YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2008. október 14.¹(1)

C‑42/07. sz. ügy

Liga Portuguesa de Futebol Profissional (CA/LPFP)

Baw International Ltd

kontra

Departamento de Jogos da Santa Casa da Misericórdia de Lisboa

(a Tribunal de Pequena Instância Criminal do Porto [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Egy adott tagállam jogi szabályozása, amely egyetlen intézmény részére biztosít kizárólagos jogot fogadások szervezésére és működtetésére az interneten – A 98/34/EK irányelv szerinti „műszaki szabály” – A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása – Nyomós közérdek – A fogyasztók és a közrend védelme – A nemzeti szabályozás alkalmassága a kitűzött célok megvalósítására – Arányosság”

Tartalomjegyzék

I –   Bevezetés

A –   Az eset általános bemutatása

B –   A szerencsejátékok

1.     A játékok sokfélesége

2.     Fontos gazdasági tényező

3.     Jelentős kockázatokkal járó tevékenység

4.     A tagállamok által szigorúan szabályozott tevékenység

5.     Az új hírközlési eszközök hatása

II – A jogi keret

A –   A közösségi jog

1.     A másodlagos jog

a)     Kifejezetten a szerencsejátékokra vonatkozó jogi szabályozás hiánya

b)     A 98/34 irányelv

2.     Az elsődleges jog és értelmezése

a)     A Szerződés

b)     Az ítélkezési gyakorlat

B –   A nemzeti jog

1.     A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott tájékoztatás

2.     A portugál kormány által szolgáltatott kiegészítő információk

a)     Játéktípusok

i)     Kaszinójátékok

ii)   Sorsolásos játékok, tombolák és nyereményjátékok

iii) Lottójátékok és fogadások

b)     A Santa Casára vonatkozó szabályozás

III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

IV – Elemzés

A –   Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról

B –   Az ügy érdeméről

1.     A 98/34 irányelv alkalmazása

a)     A Bíróság lehetősége a 98/34 irányelv értelmezésére, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság a fenti irányelvre nem hivatkozik

b)     A vitatott szabályozás a 98/34 irányelv hatálya alá esik

c)     A vitatott szabályozás közlése elmulasztásának következményei

d)     A Bíróság ítéletének hatása a kérdést előterjesztő bíróságra

2.     A szóban forgó nemzeti szabályozásnak az alapvető szabadságokkal való összeegyeztethetősége

a)     Az alkalmazandó alapvető szabadság

b)     A korlátozás megléte

c)     A korlátozás igazolása

i)     A felek érvei

ii)   Értékelés

–       A tagállamok hatásköre korlátozásának hatálya a szerencsejáték terén

–       A fogyasztóvédelem és a közrend védelme igazolhatják a fogadások interneten való szabad kínálását korlátozó intézkedéseket.

–       A szóban forgó szabályozásnak az általa elérni kívánt célok megvalósítására való alkalmassága

–       A szóban forgó szabályozás arányossága

–       A hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazás

V –   Végkövetkeztetések

I –    Bevezetés

A –    Az eset általános bemutatása

1.        Az a kérdés, hogy a tagállamok szerencsejátékra vonatkozó szabályozása összeegyeztethető‑e a közösségi joggal, már kiterjedt ítélkezési gyakorlatot eredményezett. Továbbra is érkeznek azonban erre vonatkozó kérdések a tagállami bíróságoktól, ahogyan azt a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő ügyek száma is jelzi.(2)

2.        A jelen ügyben annak megállapítását kell lehetővé tenni a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy nemzeti joga, amely egyetlen szolgáltatónak biztosít kizárólagos jogot fogadások kínálására az interneten, összeegyeztethető‑e a közösségi joggal.

3.        Az ügy a portugál jogot érinti, amely a többszáz éves, nem haszonszerzési célú, közérdekű ügyek finanszírozásával megbízott Departamento de Jogos da Santa Case de Misericórdia de Lisboa(3) számára biztosít kizárólagos jogot a lottójátékok és fogadások szervezésére és lebonyolítására az ország egész területén. Ezt a kizárólagos jogot kiterjesztették valamennyi hírközlési eszközre, különösen az internetre. A fenti szabályozás szankció kiszabását is lehetővé teszi szabálysértési bírság formájában azokkal szemen, akik a fent említett kizárólagos jog megsértésével szerveznek ilyen játékokat, és akik e játékokat reklámozzák.

4.        A gibraltári székhelyű, online fogadásokkal foglalkozó Baw International Ltd‑t(4) és a Liga Portuguesa de Futebol Profissionalt (CA/LPFP)(5) pénzbírság megfizetésére kötelezték, mivel elektronikus úton foglalási lehetőségeket kínáltak, és azokat reklámozták.

5.        A kérdést előterjesztő bíróság, amely előtt a Bwin és a Liga a pénzbírság kiszabását vitatta, azt kérdezi, hogy a közösségi joggal összeegyeztethető‑e nemzeti joga, amely az internetes fogadások tekintetében kizárólagosságon alapuló rendszert hoz létre.

6.        Ezen indítványban elsősorban azt állítom, hogy valamely tagállam olyan szabályozása, amely egyetlen vállalkozás számára biztosít kizárólagos jogot fogadások kínálására az interneten, és amely pénzbírság formájában szankció alkalmazását is előírja a fenti kizárólagos jogot megsértő személyekkel szemben, a 98/34/EK európai parlament és tanácsi irányelv(6) szerinti „műszaki szabálynak” minősül. Ebből arra következtetek, hogy amennyiben ezt a szabályozást nem közölték a megfelelő módon az Európai Közösségek Bizottságával, akkor arra a Ligához és a Bwinhez hasonló magán gazdasági szereplőkkel szemben nem lehet hivatkozni.

7.        Másodsorban megállapítom azt, hogy a fenti szabályozás a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását valósítja meg. Megvizsgálom, hogy az ilyen szabályozás mennyiben igazolható.

8.        Mindenekelőtt bemutatom, hogy véleményünk szerint a közösségi jogi keretnek milyen körben kell meghatároznia a tagállamok hatáskörét a szerencsejátékok terén. Kifejtem, hogy az alapvető szabadságoknak nem célja, hogy a szerencsejátékok területén a piacokat megnyissa. Úgy érvelek, hogy a tagállamnak csak akkor kell ez előtt a tevékenység előtt megnyitnia a piacát, ha – jogrendszerében és ténylegesen is – a szerencsejátékot profitmaximalizálásra irányuló, valóságos gazdasági tevékenységnek tekinti. Kifejtem azt az álláspontomat is, miszerint a tagállamoknak széles mérlegelési jogkörrel kelle rendelkezniük annak meghatározásában, hogy milyen intézkedéseket fogadnak el a fogyasztók és a közrend védelme céljából a fenti játékok szélsőséges hatásaival szemben, ideértve a szerencsejáték‑szolgáltatások kínálatának e célból szükséges meghatározását is. Arra következtetek, hogy a közösségi jognak az olyan helyzetek tiltására kell szorítkoznia, amelyekben a fogyasztóknak a túlzott játéktól való védelme érdekében hozott korlátozó intézkedések nyilvánvalóan eltérnek a kitűzött céltól.

9.        Megállapítom, hogy az EK 49. cikkel nem ellentétes a szóban forgó portugál szabályozáshoz hasonló szabályozás, amennyiben teljesíti azokat az alábbi feltételeket, amelyekről a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megbizonyosodnia: az adott szabályozást nyomós közérdekek igazolják, a szabályozás alkalmas az általa elérni kívánt célok megvalósítására, az ehhez szükséges mértéket nem lépi túl, és alkalmazása nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést. A különböző feltételeket az alábbiakban pontosítom.

10.      Először, az internetes szerencsejátékok által okozott kockázatok vonatkozásában a tagállam jogszerűen korlátozhatja e játékok működtetésének jogát a fogyasztók és a közrend védelme céljából.

11.      Másodszor, az ilyen játékok szervezésére és lebonyolítására vonatkozó kizárólagos jog egyetlen vállalkozás számára történő biztosítása a fenti célok eléréséhez szükséges megfelelő eszköz lehet, ha egyrészről a tagállam rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel hatékonyan irányítja és ellenőrzi a szerencsejátékoknak a kizárólagosság jogosultja által történő működtetését, másrészről pedig, ha a tagállam a fenti szabályozás tényleges végrehajtása során nem terjeszkedett nyilvánvalóan túl mérlegelési mozgásterén.

12.      Harmadszor, arányos intézkedésnek tekinthető, ha a kizárólagos jogot egyetlen, nem haszonszerzési célú, állami ellenőrzés alatt álló intézmény számára biztosítják.

13.      Negyedszer, a szóban forgó szabályozás, amennyiben egyetlen intézmény számára biztosít kizárólagos jogot lottójátékok és fogadások szervezésére és lebonyolítására az interneten, önmagában nem hátrányosan megkülönböztető.

14.      A jelen ügy jogi és ténybeli hátterének bemutatása és az azt követő elemzésem kifejtése előtt szükségesnek tartom, hogy röviden ismertessem a szerencsejátékok helyzetét az Európai Unióban, illetve a fenti tevékenység jelentőségét.

B –    A szerencsejátékok

15.      Az alábbi öt állítást fejtem ki röviden. A szerencsejátékok manapság nagyon sokfélék. Jelentős gazdasági hatásuk van. Emellett komoly kockázatot jelentenek a társadalomra. A tagállamokban szigorú és heterogén szabályozás vonatkozik rájuk. Végül, az elektronikus hírközlési eszközök – különösen az internet – meghatározó tényezők e játékok fejlődésében.

1.      A játékok sokfélesége

16.      Azon játékok űzése, ahol az eredmény a szerencsén múlik, és ahol a játékosok értéktárgyat vagy pénzt tesznek kockára, ősi, és a legtöbb társadalomban ismert szokásnak tűnik. A történészek e játékok megjelenését az időszámításunk előtti harmadik évezredre, a Távol‑Keletre és Egyiptomra(7) teszik. Ilyen játékokat az ókori Görögországban és Rómában is gyakran játszottak.(8)

17.      A szerencsejátékok sokat változtak a történelem folyamán, mára nagyon sokféle létezik belőlük. Nagyon leegyszerűsítve négy nagy csoportba sorolhatjuk őket.

18.      Az első kategória a sorsolásos játékokat foglalja magában, és ide sorolhatjuk a bingójátékokat is, amelyek ugyanazon az elven alapulnak. Ezek tiszta szerencsejátékok, amelyekben a tudás és a stratégia semmilyen szerepet nem játszik. A játék eredményét a sorsolással kihúzott nyerőszámok határozzák meg; a sorsolás eredménye azonnal vagy későbbi időpontban válik ismertté.

19.      A lottó‑ és bingójátékok a legkülönbözőbb módokon szervezhetők, kezdve a helyi egyesületek kis értékű, természetbeni nyereménnyel járó éves lottó‑ és bingójátékától egészen a nemzeti vagy regionális lottósorsolók által szervezett játékokig, amelyek a tagállam teljes területére, vagy valamely szövetségi állam egyik régiójára terjednek ki, és amelyek több millió euró értékű nyereményt is kínálhatnak. Különböző formákban is szervezhetők. Következésképpen rendkívül nagy választékuk létezik.

20.      2004 februárjában több tagállam lottószolgáltatója úgy döntött, hogy „EuroMillions”(9) néven közös lottójátékot alapítanak.

21.      Az elmúlt húsz év alatt úgynevezett „azonnali” vagy „kaparós” játékok is megjelentek; amelyek keretében alacsony árú sorsjegyeket kínálnak a játékosoknak, akiknek körömmel vagy érmével kell lekaparniuk a filmréteget, amely alatt a sorsjegyre nyomtatott eredmény található.

22.      A szerencsejátékok második nagy kategóriáját a fogadások alkotják. Ezek alapja lehet valamely verseny eredménye, egy bizonyos esemény bekövetkezése, vagy valaminek a létezése.

23.      E fogadások legismertebb és legrégibb formája a lóversenyre történő fogadás. A fogadókat arra kérik, hogy tegyenek fogadást a futam eredményére, amelynek a résztvevőit – a lovat és a zsokét – előre ismerik. A fogadók tehát úgy teszik meg fogadásukat, hogy bíznak a szerencsében, de a lovak és a zsokék tulajdonságaira és teljesítményére vonatkozó ismereteikben is. A lóversenyeken kívül ma már sportversenyekre is lehet fogadást kötni.

24.      A nyeremény vagy a fogadáson megtett tétek teljes összegétől, vagy a fogadóirodán kialkudott nyerési‑vesztési arányszámtól függ.

25.      A harmadik kategóriában találjuk a kaszinókat. Ezek nyilvános létesítmények, amelyekben különböző játékokat engedélyeztek. Sokáig azon tehetős vendégek számára fenntartott létesítményként tartották őket számon, akik nagy összegeket tudtak megtenni bonyolult, vagy annak tartott – szokások és szertartások közepette zajló – játékokon.

26.      A negyedik kategóriába a játékautomaták tartoznak. A XIX. század első felében az Amerikai Egyesült Államokban találták fel őket, és azonnal nagy sikert arattak.(10) Ezek olyan pénzbedobós automaták, amelyekbe a játékosnak érmét vagy zsetont kell helyeznie, és amelyek egy véletlenszerűen működő számítógépes rendszer által előre beprogramozott eredményt mutatnak. Az automata által mutatott eredmény és a nyertes kombináció egybeesésének gyakorisága és időpontja következésképpen a szerencsétől függ.

2.      Fontos gazdasági tényező

27.      A szerencsejátékok szerepe az elmúlt években jelentős mértékben megnőtt. Mára jelentősnek mondható gazdasági tényezőnek tekinthetők. Egyrészről ugyanis rendkívül magas bevételt termelnek a játékokat működtető szervezetek számára(11). Másrészről tagadhatatlan, hogy nem elhanyagolható számú munkahelyet teremtenek a különböző tagállamokban.(12)

3.      Jelentős kockázatokkal járó tevékenység

28.      A szerencsejátékok mindemellett jelentős kockázatot jelentenek a társadalomra mind a játékosok, mind a játékot szervező szolgáltatók vonatkozásában.

29.      Először is, a szerencsejáték a játékosokat arra vezetheti, hogy kockára tegyék anyagi és családi helyzetüket, sőt, még az egészségüket is.

30.      A szerencsejátékok – természetüknél fogva – csak igen kevés játékosnak adják meg a nyerés esélyét, ha nem így lenne, veszteségessé válnának, és nem maradhatnának fenn. Az esetek zömében tehát a játékosok többször vesztenek, mint nyernek. Ugyanakkor a játék izgalma és az – esetenként igen magas – nyeremény ígérete odáig juttathatja a játékosokat, hogy többet költenek a játékra, mint költségvetésük szabadidős tevékenységre elkülönített része.

31.      E magatartás azt eredményezheti, hogy a játékosok többé nem képesek eleget tenni társadalmi és családi kötelezettségeiknek. Bekövetkezhet az is, hogy valódi függőség alakul ki a szerencsejáték iránt, amely hasonlít a drog‑ és alkoholfüggőséghez.(13)

32.      Másrészről, mivel a szerencsejátékok esetében rendkívül nagy a tét, fennáll a veszélye annak, hogy a szervező, aki abban érdekelt, hogy a sorsolás vagy a sportverseny eredménye a számára legkedvezőbb legyen, a játékot manipulálni fogja. Ráadásul ebben a viszonyban az egyes játékosok nem rendelkeznek hatékony eszközzel annak ellenőrzésére, hogy azok a feltételek, amelyek közepette a játékot játsszák, megegyeznek a nyilvánosságra hozott feltételekkel.

33.      Végül, a szerencsejáték az illegálisan szerzett összegeket érintő „pénzmosásra” is alkalmas eszköz lehet. Ezeket az összegeket tehát a nyeremény reményében lehet megjátszani. Még nyereséggé is alakíthatók, ha az elkövető egyben a játék tulajdonosa is.

4.      A tagállamok által szigorúan szabályozott tevékenység

34.      A történelem folyamán a szerencsejátékokat erkölcsi és vallási alapon, valamint a közrend védelmére hivatkozva is sokszor elítélték.(14) Ettől függetlenül, társadalmi tényezőként mindig is jelen voltak.

35.      A politikai hatalom reakciója ingadozott a teljes tiltás, a szerencsejátékokból származó jövedelem kizárólag közcélra történő fordítását előíró szigorú szabályozás, és az önkéntes adó formájában megjelenő mannából való haszonszerzés érdekében történő ösztönzés között.

36.      Napjainkban az Európai Unió legtöbb tagállamában a szerencsejátékokra korlátozó jellegű szabályozás vonatkozik.

37.      Ez a korlátozás több ilyen tagállamban(15) a szerencsejátékok elvi tiltását jelenti, amely alól meghatározott kivételeket tesznek. Hasonlóképpen, e tagállamok többségében(16) a magánvállalkozások – ha egyáltalán lehetőségük van rá – csak az illetékes hatóság engedélyével működtethetnek szerencsejátékot. Ráadásul az adott játékra működtetési engedéllyel rendelkező szolgáltatók számát – leggyakrabban kvóta szerint – korlátozzák.

38.      Egyes tagállamokban a szerencsejátékok működtetése állami vagy magántulajdonban lévő szolgáltatók számára biztosított kizárólagosság alapján is történhet.(17)

39.      A tagállamokban hatályos szabályozás tehát jelentős eltéréseket mutat. A működtetési rendszerek eltérésein túl nem egységes az elvi tiltás alóli kivételek szabályozása – amennyiben ilyen tiltás létezik –, a szerencsejáték fogalma, és a nemzeti rendelkezések alkalmazási köre sem. Előfordulhat tehát, hogy ugyanazt a játékot az egyik tagállamban engedélyezik, a másik tagállamban tiltják, vagy eltérő bánásmódban részesítik.(18)

40.      Végül, a szerencsejátékok adózási szempontból történő kezelése is jelentős eltérést mutathat a tagállamok között, mivel egyes tagállamokban az ilyen játékokból származó nyereséget – eltérő arányban – közérdekű célokra kell fordítani. Ezért a nyeremény játékosoknak juttatott hányada jelentős mértékben eltérhet.

5.      Az új hírközlési eszközök hatása

41.      Megközelítőleg húsz évvel ezelőtt szerencsejátékokat csak meghatározott helyeken lehetett játszani, különösen lottózókban és fogadóirodákban, lóversenyeken és kaszinókban. Így a szerencsejátékokon való részvételhez szükségszerűen hozzátartozott a játékos fizikai jelenléte. Sőt, a részvétel csak a játéknak helyt adó intézmény nyitvatartási ideje alatt volt lehetséges.

42.      Az elektronikus hírközlési eszközök megjelenése az 1990‑es években – ideértve a mobiltelefont, az interaktív televíziót és különösen az internetet – gyökeresen megváltoztatta az addigi helyzetet. Az új hírközlési eszközök lehetővé tették a játékosok számára, hogy otthonuk elhagyása nélkül, a nap bármely percében játszhassanak.

43.      Ily módon a szerencsejátékok űzése lényegesen könnyebbé vált. Az e játékokhoz való hozzáférést az alábbi tényezők is segítették. Egyrészről, az említett elektronikus hírközlési eszközökhöz hozzáféréssel rendelkező személyek száma folyamatosan nő.(19) Másrészről, a fenti eszközök mára integrált rendszerben működnek, és használatuk is egyre egyszerűbb.(20) Végül, az elektronikus hírközlési eszközökön keresztül a pénzügyi tranzakciók is nagyon könnyen elvégezhetők.

44.      Mindezen kívül az elektronikus hírközlési eszközök, és különösen az internet, egy adott tagállamban letelepedett személy számára nem csak az adott tagállamban letelepedett szolgáltató által kínált online játékokhoz enged fizikai hozzáférést, hanem a más tagállamban vagy harmadik országban letelepedett szolgáltatók által kínált online játékokhoz is.

45.      Ezért az új hírközlési eszközök révén a szerencsejátékok kínálata jelentős mértékben megnőtt, s e játékok rendkívüli sikereket arattak.(21)

II – A jogi keret

A –    A közösségi jog

1.      A másodlagos jog

a)      Kifejezetten a szerencsejátékokra vonatkozó jogi szabályozás hiánya

46.      Az Európai Unióban a szerencsejátékok terén a mai napig nem áll rendelkezésre közösségi szintű szabályozás vagy harmonizáció.

