A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (teljes ülés)
2003. október 2.(*)
„Európai uniós polgárság – A családnév átvitele – A tagállami állampolgárok gyermekei – Kettős állampolgárság”
A C‑148/02. sz. ügyben,
a Bírósághoz a Conseil d’État (Belgium) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt
Carlos Garcia Avello
és
az État belge
között folyamatban lévő eljárásban az EK 17. cikk és az EK 18. cikk értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,
A BÍRÓSÁG (teljes ülés),
tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, M. Wathelet, R. Schintgen és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, D. A. o. Edward, A. La Pergola, P. Jann, V. Skouris, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr, J. N. Cunha Rodrigues (előadó) és A. Rosas bírák,
főtanácsnok: F. G. Jacobs,
hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,
figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:
– C. Garcia Avello képviseletében P. Kileste ügyvéd,
– az État belge képviseletében A. Snoecx, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Bourtembourg ügyvéd,
– a dán kormány képviseletében J. Bering Liisberg, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. L. Iglesias Buhigues, C. O’Reilly és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,
C. Garcia Avello (képviseli: P. Kileste), az État belge (képviseli: C. Molitor ügyvéd), a dán kormány (képviseli: J. Molde, meghatalmazotti minőségben), a holland kormány (képviseli: N. A. J. Bel, meghatalmazotti minőségben) és a Bizottság (képviselik: J. L. Iglesias Buhigues, C. O’Reilly és D. Martin) szóbeli észrevételeinek a 2003. március 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
a főtanácsnok indítványának a 2003. május 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Conseil d’État a Bírósághoz 2002. április 24‑én érkezett, 2001. december 21‑i ítéletével az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az EK 17. cikk és az EK 18. cikk értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.
2 Ezt a kérdést a gyermekeinek törvényes képviselőjeként eljáró C. Garcia Avello és az État belge [belga állam] közötti, a gyermekek családnevének megváltoztatása tárgyában indított jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
A – Közösségi szabályozás
3 Az EK 12. cikk első bekezdése értelmében:
„E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”
4 Az EK 17. cikk ekként rendelkezik:
„(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik az e szerződés által rájuk ruházott jogok, és terhelik az e szerződésben előírt kötelezettségek.”
5 Az EK 18. cikk (1) bekezdése kimondja:
„Az e szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.”
B – Nemzeti szabályozás és gyakorlat
A belga nemzetközi magánjog
6 A belga code civil (polgári törvénykönyv) 3. cikkének harmadik bekezdése ekként rendelkezik:
„A személyek állapotára, jog- és cselekvőképességére vonatkozó törvények irányadók a belga állampolgárságú személyekre, akkor is, ha külföldön tartózkodnak.”
7 A belga bíróságok e rendelkezés alapján alkalmazzák azt a szabályt, melynek értelmében a személyek állapotára, jog- és cselekvőképességére az e személyek állampolgársága szerinti nemzeti törvény irányadó.
8 Az État belge álláspontja szerint, ha egy belga állampolgár egyidejűleg egy vagy több másik állam állampolgárságával is rendelkezik, a belga hatóságok a belga állampolgárságot érvényesítik az állampolgársági törvények kollíziójának egyes kérdéseiről szóló, 1930. április 12‑i Hágai Egyezmény (League of Nations Treaty Series, 179. kötet, 89. o., a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 3. cikke által kodifikált szokásjogi eredetű szabály alapján, mely szerint „az olyan egyént, aki két vagy több állampolgársággal rendelkezik, az állampolgárság szerinti minden egyes állam saját állampolgárának tekintheti”.
A belga code civil
9 A code civil VII. címének („A leszármazásról”) „A leszármazás hatásai” című V. fejezetében található 335. cikke értelmében:
„(1) Az a gyermek, akinek leszármazása kizárólag apai ágon nyer megállapítást, vagy akinek leszármazása apai és anyai ágon egy időben nyer megállapítást, apja nevét viseli, kivéve ha az apa házas, és elismeri, hogy a gyermek a házassága alatt, de nem feleségétől fogant.
[...]”
