A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2019. március 7.(*)
„REACH – Az ólom‑szulfokromát‑sárga és az ólom‑kromát molibdát‑szulfát‑vörös felhasználását engedélyező bizottsági határozat – Az 1907/2006/EK rendelet 60. cikkének (4) és (5) bekezdése – Az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó vizsgálat – Téves jogalkalmazás”
A T‑837/16. sz. ügyben,
a Svéd Királyság (képviselik kezdetben: A. Falk és F. Bergius, később A. Falk, C. Meyer‑Seitz, H. Shev és J. Lundberg, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek,
támogatják:
a Dán Királyság (képviselik kezdetben: C. Thorning és M. Wolff, később: M. Wolff és J. Nymann‑Lindegren, meghatalmazotti minőségben),
a Finn Köztársaság (képviseli: S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Parlament (képviselik: A. Neergaard és Tamás A., meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lindenthal, K. Mifsud‑Bonnici, K. Simonsson és G. Tolstoy, meghatalmazott minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkilä, W. Broere és C. Schultheiss, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az ólom‑szulfokromát‑sárga és az ólom‑kromát molibdát‑szulfát‑vörös bizonyos felhasználásainak engedélyezéséről szóló, 2016. szeptember 7‑i C(2016) 5644 final bizottsági végrehajtási határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, I. Labucka és A. Dittrich (előadó) bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. szeptember 27‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az ólom‑szulfokromát‑sárga (C. I. Pigment Yellow 34; no CE 215‑693‑7, no CAS 1344‑37‑2) és a Pigment Red 104‑ként jelölt ólom‑kromát molibdát‑szulfát‑vörös (C. I. Pigment Red 104; no CE 235‑759‑9, no CAS 12656‑85‑8) (a továbbiakban: a jelen ügy tárgyát képező pigmentek vagy a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok vagy esetleg a jelen ügy tárgyát képező anyagok) az ólom és a króm (VI) elemeiből álló keverékek.
2 Tartósságuk, világos színük és fényük miatt e pigmenteket lakkokban és festékekben alkalmazzák, például hidak, vas‑ és acélépítmények esetében, vagy olyan esetekben, amikor a festésnek jelzőszerepe van, például figyelmeztető jelzések esetében. Az ólom‑kromátokat ezenfelül használják sárga színű útburkolat‑jelöléseknél is.
3 A veszélyes anyagok harmonizált osztályozási és címkézési jegyzékében 082‑009‑00‑X és 082‑010‑00‑5 indexszám alatt – amely számok az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.) VI. mellékletének 3. részében lévő 3.1. táblázatban találhatók – szerepelnek a jelen ügy tárgyát képező pigmentek is, amelyeket többek között rákkeltőként és az emberi reprodukciót károsítóként soroltak be.
4 A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XIV. mellékletének módosításáról szóló, 2012. február 14‑i (EU) 125/2012 rendelet (HL 2012. L 41., 1. o.) elfogadásával az Európai Bizottság a jelen ügy tárgyát képező pigmenteket – azon tulajdonságaik miatt, hogy egyrészt rákkeltő, másrészt reprodukciót károsító anyagoknak minősülnek – felvette a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.) XIV. mellékletébe, 2015. május 21‑i lejárati idővel.
5 Nyolc vállalkozás regisztrált ólom‑kromátot az 1907/2006 rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően, köztük a DCC Maastricht BV, amely az ilyen anyagokat gyártó egyik kanadai cégnek az 1907/2006 rendelet 8. cikke értelmében vett képviselője az Európai Unióban.
6 A DCC Maastricht, amely többek között a jelen ügy tárgyát képező pigmenteket szállít körülbelül 100 továbbfelhasználó számára az Unióban, az egyetlen vállalkozás, amely 2013. november 19‑én engedélyezési kérelmet terjesztett elő az 1907/2006 rendelet 62. cikkének megfelelően, a jelen ügy tárgyát képező pigmentek forgalomba hozatala céljából. Közelebbről, mindkét anyag tekintetében azonos módon, a következő felhasználások tekintetében kérték az engedélyt:
– pigmentpor elosztása és keverése ipari környezetben nem fogyasztói használatra szánt oldószeralapú festékekbe;
– festék ipari felvitele fémfelületekre (mint gépek, járművek, szerkezetek, jelzőtáblák, közúti szerelvények, szalagtekercsek bevonása stb.);
– festék foglalkozásszerű, nem fogyasztói felvitele fémfelületekre (mint gépek, járművek, szerkezetek, jelzőtáblák, közúti szerelvények stb.) vagy útburkolati jelként;
– pigmentpor elosztása és keverése ipari környezetben nem fogyasztói használatra szánt műanyag vagy műanyaggal bevont cikkek színezésére szolgáló folyékony vagy szilárd előkeverékekbe;
– nem fogyasztói használatra szánt műanyag vagy műanyaggal bevont cikkek színezésére szolgáló szilárd vagy folyékony színező előkeverékek és pigmentet tartalmazó előanyagok ipari felhasználása;
– szilárd vagy folyékony színező előkeverékek és pigmentet tartalmazó előanyagok foglalkozásszerű felhasználása olvadékként felvitt útburkolat‑festék alkalmazásakor.
7 Az engedély iránti kérelem a következő, nem kimerítő jelleggel felsorolt példákat tartalmazza a kérelemben említett felhasználások alkalmazási körébe tartozó olyan termékekre, amelyek a kérelmező szerint megkövetelik az e pigmentek által biztosított technológiai teljesítményt: lecsukható autótetők, figyelmeztető táblák, gyógyszerészeti hulladéktároló‑konténerek, petro(l)kémiai csövek, daruk, mezőgazdasági gépek, közúti berendezések, acélhidak, páncélszobák és acélkonténerek.
8 Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) az 1907/2006 rendelet 64. cikke (2) bekezdésének megfelelően nyilvános konzultációt kezdeményezett annak érdekében, hogy a harmadik érintett feleknek lehetőségük legyen közölni az alternatív anyagokra vagy technológiákra vonatkozó információkat. E konzultáció keretében a jelen ügy tárgyát képező pigmentek Unióban letelepedett gyártói és továbbfelhasználói, egyes ágazati szervezetek és tagállamok, valamint néhány nem kormányzati szervezet ismertette a véleményét.
9 Azok a továbbfelhasználók, akik a konzultációk alkalmával véleményt nyilvánítottak, jelezték, hogy a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok helyett alkalmazható anyagok nem rendelkeznek azonos előnyökkel, és az esetek többségében költségesebbek. Ezzel szemben a British Coatings Federation, amely az Egyesült Királyság burkolóiparának 90%‑át képviseli, lényegében úgy nyilatkozott, hogy ő nem osztja a kérelmező azon következtetését, hogy az ólom‑kromátok nem helyettesíthetők más termékekkel. E szervezet lényegében jelezte, hogy manapság már jelentős számú olyan alternatív megoldást alkalmaznak a festékágazatban, amely nem tartalmaz ólmot. A., amely egy festék‑ és burkolatgyártó cég, ugyancsak kiemelte, hogy már évek óta világszerte megfelelő és a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátoknál biztonságosabb olyan alternatív megoldások állnak rendelkezésre a kereskedelmi forgalomban, amelyek – méltányos költségek mellett – a kívánt termékjellemzők és teljesítmények elérésére ugyanúgy alkalmasak. Végül B., egy másik vegyipari termékeket és festékeket gyártó cég, jelezte, hogy ügyfeleinek többsége sikerrel tért át ólmot nem tartalmazó, alternatív megoldásokra, illetve készen áll e lépés megtételére. A kérelmező válaszolt B. és A. megjegyzésére, jelezve, hogy azon kis‑ és középvállalkozások (kkv‑k) egy részének, amelyek a kérelmét a konzultációk keretében támogatták, szükségük van a jelen ügy tárgyát képező pigmentekre, egyes különleges, úgynevezett „korlátozott célú” felhasználásra szolgáló termékek gyártásához.
10 2014. december 11‑én az ECHA kockázatértékelési bizottsága és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága tizenkét konszolidált véleményt fogadott el az engedély iránti kérelemmel kapcsolatban, a mindkét érintett anyag tekintetében kért hat különböző felhasználás figyelembevétele érdekében.
11 E véleményekben a kockázatértékelési bizottság a jelen ügy tárgyát képező pigmenteket illetően azt állapította meg, hogy nem lehetett meghatározni hatás nélküli származtatott szintet az 1907/2006 rendelet I. melléklete 6.4. pontjának megfelelően, sem a rákkeltő, sem a reprodukciót károsító tulajdonságok vonatkozásában.
12 Ami az alternatív megoldások általános műszaki megvalósíthatóságát illeti, a kért első és negyedik felhasználást illetően, amint az a fenti 6. pontban olvasható, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a vonatkozó konszolidált vélemények 7. pontjában (a Svéd Királyság 2018. augusztus 21‑i beadványának E.1., E.4., E.7. és E.10. melléklete) rámutatott, hogy az engedélyt kérelmező fél nem nyújtott be az alternatív megoldásokra vonatkozó elemzést. E véleményekből az is kiderül, hogy az „összeállítás szakaszában” a jelen ügy tárgyát képező pigmenteknek nincs semmiféle funkciója, és ennek következtében, nem lehetett és nem is kellett semmiféle elfogadható, alternatív megoldásokra vonatkozó elemzést végezni.
