A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2017. október 19.(*)
„Előzetes döntéshozatal – 2001/23/EK irányelv – Az 1. cikk (1) bekezdése – Vállalkozás vagy üzlet átruházása – A munkavállalók jogainak védelme – Az átvevőnek a munkavállalók átvételére vonatkozó kötelezettsége – Őrzési és biztonsági szolgáltatások valamely vállalkozás által történő nyújtása – Ajánlati felhívás – A közbeszerzési szerződés másik vállalkozás részére történő odaítélése – A személyzet átvételének hiánya – A gazdasági szereplő valamely ügyfelének a szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés másik gazdasági szereplő részére történő odaítélése miatti elvesztését a »vállalkozás vagy üzlet átruházásának« fogalma alól kizáró nemzeti rendelkezés”
A C‑200/16. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2016. április 12‑én érkezett, 2016. április 4‑i határozatával terjesztett elő
a Securitas – Serviços e Tecnologia de Segurança SA
és
az ICTS Portugal – Consultadoria de Aviação Comercial SA,
Arthur George Resendes és társai
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: A. Borg Barthet, tanácselnökként eljárva (előadó), M. Berger és F. Biltgen bírák,
főtanácsnok: E. Tanchev,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az ICTS Portugália – Consultadoria de Aviação Comercial SA képviseletében A. L. Santos advogado,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és L. C. Oliveira, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. França és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Securitas – Serviços e Tecnologia de Segurança SA (a továbbiakban: Securitas) és az ICTS Portugal – Consultadoria de Aviação Comercial SA (a továbbiakban: ICTS), valamint Arthur George Resendes és tizenhat másik személy mint az ICTS egykori munkavállalói között annak tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő, hogy a Securitas nem ismeri el, hogy az e munkavállalók és az ICTS között fennálló munkaviszonyokból eredő jogok – üzletátruházás következtében – átszálltak a Securitasra.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2001/23 irányelv (3) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„Szükség van a munkavállalók védelmére [helyesen: szükség van a munkavállalók védelmét szolgáló rendelkezésekre] a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására a munkáltató személyének megváltozása esetén.”
4 Ezen irányelv (8) preambulumbekezdése kimondja:
„A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében szükségessé vált az átruházás jogi fogalmának tisztázása a Bíróság esetjogának fényében. Ez azonban nem változtatta meg a Bíróságnak a 77/187/EGK irányelv hatályára vonatkozó értelmezését.”
5 A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja ekként rendelkezik:
„a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén [helyesen: szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén].
b) Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyában [helyesen: az a) pont és a jelen cikk ezt követő rendelkezéseinek sérelme nélkül], ezen irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.”
6 A 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”
A portugál jog
A munka törvénykönyve
7 A 2009. február 12‑i 7/2009. sz. törvénnyel elfogadott codigo do trabalho (munka törvénykönyve) 285. cikke értelmében:
„(1) A társaság, üzlet, vagy azok egy gazdasági egységet képező része tekintetében a tulajdonjog bármely címen történő átruházása esetén a szerző fél a munkáltató jogutódjává válik az érintett munkavállalók munkaszerződése tekintetében, a munkaügyi jogsértések elkövetése miatt kiszabott bírságok megfizetése tekintetében pedig átszáll rá a felelősség.
(2) Az átruházást követően egy évig az átruházó az átruházás időpontjáig keletkező kötelezettségekért egyetemlegesen felel.
(3) A fenti rendelkezések egyaránt alkalmazandóak a vállalkozás, az üzlet vagy gazdasági egység átruházására, átengedésére, illetve visszaszerzésére; átruházás és visszaszerzés esetén egyetemleges felelősség terheli azt, aki közvetlenül ezek megtörténte előtt az irányítást végezte.
(4) A fenti bekezdések rendelkezései – az átvevőnek a munkaügyi jogsértések elkövetése miatt kiszabott bírságok megfizetése tekintetében fennálló felelőssége kivételével – nem alkalmazandók azon munkavállaló esetében, aki továbbra is az átruházó szolgálatában marad, mert az átruházó az átruházást megelőzően a 194. cikk értelmében vett más üzletbe vagy gazdasági egységbe helyezte át.