10 Az 1987. május 15‑i törvény „A vezeték- és keresztnevek megváltoztatása” című II. fejezete alatt található 2. cikke ekként rendelkezik:
„Az a személy, aki valamilyen okból meg kívánja változtatni vezeték-vagy keresztnevét, ez irányú, indokolással ellátott kérelmet terjeszt az igazságügy-miniszter elé.
A kérelmet maga az érdekelt vagy annak törvényes képviselője nyújthatja be.”
11 Az említett törvény ugyanezen fejezete alá tartozó 3. cikke ekként rendelkezik:
„Az igazságügy-miniszter a keresztnév megváltoztatását engedélyezheti, amennyiben a kérelem tárgyát képező keresztnevek nem vezetnek összetéveszthetőséghez, és nem érintik hátrányosan a kérelmezőt vagy harmadik személyeket.
A Király, kivételesen, engedélyezheti a vezetéknév megváltoztatását, ha úgy véli, hogy a kérelem komoly indokokon nyugszik, továbbá a kérelem tárgyát képező vezetéknév nem vezet összetéveszthetőséghez, és nem érinti hátrányosan a kérelmezőt vagy harmadik személyeket.”
A névváltoztatásra vonatkozó közigazgatási gyakorlat
12 Az État belge rámutat, hogy a kettős állampolgársághoz kapcsolódó kényelmetlenségek enyhítése céljából a belga hatóságok az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló esetekben a vezetéknév megváltoztatását javasolják oly módon, hogy a gyerekek csak apjuk vezetéknevének első részét kapják. Kivételesen és főként, ha kevés Belgiumhoz kapcsoló tényező áll fenn, annak érdekében, hogy a gyermek beilleszkedése ne szenvedjen csorbát, külföldi törvénynek megfelelő vezetéknév is adható, például abban az esetben, ha a család külföldi országban élt, vagy a gyermeket kettős vezetéknéven jegyezték be. A közelmúltban a közigazgatási szervek rugalmasabb álláspontra helyezkedtek különösen olyan esetben, a vezetéknév családon belüli egységének visszaállítása céljából, ha az első gyermek, aki spanyol felségterületen született, a spanyol jognak megfelelően kettős vezetéknevet visel, míg a második gyermek, aki belga és spanyol állampolgár, apja kettős vezetéknevét viseli a code civil 335. cikke (1) bekezdésének megfelelően.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
13 A spanyol állampolgárságú C. Garcia Avello és a belga állampolgárságú I. Weber lakóhelye Belgium, ahol 1986‑ban házasságot kötöttek. A házastársi kapcsolatukból származó két gyermek, az 1988‑ban született Esmeralda, illetve az 1992‑ben született Diego belga és spanyol kettős állampolgársággal rendelkezik.
14 A belga anyakönyvvezető a belga jognak megfelelően a gyermekek születési anyakönyvi kivonatán vezetéknevükként apjuk családnevét, azaz a „Garcia Avello” vezetéknevet tüntette fel.
15 C. Garcia Avello és házastársa az igazságügy-miniszterhez 1995. november 7‑én benyújtott, indokolással ellátott kérelmében, két gyermekük törvényes képviselőjének minőségében e gyermekek családnevének „Garcia Weber”‑re való megváltoztatását kérték, és bemutatták, hogy a spanyol jog által szentesített szokásos használat szerint egy házaspár gyermekeinek vezetékneve az apa első vezetéknevéből és az anya első vezetéknevéből áll.
16 Az ügy irataiból kitűnik, hogy az érdekelteket a belgiumi spanyol nagykövetség konzulátusi részlegén a „Garcia Weber” családnéven jegyezték be.
17 1997. július 30‑i levelükkel a belga hatóságok azt javasolták az alapeljárás felperesének, hogy a kívánt változtatás helyett gyermekei családnevét a „Garcia” névre változtassák meg, amely javaslatot az alapeljárás felperese és annak házastársa 1997. augusztus 18‑i levelével visszautasított.
18 1997. december 1‑jei levelével az igazságügy-miniszter az alábbiak szerint tájékoztatta C. Garcia Avellót kérelmének elutasításáról: „a kormány úgy véli, hogy nincs elegendő indok, amely alapján Őfelségének a Királynak azt javasolhatnánk, hogy tegye meg az Önök számára azt a szívességet, hogy családnevüket a „Garcia Weber” családnévvel váltja fel. Belgiumban ugyanis valamennyi arra irányuló kérelem, hogy a gyermek vezetéknevében az apa vezetéknevéhez illesszék hozzá az anya vezetéknevét is, elutasítást nyer, mivel Belgiumban a gyermekek apjuk nevét viselik”.
