AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉSRŐL HATÁROZÓ BÍRÓ VÉGZÉSE
2018. november 22.(*)
„Fellebbezés – Ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés – Állami támogatások – A spanyol hatóságok által egyes labdarúgókluboknak nyújtott támogatások – Valencia autonóm közösség három labdarúgóklubjának valamely közjogi szervezet által hitelekkel összefüggésben nyújtott biztosíték – A támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Visszatéríttetésre való felszólítás – A végrehajtás felfüggesztése – Sürgősség – Indokolás – Hatékony bírói jogvédelem”
A C‑315/18. P. (R.) sz. ügyben,
a Valencia Club de FútbolSAD (székhelye: Valencia [Spanyolország], képviselik: J. R. García‑Gallardo Gil‑Fournier és A. Guerrero Righetto abogados)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2018. május 8‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky, G. Luengo és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Spanyol Királyság
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉSRŐL HATÁROZÓ BÍRÓ,
G. Hogan főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésében a Valencia Club de Fútbol SAD (a továbbiakban: Valencia FC) az Európai Unió Törvényszékének elnöke 2018. március 22‑i Valencia Club de Fútbol kontra Bizottság végzésének (T‑732/16 R, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2018:171) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elnöke elutasította a Spanyolország által a Valencia Club de Fútbol [SAD], az Hércules Club de Fútbol [SAD] és az Elche Club de Fútbol [SAD] javára nyújtott SA.36387. (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2013/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. július 4‑i (EU) 2017/365 bizottsági határozat (HL 2017. L 55., 12. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmét.
A jogvita előzményei
2 A fellebbező, a Valencia FC egy 1919‑ben alapított hivatásos labdarúgóklub, amely a spanyol labdarúgó‑bajnokság első osztályában vesz részt.
3 Az Európai Bizottság figyelmét 2012‑ben és 2013‑ban felkeltették azzal kapcsolatban, hogy a Generalitat Valenciana banki hitelek fedezetére szolgáló biztosítékok formájában vélhetően állami támogatást nyújtott Valencia autonóm közösség három labdarúgóklubjának, köztük a Valencia FC‑nek.
4 2016. július 4‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot. E határozat 1. cikkében a Bizottság lényegében megállapította, hogy a Spanyol Királyság jogellenesen a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat nyújtott többek között a Fundación Valencia Club de Fútbolnak (a továbbiakban: Fundación Valencia) egyrészt 19 193 000 euró összegben az Instituto Valenciano de Finanzas, a Generalitat Valenciana pénzügyi intézménye által annak a banki hitelnek a fedezetére nyújtott állami biztosíték címén, amelyet a Fundación Valencia részére biztosítottak a Valencia FC tőkeemelésével összefüggésben ez utóbbi részvényeinek jegyzése céljából, másrészt 1 188 000 euró összegben az említett banki hitelhez kapcsolódó tőke, kamatok és esedékes költségek megfizetéséhez. A vitatott határozat 2–4. cikkében a Bizottság elrendelte, hogy a Spanyol Királyság azonnal és ténylegesen téríttesse vissza a szóban forgó állami támogatásokat a Valencia FC‑vel, beleértve a támogatások utóbbi rendelkezésére bocsátásának időpontjától érvényes kamatokat, valamint hogy a Spanyol Királyság közölje vele az e határozat végrehajtására vonatkozó információkat.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés
5 A Törvényszék Hivatalához 2016. október 20‑án benyújtott keresetlevéllel a fellebbező előterjesztette a lényegében a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet.
6 A Törvényszék Hivatalához 2016. október 28‑án benyújtott külön beadványban a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő annak érdekében először is, hogy a vitatott határozat 3. és 4. cikkének végrehajtása felfüggesztésre kerüljön, amennyiben abban a Bizottság elrendeli a szóban forgó állami támogatásoknak a vele való visszatéríttetését, továbbá másodlagosan, hogy a végrehajtás felfüggesztését az Instituto Valenciano de Finanzas javára biztosíték letételétől tegyék függővé, végül harmadlagosan, hogy a végrehajtás felfüggesztését elrendelő bármilyen más olyan intézkedés kerüljön elfogadásra, amely a Törvényszék által hasznosnak ítélt feltételektől függ.
