Language of document : ECLI:EU:F:2014:94

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. május 14.

F‑140/12. sz. ügy

Christodoulos Alexandrou

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – EPSO/AD/231/12 nyílt versenyvizsga – Dokumentumokhoz való hozzáférés – Az előválogató teszteken feltett feleletválasztós kérdésekhez való hozzáférés iránti megerősítő kérelem elutasítása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel Ch. Alexandrou lényegében a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmét elutasító, az Európai Bizottság által 2012. szeptember 25‑én hozott határozat megsemmisítését, és szükség esetén az EPSO/AD/231/12 nyílt versenyvizsga (a továbbiakban: versenyvizsga) előválogató tesztjein feltett hét feleletválasztós kérdés közlését elutasító, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által 2012. július 20‑án hozott határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Ch. Alexandrou maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset –A Közszolgálati Törvényszék hatásköre – Az 1049/2001 rendelet alapján elfogadott határozatokra vonatkozó megsemmisítés iránti kereset – Kizártság – Versenyvizsga‑eljárásra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés – Bennfoglaltság

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 1. cikk; Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – A pályázónak a feleletválasztós teszteken elért nem elégséges eredménye miatti kizárása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Kizárást eredményező végleges pontszám közlése – Megfelelő indokolás, a különleges körülmények fennállásának esetét kivéve

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

3.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – A pályázónak a feleletválasztós teszteken elért nem elégséges eredménye miatti kizárása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A pályázók arra vonatkozó szerzett joga, hogy a vizsgáról másolatot kapjanak – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

4.      Intézmények jogi aktusai – A jogszerűség vélelme – Olyan valószínűsítő körülmények fennállása, amelyek kétségbe vonhatják az aktus jogszerűségét– Bizonyítási teher

(EUMSZ 288. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal által elfogadott aktusok jogszerűségének felülvizsgálatára, de nem rendelkezik hatáskörrel valamely intézmény által az 1049/2001 rendelet alapján elfogadott határozatok megsemmisítése iránti kereset elbírálására.

A Közszolgálati Törvényszék és az Európai Unió Törvényszékének – különösen a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos – hatásköreinek objektív kritériumokon kell alapulnia, és nem függhet attól, hogy a felek hogyan minősítenek egyes jogi aktusokat, különösen pedig attól, hogy a felperes a kereset megindítása előtt kíván‑e bármely előzetes igazgatási eljárást indítani, vagy hogy az intézmény egy dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet inkább az 1049/2001 rendelet alapján kíván kezelni, semmint a személyzeti szabályzat alapján.

Ezért a bírósági hatáskör megállapítására vonatkozó kritérium képezi a felperes arra irányuló jogának jogi alapját, hogy dokumentumokhoz való hozzáférést kérhessen.

A felperes arra irányuló kérelme, hogy közöljék vele az előválogató teszt kérdéseit, a személyzeti szabályzat III. melléklete 6. cikkének és a nyílt versenyvizsgákhoz készült útmutató 6.2 pontjának alkalmazásához kapcsolódik, és nyilvánvalóan olyan jogvita keretébe tartozik, amely a felperes versenyvizsgából való kizárásának megtámadására irányul. Minthogy a kereset tárgya egy olyan intézményi határozat, amely megtagadja a felperestől a vitatott kérdésekhez való hozzáférést, következésképpen a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése és 91. cikke szerinti sérelmet okozó aktus, nem pedig az 1049/2001 rendelet értelmében vett határozat megsemmisítését kéri.

(lásd a 17. és 19–27. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑197/11. P. és T‑198/11. P. sz., Bizottság kontra Strack ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletének 54. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑96/09. sz., Cuallado Martorell kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 18‑án hozott ítéletének 60. pontja; F‑49/12. sz., Pachtitis kontra Bizottság ügyben 2013. december 2‑án hozott végzésének 22. pontja.


2.      A sérelmet okozó olyan határozat indokolására vonatkozó kötelezettség, mint amilyet a versenyvizsga‑bizottság a pályázóval szemben hozott, egyrészt arra irányul, hogy közöljék az érintettel azokat az adatokat, amelyekből megállapítható, hogy megalapozott‑e a határozat, másrészt pedig arra, hogy lehetővé tegye a bírósági felülvizsgálatot.

