A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. szeptember 8.

F‑89/10. sz. ügy

François‑Carlos Bovagnet

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Iskoláztatási támogatás – Tandíj – Fogalom”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F.‑C. Bovagnet a Bizottság azon határozatának megsemmisítését kéri, amely megtagadja tőle az általa fizetett tandíj azon részének megtérítését, amely a két gyermekét fogadó magán oktatási intézmény beruházási és működési alapjához való hozzájárulással függ össze.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság 2009. december 17‑i határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben abban a Bizottság megtagadja a felperestől az általa fizetett tandíj azon részének megtérítését, amely a két gyermekét fogadó magán oktatási intézmény beruházási és működési alapjához való hozzájárulással függ össze. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata VII. mellékletének 3. cikkében megállapított felső összeghatár tiszteletben tartásával fizesse meg a felperesnek a neki folyósított iskoláztatási támogatás és e támogatásnak a két gyermekét fogadó magán oktatási intézmény beruházási és működési alapjához való hozzájárulással kapcsolatban felmerülő költségek figyelembevételével számított összege közötti különbözetet. Az Európai Bizottság viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Iskoláztatási támogatás –Tandíj – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 3. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének értelmében vett pénzügyi természetű jogviták – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzatban szereplő „tandíj” fogalma önálló fogalom, amelynek tartalma nem függhet a nemzeti szinten létező elnevezésektől vagy használt minősítésektől, hanem azt a megtérítendő kiadás jellemzői és összetevői határozzák meg.

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkében foglalt iskoláztatási támogatás nyújtására vonatkozó, a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések értelmében a tandíj magában foglalja a beiratkozási díjat és az oktatási intézmény látogatásával kapcsolatos díjat. Márpedig e megfogalmazás szerint a tandíj magában foglalja a tanuló oktatási intézménybe való bejutását biztosító díjat (beiratkozási díj), és azt a díjat is, amely lehetővé teszi számára az ugyanezen intézmény óráinak látogatását és programjain való tényleges részvételt (oktatási díj). Mivel iskolai oktatás csak működési kiadásokat igénylő megfelelő infrastruktúra keretében végezhető, az ezen infrastruktúrához és működéshez kapcsolódó díjak teszik lehetővé a tanulónak először az iskolába való bejutást, majd annak látogatását. Az ilyen díjak, amelyek a magán oktatási intézményben a beruházási és működési alaphoz való hozzájárulásnak felelnek meg, tehát céljuk és rendeltetésük miatt iskoláztatási támogatás címén megtéríthető tandíjak, ha azok összege nem haladja meg a személyzeti szabályzat VII. melléklete 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt havi felső határt.

(lásd a 22., 23. és 32. pontot)

2.      Valamely intézmény által a tisztviselőinek a személyzeti szabályzat alapján e tisztviselő szerint őt megillető összeg megfizetésére irányuló kérelem a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében vett „pénzügyi természetű jogviták” fogalma alá tartozik, amelyek teljesen eltérnek az alkalmazottak által az intézményükkel szemben indított, és a károk megtérítésére irányuló, a felelősség megállapítása iránti keresetektől. Ugyanezen cikk alapján a Közszolgálati Törvényszéknek e jogvitákban korlátlan felülvizsgálati jogköre van, amely rendelkezés e bíróság feladatává teszi, hogy ezekben teljes körű megoldást adjon, azaz határozzon a tisztviselő valamennyi jogáról és kötelességéről, azzal, hogy a szóban forgó felülvizsgálattal érintett intézményre kell bíznia az ítélet megfelelő részének az általa pontosan meghatározott feltételek szerinti végrehajtását. Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék a pénzügyi természetű jogviták terén korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, és meghatározott, adott esetben késedelmi kamattal növelt összeg fizetésére kötelezheti az alperes intézményt.

(lásd a 35. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weiβenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének 65., 67. és 68. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének 33. és 92. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑49/08. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének 39–42. pontja; F‑105/09. sz., Scheefer kontra Parlament ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 68. pontja.