AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(első tanács)
2012. november 6.
F‑41/06. RENV. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – A megsemmisítést követő visszautalás a Közszolgálati Törvényszék elé – Rokkantság – Rokkantság miatti nyugdíjazás – A rokkantási bizottság összetétele – Szabályszerűség – Feltételek”
Tárgy: Eredetileg az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyet az Európai Unió Törvényszéke T‑20/09. P. sz., Bizottság kontra Marcuccio ügyben 2011. június 8‑án hozott ítéletében (a továbbiakban visszautaló ítélet) visszautalt a Közszolgálati Törvényszék elé, és amely részben megsemmisíti a Közszolgálati Törvényszék F‑41/06. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. november 4‑én hozott ítéletét (a továbbiakban: eredeti ítélet), amely ítélet a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2006. április 12‑én érkezett kereset tárgyában határozott, amely keresetben L. Marcuccio egyrészt a rokkantság miatti nyugdíjazására vonatkozó, 2005. május 30‑án hozott bizottsági határozat, valamint egy sor, az említett határozathoz kapcsolódó egyéb aktus megsemmisítését, másrészt a Bizottság arra való kötelezését kéri, hogy fizessen neki kártérítést.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az F‑41/06. sz., az F‑41/06. RENV. sz. és a T‑20/09. P. sz. ügyben a Bizottságnál felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – A sérelmet okozó aktus kibocsátója hatáskörének hiányára, lényeges eljárási szabálysértésekre és az indokolás hiányára alapított jogalap – Imperatív jogalap
2. Tisztviselők – Egyedi határozat – Belső közigazgatási határozat – A helyettesítéssel kapcsolatos hatályos belső jogi rendelkezések megjelölésének kötelezettsége – Hiány
(EK 253. cikk; Személyzeti szabályzat, 25. cikk)
3. Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – A tisztviselő eljárási jogai
(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. és 9. cikk)
4. Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Összetétel – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)
5. Tisztviselők – Rokkantság– Rokkantsági bizottság – Összetétel – A tisztviselő képviseletét ellátó orvos lemondása – A Bizottság vagy egyéb intézmény annak ellenőrzésére irányuló kötelezettsége, hogy a tisztviselő tudomást szerzett‑e erről a lemondásról – Hiány – Kivételek
(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)
6. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Együttműködési kötelezettség – Fogalom – Terjedelem – A rokkantsági bizottság előtti, e bizottság kérésére történő megjelenés kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 21. cikk)
7. Tisztviselők – Rokkantság – A rokkantsági bizottság eljárásának kezdeményezése – A személyzeti szabályzat 59. cikke által szigorúan meghatározott jogkör
(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, 4. §)
8. Tisztviselők – Rokkantság– Rokkantsági bizottság – Összetétel – Az orvosok kijelölése – A választás módosítása – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)
9. Tisztviselők – Betegszabadság – Orvosi vizsgálat – Tartalom – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, 1. és 4. §)
10. Tisztviselők – Rokkantság– Rokkantsági bizottság – Összetétel – A Bíróság elnöke által hivatalból kijelölt harmadik orvos felváltása a két másik orvos által közös megegyezéssel kiválasztott orvossal – Megengedhetőség – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)
11. Tisztviselők – Szociális biztonság – Rokkantsági nyugdíj – A rokkantsági bizottság lehetősége arra, hogy rendszeresen ellenőrizze a tisztviselő helyzetének alakulását – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 15. cikk)
12. Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – A működés titkosságának tiszteletben tartása – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 26a. cikk, és 78. cikk, (5) bekezdés, valamint II. melléklet, 9. cikk, (2) és (3) bekezdés)
1. A sérelmet okozó aktus kibocsátója hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabálysértésekre és a megtámadott határozat indokolásának hiányára vagy hiányosságára alapított jogalapok imperatív jogalapok, melyeket az uniós bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia.
(lásd a 65. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑386/10. P. sz., Chalkor kontra Bizottság ügyben 2011. december 8‑án hozott ítéletének 64. pontja;
az Európai Unió Törvényszékének T‑160/08. P. sz., Bizottság kontra Putterie‑De‑Beukelaer ügyben 2010. július 8‑án hozott ítéletének 61. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Az intézmény a szervezeti egységei által valamely tisztviselőjének címzett belső közigazgatási határozatban nem köteles különösen megjelölni a helyettesítés rendszerére vonatkozó belső jogi rendelkezésekre való hivatkozásokat, továbbá ebből következően ezen rendelkezések tartalmát sem köteles idézni.
