A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2018. június 7.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalma – 110/2008/EK rendelet – A 16. cikk a)–c) pontja – III. melléklet – A »Scotch Whisky« lajstromozott földrajzi árujelző – Németországban előállított és »Glen Buchenbach« megnevezéssel forgalomba hozott whisky”
A C‑44/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) a Bírósághoz 2017. január 27‑én érkezett, 2017. január 19‑i határozatával terjesztett elő
a Scotch Whisky Association
és
Michael Klotz
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet, M. Berger (előadó) és F. Biltgen bírák,
főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Scotch Whisky Association képviseletében K. H. Reuer és W. Baars Rechtsanwältinnen,
– M. Klotz képviseletében S. J. Mühlberger Rechtsanwalt,
– a görög kormány képviseletében G. Kanellopoulos, E. Leftheriotou, M. Tassopoulou és E. Chroni, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Colas, S. Horrenberger és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Varrone avvocato dello Stato,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében B. Eggers, D. Bianchi és I. Naglis, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. február 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15‑i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 39., 16. o.; helyesbítés: HL 2009. L 228., 47. o.) 16. cikke a), b) és c) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Scotch Whisky Association, és Michael Klotz, egy online whiskyforgalmazó között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy ez utóbbi szüntesse meg a Németországban előállított, „Glen Buchenbach” megnevezésű whisky forgalmazását.
Jogi háttér
3 Az 110/2008 rendelet (2) preambulumbekezdése kimondja:
„A szeszipar fontos a fogyasztók, a gyártók és a mezőgazdasági ágazat számára is [az Európai Unióban]. A szesziparra alkalmazandó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a fogyasztóvédelem magas szintje, a megtévesztő gyakorlatok megelőzése, a piac átláthatósága és a tisztességes verseny megvalósításához. […]”
4 E rendelet (4) preambulumbekezdése értelmében:
„A szeszes italokat szabályozó joganyagra vonatkozó szisztematikusabb megközelítés biztosítása érdekében e rendeletnek egyértelműen meghatározott kritériumokat kell megállapítania a szeszes italok gyártására, megnevezésére, kiszerelésére és címkézésére, valamint a földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozóan.”
5 Az említett rendelet (14) preambulumbekezdésének szövege így szól:
„Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet [(HL 2006. L 93., 12. o.), módosította a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 363., 1. o.)] nem alkalmazandó a szeszes italokra, a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó szabályokat e rendeletben kell szabályozni. A földrajzi árujelzőket oly módon kell lajstromozni, hogy azonosítható legyen a szeszes italoknak egy ország területéről, vagy az adott terület régiójából vagy helységéből való származása, ha a szeszes ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható.”
6 A 110/2008 rendelet „A földrajzi árujelzők oltalma” című 16. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…] a III. mellékletben lajstromozott földrajzi árujelzők oltalomban részesülnek a következőkkel szemben
a) a földrajzi árujelzők bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi használata a nyilvántartásban nem szereplő termékek tekintetében, ha az ilyen termékek hasonlóak az adott földrajzi árujelző alatt nyilvántartott szeszes italokhoz, vagy ha az ilyen használat kihasználja a nyilvántartott földrajzi árujelző hírnevét;
b) a földrajzi árujelzők bármilyen visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése, még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve vagy a földrajzi árujelzőt lefordítva használják vagy ahhoz a »hasonló«, »típusú«, »stílusú«, »készített«, »ízű« vagy ezekhez hasonló kifejezéseket fűznek;
c) a származási helyre, az eredetre, a jellegre vagy a lényeges minőségre vonatkozó bármely olyan hamis vagy megtévesztő megjelölés használata a termék megnevezése, kiszerelése vagy címkézése során, amely a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet;
d) bármilyen egyéb olyan gyakorlat, amely a termék tényleges származása tekintetében a fogyasztó megtévesztéséhez vezethet.”
7 A 110/2008 rendelet „Földrajzi árujelzők” című III. melléklete megemlíti, hogy a „Scotch Whiskyt” a termékek 2. csoportjába, vagyis a „Whisky/Whiskey” csoportba tartozó földrajzi árujelzőként lajstromozták, és származási országként az „Egyesült Királyság[ot] (Skócia)” jelölték meg.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
8 A Scotch Whisky Association egy skót jog szerint létrejött szervezet, amelynek célja többek között, hogy ügyeljen a skót whiskyvel való kereskedelem skóciai és külföldi védelmére.