19 1998. január 29‑én az alapeljárás felperese gyermekei, Esmeralda és Diego törvényes képviselőjének minőségében kérelmet nyújtott be az említett határozat megsemmisítése iránt a Conseil d’État előtt, amely, tekintettel a felek érveire, és miután az EK 43. cikk irányadó voltát elvetette, mivel nyilvánvalóan nem a letelepedés szabadsága képezi az ügy tárgyát a vitatott kérelem által érintett kiskorú gyermekek tekintetében, úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
„Az európai polgárságnak és a személyek szabad mozgásának különösen az Európai Közösséget létrehozó 1957. március 25‑i szerződés 17. és 18. cikke által szentesített közösségi jogi elveit akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy a belga közigazgatási szerv, amelyhez Belgiumban lakóhellyel rendelkező, belga és spanyol kettős állampolgárságú kiskorú gyermekek vezetéknevének megváltoztatása iránti kérelmet nyújtottak be, amely kérelmet egyéb különleges körülmény nélkül csupán azzal a ténnyel indokolták, hogy e gyermekeknek azt a vezetéknevet kell viselniük, amelyre a spanyol jog és hagyomány alapján jogosultak lennének, e névváltoztatást megtagadja arra történő hivatkozással, hogy az ilyen jellegű kérelmek »általában elutasítást nyernek, mivel Belgiumban a gyermekek apjuk nevét viselik«, főként ha a hatóság általánosságban alkalmazott eljárása abból ered, hogy úgy véli, egy másik vezetéknév adása Belgium társadalmi életének keretében kérdéseket vethet fel az érintett gyermek származásával kapcsolatban, ugyanakkor a kettős állampolgársághoz kapcsolódó kényelmetlenségek enyhítése céljából az e helyzetben található kérelmezőknek azt javasolták, hogy csak az apa első vezetéknevét vegyék fel, és csak kivételes esetben, ha kevés Belgiumhoz kapcsoló tényező áll fenn, vagy ha egy család tagjai vezetéknevének egységét kell visszaállítani, születhet kedvező döntés?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
20 Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy – az État belge, valamint a dán és a holland kormány álláspontjával ellentétben – az alapeljárás tárgyát képező helyzet a közösségi jog, különösen pedig a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazási körébe tartozik‑e.
21 Az EK 17. cikk az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagállam állampolgára (lásd többek között a C‑224/98. sz. D’Hoop‑ügyben 2002. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6191. o.] 27. pontját). C. Garcia Avello gyermekeit, mivel két tagállamnak is állampolgárai, megilleti e jogállás.
22 Amint azt a Bíróság már számos alkalommal megállapította (lásd többek között a C‑413/99. sz., Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑7091. o.] 82. pontját), az uniós polgár jogállásának az a rendeltetése, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállásául szolgáljon.
23 E jogállás lehetővé teszi az azonos helyzetben lévő tagállami állampolgárok számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül és az e tekintetben kifejezetten előírt kivételek sérelme nélkül ugyanolyan jogi bánásmódban részesüljenek azokon a területeken, amelyekre a Szerződés tárgyi hatálya kiterjed (lásd különösen a C‑184/99. sz. Grzelczyk‑ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑6193. o.] 31. pontját és a fent hivatkozott D’Hoop‑ügyben hozott ítélet 28. pontját).
24 A közösségi jog tárgyi hatálya alá tartozó helyzetek közé tartoznak a Szerződés által biztosított alapvető szabadságjogok gyakorlásához, különösen az EK 18. cikkben biztosított, a tagállamok területén történő szabad mozgás és tartózkodás gyakorlásához kapcsolódó helyzetek (a C‑274/96. sz., Bickel és Franz ügyben 1988. november 24‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑7637. o.] 15. és 16. pontja, valamint a fent hivatkozott Grzelczyk‑ügyben hozott ítélet 33. pontja és a fent hivatkozott D’Hoop‑ügyben hozott ítélet 29. pontja).
