AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2009. május 6.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Kinevezés – Egységvezetői állás – A felperes pályázatának elutasítása – Az álláshirdetésben előírt feltételek – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”
A F‑39/07. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
Manuel Campos Valls (az Európai Unió Tanácsának tisztviselője, lakóhelye: Brüsszel [Belgium] képviselik: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Arpio Santacruz és I. Šulce, meghatalmazotti minőségben)
alperes
között folyamatban lévő eljárásban
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: P. Mahoney (elnök), H. Kanninen (előadó) és S. Gervasoni bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. június 5‑i tárgyalásra
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. április 23‑án faxon érkezett keresetlevéllel (az eredeti példány benyújtására 2007. április 25‑én került sor) Campos Valls megindította a jelen keresetet, amely egyrészt a kinevezésre jogosult hatóság azon döntésének megsemmisítésére irányul, amellyel M. G.‑t az Európai Unió Tanácsa „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatósága III., Iratok fordítása és készítése igazgatósága spanyol nyelvi egységének vezetőjévé nevezte ki (a továbbiakban: vitatott állás), másrészt a felperesnek a vitatott állásra benyújtott pályázatát elutasító határozat megsemmisítésére irányul.
Jogi háttér
2 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 4. cikke értelmében:
„Kinevezésre vagy előléptetésre kizárólag e személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, a megüresedett beosztások betöltése céljából kerülhet sor.
Az intézményekben megüresedő beosztásokról értesíteni kell az adott intézmény személyzetét, mihelyt a kinevezésre jogosult hatóság úgy dönt, hogy az üresedést be kell tölteni.
Ha az üresedés nem tölthető be áthelyezés [helyesen: intézményen belüli áthelyezés], a beosztásra a 45a. cikkel összhangban történő kinevezés vagy előléptetés útján, a megüresedett beosztásról értesítik a többi intézmény személyzetét és/vagy belső versenyvizsgát szerveznek.”
3 A személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint:
„A kinevezésre jogosult hatóság kizárólag a szolgálat érdekei szerint eljárva és állampolgárságra való tekintet nélkül, kinevezéssel vagy áthelyezéssel osztja be az egyes tisztviselőket a csoportjukban a besorolási fokozatuknak megfelelő beosztásba.”
4 A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Mielőtt egy intézmény egy üres beosztását betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:
a) a beosztás betölthető‑e az intézményen belüli:
i) áthelyezéssel, vagy
ii) a 45a. cikknek megfelelő kinevezéssel, vagy
iii) előléptetéssel;
[…]
és ezután kezdi meg a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást.”
5 A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Az előléptetésről a 6. cikk (2) bekezdésére figyelemmel a kinevezésre jogosult hatóság határoz. Az előléptetés a tisztviselőnek azon csoport következő magasabb besorolási fokozatába történő kinevezésével történik, amelybe a tisztviselő tartozik. Az előléptetés kizárólag olyan tisztviselők közüli választással történhet, akik besorolási fokozatukban minimum két évet letöltöttek, az előléptetésre alkalmas tisztviselők érdemei összehasonlításának figyelembevétele után. Az érdemek összehasonlításakor a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült értékeléseket, a nyelvek használatát feladatai végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét a 28. cikk f) pontjával összhangban bizonyította, és – adott esetben – az általa gyakorolt felelősségek szintjét.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
6 2006. március 15‑én a Tanács főtitkársága a 46/06. sz. szolgálati közleményben közzétette a 60/06. sz. álláshirdetést az Európai Unió Tanácsa „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatósága III., Iratok fordítása és készítése igazgatósága spanyol nyelvi egysége vezetőjének állása betöltésére (A besorolási osztály, 14., 13. vagy 12. besorolási fokozat, a továbbiakban: álláshirdetés).
7 Az álláshirdetésben a „feladatok leírása” rovatban a következő szerepelt:
„– A nyelvi szolgálat vezetőinek koordinálása alatt ellátja a spanyol egység vezetésével járó feladatokat, mind az emberi erőforrás szempontjából (fordítók, titkárok és kisegítő személyzet), mind az összteljesítmény szempontjából (előkészítés, fordítás, ellenőrzés és a dokumentumok véglegesítése, ügyelve a határidők betartására és a minőségre);
– közreműködik nyelvészeti területen, főként a spanyol nyelvet illetően a [Tanács főtitkársága] vezérelveinek meghatározásában és végrehajtásában;
– ápolja a személyes kapcsolatokat, és rendszeresen értekezletet tart az egység egészének vagy egyes tagjainak bevonásával;
– a spanyol nyelvet illetően kapcsolatot tart és együttműködik más intézményeknél dolgozó azonos beosztású kollégáival;
– irányítja a legutóbbi bővítés következtében az [„A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóságának] átszervezése keretében elhatározott szerkezeti változások megvalósítását.”