9 M. Klotz egy internetes honlapon keresztül forgalmazza a „Glen Buchenbach” megnevezésű whiskyt, amelyet a Waldhornbrennerei állít elő Svábföldön, a buchenbach‑völgyi Berglenben (Németország).
10 A szóban forgó whisky üvegén elhelyezett címke egy vadászkürt stilizált rajzán (német nyelven: Waldhorn) kívül a következő információkat tartalmazza: „Wladhornbrennerei” [Waldhorn főzde], „Glen Buchenbach”, „Swabian Single Malt Whisky” [házasítatlan sváb malátawhisky], „500 ml”, „40% vol”, „Deutsches Erzeugnis” [német termék], és „Hergestellt in den Berglen” [Származási hely: Berglen].
11 A Scotch Whisky Association keresetet nyújtott be a Landgericht Hamburghoz (hamburgi regionális bíróság, Németország), amely különösen „Glen Buchenbach” megnevezésű – nem scotch – whisky forgalmazásának megszüntetésére irányult, mivel e megnevezés használata ellentétes különösen ez a használat ellentétes különösen a 110/2008 rendelet 16. cikkének a)–c) pontjával, amely oltalomban részesíti az e rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőket, így az ezek között szereplő „Scotch Whisky” árujelzőt is.
12 A The Scotch Whisky Association szerint e rendelkezések előírják, hogy a szeszes italok földrajzi árujelzője nem csupán e megjelölés használatával szemben áll oltalom alatt, hanem e megjelölés földrajzi származási helyére vonatkozó minden utalással szemben is. Mindazonáltal a „Glen” megnevezés, mivel azt Skóciában igen széles körben használják a „valley” szó helyett, különösen a skót whiskyk nevében a védjegy egyik elemeként, az érintett vásárlóközönség számára Skóciával és a skót whiskyvel kapcsolatban ébreszt képzettársítást, függetlenül attól, hogy más, a termék német származására utaló szövegeket is feltüntettek mellette. M. Klotz a kereset elutasítását kéri.
13 A Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság) úgy véli, hogy e kereset sikere attól függ, hogyan kell értelmezni 110/2008 rendelet 16. cikke a), b) és c) pontját. Ekképpen e bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1. A 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontja értelmében »a [szeszes italok] földrajzi árujelző[jének] […] közvetett kereskedelmi használata« megköveteli‑e, hogy a lajstromozott földrajzi árujelzőt azonos vagy hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában használják, vagy elegendő, ha az érintett vásárlóközönség számára a megjelölés vitatott alkotóeleme a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy a földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt?
Ha a második lehetőséget kell elfogadni: annak vizsgálata során, hogy »közvetett kereskedelmi használat[ról]« van‑e szó, szerepet játszik‑e az is, hogy a megjelölés vitatott alkotóelemét milyen környezetbe foglalták, vagy ez a környezet a lajstromozott földrajzi árujelző közvetett kereskedelmi használatát még akkor sem akadályozhatja, ha a megjelölés vitatott alkotóeleme mellett az áru valódi származási helye is fel van tüntetve?
2. A lajstromozott földrajzi árujelzőnek a […] 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja szerinti »idézése« megköveteli‑e, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző és a megjelölés vitatott alkotóeleme hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló legyen, vagy elegendő, ha az érintett vásárlóközönség számára a megjelölés vitatott alkotóeleme a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy a földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt?
Ha a második lehetőséget kell elfogadni: annak vizsgálata során, hogy »idézésé[ről]« van‑e szó, szerepet játszik‑e az, hogy a megjelölés vitatott alkotóelemét milyen környezetbe foglalták, vagy ez a környezet a lajstromozott földrajzi árujelző visszaélésszerű idézését még akkor sem akadályozhatja, ha a megjelölés vitatott alkotóeleme mellett az áru valódi származási helye is fel van tüntetve?
3. Annak vizsgálata során, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja szerinti »bármely hamis vagy megtévesztő megjelölés[ről]« van‑e szó, szerepet játszik‑e az, hogy a megjelölés vitatott alkotóelemét milyen környezetbe foglalták, vagy ez a környezet még akkor sem akadályozhatja a lajstromozott földrajzi árujelző megtévesztő megjelölését, ha a megjelölés vitatott alkotóeleme mellett az áru valódi származási helye is fel van tüntetve?”
Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitására irányuló kérelemről
14 A főtanácsnok indítványának ismertetését követően a Scotch Whisky Association a Bírósághoz 2018. március 15‑én érkezett levelében azt kérte, hogy a Bíróság az eljárási szabályzatának 83. cikke alapján rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.
15 Ezen kérelme alátámasztásaként a Scotch Whisky Association lényegében úgy érvel, hogy a főtanácsnok által az indítványának 66–68. pontjában, valamint 107. és 108. pontjában kifejtettek az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt tények hiányos és helytelen ismertetésén alapulnak, és ily módon ezen okfejtések tévesek. A Scotch Whisky Association azt szeretné, hogy a Bíróság tárgyalás keretében meghallgassa az említett okfejtésekre vonatkozó észrevételeit, és ennek keretében ő egyúttal kijavíttathassa és kiegészíttethesse e tényeket.
16 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az eljárási szabályzatának 83. cikke alapján a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha valamelyik fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, valamint ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.
17 A jelen ügyben nem ez a helyzet. A Bíróság ugyanis a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy kellő információval rendelkezik ahhoz, hogy határozatot hozzon, továbbá hogy a jelen ügyet nem olyan érvek alapján kell eldönteni, amelyeket e felek vagy ezen érdekeltek nem vitattak meg.
18 Ezenfelül nem történt hivatkozás arra, hogy az eljárásban részt vevő felek vagy az említett érdekeltek valamelyike a jelen eljárás szóbeli szakaszának befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hozott volna fel.
19 El kell tehát utasítani a Scotch Whisky Association által előterjesztett, az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitására irányuló kérelmet.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
20 A jelen ügyben az alapeljárásban részt vevő két fél panaszt nyújtott be mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szövegével, mind annak tartalmával szemben.
21 Egyfelől a Scotch Whisky Association azt kifogásolja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tévesen fogalmazta meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, és írásbeli észrevételeiben e kérdések átfogalmazását javasolja.
22 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések relevanciáját (2000. április 4‑i Darbo ítélet, C‑465/98, EU:C:2000:184, 19. pont). Egyebek mellett kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság határozhatja meg és fogalmazhatja meg az ilyen kérdéseket. A felek nem módosíthatják azok tartalmát (2013. július 18‑i Consiglio Nazionale dei Geologi ítélet, C‑136/12, EU:C:2013:489, 29. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. október 6‑i T‑Mobile Czech Republic és Vodafone Czech Republic ítélet, C‑508/14, EU:C:2015:657, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva nem lehet helyt adni az alapeljárásban részt vevő egyik fél azon kérelmének, hogy az előterjesztett kérdést az általa javasolt módon átfogalmazzák.
23 Másrészt M. Klotz úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárás tényállását rövidített formában és hiányosan mutatta be, és további információkat közöl annak teljessé tétele érdekében.
24 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy egyfelől az EUMSZ 267. cikk által bevezetett együttműködési eljárás keretében nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása és ebből a határozatára vonatkozó következmények levonása (2015. szeptember 3‑i Costea ítélet, C‑110/14, EU:C:2015:538, 13. pont; 2016. március 10‑i Safe Interenvíos ítélet, C‑235/14, EU:C:2016:154, 119. pont). Másfelől a Bíróság feladata az, hogy – az uniós és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2001. október 25‑i Ambulanz Glöckner ítélet, C‑475/99, EU:C:2001:577, 10. pont; 2016. július 28‑i Kratzer‑ítélet, C‑423/15, EU:C:2016:604, 27. pont).
Az első kérdésről
25 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához szükség van‑e arra, hogy a vitatott alkotóelemet ezen árujelzővel azonos vagy hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból ahhoz hasonló formában használják, vagy elegendő, ha e vitatott alkotóelem az érintett vásárlóközönségben az említett árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébreszt.
26 Abban az esetben, ha a Bíróság megállapítaná, hogy bármely, a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel összefüggő képzettársítás elegendő lenne ezen árujelző 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának értelmében vett „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az említett rendelkezést úgy kell‑e értelmezni, hogy e használat megvalósulásának megállapításához figyelembe kell venni a vitatott alkotóelem környezetét, és különösen azt, hogy ezen alkotóelem mellett a termék valódi származására vonatkozó információkat tüntetnek fel, oly módon, hogy az e környezetben megjelenített információ végső soron cáfolja azt az állítást, hogy közvetett kereskedelmi használatról van szó.