47.      A szerencsejátékokat kifejezetten kizárták a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(22) hatálya alól, amely 1. cikke (5) bekezdése d) pontjának utolsó francia bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az irányelv nem alkalmazandó „azokra a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységekre, amelyek a szerencsejáték során pénzértékkel rendelkező tétekben való fogadást foglalnak magukban, ideértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket”.

48.      A szerencsejátékok és a fogadási ügyletek hasonlóképpen ki vannak zárva a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(23) hatálya alól, amelynek (25) preambulumbekezdése előírja, hogy „figyelemmel a tevékenységek sajátos természetére – amelyek a tagállamok részéről a közrendre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályok végrehajtásával járnak együtt – ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységeket, beleértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket is”.

49.      Ugyanakkor azon nemzeti szabályozás, amely megtiltja az internetes szolgáltatásnyújtással foglalkozó vállalkozások számára, hogy a tagállamok területén szerencsejátékokat kínáljanak, a 98/34 irányelv hatálya alá eshet.

b)      A 98/34 irányelv

50.      A 98/34 irányelv célja, hogy megszüntesse vagy csökkentse a tagállamok által elfogadott különböző műszaki szabályozásokból fakadó, az áruk szabad mozgását érintő akadályokat azzal, hogy ösztönzi a nemzeti kezdeményezések átláthatóságának növelését a Bizottság, az európai szabványügyi szervek és a többi tagállam irányában.

51.      A fenti irányelv hatályát a 98/48 irányelv kiterjesztette az információs társadalom valamennyi szolgáltatására, azaz a 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a térítés ellenében, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott valamennyi szolgáltatásra.

52.      A „műszaki szabály” fogalmát a 98/34 irányelv 1. cikkének (11) bekezdése a következőképpen határozza meg:

„[…] műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a szolgáltatásnyújtás, valamely szolgáltató létrehozása vagy a valamely tagállamban vagy annak nagyobb részén történő használat esetén de jure vagy de facto kötelező, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, kivéve a 10. cikkben foglaltakat, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítést vagy használatát, vagy valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát, illetve valamely szolgáltató létrehozását.

[…]”.

53.      A 98/34 irányelv tehát olyan rendszert hoz létre, amelyben valamennyi tagállam köteles közölni a Bizottsággal az általa javasolt műszaki szabályokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye az utóbbi és a többi tagállam számára, hogy tudassák vele álláspontjukat, és a kereskedelemre nézve kevésbé korlátozó szabványügyi javaslatot tegyenek. Ez a rendszer egyben biztosítja a Bizottság számára a szükséges időt ahhoz, hogy adott esetben kötelező harmonizációs jogszabály elfogadására tegyen javaslatot.

54.      A 98/34 irányelv 8. cikke ily módon előírja:

„(1) […] a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.

[…]

A Bizottság haladéktalanul értesíti a többi tagállamot a tervezetről és minden hozzá beérkezett dokumentumról. E tervezettel kapcsolatban véleményt kérhet az 5. cikkben említett bizottságtól és szükség esetén a szóban forgó területért felelős bizottságtól.

[…]

(2)    A Bizottság és a tagállamok észrevételeket tehetnek a műszakiszabály‑tervezetet benyújtó tagállamnak; a tagállamnak az ilyen észrevételeket a legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a műszaki szabály későbbi kidolgozása során.

(3)   A tagállamok késedelem nélkül közlik a Bizottsággal a műszaki szabály végleges szövegét.

[…]”.

55.      A 98/34 irányelv 9. cikke előírja:

„(1) A tagállamok a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleménynek a Bizottság által történő kézhezvételétől számított három hónap időtartamra elhalasztják a műszakielőírás‑tervezet elfogadását.

(2)   A tagállamoknak el kell halasztaniuk:

[…]

–        a (4) és (5) bekezdés sérelme nélkül, négy hónappal minden más, szolgáltatással kapcsolatos szabálytervezet elfogadását attól az időponttól kezdődően, amikor a Bizottság kézhez vette a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleményt, ha a Bizottság vagy egy másik tagállam ettől az időponttól számított három hónapon belül olyan részletes véleményt ad ki, amely szerint az előirányzott intézkedés akadályozhatja az áruk szabad mozgását vagy a szolgáltatásnyújtók letelepedésének szabadságát a belső piacon.

[…]

(4)   A tagállamok tizenkét hónappal elhalasztják a műszakiszabály‑tervezet elfogadását attól az időponttól kezdődően, amikor a Bizottság kézhez vette a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleményt, ha a Bizottság ettől az időponttól számított három hónapon belül bejelenti, hogy véleménye szerint a műszakiszabály‑tervezet olyan ügyre vonatkozik, amelyre kiterjed egy, a[z EK‑]Szerződés 189. cikkének megfelelően [helyébe lépett az EK 249. cikk] a Tanácsnak irányelv, rendelet vagy határozat meghozatalára tett javaslat.

[…]”.

2.      Az elsődleges jog és értelmezése

56.      A tagállamok szerencsejátékokra vonatkozó szabályozása nem veszélyeztetheti a tagállamok EK‑Szerződésben vállalt kötelezettségeit, különösen nem az alapvető szabadságok vonatkozásában.

a)      A Szerződés

57.      Az EK 49. cikk első bekezdése értelmében tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.

58.      Az EK 48. és az EK 55. cikk értelmében az EK 49. cikket kell alkalmazni a valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság által nyújtott szolgáltatásokra is, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van.

b)      Az ítélkezési gyakorlat

59.      Az a kérdés, hogy vajon a tagállamok szerencsejátékokra vonatkozó szabályozása összeegyeztethető‑e az alapvető szabadságokkal, viszonylag terjedelmes ítélkezési gyakorlatot hívott életre, amely nagy vonalakban a következőképpen ismertethető.

60.      A szerencsejátékok az EK 2. cikk szerinti gazdasági tevékenységnek minősülnek.(24) Valójában meghatározott szolgáltatás nyújtását foglalják magukban, nevezetesen a pénznyeremény reményét, térítés ellenében.

61.      Ugyanakkor a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EK 43. és EK 49.cikk hatálya alá tartozó, szolgáltatásnyújtási tevékenységnek is megfelelnek. A tagállam területén a szerencsejátékok működtetését tiltó vagy annak jogát korlátozó nemzeti jogszabály ezért a fenti szabadságok korlátozásának is minősülhet.(25)

62.      A Bíróság azonban következetesen úgy határozott, hogy e játékok különös gazdasági tevékenységnek minősülnek, a következő okok miatt. Először is, valamennyi tagállamra jellemző, hogy erkölcsi, vallási vagy kulturális megfontolások miatt általános jelleggel hajlanak arra, hogy korlátozzák, sőt tiltsák e játékok űzését, annak elkerülése végett, hogy azok ne váljanak egyéni haszonszerzési forrássá. Másodszor, a lehetséges nyeremény nagyságára tekintettel a szerencsejátékok a bűncselekmények és a csalás magas kockázatát hordozzák magukban. Ráadásul költekezésre ösztönöznek, amelynek káros egyéni és társadalmi következményei lehetnek. Végül, noha ez az indok önmagában nem tekinthető objektív igazolásnak, meg kell jegyezni azt is, hogy a szerencsejátékok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az olyan jótékonysági vagy közcélú tevékenységek finanszírozásához, mint a szociális munka, a karitatív tevékenység, a sport vagy a kultúra.(26)

63.      A nagyléptékű(27) lottójátékokat, a játékautomatákat,(28) a sporteseményre történő fogadásokat(29) és a kaszinójátékokat(30) olyan játékoknak tekintették, amelyek – mivel jelentős nyereményt ígérnek – feltehetően a jogsértések és csalások magas kockázatát rejtik magukban, és mivel költekezésre ösztönöznek, veszélyt jelentenek a fogyasztókra.(31)

64.      A tagállamok jogszerűen írhatnak elő korlátozásokat az ilyen tulajdonságokkal rendelkező játékok működtetésére vonatkozóan, mind a fogyasztók védelme (az emberek játékszenvedélyének korlátozása, a polgárok játékokkal kapcsolatos túlzott költekezésének megakadályozása), mind a közérdek védelme (a szerencsejátékokhoz köthető bűncselekmények és csalások kockázatának elkerülése) céljából. Ezek az indokok olyan nyomós közérdeknek minősülnek, amely alkalmas az alapvető szabadságok korlátozásának igazolására.(32)

65.      Másrészről az a tény, hogy a játékból származó jövedelmet szociális tevékenységek finanszírozására fordítják, önmagában nem hozható fel igazolásként. A Bíróság ezt a megállapítását arra az elvre alapozza, amelynek értelmében az adóból származó bevétel csökkenése vagy csökkentése nem szerepel az EK 46. cikkben felsorolt indokok között, ezért nem minősül nyomós közérdeknek sem.(33) A játékból származó jövedelem ily módon történő felhasználása csak a korlátozás járulékos, jótékony következményének minősül.(34)

66.      A tagállamok feladata, hogy a szerencsejátékok vonatkozásában meghatározzák a fogyasztóvédelem és a közrend védelmének szükséges szintjét.

67.      Ily módon a Bíróság szerint a nemzeti hatóságoknak megfelelő mérlegelési jogkört kell biztosítani ahhoz, hogy meghatározzák a játékosok védelmére, és általánosságban – figyelembe véve az egyes tagállamok szociokulturális sajátosságait – a közrend védelmére vonatkozó követelményeket, figyelembe véve a játékok megszervezésének módját, a tétek nagyságát és az azokból származó nyereség felhasználását.(35) A tagállamok ezért szabadon állapíthatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, illetve adott esetben szabadon határozhatják meg a szükségesnek tartott konkrét védelmi szintet.(36)

68.      Mindazonáltal ahhoz, hogy igazolható legyen az alapvető szabadságok valamelyikét korlátozó nemzeti intézkedés, annak alkalmazása nem valósíthat meg hátrányos megkülönböztetést, alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt célok megvalósítására, és nem léphet túl a célok eléréséhez szükséges mértéken.(37)

69.      A fenti feltételek betartásának ellenőrzése során a Bíróság már több esetben megállapította, hogy a szóban forgó szabályozással megvalósított korlátozást igazoló indokokat összességükben kell vizsgálni.(38)

70.      A Bíróság elismerte, hogy a következő korlátozásokat igazolhatónak lehet tekinteni.

71.      A tagállamoknak joguk van ahhoz, hogy saját területükön bármely játék gyakorlását teljes mértékben megtiltsák.(39) A Bíróság szerint a nemzeti hatóságok feladata annak mérlegelése, hogy az elérni kívánt célra tekintettel szükséges‑e az ilyen jellegű tevékenység – teljes vagy részleges – tiltása, vagy elegendő annak enyhébb vagy szigorúbb ellenőrzési eljárások előírásával történő korlátozása.(40)

72.      A tagállamok egy bizonyos szervezetnek vagy korlátozott számú gazdasági szereplőnek is biztosíthatnak kizárólagos jogot szerencsejátékok és fogadási ügyletek működtetésére.(41)

73.      A Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy valamely tagállam engedélyezi a szerencsejátékok egyetlen, kizárólagos joggal rendelkező szervezet, vagy meghatározott számú gazdasági szereplő által történő működtetését, nem összeegyeztethetetlen a fogyasztók túlzott mértékű költekezésének megakadályozására és a közrend védelmére irányuló célkitűzésekkel. A Bíróság szerint a szerencsejátékok kizárólagos keretek között történő korlátozott engedélyezése – amelynek előnye, hogy ellenőrzött mederbe tudja terelni a játék iránti igényt és e játékok működtetését, alkalmas az e tevékenységgel összefüggő csalásból vagy bűncselekményből eredő kockázatok megelőzésére, és lehetővé teszi a tevékenységből származó bevétel közérdekű célokra való fordítását – szintén a fenti célkitűzések megvalósulását szolgálja.(42)

74.      Ezenkívül, pusztán az a tény, hogy valamely tagállam egy másik tagállamétól eltérő védelmi rendszert választott, nem befolyásolhatja az e területen hozott rendelkezések szükségességének és arányosságának megítélését. Az ilyen rendelkezéseket kizárólag az érintett tagállam nemzeti hatóságai által kitűzött célok és az általuk biztosítani kívánt védelem szintjének figyelembevételével kell értékelni.(43)

75.      A Läärä és társai ügyben hozott ítéletében a Bíróság azt a kérdést is megvizsgálta, hogy vajon a finn jog által a játékautomaták működtetése terén elérni kívánt célok megvalósításához nem lett volna‑e célravezetőbb az érdekelt szolgáltatók működését szabályozó rendelkezéseket elfogadni, mint kizárólagos működtetési jogot biztosítani a feljogosított közjogi szervezet számára.

76.      A Bíróság megállapította, hogy ez a kérdés a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, azzal a fenntartással, hogy a választott megoldásnak az elérni kívánt célokkal arányosnak kell lennie.(44) A Bíróság álláspontja szerint ezt a feltételt teljesítették, mivel a játékautomaták működtetésére kizárólagos joggal rendelkező szervezet közjogi társulás volt, amely állami ellenőrzés mellett folytatta tevékenységét, és amelynek az automaták üzemeltetéséből származó, felosztható nyeresége nettó összegét be kellett fizetnie az államnak.(45)

77.      A Bíróság megjegyezte, hogy bár igaz az, hogy az állam által a fenti módon beszedett, közérdekű célt szolgáló bevételt más módon is meg lehetne szerezni, például a tevékenység végzésére nem kizárólagosságon alapuló szabályok keretében feljogosított, különböző gazdasági szereplők tevékenységének megadóztatásával, a feljogosított közjogi szervezet azon kötelezettsége, amelynek alapján a tevékenységéből származó bevételét köteles átengedni az állam számára – a bűncselekmények és a csalás kockázata miatt – e tevékenységek jövedelmezősége szigorú korlátozásának biztosítása céljából bizonyára hatékonyabb eszköznek minősül.(46)

78.      A fent említett Zenatti‑ és Gambelli és társai ügyben, valamint a Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítéletekben a Bíróság tovább pontosította azokat a feltételeket, amelyeket a nemzeti jognak az igazolhatósága érdekében teljesítenie kell; tekintettel az olasz jogra, amely a meghatározott feltételeknek eleget tévő, korlátozott számú szervezet számára kizárólagos jogot biztosít fogadások szervezésére.

79.      A fent hivatkozott Zenatti‑ügyben hozott ítéletében a Bíróság rámutatott arra, hogy a szóban forgó olasz szabályozás célját tekintve meg kívánta akadályozni azt, hogy az ilyen jellegű játékokból származó jövedelem egyéni haszonszerzési forrássá váljon, el kívánta kerülni a bűncselekményből és csalásból származó kockázatokat, és a pénzköltésre való késztetésnek az egyénre és a társadalomra gyakorolt káros következményeit, illetve azt csak olyan mértékben kívánta lehetővé tenni, amely a sportverseny megfelelő lebonyolítása érdekében társadalmilag hasznosnak tekinthető.(47)

80.      A Bíróság megállapította, hogy az ilyen szabályozás csak akkor igazolható, ha először is hatékonyan megvalósítja a játéklehetőségek tényleges csökkentésére irányuló törekvést, és ha a szociális tevékenységeknek az engedélyezett játékokból származó jövedelem megadóztatásán keresztül történő finanszírozása nem az elfogadott korlátozó intézkedések valódi indoka, hanem annak akaratlan jótékony következménye.(48) A Bíróság rámutatott arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy a nemzeti szabályozás – a konkrét végrehajtási szabályokra tekintettel – ténylegesen megfelel‑e az igazolására alkalmas céloknak, és hogy az általa kiszabott korlátozások a fenti célkitűzések tekintetében nem aránytalanok‑e.(49)

81.      A fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítéletben a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy a fogadási ügyletekre vonatkozó olasz szabályozást 2000‑ben módosították, és hogy a módosított szöveget előkészítő iratok azt mutatják, hogy az Olasz Köztársaság a szerencsejátékok és a fogadási ügyletek lényeges kiterjesztésére irányuló nemzeti szintű politikát folytatott anyagi források szerzése céljából, miközben védte a már meglévő engedélyeseket.

82.      A Bíróság megállapította, hogy a fogyasztóvédelemmel, a csalás megelőzésével és a polgároknak a szerencsejátékokkal kapcsolatos túlzott költekezéstől való visszatartásával kapcsolatos indokokon alapuló korlátozások csak akkor indokolhatóak, ha alkalmasak a fenti célkitűzések megvalósítására, oly módon, hogy e korlátozásoknak a fogadási tevékenységek következetes és rendszeres csökkenését kell szolgálniuk.(50)

83.      A Bíróság rámutatott arra is, hogy amennyiben valamely tagállam hatóságai – az államkincstár gyarapítása céljából – ösztönzik és támogatják azt, hogy a fogyasztók sorsolásos játékokban, szerencsejátékokban vagy fogadási ügyletekben vegyenek részt, az ilyen tagállam hatóságai nem hivatkozhatnak a fogadási lehetőségek csökkentésének igényével összefüggő társadalmi közrend védelmére az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló intézkedés igazolása érdekében.(51)

84.      A Bíróság kimondta, hogy a kitűzött célok tekintetében – amelyek annak elkerülésére irányulnak, hogy a játékok engedélyesei bűncselekményt vagy csalást kövessenek el – a pályázati felhívásra vonatkozó olasz szabályozás aránytalan, amennyiben a más tagállam szabályozott piacán jegyzett tőkebefektetési társaságokat Olaszországban kizárta a sportfogadási ügyletek szervezésére vonatkozó koncesszió megszerzésének lehetőségéből. A Bíróság rámutatott arra, hogy az ilyen társaságok számlái és tevékenységei más eszközökkel is ellenőrizhetők.(52)

85.      A Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítéletében a Bíróság újból szemben találta magát a sportfogadási ügyletekre vonatkozó olasz szabályozással, miután a Corte Suprema di Cassazione (Olaszország) úgy határozott, hogy a fenti szabályozás az EK 43. és EK 49. cikkel összeegyeztethető. Ebben az esetben a nemzeti bíróság azt állapította meg, hogy az olasz szabályozás célja nem arra irányult, hogy a fogyasztókat a játékra való hajlandóságuk csökkentésével védje, hanem hogy a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységeket ellenőrizhető mederbe terelje annak érdekében, hogy így megelőzhető legyen e tevékenységek bűncselekmények elkövetéséhez való felhasználása.

86.      A Bíróság megállapította, hogy mivel az olasz szabályozás által létrehozott koncessziós rendszer kizárólag erre a célra irányult, „az ellenőrzött expanzív politika” megvalósítása a szerencsejáték‑ágazatban teljes mértékben összhangban lehet azzal a célkitűzéssel, hogy az illegális titkos szerencsejátékot és fogadásokat űzőket az engedélyezett és szabályozott tevékenységek felé tereljék. A Bíróság szerint e cél elérése érdekében az engedéllyel rendelkező gazdasági szereplőknek a tiltott tevékenységgel szemben megbízható, ugyanakkor vonzó alternatívát kell létrehozniuk, amely magában foglalhatja a szerencsejátékok széles skálájára vonatkozó kínálatot, a meghatározott terjedelmű reklámot, valamint az új terjesztési technikákat.(53)

87.      Mivel az olasz kormány által hivatkozott ténybeli elemek azt mutatták, hogy Olaszországban az illegális játékok komoly problémát jelentenek, a Bíróság megállapította, hogy a koncessziós rendszer hatékony mechanizmust képezhet a fogadási és a szerencsejáték‑ágazatban működő gazdasági szereplők ellenőrzésére annak érdekében, hogy elkerülhető legyen e tevékenységek bűncselekmények vagy csalások elkövetéséhez való felhasználása.(54)

88.      A Bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a szóban forgó szabályozás aránytalannak tűnt, amennyiben azokat a tőkebefektetési társaságokat, amelyek részvényeit más tagállam szabályozott piacán jegyzik, kizárta abból a lehetőségből, hogy Olaszországban a sportfogadási ágazatban koncessziót szerezzenek.(55)

B –    A nemzeti jog

1.      A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott tájékoztatás

89.      A 2003. november 8‑i 282/2003. sz. törvényrendelet(56) 2. cikke a Santa Casa kizárólagos hatáskörébe utalja az állami társasjátékok, konkrétan a sorsolásos játékok és a fogadások elektronikus hátterének üzemeltetését. Ez a kizárólagosság az ország egész területére vonatkozik, a rádiófrekvenciákat, az internetet és minden egyéb nyilvános hírközlési hálózatot is beleértve.