13 Ami az alternatív megoldások általános műszaki megvalósíthatóságát illeti, a kért második és ötödik felhasználást illetően, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a vonatkozó konszolidált vélemények 7.2.1. pontjában (a Svéd Királyság 2018. augusztus 21‑i beadványának E.2., E.5., E.8. és E.11. melléklete) lényegében felsorolta az engedélyt kérelmező fél és a nyilvános konzultáció során meghallgatott többi szereplő véleményét. E vélemények alapjában véve egymásnak ellentmondóak voltak.
14 Ami az alternatív megoldások általános műszaki megvalósíthatóságát illeti, a kért harmadik felhasználást illetően, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a vonatkozó vélemények 7.2.1. pontjában (a keresetlevél A.5. melléklete és a Svéd Királyság 2018. augusztus 21‑i beadványának E.3. melléklete) következtetésként megállapította, hogy „hajlik arra, hogy csatlakozzon az engedélyt kérelmező fél véleményéhez, amely szerint nem léteznek alternatív megoldások”. Ugyanakkor, lévén, hogy a nyilvános konzultáció során egymásnak ellentmondó vélemények születtek, e bizottság szerint e kérdés, az útburkolat‑jelölés területét illetően, további vizsgálatot igényel. E bizottság véleménye szerint az e kérdéssel kapcsolatos bizonytalanságokat a felülvizsgálati időszak meghatározásánál figyelembe kell venni.
15 Ami az alternatív megoldások általános műszaki megvalósíthatóságát illeti, a fenti 6. pontban megjelölt hatodik felhasználást illetően, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a vonatkozó konszolidált vélemények 7.2.1. pontjában (a Svéd Királyság 2018. augusztus 21‑i beadványának E.6. és E.12. melléklete) azt állapította meg, hogy figyelemmel a nyilvános konzultáció során kifejtett vélemények egymásnak ellentmondó jellegére, e kérdés az útburkolat‑jelölés területét illetően további vizsgálatot igényel. Azt is pontosította, hogy „e bizonytalanságot” figyelembe kell majd venni a felülvizsgálati időszak meghatározásánál.
16 Végül a 2014. december 11‑i konszolidált vélemények mindegyikének bevezető részében (lásd: a keresetlevél A.5. mellékletének 4. oldalát és a Svéd Királyság 2018. augusztus 21‑i beadványának E.1. és E.10. melléklete) a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság kiemelte, hogy számára „úgy tűnt”, hogy nem voltak olyan alternatív megoldások, amelyek „a kérelmező számára” műszaki és gazdasági szempontból alkalmasak lennének.
17 A Bizottság 2015. január 2‑án megkapta mind a tizenkét konszolidált véleményt.
18 2015. július 7‑én és 8‑án, 2015. szeptember 22‑én és 23‑án, valamint 2016. február 3‑án és 4‑én megvizsgálták az engedély iránti kérelmet is, az 1907/2006 rendelet 133. cikke szerint felállított bizottság (a továbbiakban: REACH‑bizottság) keretében.
19 Az engedély iránti kérelemnek a REACH‑bizottság keretében történő megvitatásakor két tagállam és a Norvég Királyság jelezte, hogy ezeket az ólom‑kromátokat az ő területükön már nem használják pigmentként a sárga színű útburkolat‑jelölésekhez. Sőt, e tagállamok egyikében az ólom‑kromátok útburkolat‑jelölés céljából való használatát 20 éve betiltották. A Norvég Királyság ezenfelül jelezte, hogy nem használnak ólom‑kromátokat az Északi‑tengeren lévő olajmezők platformjainak és az S olajtársasághoz tartozó platformok festési munkálatainál sem.
20 A Bizottság a REACH‑bizottság tagjai elé bocsátotta – szavazásra – a határozattervezetét. Huszonhárom tagállam megszavazta a tervezetet, míg három tagállam, köztük a Svéd Királyság, ellene szavazott. Két tagállam tartózkodott.
21 2016. szeptember 7‑én a Bizottság elfogadta az 1907/2006 rendelet alapján az ólom‑szulfokromát‑sárga és az ólom‑kromát‑molibdát‑szulfát‑vörös bizonyos felhasználásainak engedélyezéséről szóló, C(2016) 5644 final végrehajtási határozatot.
22 A megtámadott határozat (6) preambulumbekezdésében a Bizottság az alábbiakat állapította meg:
„Az [ECHA társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága] megerősítette a kérelmező azon következtetését, miszerint a kért felhasználásokhoz fűződő globális [társadalmi‑gazdasági] előnyök meghaladják azokat az emberi egészségre, illetve a környezetre gyakorolt kockázatokat, amelyekkel e felhasználások járnak. Azt is megerősítette, hogy a kérelmező továbbfelhasználói számára nem léteznek a műszaki és gazdasági megvalósíthatóság szempontjából véve megfelelő alternatív anyagok vagy alternatív technológiák.”
23 A megtámadott határozat (8) és (9) preambulumbekezdéséből az következik, hogy e véleményekben az ECHA társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága azt javasolta, hogy az 1907/2006 rendelet 60. cikke (9) bekezdésének e) pontjában említett felülvizsgálati időszakot az engedélyeztetni kért két anyag négy felhasználása – nevezetesen a fenti 6. pont első, második, negyedik és ötödik francia bekezdésében említett felhasználások – vonatkozásában tizenkét évben, az engedélyeztetni kért két anyag másik két felhasználása – nevezetesen a fenti 6. pont harmadik és hatodik francia bekezdésében említett felhasználások – vonatkozásában pedig hét évben határozzák meg.
24 Amint az a megtámadott határozat (8) és (9) preambulumbekezdéséből lényegében kiderül, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság által javasolt ezen felülvizsgálati időszakok többek között figyelembe veszik azt, hogy jelen esetben nem álltak rendelkezésre a jelen ügy tárgyát képező pigmentek helyettesítésére alkalmas megoldások az engedélyeztetni kért felhasználások tekintetében a műszaki megvalósíthatóság szempontjából nézve, hogy egyes speciális alkalmazási területeken az alternatív megoldások műszaki megfelelőségének különös jelentősége van olyan esetben, amikor a biztonság az elsődleges követelmény, azt a tényt, hogy a két anyag felhasználásai igen enyhe kockázatokkal járnak, illetve azt a tényt, hogy az emberi egészséggel kapcsolatos azon előnyök, amelyek az engedély megadásának megtagadásából erednének, igen elenyészőek voltak. Ami a fenti 6. pontban említett harmadik és hatodik francia bekezdésben említett felhasználásokat illeti, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság által javasolt felülvizsgálati időszak ezenfelül figyelembe veszi a kérelmező arra vonatkozó állításával kapcsolatos bizonytalanságokat is, hogy az útburkolat‑jelölés ágazatában nem állnak rendelkezésre műszakilag megvalósítható alternatív megoldások.
25 Ugyanezen preambulumbekezdések szerint – az annak teljes bizonyossággal való megállapíthatóságával kapcsolatos nehézségek miatt, hogy az említett felhasználások egésze vonatkozásában nem állnak rendelkezésre műszakilag megvalósítható alternatív megoldások – a Bizottság véleménye szerint az engedély felülvizsgálatát hamarabb kell elvégezni, mint azt a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság javasolta. A megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése szerint, a tagállamokkal folytatott újabb eszmecseréből konkrétan az derült ki, hogy a jelen ügy tárgyát képező pigmentek felhasználását az útburkolat‑jelölés ágazatában egyes tagállamokban már más megoldásokkal helyettesítik, illetve betiltották, míg más tagállamokban nem ez a helyzet. A Bizottság szerint e tényezőkre figyelemmel tehát a felülvizsgálati időszakot az engedélyeztetni kért két anyag négy felhasználása – nevezetesen a fenti 6. pont első, a második, a negyedik és az ötödik francia bekezdésében említett felhasználások – vonatkozásában hét évben, az engedélyeztetni kért két anyag másik két felhasználása – nevezetesen a fenti 6. pont harmadik és hatodik francia bekezdésében említett felhasználások – vonatkozásában pedig négy évben volt helyénvaló meghatározni.
26 A megtámadott határozat (12) preambulumbekezdésében a Bizottság ezenfelül a következőket fejtette ki:
„A műszaki szempontból megvalósítható alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányának a kérelemben szereplő összes felhasználás tekintetében történő, teljes körű bizonyíthatóságával kapcsolatos nehézségekre való tekintettel, célszerű inkább részletesen meghatározni az engedélyezett felhasználásokat, a [pigment]előkeverékeknek, festékeknek és pigmenttartalmú színezőanyagoknak, valamint az azokat tartalmazó árucikkeknek a műszakilag megkövetelt azon teljesítménybeli jellemzőit illetően, amely jellemzőkkel mindkét anyag rendelkezik, és amelyek más megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal – bármelyek is legyenek ezek – nem érhetők el. Az engedély megadását tehát annak a feltételnek kell alárendelni, hogy az engedély jogosultja benyújt egy jelentést az alternatív megoldásoknak a továbbfelhasználói szempontjából vett megfelelőségére és rendelkezésre állására vonatkozóan, és ennek alapján finomítja az engedélyezni kért felhasználások leírását. Ezenfelül, ha az 1907/2006 rendelet 61. cikkének (1) bekezdésében említett felülvizsgálati jelentést benyújtják, az engedély jogosultjának – a szállítási láncának továbbfelhasználói által szolgáltatott információk alapján – pontosítani kell az engedélyezett felhasználások leírását.”
