A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2019. február 6.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet és 1346/2000/EK rendelet – Az egyes rendeletek hatálya – Valamely bírósági végrehajtó fizetésképtelensége – A fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon kezeléséért és felszámolásáért felelős felszámoló által indított kereset”
A C‑535/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2017. szeptember 11‑én érkezett, 2017. szeptember 8‑i határozatával terjesztett elő az
NK, a PI Gerechtsdeurwaarderskantoor BV és PI felszámolója
és
a BNP Paribas Fortis NV
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva (előadó), A. Arabadjiev, E. Regan, C. G. Fernlund és S. Rodin bírák,
főtanácsnok: M. Bobek,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. július 5‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– NK, a PI Gerechtsdeurwaarderskantoor BV és PI felszámolója képviseletében B. I. Kraaipoel, T. V. J. Bil, P. M. Veder és R. J. M. C. Rosbeek advocaten,
– a BNP Paribas Fortis NV képviseletében F. E. Vermeulen és R. J. van Galen advocaten,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és P. Lacerda, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. október 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29‑i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL 2000. L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.; helyesbítés: HL 2006. L 234., 43. o.) 4. cikke (1) bekezdésének és 13. cikkének, valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II”) szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 199., 40. o.; helyesbítés: HL 2016. L 39., 63. o.) 17. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet NK, a PI Gerechtsdeurwaarderskantoor BV és PI felszámolója (a továbbiakban: felszámoló) és a BNP Paribas Fortis NV (a továbbiakban: Fortis) között Belgiumban a Fortisnál nyitott számláról a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló személyek egyike által jogosulatlanul felvett összegnek a Hollandiában indított fizetésképtelenségi eljárások során a felszámoló általi behajtása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az 1346/2000 rendelet
3 Az 1346/2000 rendelet (4), (6), (7) és (23) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(4) A belső piac megfelelő működéséhez szükséges az olyan körülményeket elkerülni, amelyek arra ösztönzik a feleket, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék (ún. „forum shopping”).
[…]
(6) Az arányosság elvének megfelelően ennek a rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre kell korlátozódnia, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. Ezenkívül e rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia e határozatok elismerésére és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek.
(7) A fizetésképtelen vállalkozások vagy más jogi személyek felszámolására, bírósági megállapodásokra, egyezségekre és hasonló eljárásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak [az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29‑i egyezménnyel (HL 1997. C 15., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i] [e]gyezmény [HL 1972. L 299., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.] hatálya alá.
[…]
(23) A hatálya alá tartozó ügyeknél a rendeletnek az egységes kollíziós szabályokat kell rögzítenie, amelyek alkalmazási területükön az egyes államok nemzetközi magánjogi rendelkezéseinek helyébe lépnek. Eltérő rendelkezés hiányában az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni (lex fori concursus). Ennek a jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabálynak mind a főeljárásokra, mind a helyi eljárásokra érvényesülnie kell. Ennek a kollíziós szabálynak mind a főeljárások, mind a helyi eljárások esetében érvényesülnie kell; a lex fori concursus határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások minden – mind anyagi, mind eljárási – joghatását az érintett személyek és jogviszonyok tekintetében [helyesen: Eltérő rendelkezés hiányában az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni (lex fori concursus). Ennek a kollíziós szabálynak mind a főeljárások, mind a helyi eljárások esetében érvényesülnie kell. A lex fori concursus határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások minden – mind anyagi, mind eljárási – joghatását az érintett személyek és jogviszonyok tekintetében]. Ez szabályozza a fizetésképtelenségi eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének valamennyi feltételét.”
4 E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:
„A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók [helyesen: adós fő érdekeltségeinek központja található]. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni.”
5 Az említett rendelet 4. cikke a következőket írja elő:
„(1) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam).
(2) Az eljárást megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni [helyesen: E jog határozza meg különösen]:
[…]
c) az adós és a felszámoló jogait;
[…]
e) a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél;
f) a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével;
[…]
h) a követelések bejelentésének, igazolásának és elfogadásának szabályait;
[…]
m) a valamennyi hitelezőnek hátrányt okozó jogügyletek semmisségére, megtámadhatóságára vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályokat.”
6 Ugyanezen rendelet 13. cikke értelmében:
„A 4. cikk (2) bekezdésének m) pontját nem kell alkalmazni, ha az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy bizonyítja, hogy:
– az adott jogügyletre egy másik tagállam joga irányadó, mint ahol az eljárást megindították, és
– ez jog a vonatkozó esetben nem teszi lehetővé a jogügylet semmilyen megtámadását.”
