leírt helyzet lényegéhez tartozó körülményről, amelynek felmerülése azon ok magyarázataként szolgál, amely miatt a jogvita tárgyát képező szerződéskötési modell mindig („zawsze”) agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Ezt álláspontom szerint megfelelően tükrözi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés francia szövegváltozata, amelyre a következőkben figyelemmel leszek.
B. Az ügy érdeméről
35. A 2005/29 irányelv (7) preambulumbekezdése kógens jellegű, amikor rögzíti, hogy az irányelv alkalmazásakor „teljes mértékben figyelembe kell venni az adott egyedi eset körülményeit”. Ezzel összhangban és a hivatkozott irányelv 8. cikkének megfelelően ahhoz, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat agresszívnak minősüljön, elengedhetetlen annak vizsgálata, „figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét”.
36. A lengyel kormány(11) és a Bizottság(12) védekezése szerint a Bíróságnak arra kell szorítkoznia, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot a 2005/29 irányelv értelmezésére és alkalmazására vonatkozó szabályokkal lássa el, amelyek anélkül, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerepét helyettesítenék, segítik a másnak át nem adható munkájában, a jogvita tárgyát képező szerződéskötési modell minősítésében. Hangsúlyozom, hogy e minősítés kizárólagos jelleggel a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik.(13)
37. Ezen előfeltételezésekből kiindulva fogom elemezni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést alkotó különböző kérdéseket.
1. Minden esetben agresszív kereskedelmi gyakorlat?
38. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a) pontjával kapcsolatos állásfoglalás során nem nehéz eleget tenni az ezen témában a Bíróságra irányadó tartózkodási kötelezettségnek.
39. Valójában, az e bekezdésben ismertetett kérdés annak tisztázására szorítkozik, hogy az Orange Polska szerződéskötési modellje, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság leírja, agresszív kereskedelmi gyakorlatnak tekinthető‑e „mindig”, azaz „minden esetben”.
40. A 2005/29 irányelv 5. cikke (4) bekezdése szerint az „agresszív kereskedelmi gyakorlat” akkor minősül „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak”, ha – és csak akkor, ha – megfelel az ugyanezen irányelv 8. és 9. cikkében rögzített jellemzőknek.
41. Annak megállapítása, hogy az Orange Polska által alkalmazott szerződéskötési modell „mindig” „agresszív kereskedelmi gyakorlatot” foglal magában, azt feltételezné, hogy azt minden esetben (mindig) „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak” kell tekinteni. Ugyanakkor, a 2005/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerint kizárólag az ugyanezen irányelv I. mellékletében szereplő kereskedelmi gyakorlatok azok, amelyek minden esetben tisztességtelennek minősülnek.
42. Mivel az említett I. mellékletben foglalt „feketelistán” szereplő harmincegy gyakorlat között nem szerepel az alapeljárásban vita tárgyát képező gyakorlat, ha a Bíróság arra a következtetésre jutna, hogy az Orange Polska által alkalmazott gyakorlat mindig agresszív kereskedelmi magatartás, és következésképpen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, a 2005/29 irányelv értelmével és céljával ellentétes módon átvenné a jogalkotó szerepét.(14) Következésképpen, úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre nemleges választ kell adni.
2. Nem megengedett befolyásolás miatt bizonyos körülményektől függően agresszív kereskedelmi gyakorlat?
43. A kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés b) és c) pontjában említett megatartások ezzel szemben alapot adhatnak „nem megengedett befolyásolás útján megvalósuló agresszív kereskedelmi gyakorlatra”, ha „az adott egyedi eset körülményeire” figyelemmel, azokat együttesen figyelembe véve megállapításra kerül a szóban forgó nem megengedett befolyásolás.
44. A 2005/29 irányelv 8. cikke „agresszívként” határozza meg azon kereskedelmi gyakorlatot, amely az eset valamennyi jellemzőjét és tényállási körülményét figyelembe véve bizonyos eszközökkel meghatározott eredményt vált ki.
1. Az említett eredmény nem más, mint a fogyasztó termékkel kapcsolatos választási szabadságának tényleges vagy esetleges „jelentős” korlátozása vagy csorbítása, amely olyan döntést eredményez vagy eredményezhet, amelyet egyébként a fogyasztó nem hozott volna meg.(15)
2. A szóban forgó rendelkezésben felsorolt, e cél eléréséhez megfelelő eszközök a „zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve „nem megengedett befolyásolás”, amelyek közül a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag ez utóbbira hivatkozik.
