Language of document : ECLI:EU:F:2007:188

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. november 7.

F‑57/06. sz. ügy

Jacques Hinderyckx

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2005. évi előléptetési időszak – Az előléptetett tisztviselők listájára való felvétel mellőzése – A személyzeti szabályzat 45. cikkének megsértése – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Különböző intézményektől származó értékelő jelentések”

Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Hinderyckx kéri egyrészt a Tanács kinevezésre jogosult hatóságának az őt a 2005. évi előléptetési időszakban a B*8 besorolási fokozatba elő nem léptető határozatának megsemmisítését, valamint az említett besorolási fokozatba való előléptetését, másrészt az őt ért kár megtérítését.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Tanács maga viseli saját költségeit és viseli a felperes költségeinek egyharmadát. A felperes maga viseli saját költségeinek kétharmadát.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 45. cikk, és 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk; 723/2004 tanácsi rendelet)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

1.      A kinevezésre jogosult hatóság ugyan nem köteles az elő nem léptetett tisztviselők számára megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat, viszont köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselő panaszát elutasító határozatát, és e határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányul.

Mivel az előléptetésre a személyzeti szabályzat 45. cikke szerint választással kerül sor, elégséges, ha a panaszt elutasító határozat indokolása a személyzeti szabályzat által az előléptetés szabályosságával kapcsolatban meghatározott jogszabályi feltételek teljesülésére korlátozódik.

Egyebekben az elő nem léptető határozattal szembeni panaszt elutasító határozat eleget tesz az indokolási követelménynek, amennyiben lehetővé teszi az érintett számára az őt elő nem léptető határozat megalapozottságának megítélését, lehetőséget biztosít számára a közösségi bíróság előtti kereset benyújtására, és ez utóbbi számára az előléptető határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlására.

Közelebbről, az intézmények közötti mobilitás keretében állást változtató tisztviselő helyzetét illetően – még ha az eredeti intézményben elkészített legutolsó, különösen magas szintű értékelő jelentésre tekintettel a teljesebb és részletesebb indokolás tűnik is kívánatosnak – a kinevezésre jogosult hatóság eleget tesz az indokolási követelménynek, amennyiben kifejti, hogy az érdemek összehasonító vizsgálata során figyelembe vették az érintett valamennyi jelentését, megjelöli, hogy a különböző értékelők megközelítésének viszonylagossá tétele érdekében súlyozták az analitikus és az általános értékeléseket, és megmagyarázza a szolgálati idő figyelembevételének módját.

Mindenesetre amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság közölt indokoláskezdeményt, az eljárás során is elő lehet terjeszteni kiegészítő adatokat.

(lásd a 25–27., 31. és 32. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑225. o.) 13. pontja, valamint C‑115/92. P. sz., Parlament kontra Volger ügyben 1993. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑6549. o.) 22. és 23. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑6/96. sz., Contargyris kontra Tanács ügyben 1997. május 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑119. o. és II‑357. o.) 147. pontja; T‑142/95. sz., Delvaux kontra Bizottság ügyben 1997. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑477. o. és II‑1247. o.) 84. pontja; T‑283/97. sz., Thinus kontra Bizottság ügyben 1999. április 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑69. o. és II‑353. o.) 74–76. pontja; T‑157/98. sz., Oliveira kontra Parlament ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑163. o. és II‑851. o.) 50. pontja; T‑330/03. sz., Liakoura kontra Tanács ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑191. o. és II‑859. o.) 42. pontja; T‑172/03. sz., Heurtaux kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑15. o. és II‑63. o.) 44. pontja, valamint T‑171/05. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2006. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑195. o. és II‑A‑2‑999. o.) 42. pontja.

2.      A kinevezésre jogosult hatóság az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és ezt az összehasonlító vizsgálatot – amely többek között az értékelő jelentéseken alapul – gondosan és pártatlanul, a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően, összehasonlítható adatokból kiindulva kell elvégeznie. Ennek érdekében a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat alapján jogosult az előléptethető tisztviselők érdemeinek vizsgálatát az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer alapján elvégezni.

Ennélfogva a közösségi bíróság felülvizsgálati jogkörének annak eldöntésére kell korlátozódnia, hogy – tekintettel azokra a szempontokra és indokokra, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezettek – az adminisztráció ésszerű határokon belül maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. A bíróság tehát nem vonhatja el a kinevezésre jogosult hatóságnak a jelöltek képességei és érdemei megítélésére vonatkozó hatáskörét.

(lásd a 43. és 44. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 62/75. sz., De Wind kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1167. o.) 17. pontja, valamint C‑68/91. P. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1992. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑6849. o.) 16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑187/98. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑A‑195. o. és II‑885. o.) 59. pontja, T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 52. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 53. és 54. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének mind a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet 2004. május 1‑je előtt, mind az ezen időpont után hatályos szövege értelmében az értékelő jelentés különösen fontos értékelési szempontnak minősül a kinevezésre jogosult hatóság számára, a tisztviselő előléptetésére tekintettel. A személyzeti szabályzat 45. cikkének 2004. május 1‑je előtt hatályos szövege előírta, hogy az előléptetéssel összefüggésben végzett összehasonlító vizsgálatnak az értékelő jelentések mellett ki kell terjednie egy másik szempontra is, mégpedig az „érdemekre”, anélkül azonban, hogy ezen kifejezés pontos tartalmát kifejtette volna; ezt a feladatot az ítélkezési gyakorlat végezte el, amely szerint a kérdéses kifejezés a tisztviselő hivatali és személyes helyzetére vonatkozó olyan egyéb adatokra utal, amelyek alkalmasak arra, hogy a kizárólag az értékelő jelentéseken alapuló értékeléseket más megvilágításba helyezzék.