8 A „követelmények” rovatban a következők voltak feltüntetve:
„– a Tanács tisztviselője;
– A* besorolási osztály, 14., 13. vagy 12. besorolási fokozatba tartozás;
– nyelvi egység vezetéséhez szükséges képességek és felelősségtudat megléte;
– képesség a szervezeti átalakítások irányítására;
– a főtitkárság tevékenységének és eljárásainak kiváló ismerete, a fordítási és szervezési technikák, valamint a Tanács főtitkársága munkamódszereinek ismerete;
– együttműködési és szervezési készségek, valamint az emberi kapcsolatokhoz és a kommunikációhoz való érzék (csapatmunka, konfliktuskezelés, rugalmasság, a személyi állomány motiválása, stb.);
– a spanyol nyelv kiváló ismerete, és az angol és/vagy francia nyelv ismerete, amely lehetővé teszi az e nyelvek valamelyikén történő iratszerkesztést.”
9 A felperes, akit 1994. december 22‑én léptettek elő LA 3 besorolási fokozatba (2006. május 1‑je után AD 14 besorolási fokozattá vált), és neveztek ki a spanyol nyelvi egységhez nyelvi tanácsadónak, pályázatot nyújtott be a vitatott állásra.
10 2006. május 30‑i jelentésében a kiválasztó bizottság a négy pályázó, köztük M. G. és a felperes meghallgatását követően megállapította, hogy M. G. az egyetlen pályázó, aki megfelel a vitatott állás betöltéséhez előírt feltételeknek, ezért az ő pályázatának elfogadását ajánlották.
11 A felperest a 2006. június 7‑én kelt feljegyzésben értesítették arról, hogy pályázatát nem fogadták el. E feljegyzésben szerepelt, hogy a választás „a [vitatott állás] által támasztott követelményeknek jobban megfelelő másik pályázóra” esett.
12 2006. június 9‑én a Tanács főtitkárságának személyi állományát tájékoztatták a kinevezésre jogosult hatóság határozatáról, amellyel 2006. július 1‑jétől M. G.‑t nevezték ki a vitatott állásra.
13 2006. szeptember 6‑án a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be az M. G. kinevezéséről szóló és a saját pályázatának elutasításáról szóló határozattal szemben.
14 A kinevezésre jogosult hatóság 2007. január 8‑i határozatával, amelyet a felperes képviselőjének 2007. január 11‑én faxon továbbított, elutasította a panaszt.
Eljárás és a felek kérelmei
15 A Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedések keretében eljárási szabályzata 55. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján felhívta a Tanácsot, hogy mutassa be az álláshirdetés teljes szövegének másolatát, valamint a pályázók kiválasztását szabályozó belső iránymutatások másolatát.
16 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. április 30‑án faxon érkezett levelében (az eredeti példány benyújtására 2008. május 8‑án került sor) a Bizottság benyújtotta:
– az álláshirdetés teljes szövegének másolatát;
– a Tanács főtitkárságának a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról szóló 111/2004. számú főtitkár‑helyettesi határozattal kapcsolatos, 2004. július 16‑i 113/04. sz. szolgálati közleménye másolatát, amely tartalmazta a főtitkárság vezetői állásainak szervezeti ábráját, valamint a tisztségeket 2004. április 30‑án betöltő személyek listáját;
– az egységvezetői állások betöltésének eljárására vonatkozó, az A* besorolási osztályba tartozó tisztségviselők figyelmébe ajánlott 2005. június 17‑i feljegyzés másolatát;
– a Tanács főtitkárságának a személyi állománya számára az egységvezetők kiválasztásának eljárásáról szóló, 2004. november 9‑i 188/04. sz. szolgálati közleménye másolatát.
17 A pervezető intézkedésre adott válaszul a Tanács levélben kifejtette, hogy új eljárást kívánt kialakítani az egységvezetői állások betöltése tekintetében. A Tanács szerint az említett eljárás az egységvezetők kiválasztására nézve az igazgatók kiválasztására kialakított gyakorlatot kívánta alkalmazni néhány módosítással. A Tanács hozzáfűzte, hogy ezen eljárás szabályozásáig a gyakorlatban az igazgatók kiválasztására vonatkozó eljárást alkalmazták a szükséges változtatásokkal. Ennek megfelelően az egységvezetői állások betöltésekor a kinevezésre jogosult hatóságot kiválasztó bizottság segíti, amely elnökből (a „megrendelő” szolgálat igazgatója/főigazgatója), két, a kinevezésre jogosult hatóság által kinevezett, valamint egy, a személyzeti bizottság által kinevezett tagból áll.
18 A tárgyaláson a Közszolgálati Törvényszék felhívta a Tanácsot, hogy mutassa be M. G. pályázati anyagát, valamint a kiválasztó bizottság által készített összes, az álláshirdetésben feltüntetett követelmény értékelésére vonatkozó iratot, köztük adott esetben a felvételi eljárásban részt vevő pályázók érdemeire vonatkozó összehasonlító táblázatot is.
19 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. június 17‑én faxon érkezett levelében (az eredeti példány benyújtására 2008. június 20‑án került sor) a Tanács eleget tett a Közszolgálati Törvényszék felhívásának. A Közszolgálati Törvényszék hivatalához 2008. július 7‑én faxon érkezett levelével (az eredeti példány benyújtására 2008. július 12‑én került sor) a felperes megtette észrevételeit a Tanács által benyújtott iratokra.