27 A megtámadott határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében a Bizottság azzal a feltétellel engedélyezte az engedélyezési kérelemben megjelölt, jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok felhasználásait (lásd a fenti 6. pontot), hogy az érintett anyagokat tartalmazó előkeverékek, festékek vagy színezőanyagok, illetve az azokat tartalmazó végtermékek által nyújtott (műszaki) teljesítmény – a funkció, a színezés intenzitása, az átlátszatlanság (fedőképesség), a diszperzibilitás, a zord időjárásnak való ellenállóképesség, a hőállóság és a színtartósság vagy ezek kombinációja terén – műszakilag csak az említett anyagok felhasználásával érhető el, és e teljesítményre a kért felhasználáshoz feltétlenül szükség van.
28 A megtámadott határozat 1. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint az engedély megadását az összes felhasználás tekintetében lényegében ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az engedély jogosultjának továbbfelhasználói legkésőbb 2017. június 30‑ig információt szolgáltatnak az ECHA részére az alternatív megoldások megfelelőségére és rendelkezésre állására vonatkozóan, azok felhasználását illetően, részletesen megindokolva a jelen ügy tárgyát képező anyagok felhasználásának szükségességét.
29 Egyébiránt, a megtámadott határozat 1. cikke (3) bekezdésének e) pontjából az derül ki, hogy az engedélyezés ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az engedély jogosultja legkésőbb 2017. december 31‑ig benyújt a Bizottsághoz egy jelentést, amely tartalmazza az e határozat 1. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említett elemeket. Az engedély jogosultja köteles a jelentésében finomítani az alternatív megoldásokkal kapcsolatos azon információk alapján engedélyezett felhasználások leírását, amelyeket a továbbfelhasználók szolgáltatnak.
30 Végül, a megtámadott határozat 1. cikkének (4) bekezdése lényegében azt írja elő az útburkolat‑jelölés terén való felhasználásokat illetően, hogy az engedély hatálya nem terjed ki azokra a tagállamokra, amelyekben a nemzeti szabályozás tiltja az ólom‑kromátok útburkolat‑jelölés céljára való felhasználását.
Az eljárás és a felek kérelmei
31 A Törvényszék Hivatalához 2016. november 28‑án benyújtott keresetlevelével a Svéd Királyság előterjesztette a jelen keresetet.
32 A Törvényszék Hivatalához 2017. február 10‑én, 2017. február 27‑én, illetve 2017. március 30‑án benyújtott beadványával a Dán Királyság, a Finn Köztársaság és az Európai Parlament kérte, hogy beavatkozóként részt vehessen a jelen eljárásban a Svéd Királyság kérelmeinek támogatása céljából. A Törvényszék ötödik tanácsának elnöke a 2017. március 24‑i és 2017. május 3‑i végzésével engedélyezte a beavatkozásukat.
33 2017. március 20‑án az ECHA kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett, beavatkozóként részt vehessen az eljárásban. Ugyanaznap a ClientEarth, amely egy nem kormányzati jellegű, nonprofit környezetvédő szervezet, szintén kérte, hogy beavatkozóként részt vehessen az eljárásban, a Svéd Királyság kérelmeinek támogatása végett.
34 2017. július 20‑i végzésével a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke megengedte az ECHA beavatkozását. A ClientEarth beavatkozási kérelmét azonban a 2017. október 13‑i Svédország kontra Bizottság végzéssel (T‑837/16, nem tették közzé, EU:T:2017:740) elutasították.
35 A válaszbeadványt 2017. március 7‑én nyújtották be.
36 A Dán Királyság, a Parlament, az ECHA és a Finn Köztársaság beavatkozási beadványát 2017. május 10‑én, 2017. szeptember 29‑én, 2017. október 4‑én, illetve 2017. október 5‑én nyújtották be.
37 A Svéd Királyság, illetve a Bizottság 2017. május 2‑án, illetve 2017. október 5‑én nyújtotta be válaszát, illetve viszonválaszát.
38 A Svéd Királyság és a Bizottság 2017. december 19‑én nyújtotta be a beavatkozási beadványokkal kapcsolatos észrevételeit.
39 2018. július 18‑i levelében a Törvényszék – eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja szerinti pervezető intézkedés címén – felhívta a Svéd Királyságot, hogy nyújtsa be a 2014. december 11‑i konszolidált véleményeket is, azokon felül, amelyek az ólom‑szulfokromát‑sárga tekintetében kért harmadik felhasználására vonatkoztak, és amelyeket a keresetlevél A.5. mellékletében a Törvényszékhez benyújtott ügyiratokhoz csatoltak. Ugyanezen levélben a Törvényszék felhívta a Svéd Királyságot, hogy szolgáltasson információt azon iratokkal kapcsolatban, amelyeket jelenleg épp az ECHA készít elő annak ellenőrzése céljából, hogy az ólom‑kromátok felhasználását korlátozni kell‑e egyes árucikkekben. Ezen iratokról a Svéd Királyság tett említést a keresetlevelében. Végül ugyanezen levélben a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be hozzá azon jelentés másolatát, amelyet a megtámadott határozat 1. cikke (3) bekezdésének e) pontja szerint az engedély jogosultjának kellett a Bizottsághoz benyújtania legkésőbb 2017. december 31‑ig.
40 A Svéd Királyság és a Bizottság e kérelmeknek a megadott határidőkön belül eleget tett.
41 A Svéd Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.
42 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a Svéd Királyságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére;
– a megtámadott határozat megsemmisítése esetén tartsa fenn e határozat joghatásait mindaddig, amíg az engedélyezési kérelmet az ECHA közreműködésével újra lehet vizsgálni.
43 A Dán Királyság és a Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot. A Finn Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
44 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet és a Svéd Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
45 Keresetének alátámasztásaként a Svéd Királyság, amelyet a Parlament, a Dán Királyság és a Finn Köztársaság is támogat, három jogalapra hivatkozik.
46 Első jogalapjával a Svéd Királyság lényegében az 1907/2006 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének alkalmazása során vétett jogi hibákra, valamint az elővigyázatosság elvének megsértésére hivatkozik. A második jogalap a Bizottságot az EUMSZ 296. cikk és az 1907/2006 rendelet 130. cikke alapján terhelő indokolási kötelezettség, valamint a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul. Harmadik jogalapjával a Svéd Királyság az 1907/2006 rendelet 55. cikkének megsértésére hivatkozik.
47 Az első jogalap három részre bontható. E jogalap első részében a Svéd Királyság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság saját maga nem végzett semmiféle önálló értékelést azon kérdést illetően, hogy az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerint teljesültek‑e az engedély megadásának feltételei. A Bizottság viszont az e rendelkezésben említett feltételek értékelésének feladatát kizárólag az ECHA bizottságaira, nevezetesen a kockázatértékelési bizottságra és a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságra bízta. Első jogalapjának második részében a Svéd Királyság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdését, amikor a jelen ügy tárgyát képező engedélyt anélkül adta meg, hogy megfelelő módon bizonyították volna, hogy az engedélyezési kérelemben említett felhasználások vonatkozásában nem léteztek megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák az ólom‑kromátok kiváltására. Önmagában az a tény, hogy a Bizottság anélkül adta meg az engedélyt, hogy megfelelőképpen megvizsgálta volna azt, hogy valóban nem állnak rendelkezésre alternatív megoldások, arra enged következtetni, hogy a Bizottság egyúttal nem tett eleget gondossági kötelezettségének sem. A harmadik rész azon alapul, hogy azzal, hogy az engedélyt bizonyos feltételekkel és bizonyos felülvizsgálati időszakokkal adták meg, a Bizottság tévesen próbálta meg orvosolni egyrészt az alternatív megoldásokra vonatkozóan a DCC Maastricht által benyújtott elemzésben foglalt hiányosságokat, másrészt az azon elemzésben foglalt hiányosságokat, amelyet maga végzett el az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján az alternatív megoldásokat illetően, miközben az engedély megadásának bizonyos feltételekhez és rövid felülvizsgálati időszakokhoz kötésére a Bizottság nem volt „felhatalmazva”.