A személyzeti szabályzat 45. cikkének új változata egyértelműbben fogalmaz az előléptetéssel összefüggésben figyelembe veendő szempontokat illetően, mivel az értékelő jelentéseken túlmenően utal a nyelvek használatára, azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét az érintett tisztviselő bizonyította, és – adott esetben – az általa gyakorolt felelősségek szintjére; ezentúl a kinevezésre jogosult hatóság főszabály szerint e három szempont alapján végzi el az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, és a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő „érdemek” kifejezésnek így eltérő, és lényegében tágabb jelentése van, mint az ezen cikk 2004. május 1‑je előtt alkalmazandó változatában használt azonos kifejezésnek.

Egyebekben mivel a 723/2004 rendelet hatálybalépése előtti ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a tisztviselők érdemeinek értékelése során a kinevezésre jogosult hatóság kiegészítő jelleggel olyan egyéb szempontok figyelembevételére is jogosult, mint a jelöltek életkora és a besorolási fokozatban vagy a hivatalban eltöltött szolgálati ideje; ezek a kiegészítő szempontok még ma is hasznosnak bizonyulhatnak, ha a személyzeti szabályzat 45. cikkében kifejezetten meghatározott három szempont figyelembevétele alapján az előléptethető tisztviselőknek egyenlő érdemeik vannak, és e szempontok jogszerűen válhatnak a kinevezésre jogosult hatóság döntését meghatározó tényezővé.

(lásd a 45. és 46. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑89/91., T‑21/92. és T‑89/92. sz., X kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. november 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1235. o.) 49. és 50. pontja; T‑280/94. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑77. o. és II‑239. o.) 138. pontja; T‑168/96. sz., Patronis kontra Tanács ügyben 1997. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑299. o. és II‑833. o.) 35. pontja; T‑221/96. sz., Manzo‑Tafaro kontra Bizottság ügyben 1998. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑115. o. és II‑307. o.) 17. és 18. pontja; T‑82/98. sz., Jacobs kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑39. o. és II‑169. o.) 36–39. pontja; T‑163/01. sz., Perez Escanilla kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑131. o. és II‑717. o.) 29. pontja, valamint T‑134/02. sz., Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑125. o. és II‑609. o.) 42. pontja.

4.      Bár a közösségi intézményeknek egyrészt biztosítaniuk kell, hogy a mobilitás ne gátolja az érintett tisztviselők karrierjének kibontakozását, másrészt meg kell vizsgálniuk a mobilitásban részt vevő tisztviselők helyzetét annak ellenőrzése érdekében, hogy az intézményen belül áthelyezett tisztviselők ne szenvedjenek hátrányt az előléptetési időszak során, a személyzeti szabályzat 45. cikke alapján semmilyen kötelezettség nem terheli az intézményeket, hogy a mobilitást gyakorló tisztviselők helyzetét szabályozó pontos előírásokat fogadjanak el.

A kinevezésre jogosult hatóság ugyanis a személyzeti szabályzat alapján jogosult az előléptetéseket az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer alapján elvégezni. Ebből következően, valamint a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő jogalapra és az intézmények abból eredő kötelezettségeire tekintettel – amely jogalap szerint az érdemek összehasonlító vizsgálatát minden esetben különösen az értékelő jelentések alapján kell elvégezni –, a tisztviselő nem követelheti az intézménytől olyan szabályok elfogadását, amelyek kifejezetten az intézményen belül értékelt tisztviselők és az ezen intézményhez valamely másik intézmény általi értékelést követően csatlakozó tisztviselők közötti összehasonlítási eljárások és módszerek megszervezésére vonatkoznak. Ebben az összefüggésben az érintett tisztviselő azt sem róhatja fel az érintett intézménynek, hogy az nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a hatáskörét – mivel nem fogadott el ilyen szabályozási keretet –, annak bizonyítása nélkül, hogy az ilyen értelmű intézkedések meghozatalának hiánya miatt a tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatában az önkényesség tényleges veszélye állt fenn. Egyebekben a személyzeti szabályzatnak a többek között az értékelő jelentésekre vonatkozó 43. cikkével ellentétben a személyzeti szabályzat 45. cikkéből egyáltalán nem következik az előléptetési eljárások végrehajtásáról szóló szabályozási keret elfogadására vonatkozó kötelezettség, még akkor sem, ha bizonyos intézmények belső határozatok útján szabályozták az említett eljárásokat.

(lásd az 55., 59. és 60. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 68. és 69. pontja, valamint T‑216/03. sz., Tenreiro kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑245. o. és II‑1087. o.) 92. és 95. pontja.