7 2016. november 4‑én a Törvényszék elnöke írásbeli választ igénylő kérdéseket intézett a fellebbezőhöz, amelyekre utóbbi 2016. november 7‑én válaszolt.
8 2016. november 10‑i végzésével a Törvényszék elnöke a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikke (2) bekezdésének megfelelően ideiglenesen elrendelte a végrehajtás felfüggesztését az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés elfogadásáig.
9 2016. december 5‑én a Fundación Valencia azt kérte, hogy a fellebbező kereseti kérelmeinek támogatása végett az ideiglenes intézkedés iránti eljárásba beavatkozhasson. Ezt a kérelmet a Törvényszék elnökének 2017. április 6‑i Valencia Club de Fútbol kontra Bizottság végzése (T‑732/16 R, nem tették közzé, EU:T:2017:272) elutasította.
10 2017. december 11‑én a Törvényszék elnöke felkérte a fellebbezőt, hogy „szolgáltasson naprakész információkat pénzügyi helyzetéről, amelyeket megfelelő dokumentumokkal támaszt alá, beleértve a legutolsó ellenőrzött pénzügyi kimutatást, valamint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása óta bekövetkezett változásokkal kapcsolatos bármilyen más jellegű releváns információt”. A fellebbező ennek a felhívásnak 2017. december 21‑én eleget tett. 2018. január 18‑án a Bizottság kialakította a fellebbező által adott válaszokkal kapcsolatos álláspontját.
11 2018. január 24‑én a fellebbező a 2017. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó időközi pénzügyi kimutatásainak a benyújtását, és azt kérte, hogy állást foglalhasson a Bizottság által a 2018. január 18‑i állásfoglalásában felhozott két érvvel kapcsolatban. Ezt a dokumentumot az iratokhoz csatolták, és a fellebbezőnek megengedték időközi pénzügyi kimutatásainak a benyújtását, amelynek 2018. február 5‑én eleget tett.
12 2018. március 22‑én a Törvényszék elnöke elfogadta a megtámadott végzést, amellyel elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.
13 Ennek érdekében a Törvényszék elnöke mindenekelőtt megvizsgálta, hogy teljesült‑e a sürgősségre vonatkozó feltétel. E tekintetben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 39. pontjában többek között emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem esetén a kért ideiglenes intézkedés elrendelése csak akkor indokolt, ha a kérdéses jogi aktus a hivatkozott súlyos és helyrehozhatatlan kár döntő oka. Az említett végzés 41. pontjában hozzátette, hogy amikor a hivatkozott kár vagyoni jellegű, a kért ideiglenes intézkedések akkor igazolhatók, ha ezen intézkedések hiányában az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél olyan helyzetbe kerülne, amely veszélyeztetheti pénzügyi életképességét az eljárást érdemben lezáró határozat meghozatala előtt, vagy ha piaci részesedései többek között a vállalkozásának méretére és forgalmára, valamint adott esetben azon csoport sajátosságaira tekintettel, amelyhez a vállalkozás tartozik, jelentősen megváltoznának.
14 A megtámadott végzés 47. pontjából kitűnik, hogy a végrehajtás kért felfüggesztése sürgősségének bizonyítása érdekében a fellebbező előadta, hogy a szóban forgó összegek azonnali visszatéríttetése veszélyeztetné pénzügyi életképességét, valamint jelentősen és visszafordíthatatlanul megváltoztatná helyzetét a labdarúgóklubok piacán.
15 E tekintetben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 48. pontjában megállapította, hogy a fellebbező által hivatkozott kár pénzügyi jellegű.
16 A fellebbező által előterjesztett bizonyítékok vizsgálatának végén a Törvényszék elnöke úgy ítélte meg, hogy a fellebbező nincs olyan helyzetben, amelyben pénzügyi életképessége veszélyeztetve lenne, és nem áll fenn annak kockázata, hogy piaci részesedései jelentősen és visszafordíthatatlanul megváltoznának.