27 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (lásd különösen: 2018. január 23‑i Piotrowski‑ítélet, C‑367/16, EU:C:2018:27, 40. pont; 2018. február 7‑i American Express ítélet, C‑304/16, EU:C:2018:66, 54. pont).
28 Először is, a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának szövegéből az következik, hogy e rendelkezés a lajstromozott földrajzi árujelzőket „bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi használat[tal szemben oltalomban részesíti] a nyilvántartásban nem szereplő termékek tekintetében, ha az ilyen termékek hasonlóak az adott földrajzi árujelző alatt nyilvántartott szeszes italokhoz, vagy ha az ilyen használat kihasználja a nyilvántartott földrajzi árujelző hírnevét”.
29 A „használat” kifejezés e rendelkezésben történő alkalmazása meghatározásánál fogva megköveteli, amint azt a főtanácsnok az indítványának 28. pontjában megjegyezte, hogy a vitatott megjelölés magát az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt használja, annak lajstromozott vagy legalábbis olyan formájában, amely annyira szoros kapcsolatban áll vele hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból, hogy a vitatott megjelölés attól nyilvánvalóan nem elválasztható.
30 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy egy földrajzi árujelzőt vagy ezen árujelzőnek megfelelő kifejezést és annak fordítását tartalmazó védjegynek a szükséges előírásoknak nem megfelelő szeszes italokra történő használata a földrajzi árujelző 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának értelmében vett közvetlen kereskedelmi használatának minősül (2011. július 14‑i Bureau national interprofessionnel du Cognac ítélet, C‑4/10 és C‑27/10, EU:C:2011:484, 55. pont; 2017. december 20‑i Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet, C‑393/16, EU:C:2017:991, 34. pont).
31 Ezért a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó helyzeteknek meg kell felelniük annak a követelménynek, hogy a vitatott megjelölés a lajstromozott földrajzi árujelzővel azonos, vagy legalábbis ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból erőteljesen hasonló árujelzőt használjon.
32 Mindazonáltal e rendelkezés szerint különbséget kell tenni az olyan helyzetek között, amikor a használat „közvetlen”, illetve amikor „közvetett”. E tekintetben, amint arra a főtanácsnok indítványának 30. pontjában rámutatott, a „közvetlen” használattal ellentétben, amely magában foglalja, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt közvetlenül az érintett terméken, vagy annak saját csomagolásán tüntessék fel, a „közvetett” használat feltételezi, hogy ez az árujelző kiegészítő marketing vagy tájékoztató eszközökön szerepeljen, mint amilyen az e termékre vonatkozó reklám vagy az arra vonatkozó dokumentumok.
33 Másodszor, ami azt a környezetet illeti, amelybe a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontja illeszkedik, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés alkalmazási körének szükségképpen el kell térnie az e cikk b)–d) pontjában szereplő, a lajstromozott földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó más szabályok alkalmazási körétől. E rendelkezést különösen el kell különíteni a b) pontban szereplő helyzettől, amely „bármilyen visszaélésszerű használatra, utánzásra vagy idézésre” irányul, azaz az olyan esetektől, amelyekben a vitatott megjelölés nem használja önmagában a földrajzi árujelzőt, hanem arra oly módon utal, hogy a fogyasztó ennek eredményeként az említett megjelölés és a lajstromozott földrajzi árujelző között kellően közeli kapcsolatot feltételez.
34 Következésképpen, amint azt a főtanácsnok az indítványának 32. pontjában megjegyezte, a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja elveszítené hatékony érvényesülését, ha az a) pontot kiterjesztően kellene értelmezni, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében fontolóra veszi, amennyiben az pusztán azért alkalmazandó lenne, mert a vitatott megjelölés a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel bármilyen jellegű képzettársítást ébreszt az érintett vásárlóközönségben.
35 Harmadszor meg kell jegyezni, hogy az az értelmezés, amely szerint annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani a lajstromozott földrajzi árujelző közvetett kereskedelmi használatát, a vitatott alkotóelemet olyan formában kell alkalmazni, amely azonos ezzel az árujelzővel, vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló, jobban tudja biztosítani a 110/2008 rendelet és különösen annak 16. cikkének a) pontja által követett célkitűzések összességét.