48 A Törvényszék úgy véli, hogy elsőként az első jogalap második részét kell megvizsgálni.
Az első jogalap azzal kapcsolatos második részéről, hogy a Bizottság állítólag tévesen alkalmazta a jogot az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó vizsgálatánál, illetve megsértette gondossági kötelezettségét
49 A Svéd Királyság véleménye szerint, amelyet a Dán Királyság, a Finn Köztársaság és a Parlament is támogat, a Bizottság – azzal, hogy a jelen ügy tárgyát képező engedélyt anélkül adta meg, hogy megfelelő módon bizonyították volna, hogy az ólom‑kromátok tekintetében nem léteznek megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák a kérelemben szereplő felhasználások vonatkozásában – megsértette az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdését. A „jelen ügyben a döntés alapja” nem támasztotta alá, hogy nem állnak rendelkezésre olyan megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák, amelyek a megtámadott határozatban említett felhasználások tekintetében alkalmasak lennének az ólom‑kromátok kiváltására.
50 Először is, a Svéd Királyság szerint a kérelmező a jelen ügyben nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy nem léteznek alternatív megoldások. Másodszor, szerinte az alternatív megoldásoknak maga a Bizottság által elvégzett elemzése hiányos volt. A Svéd Királyság véleménye szerint ugyanis bizonyos elemek, amelyek az engedélyezési eljárás során derültek ki, azt bizonyították, hogy igenis léteztek – legalábbis részben, például az útburkolat‑jelölés ágazatában – megfelelő alternatív megoldások a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok kiváltására. A Svéd Királyság szerint a Bizottságnak ezt a következtetést kellett volna levonnia, ha megfelelően megvizsgálta volna az olyan harmadik felektől származó információkat, mint például a British Coatings Federation, az A. és a B. (lásd a fenti 9. pontot), illetve néhány tagállam és a Norvég Királyság által szolgáltatott információkat. Mindenesetre, harmadszor, az egymásnak ellentmondó információkra tekintettel a Bizottságnak az lett volna a feladata, hogy alaposabban megvizsgálja a megfelelő alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltételt. A Svéd Királyság szerint, figyelembe véve a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság következtetésével ellentmondásban álló információkat, úgy tűnik, hogy a Bizottság egyszerűen nem vizsgálta meg kellőképpen az ügyet ahhoz, hogy megadhassa a jelen ügy tárgyát képező engedélyt.
51 A Bizottság, amelyet az ECHA is támogat, vitatja ezeket az érveket.
52 A Bizottság szerint, először is, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság figyelembe vett minden, a nyilvános konzultáció során megküldött észrevételt. Az ECHA bizottságai véleményeinek elemzésekor és jóváhagyásakor ő maga is figyelembe vette a harmadik felek által szolgáltatott információkat. Amint azt a REACH‑bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvekből kiderül, a Bizottság ezenfelül figyelembe vett minden harmadik féltől az ECHA bizottságainak véleményét követően érkezett észrevételt, és megvizsgálta, hogy ezen észrevételek kiegészítő vagy új információkat tartalmaznak‑e. De nem ez volt a helyzet.
53 Másodszor, a REACH‑bizottság keretén belül egyes tagállamok által feltett kérdéseket követően a Bizottság további elemzéseket végzett annak megvizsgálása érdekében, hogy az említett felhasználások vonatkozásában léteznek‑e alternatív megoldások. Ugyanis felhívta a kérelmezőt, hogy nyújtson felvilágosítást az engedélyezési kérelemben szereplő felhasználásokkal kapcsolatban, a kérelmező pedig információkat közölt azon műszaki és gazdasági tényezőkre vonatkozóan, amelyek az anyagok továbbfelhasználók általi megválasztását illetően meghatározó jelentőségűek. E kiegészítő információt rögzítették és közölték a tagállamokkal a REACH‑bizottság keretein belül (válaszbeadvány B.3. melléklete). A Bizottság a tagállamokkal is konzultált az útburkolat‑jelölésnél használt ólom‑pigmentek tekintetében alkalmazott esetleges nemzeti kötelezettségeket vagy tilalmakat illetően. A kapott további információk szerinte megerősítették azokat a megállapításokat, amelyekre a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a véleményeiben jutott, nevezetesen azt, hogy a kért felhasználások tekintetében nem léteztek műszaki és gazdasági szempontból megfelelő alternatív megoldások.
54 Harmadszor, az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételekre vonatkozó értékelése végeztével a Bizottság kétségtelenül úgy vélte, hogy a kérelmező nem bizonyította végleges jelleggel azt, hogy a leírt felhasználások körébe tartozó egyik lehetséges felhasználás tekintetében sem léteznek műszaki és gazdasági szempontból megfelelő alternatív megoldások. Ugyanakkor azon a véleményen volt, hogy az ilyen megoldások csak az engedélyezési kérelemben szereplő leírás körébe tartozó felhasználások némelyike esetében hiányoznak.
55 Az annak megállapíthatóságával kapcsolatos nehézségek ellenére, hogy nem léteznek alternatív megoldások, a Bizottság nem látta szükségesnek az engedély megadásának megtagadását. A Bizottság szerint ugyanis aránytalan lenne valamely engedély megadásának megtagadása pusztán bizonyos aggodalmak figyelembevétele miatt, miközben ezen aggodalmakat figyelembe lehet venni enyhébb szigorításokkal is, például oly módon, hogy korlátozzák az engedélyezett felhasználások meghatározását, úgy, hogy a dokumentációban már minden hasznos információnak szerepelnie kell.
56 Ennélfogva a Bizottság szerint, az alternatív megoldások hiányára vonatkozó vizsgálat során tapasztalt nehézségek egyetlen következménye az volt, hogy az engedély megadását azokra a felhasználásokra korlátozták, amelyek tekintetében bizonyították, hogy nem álltak rendelkezésre alternatív megoldások. E célból a megtámadott határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében a kérelmező és az 1907/2006 rendelet 56. cikkének (2) bekezdése alapján a kérelem hatálya alá tartozó továbbfelhasználók tekintetében korlátozások sorát állapították meg, például azt, hogy a kért felhasználás tekintetében feltétlenül szükség van az érintett anyagokat tartalmazó előkeverékek, festékek vagy színezőanyagok, illetve az azokat tartalmazó végtermékek által nyújtott teljesítményre (lásd a fenti 27. pontot).
57 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a Svéd Királyság által az első jogalap második részében hivatkozott érveket illetően van néhány olyan elem, amelyet pontosabban is ki kell fejteni, és amelyek nélkül ezen érveket nem lehet meggyőző módon megválaszolni. Ezen elemek elsősorban ahhoz a jogi háttérhez kapcsolódnak, amelynek alapján valamely, aggodalmakra igencsak okot adó anyag felhasználására vonatkozóan az engedély megadható (lásd a fenti 58–62. pontot). Ebben a kontextusban azt kell eldönteni, hogy a Bizottság helyesen választotta‑e meg a megtámadott határozat jogalapjaként az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdését (lásd az alábbi 63. pontot). Másodszor, némi pontosításra van szükség az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében említett engedélyezési eljárás keretében az érintett szereplőket – nevezetesen egyrészt a Bizottságot, másrészt az ECHA bizottságait – terhelő feladatok megosztását illetően (lásd az alábbi 64–69. pontot). Harmadszor, elöljáróban némileg pontosítani kell az 1907/2006 rendeletben említett „helyettesítés [helyesen: alternatív megoldások]” fogalmát (lásd az alábbi 70–76. pontot). Negyedszer, a Svéd Királyság érveinek megválaszolásaként, több pontosításra is szükség van az 1907/2006 rendeletnek az ugyanezen rendelet (69) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 60. cikkének (4) bekezdésében említett bizonyítási terhet illetően (lásd az alábbi 77–79. pontot). Ötödször, hasznosnak tűnik néhány észrevételt tenni az imént említett két rendelkezésben írt bizonyítási teher kezelését illetően (lásd a fenti 80–85. pontot).
58 Elsőként hangsúlyozni kell, hogy valamely anyag felhasználása csak az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (2) bekezdésében leírt, „megfelelő ellenőrzési eljárásnak” nevezhető mechanizmus vagy – alternatív jelleggel – az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében írt, úgynevezett „társadalmi‑gazdasági” eljárás szerint engedélyezhető.
59 Az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (2) bekezdése szerint engedélyt kell kiadni, ha az anyag felhasználása során az említett rendelet XIV. mellékletében meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok hatékonyan ellenőrizhetők, amit az 1907/2006 rendelet I. mellékletének 6. pontjában említett kockázatelemzés támaszt alá.
60 Abban az esetben, ha az engedély az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (2) bekezdése értelmében nem adható ki, vagy a rendelet 60. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagok esetében, az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az engedély csak akkor adható ki, amennyiben igazolják, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, és nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák.
61 Konkrétan, az 1907/2006 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének második mondata szerint ezt a határozatot az ECHA kockázatértékelési bizottsága és az ECHA társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága véleményének figyelembevételével hozzák meg, az ugyanezen rendelet 60. cikke (4) bekezdésének a)–d) pontjában említett tényezők egészének figyelembevételét követően. E tényezők között szerepelnek például az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök és az engedély elutasításának társadalmi‑gazdasági következményei [az 1907/2006 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének b) pontja], valamint a kérelmező által az 1907/2006 rendelet 62. cikke (4) bekezdésének e) pontja alapján javasolt alternatív megoldások elemzése [az 1907/2006 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének c) pontja].