17 A Törvényszék elnöke következésképpen elutasította a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, 2016. november 10‑i végzését pedig visszavonta.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
18 Fellebbezésében a fellebbező lényegében azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;
– rendelje el a vitatott határozat végrehajtásának a felfüggesztését;
– másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
19 A Bíróság Hivatalához a fellebbezéssel ugyanazon a napon benyújtott külön beadványban a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő.
20 Mivel a Bíróság elnökhelyettese és első tanácsának elnöke akadályoztatva volt, a Bíróság második tanácsának elnökét jelölték ki 2018. június 4‑én az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladatainak ellátására a Bíróság eljárási szabályzatának 13. cikke értelmében.
21 A Bíróság második tanácsa elnökének 2018. június 13‑i Valencia Club de Fútbol kontra Bizottság végzésével (C‑315/18 P(R)‑R, nem tették közzé, EU:C:2018:443), amelyet a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikke (7) bekezdésének megfelelően az eljárásban részt vevő többi fél meghallgatása nélkül fogadtak el, a vitatott határozat végrehajtása felfüggesztésre került azon végzés elfogadásáig, amelyet az ideiglenes intézkedés iránti eljárást megszüntető és a jelen fellebbezésről határozó végzés közül a legkorábban hoznak meg.
22 A Bíróság Hivatalához 2018. június 18‑án benyújtott válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
Az elfogadhatóságról
23 A Bizottság vitatja elfogadhatóságát a fellebbezésnek, amely véleménye szerint a tények Törvényszék elnöke általi értékelését illetően a felek közötti puszta egyet nem értésen alapul.
24 Rá kell mutatni arra, hogy a fellebbező fellebbezésében lényegében egyrészt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnöke a fellebbező által első fokon előterjesztett bizonyos érvekre nem válaszolt, másrészt pedig arra, hogy a Törvényszék elnöke megtagadta a fellebbező által egyébként bejelentett olyan bizonyíték figyelembevételét, amelyet egy későbbi időpontban kellett benyújtani. A Törvényszék elnöke így eljárva megsértette a hatékony bírói jogvédelem elvét.
25 E tekintetben elegendő megállapítani – amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik –, hogy a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának célja többek között annak vizsgálata, hogy a Törvényszék jogilag megkövetelt módon adott‑e választ a fellebbező által felhozott érvek összességére (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. június 14‑i Chemtura Netherlands kontra EFSA végzése, C‑134/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:442, 46. pont; lásd még ebben az értelemben: 2016. május 26‑i Rose Vision kontra Bizottság ítélet, C‑224/15 P, EU:C:2016:358, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), valamint annak ellenőrzése, hogy az általános jogelveket, továbbá a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 21‑i Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ítélet, C‑105/04 P, EU:C:2006:592, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Ebből következően a fellebbezés elfogadható.
Az ügy érdeméről
27 Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik.
Az első jogalapról
28 Első jogalapjával a fellebbező azt rója fel a Törvényszék elnökének, hogy az utóbbi elmulasztotta megvizsgálni a sürgősséggel kapcsolatos kritériumot a nem vagyoni vagy nem pénzügyi jellegű károkra tekintettel, jóllehet az általa 2018. január 24‑én és február 5‑én előterjesztett, valamint a Törvényszék irataihoz csatolt beadványokban és dokumentumokban olyan más károkra hivatkozott, mint a valamely századik évfordulóját ünneplő labdarúgóklub esetében védjegyarculatának megsértése, valamint a sporthoz kapcsolódó egyéb károkra. A Törvényszék elnöke így eljárva a sürgősséget részlegesen vizsgálta, következésképpen pedig megsértette a hatékony bírói jogvédelem elvét.
29 A Bizottság vitatja a fellebbező érvelését.
30 Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy ugyan a fellebbező fellebbezésében a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére hivatkozik, meg kell állapítani, hogy az általa az e jogalap alátámasztására előadott érvek lényegében annak bizonyítására irányulnak, hogy a Törvényszék elnöke annak ellenére mulasztott el állást foglalni a sürgősséggel kapcsolatos kritériumról a nem pénzügyi jellegű károkra tekintettel, hogy a fellebbező 2018. január 24‑i és február 5‑i beadványaiban ilyen jellegű érveket adott elő.