90.      A 282/2003. sz. törvényrendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szabálysértésként sorolja fel a következőket:

–        az állami társasjátékok (sorsolásos játékok és fogadások) elektronikus úton történő hirdetése, szervezése és lebonyolítása a kizárólagosság megsértésével;

–        a sorsolás reklámozása, függetlenül attól, hogy az ország területén történik, vagy sem.

2.      A portugál kormány által szolgáltatott kiegészítő információk

91.      Portugáliában a szerencsejátékra és a fogadásra általános elvi tiltás vonatkozik. Mindemellett az állam fenntartotta magának azt a jogot, hogy az általa legmegfelelőbbnek tartott rendszer szerint engedélyezze egy vagy több játék működtetését akár közvetlenül, akár az ellenőrzése alatt álló szervezeten keresztül, illetve hogy közbeszerzés útján biztosítsa a játékok működtetésének jogát akár non‑profit, akár profitorientált magánvállalkozások számára.

a)      Játéktípusok

92.      A portugál szabályozás a szerencsejátékokat három nagy csoport szerint különbözteti meg: a kaszinójátékok; a sorsolásos játékok, tombolák és nyereményjátékok; valamint a lottójátékok és fogadások.

i)      Kaszinójátékok

93.      A kaszinójátékok olyan asztali játékokat foglalnak magukban, mint a rulett és a póker, valamint más típusú játékokat, mint például a bingó és a pénzbedobós automaták.

94.      Az e játékok működtetésére vonatkozó szabályokat az 1989. december 2‑i 422/89. sz. törvényrendelet(57) tartalmazza, amelyet a Bíróság a fent említett Anomar és társai ügyben hozott ítéletében már vizsgált.

95.      A kaszinójátékok működtetésének jogát főszabály szerint fenntartják az állam számára, és az állam e jogot kizárólag olyan részvénytársaság formájában megalakult vállalkozásokon keresztül gyakorolja, amelyek számára közigazgatási szerződés keretében koncessziót biztosít. Ezek a játékok kizárólag jogszabályban létrehozott és meghatározott játékzónákban kialakított kaszinókban vannak engedélyezve.

96.      Jelenleg kilenc ilyen kaszinó működik Portugáliában, a közelmúltban további négy számára adtak működési engedélyt.

ii)    Sorsolásos játékok, tombolák és nyereményjátékok

97.      A játékok e csoportja magában foglalja a sorsolásos játékokat, tombolákat, sorsolásokat, nyereményjátékokat, kvízjátékokat és egyéb vetélkedőket. Működtetésük a kormány előzetes engedélyéhez van kötve, az engedély odaítélése esetenként, egyedi feltételek alapján történik.

98.      E játéktípusnak gyakorlatilag nincs kereskedelmi hatása Portugáliában.

iii) Lottójátékok és fogadások

99.      A játékok e csoportjába sorolható az összes olyan játék, amelyben a résztvevők előre megjósolják egy vagy több verseny vagy számsorsolás eredményét. E játékokat Portugáliában „társasjátékoknak” vagy „állami társasjátékoknak” nevezik.

100. E játékok működtetését az 1985. március 28‑i 84/85. sz. törvényrendelet(58) szabályozza.

101. A törvényrendelet 1. cikke értelmében a lottójátékok és a fogadások az állam hatáskörébe tartoznak, amely a Santa Casa számára Portugália egész területén kizárólagos jogot biztosít a játékok megszervezésére és működtetésére.

102. A kizárólagos jogról rendelkező jogszabály preambulumában tett megállapítások szerint a Portugál Köztársaság úgy vélte, hogy a továbbiakban nem tudja figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ezeket a játékokat titkosan űzték, sem azokat a túlkapásokat, amelyekhez e gyakorlat vezetett. A Portugál Köztársaság jogi keretet kívánt létrehozni a számukra annak érdekében, hogy biztosítsa a játékok tisztaságát, és elejét vegye a túlkapásoknak. Ugyanígy el kívánta érni azt, hogy a játékokból származó bevétel – amely e tagállam kultúrájában erkölcsileg elitélendőnek minősül – ne váljon egyéni nyereségforrássá, hanem társadalmi ügyek vagy közérdekű célok finanszírozását szolgálja.

103. Eredetileg a Santa Casa szervezte a „Totobola” és a „Totoloto” elnevezésű játékokat. A „Totobola” fogalma minden olyan játékot magában foglal, ahol a résztvevők egy vagy több sportverseny végeredményét előre megjósolják. A „Totoloto” fogalma alá tartozik minden olyan játék, ahol a résztvevők előre megjósolják a számsorsolások eredményeit.

104. A játékok sora később folyamatosan bővült: 1993‑ban a „Joker”,(59) 1994‑ben a „Lotaria instantânia” elnevezésű, a köznyelvben „raspadinhának” nevezett, azonnali nyerést biztosító kaparós sorsjeggyel(60) 1998‑ban a „Totologóval”(61), majd 2004‑ben „Euromilhões” néven az európai lottóval.(62)

105. 2003‑ban elfogadták a lottójátékokra és fogadásokra vonatkozó jogi keretszabályozást annak érdekében, hogy választ adjanak arra a technikai fejlődésre, amely lehetővé tette a játékok elektronikus hírközlési eszközök, különösen az internet segítségével történő kínálását. Ezek az intézkedések, amelyeket a 282/2003. sz. törvényrendelet tartalmaz, lényegében egyrészről engedélyt adnak a Santa Casa számára termékeinek elektronikus eszközök alkalmazásával történő értékesítésére, másrészről kiterjesztik a Santa Casa kizárólagos működtetési engedélyét az elektronikus eszközök, különösen az internet alkalmazásával kínált játékokra.

106. A 282/2003. sz. törvényrendelet 12. cikkének (1) bekezdése meghatározza az ugyanezen törvényrendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt szabálysértések szankcionálásaként kiszabható pénzbírság legnagyobb és legkisebb összegét. Jogi személyek esetében a pénzbírság legalább 2000 euró, de nem haladhatja meg a játék szervezéséből származtatható bevétel teljes összegének háromszorosát, feltéve, hogy ez a háromszoros összeg meghaladja a 2000 eurót, de nem éri el a 44 890 eurós felső határt.

b)      A Santa Casára vonatkozó szabályozás

107. A Santa Casa társadalmi szolidaritási célú intézmény, amelyet 1498. augusztus 15‑én alapítottak. Mindig is a leghátrányosabb helyzetűek megsegítését szolgáló szociális munka elkötelezettje volt.

108. Portugáliában az állami társasjátékok a Santa Casához kapcsolódnak. Az 1783. november 18‑án királyi rendelettel megalapított „Lotaria Nacional” (nemzeti lottójáték) működtetését e szervezetre ruházták, és az erre vonatkozó koncessziót rendszeresen meghosszabbították. A Santa Casa kapta meg a más típusú lottójátékok és fogadások szervezésének kizárólagos jogát is – így 1961‑ben a Totoboláét, majd 1985‑ben a Totolotóét.

109. A Santa Casa tevékenységeit az 1991. augusztus 26‑i 322/91. sz. törvényrendelet szabályozza.(63)

110. Alapszabálya szerint a Santa Casa „közigazgatási érdekű közhasznú jogi személy”, azaz olyan magánjogi jogi személy, amelyet a hatóságok közérdekű célokat szolgáló, nonprofit szervezetként ismernek el.

111. A Santa Casa igazgatási szervei a miniszterelnöki rendelettel kinevezett igazgató, valamint az igazgatótanács, amelynek a tagjait a Kormánynak a Santa Casa felett felügyeletet gyakoroló tagjai rendelettel nevezik ki.

112. A szerencsejátékok működtetése a Santa Casa szerencsejáték‑igazgatóságának feladata, amely saját igazgatási és ellenőrző szervekkel rendelkezik.

113. A szerencsejáték‑igazgatóság igazgatási szervét a Santa Casa igazgatója – aki hivatalból az elnök is egyben –, valamint a munkaügyi és szolidaritási minisztérium és az egészségügyi minisztérium együttes rendeletével kinevezett két tisztviselő alkotja.

114. A Santa Casa által szervezett valamennyi szerencsejétákot egyenként, rendelettörvénnyel vezetik be, és a játék szervezésének és működtetésének teljes folyamatát – ideértve a tétek összegét, a nyeremények odaítélésére vonatkozó tervet, a sorsolások gyakoriságát, az egyes nyeremények konkrét százalékos megoszlását, a tétek begyűjtésének módjait, az engedéllyel rendelkező terjesztők kiválasztásának módját, a nyeremények kifizetésének módját és határidejét – kormányrendelet határozza meg.

115. A versenybizottság tagjai, a sorsolási bizottság tagjai és a panaszbizottság tagjai többségükben a közigazgatási hatóságok képviselői. A panaszbizottság döntő szavazattal rendelkező elnöke bíró.

116. A szerencsejáték‑igazgatóság saját költségvetéssel és könyvvitellel rendelkezik, amelyek a Santa Casa költségvetéséhez és könyvviteléhez kapcsolódnak, és így kormányzati ellenőrzés alá tartoznak.

117. Az említett igazgatóság közigazgatási hatósági jogkörrel rendelkezik a Santa Casa kizárólagos hatáskörébe utalt szerencsejátékok jogellenes működtetése miatti szabálysértési eljárások megindítására, lefolytatására és kivizsgálására.

118. A 282/2003. sz. törvényrendelet 14. cikke a szerencsejáték‑igazgatóságot a Ligával és a Bwinnel szemben kiszabotthoz hasonló pénzbírság kiszabásához szükséges közigazgatási hatósági jogkörrel ruházza fel.

119. A szerencsejáték‑igazgatóság valamennyi szabálysértési ügyben hozott, és valamennyi olyan határozata ellen jogorvoslattal lehet élni, amelyek a szerencsejáték‑igazgatóságon kívül is kifejtik joghatásukat – mint például az áruk és szolgáltatások vásárlása, a társasjátékok harmadik személy részére történő értékesítésének engedélyezése.

120. A Santa Casa különleges feladatokat lát el olyan területeken mint a család‑, az anya‑ és gyermekvédelem, a felügyelet nélküli, veszélyeztetett helyzetben lévő kiskorúak megsegítése, az időskorúak támogatása, a súlyos nélkülözéssel kapcsolatos szociális helyzetek, valamint az egészségügyi alap‑ és szakellátás.

121. Az ügy tényállásának megvalósulása idején hatályos jogszabályok szerint a Santa Casa a különböző játékokból származó bevételnek csak 25%‑át tartja meg. A fennmaradó részt szétosztják olyan egyéb közhasznú intézmények között, mint például az önkéntes tűzoltók egyesületei, sajátos szolidaritási célú szociális intézmények, a megelőzéssel és fogyatékosok átképzésével foglalkozó intézmények, a kulturális fejlesztési alapok vagy bármely egyéb szociális célú tevékenység. Ennek megfelelően, a Totobolából származó bevétel 50%‑a a futball ösztönzését és fejlesztését, 16%‑a pedig a sporttevékenységek finanszírozását szolgálja.

III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

122. A Liga nem haszonszerzési célú, egyesületi szerkezetű magánjogi jogi személy, amelybe beletartozik minden olyan klub, amely professzionális labdarúgó‑bajnokságokon vesz részt Portugáliában. Feladata az általa szervezett bajnokságok kereskedelmi lebonyolítása.

123. A Bwin gibraltári székhelyű, online játékokkal foglalkozó vállalkozás. Szerencsejátékokat kínál portugál nyelvű internetes oldalán. A vállalkozás a szerencsejátékok szabályozására vonatkozó különös gibraltári jogszabályok hatálya alá tartozik, és rendelkezik a gibraltári kormány valamennyi előírt engedélyével. A Bwin Portugáliában nem rendelkezik telephellyel. Az online szolgáltatásokat biztosító szerverei Gibraltárban és Ausztriában találhatók. A játékosok valamennyi fogadásukat a Bwin internetes honlapján, vagy más közvetlen hírközlési eszköz segítségével teszik meg.

124. A Bwin az online szerencsejátékok széles skáláját kínálja, köztük sportfogadásokat, lottójátékokat és olyan kaszinójátékokat, mint a rulett és a póker. Sportfogadások köthetők labdarúgó‑mérkőzések és más sportversenyek – rögbimérkőzések, forma 1‑es autóversenyek, és amerikai kosárlabda‑mérkőzések – eredményeire.

125. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Ligával és a Bwinnel szemben az alábbi szabálysértések róhatók fel:

–        támogatási szerződés megkötése négy versenyidőszakra, a 2005/2006 évi versenyidőszaktól kezdődően, amelynek értelmében a Bwin a korábban „Super Liga”, mára „Liga betandwin.com” elnevezésű, nemzeti labdarúgó első osztály intézményi támogatójává válik;

–        e szerződés értelmében a Bwin megszerezte a „betandwin.com” logo megjelenítésének jogát a Super Liga bajnokságában részt vevő klubcsapatok játékosainak sportfelszerelésein és e klubok stadionjaiban; ezenkívül a Bwin honlapjára való hivatkozás és az ahhoz vezető link felkerült a Liga internetes honlapjára.

–        a Bwin honlapja lehetővé teszi sportfogadások elektronikus úton történő megtételét, ahol a játékosok pénznyeremény reményében a Super Liga versenynapjain játszott labdarúgó‑mérkőzések, valamint külföldi labdarúgó‑mérkőzések eredményeire fogadást tehetnek, ez az internetes honlap sorsolásos játékok elektronikus úton történő lebonyolítását is lehetővé teszi, amelynek során a játékosok számsorsolások eredményét tippelik meg.

126. A Santa Casa szerencsejáték‑igazgatósága egyenként 75 000 euró, illetve 74 500 euró pénzbírság megfizetésére kötelezte a Ligát és a Bwint, mivel elektronikus úton – konkrétan fogadások formájában – állami társasjátékokat hirdettek, szerveztek és bonyolítottak le, és mivel az ilyen elektronikus úton lebonyolított állami társasjátékokat – konkrétan fogadásokat – reklámozták, a nemzeti jogszabályok által előírt kizárólagosság megsértésével.

127. A Liga és a Bwin többek között a közösségi jogra és az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva keresetet nyújtott be e határozatok hatályon kívül helyezése iránt.

128. A Tribunal de Pequena Instância Criminal do Porto (Portugália) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„[L]ényegében azt a kérdést kell feltenni, hogy a Santa Casa által élvezett kizárólagosság a Bwinnel szemben alkalmazva, amely olyan más tagállamban letelepedett szolgáltató, ahol jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat, és amely Portugáliában nem rendelkezik telephellyel, korlátozza‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságát az EK 49., [EK ]43. illetve [EK ]56. cikke szerinti, a szolgáltatásnyújtás szabadságára, a letelepedés szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó elvek megsértésével.

A kérdés tehát annak megválaszolására irányul, hogy a közösségi jog, különösen pedig a fent hivatkozott elvek, tiltják‑e az alapügyben vitatotthoz hasonló nemzeti rendszert, amely egyfelől egyetlen intézmény részére biztosít kizárólagosságot sorsolásos játékok és fogadások működtetésére, másfelől e kizárólagosságot »az ország egész területére« kiterjeszti, »az […] internetet is beleértve«.”

IV – Elemzés

A –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról

129. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével az előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a közösségi joggal összeegyeztethető‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely a sorsolásos játékok és a fogadások Portugália egész területén történő működtetésére egyetlen, állami ellenőrzés alatt álló, nem haszonszerzési célú intézmény részére biztosított kizárólagosságot valamennyi elektronikus hírközlési eszközre, többek között az internetre is kiterjeszti.

130. Az olasz, a holland és a norvég kormány, valamint a Bizottság vitatja, illetve megkérdőjelezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát, arra hivatkozva, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz megfelelő tájékoztatást az alapeljárásban alkalmazandó portugál szabályozás természete és célkitűzései tekintetében.

131. A magam részéről nem gondolom, hogy a feltett kérdést elfogadhatatlannak kellene tekinteni.

132. A kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti szabályozásra vonatkozó tájékoztatása alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy e szabályozás egyfelől kizárólagos jogot biztosít a Santa Casa részére sorsolásos játékok és fogadások megszervezésére és működtetésére az interneten, másfelől szankciót helyez kilátásba a kizárólagosságot megsértő gazdasági szereplőkkel szemben. Az alapeljárásban szereplő ügy jelentőségét a ténybeli elemek bemutatása jól szemlélteti. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat azt is egyértelművé teszi, hogy a nemzeti bíróság saját nemzeti szabályozásának a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét annyiban érzi bizonytalannak, amennyiben az előbbi az Európai Unió valamely tagállamában jogszerűen működő gazdasági szereplő számára megtiltja, hogy Portugáliában szolgáltatást nyújtson.

133. Vitathatatlan, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakult feltételek ismeretében – amelyek alapján a szerencsejátékokkal kapcsolatos nemzeti szabályozás közösségi joggal való összeegyeztethetőségét értékelni kell – elvárható lett volna a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy nemzeti jogáról és annak végrehajtási módjáról részletesebb tájékoztatást adjon, különös tekintettel a Santa Casa számára biztosított kizárólagosságra, valamint azokra az indokokra, amelyek alapján e kizárólagosságot az interneten elérhető szerencsejátékokra is kiterjesztették. Szintén szerencsés lett volna, ha a nemzeti bíróság megjelöli azokat az okokat, amelyek alapján úgy ítélte, hogy a Bíróság korábbi ítéletei nem adtak választ kérdéseire, és így nem tették lehetővé számára, hogy az alapeljárásban határozatot hozzon.

134. Ugyanakkor az, hogy az ilyen jellegű tájékoztatás elmaradt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, nem indokolja a feltett kérdés elfogadhatatlanként való elutasítását.

135. A kérdés ugyanis a közösségi jog értelmezésére vonatkozik, mivel a Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó cikkeinek értelmezését teszi szükségessé. A kérdés eldöntése azért lényeges az alapeljárás lefolytatása szempontjából, mert ha az érintett szabadságokat a Bíróság akként értelmezi, hogy azok tiltják az ilyen jellegű kizárólagosság biztosítását, akkor a Liga és a Bwin által benyújtott keresetet megalapozottnak kell nyilvánítani.

136. Végezetül, a kérdést előterjesztő bíróság által adott tájékoztatás lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy hasznos választ adjon legalább arra a kérdésre, hogy – elvben vagy szükségszerűen – ellentétes‑e a közösségi joggal az a tény, hogy egyetlen intézmény számára biztosítottak kizárólagos jogot szerencsejátékok interneten való szervezésére és működtetésére.

137. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az alapügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.(64)

138. A Bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy különleges körülmények fennállása esetén vizsgálhatja azokat a feltételeket, amelyek alapján az előzetes döntéshozatalra utalás történt. Ahogyan az előzetes döntésekben rendszeresen rá is mutatnak „az együttműködés szelleme [ugyanis], amelyben az [ilyen] eljárást le kell folytatni, magában foglalja, hogy a nemzeti bíróság a maga részéről figyelemmel van a Bíróságra ruházott feladatra, amely a tagállamok igazságszolgáltatásához való hozzájárulását jelenti, és nem pedig általános vagy hipotetikus kérdésekről való jogi véleménynyilvánítást.(65)

139. Ennek megfelelően a Bíróság úgy határozott, hogy nem hoz előzetes döntést a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésben, ha teljes mértékben nyilvánvaló, hogy az említett bíróság által előterjesztett közösségi rendelkezés értelmezése vagy érvényességének értékelése egyáltalán nem áll kapcsolatban az alapeljárás valós tárgyával vagy céljával, vagy ha a Bíróságot nem tájékoztatták azokról a ténybeli vagy jogi elemekről, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésre hasznos választ adjon.(66)

140. A vizsgált előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés esetében a fenti helyzetek egyike sem valósul meg.

141. Ezenkívül hangsúlyozzuk, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jog jellegére és célkitűzéseire vonatkozó szűk körű tájékoztatása ellenére a Portugál Köztársaságon kívül kilenc más tagállam, az alapeljárásban részt vevő felek és a Bizottság is képesek voltak írásbeli észrevételeik benyújtására.

142. Egyébiránt a Liga és a Bwin, valamint a beavatkozó felek, különösen a portugál kormány, részletesen előadták a szóban forgó szabályozás tartalmi elemeit és célkitűzéseit, és a tárgyalás során ezekről az elemekről hosszas vitákat folytattak. A Bíróság tehát továbbmehetne annak az egyetlen elvi kérdésnek a vizsgálatán, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely egyetlen intézmény számára biztosít kizárólagos jogot fogadási ügyletek interneten való kínálására, elvben összeegyeztethető‑e a közösségi joggal.