62 A jelen esetben az ügyiratokból, különösen az ECHA kockázatértékelési bizottságának véleményéből az derül ki, hogy a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátokat illetően az 1907/2006 rendelet I. mellékletének 6.4. pontjának megfelelően nem lehetett hatás nélküli származtatott szintet meghatározni, sem a rákkeltő tulajdonságokat, sem a reprodukciót károsító tulajdonságokat illetően, e rendelet 60. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében véve.
63 Így tehát a Bizottság helyesen indult ki abból az előfeltevésből, hogy a megtámadott határozat elfogadását lehetővé tévő, egyetlen megfelelő jogi alap az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése.
64 Másodszor, ami az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében említett engedélyezési eljárásban részt vevő szereplők közötti feladatmegosztást illeti, először is hangsúlyozni kell, hogy egyedül a Bizottságra hárul annak ellenőrzése, hogy az e rendelkezésben előírt feltételek teljesülnek‑e. Ebben az összefüggésben a Bizottság köteles hivatalból megvizsgálni a releváns információkat, mivel nem az a szerepe, hogy olyan döntőbíróként járjon el, akinek mindössze arra van hatásköre, hogy a kizárólag az engedélyezési eljárásban részt vevő szereplők által szolgáltatott tájékoztatások és bizonyítékok alapján határozzon (lásd analógia útján: 2012. március 22‑i GLS ítélet, C‑338/10, EU:C:2012:158, 32. pont). Az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek hivatalbóli vizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartása érdekében a Bizottságnak – a megfelelő ügyintézés keretében, illetve az őt terhelő gondossági kötelezettségre figyelemmel – a releváns tények és körülmények megállapításakor a saját eszközeihez kell folyamodnia (lásd analógia útján: 1966. július 13‑i Consten és Grundig kontra Bizottság ítélet, 56/64 és 58/64, EU:C:1966:41, 501. o.).
65 Ami közelebbről a társadalmi‑gazdasági elemzés vagy valamely konkrét esetben a megfelelő alternatív megoldásokra vonatkozó elemzés elvégzéséhez szükséges műszaki és gazdasági értékeléseket illeti, a Bizottság köteles figyelembe venni az ECHA – 1907/2006 rendelet 64. cikkének (1) bekezdésében említett – bizottságainak véleményeit. Pontosabban, az anyag felhasználásaiból eredő kockázat értékelése, illetve az esetleges alternatív anyagok vagy technológiák alkalmazásából eredő, az egészségre vagy a környezetre kiható kockázatokra vonatkozó információk értékelése – az 1907/2006 rendelet 64. cikke (4) bekezdése a) pontjának megfelelően – a kockázatértékelési bizottság felelősségi körébe tartozik. Hasonlóképpen, az anyag felhasználásából eredő társadalmi‑gazdasági előnyök és az engedély megtagadása következményeinek értékelése, amelyeket a kérelmezőnek, illetve a többi érdekelt félnek kell bizonyítania, valamint az alternatív megoldások vagy alternatív terv elemzése és az ECHA által lefolytatott nyilvános konzultáció során a harmadik felek által megküldött valamennyi észrevétel elemzése – ugyanezen rendelet 64. cikke (4) bekezdése b) pontjának megfelelően – a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság feladatkörébe tartozik.
66 A kockázatértékelési bizottság és a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleményeinek tudományos vélemény értéke van. Ezen értelmezés mellett szól az 1907/2006 rendelet (102) preambulumbekezdése is, amely szerint az ECHA‑nak lényegében olyan szerepe van, mint a Bizottságnál létrehozott bármely más tudományos bizottságnak. Az 1907/2006 rendelet (81) preambulumbekezdésének második mondata szerint e véleményeket a Bizottságnak figyelembe „kellene” vennie, amikor valamely engedély megadásáról vagy megtagadásáról határoz. A „kellene” szóból eredően tehát a Bizottságot nem kötik az ilyen vélemények.
67 A Bizottságot ugyanakkor semmi sem akadályozza abban, hogy az ECHA valamely bizottságának véleményében kifejtett értékeléseket részben vagy egészben a magáévá tegye, még akkor is, ha azokat nem köteles minden egyes alkalommal szó szerint megismételni vagy a saját indokolása helyett alkalmazni. Amikor nincs olyan információ, amely az ECHA említett bizottságainak véleményét illetően komoly kétségre adna alapot, az e véleményben szereplő tudományos elemzés főszabály szerint elegendő lehet ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára valamely engedély megadását vagy megtagadását, az 1907/2006 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének megfelelően, anélkül hogy a Bizottság részéről további tudományos vizsgálatokra lenne szükség.
68 Amikor a Bizottság magáévá teszi az ECHA valamely említett bizottságának véleményét valamely engedély megadására vonatkozó határozat igazolása céljából, meg kell győződnie arról, hogy a véleményben foglalt érvelés teljes körű, koherens és releváns‑e (lásd analógia útján: 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet, T‑13/99, EU:T:2002:209, 198. pont). Ha az érintett vélemény nem teljes körű, nem koherens vagy az érvelés nem releváns, a Bizottság kérdéseket intéz e bizottsághoz az esetlegesen észlelt hiányosságok orvoslása érdekében.
69 Annak ellenére, hogy a Bizottságot nem kötik a kockázatértékelési bizottság és a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleményei, amennyiben alapvető módon el kíván térni az e véleményekben foglaltaktól, vagy valamely műszaki vagy gazdasági kérdést illetően más véleményen van, mint az ECHA valamely bizottsága által kifejtett vélemény, az utóbbi által a véleményben kifejtettek vonatkozásában köteles részletesen megindokolni az értékelését, és indokolásának ki kell fejtenie ezen eltérés okait. Ezen indokolásnak tudományos szempontból véve legalább azonos színvonalúnak kell lennie a kérdéses véleményben foglalt indokolással. Ilyen esetben az intézmény vagy ugyannak a bizottságnak a kiegészítő véleményét vagy a kérdéses véleménnyel legalább azonos szintű bizonyító erővel rendelkező egyéb elemeket veszi alapul. Amennyiben az intézmény nem csupán részben, hanem alapvető módon el kíván térni a véleményben foglaltaktól, támaszkodhat a véleményben foglalt tudományos érvelés azon részeire is, amelyeket nem vitat (lásd analógia útján: 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet, T‑13/99, EU:T:2002:209, 199. pont).
70 Harmadszor, ami a „helyettesítés [más szóval: alternatív megoldások]” kifejezést illeti, az 1907/2006 rendelet, többek között az 55. cikkében, kimondja, hogy annak egyik célja a különös aggodalomra okot adó anyagok fokozatos felváltása. Az 1907/2006 rendelet 64. cikkének (4) bekezdéséből és 60. cikkének (5) bekezdéséből, valamint (69) preambulumbekezdéséből következik, hogy az „alternatív megoldások” valójában olyan „alternatív anyagok” vagy „alternatív technológiák”, amelyek az 1907/2006 rendeletben említett engedélyezési eljárás szempontjából csak akkor relevánsak, ha „megfelelőek”. Ez utóbbi szót mind az 1907/2006 rendelet 55. cikke, mind annak 60. cikkének (4) bekezdése alkalmazza.
71 A fenti 58. pontban említett elemek finomítása céljából, az „[ECHA] útmutató az engedélyezési kérelem elkészítéséhez” (HL 2011. C 28., 1. o.), amelyet az 1907/2006 rendelet (31) preambulumbekezdése és 77. cikke (2) bekezdésének g) pontja alapján abból a célból készítettek és tettek közzé, hogy iránymutatást adjon az alternatív megoldások, a helyettesítési terv és ennek kapcsán az engedélyezési eljárásban érdekelt harmadik felek hozzájárulási lehetőségeinek elemzését illetően, a 3.2. pontjában a következőket írja:
„Az alternatíva [más szóval: alternatív megoldás] olyan anyag [helyesen: helyettesítő megoldás], amely potenciálisan helyettesíteni tudja a[z 1907/2006 rendelet] XIV. melléklete szerinti anyagot. Az alternatívának [helyesen: alternatív megoldásnak] képesnek kell lennie ugyanazon funkció betöltésére, mint amit a XIV. melléklet szerinti anyag ellát. Az alternatíva [más szóval: alternatív megoldás] lehet [egy] másik anyag vagy valamely [másik] technológia (például egy folyamat, eljárás, eszköz vagy a végtermék módosítása), illetve a műszaki és anyagbeli alternatívák [helyesen: az alternatív technológiák és anyagok] kombinációja. Műszaki alternatíva [más szóval: alternatív technológia] lehet például olyan fizikai eszköz, amely a XIV. melléklet szerinti anyaggal azonos funkciót tölt be vagy esetlegesen a gyártás, a folyamat vagy a termék olyan módosítása, ami teljesen kiiktatja a XIV. melléklet szerinti anyag szükségességét.”
72 Ami a fenti 70. pontban említett „megfelelő” kifejezést illeti, hangsúlyozni kell, hogy az azoknak az alternatív megoldásoknak a körét akarja leírni, amelyek a rendelet 73. cikke értelmében véve a „biztonságosabb” megoldások körébe tartoznak, vagyis azokat az anyagokat vagy technológiákat, amelyeknek az alkalmazása kevesebb kockázattal jár, mint az érintett, különös aggodalomra okot adó anyag alkalmazása. Ráadásul, e kifejezés azt jelenti, hogy az ilyen megoldásnak a rendelet 55. cikke értelmében véve „gazdaságilag vagy műszakilag [helyesen: gazdaságilag és műszakilag] megvalósíthatónak” kell lennie.
