Language of document : ECLI:EU:F:2010:140

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2010. október 28.

F‑92/09. sz. ügy

U

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Elbocsátásról szóló határozat – Gondoskodási kötelezettség – Szakmai alkalmatlanság – Egészségügyi okok”

Tárgy:      Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az őt 2009. szeptember 1‑jei hatállyal elbocsátó 2009. július 6‑i parlamenti határozatot, továbbá az általa állítólag elszenvedett nem vagyoni kár megtérítéseként, minden jogának fenntartása mellett, 15 000 euró megfizetését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperes elbocsátásáról szóló, 2009. július 6‑i európai parlamenti határozatot. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Parlamentet kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselő – Szakmai alkalmatlanság miatti felmentés – Gondoskodási kötelezettség

A gondoskodási kötelezettség előírja az adminisztráció számára, hogy a tisztviselőt terhelő feladatok ellátása során a tisztviselő által tapasztalt nehézségek egészségügyi eredetére vonatkozó gyanú felmerülése esetén minden szükséges erőfeszítést megtegyen annak érdekében, hogy eloszlassa ezt a gyanút az említett tisztviselő elbocsátására vonatkozó határozat meghozatala előtt.

Ez a követelmény magában a tisztviselők szakmai alkalmatlansága lehetséges eseteinek felderítése, kezelése és megoldása keretében alkalmazott fejlesztési eljárásra vonatkozó parlamenti belső szabályzatban is tükröződik, mivel az említett szabályzat 8. cikke előírja, hogy a végső értékelőnek bizonyos körülmények között a Parlament orvosi szolgálatához kell fordulnia, ha olyan tényekről szerez tudomást, amelyek azt mutathatják, hogy a tisztviselőnek felrótt magatartás egészségügyi eredetű lehet.

Ezenfelül a gondoskodási kötelezettség által az adminisztráció számára előírt kötelezettségek lényegesen magasabb szintűek, ha egy olyan tisztviselő sajátos helyzetéről van szó, akivel kapcsolatban kétség merült fel az elmeállapotát és ebből következően azon képességét illetően, hogy hatékonyan megvédje a saját érdekeit.

Adott esetben az intézmény egyértelmű kötelezettségét eredményezheti, ha a tisztviselő nem képes eljárni a saját ügyében és felmérni a betegségének fennállását; és még inkább akkor, ha az érintett tisztviselőt az elbocsátás veszélye fenyegeti, tehát sebezhető helyzetben van. Következésképpen ebben a sajátos összefüggésben az adminisztráció köteles ragaszkodni ahhoz, hogy a tisztviselő elfogadja, hogy további orvosi vizsgálatnak vessék alá, hivatkozva az intézmény azon jogára, hogy a tisztviselőt az orvosszakértővel megvizsgáltassa, továbbá a személyzeti szabályzat 59. cikkének (5) bekezdése alapján fennálló jogra, amely szerint a tisztviselő kötelezhető arra, hogy a betegszabadságra menjen, ha azt egészségi állapota megköveteli.

Márpedig az érintett ezen orvosi vizsgálatának meg kell előznie a kilátásba helyezett elbocsátó határozat elfogadását, amely adott esetben igazolt lehetne, ha a szakvéleményt adó orvos ténylegesen cáfolta volna, hogy az érintettnek felrótt magatartásnak bármilyen egészségügyi oka lehetne.

(lásd a 65–67., 85. és 88. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑145/01. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑59. o. és II‑337. o.) 93. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑17/05. sz., De Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑1‑577. o.) 72. pontja.