143. Az olasz kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát arra hivatkozva is vitatja, hogy a nemzeti bíróság azt kérte a Bíróságtól, hogy saját nemzeti joga és a közösségi jog összeegyeztethetősége kérdésében határozzon.

144. Vitathatatlan, hogy az olasz kormány állításával és az ítélkezési gyakorlattal összhangban, az EK 234. cikk által létrehozott együttműködés szerinti felelősségmegosztás alapján a nemzeti jogszabályok értelmezése a nemzeti bíróságok feladata, nem pedig a Bíróságé, mely utóbbi az említett cikk alapján indított eljárásban a belső jogszabályoknak a közösségi jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről nem határozhat.(67)

145. Ezzel szemben, még ha el is fogadjuk azt, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést az olasz kormány által javasolt módon kell értelmezni, azt akkor sem lehetne elfogadhatatlannak tekinteni. Ha a Bíróságot kifejezetten arra kérik, hogy nemzeti jogi rendelkezés és a közösségi jog összeegyeztethetőségét vizsgálja, a Bíróság – hatáskörével összhangban – újrafogalmazza a feltett kérdést, és rámutat arra, hogy jogszerűen jár el, ha a nemzeti bíróság számára minden olyan iránymutatást megad a közösségi jogi rendelkezések értelmezésével kapcsolatosan, amely az utóbbi számára szükséges ahhoz, hogy az említett összeegyeztethetőségről határozni tudjon.(68)

146. Ezért azt javasoljuk, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést nyilvánítsa elfogadhatónak.

B –    Az ügy érdeméről

147. A nemzeti bíróság tájékoztatása szerint a 282/2003. sz. törvényrendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt rendelkezések tiltják egyfelől a sorsolásos játékoknak és fogadásoknak a Santa Casa számára biztosított kizárólagos jog megsértésével való, interneten történő szervezését és működtetését, másfelől az e kizárólagos jog megsértésével szervezett online játékok reklámozását.

148. A tájékoztatásból az is egyértelmű, hogy a Liga és a Bwin vállalkozásokat azért kötelezték egyenként 75 000 euró, illetve 74 500 euró összegű pénzbírság megfizetésére, mert egyfelől a Santa Casa számára biztosított kizárólagosság megsértésével szerveztek és bonyolítottak le fogadásokat az interneten, másfelől pedig a fent említett fogadásokat reklámozták.

149. Ennek fényében úgy véljük, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás és a közösségi jogi rendelkezések összeegyeztethetőségét két rendelkezésegyüttes vonatkozásában kell értékelni. A szóban forgó szabályozás egyfelől a 98/34 irányelv hatálya alá tartozhat, mivel kizárólagos jogot biztosít a Santa Casa számára sorsolásos játékok és fogadások hirdetésére az interneten, emellett minden egyéb, az Európai Unióban letelepedett szolgáltató számára tiltja a fentiekhez hasonló online szolgáltatások nyújtását Portugáliában. Másfelől, mivel a Santa Casa által élvezett kizárólagosság megsértésével szervezett sorsolásos játékokra és fogadásokra vonatkozó valamennyi reklámtevékenységet tiltja, az ilyen szabályozás az EK 49. cikk hatálya alá is tartozhat.

1.      A 98/34 irányelv alkalmazása

150. Azt kell eldönteni, hogy vajon a 98/34 irányelv 1. cikkének (11) pontját úgy kell‑e értelmezni, miszerint az a nemzeti szabályozás, amely az ország egész területén kizárólagos jogot biztosít sorsolásos játékok és fogadások szervezésére és működtetésére, és amelyet valamennyi hírközlési eszközre, különösen az internetre is kiterjesztenek, az e rendelkezés szerinti műszaki szabálynak minősül.

151. Írásbeli észrevételeiben a Bizottság úgy érvelt, hogy a szóban forgó szabályozás a 98/34 irányelv hatálya alá esik.

152. A beavatkozó felek, akiket felhívtak arra, hogy a fentiekre vonatkozó véleményüket a tárgyalás során kifejtsék, eltérő álláspontokat képviseltek. A Liga és a Bwin egyetértett a Bizottság elemzésével.

153. A portugál kormány azt hangsúlyozza, hogy az alapeljárás során a Liga és a Bwin a 98/34 irányelvre nem hivatkozott, és azzal kapcsolatosan a kérdést előterjesztő bíróság sem tett fel kérdést. E kormány emlékeztet arra is, hogy a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy melyik közösségi jogi szabályozás alkalmazandó az általa eldöntendő jogvitára. Mindezek alapján a portugál kormány arra következtet, hogy a fenti irányelv a jelen esetben nem releváns.

154. Másodlagosan a portugál kormány azt állítja, hogy a 98/34 irányelv nem írja elő Portugália számára, hogy a szóban forgó szabályozást a Bizottsággal közölnie kell. Hangsúlyozza, hogy a szerencsejátékokat kizárták az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31 irányelv és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv hatálya alól.

155. A dán kormány – az osztrák kormány támogatásával – a portugál kormányéhoz hasonló álláspontot fogad el. A fentieken túl rámutat arra is, hogy a szóban forgó szabályozás, amely tiltja egy adott tevékenység végzését valamely tagállam területén, az olyan nemzeti rendelkezéshez hasonlítható, amely valamely szakma gyakorlását engedély megszerzésétől teszi függővé; így az ítélkezési gyakorlat alapján az ilyen szabályozás nem minősül műszaki szabálynak. A dán kormány szerint ezt a fogalmat az ítélkezési gyakorlat úgy értelmezte, hogy az kizárólag egy adott termék jellemzőinek meghatározására szolgáló specifikációkra vonatkozik.(69)

156. A görög kormány is egyetért azzal, hogy a szerencsejátékok és fogadási ügyletek terén az állam számára kizárólagosságot biztosító nemzeti jogi rendelkezés nem esik a 98/34 irányelv hatály alá.

157. A magam részéről nem értek egyet a fenti kormányok álláspontjával. Elsősorban emlékeztetek arra, hogy a Bíróságnak jogában áll a 98/34 irányelv rendelkezéseit értelmezni még akkor is, ha a kérdést előterjesztő bíróság kérdése nem arra vonatkozott. Ezt követően meghatározom azokat az okokat, amelyek alapján – nézetem szerint – a szóban forgó szabályozás a fenti irányelv hatálya alá esik. Bemutatom azokat a következményeket is, amelyeket az ilyen szabályozásról való közlés elmulasztása okoz. Végül, tekintettel a tagállamok arra vonatkozó észrevételeire, hogy az alapeljárás kimenetele szempontjából a 98/34 irányelv mennyiben releváns, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a meghozandó ítélet köti a kérdést előterjesztő bíróságot, többek között – adott esetben – a fenti irányelv értelmezése vonatkozásában is.

a)      A Bíróság lehetősége a 98/34 irányelv értelmezésére, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság a fenti irányelvre nem hivatkozik

158. Az állandó ítélkezési gyakorlatból egyértelműen következik a Bíróság azon joga, hogy akkor is értelmezheti a 98/34 irányelvet, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra nem hivatkozott a kérdésében. Ha a Bíróság azt észleli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárásban alkalmazandó közösségi jogi rendelkezésre nem tett utalást, hivatalból vizsgálja a kérdéses rendelkezés hatályát. Ennek megfelelően – mint ahogyan arra már többször rámutattunk – a Bíróság annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra utalt kérdést hozzá előterjesztő nemzeti bíróságnak hasznos választ adjon, figyelembe vehet olyan közösségi jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság a kérdésében nem hivatkozott.(70)

159. Következésképpen, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság – a jelen esethez hasonlóan – a Szerződésnek az alapvető szabadságokat létrehozó cikkeinek hatályára vonatkozóan tesz fel kérdést, a Bíróság válaszolhat az alapeljárás tényállására különös rendelkezéseket tartalmazó irányelv értelmezésével.(71)

b)      A vitatott szabályozás a 98/34 irányelv hatálya alá esik

160. Az e kérdésben nyilatkozó tagállamokkal ellentétben – a Ligával és a Bwinnel, valamint a Bizottsággal összhangban – úgy véljük, hogy a vitatott rendelkezések a 98/34 irányelv szerinti „műszaki szabályok”, amennyiben minden más gazdasági szolgáltató számára megtiltják, hogy Portugáliában sorsolásos játékokat vagy fogadási ügyleteket kínáljanak az interneten.

161. Véleményünket elsősorban a „szolgáltatás” és a „műszaki szabály” ezen irányelv szerinti meghatározására alapozzuk.

162. Eszerint, a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontja értelmében az „információs társadalom szolgáltatása” bármely, általában térítés ellenében, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás. A 98/48 irányelv (19) preambulumbekezdéséből ugyanakkor az következik, hogy az EK 50. cikkben szereplő „szolgáltatás” fogalmára is hivatkozni kell, ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatáben értelmezte.

163. Mint ahogyan már bemutattuk, az említett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az a valamely tagállamban letelepedett szolgáltató, amely helyváltoztatás nélkül, az interneten szolgáltat online játékokat más tagállamban letelepedett játékosok számára, az EK 50. cikk szerinti szolgáltatást nyújt.(72)

164. Továbbá a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja kifejezetten előírja, hogy a „műszaki szabály” fogalma azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek megtiltják valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát. Ellentétben tehát a számos tagállam által fenntartott véleménnyel, azóta, hogy a 98/34 irányelv hatályát kiterjesztették az információs társadalom szolgáltatásaira, e fogalom már nem csak a termékek jellemzőit meghatározó specifikációkra korlátozódik, mint a 83/189/EGK tanácsi irányelv(73) hatálya idején, összhangban a fent hivatkozott CIA Security International,(74) Van der Burg(75) és Canal Satélite Digital(76) ügyben hozott ítéletekben a Bíróság által adott értelmezéssel, amelyekre a fenti tagállamok hivatkoznak.

165. A vitatott szabályozás, amely a Santa Casa számára Portugália teljes területén kizárólagos jogot biztosít sorsolásos játékok és fogadások szervezésére és működtetésére az interneten, és amely valamennyi, a kizárólagosságot megsértő gazdasági szereplővel szemben szankció kiszabását helyezi kilátásba, kétségtelenül azzal a hatással jár, hogy az internetes játékszolgáltatók számára tiltja a szolgáltatásnyújtást.

166. Tekintettel a fenti meghatározásokra, a szóban forgó szabályozás a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerinti „műszaki szabálynak” minősül.

167. Másodsorban úgy vélem, hogy ez a következtetés összhangban áll azokkal az indokokkal, amelyek alapján a fenti irányelv hatályát kiterjesztették az információs társadalom szolgáltatásaira.

168. Így a 98/48 irányelv preambulumbekezdéseiből az következik, hogy a közösségi jogalkotó az eredetileg csak árukkal kapcsolatban előírt átláthatósági és felügyeleti rendszert a fentiekhez hasonló szolgáltatásokra is ki akarta terjeszteni annak érdekében, hogy elmozdítsa az ilyen szolgáltatások szabad mozgása elől a nemzeti rendelkezésekkel esetlegesen létrehozott akadályokat.

169. A 98/34 irányelvben az ilyen szabályozásra nézve előírt kötelező közlési rendszer alkalmazása nem azt jelenti, hogy a szabályozás a közösségi joggal ellentétes.

170. Ahogy láttuk, a 98/34 irányelv célja csupán egy megelőző ellenőrzési rendszer létrehozása. Először is, a közösségi jogalkotó azzal, hogy arra kötelezi a tagállamokat, hogy a Bizottsággal valamennyi műszakiszabály‑tervezetet közöljenek, arra hívja fel e tagállamokat, hogy saját maguk folytassanak le részletes előzetes ellenőrzést a fenti szabályozás és a közösségi jogi rendelkezések összeegyeztethetősége vonatkozásában. Ezért a 98/34 irányelv egyben azzal a következménnyel is jár, hogy nyilvánvalóvá teszi, hogy ha a tervezett szabályozás akadályozza az áruk szabad mozgását vagy az információs társadalom szolgáltatásainak szabad nyújtását, akkor a tagállamnak képesnek kell lennie azt az ítélkezési gyakorlat által kialakított feltételekkel összhangban igazolni.

171. A 98/34 irányelvben meghatározott közlési rendszer tehát lehetővé teszi a Bizottság és a többi tagállam számára, hogy tudomást szerezzenek a jogszabály‑tervezetről, és megvizsgálják, hogy az állít‑e fel akadályokat. Ha igen, a többi tagállam változtatásokat javasolhat a tervezet szerzőjének. A Bizottság a maga részéről javasolhat vagy elfogadhat olyan közösségi intézkedéseket, amelyek a tervezett intézkedés tárgyát képező területet szabályozzák.

172. E rendszer összeegyezteti a tagállam műszaki szabályok elfogadására való – a nem harmonizált területeken érvényes – szuverén jogát azzal a kötelezettséggel, amelyet a tagállamok a Szerződésben egymással szemben, a közös piac – azaz többek között az áruk és szolgáltatások szabad mozgását lehetővé tevő térség – létrehozása céljából vállaltak.

173. Következésképpen a 98/34 irányelv csak akkor igazán hatékony, ha valamennyi műszaki szabályt közölnek,(77) ideértve a szerencsejátékokkal kapcsolatos szabályokat is, mivel e játékok gazdasági tevékenységnek minősülnek, és így vonatkozik rájuk a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága.

174. Ezenkívül megállapítom, hogy amikor a közösségi jogalkotó szándékában az állt, hogy – az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31 irányelvhez vagy a belső piacon történő szolgáltatásnyújtásról szóló 2006/123 irányelvhez hasonlóan –a szerencsejátékokat kizárja valamely szolgáltatásokkal kapcsolatos jogi norma hatálya alól, akkor a kizárásról kifejezetten rendelkezett. Márpedig a 98/34 irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a szerencsejátékokkal kapcsolatos műszaki szabályokat a hatálya alól kizárná.

175. Harmadsorban azt gondolom, hogy ez az érvelés összhangban áll a Bíróságnak a fent említett Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletében kifejtett álláspontjával, amelynek tárgya az a görög törvény, amely megtiltja számítógépes játékok használatát az internetszolgáltató vállalkozások számítógépein. A Bíróság úgy határozott, hogy az ilyen szabályozást a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerinti „műszaki szabálynak” kell minősíteni.(78)

176. A Bíróság a fenti ítéletében elismerte, hogy valamely tagállam olyan jogi rendelkezése, amely – az alapeljárásban szereplő szabályozáshoz hasonlóan – tiltja a hozzáférést az internetes játékokhoz, egyúttal az információs társadalom szolgáltatásaihoz való hozzáférést vagy azok nyújtását tiltja, és ezért a 98/34 irányelv hatálya alá tartozik.

177. Következésképpen azt javasoljuk a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak azt a választ adja, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam olyan szabályozása, amely az érintett tagállam egész területére kiterjedően a sorsolásos játékok és a fogadások szervezésére biztosított kizárólagos jogot valamennyi elektronikus hírközlési eszközre – különösen az internetre – kiterjeszti, a fenti rendelkezés szerinti műszaki szabálynak minősül.(79)

c)      A vitatott szabályozás közlése elmulasztásának következményei

178. A 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése a tagállamokat arra kötelezi, hogy minden műszakiszabály‑tervezetet közöljenek a Bizottsággal.(80) A 9. cikk kötelezi a tagállamokat arra, hogy az általa/benne meghatározott időtartamra halasszák el e tervezet elfogadását.

179. E rendelkezéseknek megfelelően a Bizottsággal közölni kellett volna a 282/2003 törvényrendelet tervezetét, amely egyfelől kiterjeszti a Santa Casa számára biztosított kizárólagosságot az elektronikus eszközök, különösen az internet útján kínált játékok szervezésére, másrészről pedig szabálysértési bírság formájában szankció kiszabását helyezi kilátásba a fenti kizárólagos jog megsértésével működő gazdasági szereplőkkel szemben.

180. Írásbeli észrevételeiben a Bizottság megállapította, hogy a törvényrendelet‑tervezetről a Bizottságot nem értesítették. A portugál kormány megerősítette, hogy e közlésről nem intézkedett.

181. A fent hivatkozott CIA Security International ügyben hozott ítéletében a Bíróság pontosította a közlés elmulasztásából származó következményeket. A Bíróság úgy vélte, hogy a 83/189 irányelv 8. és 9. cikkében előírt közlési és halasztási kötelezettség feltétlen és megfelelően pontos ahhoz, hogy arra magánszemélyek a nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhassanak.(81) Ezért az olyan műszaki szabály, amelyet nem közöltek, nem hajtható végre, és a nemzeti bíróságok kötelesek megtagadni az alkalmazását.(82)

182. Ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkeire is, mivel szövegük hasonlít a 83/189 irányelv rendelkezéseinek szövegéhez.

183. Mivel a 98/34 irányelv célja többek között az, hogy védje az információs társadalom szolgáltatásai nyújtásának szabadságát, a Bwinhez hasonló, gibraltári székhelyű gazdasági szereplő jogosult arra, hogy a fenti pontos és feltétel nélküli rendelkezésekre hivatkozzon.

184. Gibraltár olyan európai terület, amelynek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felel. Ezért a Szerződés rendelkezéseit – az EK 299. cikkének (4) bekezdésével összhangban – Gibraltárra is alkalmazni kell, a Dán Királyság, Írország és Nagy‑Brittania és Észak‑Írország Egyesült Királysága társulási szerződésében és a módosító szerződésekben foglalt kizárásokra is figyelemmel.(83).

185. Az ítélkezési gyakorlat a fenti aktusból azt a következtetést vonta le, hogy az EK‑Szerződésnek az áruk szabad mozgásával kapcsolatos szabályozása, valamint az e szabadság megvalósulásának elősegítése érdekében a tagállamok jogrendszereinek harmonizálását célzó másodlagos jogi rendelkezések Gibraltárra nem alkalmazandók.(84)

186. Ezeket a kizárásokat véleményünk szerint úgy kell tekinteni, mint az EK 299. cikk (4) bekezdésében megfogalmazott azon elv alóli kivételeket, amelynek értelmében a Szerződés rendelkezéseit alkalmazni kell az olyan európai területekre, mint Gibraltár. Ezért a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseit, valamint az e szabadság érvényesülése biztosításának céljából elfogadott másodlagos jogi rendelkezéseket Gibraltárra alkalmazni kell. Ennek bizonyítására hivatkozunk a Bizottság által az Egyesült Királyság ellen, kötelezettségszegés megállapítása iránt, azon indokból indított keresetek folytán hozott ítéletekre, hogy az említett tagállam elmulasztotta átültetni erre a területre a fentiekhez hasonló irányelveket.(85)

187. A fent elmondottakból arra következtetünk, hogy a Bwinhez hasonló, gibraltári székhelyű gazdasági vállalkozásnak jogában áll, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkében előírt rendelkezésekre hivatkozzon, mivel azok az információs társadalom szolgáltatásaival kapcsolatos műszaki szabályokra vonatkoznak.

188. Az a körülmény, hogy e rendelkezéseket olyan jogszabály tartalmazza, amely egyben az áruk szabad áramlására is vonatkozik, nézetünk szerint nem ellentétes a fenti következtetéssel. Az e szabadságok hatálya alá tartozó területek Bíróság által meghatározott elhatárolása alapján valamely műszaki szabály egyértelműen hozzákapcsolható vagy az áruk ezen szabad áramlásához vagy az információs társadalom szolgáltatásai nyújtásának a szabadságához.

189. A Bíróságnak a fent hivatkozott CIA Security International ügyben hozott ítéletében elfoglalt álláspontjával összhangban, ha a Bizottsággal nem közlik megfelelő módon a szóban forgó nemzeti szabályozást, amely egyfelől a Santa Casa számára kizárólagos jogot biztosít szerencsejátékok és fogadások interneten való szervezésére és működtetésére, másfelől pedig szabálysértési bírság formájában szankciót helyez kilátásba azokkal a szolgáltatókkal szemben, akik a kizárólagosság megsértésével az interneten hirdetnek játékokat Portugáliában letelepedett személyek számára, akkor az ilyen nemzeti szabályozásra a Bwinnel szemben nem lehet hivatkozni, és a nemzeti bíróságnak meg kell tagadnia az alkalmazását.

190. Ez a következtetés a Ligára is érvényes, amelyre a Bwin társtetteseként szabtak ki pénzbírságot szerencsejátékok elektronikus úton történő szervezése és működtetése miatt.

191. Az alapeljárás tényállásának felvételére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a 282/2003 törvényrendelet‑tervezetet, amelynek célja lényegében az, hogy a Santa Casára ruházott kizárólagos működtetési jogot az elektronikus úton – különösen az interneten – kínált játékokra is kiterjessze, és az említett kizárólagosság megsértését pénzbírság kiszabásával szankcionálja, a 98/34 irányelv 8. cikkének megfelelően közölték‑e a Bizottsággal.

192. Szintén a nemzeti bíróságnak kell levonnia a Ligával és a Bwinnel szemben kiszabott pénzbírsággal összefüggő következtetéseket, mivel e bírság a Santa Casa által élvezett kizárólagosság megsértésével szervezett és működtetett internetes fogadásokra vonatkozik.

d)      A Bíróság ítéletének hatása a kérdést előterjesztő bíróságra

193. Arra a kérdésre, hogy vajon a 98/34 irányelv mennyiben releváns az alapeljárás kimenetelére, számos tagállam úgy válaszolt a tárgyalás során, hogy szerintük az előzetes döntés – amennyiben az a fenti irányelv értelmezéséről szól – nem köti a kérdést előterjesztő bíróságot.

194. Álláspontom ezzel ellentétes. Az előzetes döntéshozatal során hozott ítéletek véleményem szerint kötelező erővel bírnak a kérdést előterjesztő bíróságra, még abban az esetben is, ha a Bíróság olyan közösségi jogi norma tárgyában határoz, amelyre ez a bíróság a kérdésében nem hivatkozott.

195. Ezt a véleményemet egyfelől a közösségi jog és a nemzeti jog kapcsolatára, másfelől az előzetes döntéshozatali eljárás szerepére alapozom.

196. Az első pont tekintetében, mint ahogyan azt a Bíróság a van Gend & Loos ügyben(86) és a Costa‑ügyben(87) hozott ítéleteiben is kimondta, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződések aláírásával a tagállamok elfogadták, hogy a Szerződés és az az alapján elfogadott jogi aktusok nemzeti jogrendjük integráns részévé válnak, megelőznek minden – bármilyen szintű – velük ellentétes nemzeti jogszabályt, és a természetes személyek javára közvetlen módon keletkeztetnek jogot.

197. Azt is vállalták, hogy a közösségi jog hatékony érvényesülésének biztosítása céljából megtesznek minden szükséges intézkedést, és erre igazságügyi hatóságaikat is kötelezik. A nemzeti bíróság ezért köteles a közösségi jogrend rendelkezéseiben biztosított jogok védelmét biztosítani.

198. A nemzeti bíróság hivatalból köteles megtagadni minden olyan nemzeti jogszabály alkalmazását, amely a közvetlenül alkalmazandó közösségi joggal ellentétes, anélkül, hogy kezdeményeznie kellene vagy meg kellene várnia annak előzetes hatályon kívül helyezését a belső jogban.(88) Ha egy közösségi norma nem közvetlenül alkalmazandó, az egységes értelmezés követelményének megfelelőn a nemzeti bíróságnak minden lehetséges eszközzel annak érdekében kell értelmeznie egész belső jogát, hogy megvalósítsa a közösségi norma által elérni kívánt célt.(89)

199. A nemzeti bíróságnak tehát az a feladata, hogy biztosítsa a közösségi jog hatékony alkalmazását.

200. A nemzeti bíróság a fenti kötelezettségeket természetesen a nemzeti eljárásjogi szabályozása alapján, az eljárásjogi autonómia elvével összhangban és az egyenlő elbánás és hatékonyság elveinek érvényesülése mellett teljesíti, amelyek értelmében e szabályok egyrészről nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti jog által biztosított jogok érvényesülésének biztosítására vonatkozó rendelkezéseknél, másrészről nem alakíthatják úgy ki őket, hogy a gyakorlatban lehetetlenné vagy túlságosan bonyolulttá tegyék a közösségi jog által elismert jogok gyakorlását.(90)

201. Amennyiben egy nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvitában a felek nem hivatkoztak az alkalmazandó közösségi jogi normára, az egyenlő elbánás és a hatékonyság elvének terjedelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlat jelenlegi állása mellett előfordulhat, hogy e jogi normát nem alkalmazzák.

202. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a nemzeti bíróság hivatalból köteles a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseire hivatkozni minden olyan esetben, amikor belső joga alapján a belső jog valamely kötelező erejű szabályával kapcsolatban erre lehetősége van, vagy erre köteles.(91) Másfelől a nemzeti bíróságnak nincs ilyen kötelezettsége, ha belső joga ezt nem teszi számára kötelezővé vagy lehetővé, és ha a felek az eljárás során e jogalapra maguk is hivatkozhattak.(92) Ezenkívül a nemzeti bíróság akkor sem köteles hivatalból a közösségi jogra hivatkozni, ha a közösségi jog megsértésére alapozott kereset vizsgálata a nemzeti bíróságot arra kötelezné, hogy túlterjeszkedjen a jogvitának a felek által meghatározott keretein.(93)

203. A közösségi jog alkalmazásának fenti korlátai nem vonatkoztathatók azokra az esetekre, amikor a Bíróság – előzetes döntéshozatali eljárás keretében – hivatalból vizsgálja az alapeljárás tényállására alkalmazandó jogi normát.

204. Az előzetes döntéshozatali eljárás célja annak biztosítása, hogy a nemzeti bíróságok a közösségi jogot egységes módon értelmezzék.(94) Ez az egységes értelmezés csak akkor biztosítható, ha a Bíróság ítéletei a nemzeti bíróságok számára kötelezőek. Mint ahogyan azt a Bíróság a Benedetti‑ügyben hozott ítéletében(95) kimondta, az előzetes döntéshozatal során hozott ítélet az adott közösségi jogi norma rendelkezéseinek értelmezése tekintetében a nemzeti bíróságra nézve kötelező.

205. Az ítélet kötelező ereje szükségszerű velejárója a nemzeti bíróságok azon kötelezettségének, hogy a közösségi jog hatékony érvényesülését biztosítsák.

206. Ezt az indokolást támasztja alá az EK 234. cikk harmadik albekezdése, amelynek értelmében kötelező a kérdést előzetes döntéshozatalra utalni, ha a közösségi jog értelmezése olyan bíróság előtt merül fel, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség. A közösségi jog megsértésének elkerülése érdekében köteles a Bírósághoz fordulni az olyan bíróság, amely jellegénél fogva a legfelsőbb szintű fórum, ahol magánszemélyek a közösségi jog által biztosított jogaikat érvényesíthetik.(96)

207. Ezt az érvelést támasztja alá az az ítélkezési gyakorlat is, amely kimondta, hogy ha az utolsó jogorvoslati fórumként eljáró bíróság nyilvánvalóan megsérti a közösségi jogot, akkor az megalapozhatja a tagállam felelősségét,(97) továbbá hogy a nemzeti bíróság közösségi joggal ellentétes értelmezése kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alapja lehet a tagállammal szemben, ha a fenti értelmezést a legfelsőbb bíróság megerősíti, vagy legalábbis helybenhagyja.(98)

208. Az előzetes döntéshozatali eljárás célja tehát a közösségi jog hatékony alkalmazásának biztosítása. Ezért – a portugál kormány állításával ellentétben – a Bíróságot nem köti a nemzeti bíróságnak az alapeljárásban szereplő jogvitára alkalmazandó közösségi jogra vonatkozó értékelése. A Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróság számára olyan választ adjon, amely az utóbbi döntésére váró jogvita kimeneteléhez hasznos segítséget nyújt, tehát amely lehetővé teszi számára, hogy ellássa feladatát a közösségi jog hatékony alkalmazásának biztosítása terén.

209. Ezenkívül a Bíróság által a közösségi jog olyan rendelkezéseit illetően hivatalaból végzett vizsgálat, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozott, jórészt célszerűségét vesztené, ha az előzetes döntés – amennyiben a fenti rendelkezésre vonatkozik – nem lenne kötelező a kérdést előterjesztő bíróság számára.

210. Az a körülmény, hogy az alapeljárásban részt vevő felek a nemzeti bíróság előtt nem hivatkoztak azokra a közösségi jogi rendelkezésekre, amelyeket a Bíróság hivatalból vizsgált, nem csorbítja az előzetes döntés kötelező erejét, amennyiben az előzetes döntéshozatali eljárásban a feleknek lehetőségük volt megtenni észrevételeiket a szóban forgó rendelkezésről. Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben a Bíróság a tárgyalás megkezdése előtt felszólította a feleket arra, hogy a tárgyaláson adják elő észrevételeiket arra vonatkozóan, hogy a 98/34 irányelv mennyiben releváns az alepeljárás tárgyát képező jogvita megoldása céljából.

211. A fentiekből következően az előzetes döntések szükségképpen kötelező jelleggel rendelkeznek azokban az esetekben, amikor a Bíróság olyan közösségi jogi rendelkezést értelmez, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozott.

212. A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak adott válaszát egészítse ki azzal, hogy az előzetes döntés abban az esetben is köti a kérdést előterjesztő bíróságot, ha olyan közösségi jogi normára vonatkozik, amelyre e bíróság a kérdésében nem hivatkozott.

2.      A szóban forgó nemzeti szabályozásnak az alapvető szabadságokkal való összeegyeztethetősége

213. Még abban az esetben is, ha a Bíróság egyetért a 98/34 irányelv jelen ügyre történő alkalmazására és a közlés elmulasztásából származó következményekre vonatkozó érvelésünkkel, a szóban forgó nemzeti szabályozás és a szabadságok összeegyeztethetőségének vizsgálata, amennyiben az előbbi tiltja a Santa Casa számára biztosított kizárólagos jog megsértésével szervezett és működtetett online játékok reklámozását, nem tűnik nyilvánvalóan érdektelennek az alapeljárásban szereplő jogvita kimenetele szempontjából.

214. A nemzeti bíróság feladata ugyanis annak eldöntése, hogy abban az esetben, ha a 282/2003. sz. törvényrendelet – amennyiben a Santa Casa számára kizárólagos jogot biztosít sorsolásos játékok és fogadások interneten való szervezésére és működtetésére – a Ligáva és a Bwinnel szemben érvényesíthetetlen, az szükségszerűen a velük szemben egyenként kiszabott egységes pénzbírság teljes egészének eltörlését jelenti‑e, vagy pedig a pénzbírság összege megosztható az online játékok szervezése, illetve reklámozása alapján kiszabható pénzbüntetés szerint.

215. A kérdés ezért arra irányul, hogy vajon a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a nem haszonszerzési célú, állami ellenőrzés alatt álló egyetlen jogalany számára biztosított kizárólagos jog megsértésével szervezett és működtetett online játékok reklámozását.

216. A fenti kérdés megválaszolása céljából hasznosnak tűnhet megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt kérdést, amely arra vonatkozik, hogy vajon ellentétes‑e a szabadságokkal az olyan nemzeti szabályozás, amely a Santa Casa számára kizárólagos jogot biztosít Portugáliában sorsolásos játékok és fogadások interneten való szervezésére és lebonyolítására. Ha a fenti kizárólagos jog összhangban áll a közösségi joggal, akkor az a kérdés, hogy az e jog megsértésével szervezett és működtetett sorsolásos játékok és fogadások reklámozásának megtiltása összeegyeztethető‑e a közösségi joggal, többé fel sem merül.

217. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy nemzeti szabályozása, amely a Santa Casa számára kizárólagos jogot biztosít sorsolásos játékok és fogadások szervezésére és működtetésére az ország egész területén, és ezt a kizárólagosságot valamennyi elektronikus hírközlési eszközre – különösen az internetre – kiterjeszti, ellentétes‑e a közösségi joggal, különösen pedig az EK 43., EK 49. és EK 56. cikkben szabályozott szolgáltatásnyújtás szabadságával, letelepedés szabadságával és tőke szabad mozgásával.

218. Az elemzés e pontján feltehető az a kérdés, hogy vajon a fenti szabadságok miért relevánsak az alapeljárás szempontjából, ha a Santa Casa számára azért biztosítottak kizárólagosságot a sorsolásos játékok és fogadások interneten való szervezésére és működtetésére, hogy a fogyasztókat és a közrendet megvédjék e játékok káros hatásaitól. Az ilyen indokokon alapuló állami monopólium úgy tekinthető, hogy az közérdeket szolgál.(99)

219. Ezért fel lehetett volna tenni azt a kérdést, hogy vajon a Santa Casa hivatkozhat‑e az EK 86. cikk (2) bekezdésére, amely szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződés szabályainak hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.

220. Mindenesetre, sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a Santa Casa nem utalt ezekre a rendelkezésekre. Nem gondolom azonban azt, hogy ha ezt megtették volna, akkor a jelen ügynek az EK 86. cikk (2) bekezdése szempontjából történő elbírálása lényegesen más eredményre vezetett volna, mint amelyet a Bíróság számára a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére adandó válaszként javasolni fogok.

221. Az EK 86. cikk (2) bekezdésének hatályára vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján a Szerződés közös piac létrehozására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását érintő, a fenti rendelkezésben szereplő eltérési lehetőség csak akkor alkalmazható, ha a kizárólagosságra jogosult vállalkozás feladata szükségessé teszi e rendelkezések alkalmazásának mellőzését. Másképpen fogalmazva, az említett eltérés csak akkor fogadható el, ha bizonyítást nyer, hogy a fenti rendelkezések alkalmazása lehetetlenné tenné e feladat végrehajtását.(100)

222. Úgy vélem, hogy e feltétel vizsgálata elvezetett volna a szóban forgó rendelkezésnek az általa kitűzött célok megvalósítására való alkalmasságára és arányosságára vonatkozó, ahhoz hasonló elemzés elvégzéséhez, amelyre a fenti szabályozás összeegyeztethetőségének a releváns alapvető szabadság fényében végzett vizsgálata keretében vállalkozom.

223. Bemutatom, hogy e szabályozást – az alapeljárás körülményeire tekintettel – az EK 49. cikk alkalmazásával kell vizsgálni, mivel a fenti szabályozás az említett cikk szerinti korlátozást valósít meg. Végül megvizsgálom, hogy az ilyen szabályozás igazolható‑e.

a)      Az alkalmazandó alapvető szabadság

224. A Ligához, a Bwinhez, a holland, osztrák és portugál kormányhoz, valamint a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a szóban forgó szabályozás és a közösségi jog összeegyeztethetőségét a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó cikkeit figyelembe véve, és kizárólag azokra tekintettel kell vizsgálni.

225. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett információkból nyilvánvaló, hogy a Bwin székhelye Gibraltáron van, és Portugáliában az interneten keresztül folytatja tevékenységét. Láttuk, hogy a Bíróság határozott már úgy, hogy az az egyik tagállamban letelepedett szolgáltató, aki helyváltoztatás nélkül, az internet útján kínál online játékokat más tagállamban letelepedett játékosok számára, az EK 50. cikk szerinti szolgáltatást nyújt.(101)

226. Vitathatatlan, hogy a szóban forgó szabályozás a letelepedés szabadságát is korlátozhatja, amennyiben a fenti tevékenységek gyakorlását a Santa Casa részére tartja fenn. Ugyanakkor, mivel a Bwin nem kívánt Portugáliában letelepedni, a fenti alapvető szabadság az alapeljárás kimenetele szempontjából nem releváns. A belga kormány által hivatkozott azon körülmény, amely szerint a Liga a Bwin de facto közvetítőjeként lépett fel, nem cáfolja ezt az érvelést.

227. Emlékeztetni kell arra, hogy a letelepedés szabadsága biztosítja azt a jogot a valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság vagy vállalkozás számára, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van, hogy tevékenységét képviselet, fióktelep vagy leányvállalat közvetítésével – tehát olyan telephelyen keresztül, amely felett ellenőrzést gyakorol – az érintett tagállamban végezze.(102) Márpedig az alapeljárás felperesei között létrejött szerződésnek nem volt olyan célja vagy hatása, amely alapján a Liga a Bwin ellenőrzése alá került volna, vagy a Bwin telephelyévé vált volna.

228. Végezetül a tőke és a fizetések szabad mozgása tekintetében tagadhatatlan, hogy a vitatott rendelkezések alkalmasak a Portugáliában letelepedett személyek és a Bwin közötti fizetések korlátozására. Ez a korlátozás azonban csupán következménye annak, hogy ez utóbbi el van tiltva attól, hogy online játékkal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtson portugál területen letelepedett személyek számára.

229. Mint ahogyan arra a Bizottság helyesen emlékeztet, amennyiben valamely nemzeti szabályozásnak a tőke szabad mozgására gyakorolt korlátozó hatása nyilvánvalóan a szolgáltatásnyújtás szabadságára irányuló korlátozás következménye, akkor nem szükséges azt vizsgálni, hogy a fenti szabályozás összeegyeztethető‑e az EK 56. cikk rendelkezéseivel.(103)

230. Ezért azt javasoljuk a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt kérdést a következőképpen értelmezze: az EK 49. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy az tiltja valamely tagállam olyan nemzeti szabályozását, amely a sorsolásos játékok és fogadások szervezésének és működtetésének az ország egész területére kiterjedő és egyetlen, nem haszonszerzési célú, állami ellenőrzés alatt álló vállalkozás számára biztosított kizárólagos jogát valamennyi elektronikus hírközlési eszközre – különösen az internetre – is kiterjeszti?

b)      A korlátozás megléte

231. Kétségtelennek tűnik, és egyébként a portugál kormány sem vitatja, hogy a szóban forgó szabályozás korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

232. E rendelkezések lényegében megtiltják a Portugáliától eltérő tagállamban letelepedett, online játékokat kínáló szolgáltatók számára, hogy az interneten sorsolásos játékokat és fogadásokat kínáljanak Portugáliában letelepedett fogyasztók számára. Ahogyan arra már utaltam, az EK 49. cikk előírja az olyan intézkedések megszüntetését, amelyek a más tagállamban letelepedett, és ott hasonló szolgáltatásokat jogszerűen nyújtó vállalkozás tevékenységét korlátozzák. Ráadásul a szolgáltatásnyújtás szabadsága mind a szolgáltatás nyújtóját, mind annak igénybevevőjét megilleti.(104)

233. Végül, a Bíróság korábban úgy határozott, hogy valamely tagállam olyan jogi szabályozása, amely tiltja a más tagállamban letelepedett, fogadásokat gyűjtő vállalkozás számára, hogy szolgáltatást nyújtson az első tagállamban letelepedett fogyasztók számára az interneten, az EK 49. cikk szerinti korlátozásnak minősül.(105)

c)      A korlátozás igazolása

234. A portugál jogban előírthoz hasonló korlátozás csak akkor egyeztethető össze a közösségi joggal, ha azt a nyomós közérdek igazolja, ha alkalmas az általa elérni kívánt célok megvalósítására, és az ehhez szükséges mértéket nem lépi túl. Alkalmazása semmiképpen nem eredményezhet hátrányos megkülönböztetést.

235. A valamennyi még nem harmonizált gazdasági tevékenységre vonatkozó közös elvvel összhangban a szóban forgó korlátozást előíró tagállam feladata annak bizonyítása, hogy a korlátozás szükséges a kitűzött cél eléréséhez, és ez a cél kevésbé korlátozó intézkedésekkel nem érhető el.(106)

i)      A felek érvei

236. A Liga és a Bwin azt állítja, hogy a Santa Casa számára arra vonatkozóan biztosított kizárólagos jog, hogy sorsolásos játékokat és fogadásokat hirdessen az interneten a Portugália területen letelepedett fogyasztók számára, e tagállamban az online játékok piacának teljes lezárásához vezet, ami a szolgáltatásnyújtás szabadsága legkomolyabb megsértésének minősül. Azt állítják, hogy ez a korlátozás nem igazolható.

237. A Liga és a Bwin szerint a Portugál Köztársaságnak egyrészről be kellett volna bizonyítania, hogy a korlátozó intézkedés által orvosolni kívánt probléma az ország területén valóban komoly problémát jelent, másrészről, hogy a fenti intézkedés alkalmas a probléma orvoslására, végül pedig azt, hogy annak megoldására kevésbé korlátozó eszköz nem állt rendelkezésre.

238. A Liga és a Bwin szerint a Santa Casa számára biztosított kizárólagosság alkalmatlan a kívánt célok megvalósítására, mivel a Portugál Köztársaság nem folytat összefüggő és következetes politikát a játékkal kapcsolatos tevékenységek korlátozása terén, ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat megköveteli. E tagállamnak valójában az a kizárólagos célja, hogy növelje a szerencsejátékokból származó bevételeit. A Liga és a Bwin álláspontja szerint a Santa Casa által kínált játékok az elmúlt években jelentős mértékű fejlődést mutattak, amelynek hátterében agresszív reklámtevékenység állt. A két vállalkozás arra is rámutat, hogy a Portugál Köztársaság a kaszinójátékok terén tevékeny terjeszkedési politikát folytat.

239. A Liga és a Bwin végül azt állítja, hogy a szóban forgó portugál szabályozás célja ugyanígy – ha nem jobban – elérhető lenne olyan kevésbé korlátozó intézkedés alkalmazásával, mint a piacoknak korlátozott számú olyan magánszolgáltató előtt történő megnyitása, akikre vonatkozóan pontosan meghatározott kötelezettségeket írnának elő. Ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy Gibraltár szabályozása – amelynek hatálya alá a Bwin tartozik – Euróban a legszigorúbbak egyike. Ezenkívül a Bwin úttörő szerepet tölt be a fogyasztók védelmét szolgáló, felelősségteljes játék biztosítására vonatkozó szabályozás kidolgozásában, valamint a pénzmosás megakadályozására irányuló belső eljárások kialakításában.

240. A portugál kormány szerint a Santa Casa számára a XVIII. századtól napjainkig biztosított kizárólagos jog a kormány mérlegelési jogkörének jogszerű kifejezése. A kizárólagos jognak a Santa Casa számára történő biztosítása összhangban áll a lottójátékok és fogadások gyakorlásának korlátozására irányuló szándékkal, az ilyen típusú játékokhoz kapcsolódó társadalmi kockázatok csökkentése és a belőlük származó jövedelem társadalmi célú felhasználása céljából. E kizárólagosságnak az internetes játékokra való kiterjesztése szükséges és megfelelő intézkedés volt az ilyen típusú játékok biztonságos és ellenőrzött internetes kínálatának biztosítása céljából.

241. A portugál kormány álláspontja szerint a Santa Casa által élvezett kizárólagosság összeegyeztethető a közösségi joggal, mivel az hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos intézkedés. A kormány ezt kiegészíti azzal, hogy a kizárólagos jognak a Santa Casához hasonló, a kormány szigorú ellenőrzése alatt működő szervezet részére történő biztosítása a kitűzött célok megvalósításának alkalmasabb eszköze.

ii)    Értékelés

242. Elsősorban bemutatom, hogy véleményem szerint az alapvető szabadságoknak milyen mértékben kellene korlátoznia a tagállamoknak a szerencsejátékok terén gyakorolt hatáskörét. Ezt követően kifejtem, hogy a fogyasztók és a közrend védelme milyen okok alapján igazolhatják az internetes fogadások nyújtásának szabadságát korlátozó intézkedéseket. Majd bemutatjuk azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmas‑e a kitűzött célok elérésére, és hogy nem megy‑e túl az e célok eléréséhez szükséges mértéken. Végül emlékeztetek arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a szóban forgó korlátozások alkalmazása nem valósít‑e meg hátrányos megkülönböztetést.

–       A tagállamok hatásköre korlátozásának hatálya a szerencsejáték terén

243. Kétségtelen, hogy mivel a játékok terén nem létezik közösségi szintű harmonizáció, a tagállamoknak megmarad a hatásköre az e területhez tartozó tevékenységek folyatására vonatkozó feltételek meghatározására. Azonban e fenntartott hatáskörüket az alapvető szabadságok tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk.(107)

244. Úgy vélem, hogy annak megállapítása érdekében, hogy a tagállamok hatáskörének fent említett korlátozása milyen hatályú, a következő alapfeltevésből kell kiindulni.

245. A közösségi jognak véleményem szerint nem célja, hogy a szerencsejátékokat a piac törvényei alá rendelje. A tagállamok elképzelése szerint az Európai Gazdasági Közösség a lehető legnyitottabb piac megteremtésén alapul, mivel a verseny – ha tisztességes – általában technikai fejlődést eredményez, és javítja a szolgáltatások és az áruk minőségét, miközben biztosítja a költségek csökkenését. Kedvez tehát a fogyasztóknak is, mert ők is hasznát látják a jobb minőségű és olcsóbb termékeknek és szolgáltatásoknak. A verseny ennyiben a haladás és a fejlődés forrása.

246. Ezek az előnyök azonban nem érvényesülnek a szerencsejátékok terén. A szolgáltatók versenyeztetése ezen a téren – amely szükségképpen azt eredményezné, hogy a nagyobb haszon érdekében egyre vonzóbb játékokat kínálnak – számomra nem tűnik a haladás és a fejlődés forrásának. Ugyanígy nem látható, hogy mennyiben vezetne fejlődéshez, ha a fogyasztók részt vehetnének a minden egyes tagállamban szervezett nemzeti lottójátékokon, és fogadásokat tehetnének az Unió területén szervezett valamennyi lóversenyen.

247. A helyzet egyáltalán nem hasonlítható össze például a betegek Európai Unión belüli mozgásával, amit a Bíróság teljesen jogszerűen támogat, tekintettel arra, hogy a betegek szabad mozgása az Unió minden egyes polgára számára kiszélesíti az igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások körét azzal, hogy a más tagállamban letelepedett egészségügyi szolgáltatókhoz is hozzáférést biztosít számukra.

248. Ami azonban a szerencsejátékokat illeti, azok csak akkor működhetnek és maradhatnak fent, ha a játékosok zöme többet veszít, mint amennyit nyer. A szerencsejátékok piacának megnyitása, amellett, hogy megnövelné a háztartások költségvetésének játékra fordított kiadásait, többségükre nézve azzal az elkerülhetetlen következménnyel járna, hogy csökkennének a forrásaik.

249. Ezért a tagállamok hatáskörének a szerencsejátékok terén történő korlátozása nem célozza e tevékenységi terület közös piacának és liberalizációjának a megteremtését.

250. Ezt támasztja alá az a tény is, amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat is elimer, hogy a tagállamok nem csak a szerencsejátékokkal kapcsolatos fogyasztó‑ és közrendvédelmi szint meghatározásában rendelkeznek széles mérlegelési jogkörrel, hanem a szerencsejátékok megszervezésének feltételei tekintetében is.

251. Ezt az érvelést szerintem az a tény is alátámasztja, hogy a Bíróság elismerte, a tagállamok szabadon határozhatják meg a szerencsejátékokból származó bevételeik hasznosításának módját, és határozhatnak úgy is, hogy magánérdekek abból nem húzhatnak hasznot.

252. Következésképpen a tagállamok elidegeníthetetlen joga, hogy megtiltsák valamely játéknak a saját területükön való gyakorlását, mint ahogyan azt a Bíróság a fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott ítéletében az országos kiterjedésű lottójátékoknak az Egyesült Királyságban történt megtiltásával kapcsolatban kimondta. Annak érdekében, hogy a játékok kínálatát ellenőrzött mederbe tereljék, a tagállamok a játékok szervezésére kizárólagos jogot biztosíthatnak egyetlen jogalany vagy korlátozott számú gazdasági szereplő számára.

253. A nemzeti szabályozás és a közösségi jog összeegyeztethetőségének vizsgálatában akkor támadnak nehézségek, amikor a tagállamok egyetlen jogalany vagy korlátozott számú gazdasági szereplő számára biztosítanak kizárólagos jogot szerencsejátékok működtetésére.

254. A nemzeti bíróságok számára annak a küszöbértéknek a meghatározása jelent problémát, amely fölött a játékok kizárólagosság alapján történő szolgáltatása meghaladja azt a mértéket, amelyet az ellenőrzött mederbe való terelésükre irányuló célkitűzés a közrend védelme és a fogyasztóknak a szerencsejátékok káros következményeitől való megóvása érdekében igazol.

255. A nemzeti bíróságoknak ezért azt kell eldönteniük, hogy a belső jogukban előírt korlátozó intézkedések alkalmasak‑e a védelemre irányuló célkitűzések megvalósítására, és arányosak‑e abban az esetben, amikor az az egyetlen jogalany vagy azok a gazdasági szereplők, akik a szerencsejátékok és fogadások működtetésére kizárólagosság alapján jogosultak, a játékok bizonyos körű választékát kínálják és bizonyos körű reklámtevékenységet folytatnak.

256. Annak eldöntése céljából, hogy a korlátozó intézkedések alkalmasak‑e a kitűzött célok megvalósítására, és azzal arányosak‑e, véleményünk szerint figyelembe kell venni azt a tényt, hogy közösségi szintű harmonizáció hiányában a kínált játékok választékának és a működtetésükre vonatkozó feltételeknek a meghatározása a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik. Az egyes tagállamok feladata, hogy – egyedi körülményeikre, valamint szociális és kulturális adottságaikra tekintettel – megtalálják az egyensúlyt a játékkedv kielégítését szolgáló vonzó, törvényes mederbe terelt választék, és a túlzott játékra ösztönző kínálat között.

257. Tekintettel a versenynek az Unió célkitűzéseivel kapcsolatban betöltött szerepére vonatkozó alapfeltevésünkre, azt gondoljuk, hogy a tagállamok ezirányú hatáskörét a közösségi jog csak annyiban korlátozhatja, hogy tiltja azt a magatartást, amelyet a tagállam tanúsít azzal, hogy a korlátozó intézkedést a kitűzött céljától eltéríti, és profitmaximalizálásra törekszik. Másképpen fogalmazva, a tagállamok csak abban az esetben kényszeríthetők arra, hogy a szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenység előtt megnyissák a piacot, ha azt – jogrendszerükben és ténylegesen is – maximális haszonszerzésre alkalmas, valóságos gazdasági tevékenységnek tekintik.

258. Ez arra vonatkozó ellenőrzésnek, hogy a korlátozó intézkedések alkalmasak‑e a szerencsejátékok terén kitűzött célok elérésére, és arányosak‑e az utóbbi célokkal, annak bizonyítására is ki kell terjednie, hogy a szóban forgó tagállam nem lépte túl nyilvánvaló módon a mérlegelési jogkörét a fenti intézkedések elfogadására és alkalmazására vonatkozó feltételek vonatkozásában.

259. A fenti megfontolások alapján megvizsgálom, hogy igazolható‑e a szóban forgóhoz hasonló szabályozás.

–       A fogyasztóvédelem és a közrend védelme igazolhatják a fogadások interneten való szabad kínálását korlátozó intézkedéseket.

260. A kérdést előterjesztő bíróság nem mutatta be azokat az indokokat, amelyek különösképpen alátámasztanák a Santa Casa számára biztosított kizárólagosságnak a 282/2003. sz. törvényrendelet által a Portugália területén elektronikus hírközlési eszközzel – különösen az interneten – kínált sorsolásos játékokra és fogadásokra való kiterjesztését. Ezek az indokok azonban levezethetők a portugál kormány írásbeli észrevételeiben nyújtott tájékoztatásból.

261. A portugál kormány azt állítja, hogy a Santa Casa számára biztosított kizárólagosságnak az online játékokra történő kiterjesztése ugyanazokat a célokat szolgálja, mint amelyeket az ilyen típusú játékok hagyományos formában történő működtetésére vonatkozó kizárólagos jog biztosítása szolgált 1961‑ben a fogadási ügyletek, 1985‑ben pedig a sorsolásos játékok vonatkozásában.

262. Következésképpen a portugál szabályozás annak a ténynek a figyelembevételén alapul, hogy az internetes játékok mára realitássá váltak, és e szabályozás eleget tesz a játékok törvényes mederbe terelésére irányuló szándéknak, amelynek célja e tevékenységek bűncselekmények vagy csalások elkövetéséhez való felhasználásának megakadályozása, a kínálat korlátozása, valamint az, hogy az ilyen játékokból származó jövedelmet társadalmi ügyek vagy közérdekű célok finanszírozására fordítsák.

263. A fent hivatkozott Anomar és társai ügyben hozott ítéletben a Bíróság a játékkaszinókra vonatkozó portugál szabályozás kapcsán a fentiekhez hasonló indokokat vizsgált. Azt állapította meg, hogy ezek az indokok a fogyasztóvédelemmel és a közrend védelmével kapcsolatosak, és ezért alkalmasak arra, hogy igazolják a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását.(108) Láttuk azt is, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a társadalmi célú ügyek finanszírozása – noha önmagában nem lehet törvényes alapja egyik alapvető szabadság korlátozásának sem – a korlátozó nemzeti szabályozás akaratlan jótékony következményének tekinthető.(109)

264. Ezért felmerül az a kérdés, hogy vajon a fogyasztók és a közrend védelme tekinthető‑e olyan törvényes indoknak, amely igazolja az internetes fogadások szabad kínálatának korlátozását. Másképpen fogalmazva, azt kell eldönteni, hogy az internetes szerencsejátékok kockázatot jelenthetnek‑e a fogyasztók és a közrend számára. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni, a következő okok miatt.

265. Mint ahogyan azt korábban kifejtettem, a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a költekezésre ösztönző, de jelentős összegek megszerzését is ígérő szerencsejátékokkal szemben kialakítandó védelmi szint meghatározásában.

266. E tulajdonságok jellemzőek az olyan internetes szerencsejátékokra, mint a fogadási ügyletek. A Santa Casa számára biztosított kizárólagos jog kiterjesztése az internetes sorsolásos lottójátékokra és fogadásokra szerintem annál is inkább igazolható, mivel az online játékok lényegesen nagyobb potenciális kockázatot jelentenek a fogyasztókra és a közrendre nézve, mint a hagyományos módon kínált játékok.

267. A fogyasztókra leselkedő veszélyek tekintetében közismert tény, hogy a túlköltekezés és a valóságos függőség kialakulásának kockázatát általában erősítik az alábbi körülmények: a játék folyamatos hozzáférhetősége, a nyeremények gyakorisága, azok csalogató vagy vonzó jellege, nagy összegek megjátszásának lehetősége, hitelszerzés lehetősége a játék céljára, a játékoknak olyan környezetben történő elhelyezése, ahol a játékosok a hirtelen támadt játékkedvüket is kielégíthetik, végül a játékokkal kapcsolatos kockázatokról való tájékoztatás hiánya.(110)

268. Meg kell állapítani, hogy a játékok internetes kínálata e kockázati tényezők közül többet is magában rejt. Egyrészről a kínálat a nap bármely pillanatában elérhető, és a játékos ahhoz helyváltoztatás nélkül hozzáfér. Nincs térbeli vagy időbeli akadály a fogyasztó és a szerencsejáték között. Ezenkívül az internet lehetővé teszi, hogy a játékos teljesen elszigetelt környezetben játsszon.

269. Másrészről az internet azt is lehetővé teszi a játékos számára, hogy – technikailag – az online játékokat kínáló valamennyi szolgáltatóhoz hozzáférjen. Az online játékok ezenkívül nem teszik szükségessé materiális javak előállítását, így a kínált játékok választéka rendkívül széles lehet. Ezért az internetes játékok választéka többszöröse a hagyományos játékkínálatnak. Ráadásul a szolgáltatók olyan fogadásokat és sorsolásokat hirdethetnek, amelyeknek az eredményei azonnal megismerhetők, így a fogyasztók rövid idő alatt sok játékot újrajátszhatnak.

270. Ezenkívül az internetes kapcsolat nem teszi lehetővé az online szolgáltató számára, hogy ellenőrizze a fogyasztó személyazonosságát, mint ahogyan az a természetes személyek közötti értékesítési ügyletekben lehetséges. Sokkal könnyebben ki lehet játszani a kiskorú vagy sérülékeny személyek védelmét célzó intézkedéseket. Az internetes kapcsolatok névtelen kapcsolatok.

271. Végül a játékosoknak hitelt is felajánlhatnak az online játékok finanszírozásához, és az internetes kifizetéseket nagyon könnyű kivitelezni.(111)

272. Nézetem szerint e különböző tényezők együttesen azt bizonyítják, hogy az internetes játékok lényegesen nagyobb kockázatot jelentenek a fogyasztók, különösen a kiskorúak és a játékszenvedélyüket leküzdeni képtelen, legkiszolgáltatottabb fogyasztók számára.

273. Az internetes szerencsejátékok a közrendre nézve is kockázatokat rejthetnek magukban. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vitarendezési testülete előtt az Antigua és Barbuda és az Amerikai Egyesült Államok között folyamatban lévő eljárásban – amelynek tárgya, hogy ez utóbbi megtiltotta az előbbi számára, hogy az online játékok és fogadások terén határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtson – feltérképezték ezeket a kockázatokat.(112)

274. A fenti eljárásban az Amerikai Egyesült Államok azt állította, hogy az online játékok nyújtása – a távolsági játéktranzakciók volumenére, gyorsaságára és nemzetközi kiterjedtségére, valamint a szolgáltatók területen kívüli elhelyezkedésére tekintettel – megkönnyíti a bűncselekmény elkövetésével szerzett összegeket érintő pénzmosást. Ezenkívül a csalás kockázata is magas, mivel az online játékok nagyon gyorsan üzembe helyezhetők, így a tisztességtelen szolgáltatók számára elég néhány perc arra, hogy megjelenjenek a piacon, illetve eltűnjenek onnan.(113)

275. Az internetes játékokból származó, a fogyasztókat és a közrendet fenyegető megnövekedett kockázat tehát igazolja, hogy valamely tagállam olyan eszközökhöz forduljon, amelyek segítségével e játékokat hatékonyan ellenőrizheti, és gyorsan végrehajthatja a szükségesnek ítélt módosításokat.

276. Ebből az következik, hogy a Portugál Köztársaság jogszerűen korlátozhatta a sorsolásos játékok és fogadások interneten történő nyújtásának szabadságát a fogyasztók és a közrend védelme céljából.

–       A szóban forgó szabályozásnak az általa elérni kívánt célok megvalósítására való alkalmassága

277. Meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy vajon a portugál szabályozás alkalmas‑e arra, hogy hatékonyan védje a fogyasztókat és a közrendet az internetes sorsolásos játékokból és fogadásokból eredő kockázatokkal szemben.

278. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, az a tény, hogy a Portugál Köztársaság úgy határozott, hogy az internetes sorsolásos játékokat és fogadásokat a teljes tiltás helyett kizárólagosság keretében engedélyezi, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy e tagállam valódi célja a fogyasztók és a közrend védelmének biztosítása az ilyen típusú játékokkal kapcsolatos kockázatokkal szemben. Valójában, mint ahogyan azt a Bíróság a Läärä és társai ügyben hozott ítéletében kimondta, a fenti célkitűzéseket szolgálja az ilyen játékok kizárólagosság keretében történő korlátozott engedélyezése is, amelynek az az előnye, hogy a játék iránti igényt és a szerencsejátékok működtetését ellenőrzött mederbe tereli, megelőzi annak kockázatát, hogy a működtetés csalárd célra vagy bűncselekmények elkövetésére irányuljon, valamint a játékból származó hasznot közérdekű célra fordítja.(114)

279. A fent említett ítélet indokolásából egyértelműen következik, hogy a kizárólagosság egyetlen jogalany részére történő biztosítása csak akkor teszi lehetővé a szóban forgó portugál szabályozásban kitűzöttekhez hasonló célok megvalósítását, ha a fenti jogalany az állam ellenőrzése alatt áll. Mivel Finnországban a játékautomaták működtetésére vonatkozó kizárólagos joggal felruházott jogalany közjogi szervezet volt, amely tevékenységét a Finn Köztársaság ellenőrzése alatt gyakorolta, a Bíróság a fent említett ítéletében úgy határozott, hogy az ilyen kizárólagosság alkalmas volt arra, hogy a játék iránti igényt és a játék működtetését ellenőrzött keretek közé szorítsa.

280. Következésképpen a nemzeti bíróságnak annak eldöntéséhez, hogy a vizsgált portugál szabályozáshoz hasonló rendelkezés alkalmas‑e az általa kitűzött célkitűzések megvalósítására, először azt a feltételt kell megvizsgálnia, hogy a tagállamnak van‑e lehetősége a kizárólagos működtetési joggal felruházott jogalany tevékenységeinek hatékony irányítására és ellenőrzésére.

281. A második feltétel, amelyet szintén a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia, a fenti szabályozás végrehajtására vonatkozik. Meg kell bizonyosodnia arról, hogy a végrehajtás során a tagállam nem tér‑e el – profitmaximalizálásra törekedve – a fenti szabályozás céljától.

282. Az első feltételre vonatkozóan úgy vélem, hogy a Santa Casa működését meghatározó jogi keret ténylegesen lehetővé teszi a Portugál Köztársaság számára, hogy az internetes sorsolásos játékok és fogadások működtetését irányítsa és ellenőrizze.

283. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a Santa Casa igazgatóját és igazgatótanácsának tagjait a portugál kormány nevezi ki. Ráadásul a portugál kormány feladata az is, hogy rendelettörvénnyel létrehozza az egyes sorsolásos játékokat és fogadásokat, meghatározza szervezésüket és működtetésüket, ideértve a fogadások díját, a nyeremények kiosztására vonatkozó tervet, a sorsolások gyakoriságát, az egyes nyeremények konkrét százalékos megoszlását, a tétek begyűjtésének módját, az engedéllyel rendelkező terjesztők kiválasztásának módját, valamint a nyeremények kifizetésének módját és határidejét.

284. Ezen túlmenően a Santa Casára vonatkozó szabályozás számos garanciát is létrehoz a szerencsejátékok tisztességes lefolyásának biztosítása céljából, mivel előírja a többségükben közigazgatási képviselőkből álló versenybizottságok, valamint a bíró elnökletével működő panaszbizottság létrehozását.

285. Végül ez a szabályozás a szerencsejáték‑tanács létrehozásáról is rendelkezik. Ez a tanácsadó szerv, amely értékeli a társasjátékok Santa Casa általi szervezését és működtetését, valamint véleményezi az üzleti terveket és az azokat érintő költségvetési tervezeteket, megerősíti a fenti biztosítékokat. A szerencsejáték‑tanács a Portugál Köztársaság számára olyan hasznos információkat is nyújthat, amelyek alapján ez utóbbi a szerencsejátékok működtetésének feltételei tekintetében elvégezhet minden olyan módosítást, amely a közérdekű célkitűzések megvalósításához szükséges.

286. Ezek a tények tehát álláspontom szerint bizonyíthatják, hogy a Portugál Köztársaság megfelelő hatáskörrel rendelkezik a Santa Casa által szervezett és működtetett internetes sorsolásos játékok és fogadások szervezésének és működtetésének hatékony irányítására és ellenőrzésére.

287. A második feltétel vonatkozásában a nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy e hatásköröket a kitűzött célokkal összhangban gyakorolták‑e, és ennek során nem tértek‑e el céljaiktól a maximális haszon elérése céljából.

288. E tekintetben a nemzeti bíróság az alábbi tényezőket veheti figyelembe. Egyrészről, a Portugál Köztársaság a Santa Casa internetre vonatkozó kizárólagos működtetési jogát azokra a játékokra korlátozta, amelyeket hagyományos úton az már korábban is kínált. A Santa Casa kizárólagos jogának az online sorsolásos játékokra és fogadásokra történő kiterjesztésével nem hoztak létre új online játékokat. Másrészről, a Santa Casa nem azonnali sorsolásos játékokat kínál az interneten, mivel az ilyen típusú játékok – a kis értékű tétek, az azonnali eredmények és az alacsony összegű nyeremények gyakorisága okán – a játékfüggőség kialakulásának komoly kockázatát rejtik magukban. Végül, a Santa Casa a játékokhoz nem kínál online hitelt.

289. A Liga és a Bwin vitatja, hogy a szóban forgó intézkedések az általuk kitűzött célok elérésére alkalmasak, mivel e célokat nem támogatják összefüggő és következetes politikával.

290. A Liga és a Bwin elsősorban arra mutat rá, hogy az elmúlt években a Portugál Köztársaság a sorsolásos játékok és fogadások terén terjeszkedő politikát folytatott, amelyet rendkívül agresszív reklámtevékenységgel támogatott. Állításuk szerint az olyan állami társasjátékok kínálatát, mint amelyek működtetésére a Santa Casa számára kizárólagos jogot biztosítottak – amely kezdetben a Totobola és a Totoloto játékokra korlátozódott –, 1993‑ban a „Joker”, 1994‑ben a „Lotaria instantânia”, 1998‑ban a „Totogolo” és 2004‑ben az „Euromilhões” játékokkal bővítették ki. Jelzik, hogy az utóbbi játék 2003 és 2006 között megduplázta bevételeit.

291. A portugál kormány ezzel szemben azt állítja, hogy felelős játékpolitikát folytat, és hogy a Santa Casa nyeresége – elsősorban az EuroMillions miatt – 2007‑ben jelentős mértékben csökkent.

292. Az a véleményem, hogy a Liga és a Bwin által felhozott érvek önmagukban nem bizonyítják azt, hogy a Portugál Köztársaság megszegte volna a jogi szabályozása által összefüggő és következetes módon kivetett korlátozások hátterében álló célok elérésére irányuló kötelezettségét.

293. Emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó jogi szabályozás céljaival nem ellentétes az ellenőrzött terjeszkedési politika. A Santa Casa kizárólagos jogának az online játékokra történő kiterjesztése annak eredménye, hogy ezek a játékok realitássá váltak. A kizárólagosság kiterjesztése a játékok törvényes mederbe való terelésére irányuló szándékot fejezi ki, amelynek célja, hogy elkerülhető legyen e tevékenységek bűncselekmények vagy csalások elkövetéséhez való felhasználása, hogy korlátozzák a a kínálatot, valamint hogy a játékokból származó bevételt társadalmi ügyek vagy közérdekű célok finanszírozására fordítsák.

294. E különböző érdekeket – mint ahogyan arra a következetes ítélkezési gyakorlat is rámutat – együttesen kell vizsgálni. A szerencsejátékok kínálatának ellenőrzött mederbe terelésére irányuló törekvés – annak érdekében, hogy elkerülhető legyen e tevékenységek bűncselekmények vagy csalások elkövetéséhez való felhasználása – a fentihez hasonló terjeszkedési politikán keresztül megvalósítható.

295. Ennek megfelelően a Bíróság elismerte, hogy abból a célból, hogy a tiltott játékokat folytató játékosokat átcsábítsák az ellenőrzött játékokhoz, a tagállamok igazoltan kínálhatnak számukra megbízható, ugyanakkor vonzó alternatívát, ami magában foglalhatja a játékok széles választékának kínálását, bizonyos mértékű reklámtevékenységet és új terjesztési technikák alkalmazását.(115)

296. Ezenkívül azt a feltételt, miszerint a szóban forgó korlátozást összefüggő és következetes politikai keretek között kell végrehajtani, az érintett tagállam adott helyzetére tekintettel kell elbírálni.

297. A portugál kormány jelezte, hogy az illegális játékok aggasztó mértékű növekedésével és a csalás kockázatának emelkedésével kellett megbirkóznia. A Santa Casa e tekintetben kifejtette, hogy 1995 harmadik harmadában hozzávetőleg tíz szabálysértési eljárást kezdeményezett, 2005‑ben 400‑at, 2006‑ban pedig 600‑at.

298. A portugál kormány tehát jogszerűen járt el, amikor úgy ítélte, hogy a tiltott játékok elterjedése új társasjátékok megteremtését tette szükségessé annak érdekében, hogy a portugál fogyasztók játékkedvét kielégítsék, és ezt a játékkedvet törvényes mederbe tereljék. Szintén jogszerűen ítélhette úgy, hogy a fent említett új játékok megteremtése csak akkor érheti el a fenti célját, ha bizonyos mértékű reklámtevékenységet társítanak hozzá abból a célból, hogy a nyilvánosságot a játékokról tájékoztassák.

299. A nemzeti bíróság feladata lesz a fenti körülmények összességének figyelembevételével annak eldöntése, hogy a portugál kormány által megteremtett új játékok és az azokat hirdető reklámtevékenység mértéke nyilvánvalóan meghaladta‑e a Santa Casa kizárólagosságát megalapozó célkitűzések eléréséhez szükséges szintet. A nemzeti bíróságnak különösen azt a tanulmányt kell majd figyelembe vennie, amelyet a portugál kormány megbízásából a portugál katolikus egyetemhez tartozó alkalmazott tudományok központja készített, és amelyre a tárgyalás során is hivatkoztak.

300. Másodsorban a Liga és a Bwin egybehangzóan állítja, hogy a portugál kormány a kaszinókban folytatott játékok körét is szélesítette. Megnövelte a működési engedélyek számát, Lisszabon új kaszinójába több, mint 800 játékautomatát szerelt be, és széles körű reklámkampányt indított. A portugál kaszinók bruttó jövedelme 1996 és 2000 között 150%‑kal nőtt. Mindemellett jelenleg is tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a kaszinók számára engedélyezzék a játékok interneten történő hozzáférhetővé tételét.

301. Nem gondoljuk, hogy a fenti érvek bizonyítják, hogy a sorsolásos játékok és fogadások internetes működtetésére vonatkozó kizárólagos jognak a Santa Casa számára történő biztosítása alkalmatlan azon célok elérésére, amelyek a kizárólagos jog megadását indokolták.

302. Azt az állítást, hogy a fenti célkitűzéseket összefüggő és következetes módon valósították meg, csak abban az esetben lehetne vitatni, ha a portugál kormány engedélyezte volna a Santa Casa kizárólagos hatáskörébe utalt sorsolásos játékokhoz és fogadásokhoz hasonló játékok interneten történő működtetését. Adott esetben felmerülhet az a kérdés, hogy a Portugál Köztársaság engedélyezte‑e a kaszinójátékok működtetésére feljogosított vállalkozások számára, hogy a Santa Casa által kínáltakhoz – működési módjukat tekintve – hasonló sorsolásos játékokat működtessenek az interneten.

303. Ez a kérdés azonban álláspontom szerint nem merülhet fel a hagyományos kaszinójátékok kiterjesztése vonatkozásában. Az ilyen típusú játékok gyakorlásának feltételei teljes mértékben eltérnek az internetes sorsolásos játékok és fogadások feltételeitől. Elég arra gondolni, hogy a kaszinójátékok szükségessé teszik, hogy a játékosok a játékot szolgáltató létesítményben annak nyitvatartási idejében fizikailag is jelen legyenek. Ezenkívül, Portugáliában e létesítmények kellően körülhatárolható játékzónákban helyezkednek el.

304. Kétségtelen, hogy a kaszinójátékok is hordozhatnak kockázatot a fogyasztókra és a közrendre nézve. Mindazonáltal, mivel működtetési módjuk az online játékokétól teljes mértékben eltér, a Portugál Köztársaság azon döntése, hogy működtetésüket koncessziós rendszerben szervezi meg – ahelyett, hogy a Santa Casa kizárólagos hatáskörébe utalná –, mérlegelési jogkörben meghozott döntésnek minősül.

305. Mivel a szerencsejátékokhoz kapcsolódó kockázattal szembeni védelem szintjének meghatározása az egyes tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, a tagállam szabadon írhat elő különböző működtetési módokat a különböző játéktípusok vonatkozásában. A nemzeti lottójáték, a lóversenyfogadás, a kaszinójátékok és a játékautomaták a hozzáférést biztosító helyekre, a működtetési módokra és a célközönségre tekintettel, valamint az egyes országok kulturájától függően mind különböző játékoknak minősülhetnek.

306. Véleményem szerint ezért a tagállamok jogában áll, hogy az egyes játéktípusok vonatkozásában különböző, többé‑kevésbé korlátozó működtetési módokat írjanak elő.(116) Ez a mérlegelési jogkör hasonló ahhoz, mint amelyet a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletében az egészségügy terén a tagállamok számára elismert.

307. A fent említett ügyben a Bizottság azt állította, hogy a francia jogi szabályozás ellentétes volt a közösségi joggal, amennyiben a más tagállamban zajló sportesemények francia televíziós csatornák által, Franciaországban történő közvetítését az alkoholtartalmú italok reklámozásának előzetes eltörléséhez kötötte. Kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetének alátámasztására a Bizottság kifejtette, hogy ez a szabályozás különösen azért volt következetlen, mert nem terjedt ki a dohányáruk reklámozására.

308. A Bíróság a fenti érvelést, mint megalapozatlant, elutasította, arra hivatkozással, hogy a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy a közegészség milyen szintű védelmét kívánják biztosítani, és hogy annak eléréséhez milyen eszközöket vesznek igénybe.(117)

–       A szóban forgó szabályozás arányossága

309. Ebben a szakaszban azt kell megvizsgálni, hogy a portugál szabályozás célkitűzései elérhetők‑e kevésbé korlátozó intézkedés alkalmazásával, mint például a koncesszió nyújtásával különböző szolgáltatók számára, ahogyan azt a Liga és a Bwin állítja.

310. Megállapítjuk, hogy az alapeljárásból következően a Bwin olyan sporteseményeket szponzorál, amelyekre nagy összegek elnyerését lehetővé tévő sportfogadásokat hirdet.(118)

311. A portugál kormányhoz hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy a fenti körülményekre tekintettel a tagállamok szabadon határozhatnak úgy, hogy a tisztességes játék hatékonyabban biztosítható azzal, ha egyetlen, állami ellenőrzés alatt működő olyan jogalany számára biztosítanak kizárólagos jogot, amely – a Santa Casához hasonlóan – nem haszonszerzésre törekszik.

312. A fenti értelmezést egyéb tényezők is alátámasztják. Mint ahogyan már kifejtettem, a szerencsejátékokkal kapcsolatos felelős politika folytatása magában foglalja, hogy a tagállam képes e tevékenységet hatékonyan ellenőrizni. Az online játékok esetében még fontosabbnak bizonyulhat a cselekvés és az intézkedések gyors alkalmazásának képessége, ha figyelembe vesszük a fenti tevékenység fejlődését és azt, hogy a tisztességtelen gazdasági szereplők milyen gyorsan képesek hasonló játékok létrehozására.

313. A tagállam közvetlen és hatékony ellenőrzése alatt működő egyetlen gazdasági szereplő nyilvánvalóan hatékonyabban és gyorsabban tud új védelmi intézkedéseket alkalmazni – például adott esetben egyszerűen megszüntetheti valamely saját online játékát –, mint azok a magán szolgáltatók, amelyek kötelezettségeit előzetesen meg kell határozni. Hasonló következtetésre jutott az EFTA‑Bíróság azzal a norvég szabályozással kapcsolatban, amely a fogyasztók és a közrend védelme céljából a játékautomaták működtetésének kizárólagos jogát egyetlen közvállalkozás számára biztosította.(119)

314. Másfelől egyetértek a portugál kormány érvelésével, miszerint a fogyasztók védelme a tisztességtelen szolgáltatók által kínált játékokból fakadó kockázatokkal szemben hatékonyabban megvalósítható azzal, ha a lottójátékok és fogadások működtetésére vonatkozó kizárólagosság egyedüli és történelmi múlttal rendelkező letéteményese, a Santa Casa számára kizárólagos jogot biztosítanak, mintha több szolgáltató számára is elérhető engedélyezési rendszert hoznak létre. A portugál rendszer előnye az egyszerűségében rejlik, mivel könnyen fel lehet hívni a Portugáliában letelepedett fogyasztók figyelmét arra, hogy valamennyi, a Santa Casától eltérő online játékszolgáltató által kínált lottójáték és fogadás tiltott, és potenciális veszélyt jelent számukra.

315. Ami ezután a Santa Casa kizárólagos jogának megsértésével szervezett és működtetett online játékok reklámozásának megtiltását illeti, az nyilvánvalóan indokolt, ha a fenti kizárólagos jog biztosítása a közösségi joggal összhangban történt.

316. Végül, ami a portugál szabályozást megsértő gazdasági szereplőkkel szemben szankcióként kiszabható szabálysértési bírság arányosságát illeti, arra az alapeljárásban részt vevő felek nem tettek különösebb észrevételt, és ahhoz én sem kívánok megjegyzést fűzni.

–       A hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazás

317. A szóban forgó szabályozás – amennyiben kizárólagos jogot biztosít a Santa Casa számára sorsolásos játékok és fogadások interneten történő működtetésére – önmagában nem hátrányosan megkülönböztető.

318. A fentihez hasonló szabályozás ugyanis, mivel a kizárólagos joggal felruházott közintézmény kivételével mindenki más számára tiltja a szóban forgó játékok működtetését, nem eredményez állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést, és különbségtétel nélkül érinti azokat a gazdasági szereplőket, akik az ilyen tevékenység folytatásában érdekeltek lehetnek, függetlenül attól, hogy Portugália vagy más tagállam területén telepedtek‑e le.(120)

319. A kérdést előterjesztő bíróságnak azonban meg kell győződnie arról, hogy a szabályozás alkalmazása a végrehajtás során sem valósít meg hátrányos megkülönböztetést.

320. A fenti következtetések összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunal de Pequena Instância Criminal do Porto által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

–        az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amelynek értelmében az e tagállam egész területére kiterjedően a sorsolásos játékok és fogadások szervezésére és működtetésére vonatkozó – egyetlen, az adott tagállam ellenőrzése alatt álló, nem haszonszerzési célú intézmény számára biztosított – kizárólagos jogot valamennyi elektronikus hírközlési eszközre, különösen az internetre is kiterjesztik, feltéve ha az adott szabályozást nyomós közérdekek indokolják, ha az alkalmas az általa kitűzött célkitűzések megvalósítására, nem lépi túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket, és alkalmazása nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést.

–        a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy teljesülnek‑e a fenti feltételek;

–        Az internetes szerencsejátékokból származó kockázatokat illetően a tagállamok – a fogyasztók és a közrend védelme céljából – jogszerűen korlátozhatják az ilyen játékok szervezésének és működtetésének jogát;

–        az ilyen szabályozás alkalmas az általa kitűzött célok megvalósítására, ha lehetővé teszi a tagállam számára, hogy az ilyen játékok szervezése és működése felett hatékony irányítást és ellenőrzést gyakoroljon, továbbá ha a tagállam a fenti szabályozás végrehajtására vonatkozó konkrét intézkedéseivel nem lépi nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörét.

–        a kizárólagos jognak egyetlen, nem haszonszerzési célú, tagállami ellenőrzés alatt álló jogalany számára történő biztosítása az ilyen célkitűzések megvalósításával arányos intézkedés lehet;

–        az ilyen szabályozás önmagában nem hátrányosan megkülönböztető.

V –    Végkövetkeztetések

321. A fent kifejtett megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:

„1)      Az 1998. július 20‑i, 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam olyan szabályozása, amely az érintett tagállam egész területére kiterjedően a sorsolásos játékok és fogadások szervezésére biztosított kizárólagos jogot valamennyi elektronikus hírközlési eszközre – különösen az internetre – kiterjeszti, a fenti rendelkezés szerinti műszaki szabálynak minősül.

2)      Ha az ilyen szabályozást a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 irányelvnek megfelelően nem közölték, akkor arra az olyan magánszemélyekkel szemben, mint a Liga Portuguesa de Futebol Profissional és a Baw International Ltd. nem lehet hivatkozni. A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy közölték‑e a fenti szabályozást.

3)      Az előzetes döntés abban az esetben is kötelező a kérdést előterjesztő bíróság számára, ha olyan közösségi jogi normára vonatkozik, amelyre e bíróság a kérdésében nem hivatkozott.

4)      a)     Az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amelynek értelmében az e tagállam egész területére kiterjedően a sorsolásos játékok és fogadások szervezésére és működtetésére vonatkozó – egyetlen, az adott tagállam ellenőrzése alatt álló, nem haszonszerzési célú jogalany számára biztosított – kizárólagos jogot valamennyi elektronikus hírközlési eszközre, különösen az internetre is kiterjesztik, feltéve ha az adott szabályozást nyomós közérdekek indokolják, ha az alkalmas az általa kitűzött célkitűzések megvalósítására, nem lépi túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket, és alkalmazása nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést;

b)      A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy teljesülnek‑e a fenti feltételek.

5)      Az internetes szerencsejátékokból származó kockázatokat illetően a tagállamok – a fogyasztók és a közrend védelme céljából – jogszerűen korlátozhatják az ilyen játékok szervezésének és működtetésének jogát.

6)      Az ilyen szabályozás alkalmas az általa kitűzött célok megvalósítására, ha lehetővé teszi a tagállam számára, hogy az ilyen játékok szervezése és működése felett hatékony irányítást és ellenőrzést gyakoroljon, továbbá ha a tagállam a fenti szabályozás végrehajtására vonatkozó konkrét intézkedéseivel nem lépi nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörét.

7)      A kizárólagos jognak egyetlen, nem haszonszerzési célú, tagállami ellenőrzés alatt álló jogalany számára történő biztosítása az ilyen célkitűzések megvalósításával arányos intézkedés lehet.

8)      Az ilyen szabályozás önmagában nem hátrányosan megkülönböztető.”

1 – Eredeti nyelv: francia.

2 – Lásd a C‑316/07., C‑358/07–C‑360/07., C‑409/07. és C‑410/07. sz. Markus Stoß és társai egyesített ügyekben hozott ítéletet, valamint a Bíróság előtt folyamatban lévő C‑525/06. sz. Nationale Loterij ügyet és C‑212/08. sz. Zeturf‑ügyet.

3 – A továbbiakban: Santa Casa.

4 – A továbbiakban: Bwin.

5 – A továbbiakban: Liga.

6 – Az 1998. július 20‑i 98/48/EK tanácsi és európai parlamenti irányelvvel (HL L 217., 18. o., magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i irányelv (HL L 204., 37. o., magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.), a továbbiakban: 98/34 irányelv.

7 – Az egyiptomi sírokban a régészek által megtalált játékok egyike a dobókocka volt, amely arab nevéből, „Azard”, ered az olasz „azzardo”, a spanyol „azar” és a francia „hasard” szó.

8 – Fiának, Tiberiusnak írt egyik levelében Augustus császár azt írja, hogy a játékokat be kellene szüntetni, és hogy maga is 20 000 sesterciust vesztett (Damals, Würfeln, wetten, Karten spielen – Die Geschichte des Glücksspiels, 2008 április, 13. és 19. o.)

9 – Az EuroMillions játékot ennek megfelelően Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, Írországban, Luxemburgban, Ausztriában, Portugáliában és az Egyesült Királyságban kínálják. Svájcban szintén játszható.

10 – Martignoni‑Hutin, J.‑P., G., Faites vos jeux, L’Harmattan, Logiques sociales, Párizs, 1993., 149. o.

11 – A Bizottság megbízásából az Összehasonlító jog svájci intézete által 2006. június 14‑én készített tanulmány szerint a játékok előbb ismertetett négy nagy csoportja a 2003. év során, majd 2004. május 1‑jétől az Európai Unió 25 tagállamában a nyeremények kifizetése után 51 500 millió euró bruttó bevételt eredményezett (http://ec.europa.eu/internal_market/services/gambling_en.htm).

12 – Belgiumban például 2004‑ben 321 fő dolgozott a nemzeti lottótársaságnál, 2003‑ban 709 fő dolgozott kaszinókban, 8 220 fő dolgozott játékautomatákkal kapcsolatban, és 1000 főt foglalkoztatott a belga Pari Mutuel Urbain (PMU) (lásd: Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne, i.m. 1133., 1134., 1137. és 1139. o.). Németországban a Lotto és a Totoblock körülbelül 58 000 főt foglalkoztatott; 4700 fő dolgozott kaszinókban és kb. háromezren a kaszinókhoz kapcsolódó szállodákban és éttermekben (lásd: Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne, i.m. 1203. és 1206. o.). 2004‑ben az Egyesült Királyságban a szerencsejáték‑ágazatban teljes munkaidőben dolgozók számát 100 000 főre becsülték (lásd: Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne, i.m. 1404. o.).

13 – „A fogadó alapvetően nem a nyereményért játszik […], azért játszik, hogy újra játszhasson. A körforgásnak nincs vége. A lóverseny‑látogató minél többet nyer, annál többet játszik, annál nagyobb a játékszenvedélye, és semmi nem akadályozza meg abban, hogy addig játsszon, amíg nem nyer. Ha veszít, ez további okot ad számára, hogy a veszteség visszaszerzése érdekében újra játsszon” (lásd: Martignoni‑Hutin, J.‑P., G., i.m. 133. o.). A játékkal kapcsolatos problémák számos tudományos tanulmány tárgyát képezték, különösen a 90‑es évektől kezdődően (lásd a fent hivatkozott Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne „Problem gambling” című fejezetében felsorolt számos hivatkozást). A szerencsejátékok társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban több tagállamban folytattak kutatásokat, és készítettek tanulmányokat. E problémák tették szükségessé a segítségnyújtási és támogatási szolgáltatások – különösen a megrögzött játékosok megsegítését szolgáló segélyvonalak – létrehozását.

14 – Rómában már az i.sz. II. század elején intézkedéseket hoztak a szerencsejátékok megtiltására; a játékosokat pénzbírsággal és száműzetéssel büntették. A középkorban az egyház is ellenezte a szerencsejátékokat. A játékokról azt tartották, hogy elősegítik a hazugságot, az árulást, a lopást, a verekedést, a gyilkosságot, a függőséget, a kapzsiságot és az iszákosságot. Angliában, Franciaországban és a Német‑Római Császárságban számos uralkodó betiltotta őket. 1215‑ben a IV. lateráni zsinat a sakk kivételével valamennyi játékot betiltotta (Damals, i.m. 25. o.).

15 – Belgiumban, Dániában, Németországban, Görögországban, Franciaországban, Írországban, Cipruson, Luxemburgban, Hollandiában, Ausztriában, Szlovákiában és Finnországban.

16 – Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Németországban, Észtországban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Lettországban, Litvániában, Luxemburgban, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Ausztriában, Lengyelországban, Portugáliában, Szlovéniában, Finnországban és az Egyesült Királyságban.

17 – Ez vonatkozik a nemzeti lottótársaságokra Belgiumban, Franciaországban, Írországban, Cipruson, Luxemburgban, Máltán, Portugáliában és az Egyesült Királyságban.

18 – A fent hivatkozott Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne szerint például a kaszinók be vannak tiltva Írországban, Cipruson és az Egyesült Királyságban; a fogadóirodán keresztül történő fogadásokat tiltják Franciaországban, Cipruson, Luxemburgban és Hollandiában; több tagállam csak kaszinók helyiségeiben engedélyezi a játékautomaták működtetését, stb.

19 – Az Európai Unió 27 tagállamában az internetes hozzáféréssel rendelkező háztartások átlagos aránya a 2006‑os 49%‑ról 2007‑re 54%‑ra nőtt. E tagállamokban a szélessávú internet‑hozzáféréssel rendelkező – azaz xDSL technológiához adaptált központhoz, internet forgalomhoz adaptált kábelhálózathoz kapcsolt, vagy más szélessávú technológiával összeköttetésben álló – háztartások átlagos aránya, a 2004‑es 14%‑ról 2005‑ben 23%‑ra, 2006‑ban 30%‑ra és 2007‑ben 42%‑ra nőtt (lásd Felmérés a technológiák, az információk és a kommunikáció felhasználásáról a vállalkozásoknál, Eurostat – szélessávú hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya).

20 – Az internet ma már hordozható számítógépről és mobiltelefonról is elérhető.

21 – Az online fogadások terén az ezekből származó bevétel 2003‑ban az Európai Unióhoz 2004. május 1‑jétől tartozó 25 tagállamban –  a nyeremények levonása után – 810 millió euró volt. A lottójátékok vonatkozásában az Egyesült Királyság nemzeti lottóját működtető gazdasági vállalkozás, a Camelot azt jelezte, hogy az elektronikus kommunikáció új eszközei alkalmazásával lebonyolított eladások összege a 2003‑2004‑es időszakban realizált 17,8 millió euróról a 2004‑2005‑ös időszakban 126,7 millió euróra nőtt (lásd : Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne, i.m. 1406. és 1407. o.). Ami a kaszinójátékokat illeti, a Belga Szerencsejáték Bizottság becslése szerint 2003‑ban 25 000 ember játszott online játékokat, és azokra 27 millió eurót költött.

22 – A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.).

23 – A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12‑i irányelv (HL L 376, 36. o.).

24 – A C‑6/01. sz., Anomar és társai ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑8621. o.) 46. és 47. pontja.

25 – A C‑243/01. sz., Gambelli és társai ügyben 2003. november 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑13031. o.) 59. pontja.

26 – A C‑275/92. sz. Schindler‑ügyben 1994. március 24‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑1039. o.) 60. pontja; a C‑124/97. sz., Läärä és társai ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑6067. o.) 13. pontja; a C‑67/98. sz. Zenatti‑ügyben 1999. október 21‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑7289. o.) 14. pontja és a fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 63. pontja.

27 – A fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott ítélet.

28 – A fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet.

29 – A fent hivatkozott Zenatti‑ügyben hozott ítélet.

30 – A fent hivatkozott Anomar és társai ügyben hozott ítélet.

31 – A Bíróság ezzel szemben kimondta, hogy azok a folyóiratok, amelyek az olvasóik számára nyereménnyel kecsegtető játékokban való részvételt kínálnak, nem rendelkeznek e két tulajdonsággal (a C‑368/95. sz. Familiapress‑ügyben 1997. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3689. o.] 21–23. pontja).

32 – A C‑338/04., C‑359/04. és C‑360/04. sz., Placanica és társai egyesített ügyekben 2007. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑1891. o.) 46. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

33 – A fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 61. pontja.

34 – A fent hivatkozott Zenatti‑ügyben hozott ítélet 36. pontja.

35 – A fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 63. pontja.

36 – A fent hivatkozott Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 48. pontja.

37 – A C‑65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑10341. o.) 49. pontja.

38 – A fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott ítélet 58. pontja; a fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 33. pontja és a fent hivatkozott Zenatti‑ügyben hozott ítélet 31. pontja.

39 – A fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott ítéletében a Bíróság kimondta, hogy Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága jogszerűen tilthatta meg területén a nagyléptékű lottójátékokat.

40 – A fent hivatkozott Zenatti‑ügyben hozott ítélet 33. pontja.

41 – A kizárólagos jog egyetlen intézmény számára történő biztosítása tekintetében lásd a fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítéletet, amely az olyan finn szabályozásra vonatkozik, amely egyetlen, állami ellenőrzés alatt álló közjogi szervezet számára biztosított kizárólagos jogot játékautomaták működtetésére. A meghatározott számú gazdasági szereplő számára történő kizárólagos jog biztosítása tekintetében lásd a fent hivatkozott Zenatti‑ügyben és Gambelli és társai ügyben hozott ítéleteket a sportesemények és lóversenyek eredményeire történő fogadásról szóló olasz szabályozásról, valamint a fent hivatkozott Anomar és társai ügyben hozott ítéletet a kaszinójátékok koncessziós rendszer alá rendeléséről szóló portugál szabályozásról.

42 – A fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 37. pontja és a Zenatti‑ügyben hozott ítélet 35. pontja.

43 – A fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 36. pontja és a Zenatti‑ügyben hozott ítélet 34. pontja.

44 – A fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 39. pontja.

45 – Uo. 40. pont.

46 – Uo. 41. pont.

47 – 30. pont.

48 – A fent hivatkozott Zenatti‑ügyben hozott ítélet 36. pontja.

49 – Uo. 37. pont.

50 – A fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 67. pontja.

51 – Uo. 69. pont.

52 – Uo. 74. pont.

53 – A fent hivatkozott Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontja.

54 – Uo. 56. és 57. pont.

55 – Uo. 64. pont.

56 – A Diário da República I., A sorozatának 2003. november 8‑i 259. száma, a továbbiakban: 282/2003. sz. Törvényrendelet.

57 – A Diário da República I, 1989. december 2‑i 2777. száma, módosította az 1995. január 19‑i 10/95. sz. törvényrendelet (a Diário da República I, A sorozatának 1995 január 19‑i 16. száma).

58 – A 2002. december 27‑i 317/2002. sz. rendelettörvénnyel módosított és újra kihirdetett törvényrendelet (a Diário da República I, A. sorozatának 2002. december 29‑i 299. száma).

59 – Lásd az 1993. december 21‑i 412/93. sz. törvényrendelet 1. cikkét.

60 – Lásd az 1994. december 23‑i 314/94. sz. törvényrendelet 1. cikkének (1) bekezdését.

61 – Lásd az 1998. július 17‑i 225/98. sz. törvényrendelet 1. cikkének (1) bekezdését.

62 – Lásd a 2004. augusztus 20‑i 210/2004. sz. törvényrendelet 1. cikkét.

63 – Az 1999. november 6‑i 469/99. sz. rendelettörvénnyel módosított, a Santa Casa alapszabályának elfogadásáról szóló jelenleg hatályos törvényrendelet.

64 – Lásd különösen a C‑318/00. sz., Bacardi‑Martini és Cellier des Dauphins ügyben 2003. január 21‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑905. o.) 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

65 – Uo. 41. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

66 – Uo. 42. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

67 – A fent hivatkozott Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja.

68 – A C‑241/89. sz. SARPP‑ügyben 1990. december 12‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑4695. o.) 8. pontja és a fent hivatkozott Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja.

69 – A dán kormány a C‑194/94. sz. CIA Security International ügyben 1996. április 30‑án hozott ítélet (EBHT 1996., I‑2201. o.) 25. pontjára, a C‑278/99. sz. Van der Burg‑ügyben 2001. március 8‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑2015. o.) 20. pontjára és a C‑390/99. sz. Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑607. o.) 45. pontjára hivatkozik.

70 – Lásd különösen a C‑228/01. és 289/01. sz., Bourrasse és Perchicot egyesített ügyekben 2002. november 7‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑10213. o.) 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

71 – Lásd különösen a fent hivatkozott SARPP‑ügyben hozott ítélet 10. és azt követő pontját és a C‑60/03. sz. Wolff & Müller ügyben 2004. október 12‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑9553. o.) 24. és azt követő pontját.

72 – Lásd e tekintetben a fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 52–54. pontját.

73 – A műszaki szabályok és szabványok terén a tájékoztatási eljárásról szóló, 1983. március 28‑i irányelv (HL L 109., 8. o.,).

74 – 25 pont.

75 – 20 pont.

76 – 45 pont.

77 – A fent hivatkozott CIA Security International ügyben hozott ítélet 40. pontja.

78 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 61. pontja.

79 – Ezzel szemben a 282/2003 törvényrendeletben előírt, ilyen játékok reklámozására vonatkozó tilalom, amely szerint tilos a labdarúgó játékosok felszerelésén logót, és a sportlétesítményekben hirdetőtáblákat elhelyezni, véleményünk szerint nem minősül a 98/34 irányelv szerinti „műszaki szabálynak”. Még abban az esetben is, ha az ilyen reklámtevékenység tiltását az online játékok nyújtása szabadságának korlátozásának tekintenénk, ez a körülmény önmagában nem minősül a 98/34 irányelvben a saját hatályának meghatározása céljából előírt kritériumnak (lásd e tekintetben a C‑267/03. sz. Lindberg‑ügyben 2005. április 21‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3247. o.] 51. pontját). A reklámtevékenység tilalma olyan hatással járhat, hogy az alkalmazása szerinti tagállamban megszűnik az online játékok piaca, azonban a 98/34 irányelv 1. cikke értelmében nem akadályozza az online játékokkal kapcsolatos szolgáltatások nyújtását vagy igénybevételét (a fent hivatkozott Van den Burg‑ügyben hozott ítélet 20. pontja).

80 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 60. pontja.

81 – A fent hivatkozott CIA Security International ügyben hozott ítélet 44. pontja.

82 – Uo., 48 és 55. pont.

83 – HL 1972. L 73., 14. o.

84 – A C‑30/01. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑9481. o.) 59. pontja.

85 – A szakmai minősítések elismeréséről szóló irányelv átültetésével kapcsolatosan lásd a C‑505/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2005. október 20‑án hozott ítéletet. A letelepedés szabadságával kapcsolatosan lásd még a C‑489/01.sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2003. október 16‑án hozott ítéletet (EBHT 2003., I‑12037. o.) a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3‑i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 84., 22. o., magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 2. kötet 311. o.) Gibraltár területén történő átültetésének elmulasztásáról.

86 – A 26/62. sz., 1963. február 5‑én hozott ítélet (EBHT 1963, 1. o.).

87 – A 6/64. sz., 1964. július 15‑én hozott ítélet (EBHT 1964., 1141. o.).

88 – A 106/77. sz. Simmenthal‑ügyben 1978. március 9‑én hozott ítélet (EBHT 1978., 629. o.) 24. és 26. pontja.

89 – A C‑397/01–C‑403/04. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑8835. o.) 113. és 114. pontja, valamint – közelmúltbeli alkalmazásként – a C‑188/07. sz. Commune de Mesquer ügyben 2008. június 24‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4501. o.) 84. pontja.

90 – A C‑234/04. sz. Kapferer‑ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2858. o.) 22. pontja.

91 – A C‑2/06. sz. Kempter‑ügyben 2008. február 12‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑411. o.) 45. pontja.

92 – A C‑222/05–C‑225/05. sz., Van der Weerd és társai egyesített ügyekben 2007. június 7‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑4233. o.) 41. pontja.

93 – A fent hivatkozott Kempter‑ügyben hozott ítélet 45. pontja.

94 – A fent hivatkozott van Gend & Loos ügyben hozott ítélet 23. pontja.

95 – 52/76. sz., 1977. február 3‑án hozott ítélet (EBHT 1977., 163. o.) 26. pontja.

96 – A C‑224/01. sz. Köbler‑ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑10239. o.) 34. és 35. pontja.

97 – Uo. 59. pont.

98 – A C‑129/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑14637. o.) 29. és 32. pontja.

99 – Lásd e tekintetben a C‑189/95. sz. Franzén‑ügyben 1997. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5909. o.) 41. pontját.

100 – Lásd e tekintetben a C‑209/98. sz. Sydhavnens Sten & Grus ügyben 2000. május 23‑án hozott ítélet (EBHT 2000, I‑3743. o.) 74–81. pontját.

101 – Lásd e tekintetben a fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 52. és 54. pontját.

102 – Lásd különösen a C‑196/04. sz., Cadbury Schweppes és Cadbury Schweppes Overseas ügyben 2006. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑7995. o.) 41. pontját.

103 – Lásd e tekintetben a C‑452/04. sz. Fidium Finanz ügyben 2006. október 3‑án hozott ítélet (EBTH 2006., I‑9521. o.) 49. pontját.

104 – A C‑262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 13‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I‑6569. o.) 22. pontja.

105 – A fent hivatkozott Gambelli és társai ügyben hozott ítélet 54. pontja.

106 – Lásd különösen a C‑170/04. sz., Rosengren és társai ügyben 2007. június 5‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑4071. o.) 50. pontját.

107 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 47. pontja.

108 – A fent hivatkozott Anomar és társai ügyben hozott ítélet 73. pontja.

109 – Lásd a jelen indítvány 65. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

110 – Lásd az Étude sur les jeux de hasard dans l’Union européenne, i.m., 1450. oldalát.

111 – A tárgyaláson a portugál kormány jelezte, hogy a Bwin ehhez az eszközhöz folyamodott.

112 – DS285. sz. ügy

113 – A közrend kockáztatására és arra a veszélyre tekintettel, amit az online játékok a fogyasztókra nézve magukban rejthetnek, a WTO fellebbviteli testülete úgy döntött, hogy az Amerikai Egyesült Államok által elfogadott korlátozó intézkedések szükségesek voltak a közerkölcs védelme és a közrend megóvása céljából (lásd a WTO feljebbviteli testületének jelentését, Egyesült Államok – A szerencsejátékok és fogadások határokon átnyúló szolgáltatását érintő intézkedések, WT/DS285/AB/R, 2005. április 7., 327. pont).

114 – Az ítélet 37. pontja.

115 – A fent hivatkozott Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontja.

116 – Ez a kérdés áll a fent hivatkozott Markus Stoß és társai egyesített ügyekben hozott ítélet középpontjában.

117 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 32. pontja.

118 – A Liga és a Bwin által az írásbeli észrevételeikben megfogalmazott tájékoztatás alapján a Bwin csoport körülbelül 1000 főt foglalkoztat, és megközelítőleg egymilliárd eurós forgalmat bonyolít le. Évente több millió fogyasztónak nyújt szolgáltatásokat, több, mint 20 piacon van jelen, és 2006‑ban – a nyeremények fogyasztóknak történő kifizetése után – 382 millió euró bruttó nyereséget termelt.

119 – Az EFTA‑Bíróság megállapította, hogy „[i]n the Court’s view, it is reasonable to assume that a monopoly operator in the field of gaming machines subject to effective control by the competent public authorities will tend to accommodate legitimate concerns of fighting gambling addiction better than a commercial operator or organisations whose humanitarian or socially beneficial activities partly rely on revenues from gaming machines. Furthermore, it is plausible to assume that in principle the State can more easily control and direct a wholly State‑owned operator than private operators. Through its ownership role, the State has additional ways of influencing the behaviour of the operator besides public law regulations and surveillance” (az EFTA‑Bíróság 2007. március 14‑én hozott ítélete, EFTA Surveillance Authority/Norway, E‑1/06, EFTA Court Report, 7. o., 51. pont).

120 – A fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 28. pontja.