A 44/2001 rendelet
7 A 44/2001 rendeletnek az e rendelet hatályára vonatkozó 1. cikke a következőképpen szól:
„(1) E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre.
(2) E rendelet nem vonatkozik:
a) természetes személyek személyi állapotára, jog‑ és cselekvőképességére, házassági vagyonjogra, végrendeletre és öröklésre;
b) csődeljárásra, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárásokra, csődegyezségre, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra;
c) szociális biztonságra;
d) választottbíráskodásra.
[…]”
A 864/2007 rendelet
8 A 864/2007 rendelet 17. cikkének a szövege a következő:
„A felelősnek tekintett személy magatartásának megítélése során – tényszerűen és megfelelő mértékben – figyelembe kell venni a felelősségre okot adó cselekmény helyén és időpontjában hatályban lévő biztonsági és magatartási szabályokat.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 PI 2002‑től a 2008 decemberében bekövetkezett hivatalvesztéséig bírósági végrehajtó volt. PI a végrehajtói irodai tevékenységeinek folytatásához Belgiumban a Fortisnál nyitott folyószámla tulajdonosa volt. Erre a számlára kellett azoknak a személyeknek fizetéseket teljesíteni, akiknek az adósságait szedte be.
10 2006‑ban PI megalapította a holland jog szerint létrehozott PI Gerechtsdeurwaarderskantoor BV (a továbbiakban: PI.BV) társaságot, amelynek ő volt a kizárólagos tagja és ügyvezetője. Ennek a társaságnak a célja PI végrehajtói irodájának a működtetése volt, és a végrehajtói iroda vagyona, beleértve a Fortisnál nyitott folyószámlát is, a PI.BV‑be került. A PI.BV a Hollandiában székhellyel rendelkező másik banknál nyitott letéti számla tulajdonosa is volt, és ezen a számlán a végrehajtói iroda körülbelül 200 ügyfelének a pénzét kezelték.
11 2008. szeptember 23. és 2008. szeptember 26. között PI internetes bankolás útján összesen 550 000 eurót utalt át e letéti számláról a Fortisnál vezetett számlára. Néhány nappal később, 2008. október 1. és 2018. október 3. között PI 550 000 eurót vett fel készpénzben a Fortisnál vezetett folyószámláról. Ezt a cselekményt hűtlen kezelésnek minősítették, és PI‑t e tekintetben szabadságvesztés‑büntetésre ítélték.
12 2009. június 23‑án a PI.BV csődöt jelentett, 2010. március 2‑án maga PI is csődöt jelentett.
13 E fizetésképtelenségi eljárások során a felszámoló a rechtbank Maastricht (maastrichti bíróság, Hollandia) előtt keresetet indított annak érdekében, hogy a Fortist kötelezzék 550 000 euró megfizetésére. Keresetének alátámasztására a felszámoló arra hivatkozott, hogy a Fortis felelőssége a PI.BV és PI valamennyi hitelezőjével szemben fennáll amiatt, hogy fenntartás nélkül, törvényi kötelezettségeinek figyelmen kívül hagyásával lehetővé tette PI készpénzfelvételeit, és a Fortis eljárása mindkét fizetésképtelenségi eljárás hitelezőinek kárt okozott.
14 A rechtbank Maastricht (maastrichti bíróság) megállapította a felszámoló keresetének elbírálására vonatkozó joghatóságát. Ezt a határozatot helybenhagyta a Gerechtshof’s‑Hertogenbosch (hertogenboschi fellebbviteli bíróság, Hollandia) 2013. június 4‑i közbenső ítélete azzal az indokkal, hogy a felszámoló keresetének alapja PI és a PI.BV fizetésképtelensége, és az ennélfogva az 1346/2000 rendelet hatálya alá tartozik.
15 Ebben az összefüggésben a rechtbank Maastricht (maastrichti bíróság) jogerős ítéletével a Fortist kötelezte a hitelezőknek okozott kár címén 550 000 euró megfizetésére.
16 A fellebbezés során a Gerechtshof ’s‑Hertogenbosch (hertogenboschi fellebbviteli bíróság) 2016. február 16‑án egy közbenső ítéletet hozott, amelyben úgy ítélte meg, hogy mivel 2013. június 4‑i közbenső ítéletével már határozott a holland bíróságok joghatóságáról, ezt a kérdést főszabály szerint nem vizsgálhatja újból. A Gerechtshof ’s‑Hertogenbosch (hertogenboschi fellebbviteli bíróság) a 2016. február 16‑i említett közbenső ítéletben azonban jelezte, hogy a Bíróság 2014. szeptember 4‑i Nickel & Goeldner Spedition ítéletéből (C‑157/13, EU:C:2014:2145), valamint a 2015. június 11‑i Comité d’entreprise de Nortel Networks és társai ítéletéből (C‑649/13, EU:C:2015:384) kitűnik, hogy a Fortis érvei, miszerint a 2013. június 4‑i közbenső ítéletben szereplő, a holland bíróságok joghatóságával kapcsolatos döntés téves, eleve megalapozottak, így engedélyezi e tekintetben a felülvizsgálati kérelem előterjesztését.