20 2008. július 12‑i határozatával a Közszolgálati Törvényszék lezárta az eljárás szóbeli szakaszát, és az ügyet határozathozatalra alkalmassá nyilvánította.
21 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak M. G.‑t a vitatott állásra kinevező és a felperes pályázatát elutasító határozatait;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
22 A Tanács azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a feleket kötelezze saját költségeik viselésére.
A jogkérdésről
23 A felperes keresetének alátámasztására három jogalapra hivatkozik, amelyek nyilvánvaló mérlegelési hibára, az álláshirdetés megsértésére és a személyzeti szabályzat 45. cikkének megsértésére vonatkoznak.
24 A felperes által hivatkozott jogalapokat együtt kell vizsgálni, mivel azok azonos érvelésen nyugszanak.
A felek érvei
25 A felperes elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy az álláshirdetésben a pályázókkal szembeni követelményként szerepelt a Tanács főtitkársága tevékenységének, eljárásainak és munkamódszereinek alapos ismerete, valamint fordítási és szervezési technikák ismerete.
26 Márpedig a felperes szerint M. G., miután jogi és európai jogi oklevelet (licence) szerzett, tevékenységét az Európai Közösségek Bizottsága fogyasztóvédelmi szolgálatánál kezdte meg, majd egymást követően a Tanács főtitkárságának E 6 (Balkán) és H 1 (Menekültügy) Főigazgatóságához osztották be, végül az általános igazgatási ügyekkel megbízott szolgálat „Igazgatás korszerűsítése, könyvvizsgálat nyomon követése, esélyegyenlőség” egységéhez került. Ennélfogva M. G.‑nek nem volt „semmilyen képesítése és szakmai tapasztalata a fordítás, közelebbről a sajátos fordítási technikák, valamint a [Tanács főtitkársága] új fordítási munkamódszereinek (Trados és Euramis) ismerete tekintetében”.
27 Válaszában a felperes állítja, hogy bár a fordítási és a minőségellenőrzési feladatokat nem az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóságának egységvezetői látják el, hanem a fordítók és a minőségellenőrök, ettől még az álláshirdetés értelmében a vitatott állásra kinevezendő személynek kell ellátnia a spanyol nyelvi egység vezetésével járó feladatokat, mind az emberi erőforrás, mind az összteljesítmény szempontjából (előkészítés, fordítás, ellenőrzés és a dokumentumok véglegesítése, ügyelve a határidők betartására és a minőségre). Márpedig a felperesnek kételyei vannak arra vonatkozóan, hogy az egységvezető képes bármiféle felelősséget vállalni a fordítás teljes folyamatában anélkül, hogy igazolná a fordítási technikák alapos és biztos ismeretét. Az egységvezetőnek többek között képesnek kell lennie a minőségellenőr és a fordítók munkájának ellenőrzésére annak érdekében, hogy az emberi erőforrásokat és az összteljesítményt kézben tudja tartani.
28 Noha a Tanács M. G.‑nek az igazgatási ügyekkel kapcsolatos négyéves tapasztalatát említi, ezzel nem tudja alátámasztani, hogy e pályázó fordítástechnikai ismeretekkel rendelkezik. Feltételezve, hogy M. G. rendelkezik bizonyos ismeretekkel a fordítás terén, ez semmiképpen sem lehet összehasonlítható a felperes fordítástechnikai ismereteivel, melyek magas fokú meglétéről a felperes évek óta tanúbizonyságot tesz.
29 A jelen ítélet 19. pontjában említett észrevételeiben a felperes azt állítja, hogy a kiválasztó bizottság megállapította, hogy M. G. nem rendelkezik sem nyelvészi képesítéssel, sem gyakorlati tapasztalattal ezen a téren, továbbá megközelítése technokrata lehet. Ebben a vonatkozásban a felperes a kiválasztási bizottság értékelő táblázatára hagyatkozik, amely az „álláshoz kapcsolódó szempontok” cím alatt jelzi, hogy M. G.‑nek „sem nyelvész képesítése, sem gyakorlati tapasztalata nincs”, a „menedzsmenthez és csapatmunkához kapcsolódó szempontok” cím alatt pedig az áll, hogy M. G. „technokrata beállítottságúnak bizonyulhat”.
30 Ezenkívül a felperes kifogásolja, hogy a kiválasztó bizottság és a kinevezésre jogosult hatóság nem vette figyelembe a pályázók értékeléséről szóló három utolsó jelentést. Álláspontja szerint ezen értékelő jelentések megfelelően alátámasztják, hogy a felperes minden szükséges képesítéssel rendelkezik, beleértve a nyelvi egység vezetéséhez szükséges vezetői képességeket és felelősségtudatot, csakúgy mint az összehangolási és szervezési készségeket.
