Language of document : ECLI:EU:F:2011:97

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(teljes ülés)

2011. június 29.

F‑7/07. sz. ügy

Marie‑Thérèse Angioi

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Érdeklődés kifejezése iránti felhívás – Előválogató eljárás – Nyelvismeretre vonatkozó követelmények – Hátrányos megkülönböztetés – A vizsgák során felmerült hibák”

Tárgy:      Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M.‑T. Angioi az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal 2006. március 14‑i határozatának megsemmisítésé kéri, amelyben az EPSO a szerződéses alkalmazottként felveendő pályázók adatbázisának létrehozására irányuló, érdeklődés kifejezése iránti felhívás keretében a felperesnek az előválogató tesztek folytatásából való kizárásáról határozott a szövegértési és matematikai‑logikai készségét vizsgáló első teszteken elért nem elégséges eredmények miatt.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. M.‑T. Angioi és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket. A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság mint beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Nyelvismeret – A fő nyelv kiválasztása

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 82. cikk, (3) bekezdés, e) pont)

2.      Uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések

3.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Nyelvismeret – Adott nyelv megfelelő ismeretére vonatkozó követelmény – Igazolás

(Személyzeti szabályzat, 1d. cikk, (1) és (6) bekezdés; Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 82. cikk, (3) bekezdés, e) pont)

4.      Eljárás – Beavatkozás – A támogatott fél által fel nem hozható jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, negyedik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 116. cikk, 4. §; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 110. cikk, 3. és 4. §)

5.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Az uniós intézmények azon kötelezettsége, hogy minden pályázó számára biztosítsák a vizsgák zavartalan és szabályos lebonyolítását

6.      Tisztviselők – Kereset – Az előválogató teszteken elért nem elégséges eredmények miatt a versenyvizsga folytatásából való kizárásról szóló határozat ellen irányuló kereset

7.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – A pályázónak a feleletválasztós teszteken elért nem elégséges eredménye miatti kizárása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

8.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A vizsgák tartalma – Feleletválasztós kérdések – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

9.      Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) – Hatáskörök – A szerződéses alkalmazottak előválogató tesztjeinek szervezése és a sikertelen pályázók elutasítása – Bennfoglaltság

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 82. cikk, (5) bekezdés; az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Ombudsman 2002/620 határozata, 3. cikk, (2) bekezdés)

1.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (3) bekezdésének e) pontja értelmében szerződéses alkalmazottat csak azzal a feltétellel lehet felvenni, ha bizonyítja többek között az Unió] egyik nyelvének alapos ismeretét.

E rendelkezés azonban nem írja elő, hogy az a nyelv, amelynek alapos ismeretével a szerződéses alkalmazotti feladatokra pályázónak rendelkeznie kell az állampolgársága szerinti nyelvre vagy – a több mint egy hivatalos nyelvvel rendelkező tagállamok állampolgárai esetében – arra a nyelvre korlátozódjon, amelyen a pályázó az iskolai képzését folytatta.

(lásd a 67. és 68. pontot)

2.      Az uniós jog rendelkezései egységes alkalmazásának, következésképpen egységes értelmezésének szükségessége kizárja, hogy valamely szöveget elszigetelve egy nyelvi változatában vizsgáljanak, és megköveteli, hogy azt mind a szerzője valós akaratának, mind pedig az általa követett célnak a függvényében, és többek között az uniós nyelveken megfogalmazott egyéb változatok fényében értelmezzék. Következésképpen ha valamely nyelvi változat kisebbségben van a szöveg más nyelvi változataihoz képest, ez utóbbiakat kell figyelembe venni.

(lásd a 72. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑83/07. sz., Zangerl‑Posselt kontra Bizottság ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének 49. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, az ítélettel szemben T‑62/10. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

3.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (3) bekezdésének e) pontjában szereplő nyelvi követelmények – a jelen esetben egy uniós nyelv alapos ismerete, és egy másik uniós nyelv olyan szintű ismerete, amely a feladataik ellátásához szükséges – a szerződéses alkalmazottak felvételének csupán minimális feltételét jelentik. Ebből következően, amennyiben a szolgálat vagy az álláshely érdeke megköveteli, az adminisztráció adott esetben jogosan határozhatja meg azt a nyelvet vagy azokat a nyelveket, amely(ek) alapos vagy megfelelő ismeretét elvárja.

Az ilyen különleges nyelvi követelmény ugyan következhet a szerződéses alkalmazott által betöltendő álláshely egyedi jellegéből, azonban általában eredhet abból a követelményből is, hogy az intézményen belül a belső kommunikáció egy vagy több nyelven történjen. Mivel ugyanis az intézmény rendelkezik azon lehetőséggel, hogy – akár ilyen értelmű alakszerű határozat elfogadása nélkül is – a belső kommunikáció nyelveinek számát korlátozza, amennyiben a választás objektív megfontolásokon alapul, és az érintett szerv működési szükségleteihez kötődik, ebből következően ezen intézmény jogosan követelheti meg a belső kommunikációhoz kapcsolódó nyelvismeretet azon szerződéses alkalmazottaktól, akiket fel kíván venni.

Mindazonáltal a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése kifejezetten megtiltja a bármilyen, nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetést, e cikk (6) bekezdése szerint pedig, tiszteletben tartva a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét és az arányosság elvét, ezek alkalmazásának bármely korlátozását pedig tárgyilagos és ésszerű okokkal kell igazolni, és annak a személyzeti politika keretében közérdekű és jogszerű célkitűzéseket kell szolgálnia.

Ilyen célkitűzést szolgálónak kell tekinteni az európai intézményeknél végzendő különböző feladatok ellátására szerződéses alkalmazottként felveendő pályázók adatbázisának létrehozása céljából közzétett olyan felhívást, amely a második nyelvre vonatkozó választást a német, az angol vagy a francia nyelvre korlátozza. Ugyanis tekintettel a német, az angol és a francia nyelvek által azon intézményekben játszott szerepre, amelyekben a felvett szerződéses alkalmazottaknak feladataikat el kell látniuk, az előírt nyelvi követelmények célja annak biztosítása, hogy ezen alkalmazottak a belső kommunikáció nyelveihez kapcsolódó nyelvismerettel rendelkezzenek. Ezenkívül, a tisztviselőkkel ellentétben, a szerződéses alkalmazottak főszabály szerint csupán az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben meghatározott, korlátozott ideig maradnak az intézményekben, ezért ezen alkalmazottak esetleges nyelvi hiányosságai nem orvosolhatók az intézmények által szervezett képzési programok útján.

(lásd a 89–92., 94–95. és 97. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 15/63. sz., Lassalle kontra Parlament ügyben 1964. március 4‑én hozott ítéletének 73. és 74. pontja; M. Poiares Maduro főtanácsnok C‑160/03. sz., Spanyolország kontra Eurojust ügyre vonatkozó indítványának (2005. március 15‑én hozott ítélet) 49. és 56. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑156/07 és T‑232/07. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 13‑án hozott ítéletének 65. és 75. pontja; T‑166/07 és T‑285/07. sz., Olaszország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 13‑án hozott ítéletének 81. és 93. pontja.

4.      A beavatkozó nem hozhat fel olyan érvet, amely vonatkozásában a felperes hivatkozása elfogadhatatlan lenne. Ez a helyzet az olyan jogellenesség esetében, amely nem sérthette a támogatott fél érdekeit.

(lásd a 112. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑3/92. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1994. február 9‑én hozott ítéletének 53. pontja.

5.      A gondos ügyintézés elve és az egyenlő bánásmód elve értelmében az intézményeknek biztosítaniuk kell valamely versenyvizsga minden résztvevője számára a vizsgák lehető legzavartalanabb és legszabályosabb lebonyolítását. A valamely versenyvizsga vizsgái alatt bekövetkező szabálytalanságok azonban csak akkor érintik az említett vizsgák jogszerűségét, hogyha azok alapvetők, és eltorzíthatják a vizsgák eredményét. Ha ilyen szabálytalanság következik be, az alperes intézmény feladata annak bizonyítása, hogy a szabálytalanság nem érintette a vizsgák eredményeit.

(lásd a 123. pontot)

Hivatkozás:

A Közszolgálati Törvényszék F‑22/05. sz., Neophytou kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének 60. pontja.

6.      Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által a pályázókkal közölt eredmények általános megbízhatóságát a pályázó csak akkor vitathatja eredményesen a kizárásáról szóló határozat megsemmisítése iránti kérelmei alátámasztása érdekében, ha e vitatás lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy az érdekelt eleget tett az EPSO által az előválogató tesztek értékelésére vonatkozóan támasztott feltételeknek, vagyis az előválogató teszteken elérte a minimális helyes válaszok számát.

(lásd a 128. pontot)

7.      Különleges körülmények hiányában, a felvételi vizsgákat feleletválasztós kérdések formájában szervező adminisztráció eleget tesz az indokolási kötelezettségének azzal, hogy az e vizsgákon sikertelen pályázókkal közli a helyes válaszaik százalékban kifejezett arányát, és hogy arra irányuló kérelem esetén eljuttatja számukra a feltett kérdésekre adandó válaszokat. Mindez csak abban az esetben lehet másképp, ha a felperes a kifogásában konkrétan bizonyos kérdések relevanciáját vagy a helyesként elfogadott válasz megalapozottságát vitatja, és csak azzal a feltétellel, hogy ezen eredmények és a sikerességi küszöb közötti különbség akkora, hogy – amennyiben kifogása megalapozott (ami megköveteli, hogy a bíróság tények pontatlanságát tárja fel) – a felperes a szóban forgó vizsgát sikeresen teljesítő pályázók közé kerül. Ilyen esetben ugyanis az adminisztrációnak kell a kifogásra adott válaszában közölni az ilyen tartalmú információkat, különösen azon kérdések szövegét, amelyeket a felperesnek a vizsgák során feltettek.

(lásd a 138. pontot)

Hivatkozás:

A Közszolgálati Törvényszék F‑127/07. sz., Coto Moreno kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének 32. pontja.

8.      Feleletválasztós kérdésekből álló vizsgák esetében a Közszolgálati Törvényszék csak a kérdések összességének vizsgálata alapján tehetné kétségessé a kérdések különböző nehézségi szintek függvényében való elosztásának megalapozottságát, és e vizsgálatot csak akkor végezheti el, ha számos jel utal arra, hogy a szervezők által végzett felosztás olyan hibában szenved, amely túllépi a szervezők számára biztosított mérlegelési mozgásteret.

(lásd a 146. pontot)

9.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (5) bekezdésének első mondata, valamint a 2002/620 határozat 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal rendelkezik hatáskörrel az előválogató tesztek szervezésére és az e teszteken sikertelen pályázók pályázatának elutasítására.

(lásd a 151. és 152. pontot)