17 Továbbá a Gerechtshof ’s‑Hertogenbosch (hertogenboschi fellebbviteli bíróság) úgy ítélte meg, hogy a felszámoló által a Fortisszal szemben indított kereset egy úgynevezett „Peeters/Gatzen” kereset, amelynek az elvét a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) 1983. január 14‑i ítélete határozta meg. E Peeters/Gatzen‑kereset értelmében bizonyos körülmények között a felszámoló kártérítési keresetet indíthat a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség miatt olyan harmadik személlyel szemben, aki, illetve amely részt vett a valamennyi hitelezőt ért kár okozásában, még akkor is, ha a fizetésképtelenség alatt álló személy maga nem indíthat ilyen keresetet. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a felszámoló által a valamennyi hitelező érdekében indított keresetből származó bevétel a vagyont gyarapítja.
18 A felszámoló felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróság, a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) előtt a Gerechtshof’s‑Hertogenbosch (hertogenboschi fellebbviteli bíróság) 2016. február 16‑i ítélete ellen. A Fortis csatlakozó fellebbezést nyújtott be ugyanezen ítélettel szemben, és többek között azt rótta fel a Gerechtshof’s‑Hertogenboschnak (hertogenboschi fellebbviteli bíróság), hogy az az 1346/2000 rendelet alapján megállapította a felszámoló által indított kereset elbírálásával kapcsolatos joghatóságát.
19 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint észszerű kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a Peeters/Gatzen‑keresetet úgy kell‑e tekinteni, hogy azt kizárólag a fizetésképtelenségi eljárás különös szabályai rendezik, ezért e tekintetben nem tartozik a 44/2001 rendelet hatálya alá.
20 A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban is kételyeit fejezi ki, hogy a keresetre alkalmazandó jog meghatározása szempontjából mindig irányadó‑e, hogy a keresetet hogyan minősítik a joghatóság vizsgálata során, így az 1346/2000 rendelet 4. cikke értelmében mindig kapcsolat áll fenn a joghatóság és az alkalmazandó jog között.
21 Végül, amennyiben a Peeters/Gatzen‑keresetre alkalmazandó anyagi jog ennélfogva a holland jog, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy ilyen helyzetben valamely meghatározott cselekmény jogellenességének vizsgálata során ennek ellenére figyelembe kell‑e venni – a 864/2007 rendeletnek az 1346/2000 rendelet 13. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkével analógia útján – az állítólagos jogellenes cselekmény helyén érvényes biztonsági és magatartási szabályokat, például a bankokra vonatkozó pénzügyi magatartási szabályokat.
22 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [44/2001] rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti kivétel alá tartozik‑e az a kártérítési kereset, amelyet a felszámoló a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet 68. cikkének (1) bekezdése alapján a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon kezelésére és felszámolására vonatkozó megbízása alapján az adós valamennyi hitelezője nevében valamely harmadik féllel szemben terjeszt elő annak a hitelezőkkel szembeni jogellenes károkozása miatt, és amely kártérítési kereset eredményessége esetén az abból származó bevétel a vagyont gyarapítja?
2) Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, és a szóban forgó keresetre ennélfogva alkalmazandó a[z] [1346/2000] rendelet: erre a keresetre a hivatkozott rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint – a felszámoló kereshetőségi joga és az alkalmazandó anyagi jog tekintetében egyaránt – annak a tagállamnak a fizetésképtelenségre vonatkozó jogát kell alkalmazni, amelynek területén az eljárást megindítják?