31 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek az elsőfokú eljárásban hivatkozott érvekre adott válaszának hiányára alapított jogalap lényegében az azon indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozással egyenértékű, amely az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 36. cikkéből következik, és amely ugyanezen eljárási szabályzat 53. cikkének első bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 119. cikke értelmében a Törvényszékre is vonatkozik (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. június 14‑i Chemtura Netherlands kontra EFSA végzése, C‑134/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:442, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Miután a megtámadott végzés 34. pontjában emlékeztetett egyrészt arra, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha bizonyításra kerül, hogy azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az alapkeresetről való döntést megelőzően elrendeljék, és azok már ekkor kifejtsék joghatásaikat, másrészt pedig arra, hogy ezek a feltételek kumulatív jellegűek, így az ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket el kell utasítani, amennyiben e feltételek közül az egyik nem teljesül, a Törvényszék elnöke először azt vizsgálta meg, hogy teljesült‑e a sürgősségre vonatkozó feltétel.
33 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 47. pontjában hangsúlyozta, hogy a végrehajtás kért felfüggesztése sürgősségének bizonyítása érdekében a fellebbező előadta, hogy a szóban forgó összegek azonnali visszatéríttetése veszélyeztetné pénzügyi életképességét, valamint jelentősen és visszafordíthatatlanul megváltoztatná helyzetét a labdarúgóklubok piacán.
34 E tekintetben a Törvényszék elnöke először is a megtámadott végzés 48. pontjában kiemelte, hogy a visszatéríttetésre való felszólításban szereplő, a főkövetelés címén 20 381 000 euró összeget, valamint a 2016. november 5‑ig számított kamatok címén 2 949 523,62 euró összeget illetően a fellebbező által ily módon hivatkozott kár pénzügyi jellegű.
35 Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a fellebbezőnek sikerült‑e bizonyítania, hogy a hivatkozott kár súlyos és helyrehozhatatlan, a Törvényszék elnöke a fellebbező által előterjesztett, 2017. június 30‑án lezárt és a 2016–2017‑es adóévre vonatkozó, ellenőrzött pénzügyi kimutatásokra támaszkodva a megtámadott végzés 50. pontjában megállapította, hogy az említett pénzügyi kimutatásokból az következik elsősorban, hogy a fellebbező céltartalékot képzett a visszatéríttetésre való felszólításban szereplőnek megfelelő összegekhez, másodsorban a fellebbező akkoriban rendelkezett főrészvényesének még rendelkezésre álló két hitelkeretével, az első esetében 12 000 000 euró összegben, a második esetében 42 000 000 euró összegben, harmadsorban pedig a főrészvényes beleegyezett akkoriban abba, hogy pénzügyi támogatását biztosítja annak érdekében, hogy a fellebbező folytathassa tevékenységeit. A Törvényszék elnöke negyedsorban hozzátette, hogy a fellebbező nem állította, hogy ezek a hitelkeretek már nem érvényesek, vagy hogy a főrészvényes visszavonta az azzal kapcsolatos kötelezettségvállalását, hogy a fellebbező tevékenységei folytatásának biztosításához szükséges pénzügyi támogatást nyújtsa.
36 Harmadszor, a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 51. pontjában kiemelte, hogy e tényezőkre tekintettel a fellebbező feladata azoknak az okoknak a bizonyítása, amelyek miatt olyan helyzetben van, amelyben pénzügyi életképessége veszélyeztetett, vagy annak kockázata áll fenn, hogy piaci részesedései állandó jelleggel és visszafordíthatatlanul megváltoznak.
37 Negyedszer, a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 52. pontjában azonban hangsúlyozta, hogy a fellebbező a pénzügyi helyzetére vonatkozó érvelésben elmulasztott hivatkozni az 54 000 000 euró összegben rendelkezésre álló hitelkeretekre, valamint a főrészvényese által biztosított pénzügyi támogatásra, és nem magyarázta el azokat az okokat, amelyek miatt e támogatás ellenére pénzügyi életképessége veszélyeztetettségének fennállására kellene következtetni.
