Language of document :

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-399/11. RENV sz., Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ügyben 2018. november 15-én hozott ítélete ellen a Banco Santander, S. A. és a Santusa Holding, S. L. által 2019. január 25-én benyújtott fellebbezés

(C-53/19. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbezők: Banco Santander, S. A. és Santusa Holding, S. L. (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero és A. Lamadrid de Pablo ügyvédek)

Az elsőfokú eljárás felperesének támogatása végett beavatkozó felek: Spanyol Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság és Írország

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bizottság:

–    helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. november 15-i ítéletét;

–    adjon helyt a megsemmisítés iránti keresetnek, és véglegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot; valamint

–    az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2018. november 15-én a Törvényszék meghozta a T–399/11. RENV. sz., Banco Santander S. A. és Santusa Holding S. L. kontra Európai Bizottság ügyben az ítéletet,1 amely ellen a jelen fellebbezés irányul. Az ítélet elutasítja a társasági adóról szóló spanyol törvény 12. cikke (5) bekezdésében szabályozott „üzleti és cégértékről” szóló, 2011. január 12-i európai bizottsági határozat2 ellen a felperes által benyújtott keresetet.

A fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen fellebbezési jogalapra hivatkozik, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmezése körében, a „szelektivitás” fogalmával kapcsolatban a megtámadott ítéletben foglalt téves jogértelmezésre vonatkozik.

Konkrétan a fellebbezés szerint a megtámadott ítélet tévedett:

–    a referenciarendszernek a szelektivitás vizsgálatának első szakaszában való azonosításakor;

–    azon cél meghatározásakor, amely alapján a szelektivitás vizsgálatának második szakaszában össze kell hasonlítani a különböző ténybeli és jogi helyzeteket;

–    következésképpen a bizonyítási teher megosztásakor és az arányosság elvének alkalmazásakor;

–    másodlagosan a vállalkozások külföldi egyesülésének lehetetlensége és a külföldön való részesedésszerzés közötti okozati összefüggés bizonyítékának feltételezett hiányával kapcsolatos vizsgálatában; és

–    másodlagosan az intézkedésnek az ellenőrzés arányától függő elhatárolhatóságának elvetésekor;

–    a jogilag helytelen érvelés fenntartása mellett az ítélet a határozat érvelését számos kérdésben eltérő saját érveléssel váltja fel, további téves jogértelmezést valósítva meg ezzel.

____________

1 2018. november 15-i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet (T-399/11 RENV, EU:T:2018:787).

2 A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2011. január 12-i 2011/282/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 135., 1. o.).