AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2016. július 21.
F‑1/16. sz. ügy
WQ
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Igazolási eljárás – 2014. évi eljárás – A felperesnek a képzési programban való részvételre kiválasztott tisztviselők listájáról való kizárása – A személyzeti szabályzat 45a. cikke”
Tárgy: Az EAK Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben WQ azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Parlament kinevezésre jogosult hatóságának 2015. március 27‑i határozatát, amelyben a felperest nem vette fel a 2014. évi igazolási eljárás alapján a képzési programban való részvételre kiválasztott tisztviselők listájára.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. WQ maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)
2. Tisztviselők – Igazolási eljárás – A pályázók előválogatása – Szempontok – Az intézmények mérlegelési jogköre – Valamely tagállam által elismert oklevéllel igazolt, legalább egy éves tanfolyam figyelembevétele – A hátrányos megkülönböztetés hiánya
(Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)
1. Tekintettel az adminisztráció arra irányuló széles mérlegelési jogkörére, hogy a pályázók érdemeit valamennyi kiválasztási eljárás – és konkrétan a személyzeti szabályzat 45a. cikkében foglalt igazolási eljárás – keretében értékelje és összehasonlítsa, a Törvényszék által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokat a körülményeket tekintve, amelyekre értékelését alapította – észszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül vagy az ezen jogkörrel való felruházásakor megállapítottaktól eltérő célokra használta‑e. E Törvényszék tehát a pályázók érdemeinek és képesítéseinek az adminisztráció általi értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével, hacsak a pályázati anyagból valamely támpont nem enged arra következtetni, hogy az adminisztráció az érdemek és képesítések értékelésekor nyilvánvaló hibát követett el.
Egyébiránt a kinevezésre jogosult hatóságnak, jóllehet széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók kiválasztását illetően, tiszteletben kell tartania a pályázati felhívás közzétett szövegét.
(lásd a 22. és 23. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1987. február 4‑i Bouteiller kontra Bizottság ítélet, 324/85, EU:C:1987:59, 6. pont;
Közszolgálati Törvényszék 2006. július 11‑i Tas kontra Bizottság ítélet, F‑12/05, EU:F:2006:68, 43. pont; 2009. május 6‑i Campos Valls kontra Tanács ítélet, F‑39/07, EU:F:2009:45, 43. pont; 2010. február 25‑i Pleijte kontra Bizottság ítélet, F‑91/08, EU:F:2010:13, 61. pont, 2014. december 2‑i Migliore kontra Bizottság ítélet, F‑110/13, EU:F:2014:257, 90. pont.
2. Akkor sérül az uniós közszolgálatban alkalmazandó egyenlő bánásmód elve, ha személyek két csoportjával, amelyek ténybeli és jogi helyzete között nincs lényeges különbség, felvételük során eltérően bánnak, és e bánásmódbeli eltérés objektíve nem indokolt.
E tekintetben az egyenlő bánásmód elvét nem sérti az olyan eltérő bánásmód, amelyet objektív és észszerű szempontok igazolnak, ha ez az eltérő bánásmód arányban áll a kérdéses megkülönböztetéssel elérni kívánt céllal.
Ebben az esetben, tekintettel arra, hogy az érdekelt nem vett részt egyetemi intézmény vagy szakmai kamara által nyújtott, valamely tagállam által elismert oklevéllel igazolt, legalább egyéves tanfolyamon, és ennélfogva az igazolási eljáráshoz kapcsolódó pályázati felhívásban szereplő pontozási táblázatban előírt ezen kritériumra nem kapott pontot, az érdekelt helyzete ténybelileg eltérő azon pályázóétól, aki igazolni tudja ilyen tanfolyam elvégzését. A kinevezésre jogosult hatóság ennélfogva nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.
(lásd a 26–28. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2008. december 22‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet, C‑443/07 P, EU:C:2008:767, 76. pont;
Elsőfokó Bíróság: 2004. március 16‑i Afari kontra EKB ítélet, T‑11/03, EU:T:2004:77, 65. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2007. január 23‑i Chassagne kontra Bizottság ítélet, F‑43/05., EU:F:2007:14, 91. pont; 2010. február 25‑i Pleijte kontra Bizottság ítélet, F‑91/08, EU:F:2010:13, 36. pont.