HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. december 6.(1)
C‑396/17. sz. ügy
Martin Leitner
kontra
Landespolizeidirektion Tirol
(a Bundesverwaltungsgericht [szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2000/78/EK irányelv – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A köztisztviselők díjazásának és előmenetelének nemzeti rendszere – Hátrányosan megkülönböztetőnek minősített tagállami szabályozás – Új szabályozás elfogadása e hátrányos megkülönböztetés orvoslása érdekében – Az érintettek új rendszerbe való átsorolásának szabályai – Az eltérő bánásmód állandósulása – Igazolások – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Kártérítéshez való jog – Az elsőbbség elve”
I. Bevezetés
1. A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 21. és 47. cikkének, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv(2) 1., 2., 6., 9., 16. és 17. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2. E kérelem az egy osztrák köztisztviselő és az őt alkalmazó közigazgatási szerv között folyamatban lévő jogvita keretébe illeszkedik, amelynek tárgya egy, a közigazgatási szerv által az Ausztriában 2015 elején, a Schmitzer ítéletet(3)követően, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében elfogadott szövetségi köztisztviselői díjazási és előmeneteli rendszer alapján hozott határozat.
3. A kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy azon szabályok, amelyek szerint a már szolgálatban álló köztisztviselőket a korábbi díjazási és előmeneteli rendszerből átsorolják az új rendszerbe, egy olyan, életkoron alapuló, hátrányos megkülönböztetéssel járó rendszer fenntartását eredményezik‑e, amelyet az uniós jog tilt, különös figyelemmel a 2000/78 irányelv Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 2. és 6. cikkére. Úgy vélem, hogy a jelen indítványban kifejtett okokból ez a helyzet.
4. Ezt követően, ugyanezen rendelkezésekre, valamint a Charta 47. cikkére hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy megfelel‑e az uniós jognak az a nemzeti szabályozás, amely álláspontja szerint csak deklaratív jelleggel szünteti meg az érintett hátrányos megkülönböztetést, és nem biztosítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Úgy vélem, hogy e megfontolások nem lehetnek kihatással az említett jogvitára.
5. Végül e bíróság azt kívánja megtudni, hogy az uniós joggal, közelebbről a 2000/78 irányelv 17. cikkével és a Charta 47. cikkével ellentétes‑e az érintett szabályozás. Igenlő válasz esetén e bíróság azt kérdezi, hogy az uniós jog elsőbbségének elve megköveteli‑e, hogy a korábbi szabályozás visszamenőlegesen hatályon kívül helyezett rendelkezéseit mindazonáltal továbbra is alkalmazzák az új szabályozás hiányosságainak orvoslása érdekében. Úgy vélem, hogy e két kérdésre árnyalt választ kell adni, inkább az említett irányelv 16. cikkére támaszkodva.
6. Hangsúlyozom, hogy szoros összefüggések állnak fenn a jelen ügy és a C‑24/17. sz. Österreichischer Gewerkschaftsbund ügy között, amelyre a jelen indítvány ismertetésének napjával azonos napon kelt, külön indítvány vonatkozik.(4)
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
7. A 2000/78 irányelv 1. cikke kimondja, hogy annak „célja [az] életkoron […] alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.
8. Ezen irányelv „A hátrányos megkülönböztetés fogalma” című 2. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg az „egyenlő bánásmód elvét”, hogy „az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni”. A (2) bekezdés a) pontja szerint „közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban [helyesen: bánásmódban] részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján [helyesen: hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni]”.
9. Az említett irányelv „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása” című 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint „[a] 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és észszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerőpiaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – törvényes céllal, például törvényes foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci vagy szakképzési céllal objektív és észszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek]”. A második albekezdés szerint „[a]z ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között: […] a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését […]”.
10. Ugyanezen irányelv „Jogvédelem” című 9. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy az irányelv által előírt kötelezettségek betartatására szolgáló jogi és/vagy közigazgatási eljárások – beleértve az általuk megfelelőnek tartott egyeztetési eljárásokat – minden olyan személy számára hozzáférhetőek legyenek, akik úgy érzik, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt őket sérelem érte, még akkor is, ha az a jogviszony, amelyben a feltételezett hátrányos megkülönböztetés történt, már nem áll fenn”.
11. A 2000/78 irányelv „Az irányelv betartása” című 16. cikkének a) pontja szerint „[a] tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák […] bármely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését, amely az egyenlő bánásmód elvével ellentétes [helyesen: bármely, az egyenlő bánásmód elvével ellentétes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését]”.
12. Ezen irányelv „Szankciók” című 17. cikke szerint: „A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv következtében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy azokat alkalmazzák. A szankciónak, amely állhat az áldozat [helyesen: károsult] részére fizetendő kártérítésből, hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie […]”.
B. Az osztrák jog
1. A 2010. évi GehG
13. A köztisztviselők illetménybeli besorolását és főszabály szerint kétévenkénti előlépését a Gehaltsgesetz 1956(5) (az illetményekről szóló 1956. évi törvény, a továbbiakban: 1956. évi GehG) szabályozza, amelyet többször módosítottak, különösen annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a Bíróság által az osztrák jog e tárgyra vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben hozott ítéleteket.
14. A Hütter ítéletet(6)követően az 1956. évi GehG‑t módosította egy 2010. augusztus 30‑án kihirdetett szövetségi törvény(7) (az 1956. évi GehG e törvényt követő változata a továbbiakban: 2010. évi GehG).
15. A 2010. évi GehG 8. §‑ának (1) bekezdése kimondta, hogy „[a]z előmenetelt referencia‑időpont alapján határozzák meg”, valamint hogy „[a] jelen § ellenkező rendelkezése hiányában az adott foglalkoztatási csoport második fizetési fokozatába történő előlépéshez szükséges időszak öt év, a többi fizetési fokozat tekintetében pedig két év”.
16. A 2010. évi GehG 12. §‑ának (1) bekezdése azt írta elő, hogy „[a]z előmeneteli referencia‑időpontot úgy kell meghatározni, hogy – a (4)–(8) bekezdésben szereplő korlátozások sérelme nélkül – az alkalmazás napját megelőző időszaknak kell tekinteni az alábbi, azon év június 30‑át követő időszakokat, amelyben az iskolai oktatás első évének megkezdésétől számított kilenc tanévet teljesítették, vagy amely évben azokat teljesítették volna […]”.
2. A módosított GehG
17. A Schmitzer ítéletet(8) követően egy 2015. február 11‑én kihirdetett szövetségi törvény(9) ismét visszaható hatállyal módosította az 1956. évi GehG 8. és 12. §‑ának szövegét (az 1956. évi GehG e törvényt követő változata a továbbiakban: 2015. évi GehG).
18. Egyebekben a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) egy ítéletének(10) való megfelelés érdekében egy 2016. december 6‑án kihirdetett szövetségi törvény(11) újfent módosította az 1956. évi GehG‑t (az e törvényt követő változata a továbbiakban: 2016. évi GehG, a 2015. évi GehG‑vel együttesen: módosított GehG), a 2015. évi GehG 8. és 12. §‑a hatálybalépésének időpontját illetően.
19. A 2015. évi GehG „Besorolás és előmenetel” című 8. §‑ának (1) bekezdése azt írja elő, hogy „[a] besorolást és a további előmenetelt a díjazás szempontjából figyelembe vett évek száma alapján határozzák meg”.
20. A 2015. évi GehG „A díjazás szempontjából figyelembe vett évek” című 12. §‑a a következőket rögzíti:
„(1) A díjazás szempontjából figyelembe vett évek a munkaviszonyban töltött és az előmenetel szempontjából figyelembe vehető időszakokat, valamint a beszámítható korábbi szolgálati időket foglalják magukban.
