A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)

2019. április 10.(*)

„Dömping – Indiából származó alakítható öntöttvasból készült csövek behozatala – (EU) 2016/388 végrehajtási rendelet – Az [(EU) 2016/1036 tanácsi rendelettel felváltott] 1225/2009/EK rendelet – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározásának módszere – Az exportőr és az importőr közötti kapcsolat – Megbízható exportár – Az exportár kiszámítása – Az értékesítési, az adminisztratív, és egyéb általános költségeket fedező észszerű árrés – A nyereséget fedező észszerű árrés – Az uniós gazdasági ágazatot ért kár – Az áralákínálás és a kárkülönbözet kiszámítása – Okozati összefüggés – A dömpingellenes vizsgálat bizalmas adataihoz való hozzáférés – Védelemhez való jog”

A T‑301/16. sz. ügyben,

a Jindal Saw Ltd (székhelye: Újdelhi [India]),

a Jindal Saw Italia SpA (székhelye: Trieszt [Olaszország])

(képviselik őket: R. Antonini és E. Monard ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: J.‑F. Brakeland és G. Luengo, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Saint‑Gobain Pam (székhelye: Pont‑à‑Mousson [Franciaország], képviselik: O. Prost, A. Coelho Dias és C. Bouvarel ügyvédek),

beavatkozó fél,

az Indiából behozott alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekre vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. március 17‑i (EU) 2016/388 bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL 2016. L 73., 53. o.) a felperesekre vonatkozó részében való megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, V. Valančius, P. Nihoul, J. Svenningsen (előadó) és U. Öberg bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. július 3‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperesek, az indiai jog szerint létrehozott Jindal Saw Ltd magánjogi társaság és az olasz Saw Italia SpA társaság többek között az indiai piacra és kivitelre szánt, alakítható öntöttvasból készült csövek gyártásával és értékesítésével foglalkozik. A jelen ügyben releváns időszakban három kapcsolódó társaság, nevezetesen a Jindal Saw Italia, a Jindal Saw España SL és a (Jindal Saw UK‑nak is nevezett) Jindal Saw Pipeline Solutions, UK (a továbbiakban együtt: a Jindal Saw értékesítési egységei) vett részt a Jindal Saw termékeinek az Európai Unióban való forgalmazásában.

2        2014. november 10‑én a Saint‑Gobain Pam, a Saint‑Gobain Pam Deutschland GmbH és a Saint‑Gobain Pam España S. A. a[z Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2016. L 176., 21. o.) felváltott] 2014. január 15‑i 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 18., 1. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 343., 51. o., helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.) (a továbbiakban: alaprendelet) összhangban az 1225/2009 rendelet 5. cikke alapján panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz annak érdekében, hogy a Bizottság folytasson le dömpingellenes vizsgálatot az Indiából származó alakítható öntöttvasból készült csövek behozatalára vonatkozóan.

3        Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2014. december 20‑án közzétett hirdetménnyel (HL 2014. C 461., 35. o.) a Bizottság dömpingellenes eljárást indított a szóban forgó behozatalok tárgyában (a továbbiakban: dömpingellenes eljárás).

4        Ezzel párhuzamosan a Saint‑Gobain Pam, a Saint‑Gobain Pam Deutschland és a Saint‑Gobain Pam España 2015. január 26‑án a[z Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2016. L 176., 55. o.) felváltott] 37/2014 rendelettel (HL 2014. L 18., 1. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11‑i 597/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 188., 93. o.; helyesbítések: HL 2015. L 187., 91. o.; HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: alaprendelet) összhangban az alaprendelet 10. cikke alapján panaszt nyújtott be a Bizottsághoz annak érdekében, hogy az szintén a szóban forgó behozatalok vonatkozásában folytasson le szubvencióellenes vizsgálatot.

5        Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2015. március 11‑én közzétett hirdetménnyel (HL 2015. C 83., 4. o.) a Bizottság szubvencióellenes eljárást indított a szóban forgó behozatalok tárgyában (a továbbiakban: szubvencióellenes eljárás).

6        2015. június 24‑én a Jindal Saw a dömping elemzése, az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár és az uniós érdek egyes vonatkozásai kapcsán benyújtotta észrevételeit a Bizottsághoz. Ezen észrevételek egyaránt vonatkoztak a dömpingellenes eljárásra és a szubvencióellenes eljárásra.

7        A Bizottság 2015. szeptember 18‑án elfogadta az Indiából behozott alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekre vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2015/1559 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 244., 25. o.; a továbbiakban: ideiglenes rendelet). E rendeletben az érintett terméket az Indiából behozott, alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekként határozták meg.

8        2015. október 23‑án a Jindal Saw a dömpingellenes eljárásban benyújtotta észrevételeit az előzetes információk kapcsán, ugyanakkor meghallgatás tartását kérte a Bizottságtól.

9        2015. november 20‑án találkozóra került sor. 2015. november 24‑én a Jindal Saw levelet küldött a Bizottságnak, amelyben megerősített az e találkozóban érintett néhány, többek között az ideiglenes dömpingellenes rendeletben meghatározott érintett termékre és az alulértékesítési összegre vonatkozó kérdést, 2015. november 27‑én pedig a dömpingellenes eljárásban benyújtotta a Bizottságnak az említett találkozóból fakadó észrevételeit. 2015. december 9‑én a Jindal Saw a dömpingellenes eljárásban és a szubvencióellenes eljárásban közölte bizonyos észrevételeit a Bizottsággal, többek között, elsősorban a vasércre kivetett exportadó támogatás jellege, másodsorban az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár, harmadsorban az ideiglenes dömpingellenes rendeletben meghatározott érintett termék felhasználói által készített kérdőívre adott válaszok, negyedsorban pedig az e termékre vonatkozó fogalommeghatározásnak a belső és külső bevonat nélküli csövek termékköréből való kizárása vonatkozásában.

10      2015. december 22‑én a Bizottság tájékoztatta a Jindal Saw‑t azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni az említett termékek behozatalára (a továbbiakban: végleges tájékoztató), valamint azon lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján ugyanezen behozatalokra végleges kiegyenlítő vámot kíván kivetni. A Jindal Saw a megjegyzései benyújtását megelőzően a 2016. január 12‑én kelt levélben négy konkrét kérdés kapcsán további tájékoztatást kért.

11      2016. január 20‑án a Jindal Saw a dömpingellenes eljárásban és a szubvencióellenes eljárásban benyújtotta a végleges tájékoztatóra vonatkozó megjegyzéseit.

12      2016. január 26‑án a Bizottság kiegészítő végleges tájékoztatóra vonatkozó közleményt küldött a Jindal Saw részére a támogatásoknak a dömpingellenes eljárásban való kiszámítása vonatkozásában tett kiigazításokat illetően. A megjegyzések benyújtására nyitva álló határidő lejártát 2016. január 28‑ban állapították meg.

13      2016. január 28‑án a Jindal Saw részt vett a Bizottság által szervezett találkozón. Ezen a találkozón szó esett többek között azon támogatásra vonatkozó következtetésekről, amelyeknek a vasércre kivetett exportadó és a vasérc vonatkozásában kialakított kettős vasúti fuvarozási politika minősül, továbbá az összes támogatási intézkedésre vonatkozó számításokról, az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárról és a dömpingről. A Bizottság ugyanezen a napon levelet küldött a Jindal Saw részére, amelyben tájékoztatta a dömpingellenes eljárás és a szubvencióellenes eljárás keretében az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárra vonatkozó mutatók kiszámítása vonatkozásában tett kiigazításokról. A megjegyzések benyújtására nyitva álló határidő lejártát 2016. február 1‑jében állapították meg.

14      2016. február 1‑jén a Jindal Saw két levelet küldött a Bizottság részére, ismertetve egyrészt az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárra vonatkozó egyes mutatók vonatkozásában tett kiigazításokkal, másrészt pedig a 2016. január 28‑i találkozóval kapcsolatos megjegyzéseit. E levelek továbbá különböző tájékoztatás iránti kérelmeket is magukban foglaltak.

15      A dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokat követően a Bizottság elfogadta az Indiából behozott alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekre vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. március 17‑i (EU) 2016/388 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 73., 53. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet), valamint az Indiából behozott alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekre vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, azon 2016. március 17‑i (EU) 2016/387 végrehajtási rendeletet, (HL 2016. L 73., 1. o.), amely a Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ügyben (T‑300/16) megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezi.

16      A megtámadott rendeletben az érintett termék a végleges fogalommeghatározás szerint „az Indiából származó, jelenleg az ex 73030010 és ex 73030090 KN‑kód alá besorolt, alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövek […], kizárva a belső vagy külső bevonattal el nem látott csöveket” (a továbbiakban: érintett termék).

 Az eljárás és a felek kérelmei

17      A Törvényszék Hivatalához 2016. június 13‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet. Az ellenkérelmet, a választ és a viszonválaszt 2016. szeptember 27‑én, 2016. november 21‑én, illetve 2017. január 26‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

18      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az ügyet új, az első tanácsba beosztott előadó bírónak osztották ki.

19      A felperesek 2016. november 21‑én, 2016. november 21‑én és 2017. február 14‑én a keresetben, a válaszban, illetve a viszonválaszban szereplő bizonyos információk bizalmas kezelése iránti kérelmet nyújtottak be.

20      A Törvényszék Hivatalához 2016. október 18‑án érkezett beadványával a Saint‑Gobain Pam kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett a jelen ügybe beavatkozhasson. 2017. január 19‑i végzésével a Törvényszék első tanácsának elnöke megengedte ezt a beavatkozást.

21      A beavatkozó fél 2017. március 6‑án beavatkozási beadványt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához. A Bizottság és a felperesek 2017. március 24‑én, illetve 2017. április 19‑én benyújtották az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.

22      2017. július 20‑án a Törvényszék a Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontja alapján és ezen eljárási szabályzat 103. cikke (1) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül felszólította a Bizottságot, hogy mutassa be az ahhoz szükséges bizalmas adatokat, amelyek lehetővé teszik a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdésében hivatkozott elírás következményeire vonatkozóan az ellenkérelemben nyújtott bizonyos magyarázatok hitelességének ellenőrzését (a továbbiakban: elírás).

23      2017. augusztus 10‑én a Bizottság elektronikus úton benyújtotta a Törvényszék által elrendelt bizonyításfelvétellel érintett adatokat.

24      A felekkel 2017. szeptember 14‑én közölt határozattal a Törvényszék pervezető intézkedés keretében felhívta a felpereseket képviselő ügyvédeket arra, hogy bizonyos feltételek mellett a Törvényszék Hivatalának helyiségeiben tekintsenek be az említett adatokba. E találkozóra 2017. szeptember 26‑án és 27‑én került sor.

25      2017. október 18‑án, azt követően, hogy ügyvédeik betekintettek a szóban forgó adatokba, a felperesek észrevételeket nyújtottak be (a továbbiakban: 2017. október 18‑i észrevételek). Ugyanezen a napon a felperesek az említett adatok némelyike tekintetében bizalmas kezelés iránti kérelmet nyújtottak be a beavatkozóval szemben.

26      2017. november 14‑én a Bizottság a 2017. október 18‑i észrevételekben szereplő egyes adatok tekintetében bizalmas kezelés iránti kérelmet nyújtott be a beavatkozóval szemben.

27      2017. november 22‑én a Bizottság benyújtotta 2017. október 18‑i észrevételekre vonatkozó észrevételeit.

28      2017. december 15‑én a beavatkozó benyújtotta a 2017. október 18‑i észrevételekre és a Bizottság észrevételeire vonatkozó észrevételeit.

29      2018. április 27‑én a Törvényszék pervezető intézkedések keretében bizonyos kérdések megválaszolására és bizonyos dokumentumok benyújtására hívta fel az eljárás feleit. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek. A feleknek lehetőségük nyílt arra, hogy észrevételeket tegyenek az észrevételeik vonatkozásában adott válaszokra, amely lehetőséggel az előírt határidőn belül éltek is.

30      2018. június 25‑én a Törvényszék, a Bizottság válaszainak benyújtását követően újabb pervezető intézkedés keretében a Bizottság által vétett hiba miatt ez utóbbit a dömpingár‑különbözet kiszámításának helyesbítésére hívta fel.