(lásd a 74. pontot)
3. A rokkantsági bizottság működése nem illeszkedik a tisztviselővel szemben indult kontradiktórius közigazgatási eljárás kereteibe, valamint nem az a célja, hogy döntést hozzon az adminisztráció és az alkalmazottja közötti konfliktusban. A rokkantsági bizottság tevékenységének célja, hogy olyan orvosi megállapításokat tegyen, melyek lehetővé teszik az adminisztráció számára annak eldöntését, hogy az érintett tisztviselő rokkant‑e, és rokkantsága milyen mértékű. Ebből kifolyólag a tisztviselő ilyen bizottság általi meghallgatása nem következik a védelemhez való joggal kapcsolatos elvekből.
Az érintett tisztviselő ellenben az olyan különös közigazgatási eljárások keretében, mint amilyen a rokkantság megállapítására irányuló eljárás, hivatkozhat az eljárási jogokra, amelyek ezen eljárások sajátjai, és így különböznek a védelemhez való jogtól.
A rokkantsági bizottság működése során tehát a tisztviselő érdekeit a személyzeti szabályzat II. mellékletének 7. cikke értelmében elsősorban az ő képviseletét ellátó orvosnak a bizottságban való jelenléte képviseli és védi. Másodsorban a rokkantsági bizottság működése során a pártatlanság biztosítéka az, hogy a két fél által kinevezett egy‑egy tag közös megegyezéssel, vagy közös megegyezés hiányában a Bíróság elnöke harmadik orvost jelöl ki. Harmadsorban a személyzeti szabályzat II. mellékletének 9. cikke értelmében az érintett tisztviselő a rokkantsági bizottsághoz az őt megvizsgáló orvostól származó bármilyen jelentést vagy igazolást benyújthat.
(lásd a 79–81. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 2/87. sz., Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988. január 19‑én hozott ítéletének 10 és 16. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑42/10. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2012. május 16‑án hozott ítéletének 48. pontja.
4. A személyzeti szabályzat vonatkozó rendelkezései által a rokkantsági bizottságra ruházott szerep és megbízatás fontosságából kifolyólag az uniós bíróság az e bizottság megalakulásával és rendes működésével kapcsolatos szabályok szigorú felülvizsgálatára hivatott. E szabályok között első helyen szerepel a személyzeti szabályzat II. mellékletének 7. cikke, amely biztosítja a tisztviselő számára, hogy jogait és érdekeit olyan orvosnak a bizottságban való jelenléte védi, aki a tisztviselő bizalmát élvezi. Alaposan kell tehát vizsgálni, hogy fennállnak‑e az ezen orvos hivatalból történő kijelölését igazoló feltételek, mely vizsgálat során nemcsak az érintett tisztviselő magatartását, hanem az uniós bíróság rendelkezésére bocsátott minden hasznos bizonyítékot is figyelembe kell venni.
(lásd a 85. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑376/94. sz., Otten kontra Bizottság ügyben 1996. március 21‑én hozott ítéletének 47. pontja.
5. Azon információk, amelyeket – a rokkantsági eljárás keretében – a tisztviselő és az általa az ő rokkantsági bizottságban való képviseletére kijelölt orvos különösen az így kijelölt orvos megbízásának fennállásával és fenntartásával vagy az említett megbízás teljesítésének módjával kapcsolatban egymásnak ad, az ezen orvos és az általa képviselt tisztviselő közötti szerződéses és bizalmi viszony körébe tartoznak. Ennélfogva – kivéve ha alapos gyanú vagy nyilvánvaló jelek merülnek fel a rokkantsági bizottság tagjai vagy az intézmény illetékes szervezeti egységei által közvetlenül a felperes által kijelölt orvostól kapott közlések tényleges eredetével kapcsolatban – ezen, a bizottság többi tagját a tisztviselő által számára adott megbízás felmondásáról tájékoztató orvos döntése nem vonja maga után azt a kötelezettséget e tagok vagy az intézmény szervezeti egységei számára, hogy ellenőrizzék, hogy e döntésről ténylegesen tudomást is szerzett a tisztviselő, akinek képviseletét az orvosnak kell ellátnia. Főszabály szerint ugyanis az orvos és az általa képviselt tisztviselő közötti ezen szerződéses és bizalmi viszony körében feltételezendő, hogy az említett tisztviselőnek tudomása van az ilyen döntésről.