73 Amint arra a „gazdaságilag és műszakilag megvalósítható” mondatrészből következtetni lehet, a „megfelelő” szó jelentése nem csupán egy elvont vagy laboratóriumi körülmények között létező, vagy csak kivételes körülmények esetén teljesülő alternatív megoldást takar. A „megfelelő” szó ugyanis azon alternatív anyagok vagy technológiák „rendelkezése állására” vonatkozik, amelyek az Unióban műszaki és gazdasági szempontból is elképzelhetők, ami többek között azt jelenti, hogy elemzésüket az ezen anyagokra vonatkozó gyártási kapacitások és e technológiák megvalósíthatóságának szemszögéből, valamint forgalomba hozataluk jogszabályi és tényleges feltételeire tekintettel kell elvégezni.
74 Végül a társadalmi‑gazdasági eljárással összefüggésben az 1907/2006 rendelet 60. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerint azt is meg kell állapítani, hogy azok az alternatív megoldások, amelyeknek a rendelkezésre állását az engedélyezési eljárásban bizonyították, technikai és gazdasági szempontból megvalósíthatók‑e az engedélyt „kérelmező vonatkozásában”.
75 Amikor az 1907/2006 rendelet 62. cikke (4) bekezdésének e) pontja által előírt elemzés, illetve az ECHA társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága vagy a Bizottság által begyűjtött információk, például az ugyanezen rendelet 64. cikkének (2) bekezdése szerinti nyilvános konzultáció keretében harmadik felektől érkező információk, illetve maga a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság vagy a Bizottság saját elemzése arra enged következtetni, hogy általában véve rendelkezésre állnak megfelelő alternatív megoldások, de e megoldások a kérelmező vonatkozásában műszakilag vagy gazdaságilag nem megvalósíthatók, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti engedély megadását meg kell tagadni.
76 Ugyanis, ha ez az eset áll fenn és igazolják, hogy az elemzés – vagyis az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében említett elemzés – szerint az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, az engedély megadható, ha a kérelmező ugyanezen rendelet 62. cikke (4) bekezdésének f) pontjának megfelelően benyújtja a rendelet 60. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti helyettesítési tervet. Egyebekben, az 1907/2006 rendelet 60. cikke (5) bekezdésének b) pontjában írt szubjektív kritérium, nevezetesen az azzal kapcsolatos kritérium, hogy az engedélyező határozat meghozatalának időpontjában nem állnak rendelkezésre a kérelmező vonatkozásában megvalósítható alternatív megoldások, egyik elemét képezi azon elemeknek, amelyeket a helyettesítési terv elkészítéséhez figyelembe kell venni. Ez utóbbinak, a rendelet 62. cikke (4) bekezdésének f) pontja értelmében többek között magában kell foglalnia a kérelmező által javasolt intézkedések menetrendjét, amelynek tartalmaznia kell különösen azzal a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos információkat, amelyeket a kérelmező a különös aggodalomra okot adó anyagoknak más megfelelő anyagokkal vagy technológiákkal való végleges felváltása céljából végez vagy végezni szándékozik (az 1907/2006 rendelet (72) preambulumbekezdése).
77 Negyedszer, ami a bizonyítási terhet illeti, amint arra a Svéd Királyság az első jogalap második részének alátámasztásaként hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy amint az az 1907/2006 rendeletnek a rendelet (69) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 60. cikkének (4) bekezdéséből következik, az engedélyezési eljárás során kétségtelenül a kérelmezőre hárul annak bizonyítása, hogy semmiféle helyettesítő megoldás nem áll rendelkezésre.
78 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálata keretében a Bizottságra hárul annak megállapítása, hogy a releváns tények, valamint az azokhoz kapcsolódó műszaki és gazdasági értékelések egésze alapján levonható‑e az a következtetés, hogy valóban teljesülnek az e rendelkezésben említett feltételek (lásd a fenti 64. pontot).
79 A Bizottság e vizsgálati kötelezettségére figyelemmel, az 1907/2006 rendeletnek a rendelet (69) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 60. cikkének (4) bekezdésében említett bizonyítási teher tehát azt jelenti, hogy a kérelmező viseli annak a kockázatát, hogyha esetleg nem lehet eldönteni azt, hogy azt a következtetést kell‑e levonni, hogy nem állnak rendelkezésre helyettesítő megoldások. Ennélfogva, amikor – annak ellenére, hogy az engedélyezési eljárásban részt vevő különféle szereplők bizonyítékokat nyújtottak be, ideértve azokat a bizonyítékokat is, amelyeket a Bizottság gyűjtött a saját eszközeivel – továbbra is bizonytalanságok állnak fenn az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltételt illetően, azt kell megállapítani, hogy a kérelmező nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, és ennélfogva nem lehet a számára megadni az engedélyt. Ebben az összefüggésben azt is hangsúlyozni kell, hogy az engedélyezési eljárásban részt vevő szereplők egyike sem – sőt, az ECHA és a Bizottság sem – köteles bizonyítani az alternatív megoldások hiányára vonatkozó feltétel ellenkezőjét, vagyis azt, hogy valójában léteznek alternatív megoldások.
80 Ötödször, meg kell vizsgálni egyrészt a kérelmezőre háruló bizonyítási teher kezelésének Bizottság általi értelmezésének kérdését, másrészt azt, hogy ugyanezen intézmény miként végzi el az alternatív megoldások rendelkezésére állásának hiányára vonatkozó feltételt illetően a saját vizsgálatát.
81 Először is, a Bizottság nem hozhat engedélyező határozatot – a rendelkezésére álló információk által sem meg nem erősített, sem meg nem cáfolt – puszta feltételezések alapján (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2009. szeptember 17‑i Bizottság kontra MTU Friedrichshafen ítélet, C‑520/07 P, EU:C:2009:557, 51. és 52. pont). Ha az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó vizsgálat lezárultakor csupán feltételezések vannak, azt kell megállapítani, hogy nem teljesülnek az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében írt különös feltételek, és a Bizottság ennélfogva nem adhatja meg az engedélyt, még feltételekhez kötött formában sem.
82 E tekintetben, még annak kockázata mellett is, hogy esetleg egy olyan érvet válaszolunk meg, amelyet az első jogalap második részében kifejezetten fel sem vetettek, csupán ez utóbbi harmadik részében (lásd a fenti 47. pontot), figyelemmel arra, hogy e két rész szorosan összefügg egymással, hangsúlyozni kell, hogy főszabály szerint, bármi is legyen a tartalmuk, az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (8) és (9) bekezdése d) és e) pontja szerint előírt feltételek nem szolgálhatnak sem valamely engedélyezési kérelem vagy a kérelmező által ismertetett alternatív megoldásokra vonatkozó elemzés esetleges hiányosságainak orvoslására, sem az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek Bizottság általi vizsgálata esetleges hiányosságainak orvoslására.
83 Másként fogalmazva, az a lehetőség, hogy az engedélyek megadását bizonyos feltételekhez lehet kötni, mint például az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (8) bekezdésében és (9) bekezdésének d) pontjában írt feltételek, nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság számára megengedett, hogy nyitva hagyja azt a kérdést, hogy teljesülnek‑e az 1907/2006 rendelet 60. cikkének feltételei, és ebben a helyzetben úgy járjon el, hogy az engedély megadását olyan feltételekhez köti, amelyek az e rendelkezés értelmében rá háruló értékelés esetleges elégtelenségének vagy hiányosságainak orvoslására irányulnak.
84 Másodszor, amint arra a Svéd Királyság helyesen hivatkozik, ha a kérelmező által az alternatív megoldások elemzése keretében szolgáltatott bizonyítékok ellentmondásban vannak a harmadik felek vagy a tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokkal, gondossági kötelezettségének megfelelően a Bizottság feladata, hogy alaposabban is megvizsgálja az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltételt.
85 Ha az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltétellel kapcsolatos, az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében említett vizsgálat végeztével még mindig olyan bizonytalanság áll fenn a tudományos értékelést illetően, amely nem oszlatható el sem a kérelmező által – akár a Bizottság, akár az ECHA valamely bizottságának kérelmére – szolgáltatott bizonyítékok, sem a Bizottság vagy az említett bizottságok, illetve a harmadik felek vagy a tagállamok által begyűjtött bizonyítékok segítségével, a fenti 81. pontban kiemeltek mintájára azt kell megállapítani, hogy ilyen esetben főszabály szerint az említett feltétel nem teljesül, és a Bizottság ennélfogva nem adhatja meg az engedélyt, még feltételekhez kötött formában sem.