31 Végül, szintén a jelen ítélet 19. pontjában említett észrevételeiben a felperes úgy véli, hogy a kiválasztó bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a felperes pályázatával kapcsolatban hátrányként értékelte az angol nyelv kevéssé meggyőző ismeretét, és amikor nem tüntette fel előnyként a francia nyelv alapos ismeretét. Ebben a vonatkozásban a felperes felhívja a figyelmet arra, hogy az álláshirdetésben feltüntetett követelmények között kizárólag a spanyol nyelv kiváló ismerete, és az angol és/vagy francia nyelvnek az e nyelvek egyikén történő iratszerkesztést lehetővé tevő ismerete szerepelt.
32 A Tanács válasza először is az, hogy M. G. megfelelt az álláshirdetésben foglalt összes követelménynek, ebből következően a vitatott állásra való kinevezésével a kinevezésre jogosult hatóság nem gyakorolta mérlegelési jogkörét nyilvánvalóan hibásan.
33 Ezenkívül a Tanács hangsúlyozza, hogy az álláshirdetésben előírt követelményeket az ott feltüntetett, elvégzendő feladatokkal összefüggésben kell értelmezni. Márpedig az álláshirdetés úgy határozza meg az egységvezető munkáját, mint az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatósága spanyol egységének vezetése, nem pedig fordítói munkaként, amely az egység tagjai által készített fordítások ellenőrzését jelentené.
34 Ami különösen az álláshirdetésben megkövetelt fordítástechnikai ismeretet illeti, a Tanács álláspontja szerint ebből a feltételből egyenesen következik, hogy ez utóbbi nem a fordítás terén meglevő szakmai tapasztalatot követel meg, hanem kizárólag a fordítási technikák ismeretét. Ebben a vonatkozásban a Tanács kiemeli, hogy a felperes összetéveszteni látszik a fordítás terén meglevő ismereteket az ugyanezen területen szerzett tapasztalattal.
35 A Tanács arra is felhívja a figyelmet, hogy M. G. korábbi beosztásaiban elsajátította a sajátos fordítási technikákat és az e területen alkalmazott munkamódszereket, különösen ami az összteljesítményt javító módszereket illeti. A felperes azonban egyetlen olyan tényezőre sem hivatkozott, amely alátámasztaná azon állítását, hogy ő megfelelne az álláshirdetésben foglalt összes feltételnek, ellentétben a kiválasztó bizottság álláspontjával, amely szerint M. G. volt az egyetlen pályázó, aki teljesítette az említett feltételeket.
36 Végül a Tanács azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikkének megsértésére vonatkozó jogalap elfogadhatatlan, tekintettel arra, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy e rendelkezést a kinevezésre jogosult hatóság miként sértette meg.
37 Ezzel összefüggésben a Tanács másodlagosan azzal érvel, hogy a személyzeti szabályzat 45. pontja az előléptetésről szóló határozatokra vonatkozik. Márpedig a jelen esetben a vitatott állást a személyzeti szabályzat 4. cikkének, 7. cikke (1) bekezdésének, valamint 29. cikke (1) bekezdésének megfelelően töltötték be, mivel mind a felperes, mind M. G. az álláshirdetésben meghatározott besorolási fokozatok valamelyikébe tartozott (12–14 besorolási fokozatok).
38 A Tanács álláspontja szerint ebből az következik, hogy a felperes által előadott érvelés ebben a vonatkozásban csak úgy érthető, hogy az a vitatott állásra benyújtott pályázatok összehasonlító vizsgálatára vonatkozik. Márpedig ilyen vizsgálatot folytattak le a kiválasztó bizottság segítségével. Mindezekre tekintettel a személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt feltételeknek a 29. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett megsértésén alapuló érvelés nem megalapozott.
39 Viszonválaszában a Tanács pontosítja, hogy a fordítási technikák ismerete csak egy az álláshirdetésben előírt feltételek közül. Az egységvezető feladata az egység irányítása. Ebben a vonatkozásban, és a felperes álláspontjával ellentétben, M. G. eleget tesz az álláshirdetésben meghatározott feltételeknek.
A Közszolgálati Törvényszék értékelése
40 A felperes azt állítja, hogy M. G., akit a vitatott állásra kiválasztottak, nem felel meg az álláshirdetésben meghatározott összes követelménynek. M. G.‑nek nincs sem képzettsége, sem szakmai tapasztalata a fordítás, közelebbről a fordítási technikák terén. A tárgyaláson a felperes kifejtette, hogy pályázatának elutasítása ugyancsak szabálytalanul történt, mivel azt állapították meg, hogy ő nem felel meg az álláshirdetésben előírt feltételeknek. A jogvita tehát a felperes és M. G. képzettségének értékelésére vonatkozik, az álláshirdetésben meghatározott feltételek értelmezésére tekintettel.
