A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(egyesbíró)
2010. december 14.
F‑1/10. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Orvosi költségek megtérítése iránti kérelem – Sérelmet okozó aktus hiánya – Elfogadhatatlanság – Az indokolás hiánya”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben L. Marcuccio többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék először is semmisítse meg a Bizottság azon határozatait, amelyek elutasították egyrészt a különböző orvosi költségeinek rendes mértékű megtérítése iránt 2008. december 25‑én előterjesztett két kérelmét, másrészt ugyanezen orvosi költségek kiegészítő – azaz 100%‑os mértékű – megtérítése iránt 2008. december 27‑én előterjesztett kérelmét, másodszor semmisítse meg a Bizottság 2009. szeptember 21‑i, az említett határozatok ellen előterjesztett panaszát elutasító határozatát, harmadszor kötelezze arra a Bizottságot, hogy ezen költségek 100%‑os megtérítése címén fizessen meg 2519,08 eurót, vagy bármely alacsonyabb összeget, amelyet a Közszolgálati Törvényszék e címen igazságosnak és méltányosnak ítél, valamint fizesse meg az említett összeg után járó kamatokat, évi 10%‑kal számolva, évenkénti tőkésítés mellett, negyedszer a Közszolgálati Törvényszék kötelezze arra a Bizottságot, hogy a felperes számára fizesse meg vagy annak a különbségnek megfelelő összeget, amely egyrészt a 2000. december 1‑je és 2008. november 30. között a felperes által viselt orvosi költségek másrészt azon összeg között áll fenn, amelyet a felperes ezen a címen a közös egészségbiztosítási rendszertől megtérítésként megkapott, vagy bármely olyan összeget, amelyet a Közszolgálati Törvényszék a jelen esetben igazságosnak és méltányosnak ítél, ezen összeg évi 10%‑os kamataival együtt, évenkénti tőkésítés mellett.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság azon hallgatólagos határozatait, amelyekkel elutasította a felperesnek bizonyos orvosi költségek rendes mértékű megtérítése iránt 2008. december 25‑én előterjesztett kérelmeit. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az adminisztráció feljegyzése, amelyben az érintettet arról a szándékáról tájékoztatja, hogy a kérelmét tanulmányozni fogja – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 73., 90. és 91. cikk)
2. Eljárás – Perfüggőségi kifogás
3. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
1. Sérelmet okozó aktusnak az minősül, amelynek joghatásai a tisztviselő érdekeit közvetlenül és azonnal érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét; az ilyen aktusnak hatáskörrel rendelkező hatóságtól kell származnia, és annak az adminisztráció végleges állásfoglalását kell tartalmaznia. Ennélfogva nem minősül sérelmet okozó aktusnak az adminisztráció azon válasza, amelyben közli az érintettel, hogy a kérelmét tanulmányozni fogja. Még kevésbé felel meg a sérelmet okozó aktus meghatározásának az orvosi költségek megtérítése iránti kérelemre vonatkozóan a közös egészségbiztosítási rendszer kifizető hivatala által nyújtott felvilágosítás, amelyből az tűnik ki, hogy a határozatot később fogják meghozni.
(lásd a 46. és 47. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑38/91. sz., Coussios kontra Bizottság ügyben 1991. október 1‑jén hozott végzésének (EBHT 1991., II‑763. o.) 31. pontja; T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑249. o.) 27., 29. és 30. pontja; T‑46/90. sz., Devillez és társai kontra Parlament ügyben 1993. június 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑699. o.) 13. és 14. pontja; T‑183/95. sz., Carraro kontra Bizottság ügyben 1998. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑123. o. és II‑329. o.) 19–22. pontja; T‑66/96. és T‑221/97. sz., Mellett kontra Bíróság egyesített ügyekben 1998. július 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998.. I‑A‑449. o. és II‑1305. o.) 83. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.) 33. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑52/06. sz., Pimlott kontra Europol ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑395. o. és II‑A‑1‑2197. o.) 50. pontja; F‑106/07. sz., Giaprakis kontra Régiók Bizottsága ügyben 2009. március 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑53. o. és II‑A‑1‑231. o.) 43. pontja.
2. A perfüggőségi kifogásba ütközik, ennélfogva mint megalapozatlant el kell utasítani azt a keresetet, amelyet ugyanaz a felperes terjeszt elő, aki – a betegsége esetében a súlyos betegség jelleg elismerését megtagadó határozattal szemben – ugyanazon intézmény ellen, ugyanazon jogalapok alapján korábban már keresetet terjesztett elő.
(lásd az 53. és 54. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 58/72. és 75/72. sz., Perinciolo kontra Tanács egyesített ügyekben 1973. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1973., 511. o.) 3–5. pontja; 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2831. o.) 9. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑68/07. sz., Landtag Schleswig‑Holstein kontra Bizottság ügyben 2007. június 14‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 16. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑80/06. sz., Duyster kontra Bizottság ügyben 2008. január 25‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑7. o. és II‑A‑1‑15. o.) 52. pontja.
3. Az adminisztráció kizárólag abban az esetben jogosult az eljárás során további információkat szolgáltatni, és az indokolási kötelezettségét teljesíteni, ha a vitatott határozat a kereset előterjesztése előtt legalább egy indokoláskezdeményt tartalmaz. Ez a lehetőség kizárt a foglalkozási megbetegedéssel összefüggő orvosi költségek megtérítése iránti kérelmet hallgatólagosan elutasító azon határozat esetében, amely egyáltalán nem tartalmaz indokolást.
(lásd a 65. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑37/89. sz., Hanning kontra Parlament ügyben 1990. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑463. o.) 41. és 44. pontja.