A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2010. december 15.
F‑95/10. R. és F‑105/10. R. sz. egyesített ügyek
Eberhard Bömcke
kontra
Európai Beruházási Bank (EBB)
„Közszolgálat – Az Európai Beruházási Bank személyi állománya – Az ideiglenes intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárás – A személyi állomány képviselői – Felmentés – Fumus boni iuris – Hiány”
Tárgy: Egyrészt az EBB személyi állományára vonatkozó szabályzat 41. cikke, másrészt az EUMSZ 278. cikk és az EA 157. cikk, valamint az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott keresetek, amelyekben E. Bömcke először is az EBB 2010. szeptember 22‑i határozatának felfüggesztését kéri, amely határozat megállapítja, hogy a négy egymást követő hónapot meghaladó távolléte miatt megszűnt a személyiállomány‑képviselői megbízatása, másodszor a személyiállomány‑képviselői megbízatásának megszűnését megerősítő 2010. október 12‑i EBB‑határozat, valamint a megbízatása megszűnése miatt betöltendővé vált személyzeti bizottsági helyre vonatkozó 2010. december 1–8‑i időközi választás felfüggesztése.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék elnöke az F‑95/10. R. és F‑105/10. R. sz. egyesített ügyekben előterjesztett, ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése – A vizsgálat sorrendje és módja – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mérlegelési jogköre
(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)
2. Tisztviselők – Betegszabadság – Idő előtti újbóli munkába állás – Megengedhetőség
1. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet illetően a sürgősségre és a kérelem megalapozottságának valószínűsítésére (fumus boni iuris) vonatkozó feltételek kumulatív jellegűek, így e kérelmet el kell utasítani, ha e feltételek egyike nem teljesül. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli.
Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.
(lásd a 45. és 46. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének (EBNT‑KSZ 1999., I‑A‑155. o. és II‑811. o.) 18. pontja; T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑171. o. és II‑783. o.) 12. és 13. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. R. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑93. o.) 20. és 22. pontja.
2. A betegszabadságon lévő alkalmazott számára nincs megtiltva, hogy a munkaképtelenségét tanúsító orvosi igazolásban a munkaképtelensége várható megszűnésének időpontjaként megjelölt időpont előtt újból munkába álljon, ha a szóban forgó alkalmazott úgy véli, hogy feladatait újból el tudja látni. Ennek megfelelően, ha a benyújtott orvosi igazolás alapján vélelmezhető, hogy valamely alkalmazott betegszabadságon van és marad az igazolásban jelzett idő teljes tartama alatt, e vélelem nem megdönthetetlen, és az érintett alkalmazott bizonyíthatja, hogy a munkaképtelenségnek a szóban forgó igazolásban megállapított megszűnési időpontját megelőzően újból munkába állt.
Mindazonáltal a szolgálat érdeke megköveteli, hogy az alkalmazott hivatali státusza egyértelmű legyen. Ugyanis, mivel az alkalmazott idő előtti visszatérése új helyzetet teremt a munkáltató számára, a szolgálat gondos megszervezése szükségessé teheti, hogy a munkáltató munkaszervezési intézkedéseket hozzon.
Ennek megfelelően a szolgálat érdeke és az abból az alkalmazottak egyértelmű hivatali státuszára vonatkozóan fakadó követelmény alapján nem tűnik ésszerűtlennek, hogy az olyan alkalmazott esetében, aki azt állítja, hogy a munkaképtelenségének az általa benyújtott orvosi igazolásban megállapított megszűnési időpontját megelőzően újból munkába állt, a munkáltató megtagadja az említett igazolás bizonyító erejének megkérdőjelezését, ha az idő előtti újbóli munkába állás nem tűnik ki egyértelműen a szóban forgó alkalmazott magatartásából.
E tekintetben abból az egyszerű tényből, hogy valamely alkalmazott pontosan jelen van az irodájában, nem vezethető le automatikusan, hogy újból munkába állt, és nem betegszabadságon van, amint azt az általa benyújtott orvosi igazolás tanúsítja.
Ennélfogva adott esetben valamely intézmény jogszerűen hivatkozhat az alkalmazott hivatali státuszának egyértelműségére annak megkövetelésekor, hogy az idő előtt újból munkába állni kívánó alkalmazott kifejezetten tájékoztassa erről a munkáltatóját. Az intézmény ugyancsak jogszerűen hivatkozhat a hivatali státusz egyértelműségére annak előírásakor, hogy abban az esetben, ha az alkalmazott az említett újbóli munkába állását követően ismét munkaképtelenné válik, új orvosi igazolást nyújtson be a munkáltatójának a távolléte igazolására.
(lásd az 54–58.pontot)