A Törvényszék (negyedik tanács) T-135/15. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2019. március 12-én hozott ítélete ellen az Olasz Köztársaság által 2019. március 17-én benyújtott fellebbezés
(C-390/19. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri meghatalmazott, C. Colelli, avvocato dello Stato)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Francia Köztársaság, Magyarország
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T–135/15. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2019. március 12-én hozott, 2019. március 13-án kézbesített azon ítéletét, amely elutasította az Olasz Köztársaságnak az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2015. január 16-i (EU) 2015/103 bizottsági végrehajtási határozattal szemben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alapján benyújtott keresetét;
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1. A 320/2006 RENDELET ÉS A 968/2006 RENDELET MEGSÉRTÉSE. A BÍRÓSÁG C-187/12–C-189/12. SZ., SFIR ÉS TÁRSAI EGYESÍTETT ÜGYEKBEN 2013. NOVEMBER 14-ÉN HOZOTT ÍTÉLETÉBEN FOGLALTAK MEGSÉRTÉSE.
Az első jogalap amiatt kifogásolja az ítéletet, hogy az tévesen határozta meg azt az arra vonatkozó vizsgálat időpontját, hogy a támogatásban részesülő cukorgyárakban megtartott silók rendelkeznek-e a „termelőberendezések” jellemzőivel, és ezáltal megtartásuk jogszerűnek minősül-e abban az esetben, ha a berendezések teljes leszerelésére igényelnek támogatást.
2) MÁSODIK FELLEBBEZÉSI JOGALAP: A VI/5330/97. SZ. DOKUMENTUMBAN FOGLALT BIZOTTSÁGI IRÁNYMUTATÁS MEGSÉRTÉSE
A második jogalap amiatt kifogásolja a határozatot, hogy a Törvényszék annak ellenére jogszerűnek minősítette a Bizottság arra vonatkozó döntését, hogy nem alkalmazza a „határesetet”, hogy megállapította azt, hogy a jelen ügyben a „határeset” fennállásához az iránymutatás 2. mellékletében foglalt mindkét, az uniós jogalkotó által a pénzügyi korrekció kizárására vagy csökkentésére vonatkozóan irányadónak tekintett feltétel teljesül.
____________