45. A „nem megengedett befolyásolás” megítélésem szerint a 2005/29 irányelv összefüggésében nem „jogellenes befolyásolás”, hanem olyan befolyásolás, amely nyomásgyakorlás útján, a jogszerűség sérelme nélkül, aktívan, a fogyasztó akaratának kényszerű korlátozásával jár.(16)
46. A 2005/29 irányelv 2. cikkének j) pontja értelmében a nem megengedett befolyásolás nem más, mint a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása „nyomásgyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét”.
47. Ahogyan arra a Wind Tre és Vodafone Italia(17) ügyre vonatkozó indítványban emlékeztettem, különbséget kell tenni a hatalmi helyzet két vonatkozása között:
– Egyfelől, a hatalmi helyzet kihasználása, amely lehetővé teszi a kereskedő számára a fogyasztó szabadságának megsértését a termék vásárlása során.
– Másfelől, jogi szempontból a kereskedő azon hatalmi helyzete, amelyben a szerződéskötést követően a fogyasztóval szemben követelheti azon ellenszolgáltatást, amelyre a szerződés megkötésével kötelezettséget vállalt.
48. Egyértelmű, hogy az előbbi az „agresszív kereskedelmi gyakorlat”, vagyis amely a fogyasztónak a kereskedőhöz képest hátrányos helyzetét kihasználva(18) és jogellenes módon – zaklatással, kényszerítéssel, fizikai erőszak alkalmazásával, vagy nem megengedett befolyásolással – szerzett hatalmi helyzetet felhasználva a fogyasztó szabadságát korlátozza, olyan szerződés megkötésére késztetve őt, amelybe az említett jogtalan előny hiányában nem egyezne bele.
49. Éppen azért, mert a szerződéskötés olyan meghatározott kötelezettségek vállalásával jár, amelyet a másik fél a törvény alapján bíróság előtt követelhet, a 2005/29 irányelv a fogyasztó szabadságát védi, hogy tájékozottan kössön szerződést kizárólag olyan kötelezettségek vállalásával, amelyeket e szabadság gyakorlása során kész teljesíteni. Az irányelv tehát nem a fogyasztó által már szabadon vállalt jogi kötelezettségekkel szemben, hanem a kötelezettségek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatból eredő vállalásával szemben nyújt védelmet, függetlenül attól, hogy egyébként jogszerű gyakorlatról van szó.
50. A 2005/29 irányelv 9. cikkével összhangban számos szempontot kell mérlegelni annak megállapításához, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat során – a jelen ügy szempontjából releváns módon – igénybe vesznek‑e nem megengedett befolyásolást. Nem kimerítő jelleggel felsorolva, jelentősége van többek között az alkalmazott gyakorlat időzítésének, helyének, jellegének és alkalmazása időtartamának, a szóhasználatnak, a magatartásnak, valamely szerencsétlenség kihasználásának, vagy súlyos, illetve aránytalan nem szerződéses akadálynak.
51. A kérdést előterjesztő bíróság szerint három olyan tényező van, amely a jelen ügyben azt eredményezheti, hogy a vállalkozás a vevővel szemben „nem megengedett befolyásolást” gyakorol:
– Először, hogy a fogyasztónak a végleges ügyleti döntését a szerződésmintát kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia (valójában ez a jogvita tárgyát képező tényállás lényege).
– Másodszor, hogy a fogyasztó nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon az összes szerződésmintát, még akkor is, ha a futár látogatása előtt lehetősége volt arra, hogy azok tartalmát a kereskedő weboldalán megismerje (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés b) pontja).
– Harmadszor, a fogyasztó választási szabadságát korlátozó, esetlegesen felmerülő tisztességtelen gyakorlatok (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés c) pontja).
52. Attól függően, hogy mely jogalany rendelkezik a tényezők mindegyikével, nem zárható ki, hogy ezek a tényezők önmagukban is eredményezhetnek nem megengedett befolyásolást. Így például:
1. Ha a futár magatartása vagy hozzáállása különösen sürgető vagy erőszakos, ez elégséges lehet annak megállapításához, hogy viselkedésével nem megengedett befolyásolást gyakorolt a fogyasztóra.