38 Ötödször, a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 54. és 55. pontjában az azon állítólagos veszéllyel kapcsolatban, hogy a fellebbező piaci részesedései jelentősen és visszafordíthatatlanul megváltoznak, jelezte, hogy a fellebbező érvelése lényegében azon a feltevésen alapul, hogy kiélezett pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a visszatéríttetésre való felszólításban szereplő összegek megfizetését, anélkül hogy az ne járna nagyon súlyos következményekkel a játékosok megfelelő átigazolásával kapcsolatos képességére, valamint a referencia‑labdarúgóklubok piacán fennálló helyzetére. Mindazonáltal a fellebbező a jelen végzés 37. pontjában említett hitelkeretekre és főrészvényesének támogatására elmulasztott hivatkozni.
39 Amint az a fenti megfontolásokból kitűnik, és figyelemmel a fellebbező azon érvére, miszerint képtelen a játékosok megfelelő átigazolására, amelyre a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 55. pontjában válaszolt, és ennek tartalma a jelen végzés előző pontjában felidézésre került, a Törvényszék elnöke – amint azt a fellebbező fellebbezésében állítja – nem foglalt állást konkrétan azokról az esetleges más károkról, amelyek nem pénzügyi jellegűek és amelyekre a fellebbező 2018. január 24‑i és február 5‑i beadványaiban hivatkozott.
40 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Törvényszék határozatait megfelelően kell indokolni annak érdekében, hogy a Bíróság képes legyen a bírósági felülvizsgálat gyakorlására. Ezzel összefüggésben elegendő, ha az érvelés világos és érthető, és ha egyébiránt alkalmas az alátámasztani kívánt végkövetkeztetés indokolására (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2002. október 18‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau végzése, C‑232/02 P(R), EU:C:2002:601, 56. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2013. december 19‑i Bizottság kontra Németország végzése, C‑426/13 P(R), EU:C:2013:848, 66. pont).
41 Egyébiránt a Bíróság szintén állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bíróság nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy utóbbi olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi a jogvitában részt vevő felek által előadott összes érvet, és a Törvényszék indokolása tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és a Bíróság számára azt, hogy rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges elemek, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolni tudja (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. június 14‑i Chemtura Netherlands kontra EFSA végzése, C‑134/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:442, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 A jelen esetben rá kell mutatni arra, hogy a fellebbező által a 2018. január 24‑i és február 5‑i beadványaiban hivatkozott összes kár – amint azt lényegében a Törvényszék a megtámadott végzés 54. és 55. pontjában jelezte – azon az előfeltevésen alapul, hogy a fellebbező a visszatéríttetésre való felszólításban említett összegek megfizetése érdekében megelőző szerkezetátalakítási eljárás megnyitásának kérelmezésére kénytelen, vagy legalábbis lehetetlen számára a játékosaival, a szakemberekkel, a szabályozó szervekkel vagy még a hivatásos labdarúgó‑bajnokságban tagként részt vevő klubokkal szembeni adósságainak megfizetése.
43 2018. január 24‑i beadványában a fellebbező ugyanis mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy egy megelőző szerkezetátalakítási eljárás megnyitásának kérelmezése „a nemzeti szintű versenyben adminisztratív szempontból alacsonyabb kategóriába kerüléshez vezethet”, vagy pedig a tagjogállás elvesztését vonhatja maga után azzal, hogy kitiltják a sportszövetségből, amely arra kényszerítené a kötelezettségeit nem teljesítő klubot, hogy egy „nem hivatásos” versenyre nevezzen. Hozzáfűzte, hogy az ilyen kérelem előterjesztése megakadályozhatja az Európai Labdarúgó‑szövetség (UEFA) engedélyének megszerzésében. A fellebbező ezt követően kifejtette, hogy e helyzetnek a vele szembeni fő vagyoni következményei abból állnának, hogy elvesztené a nemzeti és nemzetközi versenyekből származó jövedelmeket, az „A csoport játékosait” az átigazolás nulla vagy csekély összegű ellentételezésével, továbbá a televíziós közvetítési jogokból, a reklámokból, valamint az értékesítésből származó bevételeket. A fellebbező végül hangsúlyozta, hogy annak a veszélye, hogy egy, sőt több szezonon keresztül nem vesznek részt hivatásos versenyeken, megsemmisítő hatással járna, amely helyrehozhatatlan kárt okozna a klub arculatának, és az „A csoport játékosainak” tömeges távozását, valamint a klub rendszeres bevételeiből több millió euró elvesztését vonná maga után.