3) Amennyiben a második kérdésre igenlő válasz adandó: annak a tagállamnak a bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindítják, ebben az esetben – alkalmasint megfelelően – kötelesek‑e figyelembe venni a következőket:
a) a[z] [1346/2000] rendelet 13. cikkét abban az értelemben, hogy az alperes a valamennyi hitelező javára a felszámoló által benyújtott keresettel szemben védekezhet annak bizonyításával, hogy cselekménye nem keletkeztet felelősséget azon jog értelmében, amely a keresetre alkalmazandó lett volna, ha azt nem a felszámoló, hanem valamelyik hitelező maga nyújtja be jogellenes cselekmény miatt;
b) a többek között a[z] [1346/2000] rendelet 13. cikkével összefüggésben értelmezett, a [864/2007] rendelet 17. cikkét, vagyis az állítólagos jogellenes cselekmény helyén érvényes biztonsági és magatartási szabályokat, például a bankokra vonatkozó pénzügyi magatartási szabályokat?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
23 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdését és (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan kereset, amelynek tárgya jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség miatti kártérítési kérelem, azt fizetésképtelenségi eljárás keretében a felszámoló indította, és eredményessége esetén az abból származó bevétel a hitelezők vagyonát gyarapítja, az e rendelkezés (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába, következésképpen pedig az említett rendelet tárgyi hatálya alá tartozik.
24 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – többek között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezményre (a továbbiakban: brüsszeli egyezmény) vonatkozó előkészítő munkákra támaszkodva, amely Egyezmény szövege helyébe a 44/2001 rendelet lépett – a Bíróság megállapította, hogy ez utóbbi rendeletet és az 1346/2000 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy elkerülhető legyen az e szövegek által kimondott jogi szabályok közötti bármilyen átfedés és bármiféle joghézag. Így a 44/2001 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az e rendelet hatálya alól kizárt keresetek, amennyiben azok a „csődeljárásra, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárásokra, csődegyezségre, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra” vonatkoznak, az 1346/2000 rendelet hatálya alá tartoznak. Megfordítva, az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó keresetek a 44/2001 rendelet hatálya alá tartoznak (2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet, C‑641/16, EU:C:2017:847, 17. pont).
25 A Bíróság megjegyezte továbbá, hogy amint többek között a 44/2001 rendelet (7) preambulumbekezdése kimondja, az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő „polgári és kereskedelmi ügyekben” fogalmat tág értelemben határozza meg, és ebből következően széles tárgyi hatályt jelöljön ki a rendelet számára. Ezzel szemben az 1346/2000 rendelet hatályát e rendelet (6) preambulumbekezdésének megfelelően nem lehet kiterjesztően értelmezni (2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet, C‑641/16, EU:C:2017:847, 18. pont).
26 A Bíróság kimondta, hogy csak az olyan keresetek vannak kizárva a brüsszeli egyezmény, majd az azt felváltó 44/2001 rendelet hatálya alól, amelyek közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból adódnak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz (lásd ebben az értelemben: 1979. február 22‑i Gourdain ítélet, 133/78, EU:C:1979:49, 4. pont; 2012. április 19‑i F‑Tex ítélet, C‑213/10, EU:C:2012:215, 22. és 24. pont). Következésképpen kizárólag az így jellemzett utóbbi keresetek tartoznak az 1346/2000 rendelet hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet, C‑641/16, EU:C:2017:847, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Egyébként a Bíróságnak a brüsszeli egyezmény értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával kialakított ugyanezen szempont került átvételre az 1346/2000 rendelet (6) preambulumbekezdésében e rendelet tárgyának meghatározása érdekében, valamint megerősítésre került a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2015. L 141., 19. o.; helyesbítés: HL 2016. L 349., 40. o.), amely a jelen ügyre időbeli hatálya miatt nem alkalmazandó, és amely a 6. cikkében előírja, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek az összes olyan keresetre, amely közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származik, és azzal szorosan összefügg.
28 A Bíróság annak meghatározásánál, hogy egy adott kereset melyik jogterületre tartozik, döntő szempontnak nem azt az eljárási összefüggést tekinti, amelybe e kereset illeszkedik, hanem a kereset jogalapját. E megközelítés szerint azt kell megvizsgálni, hogy a kereset alapjául szolgáló jog vagy kötelezettség a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban vagy pedig a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban gyökerezik‑e (2014. szeptember 4‑i Nickel & Goeldner Spedition ítélet, C‑157/13, EU:C:2014:2145, 27. pont; 2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet, C‑641/16, EU:C:2017:847, 22. pont; 2017. december 20‑i Valach és társai ítélet, C‑649/16, EU:C:2017:986, 29. pont).
29 Egyrészt ugyanis az a tény, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően valamely keresetet az ezen eljárás során kijelölt felszámoló indít, és utóbbi a hitelezők érdekében jár el, nem módosítja lényegesen e kereset jellegét, amely független a fizetésképtelenségi eljárástól és érdemben továbbra is az általános jogi szabályok hatálya alá tartozik (lásd analógia útján: 2009. szeptember 10‑i German Graphics Graphische Maschinen ítélet, C‑292/08, EU:C:2009:544, 31. és 33. pont; 2014. szeptember 4‑i Nickel & Goeldner Spedition ítélet, C‑157/13, EU:C:2014:2145, 29. pont).
