A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2008. november 4.

F‑41/06. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Balesetbiztosítás és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosítás – Rokkantság – Rokkantság miatti nyugdíjazás – Indokolás – Megsemmisítés”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio egyrészt a rokkantság miatti nyugdíjazására vonatkozó bizottsági határozat, valamint az e határozathoz kapcsolódó egyéb aktusok megsemmisítését kéri, másrészt a Bizottság arra való kötelezését, hogy fizesse neki kártérítést.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság 2005. május 30‑i, a felperes rokkantság miatti nyugdíjazására vonatkozó határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen L. Marcuccio‑nak 3000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeinek kétharmadát. A felperes maga viseli saját költségeinek egyharmadát.

Összefoglaló

Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Vélemény – Indokolási kötelezettség – Tárgy

(Személyzeti szabályzat, 25., 53. cikk, és 78. cikk, első bekezdés)

A rokkantsági bizottságra vonatkozó rendelkezések célja az, hogy az orvosi jellegű kérdések végleges értékelését orvosszakértőkre bízza. A bírósági felülvizsgálat nem terjedhet ki a szorosan vett orvosi értékelésekre, amelyeket véglegesnek kell tekinteni, amennyiben szabályszerű körülmények között adták őket. A bírósági felülvizsgálat azonban kiterjedhet e bizottságok összetételének és tevékenységének, valamint az általuk adott véleménynek a szabályszerűségére. E szempontból a közösségi bíróság hatáskörrel rendelkezik annak megvizsgálására, hogy a vélemény tartalmaz‑e olyan indokolást, amely lehetővé teszi a benne kifejtett végkövetkeztetések alapjául szolgáló megállapítások értékelését, valamint hogy a vélemény érthető kapcsolatot teremt‑e a benne kifejtett orvosi megállapítások és a bizottság által elfogadott végkövetkeztetések között.

Nyilvánvalóan teljesen hiányzik az indokolás az orvosi bizottság által adott olyan véleményből, amely csupán annak megállapítására és egyben kimondására szorítkozik, hogy a tisztviselő rokkantsága teljesnek tekintendő, és a tisztviselőt képtelenné teszi feladatai ellátására. Az orvosi bizottság üléséről készült jegyzőkönyvben annak egyszerű megemlítése, hogy a tisztviselő szorongásos depresszióban szenved, nem teszi lehetővé a közösségi bíróság számára, hogy megismerje és ellenőrizze azon megállapításokat, amelyeken a jegyzőkönyvben szereplő következtetések alapulnak, és azt, hogy érthető‑e az összefüggés az abban szereplő orvosi megállapítások és az orvosi bizottság által levont következtetések között. A szorongásos depresszió ugyanis sokféle módon és mértékben nyilvánulhat meg, és nem vonja maga után automatikusan, hogy az abban szenvedő személyt szükségszerűen úgy kelljen tekinteni, mint aki tartósnak és teljesnek minősülő, őt a csoportjának megfelelő feladatok ellátására képtelenné tevő rokkantságban szenved.

(lásd a 64., 65. és 67. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 277/84. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1987. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 4923. o.) 15. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑165/89. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 1992. február 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑367. o.) 75. pontja; T‑27/98. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑267. o. és II‑1293. o.) 87. pontja.