44 2018. február 5‑i beadványában a fellebbező egyébiránt azt állította, hogy a hivatásos labdarúgó‑bajnokság alapokmányai szerint az a tény, hogy nem fizeti meg a játékosokkal, a szakemberekkel, a szabályozó szervekkel vagy a tag klubokkal szembeni adósságait, nagyon súlyos jogsértésnek minősül, amely fegyelmi eljárás megindításához, és olyan súlyos szankciókhoz vezethet, mint az alacsonyabb kategóriába kerülés, a tagi jogállás vagy pedig az engedély elvesztése. Ezért egy megelőző szerkezetátalakítási eljárás megnyitása kérelmezésének puszta ténye megakadályozhatja a fellebbezőt abban, hogy rövid távon teljesítse pénzügyi kötelezettségeit, következésképpen pedig abban, hogy részt vegyen a következő szezon hivatásos versenyein, amely megsemmisítő vagyoni és gazdasági következményekkel járna, és a klub arculatának helyrehozhatatlan kárt okozna.
45 Márpedig a jelen végzés 42. pontjában említett előfeltevés helyességét a fellebbező a Törvényszék előtt nem bizonyította. Amint azt ugyanis a Törvényszék elnöke a tények szabad mérlegelése keretében – amelyek pontatlanságára vagy elferdítésére egyáltalán nem hivatkoztak a Bíróság előtt – a megtámadott végzés 48–55. pontjában megállapította, a fellebbező, amely a Törvényszék elnökének állításai szerint 54 000 000 euró összegben rendelkezésre álló hitelkerettel és a főrészvényese által biztosított pénzügyi támogatással rendelkezik, nem magyarázta el azokat az okokat, amelyek miatt az említett hitelkeretek és támogatás ellenére pénzügyi életképessége veszélyeztetettségének fennállására kellene következtetni.
46 Az ilyen veszély és az esetleges megelőző szerkezetátalakítási eljárás megnyitása hiányában a Törvényszék elnöke az indokolási kötelezettség megsértése nélkül utasította el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, anélkül hogy konkrétan állást foglalt volna a fellebbezőnek az ilyen megnyitásból eredő, nem pénzügyi vagy nem vagyoni jellegű állítólagos károkkal kapcsolatos érveiről.
47 Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.
A második jogalapról
48 Második jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnökének a pénzügyi helyzetére vonatkozó, naprakész információk megszerzése érdekében feltett kérdésére válaszul közölte vele, hogy egy könyvvizsgáló iroda hamarosan elkészíti a 2017. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó időközi pénzügyi kimutatásaival kapcsolatos jelentést. E tekintetben a fellebbező 2017. december 21‑i, 2018. január 24‑i és február 5‑i beadványaiban hangsúlyozta a teljes időközi pénzügyi kimutatás és az említett jelentés azelőtt történő előterjesztésének fontosságát, hogy a Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről nem határoz. Márpedig a hatékony bírói jogvédelem elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy a Törvényszék elnöke csak akkor határozzon az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, miután ezeket a dokumentumokat közölték vele.
49 A Bizottság állítása szerint a második jogalap megalapozatlan.
50 Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy a fellebbező 2017. december 21‑i beadványában arról tájékoztatta a Törvényszék elnökét, hogy 2018. február 7‑én elküldheti számára a 2017. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó időközi pénzügyi kimutatásokkal kapcsolatos tervezetet, és amennyiben a Törvényszék elnöke azt célszerűnek ítéli, az időközi pénzügyi kimutatások korlátozott vizsgálatát, valamint az időközi kimutatások mellékletét, miután 2018. március 31‑én megkapta a könyvvizsgáló irodának a jelen végzés 48. pontjában említett jelentését.
51 2018. január 24‑i beadványában a fellebbező a 2017. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó időközi pénzügyi kimutatásainak benyújtása iránti kérelmet is előterjesztett, hogy véleménye szerint lehetővé tegyék a Törvényszék elnöke számára, hogy az utóbbi a fellebbező pénzügyi helyzetének egészéről a lehető legnaprakészebb képpel rendelkezzen, mielőtt meghozza végzését.
52 Miután a Törvényszék elnöke helyt adott ennek a kérelemnek, a fellebbező 2018. február 5‑én benyújtotta ezeket az időközi pénzügyi kimutatásokat. A fellebbező az említett kimutatásokat kísérő beadványban azt a javaslatot tette a Törvényszék elnökének, hogy „fontosságára tekintettel” benyújtja a teljes időközi pénzügyi kimutatást, valamint a könyvvizsgáló iroda említett jelentését, amely 2018. március 31‑én készült el.
53 E tekintetben nem vitatott, hogy a Törvényszék elnöke nem adott helyt ennek a javaslatnak, és 2018. március 22‑én meghozta a megtámadott végzést.
54 Ennek során a Törvényszék elnöke nem alkalmazta tévesen a jogot.
55 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek önmagában, adott esetben a kérelem alátámasztására szolgáló egyéb információk nélkül is, lehetővé kell tennie az alperes számára az észrevételei megtételét és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára az e kérelemről való döntéshozatalt, mivel a kérelem alapjául szolgáló lényeges ténybeli és jogi körülményeknek magából az említett kérelem szövegéből ki kell tűnniük (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzése, C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Az ideiglenes intézkedés iránti eljárást jellegénél fogva jellemző gyorsaságra tekintettel az ideiglenes intézkedéseket kérelmező féltől észszerűen megkövetelhető, hogy kivételes esetektől eltekintve már kérelmének előterjesztésekor benyújtsa a kérelem alapjául szolgáló valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ezek alapján értékelhesse az említett kérelem megalapozottságát (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzése, C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Még azt feltételezve is, hogy valamely bizonyíték csak – ahogy a jelen esetben – az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztését követően állhat rendelkezésre, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egyedül a Törvényszék elnöke dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről (lásd ebben az értelemben: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 67. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2018. május 17‑i États‑Unis d'Amérique kontra Apple Sales International és társai végzése, C‑12/18 P(I), nem tették közzé, EU:C:2018:330, 22. pont).
58 A jelen esetben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 36. pontjában úgy ítélte meg, hogy az iratokra tekintettel az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való döntéshez szükséges valamennyi információval rendelkezik.
59 Egyébiránt annak értékelése, hogy az eljárási iratok bizonyító erejűek‑e, vagy sem, a tények Törvényszék általi szabad mérlegelésébe tartozik, amelynek a fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata nem tartozik a Bíróságra, kivéve a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét, illetve amennyiben a Törvényszék megállapításainak ténybeli pontatlansága az ügy irataiból kitűnik (2009. július 16‑i Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 163. pont; 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 Mindazonáltal az ilyen pontatlanságra vagy elferdítésre a jelen fellebbezésben egyáltalában nem hivatkoztak. Éppen ellenkezőleg, a fellebbező abban hangsúlyozta, hogy a végül 2018. március 23‑án rendelkezésére bocsátott, a könyvvizsgáló iroda által elkészített teljes időközi pénzügyi kimutatás korlátozott vizsgálatával kapcsolatos könyvvizsgálói jelentés arra korlátozódott, hogy „megerősítette a klub pénzügyi helyzetét, amint azt a klub 2007. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó, ideiglenes pénzügyi kimutatásai bizonyítják”.
61 Következésképpen a második jogalapot, valamint a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
62 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely az e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
63 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezési eljárásban, valamint a C‑315/18. P. (R.)‑R. sz. ügyben indított ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a következőképpen határozott:
1) Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a fellebbezést elutasítja.
2) Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a Valencia Club de Fútbol SAD‑ot kötelezi a jelen fellebbezési eljárásban, valamint a C‑315/18. P. (R.)‑R. sz. ügyben indított ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségek viselésére.
Aláírások