(5) Gazdasági egységnek tekintendő a fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenység gyakorlása céljából szervezett eszközök csoportja.
(6) Az első bekezdés és a (3) bekezdés első részének megsértése súlyos jogsértésnek minősül.”
A kollektív szerződés
8 Az Associação de Empresas de Segurança Privada (magánbiztonsági vállalkozások szövetsége), az Associação Nacional das Empresas de Segurança (biztonsági cégek országos szövetsége) és többek között a Sindicato dos Trabalhadores dos Serviços de Portaria, Vigilância, Limpeza, Domésticas e Actividades Diversas (őrző‑védő, ellenőri, takarítási, otthoni kisegítő és egyéb tevékenységek végzésére irányuló szolgáltatások ágazatában dolgozó munkavállalók szakszervezete) által 2011‑ben megkötött, a Boletim do Trabalho e Emprego (munka‑ és foglalkoztatásügyi közlöny) 17/2011. számában közzétett kollektív szerződés 13. cikke a következőket írja elő:
„(1) A társaság, üzlet, vagy azok egy gazdasági egységet képező része tekintetében a tulajdonjog bármely címen történő átruházása esetén a szerző fél a munkáltató jogutódjává válik az érintett munkavállalók munkaszerződése tekintetében.
(2) A vállalkozás vagy üzlet átruházásának fogalma nem terjed ki azon esetre, ha a gazdasági szereplő a szolgáltatás másik gazdasági szereplő részére történő odaítélése miatt elveszíti egy ügyfelet.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 A. G. Resendes és tizenhat másik személy, az ICTS munkavállalóiként, 2013. július 14‑éig őrzési feladatokat láttak el a Portos dos Açores SA ponta delgadai (Portugália) létesítményeiben (sportkikötő, kereskedelmi kikötő és mólók), az utóbbi és az ICTS között megkötött szerződés alapján.
10 Feladataik közé tartozott többek között a bejövő és kimenő személy‑ és áruforgalom távfelügyeleti eszközök segítségével, az ICTS által részletesen meghatározott szabályok alapján történő ellenőrzése és felügyelete. Munkáltatójuk egyedi azonosításra alkalmas egyenruhát és rádiós adóvevő készülékeket is biztosított számukra.
11 2013. január 17‑én a Portos dos Açores ajánlati felhívást tett közzé a ponta delgadai létesítmények őrzésére és megelőző biztonsági feladatainak ellátására irányuló szolgáltatások nyújtására. 2013. április 17‑én a közbeszerzési szerződést a Securitasnak ítélték oda.
12 Az ICTS munkavállalói a kérdést előterjesztő bíróság előtt előadták, hogy 2013. június 17‑én az ICTS írásban közölte velük, hogy az említett közbeszerzési szerződés – amely július 15‑étől lép hatályba –Securitasnak való odaítélése következtében ezen időponttól kezdve a munkaszerződéseikkel kapcsolatos jogok átszállnak ez utóbbira.
13 2013. július 14‑én az ICTS egyik munkavállalója, miután a munkáltatójától erre vonatkozóan utasítást kapott, átadta a Securitas egyik munkavállalójának az ICTS munkavállalói által a Portos dos Açores létesítményeiben használt rádiós adóvevő készülékeket. A Securitas ezt követően átadta e készülékeket a Portos dos Açores részére.
14 A Securitas 2013. július 15‑én kezdte meg az őrzési és biztonsági szolgáltatások nyújtását. Az e feladatok végrehajtásával megbízott biztonsági őrök részére az ő tulajdonát képező rádiós adóvevő készülékeket, valamint a cég logóját tartalmazó egyenruhákat biztosítottak.
15 A Securitas ezenfelül arról tájékoztatta A. G. Resendest és a tizenhat másik érintett személyt, hogy nem tartoznak az ő személyzetéhez, és munkáltatójuk továbbra is az ICTS marad. Ennek következtében e személyek kereseteket indítottak a Tribunal do Trabalho de Ponta Delgada (ponta delgadai munkaügyi bíróság, Portugália) előtt a Securitasszal és az ICTS‑szel szemben az iránt, hogy e bíróság kötelezze a Securitast, vagy másodlagos jelleggel az ICTS‑t arra, hogy ismerjék el, hogy az ő személyzetükhöz tartoznak, és fizessék még részükre a 2013. július 15‑e óta esedékessé vált munkabéreiket és késedelmi kamatokat, illetve hármuk esetében jogellenes felmondás miatti végkielégítést.