Különleges körülmények hiányában, a felvételi vizsgákat feleletválasztós kérdések formájában szervező adminisztráció eleget tesz az indokolási kötelezettségének azzal, hogy az e vizsgákon sikertelen pályázókkal közli a helyes válaszaik százalékban kifejezett arányát, és hogy arra irányuló kérelem esetén eljuttatja számukra a feltett kérdésekre adandó helyes válaszokat.

Nem minősül különleges körülménynek az a körülmény, hogy a pályázó más vizsgákon sokkal magasabb pontszámot ért el, mint a szövegértési készséget vizsgáló teszten, ha valószínűsítő körülmények híján pusztán olyan állításról van szó, amelyből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a vitatott kérdések valamilyen szempontból hibásak lennének.

(lásd a 34., 37. és 39. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑53/00. sz., Angioli kontra Bizottság ügyben 2003. január 23‑án hozott ítéletének 67. pontja; T‑33/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság ügyben 2003. március 27‑én hozott ítéletének 43. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑127/07. sz., Coto Moreno kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének 32. pontja; F‑7/07. sz., Angioi kontra Bizottság ügyben 2011. június 29‑én hozott ítéletének 136. és 138. pontja.

3.      A versenyvizsga‑eredményekre vonatkozó indokolási kötelezettség terjedelmét illetően a számítógépes előválogató teszten sikertelenül szereplő felperes, ha nem szerez be vizsgamásolatot, nem tud arra hivatkozni, hogy az intézmény megsértette a bizalomvédelem elvét, a megszerzett jogosultságok tiszteletben tartásának elvét, illetve az egyenlő bánásmód elvét, és nem tud olyan korábbi gyakorlatra támaszkodni, amely szerint az írásbeli vizsgáiról kapott másolatot. A számítógépes előválogató tesztek olyan tesztrendszer részét képezik, amelyben a teszteket az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalnál egy adatbank segítségével, véletlenszerűen kiválasztott, szövegértési és matematikai‑logikai készséget vizsgáló tesztkérdésekből alakítják ki. Ezért az a tény, hogy a pályázóknak feltett kérdéseket véletlenszerűen számítógép választja ki, megfelel a pályázók közötti egyenlőség elvének, lehetővé téve a vizsgák több napon történő szervezését, maguknak a pályázóknak az érdekében.

(lásd a 47. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑371/03. sz., Le Voci kontra Tanács ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének 18. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑2/07. sz., Matos Martins kontra Bizottság ügyben 2010. április 15‑én hozott ítéletének 178. pontja.

4.      A közigazgatási aktusok jogszerűségét vélelmezni kell, és főszabály szerint a bizonyítási terhet az állító fél viseli, ennélfogva az érintett félnek legalább olyan, kellően pontos, objektív és egybevágó valószínűsítő körülményekre kell hivatkoznia, amelyek alátámasztják vagy valószínűsítik az állítása alapjául szolgáló tények fennállását.

Következésképpen annak a felperesnek, aki nem rendelkezik bizonyítékokkal vagy legalább valószínűsítő körülmények csoportjával, el kell fogadnia a versenyvizsgákkal kapcsolatban a vizsgabizottság, illetve az adminisztráció által hozott határozatok jogszerűségének vélelmét. Ebből következően a felperes az ilyen határozatokkal szemben indított keresetben nem hivatkozhat pusztán egyszerű kijelentésekre vagy személyes meggyőződésekre, amikor azt kívánja alátámasztani, hogy az adminisztráció nem továbbította neki azokat az információkat, amelyek lehető tennék állításai megalapozottságának ellenőrzését, és hogy ezáltal megfosztották az Alapjogi Charta 47. cikke értelmében vett tisztességes eljáráshoz való jogától, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogától.

(lásd a 52. és 53. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑272/94. sz., Brulant kontra Parlament ügyben 1996. november 19‑én hozott ítéletének 35. pontja; T‑157/99. sz., Griesel kontra Tanács ügyben 2000. július 13‑án hozott ítéletének 25. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑15/08. sz., Wiame kontra Bizottság ügyben 2010. február 4‑én hozott ítéletének 21. pontja.