2. Ha a fogyasztó előzetes tájékoztatása objektíve korlátozott, részleges vagy elfogult volt, vagy a tájékoztatás nem felel meg annak, amit a futár a későbbiekben a rendelkezésére bocsát: ez a tény elégséges lehet a 2005/29 irányelv 6. és 7. cikke szerinti megtévesztő magatartás vagy mulasztás, valamint esetlegesen – ha bizonyítást nyer a vállalkozás aktív, a fogyasztó akaratának jogellenes korlátozására irányuló magatartása – a nem megengedett befolyásolás megállapításához.
3. Végül, a más természetű esetleges tisztességtelen gyakorlatok is elégségesek lehetnek, attól függően, hogy mennyiben alkalmasak a fogyasztó akaratának korlátozására, és feltéve, hogy a vállalkozás jogellenes befolyásolására irányuló akaratból fakadnak.
53. Ugyancsak lehetséges, hogy egymástól elszigetelten vizsgálva önmagában e tényezők egyike sem elegendő ahhoz, hogy a jogalany nem megengedett befolyásolást gyakoroljon, azonban együttesen, kölcsönös együtthatásuk eredményeként ugyanilyen eredményre vezetnek.
54. Ahogyan arra már rámutattam, minden esetben a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben leírtakhoz hasonló körülmények külön vagy együttesen pontosan milyen hatással lehetnek. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés összefoglalása során(19) már kifejtettek szerint úgy tűnik, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) – az elsőfokú és a fellebbviteli bíróság döntését helyben hagyva – agresszív kereskedelmi gyakorlat hiányának megállapítását részesíti előnyben.
55. Hangsúlyozni kívánom, hogy a Bíróság számára nehéz feladatot jelent olyan választ adni, amely eltér a nemzeti bíróságok egyhangú megítéléstől (a jelen esetben a két alsóbb fokon eljáró bíróság és felülvizsgálati bíróság álláspontja megegyezik) az olyan ügyekben, mint a jelenlegi, amelyekben nyilvánvalóan az egyéni magatartások sajátosságainak van jelentőségük. Az ilyen magatartások tényállási elemeivel kapcsolatban kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkezek hatáskörrel, és a Bírósághoz képest nyilvánvalóan jobb helyzetben vannak annak felmérésekor, hogy a vállalkozás magatartásának valamely aspektusa milyen mértékben gyakorol jelentős hatást az átlagfogyasztó magatartására.
56. Azonban annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára a 2005/29 irányelvnek az adott ügyben történő értelmezéséhez és alkalmazásához érdemi segítséget nyújtson, relevánsak lehetnek az általam a következőkben kifejtett megfontolások.
3. Azon tényezők, amelyekre a vállalkozás által gyakorolt nem megengedett befolyásolás megítélésekor hivatkozni lehet
57. Különbséget kell tenni az interneten és a telefonon keresztül történő értékesítés között, mivel azok jellegzetességei a fogyasztókat a két esetben sajátos helyzetbe hozzák.
– Az interneten keresztül történő értékesítés esetén a fogyasztó az, aki általában önszántából dönt úgy, hogy felkeresi a vállalkozás weboldalát, és semmi sem akadályozza meg abban, hogy az általa szükségesnek ítélt időt rászánja az elérhető ajánlatok, árak és egyéb feltételek – így a szerződéskötés különféle módozatainak – megismerésére.
– A telefonon keresztül történő értékesítés esetén, habár nem zárható ki a fogyasztó kezdeményezése, nem ritkán a vállalkozás az, amely felkeresi a fogyasztót, hogy szerződéskötésre vonatkozó ajánlatot tegyen.(20) A fogyasztó helyzete inkább passzív szokott lenni, emellett nem elhanyagolható szerepet játszhat a meglepetés mint tényező, amely bizonyos fokig pszichológiai nyomásgyakorlásként is értelmezhető.(21)
58. Emellett mindkét esetben számolni kell azzal, hogy az „átlagfogyasztó” – vagyis a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó – eltérő helyzetben van, tekintettel a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőkre(22), valamint azon körülmények hátterére és összességére, amelyek között a vállalkozás és a fogyasztó közötti kapcsolat kialakul:
– A fogyasztó, aki saját magától keres fel egy weboldalt, bizonyos mértékben ismeri az informatikai folyamatokat, és képes azok között eligazodni az ajánlat kiválasztásáig és a rendelési eljárás kezdeményezéséig.