36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szeszesitalok földrajzi árujelzői lajstromozásának a 110/2008 rendelet által előírt rendszere hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjéhez, a megtévesztő gyakorlatok megelőzéséhez, a piac átláthatóságához és a tisztességes verseny megvalósításához, amint arra e rendelet (2) preambulumbekezdése emlékeztet (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 24. pont).
37 Egyébiránt a Bíróság már kimondta, hogy az említett rendelet 16. cikkében a földrajzi árujelzők számára ily módon biztosított oltalmat az ez utóbbiak lajstromozása révén követett célra tekintettel kell értelmezni, vagyis – amint e rendelet (14) preambulumbekezdéséből kitűnik – lehetővé tenni a szeszes italoknak egy ország területéről, vagy az adott terület régiójából vagy helységéből való származásának azonosíthatóságát, ha a szeszes ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Így tehát, amint azt a főtanácsnok indítványának 38. pontjában megállapította, a 110/2008 rendelet és különösen a 16. cikke rendelkezéseinek célja annak megakadályozása, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket visszaélésszerűen használják, nemcsak a vásárlók, hanem azon termelők érdekében is, akik erőfeszítéseket tettek az ilyen árujelzőket jogszerűen viselő termékektől elvárt minőség biztosítása érdekében (lásd analógia útján: 2017. szeptember 14‑i EUIPO kontra Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto ítélet, C‑56/16 P, EU:C:2017:693, 82. pont; 2017. december 20‑i Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet, C‑393/16, EU:C:2017:991, 38. pont). Ebben az összefüggésben e cikk a) pontja különösen azt tiltja meg, hogy a piaci szereplők kereskedelmi célokra használjanak a nyilvántartásban nem szereplő termékek tekintetében valamely oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, többek között annak érdekében, hogy jogosulatlan haszonra tegyenek szert ezen árujelző révén.
39 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely lajstromozott földrajzi árujelző „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához a vitatott alkotóelemet az érintett árujelzővel azonos, vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában kell használni. Ennélfogva nem elegendő, hogy ez az alkotóelem alkalmas arra, hogy az érintett vásárlóközönség számára az árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébresszen.
40 Az első kérdés első részére adott válaszra tekintettel annak második részére nem szükséges válaszolni.
A második kérdésről
41 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapításához szükség van‑e arra, hogy a vitatott alkotóelem hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló legyen ezen árujelzőhöz, vagy elegendő, ha ez az alkotóelem az említett árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébreszt az érintett vásárlóközönségben.
42 Abban az esetben, ha a Bíróság megállapítja, hogy bármely, a bejegyzett földrajzi árujelző vagy az ahhoz tartozó földrajzi területre vonatkozó képzettársítás elegendő ahhoz, hogy ezen árujelző „idézésének” megvalósulását meg lehessen állapítani a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az említett rendelkezést úgy kell‑e értelmezni, hogy az idézés megvalósulásának megállapításához figyelembe kell venni a vitatott alkotóelem környezetét, és különösen azt, hogy ezen alkotóelem mellett a termék valódi származására vonatkozó információt tüntetnek fel, oly módon, hogy az e környezetben megjelenített információ végső soron cáfolja azon állítást, hogy „idézésről” lenne szó.
43 Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ lehessen adni, emlékeztetni kell arra, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja a földrajzi árujelzőket valamennyi „idézéssel” szemben oltalomban részesíti, „még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve, vagy ha a földrajzi árujelzőt lefordítva használják vagy ahhoz a »hasonló«, »típusú«, »stílusú«, »készített«, »ízű« vagy ezekhez hasonló kifejezéseket fűznek”.
44 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az „idézés” fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az ezen árujelzővel ellátott termék képe jut az eszébe referenciaképként (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Annak megállapításához, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében vett „idézésről” van‑e szó, a Bíróság úgy véli, a nemzeti bíróság feladata, hogy meggyőződjön – azon túl, hogy a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét – arról is, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán a földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut‑e az eszébe referenciaképként. A nemzeti bíróságnak tehát lényegében a fogyasztónak a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezéssel szemben tanúsított, feltételezett reakciójából kell kiindulnia, mivel alapvető jelentősége annak van, hogy a fogyasztó kapcsolatba hozza egymással az említett kifejezést és az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 22. pont).