(2) Az alábbi időszakok minősülnek a díjazás szempontjából figyelembe vett évekbe beszámítandó korábbi szolgálati időnek:
1. az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának, a Török Köztársaság vagy a Svájci Államszövetség valamelyik területi önkormányzatához vagy önkormányzati társulásához fűződő munkaviszony keretében teljesített idő;
2. az Európai Unió valamelyik intézményéhez vagy valamely Ausztria részvételével működő nemzetközi intézményhez fűződő munkaviszony keretében teljesített idő;
3. az az idő, amelyben a köztisztviselő a Heeresversorgungsgesetz [a fegyveres erők tagjai részére járó ellátásokról szóló törvény] alapján rokkantsági járadékra […] volt jogosult, valamint
4. katonai szolgálat […] katonai kiképzés […], polgári szolgálat […], […], sorkatonai szolgálat […] keretében teljesített idő.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt időszakokon kívül a megfelelő munkakör ellátásának vagy megfelelő közigazgatási gyakorlat teljesítésének ideje is beszámítható korábbi szolgálati időként összesen legfeljebb tíz év erejéig. […]”
21. A módosított GehG „Átsorolás a fennálló munkaviszonyok tekintetében” című 169c. §‑ának (1)–(9) bekezdése a következőket mondja ki:
„(1) A 169d. §‑ban felsorolt foglalkoztatási csoportokba és illetménykategóriákba tartozó összes, 2015. február 11‑én szolgálatban álló köztisztviselőt a következő rendelkezések alapján kizárólag addigi illetményüket alapul véve kell átsorolni a jelen szövetségi törvény által újonnan létrehozott díjazási rendszerbe. A köztisztviselőket először addigi illetményük alapján az új díjazási rendszer azon fizetési fokozatába kell besorolni, amelyben fennmarad addigi illetményük. […]
(2) A köztisztviselők új díjazási rendszerbe való átsorolására a díjazásuk szempontjából figyelembe vett évek számának átalány jellegű meghatározása útján kerül sor. Az átalány jellegű meghatározás szempontjából az átsorolási összeg az irányadó. Az átsorolási összeg a köztisztviselő 2015. februári (az átsorolási hónap) havi illetményének kiszámítása során az esetleges rendkívüli előmenetelek nélkül alapul vett teljes fizetés. […]
(2a) Átsorolási összegként azon fizetési fokozat fizetését kell figyelembe venni, amely ténylegesen irányadó volt az átsorolási hónapra kifizetett illetmények szempontjából (fizetési jegyzék szerinti besorolás). Az illetmények jogszerűségének értékelését ennek során mind azok jogalapját, mind pedig összegét illetően mellőzni kell. A kifizetett illetmények utólagos helyesbítése csak annyiban veendő figyelembe az átsorolási összeg kiszámítása során, amennyiben
1. az az automatikus adatfeldolgozó rendszerbe történő betáplálás során elkövetett ténybeli hibák kijavítását szolgálja, és
2. a hibás betáplálás nyilvánvalóan eltér a – betáplálás időpontjában már rendelkezésre álló okiratokkal alátámasztott – tervezett betáplálástól.
[…]
(2c) A (2a) és (2b) bekezdés [annak a Specht és társai ítéletben(12)] adott értelmezésüknek megfelelően ülteti át az osztrák jogba a 2000/78 irányelv […] 2. és 6. cikkét a szövetségi alkalmazottakra és a tartományi pedagógusokra vonatkozó szolgálati jog területén. Ennélfogva a 2015. évi szövetségi illetményreform hatálybalépését megelőzően kinevezett köztisztviselők új díjazási rendszer valamely fokozatába történő átsorolásának módja úgy van meghatározva, hogy egyrészt az van előírva, hogy az új besorolásuk szerinti fizetési fokozat kizárólag az általuk a régi díjazási rendszer alapján kapott alapilletmény összege alapján határozandó meg, noha e rendszer a köztisztviselő életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésén nyugodott, másrészt hogy a magasabb fizetési fokozatokba történő további előrelépés ezt követően csak a 2015. évi szövetségi illetményreform hatálybalépése óta szerzett tapasztalattól függ.
(3) Az átsorolt köztisztviselő díjazása szempontjából figyelembe vett évek számát az első fizetési fokozatból (az 1. nap kezdete) ugyanazon foglalkoztatási csoport azon fizetési fokozatába lépéshez szükséges évek számában kell meghatározni, amelyben a 2015. február 12‑én hatályos változatban az átsorolási összegnél összegüket tekintve alacsonyabb illetmények közül a legmagasabb szerepel. Amennyiben az átsorolási összeg megegyezik az ugyanazon foglalkoztatási csoport egyik fizetési fokozatában szereplő legalacsonyabb összeggel, úgy ezt a fizetési fokozatot kell figyelembe venni. Az összevetés alapjául szolgáló összegeket a kereskedelemben szokásos módon egész euróra kell kerekíteni.
[…]
(6) […] Ha a köztisztviselő új illetménye alacsonyabb az átsorolási összegnél, akkor kiegészítő juttatásként az összeg különbségének megfelelő, az öregségi nyugdíj számításánál figyelembe vett védelmi juttatást biztosítanak részére […] mindaddig, amíg el nem éri az átsorolási összegnél magasabb fizetési fokozatot. Az összegek összevetése kiterjed szolgálatban eltöltött idő után járó esetleges juttatásokra és a rendkívül előresorolásokra.
[…]
(9) A korábbi díjazási rendszer szerinti következő előresoroláshoz, a rendkívüli előresoroláshoz és a szolgálatban eltöltött idő után járó juttatáshoz fűződő várakozások megőrzése érdekében kiegészítő juttatásként az öregségi nyugdíj számításánál figyelembe vett védelmi juttatás illeti meg a köztisztviselőt […], amint eléri az átmeneti fokozatot […].”
22. A 2016. évi GehG 175. §‑a (79) bekezdésének 3. pontja szerint „[a] BGBl I 32/2015. számában kihirdetett szövetségi törvény szerinti változatukban az alábbi rendelkezések a következő időpontokban lépnek hatályba: […] a 8. és 12. §, valamint azok címei 1956. február 1‑jén; e rendelkezések egyik 2015. február 11. előtt kihirdetett változata sem alkalmazható a folyamatban lévő és jövőbeli eljárásokban […]”.
III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
23. Martin Leitner a köztisztviselők korábbi osztrák díjazási és előmeneteli rendszerének hatálya alá tartozott 2015 februárjáig, majd az osztrák jogalkotó által ekkor elfogadott új rendszer alapján átsorolták.
24. 2015. január 27‑én a Landespolizeidirektion Tiroltól (tiroli tartományi rendőrkapitányság, Ausztria; a továbbiakban: tartományi kapitányság) kérte a magasabb fizetési fokozatba lépése és az illetménybeli helyzete szempontjából releváns referencia‑időpont újraszámítását, valamint adott esetben a neki járó illetmények utólagos megfizetését, figyelemmel a 18. életévének betöltése előtt megszerzett tapasztalatára.
25. 2015. április 30‑án a tartományi kapitányság elutasította M. Leitner kérelmét, mint elfogadhatatlant, azzal az indokkal, hogy az 1956. évi GehG 2015. eleji reformjával(13) a jogalkotó a korábbi előmeneteli referencia‑időpontra vonatkozó minden addigi rendelkezést hatályon kívül helyezett, kiemelve, hogy az addig alkalmazandó rendelkezések visszaható hatállyal nem alkalmazhatók a folyamatban lévő és jövőbeli eljárásokban.
26. M. Leitner keresetet indított a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) előtt, arra hivatkozva, hogy ez az elutasító határozat nem felel meg az uniós jog hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló, a Bíróság által értelmezett(14) rendelkezéseinek. 2016. november 7‑én e bíróság megsemmisítette a megtámadott határozatot, és felhívta a tartományi kapitányságot, hogy érdemben bírálja el a szóban forgó kérelmet.
27. 2017. január 9‑én a regionális kapitányság ismét döntött e kérelemről, és elutasította azt, azzal az indokkal, hogy M. Leitner nem alapíthat jogokat a korábbi díjazási és előmeneteli rendszerre, mivel e rendszert a fent hivatkozott reform alapján már nem lehet alkalmazni semmilyen eljárásban.
28. 2017. február 8‑án M. Leitner e határozattal szemben keresetet nyújtott be ugyanazon bíróság előtt, annak érdekében, hogy besorolását és az abból következő juttatásait a 2015. január 27‑i kérelmének megfelelően állapítsák meg.
29. Ebben az összefüggésben a Bírósághoz 2017. július 3‑án érkezett, 2017. június 30‑i határozatával a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az uniós jogot, különösen [a] Charta 21. cikkével együttesen a [2000/78] irányelv 1., 2. és 6. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a szolgálatban álló köztisztviselők hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése érdekében olyan átsorolási rendszert vezet be, amelynek keretében az ugyan pénzben kifejezett, de mégis valamely meghatározott, ahhoz konkrétan hozzárendelhető besorolásnak megfelelő »átsorolási összeg« figyelembevételével a korábbi kétéves rendszerből egy új (az újonnan szolgálatba álló köztisztviselők tekintetében önmagában hátrányos megkülönböztetéstől mentes) kétéves rendszerbe történő átsorolásra kerül sor, és így a szolgálatban álló köztisztviselők tekintetében változatlanul él tovább az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés?
2) Úgy kell‑e értelmezni az uniós jogot, különösen a [2000/78] irányelv 17. cikkét, valamint [a] Charta 47. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a szolgálatban álló köztisztviselők [ezen] irányelv 9. és 16. cikkének [a Schmitzer ítélettel(15)] adott értelmezésnek megfelelően a 2000/78 irányelv 2. cikkére hivatkozva az új díjazási rendszerbe való átsorolást megelőző időpontban állapíttathassák meg illetménybeli helyzetüket, mivel a megfelelő jogalapokat a továbbiakban az azokat tartalmazó törvény kihirdetés szerinti történeti változatának hatálybalépésére visszaható hatállyal alkalmazhatatlannak nyilvánítja, és különösen kizárja a 18. életév betöltése előtt teljesített szolgálati idők beszámítását?
3) [A második kérdésre] adandó igenlő válasz esetén: [m]egkívánja‑e az uniós jog alkalmazásának [a Mangold ítéletben(16)] és további ítéletekben megkövetelt elsőbbsége, hogy a visszaható hatállyal hatályukat vesztett rendelkezések továbbra is alkalmazandók legyenek az átsorolást megelőző időpontban szolgálatban álló köztisztviselőkre, hogy e köztisztviselők visszaható hatállyal hátrányos megkülönböztetéstől mentesen legyenek besorolhatók a régi rendszerben, és ezáltal hátrányos megkülönböztetéstől mentesen legyenek átsorolhatók az új díjazási rendszerbe?
4) Úgy kell‑e értelmezni az uniós jogot, különösen [a] Charta 21. és 47. cikkével együttesen a [2000/78] irányelv 1., 2. és 6. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a (18. életév betöltése előtt teljesített szolgálati idők beszámítását illetően) fennálló életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést csupán deklaratív jelleggel szünteti meg annak előírásával, hogy a hátrányos megkülönböztetés fennállásának ideje alatt ténylegesen teljesített idők visszaható hatállyal nem tekintendők a továbbiakban hátrányosan megkülönböztető jellegűnek, jóllehet a hátrányos megkülönböztetés gyakorlatilag változatlanul él tovább?”
30. M. Leitner, az osztrák kormány, valamint a Bizottság terjesztett írásbeli észrevételeket a Bíróság elé.
31. 2018. június 14‑én kézbesített leveleivel a Bíróság felvilágosításkérést intézett a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyre az válaszolt, valamint írásban megválaszolandó kérdést tett fel, amelyre M. Leitner, az osztrák kormány és a Bizottság reagált.
32. A 2018. szeptember 12‑én tartott tárgyaláson ugyanezen felek és érintettek szóban ismertették észrevételeiket.
IV. Elemzés
A. Előzetes észrevételek
33. A jelen ügy az azon szabályokra vonatkozó új osztrák szabályozásra vonatkozik, amelyek szerint a szolgálatba lépést megelőző tapasztalatokat figyelembe veszik a köztisztviselők besorolása és előmenetele szempontjából. A díjazás ezen, a GehG 1956 2015 eleji módosítása eredményeként előállt rendszere megegyezik az ezzel egyidejűleg a szerződéses közszolgálati alkalmazottak vonatkozásában bevezetett rendszerrel.(17)
34. Az új rendszer értelmében a köztisztviselő díjazási besorolását és további előmenetelét immár nem „referencia‑időpont”, vagyis egy fiktív kiindulópont alapján, hanem az említett fokozatban „eltöltött idő” alapján határozzák meg.(18) Az utóbbi kiszámítása céljából a folyamatban lévő munkaviszony időtartama mellett a hivatalba lépés előtti tevékenységek időtartamát is figyelembe veszik, amennyiben azokat kifejezetten relevánsnak tekintik, a munkáltató típusától függően eltérő módon, vagyis teljes egészében, ha e tevékenységeket megjelölt állami szervnél végezték, de összesen legfeljebb tízéves időtartamban minden más esetben.(19)
35. A reform hatálybalépésének időpontjában szolgálatban álló köztisztviselőknek,(20) akikre az visszaható hatállyal alkalmazandó,(21) az új díjazási rendszerbe történő átsorolására vázlatosan az alábbi módon kerül sor.(22) Mindenekelőtt minden érintett köztisztviselőt korábbi díjazása alapján besorolnak az új rendszer egyik fizetési fokozatába. Ezt követően általános jelleggel megállapítják szolgálati idejüket a díjazási táblázatban, egy „átsorolási összeg” figyelembevételével, amely megfelel a munkáltató által 2015. február, vagyis az „átsorolási hónap” után fizetett díjazást ténylegesen meghatározó fizetési fokozatnak, azzal, hogy a díjazás szabályszerűsége csak nyilvánvaló és lényeges kódolási hibák esetében vizsgálható.(23)
36. A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) által feltett kérdések lényegében annak eldöntésére hívják fel a Bíróságot, hogy az új szabályozás fenntartja‑e azt az uniós joggal ellentétes, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, amelyre a Schmitzer ítélet(24)mutatott rá, amint azt M. Leitner állítja, vagy pedig az alapeljárás alperese álláspontjának megfelelően nem ez a helyzet. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmének megindokolása érdekében e bíróság kiemeli, hogy az osztrák felsőbíróságok által e tekintetben kibocsátott vélemények nem egybehangzók.(25)
37. A kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt azzal kapcsolatban fogalmaz meg kérdést, hogy az uniós joggal összeegyeztethetők‑e azok a szabályok, amelyek szerint a köztisztviselőket a korábbi osztrák díjazási és előmeneteli rendszerből átsorolták az új rendszerbe, egyrészt közelebbről a kiválasztott „átsorolási összeggel” kapcsolatos eljárást illetően, másrészt pedig a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésének tisztán deklaratív jellege kapcsán (B. rész). Ezt követően azt a kérdést veti fel, hogy egyrészt ellentétes‑e az uniós joggal, közelebbről a 2000/78 irányelv 17. cikkével és a Charta 47. cikkével az, hogy a köztisztviselők nem hivatkozhatnak erre az irányelvre az „átsorolási összeg” meghatározása érdekében, másrészt pedig, hogy igenlő válasz estében az uniós jog elsőbbségének elve megköveteli‑e a hatályon kívül helyezett rendszer alkalmazását az új rendszerbe történő, hátrányos megkülönböztetéstől mentes átsorolás érdekében (C. rész).
B. A köztisztviselők korábbi díjazási és előmeneteli rendszerből az új rendszerbe való átsorolásának szabályairól (első és negyedik kérdés)
38. Figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első és negyedik kérdés között fennálló közös pontokra, azokat álláspontom szerint együttesen kell megvizsgálni, noha véleményem szerint azokra külön választ kell adni.
1. A hátrányos megkülönböztetés rögzített átsorolási rendszer által eredményezett állandósulásáról (első kérdés)
39. Első kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegileg azt kívánja megtudni, hogy az uniós jogot, és különösen a 2000/78 irányelvnek a Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 1., 2. és 6. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hátrányosan megkülönböztető díjazási rendszert új rendszerrel váltják fel, amennyiben az összes köztisztviselő(26) utóbbiba való átsorolására úgy kerül sor, hogy az új díjazási rendszerbe való első besorolás egy adott hónapra járó, a korábbi szabályozásnak megfelelően kiszámított illetmény alapján történik.(27) Kiindulásként rámutatok, hogy a kérdése végén alkalmazott kifejezések(28) alapján e bíróság kifejezetten kiemeli, hogy a priori úgy véli, hogy a szóban forgó szabályozás fenntartotta a korábbi hátrányos megkülönböztetést.(29)
40. E tárgyban M. Leitner arra hivatkozik, hogy mivel az alapeljárás tárgyát képező szabályozás azt írja elő, hogy a már szolgálatban lévő köztisztviselők átsorolására a 2015. februárban fizetett, hátrányosan megkülönböztető módon megállapított díjazás alapján kerül sor, a korábbi díjazásból származó, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés e kapcsolat miatt fennmarad,(30) valamint hogy az e szabályozás igazolása érdekében hivatkozott indokok nem felelnek meg az uniós jognak. Az osztrák kormány nem cáfolja, hogy a korábbi rendszer által eredményezett hátrányos megkülönböztetés hatásai ily módon fennmaradhatnak, de azt állítja, hogy az említett köztisztviselők új díjazási rendszerbe való átsorolása kapcsán megállapított szabályokat olyan jogszerű célok igazolják, amelyek alkalmasak és szükségesek e célok elérésére. Ezzel szemben a Bizottság úgy véli, hogy e szabályozás nem egyeztethető össze a 2000/78 irányelv 2. és 6. cikkéből fakadó követelményekkel, mivel az életkoron alapuló, megfelelően nem igazolt eltérő bánásmódot tart fenn. Magam is ezen a véleményen vagyok, az alábbi okok miatt.
41. Mindenekelőtt a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben hivatkozott rendelkezéseket illetően megjegyzem, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve ugyan egyszerre szerepel a Charta 21. cikkében, illetve konkretizálódik a 2000/78 irányelvben, e kérdést azonban az utóbbi alapján kell megvizsgálni, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvita keretében, mivel a szóban forgó nemzeti intézkedések az említett irányelv hatálya alá tartoznak.(31) Egyébként mivel a jelen ügy sem a 2000/78 irányelv tárgyát, sem az az által tiltott, az 1. cikkben meghatározott hátrányos megkülönböztetést jelentő tényezőket nem érinti közvetlenül, így nem tartom szükségesnek, hogy a Bíróság értelmezze e rendelkezést.
42. Ezt követően, az alapeljárásban szereplő szabályozás tekintetében megfogalmazott kifogásokat illetően úgy vélem, hogy e szabályozást azon szabályok vonatkozásában vitatják, amelyek szerint a 2015. évi reform elfogadásának időpontjában szolgálatban álló köztisztviselőket a hátrányosan megkülönböztetőnek minősített(32) korábbi díjazási rendszerből átsorolják az új rendszerbe. Másként fogalmazva, mielőtt megvizsgálnánk, hogy a szóban forgó rendelkezések objektív módon és észszerűen igazoltak‑e, és így kívül esnek‑e a 2000/78 irányelvben szereplő tilalom hatályán, el kell dönteni, hogy e rendelkezések alkalmasak‑e az e korábbi rendszerből fakadó, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés fenntartására.
43. Először az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés fennállását illetően megjegyzem, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben, különösen az életkor alapján.
44. Ezenkívül emlékeztetek arra, hogy a Schmitzer ítéletben,(33) amely a jelen ügyben szereplő reform alapja,(34) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a reformot megelőző osztrák szabályozás az e rendelkezés értelmében vett, közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot tartalmazott, valamint hogy ezt az eltérést nem igazolták megfelelően objektív okok, így az a hivatkozott 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti tilalom hatálya alá tartozott.
45. Egyebekben a Bíróság ismételten úgy döntött, hogy amennyiben egy személyi kategória új díjazási rendszerbe való átsorolása kizárólag az életkorhoz kapcsolódó, a korábbi rendszerből következő paraméter függvényében történik, az ilyen típusú nemzeti rendelkezések alkalmasak arra, hogy az új rendszeren belül fenntartsák az életkoron alapuló eltérő bánásmódot.(35)
46. A jelen ügyben a módosított GehG 169c. cikke azt írja elő, hogy a köztisztviselők átsorolására „kizárólag korábbi díjazásuk alapján”(36) kerül sor, amely maga is az életkoron alapult. Ily módon e rendelkezések fenntartanak egy olyan hátrányos megkülönböztetéssel járó helyzetet, amelynek alapján a korábbi rendszerben hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselők alacsonyabb díjazásban részesülnek, mint más köztisztviselők, noha helyzetük hasonló, kizárólag azon életkoruk alapján, amelyet akkor töltöttek be, amikor a figyelembe veendő korábbi szolgálati időt teljesítették.
47. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanezen az állásponton van. A Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatára utalva az osztrák kormány egyébként elismeri, hogy az új díjazási rendszer e rendelkezései alkalmasak a korábbi rendszer hátrányos megkülönböztetéssel járó hatásainak meghosszabbítására.(37) Ezenfelül a Bizottság kifejti, hogy a nemzeti előkészítő munkákból az tűnik ki, hogy az osztrák jogalkotó teljesen szándékosan döntött egy ilyen következményekkel járó módszer mellett.(38)
48. Ennélfogva álláspontom szerint tagadhatatlan, hogy az olyan nemzeti eljárás, mint a szóban forgó, fenntart egy hátrányos megkülönböztetéssel járó helyzetet, vagyis a Bíróság által a Schmitzer ítéletben(39) megállapított, a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett, életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést. A reform előtt fennálló hátrányos megkülönböztetések tehát folytatódni fognak, méghozzá nem is ideiglenesen, hanem tartós, sőt végleges jelleggel.(40)
49. Másodszor, ami az ily módon fennmaradó eltérő bánásmód esetleges igazolását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikke lehetővé teszi a 2. cikk értelmében vett közvetlen hátrányos megkülönböztetés és így az abból fakadó tilalom kizárását, amennyiben az életkoron alapuló eltérő bánásmód „– a nemzeti jog keretein belül – [a 6. cikkben felsorolt jellegű(41)] jogszerű céllal […] objektív és észszerű módon igazolható”, valamint „ha e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek”.
50. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az előzetes döntéshozatal keretében, bár végső soron a tényállás értékelésére kizárólag hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak a meghatározása, hogy az alapügy tárgyát képező belső szabályozás megfelel‑e e követelményeknek, és ha igen, mennyiben, a nemzeti bíróságnak hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapügy iratain, valamint az elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeken alapuló, olyan iránymutatásokat nyújtson, amelyek lehetővé teszik e bíróság számára az elé terjesztett konkrét jogvitában történő határozathozatalt.(42)
51. A szóban forgó szabályozás tartalmának igazolására alkalmas célok kapcsán a kérdést előterjesztő bíróság(43) és az osztrák kormány kiemeli, hogy a 2015. évi reformban rögzített átsorolási szabályok egyrészt azon túlzott mértékű nehézségek elkerülésére irányultak, amelyeket a számos érintett köztisztviselőre vonatkozó egyedi rögzítés okozott volna,(44) másrészt annak biztosítására, hogy a művelet költségszempontból semleges legyen az állam számára, végül pedig arra, hogy megakadályozzák, hogy e köztisztviselők díjazásának szintje jelentősen csökkenjen.
52. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az esetleges adminisztrációs nehézségeken és a pénzügyi terhek növekedésén alapuló indokok főszabály szerint nem alapozhatják meg az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés 2000/78 irányelvben előírt tilalmára vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartásának hiányát. A Bíróság ugyanakkor elismerte, hogy nem követelhető meg minden egyes eset vizsgálata a korábbi tapasztalatszerzési időszakok egyéni meghatározása céljából, amennyiben a vonatkozó rendszer kezelésének technikai és gazdasági szempontból is kivitelezhetőnek kell maradnia.(45)
53. Egyébként nem vitatott, hogy az osztrák jogalkotó által kifejezetten kinyilvánított azon szándék,(46) hogy egy személyi kategória számára azt a biztosítékot nyújtsák, hogy az új rendszerbe pénzbeli veszteség nélkül kerülnek át, e személyek szerzett jogai és a bizalomvédelem tiszteletben tartása mellett, a foglalkoztatáspolitika és a munkaerőpiac jogszerű célját képezi,(47) amely egy átmeneti időszak folyamán igazolhatja a korábbi díjazások, következésképpen pedig az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító rendszer fenntartását.(48)
54. Mivel az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozás ténylegesen a 2000/78 irányelv 6. cikke értelmében vett jogszerű célt követ, ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy az e cél érdekében igénybe vett eszközök megfelelők és szükségesek‑e annak elérése céljából, ahogy azt e rendelkezés előírja.
55. Az ilyen rendelkezések megfelelő jellegét illetően, a kérdést előterjesztő bírósághoz és a Bizottsághoz hasonlóan határozottan kétlem, hogy a 2015. évi reform vitatott eleme, vagyis valamennyi szolgálatban álló köztisztviselő átsorolása „kizárólag korábbi díjazásuk alapján”(49) alkalmasnak tekinthető a valamennyi ezen rendelkezés által érintett személy szerzett jogainak és a bizalomvédelem elvének védelmére irányuló cél elérésére.
56. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból ugyanis kitűnik, hogy az osztrák jogalkotó különböző intézkedéseket fogadott el annak elkerülése érdekében, hogy e személyek illetménye, függetlenül attól, hogy a korábbi rendszerben előnyben részesültek‑e, az említett reform eredményeként jelentősen csökkenjen.(50) Márpedig maga az a tény, hogy ilyen átmeneti intézkedéseket kellett elfogadni a korábbi díjazáson alapuló, kifogásolt mechanizmus kiegészítése érdekében, megalapozza azt a feltevést, hogy az egyedül, tehát önmagában nem alkalmas az érintettek szerzett jogainak és jogos várakozásainak megvédésére.
57. Ezenfelül, az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló rendelkezések szükségességét illetően úgy vélem, hogy a 2015‑ben elfogadott mechanizmus túlmegy a fent hivatkozott cél eléréséhez szükséges mértéken. Amint arra a Bizottság is rámutat,(51) az osztrák kormány ellentétes véleményétől függetlenül, más típusú, a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott személyeket kevésbé sújtó intézkedéstípusokat(52) is végre lehetett volna hajtani az összes érintett köztisztviselő szerzett jogainak és a bizalomvédelem elvének védelme érdekében,(53) álláspontom szerint mindazonáltal anélkül, hogy az új rendszer kezelése technikai és gazdasági szempontból kivitelezhetetlenné válna.(54)
58. E megállapítás álláspontom szerint főként az új mechanizmus korlátlan tartama kapcsán érvényes, amely nem teszi lehetővé a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselőkkel kapcsolatos bánásmód fokozatos közelítését az előnyben részesített köztisztviselők számára biztosított bánásmódhoz, oly módon, hogy az előbbiek közép‑, sőt rövid távon és mindenféleképpen előre látható időtartamon belül utolérjék az utóbbiak számára biztosított előnyöket.(55)
59. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a szóban forgó cél nem igazolhat olyan intézkedést, amely a jelen ügyben szereplőhöz hasonlóan véglegesen fenntartja azt az életkoron alapuló eltérő bánásmódot, amelynek felszámolására a hátrányos megkülönböztetést megvalósító rendszer reformja irányul. Egy ilyen intézkedés, noha alkalmas a korábbi rendszer által kedvező helyzetbe hozott köztisztviselők szerzett jogai és jogos bizalma védelmének a biztosítására, nem alkalmas hátrányos megkülönböztetéstől mentes rendszer létrehozására az említett korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselők tekintetében.(56)
60. Végül rámutatok, hogy az osztrák kormány által előterjesztett azon érv, amely szerint a Gewerkschaft Öffentlicher Dienst (közszolgálati szakszervezet) hozzájárult a szóban forgó reform szabályaihoz, nem kérdőjelezheti meg az előző elemzést. A szociális partnereknek ugyanis a tagállamokhoz hasonlóan a 2000/78 irányelvből következő kötelezettségek tiszteletben tartásával kell eljárniuk,(57) még ha az utóbbiak által játszott szerep központi jelentőségű is lehet bizonyos normák kialakítása során.(58)
61. Ennélfogva úgy vélem, hogy a tagállamok és a szociális partnerek részére nemcsak a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területét érintő meghatározott cél, hanem az e kitűzött cél elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is elismert széles mérlegelési mozgástér ellenére(59) az osztrák jogalkotó észszerűen nem tekinthette megfelelőnek és szükségesnek olyan nemzeti rendelkezések elfogadását, mint a módosított GehG 169c. cikke.
62. E megfontolások összességére figyelemmel úgy vélem, hogy a 2000/78 irányelv 2. és 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek azok az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozásokhoz hasonló szabályok, amelyek szerint a szolgálatban álló köztisztviselőket egy olyan, hátrányos megkülönböztetéssel járó korábbi díjazási rendszerből átsorolják egy olyan új rendszerbe, mint amilyen rendszerek az alapügyben szerepelnek.
2. A nemzeti jogalkotó által tett nyilatkozatok hatásáról és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogról (negyedik kérdés)
63. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítására kéri fel a Bíróságot, hogy a 2000/78 irányelvnek a Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 1., 2. és 6. cikke – mivel e rendelkezéseket már az első kérdés is érintette, a Charta egyébként szintén hivatkozott(60) 47. cikkével is együttesen értelmezve – kizárja‑e a nemzeti jogalkotó olyan kategorikus kijelentéseinek figyelembevételét, amelyek szerint a vitatott reform megfelelő módon megszüntette a korábban alkalmazandó rendszer által eredményezett hátrányos megkülönböztetést. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kitűnik, hogy az említett 47. cikkre azért hivatkoznak, hogy a Bíróság ezenkívül azt is eldöntse, hogy a reform elfogadása során a jogalkotó megsértette‑e az ott szereplő hatékony bírói jogvédelemhez való jogot.
64. Kiindulásként kiemelem, hogy a fenti, a jelen kérdésben hivatkozott egyéb rendelkezéseket illető okfejtésekre(61) figyelemmel, azoknak a Charta 47. cikkével együttes alkalmazása érdekében a jelen részben e cikk értelmezésére koncentrálok.
65. Ezt megelőzően, az azon ténynek tulajdonítandó jogi értéket illetően, hogy az osztrák jogalkotó „deklaratív jelleggel” azt állította, hogy megszüntette az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a kiválasztott modell nem az ok konkrét orvoslását lehetővé tévő intézkedések révén szünteti meg e hátrányos megkülönböztetést, hanem ezt visszamenőlegesen, pusztán olyan kijelentések révén próbálja meg elérni,(62) amelyeket megcáfol a korábbi és az új rendszerek összehasonlítása; ebből kitűnik, hogy az átsorolás a szóban forgó hátrányos megkülönböztetésnek a régiből az új rendszerbe történő „párhuzamos eltolódását” jelenti.
66. M. Leitner nem terjesztett elő konkrét észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy az uniós jog fent hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel elfogadható‑e, ha egy nemzeti szabályozás annak kijelentésére szorítkozik, hogy megszüntet egy tiltott hátrányos megkülönböztetést, azt a gyakorlatban változatlanul fenntartva.
67. Az osztrák kormány rámutat, hogy a meghatározó kérdés nem az, hogy a hátrányos megkülönböztetést – állítólagosan – pusztán deklaratív jelleggel szüntették‑e meg, hanem az, hogy az alkalmazandó nemzeti rendelkezések megfelelnek‑e az uniós jognak, amint az megvitatásra került a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések keretében. Ugyanezen szellemben, a Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti jogszabályban szereplő, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozottakhoz hasonló utalások nem változtatnak azon, hogy meg kell vizsgálni, hogy e jogszabályt ténylegesen az uniós jognak megfelelően alkalmazzák‑e.
68. Lényegében egyetértek az álláspontjukkal, emlékeztetve arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróság feladata az, hogy megadjon minden ahhoz szükséges értelmezési szempontot, hogy a kérdést előterjesztő bíróság maga mérlegelhesse a nemzeti szabályozás uniós jogi rendelkezésekkel, köztük a Charta rendelkezéseivel(63) való összeegyeztethetőségét, álláspontom szerint a nemzeti jogalkotó ezen összeegyeztethetőséggel kapcsolatos esetleges kijelentéseitől függetlenül.
69. A Charta 47. cikkével(64) fennálló esetleges összeférhetetlenséget illetően a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a köztisztviselők új díjazási és előmeneteli rendszere értelmében a korábbi rendszer alapján megállapított „átsorolási összeg” csak korlátozott felülvizsgálat tárgya lehet.(65) E bíróság azzal kapcsolatban fogalmaz meg kérdést, hogy e nemzeti rendelkezések megfosztanak‑e hatékony érvényesülésétől minden, olyan helytelen besoroláson alapuló jogorvoslatot, amelyről nem derül ki, hogy egyszerű kódolási hibának tudható‑e be.(66)
70. M. Leitner előadja, hogy a Charta 47. cikke tiltja a szóban forgó reformhoz hasonló olyan rendelkezéseket, amelyek azt írják elő, hogy a korábbi, hátrányosan megkülönböztetőnek minősített díjazási és előmeneteli rendszert immár nem lehet alkalmazni valamennyi, folyamatban levő és jövőbeli eljárásra.(67) A Bizottság nem foglal állást ebben a kérdésben. Ezzel szemben az osztrák kormány előadja, hogy az ilyen nemzeti rendelkezések megfelelnek az említett 47. cikk követelményeinek. Magam is így gondolom, az alábbi okokból.
71. Mindenekelőtt úgy vélem, hogy nem vitatható, hogy a jelen ügy olyan helyzetre vonatkozik, amelyben egy tagállam a Charta 51. cikke (1) bekezdésének értelmében véve az Unió jogát hajtja végre, így a szövetségi jogalkotó köteles volt tiszteletben tartani a Charta 47. cikkében biztosított jogokat, konkrétabban a jogalanyok uniós jog által biztosított jogaik hatékony bírói jogvédelméhez fűződő jogát.(68) Rámutatok, hogy az ilyen védelmet mindemellett kifejezetten előírja a 2000/78 irányelv,(69) amelynek átültetésére a jelen ügyben szereplő szabályozás kifejezetten hivatkozott.(70)
72. Ezenkívül emlékeztetek arra, hogy minden tagállam rendelkezik bizonyos fokú önállósággal e téren, ami lehetővé teszi a magánszemélyeket az uniós jog alapján megillető jogok védelmének biztosítását célzó bírósági keresetekre vonatkozó eljárási szabályok meghatározását, amennyiben e szabályok tiszteletben tartják a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata által megállapított korlátot, vagyis az egyenértékűség elvét és a tényleges érvényesülés elvét.(71) Amint az már kiemelésre került, a Charta 47. cikkéből következő követelményeket, amelyeket a Bíróság már azonosítani tudott, több tényező határolja körül, illetve határozza meg, továbbá úgy tűnik különösen, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog nem jelenti azt, hogy az illetékes nemzeti bíróságoknak minden körülmények között képesnek kell lenniük arra, hogy megváltoztassák a megtámadott határozatokat, minden azok alapját képező körülmény vonatkozásában.(72)
73. Egyébként a Charta 47. cikkének első bekezdése és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény(73) 13. cikke között fennálló kapcsolatok miatt figyelembe kell venni az Emberi Jogok Európai Bíróságának az utóbbi rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.(74) Márpedig ebből az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jognak lehetővé kell tennie a jogalanyok számára, hogy a bíróság előtt az említett egyezményben szereplő jogokra és szabadságokra hivatkozzanak, azzal, hogy e jog olyan kötelezettséget ró a tagállamokra, amelynek tartalma a felperes panaszának jellegétől függően változó lehet, valamint hogy a jogorvoslat hatékonysága nem függ az érintettre nézve kedvező eredmény biztos voltától.(75)
74. A jelen ügyben megjegyzem, hogy az új osztrák díjazási és előmeneteli rendszer keretében korlátozott azon tárgyi felülvizsgálat terjedelme, amelyet az illetékes nemzeti bíróságok végezhetnek az érintett köztisztviselők(76) átsorolását meghatározó „átsorolási összeg” tekintetében.(77) E felülvizsgálat ugyanis kizárólag a releváns adatokat érintő kódolási hibákból eredő pontatlanságokat érintheti,(78) az említett összeg alapját képező, a korábbi díjazási rendszeren alapuló illetményszámítás esetleges szabálytalanságát viszont nem.
75. Ugyanakkor, amint arra mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind a Bizottság rámutat, minden, a vitatott reform által érintett személynek – vagyis a már szolgálatban álló köztisztviselőknek, függetlenül attól, hogy a korábbi rendszerben előnyben részesültek, vagy hátrányos helyzetbe hozták őket – rendelkezésére állnak olyan jogorvoslatok, amelyek lehetővé teszik azon rendszer jogszerűsége felülvizsgálatának elérését, amelynek alapján átsorolták őket az új díjazási és előmeneteli rendszerbe.(79) A szóban forgó szabályok érvényességének e bírósági felülvizsgálatára különösen az uniós jog követelményeire figyelemmel kerülhet sor, így a reform e követelményekkel való összeegyeztethetőségére fény derülhet. Az alapeljárásban benyújtott, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemhez vezető kereset egyébként rávilágít e jogorvoslatok fennállására és hatékonyságára. Az érintetteknek tehát lehetőségük van arra, hogy az osztrák bíróságokhoz forduljanak az őket az uniós jog alapján megillető jogok érvényesítése érdekében, olyan feltételek mellett, amelyek álláspontom szerint összeegyeztethetők a Charta 47. cikke értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jog fent hivatkozott tartalmával, illetve konkrétabban lehetővé teszik a 2000/78 irányelvből fakadó kötelezettségek tiszteletben tartását.
76. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a feltett negyedik kérdésre olyan választ adjon, amely szerint a Charta 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétesek az e kérdésben hivatkozottakhoz hasonló nemzeti rendelkezések.
C. A 2000/78 irányelv 17. cikkével fennálló esetleges összeegyeztethetetlenségről és ennek következményeiről az uniós jog elsőbbségének elvét illetően (második és harmadik kérdés)
77. Figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság részéről a Bíróság elé terjesztett második és harmadik kérdést között megállapított kapcsolatra, azokat álláspontom szerint közösen kell megválaszolni.
1. A 2000/78 irányelv 17. cikkének hatásáról (második kérdés)
78. A második kérdés arra kéri fel a Bíróságot, hogy elsődlegesen döntse el, hogy úgy kell‑e értelmezni „a 2000/78 irányelv 17. cikkét, valamint a Charta 47. cikkét”,(80) hogy azokkal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás.
79. Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban tesz fel kérdést a Bíróságnak, hogy a fent hivatkozott rendelkezésekre figyelemmel elfogadható‑e, ha a nemzeti szabályozás megakadályozza, hogy a már szolgálatban álló köztisztviselők ezen irányelv Schmitzer ítéletnek(81) megfelelően értelmezett 9. és 16. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkére hivatkozzanak, annak érdekében, hogy „[az említett 2. cikkre] hivatkozva az új díjazási rendszerbe való átsorolást megelőző időpontban állapíttathassák meg illetménybeli helyzetüket”, mivel e szabályozás azt írja elő, hogy a korábbi rendszer rendelkezései immár visszamenőlegesen nem alkalmazhatók.
80. Noha az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem mondja ki kifejezetten, álláspontom szerint logikus, ha úgy tekintjük, hogy a jelen kérdés által felvetett problémakört illetően kizárólag abban az esetben kell döntést hozni, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a Bíróság javaslatomnak megfelelően olyan választ ad, amely szerint a megkérdőjelezett szabályozás nem felel meg a 2000/78 irányelv 2. és 6. cikkének.
81. A Charta 47. cikkének itt kért értelmezését illetően visszautalok az általam ezzel kapcsolatban a negyedik kérdésre adott válasz keretében ismertetett, e kérdéskörrel kapcsolatos okfejtésekre;(82) e kérdés szintén a 47. cikkre irányul, de álláspontom szerint a jelen kérdésre vonatkozóknál egyértelműbb és megfelelőbb megfontolások alapján, mivel ennek központi tárgyát a 2000/78 irányelv fent hivatkozott rendelkezései jelentik.
82. A 2000/78 irányelv 17. cikkének értelmezését illetően álláspontom szerint a kérdést előterjesztő bíróság határozatának indokolásából kitűnik, hogy lényegében azt kívánja megtudni, hogy e cikk előírja‑e a Bíróság korábbi ítéletei alapján pénzügyi ellentételezés biztosítását(83) a már szolgálatban álló, a korábbi díjazási és előmeneteli rendszer eredményeként életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésben részesülő köztisztviselők részére.(84) A felvilágosításkérésre adott válaszában e bíróság rámutat, hogy a Schmitzer ítéletből(85) azt vezeti le, hogy az ilyen köztisztviselőnek „lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy ezen irányelv 2. cikkére hivatkozva annak megszüntetése érdekében vitassa a szabályozás hátrányosan megkülönböztető jellegét, függetlenül attól, hogy a múlt után ennek alapján pénzügyi ellentételezés illeti meg”. Ehhez hozzáteszi, hogy álláspontja szerint az osztrák jogalkotó nem vette kellő mértékben figyelembe az említett 17. cikk követelményeit, mivel kizárólag a költségsemlegességet célzó rendelkezések mellett döntött, amelyek nem alkalmasak az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés hatékony megszüntetésére.
83. M. Leitner, anélkül hogy kifejezetten hivatkozna a 2000/78 irányelv 17. cikkére, előadja, hogy amíg az uniós jogot helyesen alkalmazzák, addig a hátrányos helyzetbe hozott személyeknek ugyanazon előnyökben kellene részesülniük, mint az előnyben részesített személyeknek. Az osztrák kormány ezzel szemben azt állítja, hogy az alapeljárásban megkérdőjelezett reform elfogadásával az osztrák jogalkotó eleget tett a 2000/78 irányelv 16. cikkéből eredő kötelezettségeknek. A Bizottság, miután észrevételeiben kifejezetten kitért az említett irányelv 17. cikkére, és úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben pénzügyi ellentételezés járhat, végül olyan választ javasol, amely szerint az ezen irányelvnek megfelelő rendszer hiányában a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselőknek ugyanazon előnyöket kell biztosítani, mint amelyekben a rendszer által előnyben részesített köztisztviselők mind a 18. életév betöltése előtt teljesített szolgálati idők figyelembevételét, mind a díjazási táblázatban való előrehaladásukat illetően részesülhettek.
84. Bár lényegében egyezik a véleményem a Bizottság végső javaslatával, mindazonáltal úgy vélem, hogy ilyen körülmények között nem a 2000/78 irányelv jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ezen irányelv más rendelkezéseivel összefüggésben hivatkozott 17. cikke a megfelelő jogalap a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő személyek részére nyújtandó pénzügyi ellentételezés szükségességének elbírálásához.(86)
85. Rámutatok ugyanis arra, hogy e 17. cikk, amely azokról a szankciókról szól, amelyeket a tagállamoknak a jogsértőkkel szemben kell alkalmazniuk az irányelv átültetése érdekében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén,(87) nem alkalmazandó a jelen ügyre, amelyben arról van szó, hogy egy tagállamnak milyen módon kell esetlegesen orvosolnia(88) egy olyan hátrányos megkülönböztetést, amelyet nem e nemzeti intézkedések megfelelő módon szankcionálandó megsértése eredményezett,(89) hanem az, hogy maguk e nemzeti rendelkezések nem tartották tiszteletben az uniós jog követelményeit.
86. Úgy vélem, hogy ebben a helyzetben helyesebb a 2000/78 irányelv 16. cikkére hivatkozni, amely a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozik, hogy módosítsák nemzeti szabályaikat annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a hátrányos megkülönböztetés elvének, ahogy azt a Bíróság is tette több alkalommal, így a közelmúltban is, a nemzeti díjazási rendszerek hátrányos megkülönböztetés miatt átdolgozásának hasonló összefüggéseiben.(90) Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen kérdést ezen irányelv 16. cikkének rendelkezéseire figyelemmel válaszolja meg.(91)
87. E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy bár az említett 16. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák összhangba nemzeti szabályozásaikat az uniós joggal, meghagyja számukra a lehetőséget, hogy a tiltott hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére alkalmas különböző intézkedések közül kiválasszák az álláspontjuk szerint erre leginkább alkalmas intézkedést. Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az olyan, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, mint amilyenről az alapügyben szó van, nem jelenti szükségképpen azt, hogy a korábbi jogi szabályozás alapján hátrányosan megkülönböztetett munkavállalót automatikusan megilleti olyan visszamenőleges pénzügyi ellentételezésre való jogosultság, amelyet az a különbség alapoz meg, amely a hátrányos megkülönböztetés hiányában kapott munkabér, illetve a ténylegesen kapott munkabér, illetve a jövőbeli munkabér emelése között áll fenn. Csak akkor és addig áll fenn ez az eset, amíg az egyenlő bánásmódot helyreállító intézkedéseket nem fogadja el a nemzeti jogalkotó. Ebben az esetben ugyanis az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha a hátrányos helyzetbe hozott kategóriába tartozó személyeknek biztosítják ugyanazokat az előnyöket, mint amelyekben a kedvezményezett kategóriába tartozó személyek részesülnek, és az uniós jog helyes alkalmazása hiányában ez a rendszer marad az egyetlen érvényes hivatkozási rendszer(92)
88. Márpedig a szóban forgó szabályozás álláspontom szerint megfelel az utóbbi helyzetnek, mivel, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés kapcsán kifejtett okokból(93) úgy vélem, hogy az osztrák jogalkotó által a szolgálatban álló köztisztviselők új díjazási és előmeneteli rendszerbe való átsorolása érdekében elfogadott intézkedések nem teszik lehetővé az egyenlő bánásmód helyreállítását a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselők javára.(94) Mivel az új szabályozás fenntartja a korábbi szabályozás hátrányos megkülönböztetéssel járó hatásait,(95) az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása azt jelenti, hogy e személyeknek ugyanazon előnyöket kell biztosítani, mint amelyekben azon köztisztviselők részesültek, akiket a korábbi szabályozás előnyben részesített, mind a 18. életév betöltése előtt teljesített szolgálati idők figyelembevételét, mind a díjazási táblázatban való előrehaladásukat illetően.(96) Közelebbről úgy értelmezem a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, hogy az azt jelenti, hogy az egyenlő bánásmód helyreállítása odáig terjedhet, hogy pénzügyi ellentételezést kell nyújtani a hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselők számára, amennyiben a kiegyensúlyozás nem érhető el a lehető leghamarabb(97) bármely más, az uniós jog alapján előírt konvergencia biztosítására alkalmas eszközzel.
89. Álláspontom szerint ilyen módon kell értelmezni a 2000/78 irányelv 16. cikkét annak érdekében, hogy hasznos választ lehessen adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre.
2. Az uniós jog elsőbbsége elvének hatásáról (harmadik kérdés)
90. Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy a harmadik kérdést arra az esetre teszik fel, ha a Bíróság igenlő választ adna a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott harmadik kérdésre.
91. Harmadik kérdésével e bíróság lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy az uniós jog elsőbbsége elvének alkalmazása(98) milyen mértékben tehetné lehetővé a szóban forgó szabályozás e joggal való összeegyeztethetetlenségének orvoslását, amely különösen a 2000/78 irányelv előző kérdésben hivatkozott 17. cikkének rendelkezéseivel való összhang hiányából következik. Emlékeztetek ugyanakkor arra, hogy a második kérdés átfogalmazását javaslom, annak érdekében, hogy arra hasznos választ lehessen adni az említett irányelv 16. cikke alapján.(99)
92. E bíróság közelebbről azt kérdezi, hogy az uniós jog elsőbbsége alapján a korábbi díjazási rendszer visszamenőlegesen hatályon helyezett rendelkezéseit(100) mégis alkalmazni kell‑e a reform elfogadásának időpontjában már szolgálatban álló köztisztviselőkre, annak érdekében, hogy azokat visszamenőlegesen és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen besorolják e korábbi rendszerben, és így hátrányos megkülönböztetés nélkül át lehessen őket sorolni az új díjazási rendszerbe.
93. M. Leitner nem foglal állást e harmadik kérdést illetően. Az osztrák kormány úgy véli, hogy nincs helye e kérdés vizsgálatának, mivel a második kérdésre az uniós jognak való megfelelés miatt nemleges választ kell adni, ugyanakkor mégis szolgáltat további információkat, a Bíróság elsőbbség elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozva.(101) A Bizottság szerint együttesen kell válaszolni a második és harmadik kérdésre, mivel azok lényegében annak eldöntésére irányulnak, hogy akár az uniós jog elsőbbsége elvének alapján, akár a 2000/78 irányelv 17. cikke értelmében kell‑e pénzügyi ellentételezést nyújtani a korábbi, hátrányosan megkülönböztetőnek minősített rendszer által hátrányban részesített köztisztviselők részére.
94. A magam részéről úgy vélem, hogy az uniós jog elsőbbségének tiszteletben tartása, az az által tiltott hátrányos megkülönböztetés megszüntetése révén már a 2000/78 irányelv 16. cikkének értelmezésére vonatkozó, általam az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés kapcsán hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazása révén is biztosítható; ebből az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a hátrányosan megkülönböztető rendszer által hátrányos helyzetbe hozott személyeknek ugyanazon előnyöket kell biztosítani, mint amelyekben a rendszer által előnyben részesített személyek részesülhettek.(102) Úgy tűnik ugyanis, hogy az uniós jog elsőbbségének elvét a hatálya alá tartozó területen a 2000/78 irányelv rendelkezései, és különösen a 16. cikkében rögzített kötelezettségek konkretizálják. Mindazonáltal a teljesség kedvéért az alábbi észrevételeket teszem.
95. A jelen ügyhöz hasonló helyzetben, amelyben egy tagállam közigazgatási hatóságával szemben élnek jogorvoslattal, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha az eljáró nemzeti bíróság contra legem eljárás nélkül nem képes a 2000/78 irányelvnek megfelelő módon értelmezni és alkalmazni a nemzeti szabályozást, az uniós jog elsőbbségének elve az uniós jog követelményeibe ütköző szabályozás alkalmazásának mellőzését követeli meg.(103) A jelen ügyben az említett elv tiszteletben tartása az uniós jog teljes érvényesülésének garantálása érdekében az ezen irányelvből következő kötelezettségeket tiszteletben nem tartó új díjazási rendszer rendelkezéseinek kizárását igényli, figyelemmel közelebbről az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára.
96. Az osztrák kormány kiegészítő információi szerint ez azon szabály alkalmazásának mellőzését igényli, amely szerint az e rendszerbe való átsorolásra átalány jelleggel kerül sor,(104) vagyis egyedileg kell meghatározni minden, már szolgálatban álló alkalmazott vonatkozásában a figyelembe vett éveket, újraszámítva szolgálati idejüket és a bértáblában ebből következő besorolásukat.(105)
97. Álláspontom szerint a nemzeti bíróság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az ebben az összefüggésben alkalmazandó eszközöket illetően, amennyiben ezek lehetővé teszik az alapeljárásban kifogásolt, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés hatékony orvoslását. Véleményem szerint a legmegfelelőbb megoldás az érintett szabályozás azon elemének figyelmen kívül hagyása lenne, amely fenntartja e hátrányos megkülönböztetést; ez az a rendelkezés, amelynek értelmében az átsorolásra egy, a hátrányosan megkülönböztetőnek minősített korábbi díjazási rendszernek megfelelően megállapított illetmény alapján kerül sor. Ezt követően azonosítani kell azokat az előnyöket, amelyekben a rendszer által előnyben részesített köztisztviselők részesülhettek, annak érdekében, hogy ugyanolyan bánásmódot lehessen biztosítani a hátrányos helyzetbe hozott köztisztviselők számára, amint azt a 2000/78 irányelv 16. cikknek értelmezése kapcsán jeleztem.(106)
98. Kiemelem, hogy ellentétben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés által esetlegesen sugalltakkal, az elsőbbség elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlat érvényesítése álláspontom szerint nem eredményezheti a korábbi díjazási rendszer alkalmazását, a visszamenőlegesen hatályon kívül helyezett rendelkezések egyfajta feltámadása révén.(107) Az uniós jog elsőbbsége elvének tiszteletben tartása ugyanis nem terjed annak megköveteléséig, hogy a nemzeti bíróság egy olyan szabályozást alkalmazzon, amely a tagállami jogalkotó akaratából szűnt meg. Ezenfelül e korábbi rendszer olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kapcsán a Bíróság megállapította, hogy azok életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést eredményeznek,(108) így az mint olyan, nem alkalmazható éppen e hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében.
V. Végkövetkeztetés
99. Az előző megállapításokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. és 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 18. életév betöltése előtt teljesített szolgálati idő figyelembevételének céljából új rendszerrel vált fel egy életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel járónak minősített díjazási rendszert, de azt írja elő, hogy valamennyi, már szolgálatban álló személynek az új rendszerbe való átsorolására egy, a korábbi rendszernek megfelelően meghatározott és kiszámított, adott hónapra fizetett munkabér figyelembevételével kerül sor, és így pénzügyi hatásaiban tovább él az addigi, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés.
2) Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely ugyan korlátozza az illetékes nemzeti bíróságok által az előttük megtámadott határozatok vonatkozásában gyakorolható érdemi felülvizsgálatot, de lehetővé teszi számukra, hogy felülvizsgálják e határozatok jogszerűségét, illetve ennek keretében az említett szabályozás uniós jognak való megfelelését.
3) A 2000/78 irányelv 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy olyan helyzetben, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, amelyben még nem került sor életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést az irányelv rendelkezéseinek megfelelően megszüntető rendszer elfogadására, az egyenlő bánásmód helyreállítása kiterjed arra, hogy a korábbi rendszer által hátrányos helyzetbe hozott személyek számára ugyanazokat az előnyöket nyújtsák, mint amelyekben a rendszer által előnyben részesített személyek részesülhettek, nemcsak a 18. életév előtt teljesített szolgálati idők figyelembevételét, hanem a díjazási táblázatban való előmenetelt illetően is.