A Bíróság (nagytanács) 2010. szeptember 8-i ítélete (a Verwaltungsgericht Gießen,és a Verwaltungsgericht Stuttgart [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) - Markus Stoß (C-316/07), Avalon Service-Online-Dienste GmbH (C-409/07), Olaf Amadeus Wilhelm Happel (C-410/07), Kulpa Automatenservice Asperg GmbH (C-358/07), SOBO Sport & Entertainment GmbH (C-359/07), Andreas Kunert (C-360/07) kontra Wetteraukreis (C-316/07, C-409/07, C-410/07), Land Baden-Württemberg (C-358/07, C-359/07, C-360/07)
(C-316/07., C-358/07-C-360/07., C-409/07., és C-410/07. sz. egyesített ügyek)1 (EK 43. és EK 49. cikk - Letelepedés szabadsága - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Sportversenyekre vonatkozó fogadások tartományi szintű állami monopólium alá tartozó szervezése - A játékhoz kapcsolódó túlzott kiadásokra való ösztönzés megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló cél - Arányosság - Korlátozó intézkedés, amelynek ténylegesen a játéklehetőségek csökkentését és a szerencsejáték-tevékenységek koherens és szisztematikus módon történő korlátozását kell céloznia - A monopólium jogosultja által alkalmazott, a lottójátékokban való részvételt ösztönző reklám - Gazdasági magánszereplők által kínálható egyéb szerencsejátékok - A más szerencsejátékokra vonatkozó kínálat kiterjesztése - Más tagállamban kiállított engedély - A kölcsönös elismerés kötelezettségének hiánya)
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Gießen, Verwaltungsgericht Stuttgart
Az alapeljárás felei
Felperesek: Markus Stoß (C-316/07), Avalon Service-Online-Dienste GmbH (C-409/07), Olaf Amadeus Wilhelm Happel (C-410/07), Kulpa Automatenservice Asperg GmbH (C-358/07), SOBO Sport & Entertainment GmbH (C-359/07), Andreas Kunert (C-360/07)
Alperesek: Wetteraukreis (C-316/07, C-409/07, C-410/07), Land Baden-Württemberg (C-358/07, C-359/07, C-360/07)
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek - Az EK 43. és 49. cikk értelmezése - Az illetékes hatóság által kiadott engedély hiányában a sportfogadási tevékenységet büntetőjogi és közigazgatási szankciók terhe mellett tiltó nemzeti szabályozás, amely azonban, állami monopólium létesítésével, gyakorlatilag lehetetlenné teszi ennek az engedélynek a megszerzését
Rendelkező rész
Az EK 43. és EK 49. cikket a következőképpen kell értelmezni:
a) ahhoz, hogy az alapügyekben vitatottakhoz hasonló, a sportversenyekre vonatkozó fogadásokhoz és a lottójátékokhoz kapcsolódó állami monopóliumot a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadások ösztönzésének a megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló céllal igazolni lehessen, az érintett nemzeti hatóságoknak nem kell szükségszerűen felmutatniuk olyan tanulmányt, amelyet az említett intézkedés elfogadását megelőzően, annak arányosságáról készítettek;
b) ha valamely tagállam az ilyen monopóliumot részesíti előnyben az olyan rendszerhez képest, amelyben nem kizárólagos jellegű szabályozás keretében engedélyezik a gazdasági magánszereplők tevékenységét, az megfelelhet az arányosság követelményének, feltéve hogy a fogyasztók magas szintű védelmére irányuló célra tekintettel az említett monopóliumot olyan szabályozási keret bevezetése kíséri, amely biztosítja, hogy annak jogosultja ténylegesen, koherens és szisztematikus módon követni tudja e célt a mennyiségében és minőségében e célnak megfelelően kialakított és a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt álló kínálat útján;
c) az a körülmény, hogy a tagállam illetékes hatóságai bizonyos nehézségekbe ütközhetnek annak biztosítása tekintetében, hogy az interneten az említett monopólium megsértésével a joghatóságuk alá tartozó személyekkel fogadásokat kötő külföldi székhelyű játék- és fogadásszervezők e monopóliumot tiszteletben tartsák, önmagában nem alkalmas arra, hogy befolyásolja az ilyen monopóliumnak a Szerződés említett rendelkezéseivel való esetleges összeegyeztethetőségét;
d) abban az esetben, ha a nemzeti bíróság egyidejűleg az alábbiakat állapítja meg:
az ilyen monopólium jogosultja által folytatott és az ezen jogosult által szintén kínált, más típusú szerencsejátékokhoz kapcsolódó reklámozási tevékenység nem korlátozódik a fogyasztóknak a más, nem engedélyezett játékok kínálatától az ugyanezen jogosult kínálata felé orientálásához szükséges mértékre, hanem a fogyasztók játékra való természetes hajlamának erősítésére és a szerencsejátékban való aktív részvételre történő biztatásra irányulnak az ezen tevékenységekből szerezni remélt bevételek maximalizálása céljából,
az egyéb típusú szerencsejátékokat engedéllyel rendelkező magánjogi jogi személyek üzemeltethetik, és
az említett monopólium által nem érintett, egyéb típusú szerencsejátékok tekintetében, amelyek egyébként a játékfüggőség magasabb kockázatát hordozzák magukban, mint a monopólium körébe tartozó szerencsejátékok, az illetékes hatóságok a kínálat kiterjesztését célzó politikát folytatnak, illetve azt tolerálják annak érdekében, hogy a játéktevékenységeket fejlesszék és ösztönözzék, különösen az e játékokból származó bevétel maximalizálása végett,
e nemzeti bíróság joggal juthat arra az álláspontra, hogy e monopólium nem alkalmas az annak bevezetése alapjául szolgáló, a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadások ösztönzésének megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló cél elérésének - a játéklehetőségek csökkentéséhez és az e területen folytatott tevékenységek koherens és szisztematikus módon történő korlátozásához való hozzájárulás útján történő - biztosítására.
Az EK 43. és EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint az a körülmény, hogy valamely piaci szereplő a székhelye szerinti tagállamban engedéllyel rendelkezik arra, hogy szerencsejátékokat kínáljon, nem képezi akadályát annak, hogy valamely más tagállam az uniós jog követelményeinek betartása mellett e piaci szereplő arra vonatkozó lehetőségét, hogy a területén a fogyasztóknak ilyen szolgáltatásokat kínáljon, a saját, hatáskörrel rendelkező hatóságai által kiállított engedély megszerzésétől tegye függővé.
____________1 - HL C 269., 2007.11.10. HL C 283., 2007.11.24.