AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2015. december 16.

F‑135/14. sz. ügy

DE

kontra

Európai Gyógyszerügynökség (EMA)

„Közszolgálat – Az EMA személyi állománya – „Nem aktív” státuszba helyezés – Sérelmet okozó aktus – Meghallgatáshoz való jog – Megsértés”

Tárgy      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben DE azon 2014. január 31‑i határozat megsemmisítését kéri, amelyben őt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014. február 1‑től kezdődően az ideiglenes alkalmazotti szerződése 2014. március 15‑i lejártáig „nem aktív” státuszba helyezte, valamint az EMA kötelezését az őt ért kár megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2014. január 31‑i határozatot, amellyel az Európai Gyógyszerügynökség „nem aktív” státuszba helyezte DE‑t. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy fizessen meg DE részére 10 000 eurót. Az Európai Gyógyszerügynökség maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a DE részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Vétkes magatartás miatt hozott,„nem aktív” státuszba helyezésről szóló határozat – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és IX. melléklet, 23. cikk)

2.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Vétkes magatartás miatt hozott,„nem aktív” státuszba helyezésről szóló határozat – Az érintett alkalmazott előzetes meghallgatásának hiánya – A védelemhez való jog megsértése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont; személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 23. cikk)

1.      Csak a kötelező joghatással járó, az alkalmazott érdekeinek – jogi helyzete lényeges megváltoztatásával történő – befolyásolására alkalmas jogi aktusok vagy intézkedések minősülnek sérelmet okozónak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében.

A feladatok megváltozása – még ha az érintett alkalmazott vagyoni érdekeit és beosztását nem is érinti – a feladatkör jellegének és ellátása feltételeinek megváltozása miatt sértheti az érintett nem vagyoni érdekeit és jövőbeli kilátásait, ezáltal sérelmet okozhat neki.

A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. cikke alapján az adminisztráció felfüggesztheti tisztségéből az alkalmazottat, ha súlyos kötelezettségszegés gyanúja merül fel vele szemben. Noha az ilyen intézkedés átmeneti jellegű, természeténél fogva az érintettnek sérelmet okozó aktusnak minősül, mivel súlyos kötelezettségszegés gyanúján alapul és jelentős következményekkel járhat az érintettre nézve, mind szakmai, mind személyes téren, ezen ok miatt megfosztva őt a feladatai tényleges ellátásától. Ezenkívül sérelmet okozó aktusnak minősülhetnek azon intézkedések is, amelyek az érintett alkalmazottat anélkül fosztják meg a feladatai tényleges ellátásának lehetőségétől, hogy a díjazása folyósítását beszüntetnék vagy a díjazását csökkentenék.

A jelen ügyben, noha az érintett ügynökség a vitatott határozatot „nem aktív” státuszba helyezésről szóló határozatnak minősítette, az ilyen határozat hatásait tekintve egyenértékű a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. cikke alapján elfogadott, a tisztségből való felfüggesztésről szóló, a felperesnek felrótt vétkes magatartás miatt hozott határozattal, amelyet a felperes fél mind indokolását, mind rendelkező részét tekintve kifogásol.

(lásd a 36–38. és 40. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1966. május 5‑i Gutmann kontra Bizottság ítélet, 18/65 és 35/65, EU:C:1966:24, EBHT, 149. és 168. pont;

Elsőfokú Bíróság: 2000. június 15‑i F kontra Bizottság ítélet, T‑211/98, EU:T:2000:153, 30. és 31. pont; 2004. december 16‑i De Nicola kontra EBB ítélet, T‑120/01 és T‑300/01, EU:T:2004:367, 108. és 113. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2008. május 8‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet, F‑119/06, EU:F:2008:54, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. október 23‑i Solberg kontra OEDT ítélet, F‑124/12, EU:F:2013:157, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának részét képezi a mindenkit megillető azon jog, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

Az említett jog az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában is szerepel, amely elismeri mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák; és e rendelkezés általános érvényű. Annak érdekében, hogy hatékony védelmet biztosítson az ilyen intézkedés címzettje számára, a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának célja többek között az, hogy e címzett kijavíthasson valamely hibát vagy felhozhasson a személyes helyzetére vonatkozó olyan tényeket, amelyek amellett szólnak, hogy a határozatot elfogadják, ne fogadják el, vagy annak meghatározott tartalma legyen.

A meghallgatáshoz való jog magában foglalja, hogy az érintett számára az őt hátrányosan érintő határozat meghozatala előtt biztosítani kell annak lehetőségét, hogy megfelelően kifejtse álláspontját a tényállás, és azon körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, amelyek alapján e határozatot elfogadták.

Különösen a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. cikke alapján elfogadott, felfüggesztésről szóló határozatot illetően, amelyet súlyos kötelezettségszegés gyanúja miatt hoztak, tekintettel az ilyen határozat elfogadásának rendszerint sürgős voltára, e határozatot a védelemhez való jog tiszteletben tartásával kell elfogadni, amely jognak a meghallgatáshoz való jog egy kifejeződése. Következésképpen megfelelően alátámasztott különleges körülmények hiányában a fegyelmi intézkedésként hozott felfüggesztő határozatot csak azt követően lehet elfogadni, hogy az érintett tisztviselő vagy alkalmazott számára biztosították, hogy megfelelően ismertethesse a vele szemben felhozott azon terhelő bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját, amelyekre az illetékes hatóság e határozatát alapítani szándékozik.

A jelen ügyben az Unió valamely ügynöksége által a felperesnek felrótt vétkes magatartás miatt hozott és az érdekeltet a feladatai ellátásától megfosztó, „nem aktív” státuszba helyezésről szóló határozatot hatásait tekintve egyenértékűnek kell tekinteni a fegyelmi intézkedésként hozott, tisztségből való felfüggesztésről szóló határozattal, amely az érintett érdekeit kedvezőtlenül érintheti.

(lásd az 54–58. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Elsőfokú Bíróság: 2000. június 15‑i F kontra Bizottság ítélet, T‑211/98, EU:T:2000:153, 26. és azt követő pontok; 2004. december 16‑i De Nicola kontra EBB ítélet, T‑120/01 és T‑300/01, EU:T:2004:367, 123. pont;

Törvényszék: 2013. szeptember 11‑i L kontra Parlament ítélet, T‑317/10 P, EU:T:2013:413, 81. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2014. május 14‑i Delcroix kontra EKSZ ítélet, F‑11/13, EU:F:2014:91, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. június 19‑i BN kontra Parlament ítélet, F‑157/12, EU:F:2014:164, 84. pont; 2014. november 13‑i De Loecker kontra EKSZ ítélet, F‑78/13, EU:F:2014:246, 33. pont; 2015. április 15‑i Pipiliagkas kontra Bizottság ítélet, F‑96/13, EU:F:2015:29, 54. pont; 2015. szeptember 9‑i De Loecker kontra EKSZ ítélet, F‑28/14, EU:F:2015:101, 128. pont.