86 Végül hatodszor, azon érvek megválaszolása céljából, amelyeket a felek az első jogalap második részében vetettek fel, azt kell megállapítani, hogy a megtámadott határozat meghozatalakor egyik bizonyíték sem támasztotta alá, hogy ne állnának rendelkezésre megfelelő, az ügy tárgyát képező ólom‑kromátok helyett alkalmazható alternatív anyagok vagy technológiák a megtámadott határozatban foglalt felhasználások terén. A Bizottság e határozat meghozatala időpontjában olyan információkkal rendelkezett, amelyek egyaránt szóltak a műszakilag megvalósítható alternatív megoldások ellen és mellett is, a kérelemben szereplő felhasználások egésze tekintetében, és ekkor még e kérdést illetően nem lehetett egyértelműen állást foglalni. Ennélfogva tehát a határozat meghozatalakor a Bizottság nem végezte el megfelelő módon az alternatív megoldások általánosságban való rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltétel vizsgálatát úgy, ahogyan azt az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése előírta. Valójában a Bizottság anélkül adta meg az engedélyt, hogy előzetesen – akár annak megállapíthatóságához, hogy a kért felhasználások tekintetében valójában nem léteztek alternatív megoldások, akár annak megállapíthatóságához, hogy e tekintetben a megtámadott határozat meghozatala időpontjában még olyan bizonytalanságok álltak fenn, amelyek elhanyagolhatóknak voltak tekinthetők – kellő számú, lényeges és megbízható információt vizsgált volna meg. Mivel nem került sor az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében írt feltétel alaposabb vizsgálatára, a jelen ügy tárgyát képező engedélyt nem lett volna szabad megadni.
87 E megállapítás adódik, először is, a felek által az ügyiratokhoz mellékelt nagyszámú iratból is.
88 Igaz, hogy az alternatív megoldásokra vonatkozó elemzésében a kérelmező több mint harminc anyag tulajdonságait hasonlította össze a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok jellemzőivel. A kromátoktól eltérő anyagokat kémiai és grafikai megnevezésükkel jelölték meg. A DCC Maastricht lényegét tekintve jelezte, hogy ezen anyagok egyike sem felel meg a jelen ügy tárgyát képező pigmentek tulajdonságainak. Konkrétan, ez utóbbiakat a kérelmező szerint lényegében a magas szintű műszaki teljesítmény és olyan „egyedülálló funkciók betöltésére való alkalmasság” jellemzik, amelyek nem érhetők el az alternatív megoldások egyikével sem. Mindazok a tudományos, műszaki és gazdasági bizonyítékok tehát, amelyeket a kérelmező az engedélyezési kérelmének alátámasztásaként benyújtott, már önmagukban véve is érdemi és döntő jelentőségűek voltak.
89 Ugyanakkor az engedélyezési eljárás során meghallgatott harmadik felek és tagállamok által tett észrevételek egy része komoly kétségekre adott alapot a kérelmező által benyújtott elemzést illetően. Tulajdonképpen ezen észrevételek a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság értékelését illetően is komoly kétségekre adtak alapot, legalábbis abban a formában, ahogyan az a tizenkét, 2014. december 11‑i konszolidált véleményben szerepelt.
90 A British Coatings és az A. által a nyilvános konzultáció eljárása során benyújtott dokumentumoktól eltérően ugyanis, amelyek, már amennyire az ügyiratokhoz mellékelt elemekből meg lehet állapítani (lásd a keresetlevél A.11. és A.12. mellékletét), kétségtelenül nem voltak elég részletesek, sőt érdemiek sem, a B. által benyújtott dokumentum (lásd a keresetlevél A.13. mellékletét) hasonló elemzést tartalmazott, mint a DCC Maastricht által készített elemzés. Konkrétabban, a műanyagtermékek tekintetében rendelkezésre álló alternatív megoldások műszaki megvalósíthatóságát illetően, B. négy teljesítményszintet különböztetett meg. Ezt követően e vállalkozás megjelölte azokat a pigmenteket, amelyek szerinte alkalmasak lehetnek a jelen ügy tárgyát képező anyagok helyettesítésére. E megoldások különféle szerves és szervetlen anyagokra épültek. Ami a megoldások gazdasági megvalósíthatóságát illeti, B. véleménye szerint, ha a továbbfelhasználók hajlandók kompromisszumot kötni a színező‑ és fedőképességet illetően, az alternatív megoldások alkalmazásával kapcsolatos költségek jelentős mértékben csökkenthetők. B. szerint, bizonyos feltételek esetén, például, ha a továbbfelhasználó nem ragaszkodik kifejezetten a színezőanyag által nyújtott teljesítmény és az adott funkciók betöltésére való alkalmasság adott szintjéhez, akkor azt lehet megállapítani, hogy a DCC Maastricht által az engedélyezési kérelmében megjelölt felhasználások mindegyike tekintetében léteztek alternatív megoldások az Unió piacán.
91 Ráadásul a jelen esetben a kérelmező azon feltevése, miszerint nem léteznek alternatív megoldások, nehezen volt összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy egyes felhasználási területeken, mint például az útburkolat‑jelölés területén, a Norvég Királyság és több tagállam, köztük a Svéd Királyság is nyilvánvaló módon lemondott a jelen ügy tárgyát képező pigmentek alkalmazásáról.
92 A társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a kérelmező és a harmadik felek ezen észrevételeire figyelemmel fogalmazta meg következtetéseit a jelen ügy tárgyát képező felhasználási területeken az alternatív megoldások műszaki megvalósíthatóságával kapcsolatban, amint az a fenti 12–15. pontban említésre került. Mindennek ellenére a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság ezen értékelései nem meggyőzőek.
93 Ugyanis, először is, ami az alternatív megoldásoknak a második és az ötödik felhasználási területen való műszaki megvalósíthatóságát illeti, a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság megjegyzései e tekintetben mindössze a kérelmező és a nyilvános konzultáció során meghallgatott többi szereplő által kifejtett észrevételek puszta felsorolására szorítkozik. Annak ellenére, hogy ezen észrevételek lényegében egymásnak ellentmondóak, a bizottság nem vont le pontos következtetést azokat illetően. Az e bizottság által a konszolidált vélemények bevezető részében adott azon értékelés, amely szerint számára úgy „tűnt”, hogy a kérelmező szempontjából véve nem léteztek műszakilag és gazdaságilag megfelelő alternatív megoldások, semmit sem változtat e megállapításon. Ha nem számítjuk azt a tényt, hogy ezen értékelés azt mutatja, hogy a bizottságnak továbbra is jelentős kétségei voltak, amelyeket érdemesnek tartott megemlíteni, az értékelés akkor is csupán az alternatív megoldásoknak „a kérelmező szempontjából vett” megvalósíthatóságára vonatkozik, amint azt az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (5) bekezdése említi, és nem azok általános megvalósíthatóságára (lásd a fenti 86. pontot).
94 Ezt követően, amit az alternatív megoldásoknak a kért harmadik és a hatodik felhasználás tekintetében való általános műszaki megvalósíthatóságát illeti, a bizottság kifejezetten jelzi, hogy az a kérdés, hogy valóban hiányoznak‑e az alternatív megoldások, az útburkolat‑jelölés területét illetően további vizsgálatot igényel. Márpedig, figyelemmel az olyan harmadik felek észrevételeire, mint például B. is, e következtetés valójában az útburkolat‑jelölés területétől eltérő területeken is levonható lett volna, annál is inkább, mivel a kért felhasználásokat a kérelmező nem megszorító jelleggel írta le.
95 Végül, ami a kért első és negyedik felhasználást illeti, az alternatív megoldásoknak a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság általi elemzése szintén nem meggyőző. Igaz, hogy az az állítás, miszerint az alternatív megoldások elemzését nem lehetett vagy nem kellett elvégezni a kért első és negyedik felhasználás tekintetében (lásd a fenti 12. pontot), első lépésben elfogadható, hiszen az logikusan adódik abból a tényből, hogy a jelen ügy tárgyát képező pigmentek nem töltenek be semmiféle funkciót az e felhasználásoknál érintett festékek elkészítésének fázisában, csupán a konkrét alkalmazás szakaszában van szerepük, például a fémfelületek, a műanyag‑ vagy műanyag bevonatú termékek gyártásának szakaszában, amelyek a többi kért felhasználás körébe tartoznak. Ugyanakkor második lépésben figyelembe kell venni e tekintetben azt a tényt, hogy a jelen esetben kölcsönös összefüggés áll fenn egyrészt az első és a negyedik felhasználás között, másrészt az első és a kért többi felhasználás között. Ugyanis a jelen ügy tárgyát képező pigmentek különös funkciója, nevezetesen a kontraszthatás biztosítása, amelynek kétségtelenül nincs jelentősége a pigmentpornak oldószer‑alapú festékekhez, illetve folyékony vagy szilárd előkeverékekhez ipari környezetben történő hozzáadása vagy (hozzá)keverése területén (lásd az első és a negyedik felhasználást), csak később válik nyilvánvaló jelentőségűvé, a fémfelületek és műanyag‑, illetve műanyag bevonatú termékek gyártásának szakaszában (lásd a többi felhasználást). Figyelemmel e kölcsönös összefüggésre, és tekintettel az első és a negyedik felhasználás leírásának igen széles terjedelmére, további magyarázat hiányában, a jelen esetben azt kell megállapítani, hogy az első és a negyedik felhasználástól eltérő felhasználások tekintetében az alternatív megoldások elemzése terén vétett mindennemű hiba kihat az előbbiek tekintetében rendelkezésre álló alternatív megoldások elemzésére is.
