AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2014. szeptember 17.

F‑21/10. DEP. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása – Az eljárási szabályzat 92. cikke – Intézmény ügyvéd általi képviselete – Ügyvédi munkadíj – Megtérítendő költségek – Késedelmi kamatok iránti kérelem”

Tárgy:      Az Európai Bizottság által a Marcuccio kontra Bizottság végzést (F‑21/10, EU:F:2011:24) követően az eljárási szabályzat 92. cikke alapján benyújtott, költségek megállapítása iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑21/10. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben L. Marcuccio által az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek teljes összegét 3065 euróban állapítja meg. Az 1. pontban említett összeget a jelen végzés közlésétől az összeg tényleges kifizetésének időpontjáig késedelmi kamat terheli, melynek mértéke az esedékessé válás hónapjának első naptári napján az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveleteinél hatályos kamatláb három és fél százalékponttal növelt mértéke.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az intézmény által az ügyvédjének fizetett munkadíj – Bennfoglaltság – A megállapításkor figyelembe veendő tényezők

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Késedelmi kamatok

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 81–83. és 92. cikk)

1.      Ahogyan az a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandó – kitűnik, az intézmények szabadon igénybe vehetik ügyvéd segítségét. Ez utóbbi díjazása tehát az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik, anélkül hogy az intézménynek bizonyítania kellene, hogy e segítség objektíve igazolt volt.

Azon összeg meghatározását illetően, amelynek erejéig az ügyvédi munkadíjat meg lehet téríttetni, az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédjeiknek fizetendő munkadíj megállapítására, csupán azon összeget határozza meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

Hasonlóképpen a díjazás átalány jellege nem befolyásolja a Közszolgálati Törvényszéket a költségtérítés címén megtérítendő összeg megállapításában, mivel a bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumokra és a felek által bemutatandó konkrét adatokra támaszkodik. Noha ezen adatok hiánya nem akadályozza a Közszolgálati Törvényszéket, hogy méltányos mérlegelés alapján határozza meg a megtérítendő költségek összegét, olyan helyzetbe hozza, melyben szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit.

Ugyanígy az érintett intézmény ügyvédje munkadíja megtérítendő összegének értékelése során nem lehet elvonatkoztatni az intézmény szervezeti egységei által – még a Közszolgálati Törvényszékhez fordulás előtt – elvégzett munkától. Ugyanis, amennyiben a kereset elfogadhatóságát attól teszik függővé, hogy panaszt terjesszenek elő, és azt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítsa, az intézmény szervezeti egységei főszabály szerint már az előtt részt vesznek a jogviták intézésében, hogy azok a Közszolgálati Törvényszék elé kerülnének.

Ami a pert megelőző eljáráshoz kapcsolódó munka mennyiségét illeti, az uniós bíróság feladata, hogy megfelelően értékelje az alapeljárás érdekében elengedhetetlen munkavégzést, meghatározva az ügyvédi munkaórák számát.

(lásd a 18–20., 22. és 30. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EU:T:2013:269, 20. pont és Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑366/10 P‑DEP, EU:T:2014:63, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: Chatzidoukakis kontra Bizottság végzés, F‑84/10 DEP, EU:F:2014:41, 21., 22. és 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 92. cikke értelmében a Közszolgálati Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartozik az e bíróság általi költségekben marasztaláshoz kapcsolódó késedelmi kamatok megfizetésére vonatkozó kötelezettség megállapítása és az alkalmazandó kamatmérték meghatározása.

Az említett eljárási szabályzat 81–83. cikkéből következik, hogy a végzést, mint olyat, nem hirdetik ki. A végzésnek tartalmaznia kell a meghozatalának időpontját és kézbesítésük napjától kötelező erővel rendelkeznek. Ebből következik, hogy ha valamely fél a meghozandó végzés kihirdetésének napjától kezdve kér késedelmi kamatokat, azt úgy kell tekinteni, mintha annak kimondását kérné a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy a megtérítendő költségeket csupán a költségek megállapításáról szóló határozat kézbesítésének napjától kezdve terheli késedelmi kamat. Így a fél a bíróság által megállapított megtérítendő költségek összege után a költségek megállapításáról szóló határozat kézbesítésének napjától az említett költségek tényleges megfizetéséig jogosult késedelmi kamatra.

(lásd a 34., 36. és 37. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑450/10 P‑DEP EU:T:2014:32, 47. pont;

Közszolgálati Törvényszék: Chatzidoukakis kontra Bizottság végzés, EU:F:2014:41, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.