25 Még ha a közösségi jog jelen állapotában egy személy családi nevének meghatározására vonatkozó szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik is, a tagállamoknak hatáskörük gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot (lásd analógia útján a C‑336/94. sz. Dafeki‑ügyben 1997. december 2‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑6761. o.] 16–20. pontját) és különösen a Szerződésnek az Unió polgárai tagállamok területén való szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó rendelkezéseit (lásd többek között a C‑135/99. sz. Elsen‑ügyben 2000. november 23‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10409. o.] 33. pontját).
26 Az EK 17. cikk szerinti uniós polgárságnak nem célja, hogy a Szerződés tárgyi hatályát kiterjessze olyan belső helyzetekre, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a közösségi joghoz (a C‑64/96. és C‑65/96. sz., Uecker és Jacquet egyesített ügyekben 1997. június 5‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3171. o.] 23. pontja).
27 Mindazonáltal fennáll a közösségi joggal való ilyen kapcsolat olyan, a C. Garcia Avello gyermekeihez hasonló helyzetben lévő személyek esetében, akik valamely tagállamnak egy másik tagállam területén jogszerűen tartózkodó állampolgárai.
28 E megállapítással szemben nem hozható fel az a körülmény, hogy az alapeljárás érdekeltjei azon tagállamnak is állampolgárai, amelyben születésük óta tartózkodnak, és amely állampolgárság e ténynél fogva, ugyanezen állam hatóságai szerint az egyetlen számukra elismerhető állampolgárság. Ugyanis nem a tagállam feladata, hogy a másik tagállam által nyújtott állampolgárság hatásait csökkentse, és a Szerződés által szabályozott alapvető szabadságok gyakorlásához további feltételeket írjon elő ezen állampolgárság elismeréséhez (lásd különösen a C‑369/90. sz., Micheletti és társai ügyben 1992. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑4239. o.] 10. pontját). Egyébiránt a Hágai Egyezmény 3. cikke, amelynek alapján a Belga Királyság többes állampolgárság esetén kizárólag a belső állampolgárságot ismeri el, amennyiben az érintett belga állampolgársággal is rendelkezik, nem kötelezettséget, hanem egyszerű lehetőséget tartalmaz az aláíró felek számára, hogy egy másik állampolgárság felett ezen utóbbi állampolgárságot érvényesíthessék.
29 Ilyen körülmények között az alapeljárás felperesének gyermekei hivatkozhatnak az EK 12. cikk által előírt azon jogukra, hogy ne érje őket állampolgárság alapján történő megkülönböztetés a családnevükre vonatkozó szabályok tekintetében.
30 Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az EK 12. cikkel és az EK 17. cikkel ellentétes‑e, hogy a belga közigazgatási szerv elutasítson egy vezetéknév megváltoztatása iránti kérelmet az alapügyben szereplő esethez hasonló esetben.
31 Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy (lásd különösen a C‑354/95. sz., National Farmers’ Union és társai ügyekben 1997. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4559. o.] 61. pontját). Az ilyen eltérő bánásmód csak akkor igazolható, ha objektív, az érintett személyek állampolgárságától független és a jogszerűen megvalósítani kívánt célkitűzéssel arányos megfontolásokon nyugszik (lásd különösen a fent hivatkozott D’Hoop‑ügyben hozott ítélet 36. pontját).
32 A jelen ügyben nem vitatott, hogy azokat a személyeket, akik a belga állampolgárságon kívül valamely másik állam állampolgárságával is rendelkeznek, általános szabályként azonos módon kezelik az olyan személyekkel, akik kizárólag belga állampolgárok, azon okból kifolyólag, hogy Belgiumban a belga állampolgársággal rendelkező személyeket kizárólag belgáknak tekintik. A belga állampolgárokkal azonos módon az olyan spanyol állampolgároktól, akik egyébként belga állampolgársággal is rendelkeznek, általában megtagadják a vezetéknév megváltoztatásának jogát azzal az indokkal, hogy Belgiumban a gyermekek apjuk vezetéknevét viselik.
33 A belga közigazgatási gyakorlat, amely – amint az a jelen ítélet 12. pontjából és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésből kitűnik – eltérést enged ezen utóbbi szabálytól, és e személyek körében nem veszi tekintetbe azokat, akik az alapeljárásban szereplő személyekéhez hasonló helyzetben vannak, és akik a családnevük között a két tagállam jogszabályainak alkalmazásából eredően fennálló eltérést kívánják orvosolni.