31      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        a felpereseket érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

32      A beavatkozó által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

33      A Törvényszék a 2018. július 3‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

 A jogkérdésről

 A 2017. október 18‑i észrevételek elfogadhatóságáról

34      A felperesek a 2017. október 18‑i észrevételeket az alábbiakban ismertetett körülmények között nyújtották be.

35      A Bizottság a közigazgatási eljárás végső szakaszában tájékoztatta a feleket arról, hogy elírás történt. E hiba, amely az uniós gazdasági ágazat egyes kármutatóihoz kapcsolódott, lényegét tekintve abból állt, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítéseinek egy része uniós értékesítésként került figyelembevételre. Következésképpen a Bizottság módosította az uniós gazdasági ágazat értékesítéseire vonatkozó adatokat, valamint felülvizsgálta az azon további mutatókra vonatkozó adatokat, amelyekre az elírás közvetve befolyással volt.

36      A felperesek a keresetlevélben előadták, hogy a Bizottság nem folytatta le az elírás kijavításához kapcsolódó valamennyi felülvizsgálatot.

37      A Bizottság az ellenkérelmében részletesen kifejtette, hogy az elírás bizonyos számadatok másolása során történt, amelyek egy táblázatkezelő szoftver használatával készített számítógépes táblázatban szerepeltek, amelyet egy uniós gyártó kérdőívre adott válaszaihoz csatoltak, amelyek egy külön számítógépes táblázatban szerepeltek, és hogy ez a hiba a kijavítottakon kívül nem érintett más mutatókat, mivel e további mutatók meghatározására külön számítógépes táblázatokban került sor.

38      A Bizottság álláspontja szerint csak azon kármutatók voltak érintettek és kerültek felülvizsgálatra, amelyekhez kapcsolódóan az e külön táblázatban szereplő integrált számítási képletekben az elírással érintett adatokra mutató automatikus linkeket hoztak létre.

39      A Bizottság azt javasolta, hogy az alaprendelet 19. cikke értelmében bizalmasnak minősülő érintett adatokat az eljárási szabályzat 103. cikkének sérelme nélkül bocsássák a Törvényszék rendelkezésére, hogy a felperesek ellenőrizhessék a fenti 37. és 38. pontban kifejtett magyarázatok megalapozottságát.

40      A Törvényszék által elrendelt bizonyításfelvételt követően a Bizottság egy USB‑adattárolót bocsátott a Törvényszék Hivatalának rendelkezésére, amely tartalmazta a benyújtandó adatokat. Az említett bizonyításfelvétellel együttesen értelmezett, 2017. szeptember 14‑én közölt határozattal lehetővé tették a felpereseket képviselő ügyvédek számára, hogy titoktartási kötelezettségvállalás aláírása mellett, kizárólag annak érdekében, hogy az elírás következményeire vonatkozóan az ellenkérelemben nyújtott bizonyos magyarázatok hitelességét ellenőrizhessék, a Törvényszék Hivatalában betekintsenek az ezen USB‑adattárolón szereplő dokumentumokba.

41      A 2017. október 18‑i észrevételekben, amelyeket e találkozót követően nyújtottak be, a felperesek nem vitatják az említett magyarázatok hitelességét, ugyanakkor állításuk szerint öt újabb hibát fedeztek fel a megtekintett dokumentumokban, amelyek alátámasztják kifogásaik egy részét.

42      A Bizottság elsősorban a 2017. október 18‑i észrevételek elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel azok a Törvényszék által elfogadott bizonyításfelvétel és pervezető intézkedés tárgyától eltérő kérdésekre vonatkozik. Másodlagosan arra hivatkozik, hogy a felperesek által azonosított hibák kijavítása nem változtatta meg a megtámadott rendeletben általa lefolytatott elemzést.

43      A beavatkozó, akitől a szóban forgó bizalmas információk nagy része származik, lényegében arra hivatkozik, hogy az alaprendelet nem jogosítja fel az uniós intézményeket arra, hogy a valamely vállalkozás által a részükre átadott bizalmas adatokat e vállalkozás engedélye nélkül nyilvánosságra hozzák. A beavatkozó másodlagosan azt kéri, hogy annál szélesebb körben férhessen hozzá az érintett adatokhoz, mint amelyet korábban a részére biztosítottak.

44      Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek által a 2017. október 18‑i észrevételekben hivatkozott öt hiba nem függ össze a Törvényszék által elfogadott bizonyításfelvétel és pervezető intézkedés alapjául szolgáló elírással, ennélfogva pedig ezen intézkedések tárgyával.

45      Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet részletesen szabályozza az érdekelt feleknek a dömpingellenes vizsgálat keretében begyűjtött adatokhoz való hozzáférését. Az alaprendelet az eljárási garanciák teljes rendszerét írja elő, amelyek célja egyrészt az, hogy az érdekelt felek számára lehetővé váljon az érdekeik hasznos módon történő védelme, másrészt pedig hogy szükség esetén fennmaradjon az ezen vizsgálat során felhasznált információk bizalmas jellege, és olyan szabályokat foglal magában, amelyek lehetővé teszik e két követelmény összeegyeztetését (lásd analógia útján: 2016. június 30‑i Jinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 96. pont).

46      E tekintetben az alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdése megállapítja azt az elvet, amely szerint a hatóságoknak bármely bizalmas jellegű információt bizalmasként kell kezelniük, ha e bizalmas jelleget alapos indokok igazolják. Ezen cikk (5) bekezdése tiltja többek között, hogy a Bizottság az információ szolgáltatójának külön engedélye nélkül felfedjen bármely olyan, az említett rendelet alapján kapott információt, amelynek a bizalmas kezelését ez utóbbi kérte, és hogy – a kifejezetten előírt kivételtől eltekintve – közzétegye azokat a belső dokumentumokat, amelyeket az Unió hatóságai készítettek.

47      Az alaprendelet számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely lehetővé teszi az érdekelt felek védelemhez való jogaihoz kapcsolódó követelményeknek, valamint a bizalmas információk védelme szükségességéhez kapcsolódó követelményeknek az összeegyeztetését. Egyrészt az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése és 20. cikke alapján az érdekelt felek rendelkezésére álló információkhoz való hozzáférést korlátozza ezen információk bizalmas jellege. Másrészt az alaprendelet 19. cikkének (2)–(4) bekezdése számos szabályt ír elő az információk bizalmassága tiszteletben tartására vonatkozóan annak érdekében, hogy az érdekelt felek említett jogai ne sérüljenek.

48      A jelen esetben azok a dokumentumok, amelyekbe a felpereseket képviselő ügyvédek jogosultak voltak betekinteni, az uniós gazdasági ágazatot a jelen ügyben alkotó három vállalat közül kizárólag kettő társaságra vonatkozóan tartalmaztak kereskedelmi adatokat. Az alaprendelet 19. cikke értelmében vett bizalmas jellegű adatokról van szó, amit a felek nem vitatnak.

49      Olyan dokumentumokról van szó, amelyek hozzáférhetővé tételét a felperesek az alaprendelet alapján nem követelhették. Az e dokumentumokhoz való hozzáférést csak az ügyvédeik számára és kizárólag a Bizottság által ejtett elírás következményeinek a vizsgálata lehetővé tétele érdekében biztosították a Törvényszék egyik határozatában, amely szigorúan korlátozta e hozzáférést, hogy – amint az a Törvényszék által elfogadott bizonyításfelvételből és pervezető intézkedésből következik – biztosítsa a felperesek védelemhez való jogának tiszteletben tartását.

50      Egyrészt ugyanis a Törvényszék által elrendelt bizonyításfelvétel megfogalmazása egyértelmű volt. A Bizottságnak csak azokat az adatokat kellett hozzáférhetővé tennie, amelyek az elírás következményeire vonatkozóan az ellenkérelemben nyújtott bizonyos magyarázatok hitelességének ellenőrzéséhez feltétlenül szükségesek voltak.

51      Másrészt a felekkel 2017. szeptember 14‑én közölt határozat pervezető intézkedés keretében kizárólag annak érdekében írta elő a szóban forgó adatokhoz való hozzáférést, hogy az említett magyarázatokat illetően biztosítsa a felperesek védelemhez való jogának a jelen eljárásban való tiszteletben tartását, nem pedig azért, hogy az alaprendeletben előírt biztosítékokon túl információt nyújtson a felperesekről az érdekelt felek részére, ami ellentétes lenne az említett adatok bizalmas kezelésének a tiszteletben tartásával. Másrészt hangsúlyozni kell, hogy a közigazgatási eljárásban a felperesek jogait az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése, valamint e rendelet 19. és 20. cikke biztosítja.

52      A fentiekből az következik, hogy a jelen ügy nem hasonlítható valamely olyan helyzethez, amelyben a Törvényszék az eljárási szabályzat 103. cikkének (3) bekezdése alapján és az e cikk (2) bekezdése szerinti mérlegelés alapján úgy határoz, hogy általános jelleggel az ellenérdekű felperes vagy alperes tudomására hozza a másik fél által benyújtott bizalmas tájékoztatásokat vagy mellékleteket. A jelen ügyben ugyanis a Törvényszék kizárólag annak érdekében biztosított különleges hozzáférést a felperesek ügyvédei számára a Bizottság által a vitatott mutatók megállapításához használt számítógépes táblázatokhoz, hogy lehetővé tegye számukra az elírás következményeire, különösen az e táblázatokban létrehozott linkekre vonatkozóan az ellenkérelemben nyújtott bizonyos magyarázatok hitelességének ellenőrzését. Következésképpen a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy általános hozzáféréssel rendelkeztek olyan új információkhoz, amelyekről tudomást szerezve olyan új jogalapokra és kifogásokra hivatkozhattak, amelyeket az eljárási szabályzat 84. cikke alapján elfogadhatónak kell tekinteni.

53      E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy maguk a felperesek nem kérték a Törvényszéktől, hogy az tegye lehetővé a számukra a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférést, hogy azok felett általános jelleggel rendelkezzenek. Épp ellenkezőleg, a felperesek a válaszban kifejezetten azt kérték, hogy e hozzáférést kizárólag az elírás következményeire vonatkozóan az ellenkérelemben nyújtott bizonyos magyarázatok hitelességének ellenőrzése érdekében biztosítsák a részükre.

54      A fenti megfontolások összessége alapján a 2017. október 18‑i észrevételeket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

55      Ebből következően a beavatkozó arra irányuló másodlagos kérelméről, hogy szélesebb körben férhessen hozzá az érintett adatokhoz, nem szükséges határozni.

 Az ügy érdeméről

56      Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek lényegében négy jogalapra hivatkoznak, amelyek az alaprendelet különböző formában való megsértésén alapulnak, nevezetesen:

–        az első, az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdésének, és ebből következően a 9. cikke (4) bekezdésének a megsértésére alapított jogalap;

–        a második, az alaprendelet 3. cikke (2) és (3) bekezdésének és ebből következően 3. cikke (6) bekezdésének és 9. cikke (4) bekezdésének a megsértésére alapított jogalap;

–        a harmadik, az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5)–(8) bekezdésének, valamint 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének a megsértésére alapított jogalap;

–        a negyedik, az alaprendelet 20. cikke (4) és (5) bekezdésének és a védelemhez való jognak a megsértésére alapított jogalap.

57      Elsőként a negyedik jogalapot kell megvizsgálni.

 Az alaprendelet 20. cikke (4) és (5) bekezdésének és a védelemhez való jognak a megsértésére alapított, negyedik jogalapról

58      A negyedik jogalap lényegében két részre oszlik.

59      Az első rész keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 20. cikkének (4) bekezdését, továbbá a Jindal Saw meghallgatáshoz való jogát azzal, hogy egyes bizonyítékokat csak azt követően bocsátotta ez utóbbi rendelkezésére, hogy az két 2016. február 1‑jén kelt levelében ezt kérte.

60      Az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva a felperesek hangsúlyozzák, hogy amikor az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által biztosított jogok tiszteletben tartása még nagyobb jelentőséggel bír, és hogy e biztosítékok között szerepel az érdemben való meghallgatáshoz való jog. Márpedig nem zárható ki teljes mértékben, hogy ha a Jindal Saw‑nak lehetősége lett volna arra, hogy észrevételeket tegyen azon információk kapcsán, amelyek iránt az elírás által befolyásolt kármutatók és az uniós gazdasági ágazat költségei – ideértve a Saint‑Gobain PAM csoport értékesítési egységeinek értékesítési, adminisztratív és általános költségeit – (a továbbiakban: SGA‑költségek) vonatkozásában kérelmet nyújtott be, a közigazgatási eljárás eltérő és számára kedvezőbb eredményre vezethetett volna, mivel a Bizottság már korábban felülvizsgálta volna álláspontját azon észrevételek folytán, amelyeket az érdekelt felek nyújtottak be hozzá.

