A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. november 30.
F‑83/07. sz. ügy
Brigitte Zangerl‑Posselt
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – Gyakorlati tesztre és szóbeli vizsgára bocsátás megtagadása – Szükséges oklevelek – A felsőfokú oktatás fogalma – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. Zangerl‑Posselt a vizsgabizottság azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben megtagadták tőle az EPSO/AST/27/06. számú, német nyelvű asszisztensek tartaléklistájának létrehozására irányuló nyílt versenyvizsga vizsgáira bocsátását.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi saját költségein felül a felperes költségei kétharmadának viselésére. A felperes maga viseli saját költségei egyharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Felsőfokú tanulmányok folytatására jogosító oklevél
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (3) bekezdés, a) pont, ii. pont)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma
(Személyzeti szabályzat, 27. cikk)
1. A „felsőfokú oktatáshoz hozzáférést biztosító oklevél” valamely versenyvizsga‑kiírásban szereplő fogalmát a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja is tartalmazza, amely rendelkezés előírja, hogy az AST csoportba tartozó állás betöltésének minimális feltételei közül az egyik „a középfokúnál magasabb szintű [helyesen: felsőfokú] oktatáshoz hozzáférést biztosító, oklevéllel igazolt középfokú végzettség”.
Noha a személyzeti szabályzat nem határozza meg a „felsőfokú oktatás” fogalmát, e fogalom szükségszerűen a középfokú tanulmányokat lezáró képesítés megszerzését követő oktatási szintre utal. Ugyanis egyrészt a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése a) pontja ii. alpontjának francia változata a „supérieur” melléknév használatával teljesen egyértelművé teszi, hogy a szóban forgó képzés nem tévesztendő össze a középfokú oktatás során nyújtott képzéssel, hanem éppen ellenkezőleg, olyan képzésről van szó, amelyet olyan intézményben nyújtanak, ahová a felvétel feltétele a középfokú tanulmányokat lezáró képesítés megszerzése, vagyis a középfokú tanulmányok első és második ciklusának befejezése. Másrészt, noha a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése a) pontja ii. alpontjának angol és német változata e fogalmat a „postsekundäre[r] Bildung” és „post‑secondary education” kifejezésekkel írja le, e kifejezések amellett, hogy szó szerint a középfokútól eltérő oktatási szintet jelölnek meg, semmiképpen sem értelmezhetők az ugyanezen cikk francia változatában szereplő fogalomtól eltérően, mivel a közösségi jogi rendelkezések egységes alkalmazásának, ebből eredően egységes értelmezésének követelménye kizárja valamely jogszabály egyetlen nyelvi változatának elszigetelt vizsgálatát, viszont megköveteli, hogy a jogszabályt – mind a jogalkotó tényleges szándéka, mind e jogszabály célja alapján – a Közösség valamennyi nyelvén elkészült változatok fényében értelmezzék.
A versenyvizsgákra alkalmazandó rendelet vagy irányelv, illetve a versenyvizsga‑kiírás ellentétes rendelkezése hiányában az egyetemi oklevél birtoklására vonatkozó, a versenyvizsgán való részvétel feltételeként megfogalmazott követelményt szükségszerűen olyan értelemben kell venni, amilyet annak a tagállamnak a jogi szabályozása ad neki, amelyben a pályázó a hivatkozott tanulmányokat végezte.
A személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett „felsőfokú oktatás” fogalma Németországban az olyan intézményekben nyújtott képzést jelenti, mint amilyenek az egyetemek, a Fachhochschulen, a Fachschulen/Fachakademien, a Berufsakademien vagy Verwaltungsfachhochschulen, amelyekbe a bejutás feltétele főszabály szerint a középfokú tanulmányok második ciklusát lezáró képesítés megszerzése, vagyis Allgemeine Hochschulreife, Fachhochschulreife vagy Fachgebundene Hochschulreife megszerzése, melyek közül az elsőt általában „Abitur”, a másik kettőt „Fachabitur” néven nevezik.
(lásd a 48., 49., 51. és 52. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 29/69. sz. Stauder‑ügyben 1969. november 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1969., 419. o.) 3. pontja; 9/79. sz. Koschniske‑ügyben 1979. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2717. o.) 6. pontja; C‑219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑4411. o.) 15. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑68/97. sz., Neumann és Neumann‑Schölles kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑193. o. és II‑1005. o.) 79. pontja; T‑299/97. sz., Alonso Morales kontra Bizottság ügyben 1999. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑249. o. és II‑1227. o.) 60. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑52/06. sz., Pimlott kontra Europol ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 61. pontja.
2. Az egyenlő bánásmód elve ugyanis tiltja, hogy összehasonlítható helyzeteket különbözően kezeljenek, vagy hogy különböző helyzeteket egyenlően kezeljenek, hacsak objektíve nem igazolt az ilyen bánásmód. Ugyanez a helyzet a hátrányos megkülönböztetés tilalma esetén, amely csupán az egyenlő bánásmód elvének sajátos kifejeződése, és amely az előbbivel együtt a közösségi jog alapvető elvének minősül, melynek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja. A Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozóan a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése fogalmazza meg, amely szerint többek között „tilos bármilyen […] koron […] alapuló [hátrányos] megkülönböztetés”. Végül a diszkrecionális jogkör gyakorlása körébe tartozó ügyekben a hátrányos megkülönböztetés elve akkor sérül, ha az érintett intézmény a szabályozás céljához képest önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetést alkalmaz.
Az olyan versenyvizsga‑kiírás, amely oklevélre vonatkozó feltételt tartalmaz, vagyis előírja „felsőfokú tanulmányok folytatására jogosító, oklevéllel igazolt középfokú végzettség” igazolását, nem valósít meg semmiféle életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést. Noha az oklevélre vonatkozó e feltétel jellegénél fogva a 45–50 éves korosztályt nagyobb arányban érinti, mint a 20–25 éves korosztályt, minden versenyvizsga célja, ahogyan az a személyzeti szabályzat 27. cikkében kifejezetten szerepel, annak biztosítása, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek.
Következésképpen a pályázók számára azt előírva, hogy rendelkezzenek „felsőfokú tanulmányok folytatására jogosító” oklevéllel – amely feltételt a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja is átvett, melyet a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörét gyakorolva fogadott el –, az Európai Közösségek Európai Személyzeti Felvételi Hivatala jogszerű célt követ, önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetés alkalmazása nélkül.
(lásd a 71–78. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 117/76. és 16/77. sz., Ruckdeschel és társai egyesített ügyekben 1977. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1977., 1753. o.) 7. pontja; C‑442/00. sz. Rodríguez Caballero‑ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑11915. o.) 32. pontja; C‑110/03. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑2801. o.) 71. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑164/97. sz., Busacca és társai kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑565. o. és II‑1699. o.) 49. pontja; T‑323/02. sz., Breton kontra Bíróság ügyben 2003. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑325. o. és II‑1587. o.) 99. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑139. o.) 62. pontja; F‑54/06. sz., Davis és társai kontra Tanács ügyben, 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑165. o. és II‑A‑1‑911. o.) 62. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.