34 Meg kell vizsgálni tehát, hogy a személyek e két kategóriája azonos helyzetben van‑e, vagy épp ellenkezőleg: helyzetük eltérő, amely esetben a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy azokat a belga állampolgárokat, akik mint C. Garcia Avello gyermekei a belga állampolgárságon túl valamely másik állam állampolgárságával is rendelkeznek, eltérő bánásmódra tarthassanak igényt azon személyekhez képest, akik kizárólag belga állampolgársággal rendelkeznek, kivéve ha a szóban forgó bánásmód objektív megfontolásokkal igazolható.
35 Az olyan személyektől eltérően, akik kizárólag belga állampolgársággal rendelkeznek, a spanyol állampolgársággal ugyancsak rendelkező belga állampolgárok, tekintettel az érintett két jogi rendszerre, eltérő családneveket viselnek. Egészen pontosan az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben az érintett gyermekektől megtagadják, hogy az apjuk családneve tekintetében meghatározó tagállami jogszabályok alkalmazásán alapuló családnevet viselhessenek.
36 Márpedig, amint azt a főtanácsnok indítványának 56. pontjában megállapította, vitathatatlan, hogy a családnevek eltérése komoly szakmai és magánéleti hátrányokat okozhat az érintetteknek, amelyek többek között azokból a nehézségekből fakadnak, hogy abban a tagállamban, amelynek ezek a személyek állampolgárai, a másik tagállam ‑ amelynek szintén állampolgárai ‑ által elismert névre kiállított okmányok vagy dokumentumok joghatásai nem érvényesülnek. Amint az a jelen ítélet 33. pontjában megállapítást nyert, a közigazgatási szervek azon javaslata, hogy lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy csak apjuk első családnevét használják, nem tekinthető a családnevek eltéréséből eredő és általuk elkerülni kívánt helyzet orvoslásának.
37 Ilyen körülmények között azok a belga állampolgárok, akik a többes állampolgárságuk folytán számukra irányadó, eltérő törvények folytán különböző családnevet viselnek, hivatkozhatnak a helyzetükből eredő nehézségekre, amelyek megkülönböztetik őket a kizárólag belga állampolgársággal rendelkező személyektől, akik megnevezésére egyetlen családnevet használnak.
38 Ugyanakkor, amint az a jelen ítélet 33. pontjában megállapítást nyert, a belga közigazgatási szervek nem hajlandók a fent hivatkozott 1987. május 15‑i törvény 3. cikkének második bekezdése értelmében „komoly indokon” alapulónak tekinteni az alapeljárás felperesének gyermekeihez hasonló helyzetben lévő belga állampolgárok által családnevük eltérésének megszüntetése céljából benyújtott, családnév megváltoztatása iránti kérelmét azon egyszerű oknál fogva, hogy Belgiumban a belga állampolgárságú gyermekek a belga jognak megfelelően apjuk vezetéknevét viselik.
39 Meg kell vizsgálni, hogy a vitatott gyakorlat igazolható‑e az État belge által, valamint a dán és a holland kormány által másodlagosan hivatkozott indokokkal.
40 Az État belge megállapítja, hogy a családnév állandóságának elve egyike a társadalmi rendet létrehozó elveknek, és annak továbbra is alapvető tényezője, valamint hogy a Király kizárólag teljesen kivételes körülmények között hagyhatja jóvá a vezetéknév megváltoztatását, amely körülmények az alapeljárásban nem állnak fenn. Az État belge‑hez hasonlóan a holland kormány is arra hivatkozik, hogy az alapeljárás felperese gyermekeinek joga kisebb mértékű sérelmet szenved, mivel ők mindenképpen, minden Belgiumon kívüli tagállamban hivatkozhatnak spanyol állampolgárságukra és a spanyol jog alapján adott családnévre. A vitatott gyakorlat lehetővé teszi az érdekeltek azonosságával vagy származásával kapcsolatos összetévesztés veszélyének elkerülését. A dán kormány álláspontja szerint az említett gyakorlat, mivel azonos szabályokat alkalmaz a más tagállam állampolgárságával is rendelkező belga állampolgárokra, mint azokra, akik kizárólag belga állampolgárok, hozzájárul az előbbiek Belgiumban való integrálódásának elősegítéséhez, elősegíti ezáltal a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve által követett célkitűzés megvalósítását.
41 Ezen indokok egyike sem igazolhatja érvényesen a vitatott gyakorlatot.
42 Egyrészt a családnév állandóságának mint a személyek azonosságával vagy származásával kapcsolatos összetévesztés veszélye elkerülésének eszközével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy noha ezen elv természetesen hozzájárul e személyek azonossága és származása felismerésének megkönnyítéséhez, azért nem annyira létfontosságú, hogy ne lehetne összeegyeztetni az olyan gyakorlattal, amely lehetővé teszi a valamely tagállamban tartózkodó és egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkező gyermekek számára, hogy az első tagállam joga által előírttól eltérő elemekből álló családnevet viselhessenek, amely egyébiránt a második tagállam hivatalos nyilvántartásába is bejegyzésre kerül. Vitathatatlan továbbá, hogy éppen az Unión belüli migrációs áramlás kiterjedésének folytán ugyanabban a tagállamban eltérő vezetéknév-adási nemzeti rendszerek léteznek egymás mellett, miáltal a származást egy tagállam társadalmi életében nem lehet szükségszerűen kizárólag az ezen utóbbi állam állampolgárai tekintetében alkalmazandó rendszer mércéjével értékelni. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az olyan rendszer, amely a két szülő családnevei alkotóelemeinek átvételét lehetővé teszi, távolról sem kelt összetévesztést a gyermekek származásával kapcsolatban, épp ellenkezőleg: hozzájárulhat e kapcsolat felismerésének megerősítéséhez a két szülő vonatkozásában.
43 Másrészt a vitatott gyakorlat által elérni kívánt integrációs céllal kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy tekintettel a tagállamokban az ott tartózkodó személyek tekintetében alkalmazandó eltérő vezetéknév-adási rendszerekre, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló gyakorlat nem szükséges és még csak nem is alkalmas más tagállamok állampolgárai Belgiumba való integrációjának elősegítésére.
44 Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló kérelmek belga hatóságok részéről történő elutasításának aránytalan jellege annál is inkább nyilvánvaló, mert – amint az a jelen ítélet 12. pontjából és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésből kitűnik – a vitatott gyakorlat ettől kezdve a családnév átvitelét szabályozó belga rendszer alkalmazása alóli eltéréseket tesz lehetővé az alapeljárás felperese gyermekeinek helyzetéhez hasonló helyzetekben.
45 Valamennyi fenti megfontolás fényében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 12. cikket és az EK 17. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy az alapügy tárgyát képező esethez hasonló esetekben valamely tagállam közigazgatási szerve ne adjon helyt az, olyan kiskorú gyermekek vezetéknevének megváltoztatása iránti kérelemnek, akik ezen tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, és ennek, valamint egy másik tagállamnak az állampolgárai, e kérelem pedig arra irányul, hogy e gyermekek azt a vezetéknevet viselhessék, amelyre a másik tagállam joga és hagyománya alapján jogosultak lennének.
A költségekről
46 A dán és a holland kormány, valamint a Bizottság észrevételeinek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségei nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján
A BÍRÓSÁG (teljes ülés),
A Conseil d’État 2001. december 21‑i ítéletével elé terjesztett kérdés tárgyában a következőképpen határozott:
– Az EK 12. cikket és az EK 17. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy az alapügy tárgyát képező esethez hasonló esetekben valamely tagállam közigazgatási szerve ne adjon helyt az, olyan kiskorú gyermekek vezetéknevének megváltoztatása iránti kérelemnek, akik ezen tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, és ennek, valamint egy másik tagállamnak az állampolgárai, e kérelem pedig arra irányul, hogy e gyermekek azt a vezetéknevet viselhessék, amelyre a másik tagállam joga és hagyománya alapján jogosultak lennének.
Rodríguez Iglesias | Wathelet | Schintgen |
Timmermans | Edward | La Pergola |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. október 2‑i nyilvános ülésen.
R. Grass | | G. C. Rodríguez Iglesias |