Language of document :

A Törvényszék (második tanács) T-384/17. sz., Ciprus kontra EUIPO ügyben 2018. szeptember 25-én hozott ítélete ellen a Ciprusi Köztársaság által 2018. december 5-én benyújtott fellebbezés

(C-767/18. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Ciprusi Köztársaság (képviselők: S. Malynicz QC, S. Baran barrister és V. Marsland solicitor)

A többi fél az eljárásban: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), M. J. Dairies EOOD

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

nyilvánítsa elfogadhatónak a Törvényszék T-384/17. sz. Ciprusi Köztársaság kontra EUIPO ítélete (EU:T:2018:593) elleni fellebbezést, és adjon helyt az ítélet hatályon kívül helyezési iránti kérelemnek;

az EUIPO-t és a beavatkozót kötelezze a saját költségeik és a fellebbező költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a fellebbezési tanács helyesen alkalmazta a Törvényszék korábbi HELLIM, XAΛΛOYMI és HALLOUMI ügyben hozott ítéleteit a jelen ügyre. Azok az ügyek nem tanúsító védjegyekre vonatkoztak, hanem más típusú védjegyekre, nevezetesen együttes védjegyekre, illetve rendes európai uniós védjegyekre. Az ilyen védjegyek alapvető funkciója az áruk kereskedelmi származásának jelölése (együttes védjegyek esetén pedig a különböző üzleti szereplőket az egyesületi tagság köti össze). A tanúsító védjegyek alapvető funkciója viszont nem a származásjelzés, hanem a meghatározott (minőségi) osztályba tartozó áruk megkülönböztetése, nevezetesen azon áruk megkülönböztetése, amelyek tekintetében azt tanúsítják, hogy azok valóban megfelelnek a HALLOUMI tanúsító védjegy engedélyezett használatára vonatkozó szabályoknak és e szabályoknak megfelelően készülnek. Ezenfelül, a Törvényszék említett korábbi ítéleteiben az érintett közönség eltérő volt a jelen ügy érintett közönségétől.

A Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a korábbi nemzeti védjegy – jelen esetben a nemzeti tanúsító védjegy – teljes mértékben híján volt a megkülönböztető képességnek azon áruk tekintetében, amelyek tanúsítására szánták, tévesen minősítette a védjegyet leíró jellegűnek, helytelenül aláásva ezzel a nemzeti védjegy nemzeti oltalmát, és tévesen kérdőjelezte meg ezzel az EUIPO felszólalási eljárásában az említett védjegy érvényességét.

A Törvényszék hibát vétett a védjegyek összehasonlításánál és az összetéveszthetőség értékelésénél. Téves megközelítést alkalmazott e kérdéseket illetően, mintha a korábbi védjegy származásjelző védjegy lenne és nem tanúsító védjegy. Tévesen állapította meg, hogy a korábbi védjegy mint tanúsító védjegy nem rendelkezik semmiféle megkülönböztető képességgel, legalábbis azon áruk megkülönböztetését illetően, amelyek valóban megfeleltek a tanúsító védjegy szabályainak, és amelyeket az engedélyezett gyártók valóban a tanúsító védjegy jogosultjának engedélyével gyártanak. Azt is tévesen állapította meg, hogy hogyan történik a tanúsító védjegyek tipikus használata (vagyis hogy azokat valamely más megkülönböztetésre szolgáló név, védjegy vagy logó mellett, változatlan alakban használják). Tévesen állapította meg a vitatott európai uniós védjegy értelmét és jelentéstartalmát, különösen annak megállapításánál, hogy a „HALLOUMI” elemnek – mint olyan jelölésnek, amely a tényekkel ellentétben, azt jelzi, hogy a vitatott európai uniós védjegy árujegyzékébe tartozó áruk tanúsítás tárgyát képezték – a későbbi védjegyen belül önálló megkülönböztető szerepe van-e.

A Törvényszék tévesen állapította meg – a nemzeti tanúsító védjegyekre vonatkozó hatályukat és joghatásaikat illetően – a nemzeti jogot és ítélkezési gyakorlatot. A tagállamok tanúsító védjegyekre vonatkozó jogszabályainak feltételeit és részletes szabályait nem harmonizálták a 89/104 védjegyirányelv1 vagy a 2008/95 védjegyirányelv2 alapján, az EUVR mégis úgy rendelkezik, hogy e nemzeti védjegyek korábbi jogok alapjául szolgálhatnak, amelyek alapján meg lehet akadályozni egyes európai uniós védjegyek lajstromozását. Ezeket a jogokat a nemzeti ítélkezési gyakorlatra és a nemzeti jogra figyelemmel kell megállapítani, akárcsak az EUVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti különféle nemzeti jogokat (amely jogok szintén nem képezték harmonizáció tárgyát, és jellegüket, hatályukat és joghatásaikat illetően tagállamonként igen változóak lehetnek).

____________

1 A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.)

2 A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.)