Language of document : ECLI:EU:F:2015:106

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2015. szeptember 22.

F‑83/14. sz. ügy

Juha Tapio Silvan

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – 2013. évi előléptetési időszak – A felperes előléptetését mellőző határozat – A személyzeti szabályzat 43. cikke és 45. cikkének (1) bekezdése – A Bizottság főigazgatósága – Jogellenességi kifogás – Az érdemek összehasonlítása – Az értékelő jelentések figyelembevétele – Pontszámok vagy elemző értékelések hiánya – Szöveges megjegyzések”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel J. T. Silvan lényegében Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatósága azon azon határozatának megsemmisítését kéri, amely a 2013. évi előléptetési időszak tekintetében mellőzte a felperes AST 10 besorolási fokozatba való előléptetését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. J. T. Silvan maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Az értékelő megjegyzésein, és nem pontszámokon vagy részletes értékelésen alapuló rendszer létrehozása – Megengedhetőség – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 43. és 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az akták előzetes vizsgálata az egyes főigazgatóságokon – Megengedhetőség – Az előléptetési bizottságra, majd a kinevezésre jogosult hatóságra tartozó utólagos vizsgálatok – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 21. cikk, (1) bekezdés, és 45. cikk, (1) bekezdés)

1.      A kinevezésre jogosult hatóság jogosult arra, hogy az érdemek összehasonlító vizsgálatát az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás alapján végezze el. Az érintett intézmény ugyanis nem köteles különleges értékelési és előléptetési rendszert elfogadni, tekintettel arra a széles mérlegelési mozgástérre, amely – a saját szervezeti szükségleteinek és a személyzeti igazgatásának megfelelően – a személyzeti szabályzat 45. cikke céljainak megvalósítása érdekében a rendelkezésére áll.

Az említett hatóság e jogkörét azonban a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően az érdemek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatának szükségessége korlátozza. Ennek következtében az említett vizsgálatot összehasonlítható információforrások és értesülések alapján kell elvégezni.

Noha valóban nem állítható, hogy a személyzeti szabályzat 43. cikke számszerű és részletes értékelés alkalmazását írja elő, a személyzeti szabályzat 45. cikkéből eredő azon kötelezettség, hogy az érdemek összehasonlítására az egyenlőség alapján, továbbá összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kerüljön sor, olyan eljárást vagy módszert igényel, amely alkalmas a különböző értékelők által végzett értékelések szubjektivitásából eredő különbségek semlegesítésére.

Márpedig az értékelés keretében a tisztviselők érdemeinek bármely értékelése általában természetszerűleg magában hordoz némi – a különböző értékelők szubjektivitásával kapcsolatos – heterogenitási kockázatot. Ebben a tekintetben ahhoz, hogy az előléptetés céljából lefolytatott összehasonlító vizsgálat megfeleljen a személyzeti szabályzat 45. cikkében megállapított követelményeknek, szükséges és elegendő, hogy az intézmények az értékelések e heterogenitását oly módon határolják körül, hogy azt, amennyire lehetséges, a minden értékeléshez természetszerűleg hozzátartozó mértékre korlátozzák.

(lásd a 24–26. és 34. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1976. július 1‑jei de Wind kontra Bizottság ítélet, 62/75, EU:C:1976:103, 17. pont;

Elsőfokú Bíróság: 2006. május 16‑i Magone kontra Bizottság ítélet, T‑73/05, EU:T:2006:127, 28. pont; 2006. október 19‑i Buendía Sierra kontra Bizottság ítélet, T‑311/04, EU:T:2006:329, 131. és 172. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. február 14‑i Simões Dos Santos kontra OHIM ítélet, T‑435/04, EU:T:2007:50, 132. pont;

az Európai Unió Törvényszéke: 2014. január 15‑i Stols kontra Tanács ítélet, T‑95/12 P, EU:T:2014:3, 32. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2011. július 14‑i Praskevicius kontra Parlament ítélet, F‑81/10, EU:F:2011:120, 53. pont; 2011. szeptember 28‑i AC kontra Tanács ítélet, F‑9/10, EU:F:2011:160, 16. pont; 2015. március 18‑i Ribeiro Sinde Monteiro kontra EKSZ ítélet, F‑51/14, EU:F:2015:11, 41. pont, az ítélettel szemben T‑278/15. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak minden előléptetési határozat előtt le kell folytatnia az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát. Pontosabban a vizsgálata során az említett hatóság igénybe veheti a hivatali út különböző szintjein elhelyezkedő igazgatási szervezeti egységek segítségét, a bármely hierarchikus igazgatási szervezet működésére jellemző elveknek megfelelően, amely elvek a személyzeti szabályzat 21. cikkének első bekezdésében öltenek testet, amely cikk értelmében a tisztviselő beosztásától függetlenül segíti, és tanácsaival támogatja feletteseit. Mindazonáltal az előléptetésre jogosult tisztviselők aktáinak az egyes főigazgatóságokon történő előzetes vizsgálata nem helyettesítheti az ezt követően az előléptetési bizottság által ennek előírása esetén és a kinevezési jogosult hatóság által elvégzendő összehasonlító vizsgálatot. Közelebbről, nem fogadható el, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megelégedjen azon tisztviselők érdemeinek összehasonlításával, akik a legjobb helyeken szerepelnek a különböző szervezeti egységek vagy főigazgatóságok által készített listákon, mert különben tárgytalanná válik az összes előléptethető tisztviselő érdemeinek összehasonlító vizsgálata.

(lásd a 48. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: 1993. november 30‑i Tsirimokos kontra Parlament ítélet, T‑76/92, EU:T:1993:106, 17. pont; 2001. május 8‑i Caravelis kontra Parlament ítélet, T‑182/99, EU:T:2001:131, 34. pont; 2005. február 3‑i Heurtaux kontra Bizottság ítélet, T‑172/03, EU:T:2005:34, 40. pont.