– Ezzel szemben az átlagfogyasztó a telefon útján adott váratlan ajánlatok esetén kevésbé lehet figyelmes és körültekintő, mivel elég, ha képes arra, hogy felvegye a telefont. Ebben az esetben magasabb szintű védelemre van szükség.
59. További releváns tényező a fogyasztó rendelkezésére bocsátott információ minősége. Ahogyan azt a Bíróság a Wind Tre és Vodafone Italia ügyben megállapította, az „agresszív kereskedelmi gyakorlat” fogalma lényegében úgy határozható meg, hogy „ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását[,] [ebből] következik, hogy a szolgáltatás iránti kérelemnek a fogyasztó szabad választásában kell megnyilvánulnia[,] [ami] különösen azt feltételezi, hogy a kereskedő által a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás egyértelmű és megfelelő legyen”.(23)
60. A Bíróság hangsúlyozta annak alapvető jelentőségét, hogy a fogyasztó megismerhesse „a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit”. Többek között ezen ismeret alapján „dönti el a fogyasztó, hogy a kereskedő által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva szerződéses kapcsolatra lép‑e vele”.(24)
61. Minket most a kérdést előterjesztő bíróság által az alapügyben vizsgált feltételezések egyike foglalkoztat, vagyis az, hogy a fogyasztó „nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon (például e‑mail‑címére, lakcímére) valamennyi szerződésmintát, még akkor is, ha a futár látogatása előtt lehetősége volt arra, hogy azok tartalmát a kereskedő weboldalán megismerje.”(25)
62. Abból kell tehát kiindulni, hogy a szerződésminták tartalmával kapcsolatban az interneten fellelhető információ elégséges és valós, és hogy a fogyasztó azt minden további nehézség nélkül elérheti. A kérdést előterjesztő bíróság szerint,(26) a fogyasztó a telefonon történő értékesítés esetében is megkaphatja a diszpécsertől a számára szükséges információt. Álláspontom szerint azonban a telefonbeszélgetés során nyújtott információ minősége nehezen hasonlítható össze az interneten keresztül megszerzett információ minőségével.
63. Következésképpen az a sajátos kérdés merül fel, hogy a fogyasztó rendelkezésére kell‑e bocsátani előzetesen – a lakcímén vagy e‑mail‑címén – a vállalkozás által kínált valamennyi szerződésmintát, és agresszív kereskedelmi gyakorlatról van‑e szó, ha ez nem így történik,.
64. Véleményem szerint a fogyasztóval ismertetni kell a különféle létező szerződésmintákat,(27) lehetővé téve azok megismerését, nem szükséges azonban, hogy azokat a vállalkozás a futár látogatását megelőzően személyre szabottan eljuttassa.
65. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság érdeklődésének középpontjában pontosan az az időpont áll, amikor a fogyasztónak a végleges döntést meg kell hoznia – vagyis amikor a futár átadja neki a telefonbeszélgetés során vagy a vállalkozás weboldalán tett látogatása során általa kiválasztott szerződésmintát –, a bíróságnak arról kell meggyőződnie, hogy az a tény, hogy ebben az időpontban a fogyasztónak nem áll rendelkezésére valamennyi szerződésminta, azt eredményezi‑e, hogy olyan döntést kénytelen hozni, amelyet egyéb esetben nem hozott volna.(28)
66. Ez lehet a helyzet például, ha a fogyasztó számára kétséges, hogy az aláírás céljából elé tárt szerződés megegyezik‑e azzal, amelyet az interneten megismerhetett, vagy amelyet a telefonbeszélgetés során ismertettek vele, azonban a futár vagy nem tudja e kétségeket eloszlatni, vagy megtagadja a lehetőséget annak ellenőrzésére, és a fogyasztót a szerződés aláírására szólítja fel.
67. A tárgyaláson megerősítést nyert, hogy az Orange Polska e feladatokra hagyományos – vagyis a távközlési szektortól idegen – futárszolgálatot vesz igénybe, amely nincs abban a helyzetben, hogy bármiféle információt szolgáltasson a fogyasztó és a távközlési társaság közötti szerződésekkel kapcsolatban.