16 E bíróság helyt adott e kereseteknek. Úgy ítélte meg, hogy a két társaság között üzletátruházásra került sor, és az ICTS korábbi munkavállalóinak munkaszerződései átszálltak a Securitasra. Ennek következtében a munkaszerződések Securitas által felmondását „jogellenesnek” minősítette, és a társaságot kötelezte arra, hogy az érintett személyek többségét vegye vissza eredeti munkahelyére, valamint fizesse meg részükre a különféle bértartozásokat és pótlékokat.
17 A Securitas ezen ítélettel szemben fellebbezést terjesztett a Tribunal da Relação de Lisboa (lisszaboni fellebbviteli bíróság, Portugália) elé, amely helybenhagyta az elsőfokon hozott ítéletet.
18 A Securitas emiatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) elé. E bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az a tény, hogy a Securitas a Portos dos Açores létesítményeiben való őrzési és biztonsági tevékenységek tekintetében az ICTS helyébe lépett, méghozzá a közbeszerzési szerződés Securitasnak való odaítélésének eredményeként, a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” fogalma körébe tartozik‑e.
19 E körülményekre tekintettel a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Vállalkozás vagy üzlet átruházásának minősül‑e a határozatokban bemutatott azon helyzet, amelynek során az ICTS részéről a Securitas vállalkozás számára az átruházás nyilvános közbeszerzési eljárás alapján megtörtént, amely eljárás során a kiválasztott Securitasnak ítélték oda az őrzési és biztonsági szolgáltatásoknak a San Miguel szigeten (Azori‑szigetek, Portugália) található Ponta Delgada kikötőjében történő nyújtására irányuló szerződést, és gazdasági egység átruházásának minősül‑e az a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés alapján?
2) A határozatokban bemutatott helyzet az ajánlattevő vállalkozások puszta jogutódlásának minősül‑e a szolgáltatásnyújtásnak az említett közbeszerzési eljárásban kiválasztott vállalkozás részére történő odaítélése alapján oly módon, hogy az említett irányelv értelmében továbbra sem tartozik a vállalkozás vagy üzlet átruházásának fogalmába?
3) A 2001/23 tanácsi irányelv szerinti, a vállalkozás vagy üzlet átruházására vonatkozó uniós jogi fogalommeghatározással ellentétes‑e a magánbiztonsági vállalkozások szövetsége, a biztonsági cégek országos szövetsége, az őrző‑védő, ellenőri, takarítási, otthoni kisegítő és egyéb tevékenységek végzésére irányuló szolgáltatások ágazatában dolgozó munkavállalók szakszervezete és más szakszervezetek által kötött kollektív szerződés 13. cikkének 2. pontja, amely szerint »a vállalkozás vagy üzlet átruházásának fogalma nem terjed ki arra az esetre, ha a gazdasági szereplő a szolgáltatás másik gazdasági szereplő részére történő odaítélése miatt elveszít egy ügyfelet«?”
20 A Bíróság elnöke 2016. május 24‑i végzésével elutasította a kérdést előterjesztő bíróság arra irányuló kérelmét, hogy a jelen ügyben a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése szerinti gyorsított eljárást alkalmazzák.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a második kérdésről
21 Első két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” e rendelkezés értelmében vett fogalmába beletartozik az az eset is, amikor egy megrendelő felmondja a valamely vállalkozással a létesítményeinek felügyeletével és őrzésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtására kötött szerződést, majd ezt követően e szolgáltatás nyújtására egy másik vállalkozással új szerződést köt, amely vállalkozás megtagadja az első vállalkozás munkavállalóinak átvételét.