(lásd a 91. pontot)
6. Abban az esetben, ha a rokkantsági bizottság szükségesnek tartja a tisztviselő vizsgálatát, a személyzeti szabályzat 21. cikke értelmében az összes tisztviselőre vonatkozó lojalitási és együttműködési kötelezettség értelmében ez utóbbi feladata, hogy a szükséges módon igyekezzék eleget tenni a rokkantsági bizottság előtti megjelenésre irányuló felhívásnak.
(lásd a 98. pontot)
7. Azon tisztviselő esetében, aki hároméves időszakban összesen tizenkét hónapot meghaladó mértékű betegszabadságot vett igénybe, a rokkantsági bizottság eljárásának kezdeményezése nem a kinevezésre jogosult hatóság diszkrecionális jogkörébe tartozik. Éppen ellenkezőleg, e jogkört szigorúan korlátozzák és kifejezetten behatárolják a személyzeti szabályzat 59. cikkének (4) bekezdésében rögzített feltételek.
(lásd a 104. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑84/98. sz., C kontra Tanács ügyben 2000. június 16‑án hozott ítéletének 66. pontja.
8. A személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének sem a szövege sem a szelleme nem akadályozza meg az intézményt vagy a tisztviselőt abban, hogy szükség esetén módosítsa az őt a rokkantsági bizottságban képviselő orvosra vonatkozó választását, különösen, ha ez az orvos már nem áll rendelkezésre.
Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság által a rokkantsági bizottság személyi összetételére vonatkozó egyedi határozatai – amennyiben nélkülözhetetlen – a bizottság működése során bármikor módosíthatók.
Így a rokkantsági bizottság egy vagy több tagjának időközbeni lecserélése – amely akár a bizottság összetételének teljes megváltozásához is vezethet – nem szünteti meg automatikusan sem e bizottság fennállását, sem annak megbízatását, és nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság annak idején két különböző rokkantsági bizottságot hívott volna össze.
(lásd a 119., 120. és 134. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑376/02. sz., O kontra Bizottság ügyben 2004. november 23‑án hozott végzésének 42. pontja.
9. A személyzeti szabályzat 59. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az intézmény számára, hogy a betegszabadságon lévő tisztviselőt bármely időpontban orvosi vizsgálatnak vesse alá, függetlenül attól, hogy az ugyanezen cikk (4) bekezdése szerinti rokkantsági bizottság megalakult‑e, vagy sem. E vizsgálat tartalmát illetően azon intézmény orvosi szolgálatának feladata, amelyhez a tisztviselő tartozik, hogy a tisztviselő egészségi állapota függvényében eldöntse, hogy milyen vizsgálatfajta bizonyul célravezetőnek vagy elkerülhetetlennek. Jellegéből kifolyólag az ilyen döntésre – leszámítva a nyilvánvaló hiba esetét – nem vonatkozik a Közszolgálati Törvényszék felülvizsgálata.
(lásd a 124. pontot)
10. A tisztviselőnek a rokkantsági bizottságon belüli képviseletével megbízott orvosnak a Bíróság elnöke általi kijelölése nem jelenti azt, hogy az így kijelölt orvosnak nem kellene azon tisztviselő javára és érdekében eljárnia, akinek a képviseletével meg van bízva. Éppen ellenkezőleg, ezen orvos a személyzeti szabályzat által biztosított jogait gyakorolva az általa képviselt tisztviselő érdekében jár el, és ez alapján teljes mértékben jogosult arra, hogy a személyzeti szabályzat II. melléklete (7) bekezdésének első albekezdése alapján az intézmény által kijelölt orvossal egyetértésben kijelölje a harmadik orvost.