68. Amellett, hogy a futár nem tudja eloszlatni a fogyasztó kétségeit, a futár hozzáállásának is döntő jelentősége lesz abban a helyzetben amelybe – a szerződés aláírás céljából történő átadásának időpontjában rendelkezésre álló információk következtében – a fogyasztó kerül.
69. Ha ez az információ elégtelen vagy félrevezető, megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak tekinthető, vagyis olyannak, amely a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében „a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is – az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna”.
70. Ez a megtévesztő információ azonban csak akkor vezet „agresszív kereskedelmi gyakorlathoz”, ha annak köszönhetően a vállalkozás vagy a nevében eljáró harmadik személy (ebben az esetben a futár) olyan hatalmi pozíciót tud sikeresen érvényre juttatni, amelyre megtévesztő magatartással vagy mulasztással tett szert, és amelyet jogszerűtlen módon gyakorolt.
71. Annak biztosítása céljából, hogy a futár magatartását ne lehessen nem megengedett befolyásolásként értelmezni, nem a fogyasztó számára az értékesítést megelőző eljárás szakaszai során nyújtott információnak van jelentősége,(29) hanem annak, hogy a futár magatartását megfelelő szabályoknak kell alávetni, amelyek lehetővé teszik a pszichológiai nyomás elemének kiküszöbölését, vagy lehető legnagyobb mértékű csökkentését, amely bizonyos esetekben a szerződés aláírására való felhíváshoz kapcsolódik.
72. Ebben az értelemben, ha egy olyan futárról van szó, aki a távközlési társasággal áll kapcsolatban, képesnek kell lennie arra, hogy a fogyasztót elbizonytalanító, utolsó pillanatban felmerülő kétségeket feloldja, például azzal, hogy ő maga ott helyben a rendelkezésére bocsátja a szerződésmintákat vagy felajánlja, hogy később visszatér, amikor a fogyasztó már áttekintette azokat. Ugyanígy, biztosítani kell, hogy semmilyen esetben sem gyakorol nyomást a fogyasztóra a szerződés aláírása céljából olyan figyelmeztetéssel, hogy az aláírás megtagadása vagy annak késedelme valamely felelősség vállalását vagy kevésbé előnyös jövőbeli szerződéses feltételeket von maga után.
73. Ha azonban, a jelen esethez hasonlóan, a távközlési társaságon kívüli futárról van szó, aki emiatt semmilyen információt nem képes a fogyasztó részére adni vagy a társaság nevében kötelezettséget vállalni, el kell kerülni legalább azt, hogy a futár ragaszkodjon a szerződés fogyasztó általi aláírásának szükségességéhez.
74. Véleményem szerint ezek azok a tényezők, amelyeket egyebek mellett a vállalkozás és a nevében eljáró futárcég közötti együttműködési jogviszonyban figyelembe kell venni. A nemzeti bíróságnak kell ezeket mérlegelnie annak tisztázása során, hogy a futár közbenjárása abban a környezetben, amelyben a szerződés aláírására sor kerül, magában hordozza‑e a nem megengedett befolyásolást (2005/29 irányelv 8. cikke).
VI. Végkövetkeztetések
75. A fent kifejtettekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) részére a következőképpen válaszoljon:
„A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkével és 2. cikkének j) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:
– A távközlési szolgáltatás nyújtására irányuló, távollévők közötti szerződések megkötésének azon modellje, amely szerint a fogyasztónak végleges ügyleti döntését a szerződésmintát kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia úgy, hogy a szerződés feltételeiről a kereskedő weboldalán vagy telefonon teljeskörűen tájékozódhatott, önmagában nem minősül agresszív kereskedelmi gyakorlatnak.
– Ha az egyes esetek körülményeinek összefüggéseikben történő vizsgálatából az tűnik ki, hogy a szerződéskötés e modellben történő lebonyolítása – a kereskedő által a fogyasztóval szemben sikeresen érvényre juttatott nem megengedett befolyásolás útján – jelentősen korlátozza a fogyasztó választási szabadságát, agresszív kereskedelmi gyakorlatról van szó.
– Annak biztosítása céljából, hogy a futár eljárását a lehetőséghez mérten ne lehessen nem megengedett befolyásolás gyakorlásaként értelmezni, a futár magatartását megfelelő szabályoknak kell alávetni, amelyek lehetővé teszik a fogyasztóra gyakorolt pszichológiai nyomás bármely elemének kiküszöbölését.”