61      A második rész keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdését, valamint a Jindal Saw meghallgatáshoz való jogát, mivel nem biztosított ez utóbbi részére elengedő időt arra, hogy a módosított kármutatókra vonatkozó tájékoztatást követően benyújtsa észrevételeit. E tekintetben arra hivatkoznak, hogy nem zárható ki teljes mértékben, hogy ha a módosított kármutatókra vonatkozó tájékoztatást követően az említett rendelkezés előírásainak megfelelő határidőt biztosítottak volna a Jindal Saw részére, részletesebben kifejthette volna észrevételeit, ami arra vezethette volna a Bizottságot, hogy megváltoztassa álláspontját.

62      A beavatkozó által támogatott Bizottság vitatja ezen jogalap megalapozottságát.

63      Elöljáróban, először is meg kell jegyezni, hogy amennyiben valamely dömpingellenes vizsgálatban érdekelt felek, különösen az érintett exportáló gyártók érdekeik védelmében hozzá kívánnak férni azon tényeket és megfontolásokat érintő információkhoz, amelyek dömpingellenes intézkedések alapjául szolgálhatnak, a Bizottság köteles tiszteletben tartani bizonyos eljárási elveket és garanciákat.

64      E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyrészt az alaprendelet 20. cikke tartalmaz néhány szabályt az érdekelt felek meghallgatáshoz való jogának gyakorlására vonatkozóan, amely jog az uniós jogrend által elismert alapvető jognak minősül. E cikk a (2) bekezdésében előírja az azon lényeges tényekről és szempontokról való tájékoztatáshoz való jogot, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok kivetését javasolják. Az említett cikk ezenkívül a (4) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy amennyiben a Bizottság a vele korábban közöltektől eltérő tényekre és megfontolásokra kívánja alapozni valamely határozatát, e tényeket és megfontolásokat a lehető legrövidebb időn belül közzé kell tennie, az (5) bekezdésében pedig előírja, hogy az érintett feleknek főszabály szerint legalább tíz nappal kell rendelkezniük az észrevételeik megtételére, ugyanakkor ennél rövidebb határidő is megállapítható, ha újabb végleges nyilvánosságra hozatalról van szó.

65      Egyrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog tiszteletben tartásából fakadó követelmények nemcsak a szankció kiszabásával fenyegető eljárások keretében állnak fenn, hanem az olyan, dömpingellenes rendeletek elfogadását megelőző vizsgálati eljárások során is, amelyek az érintett vállalkozásokat közvetlenül és személyükben érinthetik, és részükre hátrányos következményekkel járhatnak. Közelebbről, az információknak a vizsgálati eljárás során az érintett vállalkozásokkal való közlése keretében az e vállalkozások védelemhez való jogának a tiszteletben tartása megköveteli, hogy e vállalkozásoknak ezen eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hasznos módon kifejtsék a hivatkozott tények és körülmények helytállóságával és relevanciájával kapcsolatos, valamint a Bizottság által a dömping fennállására és az abból eredő kárra vonatkozóan tett állításnak az alátámasztására felhasznált bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontjukat (lásd analógia útján: 2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Jóllehet a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapvető jelentőséggel bír a dömpingellenes eljárásokban (lásd: 2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az e jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a dömpingellenes vám kivetését elrendelő rendelet megsemmisítéséhez, ha e szabálytalanság folytán fennáll annak a lehetősége, hogy a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárult volna, ami így ténylegesen érintette volna a felperes védelemhez való jogait (lásd ebben az értelemben: 2009. október 1‑jei Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ítélet, C‑141/08 P, EU:C:2009:598, 107. pont).

67      Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy e fél nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy Bizottság határozata eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel az említett fél a feltárt eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítél, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      Ezzel szemben az érintett félnek konkrétan alá kell támasztania, hogy az említett eljárási szabálytalanság hiányában mennyiben tudta volna jobban biztosítani a védelmét, és nem hivatkozhat kizárólag arra, hogy nem tudtak észrevételeket tenni hipotetikus helyzetekre vonatkozóan (lásd: 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69      Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a Bizottság a végleges tájékoztatásban valamennyi olyan tényt és megfontolást közölte az érdekelt felekkel, amelyet lényegesnek ítélt, és amely alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni, ideértve a kármutatókra vonatkozó számadatokat és az e mutatókat alátámasztó tendenciák vizsgálatát. A Bizottság közelebbről egyrészt megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítései több mint 6%‑kal csökkentek, és e gazdasági ágazat piaci részesedése egy hanyatló piacon hozzávetőleg 2,5%‑kal csökkent. Másrészt a Bizottság szintén ugyanezen gazdasági ágazat kapcsán megjegyezte, hogy az alacsony jövedelmezőség az értékesítések és az uniós piaci részesedés visszaesésével társulva az uniós gazdasági ágazatot nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetbe hozta, és az összes általa relevánsnak ítélt kármutató átfogó elemzése alapján és az uniós gazdasági ágazat nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikke értelmében jelentős kár érte.

70      Az első kifogás egyrészt az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdésének a megsértésére vonatkozik, amelyet az ugyanezen cikk (2) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, másrészt pedig a védelemhez való jog arra tekintettel való megsértésére, hogy nem adták át a Jindal Saw részére az általa két 2016. február 1‑jén kelt levélben kért információkat először is az elírás felfedezése folytán módosított kármutatókra vonatkozó tájékoztatást, másodszor pedig az uniós gazdasági ágazat különböző költségeit illetően.

71      Ami elsőként a Jindal Saw által kért, az uniós kármutatók tekintetében tett módosításokra vonatkozó információk közlésének az elmaradását illeti, meg kell jegyezni, hogy először is a Bizottság a 2016. január 28‑i közleményében, amelyben tájékoztatta a Jindal Saw‑t az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárra vonatkozó mutatók vonatkozásában tett kiigazításokról, kifejezetten említést tett azokról a kármutatókról, amelyek az elírás felfedezése folytán módosításra kerültek, így nevezetesen azokról a kármutatókról, amelyek először is az uniós összfelhasználásra, másodszor az exportáló gyártók piaci részesedésére, harmadszor az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésére, negyedszer pedig az ezen piaci ágazatban alkalmazott eladási árra vonatkoztak. Továbbá egy ezen közleményhez csatolt melléklet megismételte az érintett számadatokat, amelyek a végleges tájékoztatóhoz hasonlóan értéktartományok formájában kerültek megállapításra. Végül a Bizottság az említett írásbeli közleményben kifejezetten kimondta, hogy e módosítások nem eredményeztek változást sem a tendenciák vonatkozásában tett következtetésekben, sem pedig azon végső következtetésekben, amelyeket korábban közöltek az érdekelt felekkel.

72      E megállapításokból az következik, hogy a Bizottság által az elírás javításából következően tett módosítások önmagukban nem minősülnek az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett lényeges tényeknek és szempontoknak, mivel e módosítások nem eredményeztek változást azon tendenciákra nézve, amelyeken a kár értékelése alapult. Ennélfogva a Bizottság az említett rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján nem volt köteles arra, hogy tájékoztassa a Jindal Saw‑t az említett módosításokról, és még kevésbé volt köteles helyt adni ez utóbbi arra irányuló kérelmének, hogy e kérdés vonatkozásában további tájékoztatást kapjon. Ennélfogva nem sértette meg az alaprendelet 20. cikke (2) és (4) bekezdését.

73      Ami másrészt a meghallgatáshoz való jog megsértésére vonatkozó állítást illeti, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 2016. január 28‑i írásbeli közleményében valamennyi szükséges adatot rendelkezésre bocsátotta, amely lehetővé tette a Jindal Saw számára, hogy kifejtse álláspontját az elírás folytán tett módosítások vonatkozásában, amit a Jindal Saw a 2016. február 1‑jén kelt első levelében egyébként meg is tett. E tekintetben ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a felperesek a Törvényszék előtti eljárásban a 2016. február 1‑jén a Bizottság részére benyújtott észrevételekhez képest nem nyújtottak be újabb észrevételeket. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság azt követően fogadta el a megtámadott rendeletet, hogy a Jindal Saw‑nak alkalma volt valamennyi hasznos észrevétel előterjesztésére, és hogy a felperesek nem bizonyították a jelen eljárásban, hogy a Jindal Saw jobban érvényesíthette volna védelmét a közigazgatási eljárásban.

74      Ami másodszor az uniós gazdasági ágazat egyes költségeire vonatkozó információk közlésének az elmaradását illeti, meg kell jegyezni, hogy a megfelelő ügyintézés kétségtelenül azt kívánta volna meg a Bizottság részéről, hogy válaszoljon e kérelemre, már csak azért is, hogy tájékoztassa arról, hogy bizalmas információkról van szó, amelyekhez nem biztoshat hozzáférést a Jindal Saw számára. Ugyanakkor az e tájékoztatás iránti kérelemre adott konkrét válasz hiánya nem járt azzal a következménnyel, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 20. cikkének az ezen cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (4) bekezdését, mivel a Jindal Saw által kért kiegészítő információk nem minősülnek új lényeges tényeknek és szempontoknak.

75      Már a 2015. szeptember 18‑án elfogadott ideiglenes dömpingellenes rendeletből kitűnt, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének kiszámításakor a Bizottság nemcsak az ezen gazdasági ágazat termelő szervezeteinek SGA‑költségeit vette figyelembe, hanem az említett gazdasági ágazat értékesítési egységeinek a költségeit is. Az ideiglenes rendelet a (92) preambulumbekezdésében e tekintetben kimondja, hogy „[a]z együttműködő uniós gyártók jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségnek a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában való kifejezésével állapította meg”, és hogy „[a hasonló] termék[ek] EU‑n belüli értékesítéseinek többsége az együttműködő EU‑s gyártók értékesítési [egységein] keresztül történt, amelyek költségeit és jövedelmezőségét a Bizottság figyelembe vette”.

76      Az a körülmény, hogy a Jindal Saw nem vette figyelembe vagy nem értelmezte megfelelően az ideiglenes rendelet keretében nyújtott és a végleges tájékoztatóban megismételt magyarázatok terjedelmét, amelyek értelmében a Bizottság az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységeinek a költségeit is figyelembe vette az ezen gazdasági ágazat jövedelmezőségének kiszámításakor, nem jelenti azt, hogy a Bizottság által a 2016. január 28‑i találkozón e tekintetben nyújtott felvilágosítások lényeges új tényeknek és szempontoknak minősülnek. Ennélfogva a Bizottság e tekintetben nem sértette meg az alaprendelet 20. cikkének (2) és (4) bekezdését.

77      Abból a körülményből, hogy az érintett információ, amely az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységei költségeinek az ezen gazdasági ágazat jövedelmezősége kiszámítása tekintetében való figyelembevételére vonatkozik, az ideiglenes rendelet 2015. szeptember 19‑i Hivatalos Lapban való közzététele időpontjában a Jindal Saw birtokában volt, szintén az következik, hogy a Jindal Saw rendelkezett az ahhoz szükséges információkkal, hogy hasznosan kifejthesse az e számításra vonatkozó észrevételeit.

78      Ennélfogva az első kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

79      A második kifogást illetően, amely az alaprendelet 20. cikke (5) bekezdésének a megsértése vonatkozik, amennyiben a Jindal Saw‑nak nem állt rendelkezésre tíznapos határidő, vagy legalábbis kellő idő arra, hogy az egyes kármutatók tekintetében elvégzett módosításokra vonatkozóan megjegyzéseket nyújtson be, meg kell állapítani, hogy e rendelkezésből nem következik, hogy a Bizottság köteles lenne határidőt biztosítani az érdekelt felek részére, hogy minden olyan módosítás kapcsán megjegyzéseket tehessenek, amelyet a Bizottság a végleges tájékoztatásra nézve általuk benyújtott észrevételek nyomán hajt végre. Ilyen kötelezettség csak akkor állt volna fenn, ha a Bizottság 2016. január 28‑i írásbeli közleménye az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett lényeges tényeket és szempontokat tartalmazott volna, ami a jelen ügyben nem állt fenn.

80      Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a felperesek a Törvényszék előtti eljárás során nem nyújtottak be más érvet az elírás javításával összefüggésben azon kívül, amelyeket a Jindal Saw a 2016. február 1‑jei első levelében már előterjesztett.

81      Következésképpen semmi nem enged arra következtetni, hogy a dömpingellenes eljárás eltérő eredményre vezetett volna, ha a Jindal Saw hosszabb határidővel rendelkezett volna arra, hogy benyújtsa az ezzel kapcsolatos megjegyzéseit.

82      Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogy a felperesek még azt követően sem terjesztettek elő semmilyen új érvet az elírással kapcsolatban, hogy a Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedések keretében betekintettek az ezen elírással potenciálisan befolyásolt adatokat tartalmazó dokumentumokba, elismerve, hogy az említett elírás javítása nem tett szükségessé a Bizottság által elvégzett és a Jindal Saw‑val 2016. január 28‑án közölt kiigazításokon kívüli további módosításokat.