46 A fentiekből következően – amint arra a főtanácsnok indítványának 55. pontjában rámutatott – az, hogy a vitatott megjelölés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét, nem elengedhetetlen feltétele a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontja alkalmazásának. Annak értékelése érdekében, hogy az e rendelkezés értelmében vett „idézésről” van‑e szó, a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy a fogyasztónak a szóban forgó termék neve láttán az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut‑e az eszébe referenciaképként.
47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a nemzeti bíróságnak ezen értékelés keretében a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztó észlelését kell alapul vennie (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 25. és 28. pont).
48 Ezenkívül a Bíróság már kimondta, hogy jogosan állapítható meg, hogy egy oltalom alatt álló földrajzi árujelző idézésének esete áll fenn, ha hasonló külső megjelenésű termékek értékesítés során használt megnevezései hangzásbeli és vizuális hasonlóságot mutatnak (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Azonban, amint arra a főtanácsnok az indítványának 58. pontjában rámutatott, a vitatott megnevezés és az oltalom alatt álló földrajzi árujelző hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlósága nem elengedhetetlen feltétele a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében vett „idézés” megvalósulása megállapításának. Ez valójában pusztán egyike a nemzeti bíróság által annak értékelése során figyelembe veendő kritériumoknak, hogy a fogyasztónak az érintett termék neve láttán az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut‑e az eszébe referenciaképként. Ebből következik, hogy nem zárható ki, hogy az „idézés” ilyen hasonlóság hiányában is megvalósulhat.
50 Azon kritériumokon felül, hogy a vitatott megnevezés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét, továbbá, hogy e megnevezés és ezen árujelző között hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság áll fenn, a Bíróság rámutatott arra, hogy adott esetben figyelembe kell venni a különböző nyelvű kifejezések közötti „fogalmi közelséget”, mivel e közelség is a fent említett kritériumok fényében az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képét juttathatja a fogyasztó eszébe referenciaképként, amikor a vitatott megnevezéssel ellátott, hasonló termékkel találkozik (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 A fentiekből következik, hogy az „idézés” 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontja szerinti fogalmának meghatározásakor a döntő kritérium az, hogy a fogyasztónak a vitatott megnevezés láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék jut‑e eszébe referenciaképként, amit a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, adott esetben figyelembe véve, hogy a vitatott megnevezés magában foglalja‑e az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét, továbbá, hogy e megnevezés és ezen árujelző között hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság, illetve fogalmi közelség áll‑e fenn.
52 Az alapeljárásban tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy egy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztónak a vitatott megnevezést, jelen esetben a „Glen” szót viselő hasonló termék láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelző, jelen esetben a „Scotch Whisky” jut‑e eszébe, – az e megnevezés és az oltalom alatt álló földrajzi árujelző közötti hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság hiányában, továbbá anélkül, hogy az említett megnevezés magában foglalná ezen árujelző egy részét – az említett megnevezés és az említett árujelző közötti fogalmi közelséget figyelembe véve.
53 Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság által a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében vett „idézés” megvalósulásának megállapításához a második kérdésében alkalmazott kritérium, nevezetesen, hogy a szóban forgó megjelölés vitatott alkotoelemének az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást kell ébresztenie az érintett vásárlóközönségben, nem fogadható el, mivel nem hoz létre kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatot ezen alkotóelem és az árujelző között.
54 Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok indítványának 61–63. pontjában rámutatott, ha az ilyen idézés megállapításához elegendő lenne, hogy a fogyasztóban bármilyen jellegű képzettársítás ébredjen az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel kapcsolatban, az először is ahhoz vezetne, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja megsértené az említett cikkben azt követő rendelkezések, vagyis a c) és a d) pont hatályát, amelyek olyan esetekre vonatkoznak, ahol az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőre történő utalás még árnyaltabb, mint annak „idézése” esetében.
55 Másodszor, az ilyen kritérium alkalmazása a rendelet hatályának előre nem látható kiterjesztését eredményezné, és komoly kockázatot jelentene, különösen az érintett gazdasági szereplők jogbiztonsága szempontjából. A 110/2008 rendelet (4) preambulumbekezdésével összhangban az uniós jogalkotó célja „a szeszes italokat szabályozó joganyagra vonatkozó szisztematikusabb megközelítés biztosítása érdekében” „egyértelműen meghatározott kritériumok” megállapítása, különösen „a földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozóan”. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által a második kérdésében megfogalmazott, ennyire pontatlan és tág kritérium nem lenne összeegyeztethető e célkitűzéssel.