22 A 2001/23 irányelvet, annak 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy egyesülése esetén kell alkalmazni.
23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 2001/23 irányelv alkalmazási köre kiterjed minden olyan esetre, amikor a vállalkozás működtetéséért felelős azon természetes vagy jogi személy személyében, aki vagy amely a vállalkozás munkavállalói felé munkáltatói kötelezettségekkel rendelkezik, szerződéses jogviszonyok keretében változás történik. Ily módon, ahhoz, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható legyen, nem szükséges, hogy közvetlen szerződéses kapcsolat álljon fenn az átadó és az átvevő vállalkozás között, mivel az átruházás harmadik fél közreműködésével is végbemehet (lásd többek között: 1996. március 7‑i Merckx és Neuhuys ítélet, C‑171/94 és C‑172/94, EU:C:1996:87, 28. és 30. pont; 2003. november 20‑i Abler és társai ítélet, C‑340/01, EU:C:2003:629, 39. pont).
24 Ebből következik, hogy az azon két vállalkozás közötti szerződéses kapcsolat hiánya, amelyeket egymást követően kikötőlétesítmények felügyeletének és őrzésének ellátásával bíznak meg, nincs kihatással azon kérdés eldöntésére, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható-e az olyan helyzetekre, mint az alapügy tárgyát képező helyzet.
25 Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint ezen irányelv alkalmazhatósága ezenfelül annak a feltételnek van alárendelve, hogy az átruházásnak olyan „gazdasági egységet kell érintenie, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson”.
26 Annak megállapításához, hogy e feltétel teljesül‑e, a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került‑e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került‑e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. Ezen elemeket az eset össze körülményének értékelése keretében kell vizsgálni, és ennélfogva nem lehet azokat egymástól elszigetelt módon kezelni (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Közelebbről a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróságnak az adott műveletet jellemző ténybeli körülmények értékelése során tekintetbe kell vennie többek között a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet típusát (2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 33. pont).
28 Következésképpen az, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházás megvalósulása különféle feltételeinek, szükségszerűen a szóban forgó vállalkozásban, üzletben vagy azok részeiben gyakorolt tevékenység, vagy akár a termelési vagy üzemeltetési módszerek függvényében változik (2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 34. pont).
29 A Bíróság ily módon korábban már kimondta, hogy egy olyan ágazatban, ahol a tevékenység alapvetően a munkaerőn alapul, valamely gazdasági egység identitása akkor tartható meg, ha ezen egység személyzetének lényeges részét nem veszi át az állítólagos kedvezményezett (2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 35. pont).
30 Amikor viszont a tevékenység alapvetően a berendezéseken alapul, az a tény, hogy a korábbi munkavállalókat az új vállalkozás nem veszi át e tevékenység gyakorlásához, mint ahogyan az az alapügyben is történt, nem elegendő annak kizárásához, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett, identitását megőrző gazdasági egység átruházása megtörtént. Egy ettől eltérő értelmezés ellentétes lenne az említett irányelv alapvető céljával, amely nem más, mint az átadó munkavállalói munkaszerződéseinek fenntartása – akár a kedvezményezett szándéka ellenére is (2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 41. pont).
31 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróságra hárul majd annak értékelése, a fenti megfontolások fényében és a szóban forgó műveletet jellemző ténybeli körülmények összességére tekintettel, hogy ez utóbbit úgy kell-e tekinteni, mint a 2001/23 irányelv értelmében vett vállalkozás-átruházást.
32 Ebből a célból rá hárul többek között annak a feladata is, hogy meggyőződjön arról, hogy az ICTS – közvetlenül vagy közvetve – átadott‑e berendezéseket, tárgyi eszközöket vagy immateriális javakat a szóban forgó létesítményekben végzendő őrzési és biztonsági tevékenységek gyakorlásához.
33 Az említett bíróságnak ezenfelül meg kell vizsgálnia, hogy ilyen eszközöket a Portos dos Açores bocsátott‑e az ICTS és a Securitas rendelkezésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy az alapügy tárgyát képező tevékenység gyakorlásához nélkülözhetetlen és az új vállalkozás által átvett tárgyi eszközök nem a jogelőd tulajdonát képezték, hanem azokat egyszerűen a megrendelő bocsátotta rendelkezésre, nem eredményezheti azt, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett vállalkozás‑ vagy üzletátruházás történt (2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 38. és 39. pont). Ugyanakkor, annak megállapítása céljából, hogy adott esetben a 2001/23 irányelv értelmében vett, identitását megőrző egység átruházására került‑e sor, kizárólag azok a berendezések vehetők figyelembe, amelyeket az őrzési szolgáltatások nyújtásához ténylegesen használnak, az e szolgáltatások tárgyát képező létesítmények kivételével (2010. július 29‑i UGT‑FSP ítélet, C‑151/09, EU:C:2010:452, 31. pont).
34 A fenti megfontolásokra figyelemmel az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” e rendelkezés értelmében vett fogalmába beletartozik az az eset is, amikor egy megrendelő felmondja a valamely vállalkozással a létesítményeinek felügyeletével és őrzésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtására kötött szerződést, majd ezt követően e szolgáltatás nyújtására egy másik vállalkozással új szerződést köt, amely vállalkozás megtagadja az első vállalkozás munkavállalóinak átvételét, amennyiben az említett szolgáltatás nyújtásához nélkülözhetetlen berendezéseket a második vállalkozás átveszi.
A harmadik kérdésről
35 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapügy tárgyát képező rendelkezés, amely szerint nem tartozik az ezen 1. cikk (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” fogalma alá az az eset, amikor valamely gazdasági szereplő elveszíti az egyik ügyfelét azt követően, hogy valamely közbeszerzési szerződést egy másik gazdasági szereplőnek ítélnek oda.
36 E tekintetben a Bíróság korábban már megállapította, hogy valamely közbeszerződési szerződés puszta elvesztése amiatt, hogy azt valamely versenytárs részére ítélik oda, önmagában nem jelenti azt, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett vállalkozás vagy üzlet átruházására került volna sor (1997. március 11‑i Süzen ítélet, C‑13/95, EU:C:1997:141, 16. pont). Ugyanakkor az olyan nemzeti rendelkezés, amely általános jelleggel kizárja e fogalom hatálya alól azokat az eseteket, amikor a gazdasági szereplők valamely ügyfelüket a közbeszerzési szerződés másik gazdasági szereplő részére történő odaítélése miatt veszítik el, nem teszi lehetővé az összes olyan ténybeli körülmény figyelembevételét, amely a szóban forgó műveletet jellemzi.
37 Ennélfogva, figyelemmel egyrészt a Bíróságnak a jelen ítélet 26. és 27. pontjában idézett állandó ítélkezési gyakorlatára, másrészt a 2001/23 irányelv céljára, amely – amint az annak (3) preambulumbekezdéséből kiderül – nem más, mint a munkavállalók védelme a vállalkozás vezetésében bekövetkező változás esetén, a jogaik fenntartásának biztosításával, azt kell megállapítani, hogy ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ilyen nemzeti rendelkezés.
38 E körülményekre figyelemmel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapügy tárgyát képező rendelkezés, amely szerint nem tartozik az ezen 1. cikk (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” fogalma alá az az eset, amikor valamely gazdasági szereplő elveszíti az egyik ügyfelét annak következtében, hogy valamely közbeszerzési szerződést egy másik gazdasági szereplőnek ítélnek oda.
A költségekről
39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” e rendelkezés értelmében vett fogalmába beletartozik az az eset is, amikor egy megrendelő felmondja a valamely vállalkozással a létesítményeinek felügyeletével és őrzésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtására kötött szerződést, majd ezt követően e szolgáltatás nyújtására egy másik vállalkozással új szerződést köt, amely vállalkozás megtagadja az első vállalkozás munkavállalóinak átvételét, amennyiben az említett szolgáltatás nyújtásához nélkülözhetetlen berendezéseket a második vállalkozás átveszi.
2) A 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapügy tárgyát képező rendelkezés, amely szerint nem tartozik az ezen 1. cikk (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás vagy üzlet átruházásának” fogalma alá az az eset, amikor valamely gazdasági szereplő elveszíti az egyik ügyfelét annak következtében, hogy valamely közbeszerzési szerződést egy másik gazdasági szereplőnek ítélnek oda.
Aláírások