83      Ennélfogva a második kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani, ebből következően pedig a negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdésének, és ebből következően ugyanezen rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalapról

84      Az első jogalap két részre tagolódik.

–       Az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdésének megsértésére alapított első jogalap első részéről

85      Az első rész két kifogásra bontható.

86      Első kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdését azzal, hogy nem a Jindal Saw által az értékesítési egységeivel szemben alkalmazott valós exportárat vette alapul, hanem ehelyett egy maga által képzett exportárat használt fel. E tekintetben arra hivatkoznak, hogy a dömpingkülönbözet megállapításánál a valós exportárak figyelmen kívül hagyásához nem elegendő ok pusztán az, hogy az exportőr és az importőr között kapcsolat áll fenn, az csupán akkor indokolt, ha ezek az árak e kapcsolat miatt nem megbízhatóak, amit a Bizottság nem bizonyított.

87      E kifogásuk alátámasztására a felperesek először is az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének szövegére hivatkoznak, amelynek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 1995. január 1‑jei létrehozásával járó módosítása álláspontjuk szerint változást hozott az e rendelkezés szerinti megközelítésben. Véleményük szerint, bár az uniós bíróságok még nem foglaltak állást az említett rendelkezés alkalmazása keretében a bizonyítási teher megoszlásának kérdéséről, a 2015. november 26‑i Giant (China) kontra Tanács ítélet (T‑425/13, nem tették közzé, EU:T:2015:896) 59. pontja e rendelkezés tekintetében az ő értelmezésüket támasztja alá. Ezenkívül egy dömpingellenes vámokat bevezető egyedi rendeletre hivatkoznak, amelyből álláspontjuk szerint az következik, hogy maga a Bizottság is ezt az értelmezést alkalmazta.

88      Másodszor, a felperesek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének szövegére hivatkoznak, amely az adott termék rendes értékének az exportáló országban való megállapítására vonatkozik, és amelyből kitűnik, hogy a felek közötti értékesítési megállapodás elegendő az e két fél között alkalmazott ár figyelmen kívül hagyására. Az ugyanazon cikk két bekezdésének szövegezésében mutatkozó ezen eltérés álláspontjuk szerint azt bizonyítja, hogy az uniós jogalkotó alapvető különbséget tesz a két helyzet között.

89      A beavatkozó által támogatott Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

90      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése előírja, hogy főszabály szerint „az exportár az exportáló országból az Unióba exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár”. Kizárólag „[a]zokban az esetekben, amikor nincs exportár, vagy amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat [helyesen: kapcsolat] vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik”, ad lehetőséget az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének első albekezdése exportár képzésére, azon ár alapján, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére.

91      Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdéséből tehát kitűnik, hogy a Bizottság két esetben állapíthatja meg, hogy az exportár nem megbízható, vagyis akkor, ha kapcsolat áll fenn az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között, valamint akkor, ha kompenzációs megállapodás jött létre az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között. Ezen eseteken kívül, amennyiben van exportár, a Bizottság a dömping megállapítása során köteles ezen exportárból kiindulni (lásd ebben az értelemben: 2002. november 21‑i Kundan és Tata kontra Tanács ítélet, T‑88/98, EU:T:2002:280, 49. pont; 2011. október 25‑i CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, T‑190/08, EU:T:2011:618, 26. pont).

92      Ami először is az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése első albekezdésének megfelelő rendelkezés szövegének egymást követő módosításait illeti, meg kell jegyezni, hogy az a jelen kifogással érintett mondattag, mely szerint „amikor az exportár az exportőr és az importőr […] közötti üzleti kapcsolat [helyesen: kapcsolat] […] miatt megbízhatatlannak látszik”, szinte azonos formában megtalálható az eredetileg az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országok által folytatott dömping, illetve az azok által nyújtott prémiumok és szubvenciók elleni védelemről szóló, 1968. április 5‑i 459/68/EGK tanácsi rendelet (HL 1968. L 93., 1. o., a továbbiakban: 1968‑as dömpingellenes rendelet) 3. cikkének (3) bekezdésében szereplő mondatrész szövegében. Ez utóbbi rendelkezésben a következő megfogalmazás szerepelt: „[…] amikor úgy tűnik, hogy az exportőr és az importőr közötti üzleti kapcsolat miatt nem lehet az exportárból kiindulni”. E rendelkezés az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló, 1967. június 30‑án Genfben aláírt, 1968. július 1‑jén hatályba lépett megállapodás 2. cikke e) pontjának szövegét vette át.

93      Warner főtanácsnok a NTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ügyre (113/77, EU:C:1979:39, EBHT 1212[1253]. o.) vonatkozó indítványában, feltárva ezt a hasonlóságot, megjegyezte, hogy a GATT VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás 2. cikkének e) pontja a GATT VI. cikkének értelmezését szolgálja, és hogy az 1968‑as dömpingellenes rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében foglaltakat nem úgy kell értelmezni, hogy a tényleges árakat csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, amennyiben sajátos indokok alapján feltételezhető, hogy az exportőr és az importőr közötti kapcsolatra tekintettel ezek az árak nem megbízhatók. A főtanácsnok mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az exportőr és az importőr közötti kapcsolat fennállása elegendő alap ahhoz, hogy az exportárat megbízhatatlannak értékeljék.

94      Az 1968‑as dömpingellenes rendelet 3. cikkének (3) bekezdése helyébe az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt vagy szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló, 1979. december 20‑i 3017/79/EGK tanácsi rendelet (HL 1979. L 339., 1. o., a továbbiakban: 1979‑es dömpingellenes rendelet) 2. cikke (8) bekezdésének b) pontja lépett, amely az alábbiak szerint fogalmazott:

„Amennyiben nem áll rendelkezésre exportár, vagy úgy tűnik, hogy kapcsolat áll fenn […] az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél között, illetve egyéb indokoknál fogva, az [Unióba] exportra eladott termékért tényleges kifizetett vagy kifizetendő ár nem szolgálhat viszonyítási alapként […].”

95      Mindazonáltal nem állapítható meg, hogy e szövegmódosítás azt a célt szolgálta volna, hogy módosítsa az árak megbízhatóságával kapcsolatos bizonyítási teherre vonatkozó szabályt, amennyiben az exportőr és az importőr között kapcsolat áll fenn. Éppen ellenkezőleg, kiszélesítette azon helyzetek körét, amelyekben az exportra eladott termékekért ténylegesen kifizetett ár nem szolgálhatott viszonyítási alapul (lásd ebben az értelemben: 1990. március 14‑i Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑156/87, EU:C:1990:116, 30. pont). Ez az „egyéb indokoknál fogva” kitétellel való kiegészítésből fakad, amely a GATT VI. cikkének végrehajtásáról szóló új megállapodásban nem szerepelt. A mondat szerkezetében az 1968‑as dömpingellenes rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében szereplőhöz képest eszközölt változás e kiegészítés miatt vált szükségessé. Ennélfogva, a kapcsolatban álló felek között alkalmazott ár megbízhatóságára vonatkozó szabály lényegében változatlan maradt.

96      Az 1979‑es dömpingellenes rendelet 2. cikke (8) bekezdése b) pontjának szövege változatlan maradt az e rendeletet követő különböző jogszabályok megfelelő rendelkezéseiben egészen addig, amíg az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból származó dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1994. december 22‑i 3283/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 349., 1. o., a továbbiakban: 1994‑es dömpingellenes rendelet) 2. cikkének (9) bekezdése fel nem váltotta, amely az üzleti kapcsolat fennállásának esetét így fogalmazza meg: „amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti kapcsolat miatt megbízhatatlannak látszik”. Ez a megfogalmazás hasonló az eredeti szövegezéshez, amely az 1968‑as dömpingellenes rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében, valamint az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: 1994. évi dömpingellenes WTO‑megállapodás) 2.3. cikkében szerepelt.

97      Az 1994‑es dömpingellenes rendelet harmadik és negyedik preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a közösségi jogszabályok módosítására az 1994. évi dömpingellenes WTO‑megállapodásból eredően volt szükség, amelynek megfelelő és átlátható alkalmazását rendelkezéseinek a közösségi jogba való lehető legnagyobb mértékű átültetése útján kellett biztosítani.

98      Nyilvánvaló tehát, hogy a közösségi jogalkotó az 1994‑es dömpingellenes rendelet szövegét a lehető legjobban hozzá kívánta igazítani az 1994. évi dömpingellenes WTO‑megállapodás szövegéhez. Tekintettel különösen arra, hogy a szóban forgó rendelet szövegét érintő módosításokkal kapcsolatban sem a preambulumbekezdésekben, sem az e rendelet szövegét először módosító, 1979‑es dömpingellenes rendelet előkészítő munkálataiban, sem az 1994. évi dömpingellenes WTO‑megállapodásban használt megfogalmazást átvevő 1994‑es dömpingellenes rendelet előkészítő munkálataiban nem található magyarázó észrevétel, meg kell állapítani, hogy e módosítások nem célozták a bizonyítási teher módosítását az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése első albekezdésének megfelelő rendelkezés alkalmazása tekintetében.

99      A felperes egyéb érvei nem vonják kétségbe ezt az értékelést.

100    Először is, azzal kapcsolatban, hogy a felperesek a 2015. november 26‑i Giant (China) kontra Tanács ítélet (T‑425/13, nem tették közzé, EU:T:2015:896) 59. pontjára hivatkoznak, meg kell jegyezni, hogy az ebben a pontban foglaltakat csak összefüggésükben lehet figyelembe venni. Márpedig, abban az ügyben, amely ezen ítélet alapjául szolgált, a Törvényszék nem az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos bizonyítási teherről foglalt állást, hanem egy ettől eltérő különös kérdésről.

101    Másodszor, ami a felpereseknek a Norvégiából származó atlanti‑óceáni tenyésztett lazac behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásoknak, valamint a Chiléből és a Feröer‑szigetekről származó atlanti‑óceáni tenyésztett lazac behozatalára vonatkozó dömpingeljárásoknak a megszüntetéséről szóló, 2003. május 26‑i 930/2003/EK rendeletre (HL 2003. L 133. 1. o.) való hivatkozását illeti, az a rendelet (84) preambulumbekezdésében szereplő olyan kijelentésre vonatkozik, amely szintén a sajátos – az említett rendelet (82)–(84) preambulumbekezdésében kifejtett – hátteréből következett.

102    Másodsorban, a felperesek azon érvével kapcsolatban, amelyet az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése első albekezdésének és ugyanezen rendelet 1. cikke harmadik albekezdésének szövegezésbeli különbségére alapítanak, meg kell állapítani, hogy az utóbbi rendelkezés az előbbivel ellentétben nem az 1994. évi dömpingellenes WTO‑megállapodásból ered, így e két rendelkezés szövege közötti különbségre semmilyen a contrario érv nem alapítható. Ugyanis, mivel az uniós jogalkotó nem volt kötve a WTO keretében elfogadott jogszabályszöveghez, semmi nem akadályozta abban, hogy az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében az ugyanezen cikk (9) bekezdésében foglalt elgondolást fejtse ki világosabb formában.

103    Az első kifogást tehát megalapozatlanként el kell utasítani.

104    A másodlagosan előadott második kifogás keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy mindenesetre a közigazgatási eljárás során a Jindal Saw bizonyította, hogy az értékesítési egységeivel szemben általa alkalmazott exportárak megbízhatók voltak, először is a független uniós importőrökkel szemben alkalmazott árakhoz képest, másodszor a harmadik országbeli importőrökkel szemben alkalmazott árakhoz képest, és harmadszor az említett exportárak vámhatóságok általi elfogadására figyelemmel.

105    Először is, a Jindal Saw által közölt, a független uniós vevők felé történő közvetlen eladásokra érvényesített exportárakat illetően a felperesek hangsúlyozzák, hogy a Bizottság egyrészről nem tagadhatta volna meg e tényleges árak figyelembevételét a Jindal Saw értékesítési egységeivel szemben felszámított exportárak megbízhatóságának értékelése során, mivel a független vevőknek közvetlenül értékesített mennyiség igen alacsony volt, másrészről pedig a Bizottság nem használhatta volna fel az említett tényleges árakat az exportár képzése keretében.

106    Másodszor, a független harmadik országbeli vevők részére történő értékesítés során alkalmazott árakat illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság ezeket nem hagyhatta volna figyelmen kívül a Jindal Saw értékesítési egységeivel szemben alkalmazott exportárak megbízhatóságának értékelése során, mivel ezek az eladások nem tükrözték megfelelően a Jindal Saw gazdasági helyzetét és magatartását az uniós piacon. Ugyanis véleményük szerint, tekintettel arra, hogy maga az alaprendelet írja elő 2. cikkének (3) bekezdésében, hogy a rendes érték kiszámításánál a harmadik országokba irányuló exportárat is figyelembe kell venni, mivel ezeket az árakat is megfelelően megbízhatónak kell tekinteni olyan összehasonlítás elvégzése során, amely annak meghatározására irányul, hogy az Unión belül kapcsolatban álló importőrök által számlázott árak megbízhatók‑e. A Bizottság által e tekintetben előterjesztett azon érv, mely szerint a Jindal Saw „ugyanezen időszakban nagy mennyiségben értékesített vele kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül”, e tekintetben nem releváns. Egyébiránt, volt már arra példa, hogy az intézmények a harmadik országok piacán felszámított árakat vették alapul az Unió felé irányuló exportár megbízhatóságának ellenőrzése során.

107    Harmadszor, azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamok vámhatóságai elfogadták a Jindal Saw által az értékesítési egységeivel alkalmazott exportárakat, a Bizottság nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy e hatóságok nem tettek eleget megfelelően a feladataiknak, annál az egyetlen oknál fogva, hogy a behozatali vám 0%‑os volt, és különösen mert a hozzáadottérték‑adó (héa) az elvámolt érték alapján kerül kiszámításra, ami elegendő indok lett volna az említett hatóságoknak arra, hogy ellenőrizzék az exportárat.

108    A felperesek szerint, még ha külön‑külön értékelve a felsoroltak nem is igazolják megfelelően, hogy a Jindal Saw által az értékesítési egységei felé kiszámlázott exportárak megbízhatók voltak, együttesen, és ezt cáfoló bizonyíték híján, megalapozzák ezt a tényt.

109    A beavatkozó által támogatott Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

110    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések területén a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az általa vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (lásd: 2007. szeptember 27‑i Ikea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia az ilyen értékelés tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat betartották‑e, a vitatott módszerválasztást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd: 2013. február 7‑i EuroChem MCC kontra Tanács ítélet, T‑84/07, EU:T:2013:64, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez – többek között – az exportőr által közölt exportárak megbízhatóságának értékelésére is vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2002. november 21‑i Kundan és Tata kontra Tanács ítélet, T‑88/98, EU:T:2002:280, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111    Egyébiránt, amint az az első kifogás értékeléséből is következik, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdéséből az tűnik ki, hogy amennyiben kapcsolat van az exportőr és az importőr között, fennáll az a vélelem, hogy a kettejük viszonyában alkalmazott árak nem megbízhatók, így a Bizottság főszabály szerint megállapíthatja az exportárat. Ugyanakkor, ahogy azt a Bizottság is elismeri, megdönthető vélelemről van szó, amelyet az érintett vállalkozások az áraik megbízhatóságára vonatkozó bizonyítékok bemutatásával megdönthetnek.

112    A jelen ügyben a felperesek azt állítják, hogy a közigazgatási eljárás keretében bemutattak megfelelő bizonyítékokat annak igazolására, hogy a Jindal Saw értékesítési egységeivel szemben alkalmazott exportárai megbízhatóak voltak.

113    Az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a Bizottság a priori úgy ítélte meg a kapcsolódó importőrök által bonyolított behozatallal kapcsolatban, hogy az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján kell megállapítani. Ezt követően a Bizottság megállapította ezen rendelet (45) preambulumbekezdésében, hogy a Jindal Saw‑nak sem a független uniós felek, sem a harmadik országbeli felek felé történő értékesítése nem használható fel a Jindal Saw által alkalmazott tényleges exportár megbízhatóságának értékelése során.

114    A felperesek azon állításának alátámasztására előadott érvelése, amely szerint igazolták a Jindal Saw által az értékesítési egységeivel szemben alkalmazott exportárak megbízhatóságát, nem fogadható el.

115    Először is, az a tény, hogy a Bizottság megállapította az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdésében, hogy a Jindal Saw független uniós vevők felé irányuló eladásai, amelyek értékesítésének 1%‑át tették ki, volumen és érték tekintetében is elégtelenek voltak ahhoz, hogy viszonyítási alapot képezhessenek az értékesítési egységeinek való eladás keretében alkalmazott exportár megbízhatóságának értékelése során, független attól a kérdéstől, hogy a független uniós vevőkkel szemben alkalmazott árak önmagukban véve megbízható árnak minősülnek‑e a szóban forgó egyedi értékesítés során. A Bizottság ugyanis nem arra hivatkozott, hogy maguk a Jindal Saw által a független uniós vevőkkel szemben alkalmazott árak nem voltak megbízhatók, hanem egy nyilvánvaló hibáktól mentes értékelést végzett arra vonatkozóan, hogy ezen eladások volumen és érték tekintetében is elégtelenek ahhoz, hogy reprezentatívnak minősüljenek, tehát viszonyítási alapként szolgálhassanak a Jindal Saw Unió felé irányuló exportjának fennmaradó 99%‑a – a kapcsolódó feleknek történő értékesítés – esetében alkalmazott árak megbízhatóságának értékelése során.

116    Másodszor, azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság megtagadta a harmadik országokba történő értékesítés során a Jindal Saw által alkalmazott exportárak alapulvételét az értékesítési egységeinek való eladás keretében alkalmazott exportár megbízhatóságának értékelése során, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság – szintén nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül – állapíthatta meg, hogy azon harmadik országok piacai, amelyeken a Jindal Saw termékeit értékesítette, jelentősen különböznek az Unió piacától, és lényegében úgy vélhette, hogy nem igazolható, hogy az e piacokon és az Unió piacán alkalmazott árstratégia azonos lenne.

117    E tekintetben a felperesek azon érve, mely szerint a rendes érték megállapításához maga az alaprendelet írja elő a harmadik országok felé történő értékesítés során alkalmazott exportár alapulvételét, nem releváns. Ugyanis, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a rendes érték és az exportár kiszámítása két különböző számítási módszeren alapuló, két különálló művelet, az előbbit az alaprendelet 2. cikkének (3)–(7) bekezdése, az utóbbit az alaprendelet 2. cikkének (8)–(9) bekezdése szabályozza (lásd ebben az értelemben: 1988. október 5‑i Canon és társai kontra Tanács ítélet, 277/85 és 300/85, EU:C:1988:467, 37. pont). Ennélfogva az exportár és a rendes érték meghatározására szolgáló módszerek közötti párhuzamra nem alapítható érvelés.

118    A Bizottsággal egyetértésben továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a rendes ár kiszámításához csak akkor lehet az exportárat alapul venni, ha „ezek az árak reprezentatívnak tekinthetők”. Márpedig a felperesek sem az eljárás közigazgatási, sem a Törvényszék előtti szakaszában nem bizonyították, hogy a Jindal Saw harmadik országokkal szemben alkalmazott exportárai reprezentatívak lennének.

119    Végezetül, amint megállapításra kerül, hogy a rendes értéket ténylegesen ki kell számítani, a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján jár el. Ily módon, a Bizottság állításával összhangban, a harmadik országok piacán alkalmazott exportárat azt követően veszik csak figyelembe, hogy a rendes érték megállapításáról határoztak, nem pedig annak eldöntése során, hogy a rendes értéket ki kell‑e számítani, vagy sem. Ennélfogva, még ha el kellene is ismerni, hogy a rendes érték megállapítására és az exportár meghatározására szolgáló eljárások hasonlóak (quod non), nem vonható párhuzam a rendes érték megállapításához a harmadik országokba irányuló exportár alapulvételének lehetősége – amely az eljárás későbbi szakaszában merül fel –, és annak kérdése között, hogy az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének első albekezdése alapján kell‑e kiszámítani.

120    Egyébiránt, függetlenül attól a ténytől, hogy a felperesek nem fektethetnek jogos bizalmat olyan eszköz fenntartásába, amelyet eredetileg olyan intézmény választott meg, amely a politikájának megvalósításához szükséges eszközök megválasztása terén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (lásd: 2015. május 20‑i Yuanping Changyuan Chemicals kontra Tanács ítélet, T‑310/12, nem tették közzé, EU:T:2015:295, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), nem releváns az ezen érvük alátámasztására felhozott példa, mely szerint volt olyan eset, hogy az intézmények a harmadik országok felé irányuló exportárat vették alapul az Unióba irányuló exportár megbízhatóságának vizsgálata során. Az Indiából származó polietilén‑tereftalát (PET) behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megszüntetéséről szóló, 2011. szeptember 1‑jei 905/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2011. L 232., 14. o.), amelyre a felperesek hivatkoznak, ugyanis olyan helyzetre vonatkozott, amelyben az Unióba irányuló exportárakat vagy amiatt nem lehetett alapul venni, mert egyes hónapokban nem irányult export az Unió felé, vagy amiatt, mert a szóban forgó vállalkozás az árra vonatkozóan tett kötelezettségvállalása alapján a termékeit egy minden hónapban meghatározott, a minimum importár feletti áron kellett értékesítenie az uniós piacon.

121    Harmadszor, és végezetül, a felperesek azon érvével kapcsolatban, amely szerint a Bizottságnak el kellett volna fogadnia a Jindal Saw által a saját értékesítési egységeinek felszámított tényleges exportárat, mivel azt már egyes tagállamok vám‑ és pénzügyi hatóságai elfogadták, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a „vámérték” fogalma, amelyet jelenleg az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.;) határoz meg, és a jelen ügy keretében az alaprendelet értelmében vett „exportár” fogalma nem keverendő össze (lásd ebben az értelemben: 1995. szeptember 14‑i Descom Scales kontra Tanács ítélet, T‑171/94, EU:T:1995:164, 39. pont).

122    A felperesek arra vonatkozó kiegészítő érvét, hogy a vámértéket kell alapul venni a héa kiszámításánál, ugyanezen indokból el kell utasítani.

123    Ami a felperesek azon állítását illeti, hogy még ha a fenti 115–122. pontban vizsgált bizonyítékok külön‑külön véve nem is igazolják megfelelően, hogy a Jindal Saw értékesítési egységeivel szemben alkalmazott exportárai megbízhatóak voltak, azok összességükben nézve megfelelően bizonyítják e megbízhatóságot, rá kell mutatni arra, hogy az említett bizonyítékok mindössze jelzésértékűek. Márpedig arra a széles mérlegelési jogkörre tekintettel, amellyel a Bizottság a kapcsolatban álló exportőr és importőr között alkalmazott exportár megbízható jellegének értékelése során rendelkezik, nem állapítható meg nyilvánvaló értékelési hiba azon tény alapján, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Jindal Saw értékesítési egységeivel szemben alkalmazott ár megbízhatóságának igazolásához nem elegendőek ezek a bizonyítékok, még akkor sem, ha a felperesek kifogásaira tekintettel elfogadhatónak tekintenénk azokat.

124    A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalap első részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

–       Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének, és ebből következően ugyanezen rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalap második részéről

125    Az első jogalap második része szintén két kifogásra oszlik.

126    Első kifogásukban a felperesek konkrétan a WTO Vitarendezési Testületének az „Egyesült Államok – A Koreából származó rozsdamentes hengerelt acéllemezekre, valamint rozsdamentes acéllemezekre és szalagokra vonatkozó dömpingellenes intézkedésekről” szóló, 2001. február 1‑jei vizsgálóbizottsági jelentésének 6.99 és 6.100 pontjára támaszkodnak [WT/DS 179/R, a továbbiakban sorrendben: Egyesült Államok – Acéllemezek (Korea) ügy, valamint Egyesült Államok – Acéllemezek (Korea) ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés]. A felperesek arra hivatkoznak, hogy az exportár képzése annak az árnak a megállapítására szolgál, amelyet a kapcsolt importőr fizetett volna, ha az eladások rendes kereskedelmi feltételek mellett zajlottak volna. Márpedig a Bizottság által megállapított exportár az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése értelmében nem megbízható.

127    A Bizottság által kiszámított exportárak megbízhatóságának hiányát az a tény is alátámasztja, hogy ezek az árak átlagosan csupán a Jindal Saw értékesítési egységei által az Unión belüli független vevőkkel szemben felszámított, valamint a Jindal Saw által harmadik országok piacán a független vevőkkel szemben felszámított tényleges árak egy részének, néhány esetben kevesebb mint a felének felelnek meg, amely tényt a Bizottság nem vitatta. Egyes esetekben a megállapított exportárak nullának felelnek meg, vagy negatív értékűek.

128    Ezenkívül, a pervezető intézkedések keretében adott válaszokkal kapcsolatos észrevételeikben azzal érveltek – amely érveiket a tárgyalás során pontosítottak –, hogy a jelen ügyben megállapított exportárak megbízhatatlan jellegét az a tény is bizonyítja, hogy a Bizottság ezen árak kiszámításánál figyelmen kívül hagyta a Jindal Saw független uniós vevők felé bonyolított eladásainak egy részét. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a tárgyalás alkalmával a felperesek visszavonták az e kérdéssel kapcsolatban megfogalmazott állításukat.

129    A beavatkozó által támogatott Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

130    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése értelmében azokban az esetekben, amikor az exportár a független vevő részére történő első eladási ár alapján, vagy más észszerű alapon kerül megállapításra, „az importálás és a viszonteladás között felmerülő minden költségen […] kiigazításokat kell végrehajtani a[z] [uniós] határnál megbízható exportár megállapítása érdekében”. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése kimondja, hogy a kiigazítandó tételek többek között magukban foglalják az „észszerű [SGA‑] költségeket és a haszonkulcsot”.

131    Egyébiránt, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése nem határozza meg az SGA‑költségeknek, illetve a haszonkulcsnak megfelelő árrés számításának vagy meghatározásának módszerét, hanem mindössze az említett árrés észszerű mértékére utal. Az 1994. évi dömpingellenes WTO‑megállapodás sem rendelkezik ilyen módszerről, amint az Egyesült Államok – Acéllemezek (Korea) ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés 6.91 pontjából is kitűnik.

132    Ezenfelül az SGA‑költségeket és a nyereséget fedező észszerű árrés meghatározása nem képez kivételt a fenti 110. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazása szempontjából, amelynek értelmében a kereskedelempolitikai védintézkedések területén a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, következésképpen az uniós bíróság csak korlátozott bírósági felülvizsgálatot gyakorolhat. Ennek meghatározása ugyanis szükségszerűen összetett gazdasági értékeléseket tartalmaz (lásd: 2015. március 17‑i RFA International kontra Bizottság ítélet, T‑466/12, EU:T:2015:151, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

133    Végezetül meg kell állapítani, hogy amennyiben az exportőr és az importőr kapcsolatban áll egymással, annak az érdekelt félnek a feladata, hogy előterjessze az állításait igazoló bizonyítékokat és konkrét számításokat, és különösen az általa adott esetben javasolt mértéket, aki vitatni kívánja az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján végzett kiigazítások terjedelmét, amennyiben szerinte az SGA‑költségek és nyereség címén meghatározott árrés túl magas (lásd: 2015. március 17‑i RFA International kontra Bizottság ítélet, T‑466/12, EU:T:2015:151, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

134    Ami közelebbről az első kifogást illeti, mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság által előadottakkal ellentétben az exportár kiszámításának célja az, hogy az uniós határnál megbízható exportár kerüljön megállapításra, amint azt az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése rögzíti. Ez a WTO Vitarendezési Testületének ítélkezési gyakorlatából, különösen az Egyesült Államok – Acéllemezek (Korea) ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés 6.99. pontjából is kitűnik.

135    Először is, a felperesek azon érvével kapcsolatban, amely szerint a Bizottság által kiszámított exportárak megbízhatatlanságát alátámasztja az a tény, hogy a Jindal Saw értékesítési egységei által a független vevők felé alkalmazott árak töredékének felelnek csak meg, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének első albekezdéséből kitűnik, hogy az exportár kiszámításánál az első független vevő által fizetett ár jelenti a kiindulási pontot. Ennélfogva a kiszámított exportár szükségszerűen az első független vevővel szemben felszámított ár bizonyos százaléka lesz, figyelemmel a különféle kiigazításokra, amelyek alkalmazását e rendelkezés előírja.

136    Másodszor, a Jindal Saw független uniós vevők részére történő eladásait illetően, amint azt az ideiglenes rendelet (33) és (39) preambulumbekezdése megállapítja, ezek a Jindal Saw Unión belüli összeladásainak mintegy 1%‑át tették ki. Márpedig, amint az a fenti 115. pontból kitűnik, a Bizottság széles mérlegelési jogkörének keretében nyilvánvaló hiba elkövetése nélkül értékelhette úgy, hogy egy ilyen alacsony eladási mennyiség nem tekinthető reprezentatívnak, és ebből következően a Jindal Saw független uniós vevők felé alkalmazott árai önmagukban nem szolgálhatnak viszonyítási alapul a kapcsolatban álló felek közötti exportárak megbízhatóságának vizsgálata szempontjából. Ugyanezen oknál fogva nem róható fel a Bizottságnak az, hogy a kiszámított exportárak megbízhatóságának értékelésénél nem ezen eladásokat vette viszonyítási alapként figyelembe.

137    Következésképpen, mivel a felperesek által az első kifogásuk keretében felhozott két körülmény önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság által megállapított exportárak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében nem megbízhatóak, e kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

138    Második kifogásukban a felperesek a Bizottság által az exportár kiszámításának keretében végzett kiigazítások során az SGA‑költségek és nyereség címén meghatározott árrésnek az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése első albekezdése értelmében vett „észszerű” jellegét vitatják.

139    Először is, az exportárak kiszámításának keretében figyelembe veendő SGA‑költségek meghatározásával kapcsolatosan, tekintettel arra, hogy a Bizottság számításait a Jindal Saw értékesítési egységeinek tényleges költségeire alapozta, a felperesek azt róják fel neki, hogy két értékesítési egységének, nevezetesen a Jindal Saw Italiának és a Jindal Saw UK‑nek a feldolgozási tevékenységével kapcsolatban felmerülő költségeket – azoknak a SGA‑költségekre alkalmazandó kiigazítások köréből való kizárása érdekében – nem vette kellőképpen figyelembe, amit oly módon tehetett volna meg, hogy vagy a harmadik értékesítési egységének, a feldolgozási tevékenységet nem végző Jindal Saw Españának az SGA‑költségeit veszi alapul az előbbi két értékesítési egységénél, vagy legalábbis a Jindal Saw UK‑ra SGA‑költségek címén ugyanazt az árrést alkalmazza, mint amelyet a Jindal Saw Italiára megállapított.

140    Másodszor, a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy nem a Jindal Saw értékesítési egységeinél felmerülő tényleges SGA‑költségeknek megfelelően végezte el a kiigazítást, mivel e költségeknél nem vette figyelembe annak hatását, hogy az értékesítési egységek uniós eladásai még nem érték el a rendes szintet.

141    Harmadszor, a felperesek arra hivatkoznak, hogy az a tény, hogy a Bizottság az exportár kiszámításánál az SGA‑költségekre vonatkozóan tényleges adatokat használt fel, nem jelenti azt, hogy az SGA‑költség vonatkozásában ezen adatok jellegüknél fogva megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében vett észszerű árrés fogalmának.

142    E tekintetben a felperesek arra hivatkoznak először is, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése nem arra kötelezi a Bizottságot, hogy észszerű módszert alkalmazzon az SGA‑költségek kiszámítására, hanem arra, hogy észszerű SGA‑költségekkel számoljon. Ezt követően, a felperesek rámutatnak arra, hogy ez a rendelkezés – szemben az uniós jogalkotó által például az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében rögzítettekkel – nem tesz említést arról, hogy az SGA‑költségeket a tényleges adatok alapján kellene kiszámítani. Az SGA‑költségek tekintetében különbséget kell tehát tenni a tényleges adatok felhasználására vonatkozó és az észszerű árrésre vonatkozó követelmények között. Végezetül, még ha azt feltételezzük is, hogy a valós költségeket észszerűnek kell tekinteni, akkor sincs szó megdönthetetlen vélelemről. Márpedig a Bizottság nem szolgált magyarázattal arra nézve, hogy a felperesek által felhozott körülmények és a Jindal Saw értékesítési egységeinek igen magas SGA‑költségei, mint olyanok, miért nem eredményezik a jelen ügyben SGA‑költségek címén elfogadott árrés észszerűtlenségét.

143    Másodszor, a Bizottság által az exportár kiszámításának keretében a haszonkulcs címén figyelembe vett feltételezett árrést illetően a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy olyan haszonkulccsal számolt, amely irracionális az importőr SGA‑költségeire számított rendkívül magas árrés egyidejű alkalmazása mellett. Véleményük szerint, ha a Bizottság feltételezett haszonkulcs alkalmazása mellett dönt, úgy az SGA‑költségek tekintetében is olyan feltételezett, észszerű árréssel kell számolnia, amely ilyen szintű nyereség elérését lehetővé teszi, mivel az SGA‑költségekre és a haszonkulcsra számított árrés észszerű jellege szempontjából e két árrés egymáshoz való viszonya is döntő.

144    Harmadszor, és végezetül, az exportár képzésénél SGA‑költségek címén figyelembe veendő árrés meghatározását illetően a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság – tévesen – a Jindal Saw értékesítési egységeinek a tényleges SGA‑költségeit a veszteséget tükröző tényleges árbevételükhöz viszonyítva, százalékos formában állapította meg. Véleményük szerint a Bizottságnak az árrés megállapításánál valójában az egyébként figyelembe vett, feltételezett haszonkulcsot is hozzá kellett volna számítania a tényleges árbevételhez.

145    Következésképpen, a felperesek azt állítják, hogy az exportárak kiszámítását befolyásoló szabálytalanságok miatt a Bizottság túlzott mértékű dömpingkülönbözetet állapított meg, így az ezen árrés alapján előírt dömpingellenes vám az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésébe ütközően meghaladja a ténylegesen megállapítható dömpingkülönbözetet.

146    A beavatkozó által támogatott Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

147    Először is a felperesek azon érvével kapcsolatban, amely szerint a Bizottság az exportárak kiszámításánál nem észszerű mértékű árréssel kalkulált az SGA‑költségek tekintetében, amennyiben ezen árrés megállapításakor a Jindal Saw értékesítési egységeinek valós költségeit vette figyelembe, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bizottság e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és hogy nem tekinthető nyilvánvaló értékelési hibának azon importőr tényleges költségeinek figyelembevétele, akinek esetében az exportárak kiszámításánál az első független vevőknek felszámított árakat veszik alapul, mivel e tényleges költségek minősülnek a priori a legmegbízhatóbb adatoknak az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése második albekezdésében előírt kiigazítások elvégzése szempontjából. Az a tény, hogy ez a rendelkezés nem tartalmazza kifejezetten az SGA‑költségekre számított árrés valós adatok alapján történő megállapításának lehetőségét, nem jelenti azt, hogy a tényleges adatok felhasználása észszerűtlen lenne.

148    Továbbá a Jindal Saw Italia és a Jindal Saw UK feldolgozási tevékenységével kapcsolatban felmerülő költségeinek a két értékesítési egység tényleges SGA‑költségeiben való figyelembevételét illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott rendelet (45)–(47) preambulumbekezdésében lényegében egyrészről kifejtette, hogy a feldolgozási tevékenységet nem végző Jindal Saw España SGA‑költségeire alapozott extrapoláció nem állt volna összhangban az általa megfelelőnek tartott és alkalmazott módszerrel, amely a Jindal Saw egyes értékesítési egységei által viselt tényleges költségek meghatározásán alapult, másrészről pedig azt, hogy a Jindal Saw UK SGA‑költségeinek kiigazítását nem tudta elvégezni, mivel az ideiglenes rendelet elfogadását követően ezen egység költségeinek lebontására vonatkozóan nem közöltek vele semmilyen információt.

149    Tekintettel arra, hogy – amint az a fenti 147. pontból is következik – a Bizottság azon döntése, hogy a Jindal Saw értékesítési egységeinek a tényleges költségeiből indul ki, önmagában nem kifogásolható, az sem róható fel neki, hogy nem volt hajlandó a Jindal Saw España SGA‑költségeit alapul véve extrapolációt alkalmazni a Jindal Saw két másik értékesítési egységének feldolgozási tevékenységével kapcsolatban felmerülő költségei figyelembevételénél, sem a Jindal Saw Italia SGA‑költségeit alapul venni a Jindal Saw UK feldolgozási tevékenységével kapcsolatban felmerülő költségei figyelembevételénél.

150    Ráadásul, ahogyan az a fenti 133. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, az érdekelt fél feladata, hogy előterjessze az állításait igazoló konkrét számításokkal alátámasztott bizonyítékokat, amennyiben vitatni kívánja a vele közölt kiigazítások egy részét.