41 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak a széles mérlegelési jogkörnek a gyakorlása, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság a kinevezések területén rendelkezik, feltételezi, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a pályázati anyagokat gondosan és pártatlanul vizsgálja, valamint lelkiismeretesen szem előtt tartja az álláshirdetésben közölt követelményeket, olyannyira, hogy köteles minden olyan pályázót elutasítani, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogi keretnek minősül, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság saját magának ír elő, és amelyet szigorúan be kell tartania (a Bíróság 341/85., 251/86., 258/86., 259/86., 262/86., 266/86., 222/87. és 232/87. sz., Van der Stilj és Cullington kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 511. o.] 51. pontja; a C‑35/92. P. sz., Parlament kontra Frederiksen ügyben 1993. március 18‑án hozott ítélet [EBHT 1993., I‑991. o.] 15. és 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑159/96. sz., Wenk kontra Bizottság ügyben 1998. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑193. o. és II‑593. o.] 63. pontja; a T‑137/03. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑7. o. és II‑27. o.] 85. pontja; a T‑30/04. sz., Sena kontra Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EFSA) ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑113. o. és II‑519. o.] 80. pontja; a T‑370/03. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2005. július 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑189. o. és II‑853. o.] 51. pontja és a T‑45/04. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑145. o. és II‑A‑2‑681. o.] 46. pontja).
42 Annak megállapítása érdekében, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem lépte‑e túl a jogi keretek korlátait, a Közszolgálati Törvényszéknek mindenekelőtt meg kell vizsgálnia az álláshirdetésben előírt feltételeket, majd azt, hogy a kinevezési hatóság által az üres álláshely betöltésére kiválasztott pályázó ténylegesen teljesíti‑e ezeket a feltételeket (a T‑21/96. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 1997. március 19‑én hozott ítélet [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑69. és II‑211. o.] 20. pontja; a fent hivatkozott Wenk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontja, valamint a fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontja). Végül a Közszolgálati Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy a felperes képességeit illetően a kinevezésre jogosult hatóság nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor vele szemben másik pályázót részesített előnyben (a fent hivatkozott Wenk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja, valamint a fent hivatkozott Mancini kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 92. pontja).
43 Az ilyen vizsgálatnak arra kell szorítkoznia, hogy az adminisztráció – tekintettel azokra a megfontolásokra, amelyek álláspontja kialakításában vezették – ésszerű korlátok között maradt‑e, és hatáskörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan. A Közszolgálati Törvényszék tehát nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóság pályázókra vonatkozó értékelését a sajátjával (a fent hivatkozott Wenk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑152/00. sz., E kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑179. o. és II‑813. o.] 29. pontja; a T‑174/02. sz., Wieme kontra Bizottság ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑241. o. és II‑1165. o.] 38. pontja; a T‑248/02. sz., Faita kontra Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 2003. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑281. o., II‑1365. o.] 71. pontja, valamint a fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 49. pontja).
44 A fent hivatkozott elvekre tekintettel elsősorban azt fontos meghatározni, hogy melyek voltak az álláshirdetésben előírt követelmények, amelyeknek a felperes szerint M. G. nem felel meg.
45 Az álláshirdetés a „feladatok leírása” cím alatt öt bekezdést tartalmazott, amelyek a jelen ítélet 7. pontjában is megtalálhatók. Ezt követően a „követelmények” cím alatt az álláshirdetés hét bekezdésben sorolta fel az elvárásokat, melyek a jelen ítélet 8. pontjában is szerepelnek. A hét bekezdés közül az első kettő általános jellegű, és azt az elvárást fogalmazzák meg, hogy a pályázó legyen a Tanács tisztviselője, és az A* besorolási osztály 12, 13 vagy 14 besorolási fokozatába tartozzon. Az utolsó bekezdés a nyelvismeretre vonatkozik. A harmadik, negyedik és hatodik bekezdés többek között vezetési, koordinációs és szervezési képességeket írt elő. Végül az ötödik bekezdés „a főtitkárság tevékenységének és eljárásainak kiváló ismeretét” követelte meg a pályázóktól, továbbá „a fordítási és szervezési technikák, valamint a Tanács főtitkársága munkamódszereinek ismeretét”.
46 Abból, hogy a felperes M. G. fordítási tevékenységgel kapcsolatos ismereteit kérdőjelezte meg, azt a következtetést lehet levonni, hogy a jelen jogvita az álláshirdetés „követelmények” rovata alatti ötödik bekezdésben szereplő, a fordítási technikákra vonatkozó követelménnyel kapcsolatos. Emellett írásbeli beadványaiban a felperes maga is különösen az álláshirdetés e követelményére hivatkozik.
47 Másodsorban megállapítható, hogy a felperes nem állítja, hogy a spanyol nyelvi egység vezetőjének fordítási vagy minőségellenőri feladatokat kellene ellátnia. Mindazonáltal a felperes azt állítja, hogy vezetői és a szervezésért való felelőssége keretében a szóban forgó egység vezetőjének rendelkeznie kell bizonyos fordítástechnikai ismeretekkel.
48 E tekintetben meg kell állapítani, hogy magának az álláshirdetésnek a szövegéből következik, hogy nem elegendő, ha a pályázók vezetési és szervezési, valamint a Tanács főtitkárságának működésével kapcsolatos ismeretekkel rendelkeznek. A pályázóknak bizonyos fordítással kapcsolatos speciális ismeretekkel is rendelkezniük kell, mivel a fordítási technikák ismerete is követelmény volt.