30 Másrészt, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a bírósági eljárás és a fizetésképtelenségi eljárás között fennálló kapcsolat erőssége a döntő annak meghatározásakor, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő kivétel alkalmazható‑e (2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet, C‑641/16, EU:C:2017:847, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A jelen esetben, először is az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a Peeters/Gatzen‑keresetet, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) ítélkezési gyakorlata első alkalommal az 1983. január 14‑i ítélettel fogadott el, valamennyi hitelező érdekében a felszámoló indíthatja a vonatkozó nemzeti jogszabályok által elismert, a vagyon kezelésével és felszámolásával kapcsolatos általános feladatkörében. Ezután az ebből a keresetből származó bevétel – amennyiben a kérelemnek helyt adnak – a vagyont gyarapítja valamennyi hitelező javára, hogy azt a felszámolási terv szabályai szerint szétosszák. Továbbá a fizetésképtelenségi eljárás során indított ilyen keresetről való döntéshozatal érdekében egyrészt nem szükséges megvizsgálni az egyes érintett hitelezők egyedi álláspontját, másrészt az a harmadik személy, aki ellen a kereset megindításra került, nem hozhatja fel a felszámolóval szemben a védelem olyan jogalapjait, amelyekkel valamennyi hitelező ellen külön‑külön rendelkezik.
32 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Peeters/Gatzen‑keresetnek az előző pontban említett valamennyi jellemzője annak az eljárási összefüggésnek a részét képezi, amelybe ez a kereset illeszkedik. Ugyanis, jóllehet az ilyen keresetet a fizetésképtelenségi eljárás alatt indítják, a felszámoló az, aki a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően a vagyon kezelésével és felszámolásával kapcsolatos feladatkörében teszi ezt valamennyi hitelező érdekében, következésképpen a keresetből származó bevétel a vagyont gyarapítja.
33 Továbbá, a Bíróság elé terjesztett iratok alapján a felszámoló által a Fortisszal szemben indított kereset egy jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség miatti kereset. Az ilyen kereset célja tehát az, hogy a Fortist kötelezzék felügyeleti kötelezettségeinek állítólagos elmulasztása miatt, amelyeknek arra kellett volna őt vezetni, hogy megtagadja a PI általi 550 000 euró összegű készpénzfelvételt, mivel a felszámoló szerint ebből származott a hitelezőknek okozott kár.
34 Következésképpen e tényezőkre tekintettel az ilyen kereset alapja a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban, nem pedig a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban található.
35 Végül, jóllehet az alapügyben a fizetésképtelenségi eljárással való kapcsolat fennállása tagadhatatlan, mivel a felszámoló által a hitelezők érdekében indított keresetről van szó, amint az a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, az ilyen keresetet indíthatják a hitelezők egyedileg, függetlenül attól, hogy arra a fizetésképtelenségi eljárás előtt, alatt vagy azt követően kerül sor.
36 E körülmények között, és amint arra a főtanácsnok indítványának 68. pontjában rámutatott, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló kereset, egyrészt amelyet indíthat maga a hitelező, így az nem tartozik a felszámoló kizárólagos hatáskörébe, másrészt amely független a fizetésképtelenségi eljárás megindításától, nem tekinthető az ilyen eljárás közvetlen és elválaszthatatlan következményének.
37 Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az ilyen kereset alapja nem a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban, hanem ellenkezőleg, a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban található, következésképpen pedig az a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozik.
38 E megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdését és (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan kereset, amelynek tárgya jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség miatti kártérítési kérelem, azt fizetésképtelenségi eljárás keretében a felszámoló indította, és eredményessége esetén az abból származó bevétel a hitelezők vagyonát gyarapítja, az e rendelkezés (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába, következésképpen pedig az említett rendelet tárgyi hatálya alá tartozik.
A második és a harmadik kérdésről
39 Mivel a második és a harmadik kérdést csak arra az esetre tették fel, ha a Bíróság úgy határoz, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló kereset a 44/2001 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel alá tartozik, nem szükséges ezekre a kérdésekre válaszolni.
A költségekről
40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikke (1) bekezdését és (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan kereset, amelynek tárgya a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség miatti kártérítési kérelem, azt fizetésképtelenségi eljárás keretében a felszámoló indította, és eredményessége esetén az abból származó bevétel a hitelezők vagyonát gyarapítja, az e rendelkezés (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába, következésképpen pedig az említett rendelet tárgyi hatálya alá tartozik.
Aláírások