56 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapításához a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy egy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztónak a vitatott megnevezés láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék jut‑e eszébe referenciaképként. Ezen értékelés keretében az említett bíróságnak – először is a vitatott megnevezés és az oltalom alatt álló földrajzi árujelző közötti hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság hiányában, és másodszor anélkül, hogy e megnevezés magában foglalná ezen árujelző egy részét – figyelembe kell vennie adott esetben az említett megnevezés és az említett árujelző közötti fogalmi közelséget.
57 A második kérdés második részét illetően, amely a vitatott megnevezés környezetének a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében vett „idézés” megvalósulásának nemzeti bíróság általi értékelésekor játszott szerepére vonatkozik, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés megfogalmazásából következik, hogy „idézés” valósulhat meg akkor is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy M. Klotz, az alapeljárás alperese azt állítja, hogy a „Glen Buchenbach” megnevezés szójáték, amelyet az alapeljárásban szóban forgó ital származási helyének nevéből, azaz a „Berglen” szóból és egy helyi folyó nevéből, azaz a „Buchenbach” szóból képeztek. Ugyanakkor a Bíróság már kimondta, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontja szempontjából közömbös, hogy a vitatott megnevezés a vállalkozás nevét és/vagy a termék előállításának helyét tartalmazza‑e (lásd ebben az értelemben: 2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 42–45. pont).
59 Másfelől, amint a főtanácsnok indítványának 81. pontjában kifejtette, a Bíróság azt is pontosította, hogy azon körülmény, miszerint a vitatott megnevezés olyan előállítási helyre utal, amelyet az előállítás helye szerinti tagállam fogyasztói ismerhetnek, nem minősül releváns tényezőnek a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében vett „idézés” fogalmának értékelése során, mivel e rendelkezés a lajstromozott földrajzi árujelzőket az Unió egész területén oltalomban részesíti minden „idézéssel” szemben, valamint tekintettel az említett földrajzi árujelzők e területen való tényleges és egységes védelme biztosításának szükségességére, e terület valamennyi fogyasztója érintett (2016. január 21‑i Viiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 27. pont).
60 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapítása érdekében nem vehető figyelembe a vitatott alkotóelem környezete, és különösen azon tény nem, hogy ezen alkotóelem mellett pontosan feltüntetik az érintett termék valódi származási helyét.
A harmadik kérdésről
61 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében tiltott, „bármely hamis vagy megtévesztő megjelölés” használatának megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a vitatott alkotóelemet milyen környezetben használják, különösen, ha ezen alkotóelem mellett az érintett termék valódi származási helye is fel van tüntetve.
62 Emlékeztetni kell arra, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében a lajstromozott földrajzi árujelző oltalomban részesül „a termék megnevezése, kiszerelése vagy címkézése során a származási helyre, az eredetre, a jellegre vagy a lényeges minőségre vonatkozó bármely olyan hamis vagy megtévesztő megjelölés használat[ával szemben], amely a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet”.
63 Először is meg kell állapítani, hogy – ellentétben azzal, amit az Európai Bizottság állít – e rendelkezés szövegében semmi nem utal arra, hogy az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy figyelembe vegyék azt a környezetet, amelyben a vitatott alkotóelemet használják, annak érdekében, hogy megállapítsák a „származási helyre, az eredetre, a jellegre vagy a lényeges minőségre vonatkozó […] hamis vagy megtévesztő megjelölés” használatát.
64 Ugyanis, amint azt a főtanácsnok az indítványának 92. pontjában megjegyezte, a „hamis vagy megtévesztő megjelölés használata a termék megnevezése, kiszerelése vagy címkézése során” kifejezés azon különböző hordozókat sorolja fel, amelyeken a gyaníthatóan hamis vagy megtévesztő megjelölés előfordul. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy ezt a megjelölést az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkézésén esetlegesen található egyéb információkkal együtt kell vizsgálni.
65 Továbbá, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 96. pontjában megállapította, rá kell mutatni arra, hogy az 110/2008 rendelet 16. cikke a tiltott cselekményeket fokozatosan sorolja fel, aminek értelmében a c) pontot meg kell különböztetni az azt megelőző a) és b) ponttól. Amíg ugyanis az említett 16. cikk a) pontja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzők használatára vonatkozó cselekményekre korlátozódik, b) pontja pedig a visszaélésszerű használatra, utánzásra és idézésre vonatkozó cselekményekre, addig a c) pont kiterjeszti az oltalom alatt álló területet azzal, hogy abba bevonja azokat a „megjelöléseket” (azaz a fogyasztóknak nyújtott információkat) is, amelyek az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkéjén szerepelnek, és amelyek bár nem idézik ténylegesen az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, annak e termékkel fennálló kapcsolataira tekintettel mégis „hamis[nak] vagy megtévesztő[nek]” minősülnek.
66 E tekintetben meg kell jegyezni egyrészt, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontjában szereplő „bármely olyan megjelölés” kifejezés olyan információkat takar, amelyek bármely formában előfordulhatnak az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkéjén, különösen olyan szöveg, kép vagy tárolóedény formájában, amely alkalmas arra, hogy e termék származási helyére, eredetére, jellegére vagy a lényeges minőségére vonatkozó tájékoztatást adjon.
67 Másodszor, elegendő, ha a hamis vagy megtévesztő megjelölés az e rendelkezésben említett három hordozó valamelyikén, azaz az érintett termék „megnevezésében, kiszerelésén vagy címkézésén” szerepel, annak megítéléséhez, hogy „a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet” az említett rendelkezés értelmében.
68 A fentiekből következik, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja a lajstromozott földrajzi árujelzők széles körű oltalmáról rendelkezik. Márpedig, ha a hamis vagy félrevezető megjelölést engedélyezhetnék az e megjelölés környezetében található kiegészítő, különösen a termék valódi származásáról szóló információk miatt, ez a rendelkezés elvesztené hatékony érvényesülését.
69 Végül, amint az már megállapításra került a jelen ítélet 38. pontjában, a 110/2008 rendeletnek, és különösen a 16. cikkének célja a lajstromozott földrajzi árujelzők oltalma, mind a fogyasztók érdekében, akiket tilos nem megfelelő megjelölésekkel megtéveszteni, mind azon gazdasági szereplők érdekében, amelyek nagyobb költségeket vállalnak azért, hogy garantálják az oltalmazott földrajzi árujelzőkkel jogszerűen ellátott termékek minőségét. E gazdasági szereplőket ugyanis védeni kell a tisztességtelen versenyjogi magatartásoktól.
70 Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványának 101. pontjában megállapította, az említett célok megvalósulása veszélybe kerülne, ha a földrajzi árujelzők oltalmát azzal a körülménnyel korlátozni lehetne, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében önmagában hamisnak vagy megtévesztőnek minősülő megjelölés mellett további kiegészítő információk szerepelnek, mivel ezen értelmezés elfogadása az ilyen megjelölés használatának engedélyezéséhez vezetne, amennyiben azt pontos információk kísérik.
71 A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezéssel tiltott „hamis vagy félrevezető megjelölés” használatának megállapítása érdekében nem vehető figyelembe az a környezet, amelyben a vitatott alkotóelemet használják.
A költségekről
72 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15‑i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 16. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely lajstromozott földrajzi árujelző „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához a vitatott alkotóelemet az érintett árujelzővel azonos, vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában kell használni. Ennélfogva nem elegendő, hogy ez az alkotóelem alkalmas arra, hogy az érintett vásárlóközönség számára az árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébresszen.
2) A 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapításához a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy egy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztónak a vitatott megnevezés láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék jut‑e eszébe referenciaképként. Ezen értékelés keretében az említett bíróságnak – először is a vitatott megnevezés és az oltalom alatt álló földrajzi árujelző közötti hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság hiányában, és másodszor anélkül, hogy e megnevezés magában foglalná ezen árujelző egy részét – figyelembe kell vennie adott esetben az említett megnevezés és az említett árujelző közötti fogalmi közelséget.
A 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapítása érdekében nem vehető figyelembe a vitatott alkotóelem környezete, és különösen azon tény nem, hogy ezen alkotóelem mellett pontosan feltüntetik az érintett termék valódi származási helyét.
3) A 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezéssel tiltott „hamis vagy félrevezető megjelölés” használatának megállapítása érdekében nem vehető figyelembe az a környezet, amelyben a vitatott alkotóelemet használják.
Aláírások