151    A jelen ügyben a megtámadott rendelet (47) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ilyen körülményekről a Jindal Saw Italia által végzett feldolgozási tevékenységgel kapcsolatban tájékoztatták a Bizottságot, amely ezek alapján kiigazította az említett értékesítési egység SGA‑költségeit, a Törvényszék előtt pedig nem ismertették azon költségek pontos összegét, amelyeket a Bizottság ezen kiigazítás során nem vett figyelembe. Ezzel szemben ilyen adatokat a Jindal Saw UK‑vel kapcsolatban nem közöltek, amire nézve a felperesek nem szolgáltak pontos magyarázattal.

152    Végezetül, feltéve hogy számokkal alátámasztott bizonyítéknak lehet tekinteni azt az állítást, hogy a Jindal Saw Italia és a Jindal Saw UK feldolgozási tevékenységével kapcsolatban felmerülő költségeket a Jindal Saw España SGA‑költségeire számolt árrés extrapolációja útján kell figyelembe venni, a fenti 148. és 149. pontban kifejtésre került, hogy ezt jogszerűen utasította el a Bizottság.

153    Végezetül a felperesek azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a Jindal Saw értékesítési egységeinek a tényleges SGA‑költségeinél annak hatását, hogy ezen értékesítési egységek uniós eladásai még nem érték el a rendesnek tekinthető szintet, meg kell jegyezni, hogy ez az érv elfogadhatatlan, mivel az SGA‑költségekre számolt árrés felperesek által kért kiigazítására vonatkozóan semmiféle számszerűsített bizonyíték nem áll rendelkezésre.

154    Kétségtelenül nem zárható ki, hogy valamely vállalkozás bizonyítsa, hogy egy új piacon tevékenysége beindításának szakaszában van, és ezen oknál fogva eladásai még nem érték el azt a szintet, amelyre e piacon számíthat, és e helyzet körülményeire gyakorolt hatását számszerűsített adatokkal támasztja alá. Ebben az esetben az SGA‑költségekre számolt észszerű árrés elfogadására vonatkozó követelmény lényegében azt a kötelezettséget rója a Bizottságra, hogy mérlegelje ezen bizonyítékokat, és ezek függvényében végezze el a szükséges kiigazításokat. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a felperesek a jelen ügyben semmiféle ilyen jellegű bizonyítékot nem terjesztettek elő.

155    Másodszor, ami a Bizottság által alkalmazott 3,7%‑os feltételezett haszonkulcsot illeti, a megtámadott rendelet (50) preambulumbekezdésében kifejtésre került, hogy a Jindal Saw értékesítési egységeinek veszteségességére tekintettel a haszonkulcsuk megállapításánál nem lehetett tényleges adatokat alapul venni, ily módon minden egyéb észszerű hivatkozási alap híján a Bizottság egy átlagos haszonkulcs alkalmazása mellett döntött.

156    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy noha az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése előírja, hogy a kiigazítandó tételek körében a haszonkulcsot is alkalmazni kell, e rendelkezés nem határozza meg az említett árrés megállapításának módját, amelynek ugyanakkor észszerűnek kell lennie.

157    Az ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben kapcsolat áll fenn a termelő és az Unióba behozatalt végző importőr között, az ilyen észszerű haszonkulcsot nem a kapcsolatban álló importőrtől származó olyan adatok alapján kell számítani, amelyeket befolyásolhat e kapcsolat, hanem a független importőrtől származó adatok alapján (lásd: 2011. október 25‑i CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, T‑190/08, EU:T:2011:618, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

158    A jelen ügyben a Jindal Saw értékesítési egységei veszteségesek voltak, és a Bizottság előadja, hogy ennélfogva nem alkalmazhatta az ezen egységek valós nyeresége alapján számolt árrést.

159    Ami a felperesek azon közvetetten előterjesztett kifogását illeti, amely szerint veszteséget generáló költségszint esetén bármilyen mértékű haszonkulcs megállapítása észszerűtlennek minősül, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, elöljáróban – a Bizottság véleményével összhangban – meg kell jegyezni, hogy az említett (9) bekezdés második albekezdése nem tartalmaz rendelkezést „veszteséges” árrés esetén alkalmazandó kiigazításra, csupán a haszonkulcsról rendelkezik. Ebből következően főszabály szerint, ha – mint a jelen ügyben – a szóban forgó vállalkozás veszteséges, a veszteségek figyelembevétele érdekében nem lehet kiigazításokat végezni. Egyébiránt, amint azt az Egyesült Államok – Acéllemezek (Korea) ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés 6.99 pontja kiemeli, az exportőrrel kapcsolatban álló importőrtől főszabály szerint elvárható, hogy az árat a költségek mellett a haszon alapulvételével állapítja meg. Egyébiránt, ahogyan az a fenti 157. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, az exportőrrel kapcsolatban álló importőr – nyereséges vagy veszteséges – helyzetét jellemző adatokat önmagában az a tény is befolyásolhatja, hogy az exportőrrel kapcsolatban áll.

160    Mindazonáltal ez a probléma kapcsolódik az indulófélben lévő vállalkozások sajátos körülményeihez, ez az időszak könnyen lehet veszteséges. Ugyanakkor, amint az a fenti 154. pontban kifejtésre került, az exportárak kialakításának keretében végzendő kiigazítások során e körülményeket az SGA‑költségek szintjén, bizonyítékok és számszerűsített adatok alapján lehetne figyelembe venni, amelyek a jelen ügyben nem állnak rendelkezésre.

161    Ennélfogva a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság a jelen ügyben nyilvánvaló hibát vétett volna azzal, hogy az exportárak kiszámítása keretében végzett kiigazítások során haszonkulcsot alkalmazott.

162    Harmadszor, a felperesek azon érvével kapcsolatban, amely szerint a Bizottság a Jindal Saw értékesítési egységeinek a tényleges SGA‑költségeit vette figyelembe, és ezzel egyidejűleg egy képzett haszonkulccsal számolt, miközben ezek az értékesítési egységek veszteségesek voltak, ahelyett hogy az SGA‑költségekre vonatkozó árrést a valós SGA‑költségek és a tényleges árbevételnek a képzett nyereség összegével növelt, képzett árbevétel százalékos arányában állapította volna meg, elegendő arra felhívni a figyelmet, hogy ez az állítás is a Jindal Saw értékesítési egységeinek az indulófélben lévő vállalkozásokat a kezdeti veszteséges időszakban jellemző körülményekből adódó magas SGA‑költségeivel áll összefüggésben, továbbá azzal, hogy a Bizottság esetükben képzett haszonkulcsot alkalmazott. Erre tekintettel, amint az a fenti 160. pontban megállapítást nyert, e kérdés olyan kiigazítások elvégzését veti fel, amelyeket az SGA‑költségek tekintetében bizonyítékok és számszerűsített adatok alapján lehetne elvégezni, amelyek a jelen ügyben nem állnak rendelkezésre.

163    Végezetül, a felperesek azon állításával kapcsolatban, mely szerint, ha feltételezzük is, hogy az általuk az exportárak kialakítása során a nyereségre és az SGA‑költségekre számított árrés észszerűtlenségének bizonyítása céljából bemutatott körülmények külön‑külön értékelve nem elegendőek ennek igazolására, e tényezők együttesen olyan bizonyítéknak minősülnek, amely véleményük szerint igazolja álláspontjukat; ezt az állítást szintén el kell utasítani. Meg kell állapítani ugyanis, hogy a bizonyítékként említett körülmények minden alapot nélkülöznek, mivel egyrészt a SAG‑költségekre számított árréssel kapcsolatban a feldolgozási tevékenységgel járó többletköltség kizárására, valamint a Jindal Saw értékesítési egységei SGA‑költségeinek a kezdeti szakasz nehézségeiből adódó rendkívül magas szintjének figyelembevételére vonatkozó indítványok mögött nem áll semmilyen bizonyíték vagy számszerűsített adat, másrészt pedig a haszonkulcsot illetően, mindenesetre, a veszteségesség vagy nyereségesség tekintetében csupán a Jindal Saw értékesítési egységeitől származó adatok állnak rendelkezésre, amelyeket az ítélkezési gyakorlattal összhangban fenntartásokkal kell kezelni. Ebből következően e körülmények egyikét sem lehet a Bizottság által a jelen ügyben az SGA‑költségekre, illetve a haszonkulcsra meghatározott árrés észszerűtlenségének bizonyítékaként értékelni.

164    A fenti megállapítások összességére figyelemmel az első jogalap második részében foglalt második kifogást mint megalapozatlant szintén el kell utasítani, ennélfogva ezt a részt és ezt a jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az alaprendelet 3. cikke (2) és (3) bekezdésének, és ebből következően 3. cikke (6) bekezdésének és 9. cikke (4) bekezdésének a megsértésére alapított, második jogalap

165    A második jogalap keretében, amelyet annyiban kell vizsgálni, amennyiben az a megtámadott határozat még szélesebb körű megsemmisítését eredményezheti, a felperesek arra hivatkoznak, hogy az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállásának meghatározása a Bizottság részéről nem tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton alapult. Előadják, hogy a Bizottság sem ugyanazon kereskedelmi szinten, sem valamely megfelelő kereskedelmi szinten nem vetette össze az árakat a támogatott behozatalnak az említett gazdasági ágazat hasonló terméke árára gyakorolt hatására vonatkozó vizsgálat, pontosabban az érintett termékre vonatkozó áralákínálásnak az ezen gazdasági ágazat hasonló termékéhez viszonyított megállapítása érdekében, megsértve ezzel az alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdését.

166    A felperesek szerint az érintett termékre vonatkozó áralákínálás kiszámításából levont következtetéseket a Bizottság az uniós gazdasági ágazatot ért kár meghatározásához és az e termék behozatala és maga a kár közötti okozati összefüggés megállapításához, továbbá a kárkülönbözet kiszámításához használta fel. Ebből következően az áralákínálás kiszámítása során elkövetett hibák befolyással vannak a megtámadott rendelet e többi elemére. Közelebbről, a túlzott mértékű kárkülönbözet megállapítása azzal a következménnyel jár, hogy az e rendelet szerint megállapított dömpingellenes vám meghaladja az említett gazdasági ágazatnak okozott kár elhárításához szükséges vám mértékét, megsértve ezzel az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését.

167    A beavatkozó által támogatott Bizottság vitatja ezen jogalap megalapozottságát. Arra hivatkozik, hogy a felperesek érvelése nem kellően egyértelmű. Ezenfelül, ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, az áralákínálás az árak ugyanazon kereskedelmi szinten és valamely megfelelő kereskedelmi szinten való összehasonlításának alapulvételével került kiszámításra.

168    A Bizottság hangsúlyozza, hogy az alaprendelet nem határozza meg az áralákínálás kiszámításának módját, és hogy az ítélkezési gyakorlat szintén nem ír elő speciális módszert annak kiszámítására.

169    A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy az áralákínálás kiszámításához felhasznált valamennyi adatot az érdekelt felek bocsátották rendelkezésre.

170    A Bizottság ezenfelül előadja, hogy az ítélkezési gyakorlat szerinti értelmezésnek megfelelően nem vezethető le az alaprendeletből, hogy az áralákínálás kiszámításának a piacon fennálló tényleges verseny és az ügyfél nézőpontjának figyelembevétele érdekében valós árakon kell alapulnia, amint azt a felperesek állítják.

171    Végül a Bizottság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó behozatali áralákínálás mindenesetre csak az egyike az uniós gazdasági ágazatot ért kár fennállására utaló körülményeknek, hogy a vizsgálatban közreműködő másik indiai exportáló gyártót illetően az áralákínálás vonatkozásában tett megállapításokat nem vitatták, és hogy a szóban forgó behozatal és az említett gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggésre irányuló vizsgálat nemcsak az árra, hanem a mennyiségre is vonatkozó megfontolásokon alapul, mivel ez utóbbi megfontolások maguk is elegendő alapot szolgáltatnak valamely okozati összefüggés fennállásának a megállapítására.

172    A jelen jogalappal a felperesek éppen arra hivatkoznak, hogy a Bizottság az áralákínálás kiszámítása során olyan hibákat vétett, amelyek az alaprendelet 3. cikke megsértésének minősülnek, és érintik a megtámadott rendelet érvényességét.

173    Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós gazdasági ágazatot ért kár megállapítását valós bizonyítékra kell alapozni, és a kár megállapítása céljából elvégzendő vizsgálatnak ki kell terjednie egyrészt a dömpingelt behozatal mennyiségére és a dömpingelt behozatalnak az Unió piacain forgalmazott hasonló termékek áraira gyakorolt hatásaira, másrészt pedig az ilyen behozatalnak az említett gazdasági ágazatra gyakorolt hatásaira.

