Language of document : ECLI:EU:F:2010:88

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2010. július 13.

F‑103/09. sz. ügy

John Allen és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – A JET közös vállalkozás által foglalkoztatott személyi állomány – Kártérítési kereset – Ésszerű határidő – Elkésettség”

Tárgy: Az Euratom-Szerződés 106a. cikke értelmében e Szerződésre alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Allen és 113 másik felperes elsődlegesen azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot azon károk megtérítésére, amely őket amiatt érte, hogy a Joint European Torus (JET) közös vállalkoznál való foglalkoztatásuk időtartamára nem vették fel őket ideiglenes alkalmazottnak.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja. J. Allen és a többi 110 felperes, akiknek nevét a felperesek listája tartalmazza, kötelesek viselni az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A kártérítési kérelmet elutasító pert megelőző határozat megsemmisítése iránti kérelem – A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)

1.      Valamely intézménynek a kártérítési kérelmet elutasító határozata szerves részét képezi az előzetes igazgatási eljárásnak, amely megelőzi a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott, felelősség megállapítása iránti keresetet, következésképpen a tisztviselő által megfogalmazott megsemmisítés iránti kereseti kérelem a felelősség megállapítása iránti kereseti kérelemhez képest nem vizsgálható önállóan. Ugyanis az intézmény által a pert megelőző szakaszban képviselt álláspontot tartalmazó jogi aktus kizárólag azt a célt szolgálja, hogy lehetővé tegye az állítólagosan kárt szenvedett fél számára, hogy kártérítési kérelemmel az uniós bírósághoz forduljon.

(lásd a 22. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑295. o. és II‑1339. o.) 56. pontja.

2.      A tisztviselők vagy alkalmazottak feladata, hogy minden olyan kérelemmel, amely a Közösségnek betudható kár ez utóbbi általi megtérítésére irányul, a kifogásolt helyzetről való tudomásszerzéstől számítva ésszerű határidőn belül forduljanak az intézményhez.

Az ésszerű határidő tiszteletben tartása követelmény minden olyan esetben, amikor erre vonatkozó írott norma hiányában a jogbiztonság vagy a bizalomvédelem elve kizárja, hogy az uniós intézmények és a természetes vagy jogi személyek időbeli korlát nélkül cselekedjenek, és így veszélyeztessék többek között a kialakult jogi helyzetek stabilitását.

Noha a határozati jelleget nélkülöző, felróható cselekedeten alapuló kártérítési kereset benyújtása semmiféle írott normában szereplő határidőhöz nincs kötve, egyértelmű, hogy a jogviták adott csoportjára vonatkozó kereset megindításának határidejével kapcsolatos írásbeli szabály hiányában az uniós bíróság feladata a jogorvoslatok terén fennálló ezen joghézag megszüntetése. Ehhez a bíróságnak mérlegelnie kell egyrészt a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát – amely az általános uniós jogelvek egyike, és amely magában foglalja, hogy a jogalanynak megfelelő határidő álljon rendelkezésre a neki sérelmet okozó aktus vagy az általa kifogásolt tények jogszerűségének mérlegelésére, valamint adott esetben keresete előkészítésére –, másrészt a jogbiztonság követelményét, amely megköveteli, hogy bizonyos idő eltelte után az uniós intézmények által elfogadott aktusok véglegessé váljanak.

Ezen eltérő érdekek összeegyeztetése azt kívánja, hogy írott norma hiányában a jogvitákat ésszerű határidőn belül terjesszék a bíróság elé. Valamely határidő ésszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására. E tekintetben figyelembe kell venni a Bíróság alapokmányának 46. cikkében a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben meghatározott ötéves elévülési idő kínálta összehasonlítási lehetőséget is, noha e határidő csupán az Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban alkalmazandó.

Az ésszerű határidő követelményének tiszteletben tartása és a Bíróság alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves elévülési idő analógia útján való alkalmazása pontosan e joghézag megszüntetésére irányul, valamint annak elkerülésére, hogy a kártérítési keresetet bármikor benyújthassák, ezáltal veszélyeztetve a kialakult jogi helyzetek stabilitását. Az ilyen határidő hossza biztosítja a jogbiztonság követelményének és a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megfelelő egyensúlyát, az Unióval szemben követelést támasztó bármely személyhez hasonló feltételek mellett. Emellett e határidő lehetővé teszi a határozati jelleget nélkülöző, felróható cselekedeten alapuló, szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó peres eljárások – mint amilyenek egyes közszolgálati ügyek – közelítését a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó általános peres eljárásokhoz, amelyekre a Bíróság alapokmányának 46. cikke értelmében ötéves elévülési határidő vonatkozik.

(lásd a 33–38., 42. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑202/97. sz., Koopman kontra Bizottság ügyben 1998. március 25‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑163. o. és II‑511. o.) 24. és 25. pontja; T‑192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑813. o.) 51–53. pontja; T‑281/01. sz. Huygens kontra Bizottság ügyben 2004. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑203. o. és II‑903. o.) 46. és 47. pontja; T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 57., 60., 65., 66. és 71. pontja; T‑114/08. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. június 26‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑53. o. és II‑B‑1‑313. o.) 25. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑16/09. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2010. március 23‑án hozott végzésének 33. és 34. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑125/05. sz., Tsarnavas kontra Bizottság ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑43. o. és II‑A‑1‑231. o.) 71. pontja.