49 Harmadsorban tehát meg kell határozni a fordítástechnikai ismeretek követelményének jelentését és tartalmát.
50 Amint azt a Tanács hangsúlyozta, a követelményeket nem lehet a feladatok leírásától függetlenül értelmezni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontját). Márpedig a feladatoknak a jelen ítélet 7. pontjában szereplő leírása nyilvánvalóvá teszi az állást betöltő személy vezetői és szervezői szerepét. Következésképpen a fordítási technikák ismeretének követelményét az állást betöltő személy sajátos feladatának fényében kell értelmezni.
51 Ebben a vonatkozásban fontos rámutatni, hogy a vitatott állással járó feladatok nem közvetlenül fordítási vagy minőségellenőrzési, hanem főleg a vezetéssel és szervezéssel kapcsolatos feladatok, így a fordítási technikák ismeretének feltételét nem lehet úgy érteni, mint amely ugyanazokat az ismereteket igényli, mint amelyek a fordítói vagy minőségellenőri állás betöltéséhez szükségesek. Megállapítható egyébként, hogy az álláshirdetés nem írja elő feltételként a fordítói végzettséget vagy a fordítás terén szerzett tapasztalatot.
52 Az egységvezető feladatának ezt az értelmét támasztják alá azok a Tanács által benyújtott iratok is, amelyek az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóságának új szervezetét írják le, amely igazgatósághoz a nyelvi szolgálat, így a spanyol nyelvi egység is tartozik. Többek között a „[Tanács főtitkársága] igazgatásának modernizációja, jelentés az »A«, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóságának optimális szervezetéről – új igazgatási struktúra” című irat 2004. július 8‑i változatából kiderül, hogy az egységvezető „a nyelvi szolgálatok vezetőinek van alárendelve”, és hogy neki kell „vállalni a felelősséget az egység vezetéséért és az összteljesítményért”. Ugyanezen irat szerint minden nyelvi egységen belül egy minőségbiztosításért felelős személy felel a dokumentumok összességének minőségéért.
53 Ezek alapján jól látható, hogy az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóságon belül a III., Iratok fordítása és készítése igazgatósága átszervezésének egyik célja az volt, hogy az egység vezetőjére vezetési feladatokat bízzanak, míg az egységen belül a minőségért felelős személy vállalja a felelősséget az összes dokumentum minőségéért, különösen azok fordításért.
54 A feladatok ezen elemzéséből megállapítható, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem lépte túl a számára biztosított mérlegelési jogkört az álláshirdetésben meghatározott, a fordítási technikák ismeretére vonatkozó követelmény értelmezését illetően.
55 Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy M. G. megfelel‑e ennek a feltételnek.
56 A Tanács által a Közszolgálati Törvényszék kérésére benyújtott iratokból kiderül, hogy a Tanács 2006. április 7‑én hattagú kiválasztó bizottságot jelölt ki. A kiválasztó bizottság úgy döntött, hogy értékelő táblázatot használ a pályázók meghallgatása során az értékelés segítése céljából. Ez a táblázat három részből állt, ezek mindegyikére nézve meg volt határozva az adható maximális pontszám, vagyis 30 pont a „személyes kérdések”, 30 pont az „állással kapcsolatos szempontok” és 40 pont a „menedzsment és csapatmunka” részhez. A kiválasztó bizottság azt is elhatározta, hogy kizárólag azon pályázókat javasolhatja az állás betöltésére, akik a 100‑ból legalább 50 pontot elérnek.
57 A kiválasztó bizottság négy pályázót hallgatott meg, köztük a felperest és M. G.‑t is. A meghallgatások után elkészítették az értékelő táblázat összesített változatát minden egyes pályázó vonatkozásában, amely tartalmazta a kiválasztó bizottság minden tagjának véleményét. Ez a változat egyaránt tartalmazza az egyes pályázók által a három részre vonatkozóan elért pontszámokat, valamint az elért összpontszámot. E táblázatokból az derül ki, hogy M. G. összesen 70 pontot szerzett az alábbi megoszlásban: a „személyes kérdések” részre 24 pontot, az „állással kapcsolatos szempontok” részre 18 pontot, a „menedzsment és csapatmunka” részre 28 pontot.
58 Az „állással kapcsolatos szempontok” részben M. G. értékelésében a következő pozitívumok vannak feltüntetve: „nagyon jól ismeri a [Tanács főtitkárságának] működését (mind politikai, mind igazgatási szempontból) – részt vett az (»A«, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatósága) átszervezésére vonatkozó javaslat kidolgozásában – aktívan részt vett a nyelvi szolgálat optimális szervezetének kialakításával foglalkozó [think‑tank] munkájában.” E részben a negatívumoknál a következő szerepel: „nincs sem gyakorlati tapasztalata, sem képzettsége a nyelvészet terén”.
59 A Tanács által benyújtott iratokból, különösen az M. G. által írt beosztásmódosítás iránti kérelméből és önéletrajzból az is kiderül, hogy M.G. aktívan részt vett az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóságának átalakításában, amely igazgatósághoz a nyelvi egységek is tartoznak, és hogy éveken keresztül ő volt „az igazgatás modernizációjára vonatkozó tervek, különösen a munkaköri leírásokra, a szervezeti ábrára (ideértve az egységvezető fogalmának [a Tanács főtitkárságán történő] bevezetésére), a pénzügyi szervezetre, az igazgatás decentralizálására, az »A«, [Személyzeti és igazgatási] főigazgatóság [III., Iratok fordítása és készítése igazgatóságának] reformjára és a helyes igazgatási gyakorlatra vonatkozó tervek felelőse”.
60 Ellenkérelmében a Tanács emellett jelezte – anélkül, hogy a felperes ezt vitatta volna –, hogy 2002 januárjában az általános igazgatási ügyekkel megbízott szolgálat Igazgatás korszerűsítése, könyvvizsgálat nyomon követése, esélyegyenlőség egységéhez történt kinevezése óta M. G. felelt a 11. számú projektért, amely az igazgatás reformjára irányuló, az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság átalakítását magában foglaló cselekvési tervre vonatkozott. A Tanács álláspontja szerint „a szóban forgó projekt [öt] alrészre volt bontva, amelyek sorrendben a központi koordinációt, a nyelvi és titkársági szolgálatokat, a dokumentációs és terminológiai támogatást, a titkárság feladatának és az egységek támogatásának megfelelő megszervezését, valamint az elkészítés technikai szolgálatát” célozta meg. A Tanács hozzátette, hogy projektvezetőként M. G. tagja volt a [Tanács főtitkársága „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóság] igazgatási modernizációja cselekvési tervéért felelős munkacsoportnak, amely 2002 és 2004 között jelentéseket készített mind az „A”, Személyzeti és igazgatási főigazgatóság III., Iratok fordítása és készítése igazgatóság számára, mind az igazgatási modernizációval megbízott főigazgató számára, a fordítási és terminológiai támogatásra, a minőség biztosításának érdekében tett intézkedésekre, a fordítási és minőségellenőrzési feladatokra, az alapvető információk kicserélésére, a fordítók számítógép‑használatára és a megfelelő szoftverek használatára vonatkozóan.
61 E körülmények között, valamint a fordítási technikák ismeretére vonatkozó követelmény értelmezésének ismeretében a felperes nem állíthatja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság figyelmen kívül hagyta az álláshirdetésben meghatározott követelményeket, amikor úgy ítélte meg, hogy M. G. megfelel e követelményeknek. Hozzá kell tenni azt is, hogy a fordítástechnikai ismeretek követelményének értelmezése ismeretében nem helytálló a felperes azon érve, amely szerint M. G. értékelési táblázatában negatívumként szerepel az „állással kapcsolatos szempontok” részben az a megjegyzés, hogy „nincs sem gyakorlati tapasztalata, sem képzettsége a nyelvészet terén”, mivel ilyen tapasztalatot vagy képzettséget az álláshirdetés nem ír elő.
62 Végül meg kell vizsgálni, hogy a felperes pályázatának elutasításával a kinevezésre jogosult hatóság nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát.
63 Ebben a vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a felperes pályázatát elutasító határozatában a kinevezésre jogosult hatóság tájékoztatta a pályázót, hogy választása egy másik pályázóra esett, „aki jobban megfelel” a vitatott állás által támasztott követelményeknek.
64 A tárgyaláson a Tanács képviselője rámutatott, hogy a kinevezésre jogosult hatóság véleménye szerint a felperes M. G.‑nél kevésbé felelt meg a vitatott állás követelményeinek.
65 Mint az már a jelen ítélet 56. pontjában szerepelt, a kiválasztó bizottság úgy döntött, hogy kizárólag olyan pályázót ajánl a vitatott állásra, aki legalább 50 pontot elér az értékelési táblázat elérhető 100 pontjából. Másfelől meg kell állapítani, hogy a kiválasztó bizottság a meghallgatásra behívott négy pályázó közül egyiknek a pályázatát sem utasította el az álláshirdetésben megjelölt valamely követelmény nem teljesítése miatt, és hogy e meghallgatások azt megelőzően folytak le, hogy a kiválasztó bizottság a pályázókat összehasonlító értékelésnek vetette volna alá.
66 Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes pályázatát nem azért utasították el, mert nem felelt volna meg az álláshirdetésben meghatározott valamely követelménynek, hanem akkor utasították el, miután elvégezték a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát. Márpedig az a tény, hogy valamely tisztviselő nyilvánvaló és elismert érdemekkel rendelkezik, nem zárja ki – a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata keretében –, hogy más pályázóknak jelentősebb érdemei legyenek (lásd a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 74. pontját, valamint a Közszolgálati Törvényszék F‑46/07. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2008. október 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 119. pontját).
67 A jelen jogvita vonatkozásában fontos tehát megvizsgálni, hogy a kinevezésre jogosult hatóság követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát M. G. és a felperes érdemeinek összehasonlító értékelésekor.
68 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes érvelése főképp azon az előfeltételezésen nyugszik, hogy a fordítási technikák ismeretének követelményére vonatkozó értelmezését elfogadjuk. Márpedig ezt az értelmezést el kell vetni, ahogyan az a jelen ítélet 49–54. pontjában szerepel, ezért a felperes nem állíthatja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.
69 Ugyanis elsősorban meg kell állapítani, hogy a kiválasztó bizottság nagyon eltérő pontszámokat adott M. G.‑nek és a felperesnek. Mint az a jelen ítélet 57. pontjában szerepel, M. G. összesen 70 pontot szerzett az alábbi megoszlásban: a „személyes kérdések” részben 24 pontot, az „állással kapcsolatos szempontok” részben 18 pontot, a „menedzsment és csapatmunka” részben 28 pontot. A felperes a maga részéről csak 42 pontot kapott, 10 pontot a „személyes kérdések”, 20 pontot az „állással kapcsolatos szempontok” és 12 pontot a „menedzsment és csapatmunka” részre.
70 Másodsorban meg kell állapítani, hogy tekintettel arra az értelmezésre, amelyet az álláshirdetésnek a fordítástechnikai követelményére nézve el kellett fogadni, a felperes érvelése nem kérdőjelezi meg a kiválasztó bizottság által használt értékelő táblázatok kialakítását, különösen az álláshirdetés vezetési képességekre vonatkozó követelményének súlyozását illetően.
71 Harmadrészt, a felperes nem bizonyította, hogy – az álláshirdetésben meghatározott követelményeket megfelelően értelmezve, különösen ami a fordítási technikák ismeretére vonatkozó követelményt illeti – M. G.‑nél jobban megfelelne e követelményeknek.
72 Mindezekből az következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy M. G. pályázata jobban megfelel a vitatott állásra vonatkozó követelményeknek, mint a felperesé.
73 Ezt a következtetést nem cáfolja az a kifogás sem, hogy a kiválasztó bizottság munkája során nem vette figyelembe a három utolsó értékelő jelentést, megsértve ezzel a személyzeti szabályzat 45. cikkét. Először is, ellenkérelmében a Tanács azt állította, hogy a három utolsó értékelő jelentést figyelembe vették. Kétségtelen, hogy a jelen ítélet 19. pontjában említett észrevételeiben a felperes megállapítja, hogy a Tanács által a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott iratok nem tesznek említést a hivatkozott jelentések megvizsgálásáról. Mindazonáltal kizárólag az alapján, hogy az értékelő táblázatok nem tesznek említést a hivatkozott értékelő jelentésekről, nem állapítható meg, hogy a kiválasztó bizottság ne vizsgálta volna meg e jelentéseket (lásd ebben az értelemben a Közszolgálati Törvényszék F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 25‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 165. pontját). Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy még ha az értékelő jelentések említést is tennének a felperes vezetési és szervezési képességeiről, a felperes nem támasztotta alá, hogy e jelentések azt bizonyítanák, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy M. G. pályázata jobban megfelel a vitatott állás támasztotta követelményeknek, mint a felperesé. E tekintetben figyelembe kell ugyanis venni, hogy a kiválasztó bizottság jelentős eltérést állapított meg a felperes és M. G. érdemeinek összehasonlító vizsgálata során.
74 Végül, még ha feltételezzük is, hogy a kiválasztó bizottság szabálytalanságot követett el, amikor megemlítette a felperes angol nyelvtudására vonatkozó értékelését, ez nem elegendő annak bizonyításához, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el. Ebben a kérdésben ugyanis figyelembe kell venni a kiválasztó bizottság által a felperes és M. G. érdemeinek összehasonlításakor megállapított jelentős eltérést. Végezetül meg kell állapítani, hogy önéletrajzában a felperes nem csak francia, de angol nyelvtudását is feltüntette, amelyet kiválónak értékelt. Egyebekben a felperes francia nyelvtudásának szintjére vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy ezt a kiválasztó bizottság az értékelő táblázatban sem pozitívumként, sem negatívumként nem értékelte, szintén nem bizonyítja, hogy nyilvánvaló mérlegelési hiba történt volna.
75 A fentiek alapján a nyilvánvaló mérlegelési hibára, az álláshirdetés megsértésére és a személyzeti szabályzat 45. cikkének megsértésére alapozott jogalapokat el kell utasítani, anélkül, hogy nyilatkozni kellene a Tanács által a személyzeti szabályzat 45. cikkének megsértésére vonatkozóan felhozott elfogadhatatlansági kifogásról. Mindezek alapján a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
76 Az eljárási szabályzat 122. cikke szerint az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének a költségekre és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekre vonatkozó rendelkezései a Törvényszékhez csak az e szabályzat hatálybalépését követően, vagyis 2007. november 1‑je után benyújtott ügyekre irányadók. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.
77 Eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 88. cikke értelmében azonban a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket. Tekintve, hogy a felperes pervesztes lett, mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. május 6‑i nyilvános ülésen.
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT‑ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu