A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2019. június 4.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – Játéktermekben felállított pénznyerő automaták üzemeltetését terhelő nemzeti adók – Az adó összegét megötszöröző és kiegészítő adót bevezető nemzeti jogszabály”
A C‑665/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2018. október 23‑án érkezett, 2018. október 9‑i határozatával terjesztett elő
a Pólus Vegas Kft.
és
a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, S. Rodin (előadó) és N. Piçarra bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56. cikknek a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélettel (C‑98/14, EU:C:2015:386) összefüggésben történő értelmezésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a Pólus Vegas Kft. és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (Magyarország) (a továbbiakban: fellebbviteli igazgatóság) között a pénznyerő automaták üzemeltetése címén kivetett adóra vonatkozó önellenőrzési kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: szerencsejátékokról szóló törvény) 2011. október 31‑ig hatályos változatának 33. §‑a úgy rendelkezett, hogy a pénznyerő automata játékadója játékhelyenként, az I. és II. kategóriájú játékteremben üzemelő pénznyerő automata esetén havonta 100 000 forint (hozzávetőleg 311 euró).
4 Az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló, 2011. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: 2011. évi módosító törvény) 27. §‑a 2011. november 1‑jei hatállyal úgy módosította a szerencsejátékokról szóló törvény 33. §‑át, hogy az I. és II. kategóriájú játéktermekben üzemeltetett pénznyerő automaták esetén a 100 000 HUF összeget 500 000 HUF‑ra (hozzávetőleg 1155 euró) emelte. Az említett 27. § emellett a játékteremben felállított pénznyerő automaták üzemeltetését terhelő százalékos mértékű játékadót vezetett be, ha a pénznyerő automata tiszta játékbevétele a tárgynegyedévben elérte vagy meghaladta a 900 000 HUF‑ot (hozzávetőleg 2799 euró).
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
5 A Pólus Vegas gazdasági társaság, amely 2012. október 10‑ig az I. kategóriába tartozó játéktermekben pénznyerő automatákat üzemeltetett.
6 A Pólus Vegas 2016 októberében a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletre (C‑98/14, EU:C:2015:386) támaszkodva a magyar adóhatóságok részére megfizetett adó tekintetében önellenőrzés iránti kérelmet terjesztett elő arra való hivatkozással, hogy a szerencsejátékokról szóló törvénynek a 2011. évi módosító törvénnyel végrehajtott módosításai ellentétesek az EUMSZ 56. cikkel, és kérte az őt megillető adókülönbözet visszatérítését.
7 2017. február 13‑i határozatában a magyar elsőfokú adóhatóság elutasította e kérelmet azzal az indokkal, hogy a Bíróság a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletében (C‑98/14, EU:C:2015:386) nem mondta ki kifejezetten, hogy az alapügyben szóban forgó magyar jogszabály ellentétes az uniós joggal, és csak iránymutatást adott e tekintetben, a nemzeti bíróság feladatává téve ily módon annak vizsgálatát, hogy a fent említett ítélet hátterét képező alapeljárásban teljesülnek‑e az ítéletben meghatározott feltételek. E hatóság ezenkívül megállapította, hogy nem rendelkezik jogosultsággal az általa kötelezően alkalmazandó nemzeti rendelkezések ilyen jellegű felülbírálatára.
8 A Pólus Vegas fellebbezése tárgyában eljáró fellebbviteli igazgatóság helybenhagyta e határozatot annak megállapításával, hogy ténymegállapításai helyesek és következtetései okszerűek.
9 A Pólus Vegas ezt követően keresetet indított a fellebbviteli igazgatóság határozatával szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozva, hogy e határozat ellentétes az EUMSZ 56. cikkel, és nem vette figyelembe a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletben (C‑98/14, EU:C:2015:386) foglaltakat.
10 Ez a bíróság különösen arra mutatott rá, hogy a magyar nemzeti bíróságok ezt az ítéletet többféleképpen értelmezték.
11 Az említett ítélet értelmezését érintő bizonytalanságra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy milyen szempontok, körülmények, tények, összefüggések, következmények alapján állapítható meg adott esetben az ugyanezen ítélet értelmében vett „akadályozás”, a „zavarás” vagy a „kevésbé vonzóvá tétel”. E tekintetben többek között felmerül a kérdés, hogy az a körülmény, hogy az addig egyértelműen és folyamatosan nyereséges tevékenység a tagállami adóemelés következtében veszteségessé válik, lehetővé teszi‑e annak megállapítását, hogy az ilyen emelést előíró nemzeti jogszabály korlátozza a szolgáltatásnyújtásnak az EUMSZ 56. cikkben biztosított szabadságát.
12 E körülmények között a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Értelmezhető‑e a [2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386)] 39–42. pontja oly módon, hogy [a szolgáltatásnyújtásnak az EUMSZ 56. cikkben foglalt] szabadsága korlátozásának minősül a tagállami jogalkotás révén a tételes játékadó átmenet nélküli, ötszörös megemelése, és ezzel egyidejűleg a százalékos játékadó bevezetése?
2) Értelmezhető‑e a [2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletben (C‑98/14, EU:C:2015:386)] hivatkozott »zavarás« vagy »kevésbé vonzóvá tétel« tartalma – figyelembe véve és alkalmazva [az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény Párizsban, 1952. március 20‑án aláírt 1. sz. kiegészítő jegyzőkönyvében] és a [Charta] 17. cikkében foglaltakat – úgy, hogy a tagállami játékadó indokolatlan és é[szsz]erű mértéket meghaladó megemelése aránytalanul és diszkriminatív módon, a versenyfeltételeket a játékkaszinó javára eltorzítva, a [fenti jegyzőkönyvbe] és a [Charta] 17. cikkébe ütköző módon elvonja a játéktermi szerencsejáték‑szervezők javait?
3) Értelmezhető‑e a [2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386)] tartalma oly módon, hogy a »zavarás« vagy »kevésbé vonzóvá tétel« megállapítható abban az esetben, ha a játékadó indokolatlan és diszkriminatív megemelése eredményeképpen a játékautomaták üzemeltetése az emelést követően nyereségesen már nem, csak veszteségesen folytatható?
4) Értelmezhető‑e a [2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386)] tagállami alkalmazása során a szolgáltatásnyújtás szabadsága oly módon, hogy a tagállamban működtetett játéktermek és kaszinók esetében alapvetően vélelmezni kell az uniós elem meglétét, vagyis azt, hogy az adott játéklehetőségeket más tagállamból érkező uniós polgárok is igénybe veszik?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
13 A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
14 Egyébiránt a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
15 A jelen ügyben ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni.
A negyedik kérdésről
16 Negyedik kérdésével, amelyet elsőként indokolt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 56. cikket a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386) összefüggésében úgy kell‑e értelmezni, hogy a pénznyerő automaták valamely tagállamban történő működtetésével kapcsolatban vélelmezni kell a határokon átnyúló helyzet fennállását azon az alapon, hogy az említett működtetés folytán fennálló játéklehetőségeket más tagállamokból érkező uniós polgárok is igénybe vehetik.
17 Emlékeztetni kell arra, hogy az olyan nemzeti jogszabályok, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, és amelyek megkülönböztetés nélkül alkalmazandók különböző tagállamok állampolgáraira, főszabály szerint csak annyiban tartozhatnak a EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet érintő helyzetekre alkalmazandók (2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet, C‑98/14, EU:C:2015:386, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 E vonatkozásban, egyrészről a Bíróság a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletben (C‑98/14, EU:C:2015:386, 25. pont) – többek között az alapeljárás tárgyát képezővel azonos nemzeti jogszabály alapján – határokon átnyúló elem fennállását állapította meg arra tekintettel, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben érintett felperesek ügyfélkörének egy része Magyarországon szabadságukat töltő uniós polgárokból állt.
19 Ebből következik, hogy az említett ítéletben a Bíróság nem azon az alapon vélelmezte határokon átnyúló elem fennállását, hogy az ügyfélkör potenciálisan olyan uniós polgárokból állhat, akik más tagállamok állampolgárai, hanem éppen ellenkezőleg, rámutatott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az ugyanazon ítélet meghozatalához vezető ügyben szolgáltatott információk alapján ténylegesen ez a helyzet állt elő.
20 Másrészről a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletben (C‑98/14, EU:C:2015:386, 27. pont) a Bíróság megjegyezte, hogy egyáltalán nem zárható ki, hogy a más, Magyarországon kívüli tagállamokban letelepedett személyek is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy Magyarországon játéktermeket nyissanak.
21 A fentieket figyelembe véve, az utóbbi tekintetben a Bíróság – amelyhez a nemzeti bíróság olyan helyzettel összefüggésben fordult, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik – nem állapíthatja meg azt, hogy a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükség van az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, amennyiben a nemzeti bíróság nem jelölt meg egyebet azon a tényen kívül, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabály megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a szóban forgó tagállam állampolgáraira, illetve más tagállamok állampolgáraira. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis ki kell tűnniük azon konkrét elemeknek, amelyek alapján kapcsolat állapítható meg egy minden elemében az érintett tagállam területére korlátozódó jogvita tárgya vagy körülményei, illetve az EUMSZ 56. cikk között (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 54. pont).
22 E körülmények között a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikke előírásának megfelelően előzetes döntéshozatalra utaló végzésében a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megjelölnie a Bíróság számára, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita – kizárólagosan belső jellege ellenére – mennyiben mutat kapcsolatot az uniós jog alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseivel, amely kapcsolat e jogvita elbírálásához szükségessé teszi az előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezést (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 55. pont).
23 Ebben az esetben az ügy irataiból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság olyan helyzet tárgyában jár el, amelynek minden eleme Magyarországra korlátozódik, mivel az említett iratok alapján a Pólus Vegas olyan magyar vállalkozás, amely Magyarország területén található játéktermekben pénznyerő automatákat üzemeltet. E bíróság mindemellett nem említett olyan konkrét tényezőt, amely igazolná az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseihez és különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos rendelkezéseihez fűződő, kellően szoros kapcsolat fennállását.
24 E körülmények között a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 56. cikket a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386) összefüggésében úgy kell értelmezni, hogy a pénznyerő automaták valamely tagállamban történő működtetésével kapcsolatban a határokon átnyúló helyzet fennállása nem vélelmezhető kizárólag azon az alapon, hogy az így kínált játéklehetőségeket más tagállamokból érkező uniós polgárok is igénybe vehetik.
Az első három kérdésről
25 Első, második és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Bíróság által a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítéletben (C‑98/14, EU:C:2015:386) értelmezett EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül‑e az olyan nemzeti jogszabály, mint a 2011. évi módosító törvény, amely átmeneti időszak előírása nélkül megötszörözi a játéktermekben felállított pénznyerő automaták üzemeltetését terhelő tételes adó összegét, ezenfelül pedig az ugyanezen tevékenységet terhelő százalékos mértékű adót is bevezet.
26 Mivel a negyedik kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem nyújtott olyan magyarázatot a Bíróság részére, amely alkalmas az alapeljárás keretében valamely határokon átnyúló elem fennállásának igazolására, a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az első, a második és a harmadik kérdésre választ adjon.
A költségekről
27 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 56. cikket a 2015. június 11‑i Berlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386) összefüggésében úgy kell értelmezni, hogy a pénznyerő automaták valamely tagállamban történő működtetésével kapcsolatban a határokon átnyúló helyzet fennállása nem vélelmezhető kizárólag azon az alapon, hogy az így kínált játéklehetőségeket más tagállamokból érkező európai uniós polgárok is igénybe vehetik.
Luxembourg, 2019. június 4.
A. Calot Escobar | | K. Jürimäe |
hivatalvezető | | a kilencedik tanács elnöke |