96 Másodszor, a fenti 86. pontban adott értékelés a megtámadott határozat (8), (9), (12) preambulumbekezdéséből következik. E preambulumbekezdésekből lényegében az derül ki, hogy a megtámadott határozat meghozatala időpontjában a Bizottságnak még mindig kétségei voltak a műszakilag megvalósítható, alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányát illetően a kérelemben foglalt felhasználások egésze tekintetében.
97 Harmadszor, a fenti 86. pontban megfogalmazott megállapítást erősíti meg a Bizottság által a megtámadott határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott azon feltétel értelmezése is, amelyet a Bizottság „korlátozásként” ír le (lásd a fenti 56. pontot). Ugyanis az arra való rámutatás, hogy a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok felhasználása csupán azokra az esetekre korlátozódhat, amikor az e kromátokat tartalmazó anyagösszetételek teljesítményére valóban szükség van, egyenértékű azzal, mintha azt állapítanánk meg, hogy minden egyes alkalommal, amikor a továbbfelhasználó megjelöl valamely alternatív megoldást, tartózkodni kell a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok alkalmazásától. Márpedig az ilyen megállapítás erősen jelzi azt a tényt, hogy a megtámadott határozat meghozatala időpontjában a Bizottság maga sem vélte úgy, hogy az alternatív megoldás rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltétel vizsgálata lezárult volna.
98 Végül negyedszer, a fenti 86. pontban tett megállapítást erősíti meg a megtámadott határozat 1. cikke (3) bekezdésének d) és e) pontja (lásd a fenti 28. és 29. pontot). Azok a feltételek, amelyek szerint egyrészt a kérelmező továbbfelhasználóinak információt kell szolgáltatniuk azon megfelelő és rendelkezésre álló alternatív megoldásokra vonatkozóan, amelyek részletesen igazolják a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok használatának szükségességét, másrészt a kérelmezőnek be kell nyújtania egy jelentést, amelyben pontosítania kell az engedélyezett felhasználások leírását a továbbfelhasználók által ismertetett alternatív megoldások alapján, szintén olyan elemeket képeznek, amelyek többek között arra utalnak, hogy az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó értékelés a Bizottság részéről még nem ért véget.
99 Hetedszer, a Bizottság többi érve nem olyan jellegű, amely alkalmas lenne a fenti 86. pontban megfogalmazott értékelés megdöntésére.
100 Egyrészt, a Bizottság azon érve, miszerint ő további elemzéseket végzett az alternatív megoldások rendelkezésre állása hiányának megvizsgálása céljából (lásd a fenti 53. pontot), nem lehet sikeres.
101 Kétségtelen, hogy további elemzéseket végezni az alternatív megoldások rendelkezésre állása hiányának megvizsgálása céljából – főszabály szerint – megfelelő eljárás lehet. Ugyanakkor, már amennyire az ügyiratokhoz mellékelt elemekből megállapítható, azok a további elemzések, amelyeket a Bizottság elvégzett, lényegében véve abból álltak, hogy információkat kért a kérelmezőtől. Márpedig a kérelmező által benyújtott további információk nem szolgáltak semmiféle felvilágosításként azon felhasználásokat illetően, amelyek esetében nem léteztek a jelen ügy tárgyát képező ólom‑kromátok helyettesítésére szolgáló megoldások. Kétségtelen, hogy a Bizottság által a válaszbeadvány B.3. mellékleteként benyújtott lista tartalmaz példákat az engedélyezési kérelemben szereplő különleges alkalmazásokat illetően. Ugyanakkor e lista nem ad választ arra a kérdésre, hogy azokat az alternatív megoldásokat, amelyek a Svéd Királyság állításai szerint rendelkezésre álltak a piacon, miért ne lehetett volna alkalmazni a listában említett felhasználási területeken az ólom‑kromátok helyett.
102 Másrészt kétségtelen, hogy amikor a Bizottság engedélyező határozatot hoz, köteles tiszteletben tartani az arányosság elvét. Mindazonáltal, olyan esetben, amikor nem teljesülnek az 1907/2006 rendelet valamely rendelkezésében előírt feltételek, az arányosság kérdése irreleváns.
103 Végül nyolcadszor, figyelemmel az előbbi értékelő megállapításokra, a Svéd Királyság azon érvét, miszerint a Bizottság megsértette a gondossági kötelezettséget, már nem szükséges megválaszolni (lásd a fenti 46. pontot).
104 Ugyanis ezen érvnek a jelen kereseten belül nincs önálló jelentősége, csupán kiegészítését képezi az 1907/2006 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének – az e rendelkezésben előírt feltételek elégtelen vizsgálata miatti – megsértésével kapcsolatos érvelésnek (lásd a fenti 86–100. pontot).
105 Az előzőek egészére tekintettel az első jogalap második részének helyt kell adni.
106 Ebből következik, hogy anélkül, hogy az első jogalap első és harmadik részét, valamint a keresetben felvetett többi jogalapot vizsgálni kellene, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.
A megtámadott határozat joghatásainak fenntartásáról mindaddig, amíg nem hoznak helyette új határozatot
107 A Bizottság kérte, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése esetén tartsák fenn e határozat joghatásait mindaddig, amíg az engedélyezési kérelmet az ECHA közreműködésével újra lehet vizsgálni.
108 E kérelmet ugyanakkor el kell utasítani.
109 Az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében az Európai Unió Bírósága, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Az e rendelkezés által biztosított lehetőséggel élni lehet annak érdekében, hogy a megtámadott jogi aktus által adott jogokat mindaddig fenntartsák, amíg az arra hatáskörrel rendelkező intézmények megteszik a megfelelő intézkedéseket (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 32. pont).
110 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Unió Bírósága akkor gyakorolhatja a számára az EUMSZ 264. cikk második bekezdése által biztosított hatáskört, és akkor tarthatja fenn annak a megtámadott jogi aktusnak a joghatásait, amelynek a megsemmisítéséről ítélettel határoz, ha az megfelel a jogbiztonság elvének (2013. október 22‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 81. pont), valamely más uniós érdekre tekintettel (lásd ebben az értelemben: 2013. október 22‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 80. pont; 2014. június 24‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑658/11, EU:C:2014:2025, 90. és 91. pont; 2012. szeptember 6‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑490/10, EU:C:2012:525, 91. pont), vagy valamely tagállam érdekére tekintettel (lásd ebben az értelemben: 2007. október 18‑i Bizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑299/05, EU:C:2007:608, 74. pont).
111 Az EUMSZ 264. cikk második bekezdésében említett lehetőséggel akkor is élni lehet, ha valamely magánszemély érdekéről van szó (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 7‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑113/14, EU:C:2016:635, 83. pont). Ugyanis, valamely semmissé nyilvánított aktus joghatásai a jogbiztonsággal kapcsolatos indokokra tekintettel fenntarthatók, különösen ha a megsemmisítésének azonnali hatásai súlyosan hátrányos következményeket idéznének elő az érintett személyek számára, és ha a megtámadott jogi aktus jogszerűsége nem a célja vagy a tartalma miatt vitatott, hanem a kibocsátója hatáskörének hiánya vagy lényeges eljárási hiba miatt (lásd: 2016. szeptember 7‑i ítélet, Németország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑113/14, EU:C:2016:635, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
112 A jelen esetben a megtámadott határozat azonnali hatályú megsemmisítése kétségtelenül hátrányos következményekkel járhat a DCC Maastricht számára. E társaság többé nem értékesítheti a jelen ügy tárgyát képező pigmenteket. Ugyanakkor a megtámadott határozat megsemmisítésének okát a megtámadott határozat anyagi jogszerűségével kapcsolatos indokok képezik. Ráadásul emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint az 1907/2006 rendelet célja az emberi egészség védelme magas szintjének biztosítása. Márpedig, figyelemmel az fenti észrevételekre, a megtámadott határozat joghatásainak fenntartása nem lenne összeegyeztethető e céllal.
A költségekről
113 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Svéd Királyság részéről felmerült költségek viselésére.
114 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ebből eredően a Dán Királyság, a Finn Köztársaság és az Európai Parlament maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az 1907/2006/EK rendelet alapján az ólom‑szulfokromát‑sárga és az ólom‑kromát molibdát‑szulfát‑vörös bizonyos felhasználásainak engedélyezéséről szóló, 2016. szeptember 7‑i C(2016) 5644 final bizottsági végrehajtási határozatot.
2) A Törvényszék elutasítja a Bizottság arra irányuló kérelmét, hogy a 2016. szeptember 7‑i C(2016) 5644 final végrehajtási határozat megsemmisítése esetén mindaddig tartsák fenn e határozat joghatásait, amíg a Bizottság újra meg tudja vizsgálni az engedélyezési kérelmet.
3) A Bizottság viseli a saját költségeit, valamint a Svéd Királyság részéről felmerült költségeket.
4) A Dán Királyság, a Finn Köztársaság és az Európai Parlament maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. március 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások