A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2018. augusztus 7.(*)(i)
„Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Vidékfejlesztési támogatás – 1257/1999/EK rendelet – 10–12. cikk – Korengedményes nyugdíjazási támogatás – A korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését előíró nemzeti szabályozás – Az Európai Bizottság által jóváhagyott szabályozás – Az álláspont későbbi módosulása – Bizalomvédelem”
A C‑120/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) a Bírósághoz 2017. március 7‑én érkezett, 2017. február 28‑i határozatával terjesztett elő
az Administratīvā rajona tiesa
és
a Ministru kabinets
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: J. Malenovský tanácselnök, D. Šváby és M. Vilaras (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. január 17‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a lett kormány képviseletében I. Kucina és G. Bambāne, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Aquilina és I. Naglis, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. május 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 160., 80. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.) 10–12. cikkének, valamint a bizalomvédelem elvének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet egy olyan alkotmányossági normakontroll iránti kérelem keretében terjesztették elő, amelyet az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) nyújtott be egy több magánszemély és a Lauku atbalsta dienests (vidéktámogatási szolgálat, Lettország) között folyamatban lévő jogvita alkalmával, amelynek tárgya az 1257/1999 rendelet 10–12. cikke alapján kötött mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozó közjogi megállapodások érvényessége.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az 1257/1999 rendelet (23) preambulumbekezdése a következőket állapította meg:
„mivel a mezőgazdasági üzemek életképességének javítása érdekében ösztönözni kell a gazdálkodók korengedménnyel történő nyugdíjazását, figyelembe véve a [gazdálkodásból történő korengedményes nyugdíjazás közösségi támogatási rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. június 30‑i] 2079/92/EGK [tanácsi] rendelet [(HL 1992. L 215., 91. o.)] végrehajtása során szerzett tapasztalatokat”.
4 Az 1257/1999 rendelet „Vidékfejlesztési intézkedések” című II. címében a „Korengedményes nyugdíjazás” című IV. fejezet tartalmazta a 10–12. cikket. E rendelet 10. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A mezőgazdasági tevékenységet végzők korengedményes nyugdíjazásának támogatása a következő célkitűzésekhez járul hozzá:
– jövedelem biztosítása azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket,
– annak ösztönzése, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét,
– mezőgazdasági földterület átminősítése nem mezőgazdasági hasznosítású területté olyan esetben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítő feltételek mellett.”
5 Az említett rendelet 11. cikkének (1) és (5) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) A mezőgazdasági üzemet átruházó személynek:
– véglegesen fel kell hagynia minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel; azonban nem kereskedelmi jelleggel folytathatja a gazdálkodást, és megtarthatja az épületek használati jogát,
– az átruházás időpontjában legalább 55 évesnek kell lennie, de még a rendes nyugdíjkorhatár alatt, és
– feltétel, hogy az átruházást megelőző 10 éven keresztül gazdálkodási tevékenységet végzett.
[…]
(5) Az e cikkben megállapított feltételeket azon időszak egészére alkalmazni kell, amelynek folyamán az átadó korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesül.”
6 Ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdése szerint:
„A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás időtartama a mezőgazdasági üzem átruházója esetében a 15 évet, a mezőgazdasági dolgozó esetében a 10 évet nem haladhatja meg. A támogatás az átruházó 75. születésnapját követően, illetve ha a mezőgazdasági dolgozó a rá vonatkozó rendes nyugdíjkorhatárt elérte, nem folytatható.
Amennyiben az átruházó a tagállam által fizetett rendes nyugellátásban részesül, a korengedményes nyugdíjazási támogatást a tagállam által fizetett nyugdíj összegének figyelembevételével kiegészítésként kell odaítélni.”
7 Az 1257/1999 rendelet III. címe, melynek címe „Általános elvek, adminisztratív és pénzügyi rendelkezések”, magában foglalta a 35–50. cikket.
8 Az említett rendelet 39. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok minden szükséges lépést megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák az e fejezetben megállapított rendelkezéseknek megfelelően a vidékfejlesztés támogatására vonatkozó intézkedések közötti összhangot és összeegyeztethetőséget.
(2) A tagállamok által benyújtott vidékfejlesztési terveknek tartalmazniuk kell a tervezett támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének és összhangjának felmérését, valamint hivatkozást az összhang és az összeegyeztethetőség érdekében hozott intézkedésekre.
(3) A támogatási intézkedéseket szükség esetén a későbbiekben az összhang és az összeegyeztethetőség biztosítása érdekében felül kell vizsgálni.”
9 Ugyanezen rendelet 44. cikkének (2) bekezdése előírja:
„A Bizottság az e rendelettel való összhang szempontjából értékeli a benyújtott terveket. A tervek alapján a Bizottság [a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i] 1260/1999/EK [tanácsi] rendelet [HL 1999. L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.] 50. cikke (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, a tervek benyújtásától számított hat hónapon belül jóváhagyja a vidékfejlesztés programozási dokumentumokat.”
A lett jog
10 Le Ministru kabinets (minisztertanács, Lettország) 2004. november 30‑án elfogadta a „Lettországnak a 2004–2006‑os évekre vonatkozó vidékfejlesztési program végrehajtásával kapcsolatos vidékfejlesztési terve” című programdokumentum végrehajtási szabályairól szóló 1002. sz. rendeletet (Latvijas Vēstnesis, 2004, 193. szám; a továbbiakban: 1002. sz. rendelet).
11 Lettországnak a 2004–2006‑os évekre vonatkozó vidékfejlesztési program végrehajtásával kapcsolatos vidékfejlesztési tervének (a továbbiakban:vidékfejlesztési terv) a 9.3 alfejezete a mezőgazdasági üzemek legalább 55 éves tulajdonosai számára biztosította annak lehetőségét, hogy az üzemüket harmadik személy részére átruházzák, és korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban (a továbbiakban: korengedményes nyugdíjazási támogatás) részesüljenek, amelynek odaítélési feltételei nagyrészt megfeleltek az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.
12 E terv 12.3.2 alfejezetének volt egy „Korengedményes nyugdíj” címet viselő része, amelynek az a) pontja megemlítette, hogy amennyiben a korengedményes nyugdíjazási támogatás kedvezményezettje a korengedményes nyugdíj folyósítására vonatkozó megállapodás időbeli hatálya alatt elhunyna, a fennmaradó időszakra eső havi korengedményes nyugdíját azon személynek kell kifizetni, aki a nemzeti jogszabályok szerinti öröklési jogát igazolja.
13 Az 1002. sz. rendelet módosításáról szóló, 2015. április 14‑i 187. sz. minisztertanácsi rendelet (Latvijas Vēstnesis, 2015, 74. szám; a továbbiakban: 187. sz. rendelet) 1. pontja megszüntette e támogatás öröklésének a lehetőségét.
14 E rendelet a 2. pontja értelmében 2015. április 30‑án lépett hatályba.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 Az Európai Közösségek Bizottsága a 2004. július 30‑i határozatban jóváhagyta a vidékfejlesztési tervet, amely előírta a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklésének a lehetőségét.
16 Magánszemélyek az Administratīvā rajona tiesához (körzeti közigazgatási bíróság) fordultak a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozó közjogi megállapodások érvényességének megállapítását kérelmezve, mivel a vidéktámogatási szolgálat a 187. sz. rendelet hatálybalépését követően többé nem teljesítette velük szemben a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését érintő kötelezettségvállalásait.
17 E bíróság álláspontja szerint a 187. sz. rendelet elfogadása olyan helyzetet teremtett, amelyben az átruházó gazdálkodó örökösei elveszíthetik a korengedményes nyugdíjazási támogatás folyósításához való jogukat még abban az esetben is, ha a mezőgazdasági üzemet harmadik személynek átruházták. Mivel sem az 1257/1999 rendelet, sem a vidékfejlesztési terv nem tiltja a mezőgazdasági üzemnek az átruházó örököseinek való átruházását, a korengedményes nyugdíjazási támogatás biztosítására vonatkozó megállapodás megkötése az átruházó gazdálkodó és az örökösei tekintetében jogos bizalmat keletkeztetett aziránt, hogy utóbbiak örökölhetik a korengedményes nyugdíjazási támogatást abban az esetben, ha a megállapodásban szereplő kötelezettségvállalásokat továbbra is tiszteletben tartják.
18 Az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) ezért a Latvijas Republikas Satversmes tiesához (alkotmánybíróság, Lettország) fordult annak érdekében, hogy az határozzon arról, hogy a 187. sz. rendelet összeegyeztethető‑e a Latvijas Republikas Satversmének (a Lett Köztársaság alkotmánya, a továbbiakban: alkotmány) a tulajdonhoz való jogot előíró 105. cikkével.
19 A minisztertanács a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság) előtt arra hivatkozik, hogy a 187. sz. rendelet összeegyeztethető az alkotmány 105. cikkével. Rámutat, hogy a Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága a 2011. október 19‑i ülésén azt állapította meg, hogy „a korengedményes nyugdíjazási támogatásnak az örökösök részére történő biztosítása nem fedezhető EMOGA‑finanszírozásból.” Ily módon ezen öröklés nem felel meg az 1257/1999 rendeletben rögzített célkitűzésnek. Márpedig a 187. sz. rendelet egyik célja annak az elkerülése, hogy a lett jog összeegyeztethetetlen legyen az említett rendelet követelményeivel, valamint az Unió és a tagállamok pénzügyi forrásai hasznos és hatékony felhasználásának az elvével.
20 A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy megállapította, hogy a jogi aktusban megállapított konkrét pénzösszeg formájában nyújtott közvetlen állami támogatáshoz való jog az alkotmány 105. cikkének hatálya alá tartozik.
21 Felveti azt a kérdést, hogy az 1257/1999 rendelet tiltotta‑e azt, hogy a lett jogba a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklésére vonatkozó rendelkezést iktassanak, vagy e tekintetben az említett rendelet mérlegelési mozgásteret hagyott a tagállamok számára. Megállapítja ugyanakkor, hogy az említett támogatás igénybevételének az e rendelet 10–12. cikkében foglalt feltételei az említett támogatás személyes jellegét tanúsítják, és az átruházó gazdálkodó örökösei az ilyen támogatás nyújtására vonatkozó megállapodásnak nem felei.
22 A kérdést előterjesztő bíróság azonban megjegyzi, hogy az 1257/1999 rendelet hivatkozott a 2079/92 rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokra. Utóbbi rendeletnek az volt a szerepe, hogy jövedelmet biztosítsanak azon idős mezőgazdasági termelők számára, akik úgy döntenek, hogy felhagynak a mezőgazdasági tevékenységgel. Következésképpen a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklése ösztönözheti a mezőgazdasági termelőket arra, hogy részt vegyenek a korengedményes nyugdíjazási intézkedésben.
23 A kérdést előterjesztő bíróság ebből arra következtet, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy az 1257/1999 rendeletnek a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezései világos és pontos kötelezettségeket állapítanak meg, és megállapítható, hogy e rendelkezések a tagállamok számára mérlegelési mozgásteret hagynak.
24 E bíróság felveti továbbá az Unió és a tagállamok között a mezőgazdaság területén fennálló hatáskörmegosztást is.
25 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2004. július 30‑án elfogadott egy határozatot a vidékfejlesztési terv jóváhagyásáról, így jóváhagyta a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklésére vonatkozó rendelkezést.
26 E bíróság azonban közli, hogy az Európai Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága 2011. október 19‑én az 1257/1999 rendelet helyébe lépő rendelet tárgyában arra a megállapításra jutott, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklése nem egyeztethető össze az akkoriban alkalmazható uniós szabályozással, amely álláspontot a 2015‑ös év során újból megerősítették.
27 Az említett bíróság kétségeknek ad hangot a Bizottság 2015. május 11‑i levele vonatkozásában, amely szerint minden tagállam számára egyértelműnek kell lennie, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás kifizetései nem szállhatnak át az átruházó gazdálkodó örököseire, és 2011. október 19‑től nem lehet többé a jogos bizalomra hivatkozni, mivel ezen időpontot kell tekinteni az új kötelezettségvállalásokra vonatkozó határidőnek.
28 A kérdést előterjesztő bíróság ezért azt a kérdést veti fel, hogy az előtte folyamatban lévő ügy nem minősül‑e olyan esetnek, amelyben a tagállam uniós joggal ellentétes gyakorlata joghatásokat keletkeztetett, mivel a korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozó megállapodásban részes félnek minősülő mezőgazdasági termelő nem tudhatott e tagállam és a Bizottság esetleges hibájáról.
29 E körülmények között a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A mezőgazdaság területén az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörökre tekintettel úgy kell‑e értelmezni az 1257/1999 rendelet rendelkezéseit – különösen azon célkitűzése fényében, hogy a mezőgazdasági tevékenységet végzők vegyenek részt a korengedményes nyugdíjazásban –, hogy azokkal ellentétes, hogy az említett rendelet végrehajtási intézkedései keretében valamely tagállam olyan szabályozást fogadjon el, amely lehetővé teszi a korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás öröklését?
2) Amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ kell adni, vagyis az 1257/1999 rendelet rendelkezései kizárják a korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás öröklését, lehetséges‑e, hogy egy olyan helyzetben, amelyben a Bizottság – a megfelelő eljárás keretében – egy adott tagállami jogszabályt az 1257/1999 rendelet rendelkezéseivel összeegyeztethetőnek minősített, a mezőgazdasági tevékenységet végzők pedig a nemzeti gyakorlatnak megfelelően éltek a korengedményes nyugdíjazásra irányuló intézkedés kedvezményével, alanyi jogot szereztek az említett intézkedés keretében nyújtott támogatás megöröklésére?
3) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adott igenlő válasz esetén, vagyis ha lehetséges ilyen alanyi jogot szerezni, úgy lehet‑e tekinteni, hogy az Európai Bizottság vidékfejlesztési szakbizottságának 2011. október 19‑i ülésén tett megállapítás – amely szerint a korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás nem szállhat át a mezőgazdasági üzemet átadó személy örököseire – alapul szolgál a fent említett alanyi jog idő előtti megszüntetésére?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
30 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy e cikkekkel ellentétes, ha a tagállamok azok végrehajtása során a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését lehetővé tevő intézkedéseket fogadnak el.
31 Az ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamok valamely rendelet végrehajtása érdekében intézkedéseket fogadhatnak el, ha azok nem akadályozzák annak közvetlen alkalmazását, nem rejtik el annak uniós jogi aktus jellegét, és a rendelet rendelkezéseinek keretei között maradva pontosítják a rendelet által biztosított mérlegelési mozgástér gyakorlását (2016. július 7‑i Občina Gorje ítélet, C‑111/15, EU:C:2016:532, 35. pont; 2017. március 30‑i Lingurár ítélet, C‑315/16, EU:C:2017:244, 18. pont).
32 A szóban forgó rendelet releváns rendelkezéseire tekintettel kell megvizsgálni, hogy e rendelkezések a rendelet célkitűzésének fényében értelmezve megtiltják, kötelezővé vagy lehetővé teszik‑e a tagállamok számára, hogy végrehajtási intézkedéseket fogadjanak el, különösen az utóbbi esetben, amennyiben az érintett intézkedés az egyes tagállamok tekintetében elismert mérlegelési mozgástérbe illeszkedik (2016. július 7‑i Občina Gorje ítélet, C‑111/15, EU:C:2016:532, 36. pont; 2017. március 30‑i Lingurár ítélet, C‑315/16, EU:C:2017:244, 19. pont).
33 A jelen ügyben az 1257/1999 rendelet II. címe, melynek címe „Vidékfejlesztési intézkedések”, magában foglalja a „Korengedményes nyugdíjazás” címet viselő IV. fejezetet, amely e rendelet 10–12. cikkében meghatározza a mezőgazdasági üzem átruházása ellenében az idős mezőgazdasági termelő számára nyújtott korengedményes nyugdíjazási támogatást érintő intézkedés céljait, e támogatás nyújtásának feltételeit, valamint végrehajtása módjainak fő szabályait.
34 Meg kell állapítani, hogy e cikkek nem veszik tekintetbe ezen intézkedés kedvezményezettje halálának az esetét. Konkrétabban nem engedik meg, és nem is tiltják azt, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás folyósításához való jog öröklés útján átszálljon.
35 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2014. november 6‑i Feakins ítélet, C‑335/13, EU:C:2014:2343, 35. pont; 2015. november 12‑i Jakutis és Kretingalės kooperatinė ŽŪB ítélet, C‑103/14, EU:C:2015:752, 93. pont).
36 A jelen ügyben az 1257/1999 rendelet 10–12. cikke szövegének bizonyos elemei önmagukban szemlélve úgy értelmezhetők, hogy azok lehetővé teszik a tagállamok számára a mérlegelési mozgáskörük keretében azt, hogy előírják a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését.
37 Így e rendelet 10. cikke azt írja elő, hogy e támogatás célja többek között jövedelem biztosítása azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket. A korengedményes nyugdíjazási támogatás mint az említett tevékenység beszüntetését ösztönző intézkedés ezáltal úgy tekinthető, hogy az inkább alkalmas e cél elősegítésére, ha az átruházó gazdálkodó halála esetén lehetséges annak az örökösökre való átszállása.
38 Az említett rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, amely minden más pontosítás nélkül azt írja elő, hogy az említett támogatás időtartama nem haladhatja meg a tizenöt éves teljes tartamot, úgy értelmezhető, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 37. pontjában megállapította, hogy e rendelkezés mind az átruházó gazdálkodó, mind pedig az örökösei tekintetében korlátot vezet be, mivel nem történik utalás az átruházó gazdálkodó személyes jellemzőjére.
39 E tényezők ellenére azonban az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkének összességéből az e cikkekben bevezetett korengedményes nyugdíjazási támogatás céljaival összefüggésben az következik, hogy e támogatásra olyan feltételek vonatkoznak, amelyek az átruházó gazdálkodó szigorúan személyes jellemzői, így e cikkeket úgy kell értelmezni, hogy azok nem teszik lehetővé a tagállamok számára, hogy előírják az említett támogatás öröklését.
40 Először is például e rendelet 11. cikke az (1) bekezdésében olyan feltételeket ír elő, amelyek mind az átruházó gazdálkodónak a személyéhez kötődnek. Ez igaz azon kötelezettségre, amely szerint véglegesen fel kell hagyni minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel, valamint az 55 éves, de még a rendes nyugdíjkorhatár alatti életkor követelményére, és arra az előírásra, amely szerint az átruházást megelőző 10 éven keresztül gazdálkodási tevékenységet kellett végezni. E 11. cikk az (5) bekezdésében azt is előírja, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás kedvezményezettjének, tehát az átruházó gazdálkodónak e feltételeket tiszteletben kell tartania azon időszak egésze során, amelynek folyamán e támogatásban részesül.
41 Másodszor az 1257/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, bár a korengedményes nyugdíjazási támogatás folyósítására vonatkozóan előírja a maximum tizenöt éves időtartamot, meghatároz egy második időbeli korlátot is, nevezetesen azt, hogy e folyósítás nem folytatódik az átruházó gazdálkodónak a hetvenötödik születésnapját követően. Ezáltal e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy az feltétlen jogot biztosít arra, hogy a támogatást tizenöt éves időtartamon át folyósítják. A rendelkezés ugyanis nemcsak e támogatás időben korlátozott jellegét hangsúlyozza, hanem a fortiori az is beleérthető, hogy az átruházó gazdálkodónak a halála e támogatás folyósításának véget vet.
42 Harmadszor az 1257/1999 rendelet céljai szintén arra engednek következtetni, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás nem örökölhető.
43 Először is az említett rendelet 10. cikkének (1) bekezdése ugyanis meghatározza a korengedményes nyugdíjazási támogatásra vonatkozó intézkedés számos célját, melyek nevezetesen a következőkre irányulnak: jövedelem biztosítása azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket, annak ösztönzése, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét, és a mezőgazdasági földterület átminősítése nem mezőgazdasági hasznosítású területté olyan esetben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítő feltételek mellett.
44 A Bíróság továbbá e különböző célokból arra a következtetésre jutott, hogy az uniós jogalkotó ösztönözni kívánta a mezőgazdasági szektorban a korengedményes nyugdíjazást abból a célból, hogy javuljon a mezőgazdasági üzemek életképessége, és gazdasági motivációt kívánt biztosítani az idős gazdálkodók számára ahhoz, hogy a tevékenységgel korábban hagyjanak fel, olyan körülmények között, amelyek esetében általában ezt nem tennék, és az öregségi nyugdíj kiegészítése vagy a kiegészítő jövedelem csupán az egyik következménye az 1257/1999 rendelet alkalmazásának (lásd ebben az értelemben: 2016. július 7‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑210/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:529, 39. pont).
45 Következésképpen egyrészt a korengedményes nyugdíjazási támogatást az átruházó gazdálkodónak olyan körülményekre tekintettel nyújtják, amelyek szigorúan a személyéhez kötődnek, és másrészt e támogatás meghatározó célja nem abban áll, hogy az átruházó jövedelmét kiegészítsék. Így az említett támogatás a személyhez kötődő jellegére tekintettel nem szállhat át az átruházó gazdálkodó örököseire e személy halála esetén.
46 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt kell válaszolni, hogy az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkekkel ellentétes, ha a tagállamok azok végrehajtása során olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek lehetővé teszik az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését.
A második és a harmadik kérdésről
47 A kérdést előterjesztő bíróság a második és a harmadik kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a bizalomvédelem elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti jogszabály, amely előírta a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését, és amelyet a Bizottság az 1257/1999 rendelettel összhangban állóként jóváhagyott, jogos bizalmat keletkeztetett az e támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei tekintetében, és amennyiben erre igennel kell válaszolni, az olyan megállapítás, mint amelyet a Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága 2011. október 19‑i ülésének a jegyzőkönyve említ, és amely szerint az említett támogatás nem örökölhető, véget vetett‑e ezen jogos bizalomnak.
48 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy egyrészt amennyiben a tagállamok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyekkel az uniós jogot végrehajtják, tiszteletben kell tartaniuk e jog általános elveit, amelyek között szerepel többek között a bizalomvédelem elve (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 14‑i Elmeka ítélet, C‑181/04–C‑183/04, EU:C:2006:563, 31. pont; 2016. május 26‑i Județul Neamț és Județul Bacău ítélet, C‑260/14 és C‑261/14, EU:C:2016:360, 54. pont).
49 Ebből az következik, hogy az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkében előírt korengedményes nyugdíjazási támogatás végrehajtásakor a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a bizalomvédelem elvét.
50 Másrészt az e jogra történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely közigazgatási hatóság megalapozott várakozásokat keltett a részére tett pontos ígéretek folytán (2015. július 9‑i Salomie és Oltean ítélet, C‑183/14, EU:C:2015:454, 44. pont; 2017. június 14‑i Santogal M‑Comércio e Reparação de Automóveis ítélet, C‑26/16, EU:C:2017:453, 76. pont).
51 E tekintetben vizsgálni kell, hogy a közigazgatási hatóságok aktusai észszerű bizalmat keltettek‑e az érintett jogalany tudatában, és ha ez az eset áll fenn, meg kell állapítani, hogy e bizalom jogos volt‑e (lásd: 2006. szeptember 14‑i Elmeka ítélet, C‑181/04–C‑183/04, EU:C:2006:563, 32. pont; 2015. július 9‑i Salomie és Oltean ítélet, C‑183/14, EU:C:2015:454, 45. pont).
52 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében azonban a bizalomvédelem elvére nem lehet hivatkozni valamely uniós jogi szöveg egyértelmű rendelkezésével szemben, és az uniós jogot alkalmazni köteles nemzeti hatóság uniós joggal ellentétes magatartása nem alapozhat meg a gazdasági szereplőben jogos elvárást az uniós joggal ellentétes bánásmódra vonatkozóan (1993. április 1‑jei Lageder és társai ítélet, C‑31/91–C‑44/91, EU:C:1993:132, 35. pont; 2013. június 20‑i Agroferm ítélet, C‑568/11, EU:C:2013:407, 52. pont; 2017. december 20‑i Erzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C‑516/16, EU:C:2017:1011, 69. pont).
53 Először is a jelen ítélet 51. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell vizsgálni, hogy a lett hatóságok aktusa, azaz az 1002. sz. rendelet és a vidéktámogatási szolgálat által a korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozóan kötött megállapodások észszerű bizalmat keltettek‑e a korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örököseiben aziránt, hogy e támogatás örökölhető.
54 Először is az első kérdés vizsgálatából az következik, hogy az 1257/1999 rendelet 10–12. cikke semmilyen módon nem pontosítja, hogy egy tagállam e cikkek végrehajtása során előírhatja‑e a korengedményes nyugdíjazási támogatás folyósításához való jog öröklését.
55 Így az említett 10–12. cikkek nem tekinthetők az uniós jog egyértelmű rendelkezéseinek abban az értelemben, hogy az e cikkekben megállapított jogokban részesülő személyek világosan megérthették volna, hogy e cikkek tiltják a tagállamok számára a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklésének az előírását.
56 Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság az 1257/1999 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése alapján 2004. július 30‑án jóváhagyta a vidékfejlesztési tervet, amely előírta azt, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás örökölhető.
57 Márpedig e 44. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság értékeli a benyújtott terveket abból a szempontból, hogy azok megfelelnek‑e az 1257/1999 rendeletnek, ami feltételezte e tervek tartalmi vizsgálatát annak ellenőrzése érdekében, hogy azok megfelelnek‑e az e rendeletben előírt különböző feltételeknek és kötelezettségeknek.
58 A jelen ügyben a lett hatóságok a vidékfejlesztési tervnek a Bizottság általi jóváhagyását követően fogadták el az e terv végrehajtásának a részletszabályairól szóló, 1002. sz. rendeletet, és ezt követően vezették be az említett terv 12.3.2 alfejezete „Korengedményes nyugdíj” címet viselő részének a) pontjába a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklésének a lehetőségét.
59 Ezenfelül a korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozóan kötött megállapodásoknak a vidéktámogatási szolgálat általi aláírása csupán tovább erősíthette a megállapodásokat aláíró gazdálkodók és az örököseik bizalmát abban, hogy e támogatás örökölhetősége, melyet az 1002. sz. rendelet előír, jogszerű.
60 Harmadszor meg kell állapítani, hogy a vidékfejlesztési tervnek a Bizottság általi, 2004. július 30‑i jóváhagyásának az időpontja, valamint azon időpont között, amelyben a Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága megállapította, hogy „a korengedményes nyugdíjazási támogatásnak az örökösök részére történő biztosítása nem fedezhető EMOGA‑finanszírozásból”, mely utóbbi időpont 2011. október 19., több mint hét év telt el. Az, hogy ennyi idő telt el addig, amíg az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkét úgy értelmezték, hogy e cikkek tiltják a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését, tovább erősítette az örökösök bizalmát abban, hogy a vidékfejlesztési tervben előírt ezen örökölhetőség jogszerű.
61 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a lett hatóságok aktusai, azaz az 1002. sz. rendelet, és a korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozóan a vidéktámogatási szolgálat által kötött megállapodások észszerű bizalmat keletkeztettek a korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örököseiben aziránt, hogy e támogatás örökölhető.
62 Másodszor a jelen ítélet 51. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell állapítani, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás örökölhetőségét illetően az említett örökösökben kialakult bizalom jogos‑e.
63 Márpedig amint azt a főtanácsnok az indítványának az 52. pontjában megállapította, a bizalom jogosságát el kell ismerni, ha az arra hivatkozó jogalany sajátos, védelemre érdemes helyzetben van, mint az alapügyben.
64 A korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei ugyanis az örökösödési jogaikat egy olyan nemzeti rendeletre alapozták, amelynek a tartalmát a Bizottság 2004. július 30‑i határozata jóváhagyta, és amelyből nem tűnt ki egyértelműen, hogy e jóváhagyás ellenére e rendelet ellentétes az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkével. Ezenfelül ezen örökösödési jogokat konkretizálták a korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozó megállapodások, amelyeket egy olyan szolgálat kötött meg, amely jogosult volt arra, hogy e támogatás nyújtására az állam nevében felelősséget vállaljon, nevezetesen a vidéktámogatási szolgálat, valamint olyan gazdálkodók, akik a mezőgazdasági üzemeiket a korengedményes nyugdíjazási támogatás ellenében átruházták, és az örökösök nem voltak e megállapodásokban részes felek.
65 E körülmények között jogosnak tekinthető az az észszerű bizalom, amelyet ezen örökösök az örökösödési jogaik jogszerűségét illetően táplálhattak.
66 Harmadszor természetesen emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a lett kormány megállapította, a gazdasági szereplők joggal nem bízhatnak az olyan meglévő helyzet fennmaradásában, amelyet az uniós intézmények vagy az uniós jogot végrehajtó nemzeti hatóságok a mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (2009. október 22‑i Elbertsen ítélet, C‑449/08, EU:C:2009:652, 45. pont; 2012. június 26‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09, EU:C:2012:385, 180. pont).
67 A kérdést előterjesztő bíróság azonban nem azt kívánja megtudni, hogy a bizalomvédelem elvére lehet‑e hivatkozni a 187. sz. rendeletben bevezetett jogszabályi módosítás hatásaival szembeni védelem érdekében. Kizárólag arra keres választ, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei hivatkozhatnak‑e a jogos bizalomra a 2015. április 30‑át megelőző időszak vonatkozásában, mely időpont e rendelet hatálybalépésének napja.
68 Következésképpen a jelen ítélet 66. pontjában említett ítélkezési gyakorlat nem befolyásolhatja az e bíróságnak adandó választ.
69 Végezetül meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdést vet fel azt illetően, hogy a Bizottság vidékfejlesztési szakbizottságának azon megállapításai, amelyeket a 2011. október 19‑i ülésen fogadtak el, milyen hatást gyakoroltak arra a jogos bizalomra, amelyre a korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei hivatkozhatnak.
70 Márpedig az iratokból az tűnik ki, hogy e megállapításokat kizárólag a tagállamokhoz címezték, és a Lett Köztársaság vonatkozásában azokat a 187. sz. rendelet 2015. április 14‑i elfogadását megelőzően nem követte a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését előíró szabályozás módosítása.
71 Ezenfelül úgy tűnik, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei nem rendelkeztek tudomással sem a Bizottság vidékfejlesztési szakbizottságának az üléséről, sem e szakbizottság megállapításairól.
72 Ezen örökösöktől továbbá nem is követelhető meg az, hogy kellő gondossággal maguk tájékozódjanak e megállapítások tartalmáról.
73 E körülmények között az említett ülésen elfogadott megállapítások nem gyakorolhattak hatást arra a jogos bizalomra, melyre a korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei hivatkozhatnak.
74 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a bizalomvédelem elvét úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti jogszabály, amely előírta a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését, és amelyet a Bizottság az 1257/1999 rendelettel összhangban állóként jóváhagyott, jogos bizalmat keletkeztetett az e támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei tekintetében, és az olyan megállapítás, mint amelyet a Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága 2011. október 19‑i ülésének a jegyzőkönyve említ, és amely szerint az említett támogatás nem örökölhető, nem vetett véget e jogos bizalomnak.
A költségekről
75 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint az egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet 10–12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkekkel ellentétes, ha a tagállamok azok végrehajtása során olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek lehetővé teszik az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését.
2) A bizalomvédelem elvét úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti jogszabály, amely előírta a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését, és amelyet az Európai Bizottság az 1257/1999 rendelettel összhangban állóként jóváhagyott, jogos bizalmat keletkeztetett az e támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei tekintetében, és az olyan megállapítás, mint amelyet az Európai Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága 2011. október 19‑i ülésének a jegyzőkönyve említ, és amely szerint az említett támogatás nem örökölhető, nem vetett véget e jogos bizalomnak.
Aláírások
i A jelen szöveg 63. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.