Language of document : ECLI:EU:C:2020:1042

C416/20. PPU. sz. ügy

TR

(a Hanseatisches Oberlandesgericht in Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2020. december 17.

„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – A 4a. cikk (1) bekezdése – A tagállamok közötti átadási eljárások – Végrehajtási feltételek – A végrehajtás megtagadásának mérlegelhető okai – Kivételek – Kötelező végrehajtás – A terhelt távollétében kiszabott büntetés – A vádlott szökése – (EU) 2016/343 irányelv – 8. és 9. cikk – A tárgyaláson való jelenlét joga – Követelmények a terhelt távollétében történő elítélés esetén – Ellenőrzés az elítélt személy átadása során”

1.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – A kölcsönös elismerés elve – Terjedelem

(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, (6) preambulumbekezdés, 1. cikk, (2) bekezdés, 4., 4a. és 5. cikk)

(lásd: 30. és 32. pont)

2.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – A terhelt távollétében kiszabott büntetés végrehajtása céljából kibocsátott elfogatóparancs – Az elítélt személy szökése a büntetőeljárás szakaszában – Az említett elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása a kibocsátó tagállam által a 2016/343 irányelvben előírt új tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartását illetően nyújtott biztosítékok hiányában – Megengedhetetlenség – Ezen irányelv közvetlen hatállyal bíró rendelkezéseinek be nem tartására való hivatkozás lehetősége a kibocsátó tagállam bíróságai előtt

(2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. és 9. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4a. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 36., 37., 39., 40., 45., 46., 54., 55. pont és a rendelkező rész)

3.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – A terhelt távollétében kiszabott büntetés végrehajtása céljából kibocsátott elfogatóparancs – Valamely elfogatóparancs végrehajtásának lehetősége a végrehajtás mérlegelhető megtagadásának okát képező körülmény ellenére – Feltételek – Az érintett személy átadása esetén e személy védelemhez való joga megsértésének hiánya – Mérlegelési tényezők

(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4a. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 50–52. pont)

Összefoglalás

Ha az érintett személy megakadályozta a személyes idézését, és a végrehajtó tagállamba való szökése miatt nem jelent meg személyesen a tárgyaláson, a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg pusztán azon az alapon, hogy a kibocsátó tagállam nem biztosította, hogy e személy új tárgyaláshoz való jogát tiszteletben fogják tartani

Ez nem változtat azon, hogy a kibocsátó tagállamnak tiszteletben kell tartania az új tárgyaláshoz való jogot biztosító uniós jogi rendelkezéseket

Romániában két külön eljárás keretében büntetőeljárás indult TR román állampolgárral szemben. Mivel az érintett Németországba szökött, a vele szembeni elsőfokú és másodfokú eljárásokat a távollétében folytatták le. Mindazonáltal ezen eljárások közül legalább egyről tudomást szerzett, és ezen eljárásokban első fokon az általa választott védők képviselték, másodfokon pedig a bíróságok által kirendelt védők. A tárgyalások során két szabadságvesztés‑büntetést kiszabó, büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet hoztak. A román hatóságok az ítéletek végrehajtása céljából európai elfogatóparancsot bocsátottak ki. A Hamburgban (Németország) tartózkodó TR 2020. március 31. óta szabadságelvonás alatt áll.

2020. május 28‑án a Hanseatisches Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság, Németország) úgy határozott, hogy végrehajtja az európai elfogatóparancsokat. TR ezt arra hivatkozva ellenezte, hogy a román hatóságok megtagadták a szóban forgó büntetőeljárások újbóli megindításának biztosítását, ami szerinte összeegyeztethetetlen a vádlottak tárgyaláson való jelenléthez való jogával,(1) illetve – a vádlottak távolléte esetén – az új tárgyaláshoz való jogával.(2) Így a német bíróságnak – az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 4a. cikkét átültető nemzeti rendelkezések alapján – TR átadásának jogszerűségéről kell határoznia.(3) E cikk értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóság – a kimerítően felsorolt esetek kivételével – figyelmen kívül hagyhatja az érintett személy távollétében kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsot. Ebben az összefüggésben e bíróság úgy határozott, hogy kérdést intéz a Bírósághoz arra vonatkozóan, hogy milyen hatása lehet annak, ha az új tárgyaláshoz való jogra vonatkozó követelményeket a kibocsátó tagállamban nem tartják be, amennyiben ezt a körülményt a 4a. cikkben foglalt esetcsoportok egyikébe sem lehet besorolni.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság úgy véli, hogy a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 4a. cikke értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóság nem tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását pusztán azzal az indokkal, hogy nem áll rendelkezésére arra vonatkozó biztosíték, hogy a kibocsátó tagállamnak való átadás esetén tiszteletben tartják az érintett személy új tárgyaláshoz való jogát,(4) jóllehet ez a személy a személyes idézését megakadályozva a végrehajtó tagállamba szökött, és a tárgyaláson nem jelent meg.

Ennek megállapításához a Bíróság emlékeztet arra, hogy azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok megtagadhatják az európai elfogatóparancs végrehajtását, kimerítő felsorolásba foglalták,(5) és a végrehajtó igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancs végrehajtását nem rendelheti alá további feltételeknek.

Ennek tisztázását követően, a Bíróság először is rámutat arra, hogy az érintettnek az elítélését eredményező tárgyalásról való távolmaradása – amely miatt ezt követően európai elfogatóparancsot bocsátottak ki vele szemben – ezen európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okát képezi. Ugyanakkor az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat módosítása(6) óta ezen ok hatálya korlátozottabb, mivel a 4a. cikk kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben abból kell kiindulni, hogy az ilyen európai elfogatóparancs végrehajtása nem sérti a védelemhez való jogot. Ilyen esetekben a végrehajtó igazságügyi hatóság köteles végrehajtani az európai elfogatóparancsot. Ez különösen így van abban az esetben, ha az érintett tudomással bírt a kitűzött tárgyalásról, meghatalmazást adott egy – akár általa választott, akár az állam által kirendelt – jogi képviselőnek, és e jogi képviselő a tárgyaláson ténylegesen ellátta a védelmét.(7)

Másodszor, a Bíróság megállapítja, hogy az, hogy a kibocsátó tagállam nem tartja tiszteletben az uniós jognak az új tárgyaláshoz való jogot biztosító rendelkezéseit, nem akadályozhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását, hiszen ez az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározattal bevezetett rendszer megkerülését jelentené. A Bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez egyáltalán nem érinti a kibocsátó tagállamnak e rendelkezések tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét. Ezért, ha e tagállam valóban nem ültette át e rendelkezéseket határidőn belül, vagy azokat helytelenül ültette át, az érintett az átadása esetén hivatkozhat a közvetlen hatállyal bíró rendelkezésekre e tagállam bíróságai előtt.

Harmadszor, a Bíróság hangsúlyozza, hogy a vizsgált ok a végrehajtás megtagadásának egyik mérlegelhető oka. Így abban az esetben, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy ítélné meg, hogy nem azon esetek egyikéről van szó, amely kizárja a terhelt távollétében hozott büntetőítélet végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának lehetőségét, figyelembe vehet más, olyan körülményeket is, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az érintett átadása nem jár az védelemhez való jogának megsértésével. Ekkor a végrehajtó igazságügyi hatóság adott esetben átadhatja az érintettet. E tekintetben a Bíróság rámutat, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság figyelembe veheti az érintett magatartását. E hatóság értékelése keretében különösen releváns az a tény, hogy az érintett megpróbálta elkerülni a büntetőeljárásokra vonatkozó értesítések kézbesítését, illetve az a tény, hogy elkerülte a kirendelt ügyvédekkel való bármilyen kapcsolatfelvételt.


1      Ezt a jogot a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.; a továbbiakban: 2016/343 irányelv) 8. cikke biztosítja. A tagállamok azonban bizonyos feltételek mellett előírhatják, hogy a tárgyalást az érintett távollétében is meg lehet tartani.


2      Ezt a jogot a 2016/343 irányelv 9. cikke biztosítja.


3      A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat – Egyes tagállamok által a kerethatározat elfogadásáról tett nyilatkozatok (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).


4      A 2016/343 irányelv 8. és 9. cikkében meghatározottak szerint.


5      Az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat különbséget tesz a végrehajtás kötelező megtagadásának 3. cikkben felsorolt esetei és a végrehajtás megtagadásának a 4. és 4a. cikkben felsorolt mérlegelhető esetei között.


6      Erről az okról az 5. cikk 1. pontjának eredeti változata rendelkezett. A 2009/299 kerethatározat hatályon kívül helyezte ezt a rendelkezést, és annak helyébe az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 4a. cikke lépett.


7      Az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 4a. cikke (1) bekezdésének b) pontja.