A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2011. április 4.

F‑45/10. sz. ügy

AO

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi büntetés – Hivatalvesztés – Az eljárási szabályzat 35. cikke (1) bekezdésének d) pontja és (2) bekezdésének a) pontja – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben AO a vele szemben 2009. augusztus 15‑i hatállyal nyugdíjcsökkentés nélküli hivatalvesztést kimondó bizottsági határozat megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. A felperes köteles viselni az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Eljárás – A Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset – A kereset érdemi elutasításának lehetősége az alperes által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról való előzetes döntés nélkül

2.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az érintett lejáratására vagy munkafeltételei romlásának előidézésére irányuló magatartás

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset anélkül történő érdemi elutasítását, hogy előzetesen határozna az alperes által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásról.

(lásd a 34. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott ítéletének 56. pontja; F‑113/05. sz., Kay kontra Bizottság ügyben 2010. október 28‑án hozott ítéletének 31. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése „helytelen magatartásként” határozza meg a lelki zaklatást, amelynek megállapítása két feltétel együttes teljesülését igényli. Az első feltétel olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések létére vonatkozik, amelyek „egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen” fordulnak elő, és amelyek „szándékosak”. Az elsőtől az „és” szóval elkülönített második feltétel arra vonatkozik, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések alkalmasak legyenek arra, hogy bármely „másik személy személyiségét, méltóságát, fizikai vagy pszichológiai integritását [helyesen: testi vagy lelki épségét] aláássák”. Két következtetés vonható le abból, hogy a „szándékos” jelző az első feltételhez kapcsolódik, nem pedig a másodikhoz. Egyrészt a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében szereplő magatartásoknak, szóbeli vagy írott nyelvhasználatnak, gesztusoknak vagy más cselekvéseknek kell szándékosnak lenniük, ami kizárja e rendelkezés alkalmazási köréből a véletlen cselekvéseket. Másrészt nem szükséges, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósuljanak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Másként fogalmazva a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lelki zaklatás megvalósulhat anélkül is, hogy a zaklatónak szándékában állt volna az áldozatot lejáratni, vagy annak munkakörülményeit szándékosan rontani. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak.

(lásd a 37. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑52/05. sz., Q kontra Bizottság ügyben 2008. december 9‑én hozott ítéletének 135. pontja, az ítélettel szemben T‑80/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.