Következésképpen el kell fogadni, hogy – annál fogva, hogy a rokkantsági bizottságon belül az első és a második orvosnak a saját feladatát kell végrehajtania az egyiknek az intézmény, a másiknak az érintett tisztviselő érdekében – e két orvosnak lehetősége kell legyen arra, hogy a személyzeti szabályzat által elismert jogát teljes mértékben gyakorolja. Így onnantól, hogy e két orvost a rokkantsági bizottság tagjának kérik fel, éppen a rokkantsági bizottság megfelelő működése érdekében lehetőségük kell legyen a harmadik orvos kijelölésére, akár úgy, hogy a már meglévő orvos megtartása mellett döntenek, akár úgy, hogy – mivel például egyéb szakterületen jártas orvost részesítenek előnyben – közös megegyezéssel olyan harmadik orvos kijelölése mellett döntenek, akiben megbíznak.
Egyébiránt a harmadik orvosnak a Bíróság elnöke által hivatalból történő kijelölése nem bírósági, hanem közigazgatási jellegű aktus, amely ezen jellegéből kifolyólag nem zárhatja ki szükségszerűen az érintett orvosok közti megegyezés összes lehetőségét. Ezenkívül, amint a személyzeti szabályzat II. mellékletének 7. cikke is rámutat, a két orvosnak a harmadik orvos személyét illető közös megegyezése megelőzi a Bíróság elnöke által hivatalból történő kijelölést, amelyre következésképpen csak a kérdéses két orvos megegyezésének hiányában kerül sor, és csak ez esetben marad érvényes.
Mivel ugyanis a személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének célja annak biztosítása, hogy a harmadik orvos, amennyire lehetséges, mind az intézmény orvosának, mind az érintett tisztviselő orvosának bizalmát élvezze, a rokkantsági bizottság két, az intézmény, illetve az érintett tisztviselő képviseletével megbízott tagja a Bíróság elnöke által hivatalból történő korábbi kijelölésből kifolyólag nem fosztható meg az említett cikk első bekezdése alapján őt megillető hatáskörtől, azaz attól, hogy közös egyetértéssel harmadik orvost jelöljenek ki.
Ezzel szemben a rokkantsági bizottság által egyhangúlag kialakított vélemény utólag nem hozhatja helyre érvényesen az ezen bizottság összetételének jogszerűségét érintő esetleges szabálytalanságot.
(lásd a 135., 136. és 138–141. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Biedermann kontra Számvevőszék ügyben hozott ítéletének 10. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben 1997. június 3‑án hozott ítéletének 80. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑47/10. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 14‑én hozott ítéletének 52. pontja.
11. A teljes és állandó rokkanttá nyilvánított tisztviselő munkavégzése csupán szünetel, mivel az intézményen belüli helyzetének alakulása a rokkantságot igazoló feltételek fennállásától függ. Márpedig e helyzet rendszeresen ellenőrizhető.
Ennélfogva a rokkantsági bizottság javasolhatja az érintett intézménynek – anélkül, hogy e javaslat kötné a kinevezésre jogosult hatóságot –, hogy a tisztviselőre vonatkozóan egy kétéves időszakot követően ismételten időszakos vizsgálatot végezzen, amit azt követően éves rendszerességgel megismétel.
(lásd a 145. és 146. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének végzésének 47. pontja.
12. A személyzeti szabályzat II. melléklete 9. cikke pontosan megkülönbözteti második bekezdésében a „bizottság megállapításait”, melyeket a kinevezésre jogosult hatóságnak és az érintett tisztviselőnek kell átadni, valamint harmadik bekezdésében a „bizottság működését”, amelynek ellenben „titkosnak” kell maradnia.
A rokkantsági bizottság működésének titkos jellege annak természetével, tartalmával és orvosi eredetű kihatásaival magyarázható. A rokkantsági bizottság tevékenységéről ezen okból sem az említett hatóság, sem az érintett tisztviselő nem kaphat tájékoztatást. Ellenben ugyanezen bizottságnak az orvosi felelősség körébe nem tartozó közigazgatási vagy eljárási jellegű aktusai, mint a szavazatok végső megoszlása vagy a működésének végén tett megállapításai esetén nincs ok ezeket az orvosi titoktartás követelménye alá vonni, tehát azok közölhetők a kinevezésre jogosult hatósággal és az érintett tisztviselővel.
(lásd a 150. és 151. pontot)