174    Ami közelebbről a támogatott behozatalnak az árakra gyakorolt hatását illeti, az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése előírja annak vizsgálatát, hogy e behozatalok tekintetében az érintett uniós gazdasági ágazatok hasonló termékének az áraihoz képest valóban történt‑e jelentős mértékű áralákínálás, illetve hogy az ilyen behozatal nem csökkenti‑e más módon jelentős mértékben az árakat, vagy nem akadályozza‑e jelentős mértékben olyan áremelés bevezetését, amelynek végrehajtása egyébként megtörténhetett volna.

175    Az alaprendelet nem határozza meg az áralákínálás fogalmát, és nem ír elő módszert ez utóbbi kiszámítására.

176    A szóban forgó behozatali áralákínálás kiszámítására az alaprendelet 3. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően az uniós gazdasági ágazatot e behozatalok által ért kár fennállásának megállapítása érdekében kerül sor, és azt szélesebb értelemben e kár értékelése és a kárkülönbözet, vagyis az említett kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása érdekében használják. Az említett 3. cikk (2) bekezdése szerinti, a dömpingelt behozatalra vonatkozó vizsgálat lefolytatására irányuló kötelezettség az érintett termék ára és az említett gazdasági ágazat hasonló termékének az ára közötti tisztességes összehasonlítás lefolytatását írja elő az Unió területén teljesített értékesítések során. Ezen összehasonlítás tisztességességének a biztosítása érdekében az árakat ugyanazon kereskedelmi szinten kell összevetni. Az eltérő kereskedelmi szinteken megállapított árak közötti, azaz a kereskedelmi szinthez kapcsolódó valamennyi költség figyelmen kívül hagyásával végzett összehasonlítás ugyanis szükségszerűen mesterséges eredményre vezet, amely nem teszi lehetővé az uniós gazdasági ágazatot ért kár pontos értékelését. Az ilyen tisztességes összehasonlítás az ezen gazdasági ágazatot ért kár kiszámítása jogszerűségének a feltételét képezi (lásd ebben az értelemben: 2011. február 17‑i Zhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 79. és 85. pont).

177    A megtámadott rendelet (84) preambulumbekezdése értelmében az alákínálási különbözet kiszámítására a jelen ügyben a következő módon került sor:

„A Bizottság a vizsgálati időszak alatti áralákínálást az exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat által benyújtott adatok alapján határozta meg a következő tényezők összehasonlításával:

a)      az uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási árak gyártelepi szintre igazított súlyozott átlaga; valamint

b)      az indiai együttműködő gyártóknak az uniós piacon, az első független vevő számára értékesített behozatalainak terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagára, amelyet költség, biztosítás, fuvardíj figyelembevételével (CIF‑paritás alapján) állapítottak meg és megfelelőképpen kiigazítottak a behozatal utáni költségek tekintetében.

178    Másrészt a Bizottság a megtámadott rendelet (93) preambulumbekezdésében továbbá megállapítja, hogy az érintett, a Jindal Saw által gyártott és az Unióban értékesített termék tekintetében az alákínálási különbözet súlyozott átlaga 30,9%‑os volt, vagyis az az ár, amelyért a Jindal Saw e terméket az Unióban értékesítette, az uniós gazdasági ágazatot hasonló termékeinek az árához képest 30,9%‑kal alacsonyabb volt.

179    Így a megtámadott rendelet (84) preambulumbekezdése arra mutat rá, hogy az árak összehasonlítására a kereskedelem azonos szintjén, vagyis az uniós gazdasági ágazat értékesítése tekintetében a gyártelepi szintű ár, a Jindal Saw értékesítései tekintetében pedig a CIF‑referenciaár figyelembevételével került sor. Ugyanakkor a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdéseket követően a Bizottság előadta, hogy ezen összehasonlításban valójában egyrészt az említett gazdasági ágazat tekintetében vagy a gyártási egységek gyártelepi szintű árai – amennyiben ezen egységek közvetlenül független felvásárlók részére értékesítettek –, vagy az értékesítési egységek gyártelepi szintű árai kerültek figyelembevételre, másrészt pedig a Jindal Saw tekintetében a CIF‑referenciaár megfelelt a párhuzamos dömpingellenes eljárás keretében a dömpingkülönbözet megállapítása érdekében képzett exportárnak, figyelembe véve azon különböző kiigazításokat, amelyek különösen arra szolgálnak, hogy az érintett termék exportárát a Jindal Saw értékesítési egységeinek bármely részvételét megelőző állapotában mutassák.

180    A Bizottság e tekintetben azt állítja, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységeinek értékesítéseit „gyártelepivel megegyező” értékesítéseknek kellett tekinteni, ily módon azok az alákínálás kiszámítása érdekében helyesen kerültek az említett gazdasági ágazat hasonló termékének „gyártelepi” értékesítéseként figyelembevételre. Ennélfogva az árak összehasonlítására ugyanazon kereskedelmi szinthez kapcsolódó árak között került sor.

181    Ez az álláspont nem fogadható el.

182    Még akkor is, ha a Bizottság a megtámadott rendelet (84) preambulumbekezdésében és a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy az összehasonlítás keretében figyelembe vette az uniós gazdasági ágazat „gyártelepi” szintű árait, valójában az említett gazdasági ágazat első független vevőivel szemben érvényesített árakat hasonlította össze a Jindal Saw CAF‑referenciaáraival.

183    Márpedig, mivel a Bizottság az első független vevőkkel szemben érvényesített árakat használta fel az uniós gazdasági ágazat hasonló terméke tekintetében, az árak ugyanazon kereskedelmi szinten való összehasonlítására irányuló követelmény azt is előírja számára, hogy ezen árakat a Jindal Saw termékei tekintetében is összehasonlítsa az első független vevőkkel szemben érvényesített árakkal.

184    Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a nem közvetlenül a gyártó, hanem a köztes értékesítési egységeken keresztül történő termékforgalmazás az ezen egységek részéről felmerült költségekkel és az azok által alkalmazott haszonkulccsal jár, ily módon az ez utóbbiak által a független vevőkkel szemben alkalmazott árak általában magasabbak a gyártók által a közvetlen értékesítéseik során az ilyen vásárlókkal szemben alkalmazott áraknál, tehát az értékesítési egységek és a gyártók által alkalmazott árakat nem lehet egy tekintet alá venni. Másrészről, az ideiglenes rendelet (7) és (92) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a jelen ügyben az uniós gazdasági ágazat Unión belüli eladásainak többségét a vizsgálatban együttműködő két uniós gyártó értékesítési egységein keresztül bonyolította, amely az Unión belüli össztermelésnek hozzávetőleg 96%‑át teszi ki.

185    Ebből következően a Bizottság, mivel az áraknak az áralákínálás kiszámítása keretében elvégzett összehasonlítása érdekében a fenti 180. pontból következően kizárólag az uniós gazdasági ágazat vonatkozásában vette egy tekintet alá az értékesítési egységek által a független vevőkkel szemben alkalmazott árakat és a gyártók által a közvetlen értékesítéseik során az ilyen vásárlókkal szemben alkalmazott árakat, e termék tekintetében megemelt, következésképpen kedvezőtlen árat vett figyelembe a Jindal Saw‑val szemben, amelynek uniós értékesítéseire nagyrészt értékesítési egységek közvetítésével került sor, és amelynek helyzete e tekintetben eltért a vizsgálatban együttműködő másik exportáló gyártó helyzetétől.

186    Másrészt, ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, nem vezethető le a 2011. november 30‑i Transnational Company „Kazchrome” és ENRC Marketing kontra Tanács és Bizottság ítéletből (T‑107/08, EU:T:2011:704), hogy az érintett terméket illetően a Bizottság köteles lett volna figyelembe venni szabad forgalomba bocsátáskor alkalmazott árakat, ami a jelen ügyben az indiai exportáló gyártók vonatkozásában a CAF‑referenciaárnak felel meg.

187    Ezen ítélet 62. és 63. pontjából ugyanis az következik, hogy a Törvényszék abban az ügyben megállapította, hogy az árleszorítás kiszámításához a független vevőkkel kialkudott árakat, vagyis az e vevők által annak eldöntése kapcsán figyelembe vehető árakat kell felhasználni, hogy az uniós gazdasági ágazat vagy a szóban forgó exportáló gyártó termékeit vásárolják‑e meg, nem pedig valamely közbenső szakasz árait.

188    A fenti megfontolásokból az következik, hogy mivel a Bizottság figyelembe vette a piacvezető uniós gyártóhoz kapcsolódó értékesítési egységek értékesítési árait az uniós gazdasági ágazat hasonló terméke árának a meghatározása során, ugyanakkor teljes egészében figyelmen kívül hagyta a Jindal Saw értékesítési egységeinek értékesítési árait az érintett, ez utóbbi által gyártott termék árának meghatározása során, nem tekinthető úgy, hogy az áralákínálás kiszámítására ugyanazon kereskedelmi szint árainak összehasonlításával került sor.

189    Márpedig, amint a fenti 176. pontból következik, az árak ugyanazon kereskedelmi szinten való összehasonlítása az érintett termékre vonatkozó áralákínálás kiszámításának a jogszerűségére vonatkozó feltételnek minősül. Ebből következően az áralákínálásnak a Bizottság által a megtámadott rendelet keretében történő kiszámítását az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni.

190    Következésképpen a felperesek megalapozottan vitatták az áralákínálás Jindal Saw termékei vonatkozásában való kiszámítását.

191    A fenti megfontolásokból az következik, hogy a Bizottság által a Jindal Saw termékei vonatkozásában az érintett termék áralákínálásának kiszámítása keretében elkövetett hiba azzal a következménnyel járt, hogy az említett ár vonatkozásában olyan alákínálás került figyelembevételre, amelynek jelentősége, sőt fennállása nem került szabályszerűen bizonyításra.

192    Márpedig a megtámadott rendelet (124)preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy alákínálás fennállását állapította meg. E rendelet (125) és (126) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az érintett terméknek az uniós gazdasági ágazat által alkalmazottnál jóval alacsonyabb áron történő értékesítése, figyelemmel az alákínálás 30%‑ot meghaladó mértékére, magyarázatul szolgált egyrészt az említett termék értékesítési volumenének és piaci részesedésének a növekedésére, másrészt pedig arra, hogy az említett gazdasági ágazat nem tudta fenntartható nyereségszintet biztosító szintre növelni értékesítési volumenét az uniós piacon. Az említett (126) preambulumbekezdésben a Bizottság ezen túlmenően megállapította, hogy uniós gazdasági ágazat árainak nagymértékben alákínáló behozatal jelentősen leszorította az árakat az uniós piacon, ami pedig megakadályozta az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna, és arra a megállapításra jutott, hogy azonos időszakban jelentkezett az uniós gazdasági ágazat árainak nagymértékben alákínáló említett behozatal, ezen gazdasági ágazat pedig jelentős kárt szenvedett el.

193    A megtámadott rendelet fenti 192. pontban hivatkozott preambulumbekezdéseiből az következik, hogy az e rendeletben kiszámításra került áralákínálás azon következtetésen alapul, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az érintett termék behozatala okozta. Márpedig az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdésével és 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggés fennállása a dömpingellenes vám kivetése egyik szükséges feltételének minősül.

194    Ezenfelül, amint azt a felperesek a jelen rész harmadik kifogása keretében állítják, nem zárható ki, hogy ha az áralákínálást helyesen számították volna ki, a dömpingár‑különbözet mértékének szintjénél alacsonyabb szinten határozták volna meg az uniós gazdasági ágazatot ért kár tekintetében fennálló különbözetet. Márpedig ebben az esetben, az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban, a dömpingellenes vám összegét olyan szintre kell csökkenteni, amely elegendő az említett kár elhárításához.

195    Ebből következően, tekintettel arra, hogy az áralákínálás kiszámítása során megállapított hiba kétségessé teszi a megtámadott rendelet jogszerűségét és a Bizottság okozati összefüggéseket érintő teljes értékelését érvényteleníti (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Transnational Company „Kazchrome” és ENRC Marketing kontra Tanács ítélet, T‑192/08, EU:T:2011:619, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), e rendeletet a Jindal Saw‑t érintő részében meg kell semmisíteni, anélkül hogy vizsgálni kellene a harmadik jogalapot.

 A költségekről

196    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

197    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék elrendelheti, hogy az említett cikk (1) és (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy a beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Indiából behozott alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekre vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. március 17‑i (EU) 2016/388 bizottsági végrehajtási rendeletet a Jindal Saw Ltd‑t érintő részében megsemmisíti.

2)      Az Európai Bizottság viseli saját költségeit, valamint a Jindal Saw és a Jindal Saw Italia SpA részéről felmerült költségeket.

3)      A Saint‑Gobain Pam maga viseli saját költségeit.

Pelikánová Valančius Nihoul

Svenningsen       Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. április 10‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: angol.